Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre
2025. május 26.
„Vándorló vállalkozók” – Egy élet, három ország, végtelen újratervezés
Mi történik, ha nemcsak a vállalkozásod skálázod, hanem az életedet is újra meg újra?
Vörös Kriszta életútja nem egy tipikus sikerstory. Nem épített gyorsan skálázható céget, nem exitelt, nem startupperként futott be – hanem stratégiai kitartással, országról országra dolgozta ki a saját rendszerét. Közben anya maradt, feleség, és egyre tudatosabb vállalkozó.
Franciaország, Svájc, Dubaj, Anglia, Kanada – csak néhány állomás, ahol Kriszta és családja próbáltak gyökeret verni. Mindenhol új iskola, új hivatal, új nyelv, új rendszer. Egy dolog viszont végig következetes maradt: Kriszta fókusza az egészségre, a hosszútávú fenntarthatóságra és a vállalkozói autonómiára.
A podcastben elmeséli, hogyan ütközött falakba a francia bürokráciával, és hogyan kellett lakcím nélkül iskolát intéznie.
Kiderül az is, hogy a „dubaji adóparadicsom” miért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – és hogy végül miért tértek vissza Európába.
„Fiatalabb nem leszek. Akkor legalább csináljuk a legjobbat abból, ami van.”
Ez Kriszta egyik kulcsmondatává vált – és ezzel tulajdonképpen meg is határozta az egész beszélgetés hangulatát.
Ez az epizód a valós döntésekről. A kompromisszumokról. A vállalkozói lét határhelyzeteiről.
Ha te is gondolkodsz külföldre költözésen, cégalapításon, nemzetközi piacokon, vagy csak szeretnéd jobban menedzselni a vállalkozás vs. élet egyensúlyt, akkor ez a beszélgetés segíteni fog.
Franciaország, ahol a nyelv a kapuőr
A francia rendszer nem bonyolult – csak akkor, ha nem vagy francia.
Vörös Kriszta egyik legnagyobb kihívása az volt, amikor családjával Franciaországba költöztek. Nem a tájjal volt baj: mesebeli középkori falvak, borvidékek, kincsesládaként rejtőző kisvárosok. A gond ott kezdődött, ahol bármit el kellett intézni.
„Nem szólalnak meg angolul – még akkor sem, ha tudnak.”
Ez nem legenda, ez a valóság. Akár adóhivatal, akár iskola, akár orvosi biztosítás – minden kizárólag franciául működik. Kriszta pedig nem beszélt franciául.
„Rámutattam a papírra, mondtam, hogy mit akarok, és azt válaszolták: mondja ki franciául.”
A gyerek iskoláztatása is igazi logisztikai bravúr volt. A lakcím megszerzéséhez kellett az iskola, az iskolához kellett a lakcím. A környéken csak egyetlen intézmény tanított franciát idegen nyelvként, az viszont másfél órányira volt – oda és vissza naponta.
És még valami: az adószám. Hónapokig tartott, mire megkapták, csak azért, mert a hivatalos forma szerint „barátnál laktak”, amit a rendszer nem volt hajlandó elfogadni. Végül egy sorban várakozó francia állampolgár segített közvetíteni – ő beszélt angolul.
Franciaországban nem elég, ha jó szándékkal érkezel. Ott be kell illeszkedni – nyelvileg, papíron, kulturálisan. Máskülönben láthatatlanná válsz.
Kriszta tapasztalata azt mutatja: a nyelv nem csak eszköz, hanem akadály is lehet. És ha nem beszéled, nem is kapsz hozzáférést a rendszerhez.
Svájc: az üzleti lehetőség és az árnyoldalai
Svájc vonzó – amíg nem akarod megérteni a szabályokat.
Vörös Kriszta férje Svájcban dolgozik, így a család nap mint nap átlépi a határt Franciaországból. A svájci munkavállalás működik – de vállalkozni már egy másik történet.
„A svájciak nagyon lokálpatrióták. Előbb a sajátjukat veszik meg, csak aztán nézik a külföldit.”
Kriszta tapasztalata szerint Svájcban érvényesülni üzletileg nem lehetetlen – de csak akkor, ha svájci vagy. Ha külföldiként akarsz bejutni a piacra, ajánlás, kapcsolatok és lokalizált márka nélkül nehéz dolgod lesz. Az emberek lojalitása a hazai termékekhez kőkemény versenyelőny.
És ott van a cégalapítás. Lehetsz egyéni vállalkozó vagy alapíthatsz Kft-t (GmbH) – utóbbihoz viszont 20.000 svájci frank kezdőtőke szükséges. Ez nem csak szám, hanem szűrő is: nem alapít céget az, aki nem gondolja komolyan.
A szabályok ugyanakkor kiszámíthatók. Az adózás kantononként eltérő, de ha jó helyet választasz, a konstrukció akár ideális is lehet egy online vállalkozásnak. Kriszta nem zárta ki, hogy Svájc lesz a végállomás – pont a stabilitás miatt.
Ugyanakkor a költségek – főként a lakhatás – az egekben vannak. Az albérleti árak az elmúlt évtizedben drasztikusan emelkedtek, miközben a bérek nem nőnek ezzel arányosan. Ez pedig még egy jól kereső családot is korlátozhat.
„Svájc egy luxusjáték, amit akkor tudsz élvezni, ha előre gondolkodsz.”
Dubaj: álom vagy illúzió?
„Dubajban minden tökéletes – kivéve, ha ott akarsz élni.”
Vörös Kriszta családja több hónapot töltött Dubajban. A cél: új életet kezdeni, vállalkozást indítani, és kihasználni az adómentes lehetőségeket. A valóság azonban hamar megmutatta, hogy az arab világ más logika szerint működik.
A munkáltató, akivel Kriszta kapcsolatba került, nem volt felkészülve a gyors növekedésre.
„Azt mondták, hogy négyen vannak. Mire megérkeztem, már több mint százan.”
Az átláthatóság hiánya és a szabályozási kiskapuk rövid idő alatt világossá tették, hogy ez a környezet nem egy tudatos vállalkozónak való.
Ráadásul a „adómentesség” is csak papíron létezik.
Valójában éves szinten kell fizetni a működésért, ráadásul nem kevés összeget. A költségek – főleg lakhatás és közlekedés – brutálisan magasak, a munkatempó pedig embertelen: 50-60 órás hetek, minimális szabadidő.
És jön a kulturális sokk: az angol nyelv elvileg elég, de az akcentusok és a kommunikációs különbségek megnehezítik a boldogulást.
Főleg a férje számára volt ez kihívás, ezért úgy döntöttek: Dubaj nem nekik való.
„Legalább megnéztük. Most már nem kell többet azon gondolkodnunk, hogy mi lett volna, ha...”
A gyerek sem akart ott maradni. A családi és mentális egyensúly fontosabb volt, mint az üzleti lehetőség. Egy nem megfelelő rendszerben nem lehet jól működni – még akkor sem, ha papíron minden kecsegtető.
A nyelv nem készség, hanem túlélési eszköz
Ha nem beszéled a nyelvet, nem létezel.
Ez nem túlzás, hanem tapasztalat – főleg Franciaországban, ahol az angoltudás megléte sem számít, ha nem hajlandóak megszólalni.
Vörös Kriszta konkrétan azzal szembesült: a hivatalban inkább nemet mondanak, mint hogy angolul kommunikáljanak.
„Ott álltam az adóhivatalban, és mutattam a papírt, hogy ezt szeretném. A válasz: Mondja ki franciául.”
A költözések, hivatalos ügyintézések, iskolakeresés során újra és újra bebizonyosodott: a nyelv nem opcionális extra, hanem belépő a rendszerbe. Aki nem beszéli az adott ország nyelvét, hátrányból indul, és gyakran el sem jut a startvonalig.
Kriszta gyerekei szerencsére gyorsan tanultak. A kisebbik már most azt tervezi, hogy tíz nyelvet fog elsajátítani – mindig az adott országban élve egy ideig. Ez az a fajta alkalmazkodási képesség, ami egy új világban versenyelőnnyé válik.
De nem csak a gyerekeknek fontos. Kriszta minden országban tudatosan keresett helyi kapcsolatokat, akik segíteni tudtak a nyelvi akadályok áthidalásában. Ezek az emberek nemcsak tolmácsok voltak, hanem kulcsfigurák a rendszerhez való hozzáférésben is.
A vállalkozói létben a nyelv nemcsak kommunikáció – hanem bizalom, kapcsolat, hitelesség. És ha nincs meg, nem fognak befogadni.
Franciaország: ahol a lakcím ismerkedésből lesz
Franciaországban lakcím nélkül nem lehet ügyet intézni – és lakcímhez szinte lehetetlen jutni.
Ez az abszurd ellentmondás már az első pillanatban akadály lett Vörös Krisztáék számára, amikor az iskolai beiratkozáshoz kellett volna igazolniuk, hogy hivatalosan ott élnek.
„Feltettem egy posztot a Facebook-csoportba, hogy lakást keresünk. Semmi nem jött – csak egyetlen ember, aki azt mondta: szimpatikusak vagytok, segítek.”
Ez a teljesen ismeretlen ember volt az, aki megoldotta a család lakcímproblémáját. Kiadta a saját lakását, amivel hivatalosan be tudtak jelentkezni, és így el tudták kezdeni az iskolai ügyintézést.
De az igazi csavar csak ezután jött. A hivatal nem fogadta el a címet – mert az nem volt „elég hivatalos”. Barátnál lakni nem számít hivatalos lakcímnek, hiába volt minden papír rendben. Hónapokig tartó huzavona, folyamatos visszadobások, újraindított ügyek – és mindez csak azért, mert nem volt megfelelően „hivatalos” a lakcímük.
„A végén pont ahhoz a hölgyhöz kerültem, aki az elején visszadobta a papírunkat. Akkor már beszélt angolul. És akkor már elfogadta.”
A rendszer – ha egyáltalán működik – csak személyes kapcsolatokkal, szerencsével és sok-sok újrapróbálkozással enged be. Nincs garancia, nincs gyorsítás – csak a tapasztalat marad, hogy a rendszer nem érted van, hanem magáért.
A globalizáció szabadsága – és korlátai
Elméletben szabadon mozoghatsz. A gyakorlatban vámot fizetsz a saját kolbászodra.
Kriszta és családja a francia–német–svájci hármas határnál élnek, így napi szinten tapasztalják, mit jelent valójában az „egységes Európa”. Spoiler: nem azt, amit a szlogenek sugallnak.
„A férjem Svájcban dolgozik, mi Franciaországban élünk, a barátaink Németországban vannak. De ha kolbászt hozol haza, le akarják vámolni.”
Ez nem metafora, hanem konkrét példa: egy baráti ajándékként vitt magyar kolbász is vámkezelési kérdéssé vált. Ugyanez igaz a vitaminokra, a saját holmira, és bármire, amit az ember „csak úgy” átvinne az egyik országból a másikba.
A mozgás szabadsága papíron létezik – a valóságban a szabályozások, vámhatárok és adózási különbségek akadályozzák az egyszerű életvitelt. Ez különösen nehéz vállalkozóknak, akik online vagy mobil módon dolgoznának, de állandó fizikai jelenlétet, lakcímet és adóilletőséget követelnek tőlük.
„A globalizáció nem az embereknek van, hanem a rendszereknek. És ez egyre nyilvánvalóbb.”
Kriszta szerint a globalizáció lehetőség is, de illúzió is – főleg akkor, ha valaki önállóan, vállalkozóként próbál benne boldogulni. A határok nincsenek eltörölve, csak másképp hívják őket: bürokrácia, biztosítás, adózási rezsim.
Longevity szemlélet – nem csak egészség, hanem stratégia
A longevity nem egy wellness-divat, hanem túlélési stratégia a vállalkozói létben.
Vörös Kriszta nem véletlenül választotta ezt az utat – coachként és magánemberként is az életminőség hosszútávú optimalizálása érdekli. De mit is jelent ez valójában egy vállalkozó életében?
A longevity – vagyis a hosszú, egészséges, aktív élet – nemcsak étrendkiegészítőkről, mozgásról vagy bioételekről szól. Hanem arról, hogy hogyan tudsz energikus, fókuszált és mentálisan stabil maradni akkor is, amikor az élet éppen darál.
Amikor egy francia hivatalban órákig vársz, mert senki nem hajlandó angolul megszólalni. Amikor a gyereked napi három órát utazik iskolába. Amikor három ország szabályrendszere között próbálsz egyetlen működő életmodellt kialakítani.
„Mi nem járunk orvoshoz – nálunk a megelőzés a norma.”
Krisztáéknál ez nem csak hitvallás, hanem napi gyakorlat. A táplálkozástól kezdve a stresszmenedzsmentig minden tudatos döntés része. És nemcsak a családnak, hanem az ügyfeleknek is ezt tanítja: hogyan alakíts ki olyan élet- és munkarendszert, ami nem éget ki, hanem támogat.
A podcast során szóba kerül a japán és koreai nők fiatalos megjelenése, a tradicionális táplálkozás és a természetes kozmetikumok ereje. De ezek mögött valójában egy mélyen stratégiai gondolkodás áll: hogyan tudod fenntartható módon élni és építeni a vállalkozásodat?
„Fiatalabb már nem lesz az ember. Akkor legalább csináljuk jól.”
Ez a mondat nem csak vállrándítás. Ez a mindset, amivel Kriszta működik. És ami miatt nem omlott össze a bürokráciában, a költözésekben, a céges újratervezésekben.
Mert tudja: ha az emberi működésed nincs rendben, akkor a vállalkozásod sem fog működni.
A longevity nem cél – hanem rendszer. És ebben a rendszerben minden döntés számít.
Gyerekekkel költözni – akadály vagy előny?
„Gyerekekkel nem lehet világot látni” – hangzik a gyakori kifogás. Vörös Kriszta tapasztalata szerint ennek az ellenkezője igaz.
Az ő két gyereke már tizenhét és tizenkilenc éves, és mindketten végigkísérték a család nemzetközi vándorlását. Franciaország, Svájc, Dubaj, Anglia – és a lista folytatódik.
A kívülállók gyakran sajnálkoznak: „De hát így nincs gyerekkoruk!” Kriszta viszont tudatosan megkérdezte a gyerekeit, mit gondolnak erről.
A válaszuk egyértelmű volt:
„Mi ezt szeretjük. Hogy világot látunk, és közben tanulunk.”
A gyerekek nem szenvedtek, hanem alkalmazkodtak, fejlődtek és megerősödtek. Megtanulták, hogyan lehet új országban barátokat szerezni, hogyan lehet egy teljesen új nyelvi környezetbe beilleszkedni, és hogyan lehet önállóan megállni a helyüket bármilyen helyzetben. Nem elméletből, hanem életből.
„A kisebbik fiam azt mondta, ő tíz nyelvet szeretne megtanulni – és minden nyelvet abban az országban, ahol beszélik.”
Ez nem csak ambíció, hanem bizonyíték arra, hogy a nemzetközi életforma nem elszigetel, hanem nyitottá és bátorrá teszi a gyerekeket.
Természetesen nem volt minden zökkenőmentes.
Az iskolák, a hivatalok, a napi rutin újratervezése óriási logisztikai kihívás volt – főleg úgy, hogy közben a vállalkozásnak is mennie kellett. Kriszta viszont minden költözést projektként fogott fel, ahol a család is csapatként működik.
„Ez nem áldozat – ez közös döntés.”
Sok vállalkozó nő abban a dilemmában él, hogy a karrier vagy a gyerek „kárára megy” a másik. Kriszta példája épp az ellenkezőjét mutatja: ha jól strukturálod az életed, akkor a család nem gátol, hanem éppenséggel támogat.
A gyerekek nem visszahúznak, hanem együtt tanulnak, nőnek és fejlődnek veled. Ez a mindset pedig hosszútávon olyan embereket nevel, akik nem a rendszerben élnek, hanem tudatosan alakítják azt maguk körül.
Vállalkozásindítás külföldön – valóság kontra ígéret
Külföldön vállalkozni? Elméletben szabad, gyakorlatban szinte lehetetlen – ha nem tudod, mit csinálsz.
Vörös Kriszta bejárta fél Európát, sőt, Dubajt is kipróbálta. A cél minden esetben az volt, hogy ott éljenek, dolgozzanak, és a helyi rendszerben építsenek új életet. De amit a tanfolyamok, YouTube-videók és guruk ígérnek, annak csak töredéke igaz – ha egyáltalán.
„Dubajban azt mondták: adómentes vállalkozás. A valóságban éves díjak, korlátozások és papírtenger várt.”
Az adóparadicsom mítosz mögött kemény struktúra húzódik meg. Igen, lehetsz adómentes – de csak akkor, ha megfelelsz bizonyos szigorú feltételeknek, és hajlandó vagy éves szinten fizetni a működésért. Nem kicsit, hanem súlyos összegeket.
Angliában a vállalkozásindítás könnyebb – „öt perc, 13 font és kész a Kft” –, de mára az ottani rendszer is szigorodott. Svájcban komolyabb a belépési küszöb: legalább 20.000 frank kell egy GmbH indításához, és ha nem ismered a kantononként eltérő adózást, könnyen rossz helyre pozicionálod a cégedet.
Franciaországban még az egyéni vállalkozás is adminisztratív rémálom. Hiába van „mikrovállalkozói” forma, az adók és járulékok olyan arányban visznek el mindent, hogy sok esetben egyszerűen nem éri meg. Egyáltalán nem ritka, hogy 60–70%-os adóterhet számolnak fel – még a mikrovállalkozásokra is.
„Én nem azért vállalkozom, hogy az államnak dolgozzak.”
A legnagyobb különbség az ígéret és a valóság között az, hogy a legtöbb országban a rendszer nem vállalkozóbarát, hanem rendszerbarát. Vagyis nem az a célja, hogy neked könnyebb legyen, hanem hogy önmagát fenntartsa.
Ezért aztán a vállalkozásindítás nem egy „új kaland”, hanem egy komoly stratégiai lépés – amit csak akkor érdemes megtenni, ha pontosan tudod, hova lépsz.
És Kriszta azt is hozzáteszi: nem mindenhol érdemes vállalkozni, még akkor sem, ha ott élsz. Néha az a stratégia, hogy egy másik országban indítod el, és csak a működést végzed helyben.
Ez már nem adóoptimalizálás – ez túlélés és tudatosság.
Mi az, amit utazással lehet csak megtanulni?
„Két dolog különbözteti meg az embert önmagától öt év múlva: a könyvek, amiket elolvasott, és a városok, ahol járt.”
– idézi a beszélgetés végén Foris Attila azt az üzleti alapigazságot, ami Vörös Kriszta életére tökéletesen igaz.
Mert bár sokan költöznek külföldre jobb megélhetés vagy adózási előny reményében, Kriszta számára az utazás mindig tanulás volt – és nem csak róla, hanem a világról is.
A világjárás nem luxus, hanem fejlődési pálya.
Kriszta családjának története egyfajta modern nomád lét: mindig új ország, új rendszer, új környezet – és mindig új szabályok, amelyeket meg kell érteni és meg kell tanulni. Nem azért utaztak, mert menekültek valami elől, hanem mert keresték a helyüket. És minden út egy újabb réteget adott hozzá a személyiséghez, az üzleti gondolkodáshoz és az életstratégiához.
„Ha nem mozdulsz ki, sosem fogod tudni, hogy mi fontos neked valójában.”
Külföldön élni nem ugyanaz, mint nyaralni. Dubajban például eleinte úgy érezték, minden tökéletes: a nap süt, a rendszer gördülékeny, az infrastruktúra modern. Aztán jött a valóság: kulturális különbségek, túlmunkált hétköznapok, fáradtság, elszigetelődés. És ekkor vált világossá: nem az számít, hogy egy hely mennyire trendi, hanem hogy neked működik-e.
Aztán ott van Svájc. Gyönyörű tájak, stabilitás, rend – de csak akkor lesz a te világod, ha képes vagy elfogadni a merev rendszert, a költségeket, a lojalitást a helyi iránt. Franciaországban minden olyan, mintha képeslapról lépnél be, de a háttérben egy olyan bürokrácia dolgozik, amihez vasidegek kellenek.
A különbségek nem csak országok, hanem szemléletek között vannak.
A francia hivatalnok nem fog megszólalni angolul, még ha tud is. A svájci vásárló a sajátját veszi meg, akkor is, ha kétszer annyiba kerül. Az angol vállalkozásod lehet, hogy könnyen elindul, de nehezen skálázódik. A dubaji kontaktjaid mosolyognak – de az angoljukat nehéz megérteni.
És mégis: mindegyik tapasztalat hozzátesz valamit. Mert Kriszta szerint az utazás valójában nem szórakozás, hanem önismereti eszköz.
Akkor is tanulsz, ha nem akarsz – és ha jól figyelsz, pontosan látni fogod, hol van a helyed.
„A gyerekeim most már úgy nőnek fel, hogy nem félnek a világtól. Nem kérdés nekik, hogy lehet másként is élni.”
Ez talán a legnagyobb hozadéka az utazásnak. Nem a sok pecsét az útlevélben, nem a kipipált látnivalók. Hanem az a belső stabilitás, amit az ad, hogy már láttad, mi van máshol.
Hogy már nem csak a saját országod logikája szerint gondolkodsz, hanem képes vagy globálisan látni a lehetőségeidet.
És ez az, amit nem lehet könyvből megtanulni.
Ezért mondja Kriszta: Utazni muszáj. Ez nem luxus. Ez túlélés.
Az újratervezés nem gyengeség, hanem stratégia
Vörös Kriszta története nem arról szól, hogyan kell tökéletesen élni. Hanem arról, hogyan lehet túlélni, újrakezdeni és fejlődni olyan környezetekben, ahol semmi nem adott, és semmi nem egyszerű.
A francia bürokrácia, a svájci lojalitás, a dubaji illúziók, a nyelvi korlátok, a családi logisztika és a vállalkozói realitás mind-mind olyan kihívások, amelyek önmagukban is térdre kényszerítenének egy embert – Kriszta viszont nemcsak megoldotta őket, hanem rendszert épített belőlük.
A legfontosabb tanulság talán az, hogy a vállalkozói szabadság nem jön automatikusan a nemzetközi költözéssel. Sőt: új ország, új rendszer, új szabályok – és sokszor az ismeretlenségből kell újrapozicionálni magad.
Ez csak akkor megy, ha van benned tudatosság, önreflexió és egy olyan életstratégia, ami nem csak a profitot nézi, hanem az energiaszintedet, a mentális állóképességedet és a családoddal való kapcsolatodat is.
„A longevity nem wellness – hanem döntés.”
Döntés arról, hogy nem égsz ki, hogy nem alkalmazkodsz vég nélkül, hogy nem fizetsz 70% adót egy olyan országban, ami cserébe semmit nem ad. Döntés arról, hogy hol és hogyan építesz – és ha nem működik, újratervezel. Nem félelemből, hanem tudatosságból.
Ez a beszélgetés vállalkozói nézőpontot egy olyan világra, ami látszólag szabad, valójában viszont zárt – ha nem ismered a játékszabályokat. Ha pedig vállalkozóként gondolkodsz, akkor ez a szabályismeret nem luxus, hanem életfeltétel.
És még egy dolog: a világ nem lesz egyre egyszerűbb. Te viszont egyre tudatosabb lehetsz benne.
És ez az egyetlen eszközöd arra, hogy hosszú távon ne csak működj, hanem jól működj. Fizikailag, mentálisan, vállalkozóként, emberként.
🎧 Ha úgy érzed, hogy a saját vállalkozásod is határokba ütközik, akkor hallgasd meg a teljes epizódot!
💬 Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek,
Vörös Krisztáról
"Eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok, és ennek keretén belül voltam vállalati hitelező, biztosítós, pénzügyi tervező, könyvelő, bérszámfejtő, pénzügyi vezető, üzleti tanácsadó, kommunikátor, fordító, tolmács. És mindezt több országon keresztülívelő módon: Magyarország után Ausztriába költöztünk, aztán Svájcba vezetett az utunk, majd Angliában folytattuk életünket a férjemmel és két fiammal, és 2023 októbere óta Dubaion állomásozunk.
Minden országban igyekeztem segíteni az ott élő magyarokat, mivel a nyelvtudásom és szakmai tudásom alapján elkelt a segítség adóbevallás, letelepedés, munkakeresés, pénzügyek és vízum terén. Angliában már rögtön az elejétől kezdve a saját cégünkön keresztül dolgoztam pénzügyi területen.
Van még egy terület, ami a szívem csücske, ez pedig a vállalkozók egészsége. Mert a stressz, az évek, a környezet megtépázzák a vállalkozókat különösen, és abban segítek, hogy a test, a sejtek belülről teljesen újjá épüljenek max 7 hónapon belül, akár szívinfarktus vagy stroke után, vagy még inkább megelőzés céljából.
Vörös Kriszta a neten
A beszélgetés alapján készült cikkek
Ropogós olvasnivalók
Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon
