top of page
Találd meg a saját ritmusod!
Találd meg a saját ritmusod! Szűcs György Áron
00:00 / 11:40

Találd meg a saját ritmusod!

Mai szövegünket 8 perc elolvasni. Kulcsfogalmak: együttérző vezetés, menedzser és vezető közötti különbség.
 

Ma arról szeretnék beszélni, amit sok vezető félreért, pedig ott van a munkaköri megnevezésükben.


Ez pedig nem más, mint a vezetés.


Sokan még mindig azt hiszik, hogy a vezetők feladata az, hogy mindenben ők döntsenek. Pedig a vezetés sokkal több ennél. És az egyik módja annak, hogy elképzeljük a szerepünket, az hogy úgy tekintünk magunkra, mint egy dobosra, aki a szervezet dobpergését jelzi, hogy mindenki más őt kövesse.


Amikor azt mondjuk, hogy dobpergés, akkor a szervezet kultúrájának, küldetésének és értékeinek kombinációjáról beszélünk. Ez a dobpergés adja meg az alaphangot ahhoz, ahogyan a csapat együttműködik, kommunikál és döntéseket hoz.


Ez a ritmus a szervezet minden részében és a csapat minden tagjához eljut - és a Te feladatod, hogy megtaláld és meghatározd ezt a ritmust.


Hogy bemutassuk, mire gondolunk, szeretnénk megosztani egy történetet Jeff Weinerről, a LinkedIn korábbi vezérigazgatójáról, aki jelenleg a cég ügyvezető elnöke. Jeff tudja, hogyan kell a kultúra, a küldetés és az értékek dobbanását az egész szervezetbe beültetni.


Több mint 10 éves vezérigazgatói tevékenysége alatt Jeff 33 millióról több mint félmilliárdra növelte a LinkedIn felhasználóinak számát. A bevételt több mint 7 milliárd dollárra növelte, és végül a LinkedIn-t a Microsoft általi felvásárlásáig irányította. Rendkívüli méretarányú vezető, és a dobogása nagyon is a sajátja. Jeff dobpergése az együttérző vezetés.

Nem tudnék semmi fontosabbat elképzelni, mint az együttérzés tanítása. Bizonyos értelemben az együttérzésnek kellene lennie annak az alapnak, amelyen keresztül minden mást tanítanak, különösen a modern korban, különösen a mi és ők egyre növekvő narratívája mellett

Ha a „könyörületes menedzsment” kifejezésre néhányan vakargatják a fejüket - vagy akár forgatják a szemüket -, akkor mindenképpen maradjatok velünk. Meg fogjuk vizsgálni, hogy Jeff pontosan mit ért együttérzés alatt, hogyan lehet ezt átültetni egy vállalkozásba, és miért tette ezt vezérelvévé vezetőként.


De indítsunk a dobpergéssel

Jeff mindig is azt mondta, hogy a vállalati kultúra dobpergésének meghatározásához ugyanazt kell mondanod újra és újra és újra és újra. Egészen addig, amíg bele nem unsz. Legalábbis ez volt az alapvető elképzelés.


Jeff tette naggyá és nyereségessé, egészen addig amíg a Microsoft felvárásolta

A példa a Fehér Házból érkezett

David Gergen egy kiemelkedő ember volt. Ő volt a Fehér Ház kommunikációs vezetője. Fontosságát az is mutatja, hogy mind a republikánus, mind a demokrata kormányoknak dolgozott. Piros és kék. Elefánt és szamár. Ez a két lény nagyon különböző ütemre menetel. De David könnyedén tangózott mindkettővel. Volt még valami, ami Jeffnek feltűnt, amikor David könyvét (A hatalom szemtanúja címűt) elolvasta.


Inspiráló könyv, kiváló címmel

Mert David azt mondaná, hogy a hatékony kommunikátor, különösen egy nagy csoport előtt, azt mondja, hogy olyan gyakran kell ismételgetni magunkat, hogy az embernek elege lesz belőle.


És valójában csak ekkor kezdik el az emberek internalizálni az üzenetet.


Minden hatékony vezető megérti az ismétlés fontosságát és erejét. És ez ellenkezik az intuícióval, mert ha csak másodszor is elmondod, már kezded unni, és ezt az unalmat vetíted ki a hallgatóságra is. De feltételezzük, hogy az emberek már hallották korábban. Nem akarják újra hallani. De nekik megvan a saját prioritásuk, más dolgokra koncentrálnak. És így az ismétlés valójában nagyon is fontos.


Minden vezetőnek időbe telik, amíg a saját útjára lép

Jeff útja a Whartonon végzett üzleti iskolával és vezetési tanácsadóként töltött idővel kezdődött, de a dobpergést a Yahoo-nál eltöltött hét év alatt fejlesztette ki, ahol egy több ezer fős csapatot vezetett.

A Yahoo!-nál töltött idő közepén Jeff váratlan fordulóponthoz érkezett. Az egész akkor kezdődött, amikor egy menedzsment szeminárium szórólapja Jeff és csapata asztalára csúszott. Jeff tovább csúsztatta azt a szórólapot egy másik papírhalomba. De rövidesen világossá vált számára, hogy van valami különleges ebben a szemináriumban.

A vezetői csapatom egyik tagja a másik után, aki részt vett a programban, azt mondta - anélkül, hogy tudtam volna, hogy a csapat más tagjai is ugyanezt mondták hogy ez más, ez különleges, és ez nagyon-nagyon értékes kurzus volt

Jeff tovább kérdezősködött, miközben mindenki csak azt mondogatta neki, hogy: fel kell iratkoznod, és biztosra kell menned, hogy részt veszel rajta. Kíváncsisága legyőzte szkepticizmusát, és feliratkozott a szemináriumra. Egy Fred Kofman nevű tanácsadó vezette. Frednek megvolt a módszere arra, hogy a menedzsment emberi oldalát hozza felszínre:

soha senkit nem hallottam még így írni vagy beszélni a menedzsmentről, a vezetésről vagy a csapatépítésről, hogy mennyire fontos az odafigyelés és a tudatosság

Amit Fred mondott, az mélyen érintette. Amikor ez történik, az biztos jele annak, hogy felfedeztél valamit, amit beépíthetsz a saját bizniszedbe.


Különösen akkor, ha áttöri a szkepticizmusod burkát. Amit Fred mondott, az mélyen érintette. Amikor ilyesmi történik, az biztos jele annak, hogy felfedeztél valamit, amit beépíthetsz a saját bizniszedbe.

Nem emlékszem, hogy konkrétan használta-e az együttérzés szót, de ez minden bizonnyal benne volt az üzenetekben. Arról is beszélt, hogy mennyire fontos, hogy kiszálljunk a saját fejünkből, hogy szemlélői legyünk a saját gondolatainknak, különösen akkor, amikor az érzéseink irányítanak. Hogy képzeld magad azok helyébe, akikkel dolgozol, hogy megértsd, honnan jönnek, mik az erősségeik, gyengeségeik

Jeff és Fred dobütései szinkronban voltak, és később barátok lettek. Jeff akkor fordult Fredhez, amikor azt tervezte, hogy tovább lép a Yahoo! Együtt vacsoráztak, és arról beszéltek, hogy mit szeretnének csinálni legközelebb. Az egyik terv az volt, hogy Jeff segítsen bővíteni a világ kollektív bölcsességét. A visszaemlékezések szerint a következő hangzott el, ezen az ominózus beszélgetésen:


 - Fred: Ez nagyon érdekes. Értem, miért vagy izgatott emiatt. De a bölcsesség együttérzés nélkül könyörtelenség, az együttérzés pedig bölcsesség nélkül ostobaság.


- Jeff: Hű, Fred, ez a Dalai Láma bölcsessége?


- Fred: Nem, ez én vagyok pár belga sör után.


A szavak nagyobb erővel találták el, mint egy hordónyi belga sör.


Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor a világképed egy pillanat alatt megváltozhat.


Abban a pillanatban döntötte el, hogy továbbfejleszti a személyes jövőképét. Ez a személyes jövőkép az lett, hogy segítsen a világ kollektív bölcsességének és együttérzésének kiterjesztésében.


A világ kollektív bölcsességének és együttérzésének kiterjesztése lett a LinkedIn!

Jeff ezzel elindította saját ritmusát. Szakított időt arra, hogy szó szerint minden emberrel találkozzon a vállalatnál. A 330 alkalmazottal ez még mindig kezelhető volt. Ma ez sokkal időigényesebb lenne. Mielőtt tehát döntött volna a további tervekről, biztos akart lenni abban, hogy érti, mi történik, és a lehető legtöbbet akart megtudni azoktól az emberektől, akik addig a pontig fejlesztették a vállalatot.


Ez talán túlzásnak hangzik, és valóban, nem sok olyan skálavezetőt ismerünk, aki megpróbálkozna ezzel. Ő azonban úgy állította be magát, hogy saját dobpergést indíthasson el - először a vállalat meglévő kulturális ritmusára hangolta a fülét.

Nagyon fontos, hogy amikor egy ilyen helyzetbe kerülsz, ahol időt szánsz arra, hogy elismerd az előtted végzett munkát, ne csak elismerd a jó munkát, hanem meg is duplázd azt. Nem úgy, hogy bejössz, és azt gondolod, hogy oké, új vagyok, minden, ami előttem volt, az rossz és elromlott, és most létrehozok egy olyan narratívát, ahol ezt mindenki megérti, és most kezdődhet a jó munka

Miután Jeff rájött a ritmusra - és arra, hogy ez hogyan hat a LinkedIn összes érdekeltje számára -, nekilátott ahhoz, hogy megteremtse, fenntartsa és terjessze ezt a ritmust.


A vezetés az a képesség, hogy másokat a közös célok elérésére ösztönözzünk.


Valószínű, hogy, ez különbözteti meg a vezetőket a menedzserektől. A menedzserek megmondják az embereknek, hogy mit tegyenek. A vezetők remélhetőleg inspirálják őket arra, hogy megtegyék.

Amikor arra gondolok, hogy mitől lesz egy környezet vagy csapat inspiráló, három dologra kell gondolnom: az egyik a jövőkép tisztasága. A második a meggyőződés bátorsága. A harmadik pedig a képesség, hogy ezt a két dolgot hatékonyan kommunikáljuk. És ha nem érzed ezt hitelesen, ha csak kimondod a szavakat, de mélyen legbelül nem hiszel benne, ha ez nincs ott minden porcikádban, akkor kizárt, hogy az emberek jelentkezzenek erre az utazásra

Sikeres volt és az emberek csatlakoztak hozzá az úton. Ez az egyik oka annak, hogy képes volt növelni a bevételt.


Karrierje korai szakaszában Jeff egy nagyon sajátos dobpergést határozott meg magának: az együttérző vezetést. Ezt aztán személyről személyre, csapatról csapatra terjesztette, amíg biztos nem volt benne, hogy a ritmus akkor is folytatódni fog, amikor ő már nem lesz ott, hogy megadhassa a hangot.


Ez a dobpergés a LinkedIn értékeit tükrözi, és minden embert arra ösztönzött, hogy a LinkedIn végső céljainak megfelelő döntéseket hozzon. És hogy egyértelmű legyen: ezt neki magának kellett meghatározni.


Jeff hozzáállása azért is nagyon tanulságos, mivel a már meglévő céges kultúrába nyert betekintést.

Nem sajnálta az időt arra, hogy tanulmányozza a belső működést, időt fektetett bele. És miután ezzel megvolt csak utána kezdte el kidolgozni a cég irányelveit.


Amikor kívülről veszünk fel embereket, akkor sokan elkövetik azt a hibát, hogy hatalmas egoval érkeznek és rögtön világot és céget akarnak megváltani, mindezt anélkül, hogy megértenék a belső működéseket, a belső folyamatokat.


Az irányelved mindig legyen az, hogy abból indulsz ki, amid van (hozzáállás, pénz, tartalékok). Nem pedig abból, hogy mit szeretnél. Mert gondolj csak bele, abból nem tudsz építkezni, ami nem áll a rendelkezésedre. A mi esetünkben a cégkultúra is ezen az elven alapszik, hiszen tudnod kell, hogy az embereid hogyan gondolkodnak. Ugyanakkor sokszor még az alapítók is elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, hogy mivel ők építették fel a céget és felvettek X számú embert, akkor értik azt, hogy miről van szó.



Nagyon sokszor látszik az a hiba, az a szélsőséges helyzet, amikor a felsővezetés egyvalamit gondol, pontosabban úgy hiszi, hogy X ezt és ezt csinálja, miközben a csapat teljesen mást dolgozik. Kialakul ilyenkor egy nagy hasadék a mendezsment és a munkavállalók között.


Ezt csak akkor lehet áthidalni, ha rendszeres a kapcsolat a menedzsment és a dolgozók között. Ugyanúgy, ahogyan az orvos a kezével ellenőrzi a beteg pulzusát, ugyanúgy kell neked is tisztában lenni azzal, hogy mi történik, milyen folyamatok játszódnak le a munkavállalók körében.


Csak így tudsz pontos infókat szerezni arról, hogy milyen állapotban van a csapatod, milyen hangulatban vannak, hogy érzik magukat, milyen -képletes -fájdalmaik vannak. Ezáltal egy tisztább képet kapsz és nem utolsó sorban hatékonyabbá formálhatod a körülötted dolgozókat.


Ha most arra gondolsz, hogy: nem tudom, hogy van-e dobverőm?


Akkor a mai gyakorlat neked szól. Egy egymondatos utasítást fogunk felszínre hozni, amely segíthet a csapatodat húzni.


A mai gyakorlat:

Vegyél elő egy tiszta lapot és valamit, amivel írhatsz.


A lap tetejére írd azt, hogy [üres] [üres]. Nem, ez nemcsak egy üres négyzet marad majd. Ez egy újabb Fill-In-The-Blank gyakorlat.


Példát veszünk néhány, ismert cégnél már létező egymondatos utasításról. Például: az Amazon korai napjaiban az volt a dobverőn, hogy ez a könyvek eladásáról szól. A TED-nél, hogy az ötletek terjesztéséről szól. A LinkedIn-nél: a hálózatok összekapcsolásáról.


Tehát most rajtad a sor! Egészítsd ki a következő mondatot:


Ez a [üres] [üres] - a te verzióddal. Ne csak egyszer csináld - futtasd le ezt a kísérletet tízszer. Bármelyik verzió amelyik nem tetszik, csak dobd ki!


Most pedig, a tíz vázlatos változat közül válassz ki egyet, amelyik most éppen hozzád szól!


Ne gondolkodj rajta túl sokáig, csak válassz!

Próbáld ki ezt a mondatot a munkanapodban! Mondd ki hangosan magadnak! Mondd el a munkatársaidnak, az eladóidnak, a vevőidnek! Mondd el újra és újra!


Segít ez a kijelentés? Segít stratégiai döntéseket hozni?


Ha igen, akkor lehet, hogy megtaláltad az új dobpergést.

Ne feledd! Ez nem valami közhely, hanem konkrét és megvalósítható! És segít abban, hogy gyorsabban - és céltudatosan - eljuss oda, ahová szeretnél.

Fóris Attila

Szerző

Szűcs György Áron

Szerkesztő

bottom of page