
Tegyél jót, mert ez jót tesz az üzletnek is!
Mai olvasmányunkat 15 perc elolvasni. Olyan érdekes fogalmak lesznek itt, mint: profit és társadalmi hatások vegyítése.
Örülünk, hogy csatlakoztál hozzánk ismét. A mai szövegben a skálázás egy másik típusáról szeretnénk beszélni: a társadalmi hatás skálázásáról. Most azt gondolhatod, hogy ez nem vonatkozik rád, hogy egy profitorientált vállalkozást vezetsz, és nem engedheted meg magadnak, hogy másra koncentrálj. És ez részben így is van.
De a helyzet a következő: a te vállalkozásod fogja alakítani a világot. Hogy pontosan hogyan, az csak rajtad múlik. Ha tudatos és kreatív vagy, akkor nem csak a profitodat, hanem az értékeidet is kamatoztatni tudod.
Hogy megmutassuk, mire gondolunk, íme egy történet Howard Schultzról, a Starbucks korábbi elnök-vezérigazgatójáról. Howard a 80-as évek végén vette át a Starbucksot - amikor az még csak egyetlen üzlet és egy pörkölőüzem volt -, és azonnal nekilátott, hogy ne csak az üzletet, hanem az alkalmazottaknak kínált juttatásokat is bővítse.
Több mint 20 évvel később a Starbucks jól ismert lett arról, hogy egészségbiztosítást és főiskolai tandíjat kínál az alkalmazottaknak és az órabéreseknek - de ezt egy komoly küzdelem előzte meg. Egy olyan küzdelem, amely Howardot az igazgatótanács üléstermébe vitte, hogy megmutassa, hogyan fog a pénzkiadás visszakerülni a Starbucks eredményeibe és hogyan lesz jótékony hatású a jótékonykodás.
Ezúttal az ő gondolatait közvetítjük.
Évek óta ülök a vezetői csapatunk heti megbeszélésén, és metaforikusan két üres széket képzelek el magam előtt. Úgy gondolok rájuk, hogy az egyik széket egy ügyfél foglalja el, a másikat pedig egy Starbucks partner. És mindig azt kérdezem magamtól, hogy vajon ez a döntés büszkévé teszi-e az ügyfelet vagy a partnert? Ha a válasz akár csak távolról is szürke, akkor tudom, hogy a vita rossz oldalán állunk.
Érdemes itt megjegyezni, hogy Howard minden alkalmazottját partnernek nevezi.
Két dolgot szeretnénk kiemelni.
Először is azt, hogy mindig hajlandó megkérdezni magától azt, hogy vajon ő, hol helyezkedik el. „A vita rossz oldalán állunk?" Ez egy szükséges ballaszt minden határozott gondolkodású vállalkozó számára és Howard egy ilyen alkat.
De a mi céljaink szempontjából sokkal fontosabb, hogy Howard mindig egyenlő hangsúlyt fektet az ügyfeleire és az alkalmazottjaira (mármint a partnereire).

Én felcserélhetőnek és egyenlőnek tekintem őket. Nem tehetjük büszkévé a partnereinket, ha az ügyfeleink nem azok, és ez fordítva is igaz. Nem tehetjük büszkévé az ügyfeleinket, ha a partnereink nem azok
Ez az álláspont ma már korántsem általános. És sokkal kevésbé volt általános, amikor Howard az 1980-as évek végén átvette a Starbucks irányítását. Az igazgatótanács tagjai akkoriban nem igazán tudták, hogy mit kezdjenek ezzel. Az volt a közfelfogás, hogy ez nem fog működni, csak vesztséget fog termelni.
Howard és archetipikus barátai nem mindig férnek meg a részvényesekkel - de mégis folyamatosan összehozza ezt a két csoportot. Ezeknek az archetipikus barátoknak az eredettörténete egy nagyon is valós és égető gyermekkori élményhez vezethető vissza. A Brooklyn keleti partján fekvő Canarsie-ban, ugyanis állami bérlakásokban nőtt fel.
Apám második világháborús veterán volt. A középiskolát elhagyta, és sárgalázzal tért haza a háborúból, és sajnos végül nem valósította meg azt az amerikai álmot, amiben hitt. Kézbesítő volt, aki textilpelenkákat szállított. 1960 márciusában egy kiszállítás során elesett egy jégtáblán, és eltörte a bokáját és a csípőjét. A sérülés miatt kirúgták, nem kapott kártérítést, és nyilvánvalóan nem volt egészségbiztosítása sem. Amikor hétéves voltam, szó szerint hazajöttem az iskolából, kinyitottam a lakás ajtaját, és láttam, ahogy apám egy kanapén fekszik, a csípőjétől a bokájáig gipszben. Hét évesen hogyan is érthettem volna meg, hogy ez milyen hatással lesz rám? De megrázott, ahogy végignéztem, ahogy a szüleim és az anyám ilyen nehéz időszakon mennek keresztül. Ahogy idősebb lettem, azt hiszem, mindig is érzékeny voltam azokra az emberekre, akik a sínek másik oldalán éltek, és ahogy a Starbucks fejlődött, megpróbáltam olyan céget építeni, amilyenben apámnak soha nem volt lehetősége dolgozni. Egy olyan vállalatot, amely megpróbálja egyensúlyba hozni a nyereséget és a lelkiismeretet.
Figyeljük meg a megfogalmazását: mintha a túl sok profit megterhelné a lelkiismeretét...
A profit és a lelkiismeret nem ellenségek, de nem is barátok
Kreatívnak kell lenned abban, hogyan hozod össze a kettőt. Howard nem helyezte a hasznot a profit elé. 1987-ben 3,8 millió dollárért megvásárolta a Starbucksot. Az év végére már 11 üzlete volt, 100 alkalmazottja, és az volt az álma, hogy egy országos márkát hozzon létre, amely elhozza a különleges kávékat - és a kávékultúrát - az országba.
A következő lépése pedig az volt, hogy elkezdi megtervezni a 100 alkalmazott számára a juttatási csomagot. Howard magánbefektetői számára ez lesz az első, a sok zavarba ejtő találkozás közül.
Egészségbiztosítást és részvényopciók formájában tőkét akarok biztosítani minden embernek, aki a vállalatnál dolgozik
– állt elő az ötletével, miközben veszteséges volt és kicsi.
Képzeljétek csak el, mit gondoltak a befektetők…
Azonban Howard kiállt az ötlete és a partneri mellett és azzal érvelt, hogy így kisebb lesz a lemorzsolódás és nagyobb lesz a teljesítmény, így egy olyan hatalmas vállalatot fognak létrehozni, amihez jó tartozni.
Tehát 25 évvel a megfizethető egészségügyi törvény előtt a Starbucks lett az első vállalat Amerikában, amely átfogó egészségbiztosítást adott mindenkinek, beleértve a részmunkaidőben dolgozókat is, akik 20 órát vagy annál többet dolgoznak. És kitaláltuk, hogy részvényopciók formájában részvénytőkét biztosítunk minden egyes alkalmazottnak.
Howard mestere lett annak, hogy csendesen jót tegyen egy üzleti modellen keresztül.
Összekötötte a pontokat: az alkalmazottak jó hangulata és a részvényesi hozam között.
Ő egyszerűen másként látta az üzletét, mint mások.
Kiderült, hogy a Starbucks nemcsak kávét árul. Ez egyfajta társadalmi kísérlet volt.
Howard számára az innováció nem csak a legújabb frappuccino ízesítését jelenti. Hanem olyan új programokat jelent az alkalmazottak számára, amelyek boldogabbá, elkötelezettebbé és lojálisabbá teszi őket.
De ha hosszútávon is versenyképes akar maradni, akkor a dolgozók mély, alapvető igényeire kell figyelnie, és arra ahogyan azok változnak. A Starbucks esetében nagyon is odafigyelnek arra, hogy a személyzetük összességében fiatalokból álljon.
Ha fiatal vagy és ambiciózus, az első dolog, ami eszedbe jut, az a főiskolai diploma. De a főiskola elképesztően drága - és elérhetetlen a Starbucks átlagos, barista fizetést kereső alkalmazottjai számára. Ennek az aggodalomnak a felismerése vezetett egy másik ötlethez.
Tudunk-e ingyenes főiskolai tandíjat biztosítani minden egyes alkalmazottunknak az Egyesült Államokban? És amikor elkezdtük vizsgálni ennek a költségeit, nagy volt a félelem és az aggodalom, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak.
Másrészt viszont hitt abban, hogy a munkavállalói lojalitását úgy tudja megnyerni, hogyha segít nekik. Ugyanakkor fontosnak tartotta azt is, hogy bizonyos dolgokat, amit az állam nem ad meg a polgárainak, azt ő, mint cégtulajdonos biztosítani tudja.

Egyrészt, mert a kormány nem képes és nem teszi ezt meg, másrészt, önző módon azt mondanám, hogy ez jó üzlet, és azért jó üzlet, mert vonzza és megtartja a nagyszerű embereket.
Csak azt kellett kitalálnia, hogy hogyan tudná kifizetődővé tenni ezt az ötletet.
És a megoldás már körvonalazódott.
2014-ben a Starbucks a maga nemében elsőként partnerséget kötött az Arizonai Állami Egyetemmel, hogy teljes egészében fedezze a főiskolai tandíjat minden amerikai Starbucks-alkalmazott számára, aki legalább heti 20 órát dolgozik. Megjegyzendő, hogy üzletként közelítették meg a dolgot.
Nem azt mondták, hogy az oktatás megfizethetetlen, így minden költség rendben van. Azt mondták: ki kell találnunk azt, hogy hogyan érhetjük el a legjobb értéket.
Így a Starbucks és az ASU 60-40 arányban osztozott a tandíj költségén. A diplomákat kizárólag online kínálták, így az alkalmazottak a munkahelyükön maradhattak, az ASU pedig kordában tarthatta a költségszerkezetét. A Starbucks pályájának ezen a pontján kétségtelen, hogy a vállalat masszív és mindenütt jelen van - nemcsak az utcai üzletekben, hanem a nemzeti tudatban is.
Ahogy a vállalatok elérik a Starbucks által elért hatalmas méreteket, elkerülhetetlenül új kihívásokkal szembesülnek. Ezekkel az ikerkérdésekkel, mint hogyan tegyek jót és közben hogyan csináljak jó üzletet is egyszerre. Ezáltal egyre bonyolultabbá válnak, ahogy a lehetőségek - és a felelősségek - egyre nagyobbak.
Amikor az emberekről való széleskörű gondolkodásról van szó minden vállalkozás tanulhatna belőle
Amikor olyasmit építünk, ami a Starbuckshoz hasonlóan meghódíthatja a világot, lehetőségünk van megkérdezni, hogy mit akarunk képviselni? Milyen hatást tudunk gyakorolni? Hogyan tehetjük jobbá az emberek - valójában az egész világ - életét? És hogyan tehetjük ezt úgy, hogy közben az üzletünket is erősítjük?
Howard szerint ez egy olyan gondolatra vezethető vissza, amelyet minden vállalkozó alkalmazhat a saját vállalkozására nézve.
A Starbucks nem profitorientált. A Starbucks értékközpontú, és ezeknek az értékeknek köszönhetően nagyon nyereségesek lettünk. Nem minden üzleti döntésnek kell gazdasági jellegűnek lennie. Egyensúlyt kell teremteni a keresett nyereség és a tartósan megmaradó értékek között. A Starbucks az élő bizonyíték. És ismétlem, nem vagyunk tökéletesek, követünk el hibákat, de a pénzügyi teljesítményünk közvetlenül kapcsolódik a tartós értékekhez és kultúrához, amelyet folyamatosan próbálunk fejleszteni és megőrizni.
Lehet jót tenni - és jó üzletet csinálni egyszerre. Figyeljük meg, hogyan közelíti meg Howard a klasszikus kérdést, hogy hogyan lehet mindkettőt egyszerre megtenni.
Azzal, hogy jót tesz a csapatával, jót tesz az igazgatótanácsával; azzal, hogy jót tesz a vásárlóival, jót tesz a közösséggel. És ezt az első naptól kezdve az üzleti élet szerves részévé tette, hogy az értékek a nyereséggel együtt növekedjenek, és kölcsönösen erősítsék egymást. Ezért működik.
A vállalkozásod értékekkel foglalkozó oldalának nem szabad (és nem is lehet) függetlenül működnie a vállalkozásod nyereséges oldalától. És ha azt hiszed, hogy nem olyan vállalkozást építessz, amelynek társadalmi hatása van, gondold át újra!
Mit építesz, ha nem egy olyan vállalkozást, amely méretarányos, növekvő és tartós lesz?
A mai szöveg és a Starbucks tökéletes példája annak, hogy hogyan kell egy jó csapatot megtartani.
A közbeszéd sokszor csak arról szól, hogy hogyan építsünk magunknak egy jó közösséget, miközben kevesebb szó esik arról, hogyan tudjuk őket megtartani.
Fontos megjegyezni, hogy érdemes már a jövőre tervezni, amikor új kollégákat veszünk fel.
Vajon, hogyan fogja eltölteni a cégnél az első 90 napját?
Hogyan fog beilleszkedni?
Milyen juttatásokra számíthat?
Milyen módon tudjuk úgy felépíteni a tudásmenedzsmentünket, hogy minél jobban be tudjon integrálódni a csapatunkba?
És, ha mindez sikerült, akkor érdemes azon is agyalni, hogy hogyan fogjuk majd megtartani a cégen belül?
Ez egy rendszerszintű gondolkodást követel meg. Olyan folyamatok sokasága, amivel foglalkozni kell.
Láthattuk, hogy a kávézó úgy indult, hogy alig pár üzlettel kezdtek neki az üzletlánc kiépítéséhez, de már az elején foglalkozva volt azzal, hogy hogyan maradjanak hűségesek, lojálisak a kollégák a vállalathoz.
Csapatot építeni nehéz, de nem lehetetlen. Keresni kell a visszajelzés módjait (feddback loop), csiszolni az ötleteken, hogy hosszútávon is megtérüljön a stratégia.
Fontos persze az is, hogy a folyamat fenntartható legyen és ne is okozzon nagyobb kárt, mint hasznot a vállalatunknak.
A mai gyakorlat:
A mai gyakorlat segíteni fog abban, hogy a szándékosság gondolkodásmódjával közelítsd meg vállalkozásod társadalmi hatását. Szerezz újra egy papírlapot, valamit, amivel írhatsz, és egy vonalzót - ha szeretnéd egyenesen tartani a vonalakat.
A papírt tájold a hosszú oldalával vízszintesen. Most a lapon keresztül húzz három vonalat, egyiket a másik alá. Ügyelj arra, hogy hagyj köztük elég helyet!
Most pedig rajzolj kis nyilakat minden vonal két végére, és egy bevágást pont a közepére. Ezzel három vízszintes csúszkát hoztál létre!
Gondolj arra, hogy a csúszkák bal oldala a MAXIMÁLIS SZOCIÁLIS HATÁS irányába mutat. Talán írd ezt most a lap bal oldalára.
A csúszkák jobb oldala a MAXIMÁLIS PROFITABILITÁS felé mutat. Ezt most írd az oldal jobb oldalára.
Ezután minden csúszka alá írjál egy terméket, szolgáltatást, funkciót vagy kezdeményezést, amelynek bevezetését a vállalatod fontolgatja.
Összesen háromnak kell lennie!
Most jön a trükkös rész! Minden egyes javaslatnál jelöld meg, hogy a csúszkán hol helyezkedik el a társadalmi hatás és a nyereségesség szempontjai.
Ez egy olyan funkció, amely sok embernek fog segíteni, de milyen áron?
Olyasmi, ami rengeteg pénzt hoz, de semmi jót nem tesz a világban?
Ennek megfelelően jelöld meg a helyét a csúszkán. Itt nincs szükség piackutatásra vagy tételes költségvetésre, csak használd a legjobb becslésedet! Végül nézd meg az eredményeidet.
A csúszkák sok szélsőséges pozíciót mutatnak?
A tű messze balra vagy jobbra van?
Ha igen, akkor szánj rá egy pillanatot, és gondolkodj el egy olyan kiigazításon, amellyel kiegyensúlyozottabbá teheted az egyenletet.
Hogyan tudnád a csodálatos pénzkereső ötletet úgy átalakítani, hogy az többet adjon vissza a világnak?