top of page
MBP-Cover-Pottyos_edited.jpg

Magyar Business Blog

Készülj fel a sikerre: építsük fel a stratégiád, védd ki a csapdákat, és növekedj exponenciálisan!

Beszéljünk!
*ingyenes

Post: Blog2_Post

Ahol nem beszélsz, ott nem létezel – így vállalkozz egy idegen országban.



Nem a tudásod számít. Hanem az, hogy ki tudod-e mondani franciául.


Ez a blogcikk Vörös Kriszta podcast beszélgetéséből készült, ahol vállalkozói tapasztalatok derülnek ki a nyelvi elszigeteltség és egy idegen ország, idegen nyelvének a világából.


🎧 Hallgasd meg a teljes epizódot, ha mélyebben érdekel a külföldi vállalkozások sorsa.




A láthatatlanság nyelve



Franciaországban nem a pénzed számít. Nem is a papírjaid. Hanem az, hogy beszéled-e a nyelvet.


Vörös Kriszta története nem egyedi, mégis rémisztően tanulságos. Külföldiként, vállalkozóként, anyaként, rendszeren kívüliként próbált boldogulni – és gyorsan szembesült a valósággal: ha nem tudsz franciául, nem jutsz be a rendszerbe.


Hiába volt meg minden papír. Hiába mutatott rá az adóhivatalban arra, amit intézni akart. A válasz ennyi volt:


„Mondja ki franciául.”

Ez nem legendás francia arrogancia. Ez rendszerlogika. Egy olyan országé, amely tudatosan védi magát a külföldi behatásoktól. Ahol a nyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem kapuőr – és ha nem beszéled, nem létezel.


Kriszta beszél angolul, németül, tanul franciául. De egy új országban, új rendszerek között nem lehet egyik napról a másikra „beugrani” a nyelvi mélyvízbe – főleg, ha közben lakcím, iskola, adószám, társadalombiztosítás is sorakozik a to-do listán.


A kérdés nem az, hogy megtanulsz-e franciául. Hanem hogy lesz-e hozzá időd – mielőtt elvérzel a hivatalokban.



 Jó szándékkal a hivatalig sem jutsz



Franciaországban a rendszer nem segít. Maximum elvisel – ha beilleszkedsz.


Vörös Kriszta azt hitte, hogy egy új élet elkezdéséhez elég a jó szándék, a szorgalom és egy világos cél: a gyereke tanuljon franciául, ők pedig új alapokra helyezik a családi életet. De a francia rendszer nem a szándékokat méri, hanem a formákat. És ha egy űrlapon nincs ott a megfelelő pecsét, megáll az élet.


„A hivatal nem fogadta el, hogy barátnál lakunk. A lakcímnek a nevünkön kellett volna lennie, hivatalos szerződéssel. Mindegy, hogy ott laktunk – papíron nem léteztünk.”

Egy olyan országban, ahol minden mozdulat hivatalhoz kötött, már az iskoláztatás is aknamező. Lakcím kell hozzá – de lakcím csak akkor lesz, ha már benne vagy a rendszerben.


Az eredmény? Egy másfél órányira fekvő iskolába kellett beíratni a gyereket, mert csak ott volt olyan hely, ahol franciát tanítottak idegen nyelvként.


A kör egyre szűkült: nincs lakcím → nincs iskola → nincs adószám → nincs biztosítás → nincs semmi. És közben megy az idő, fogy az energia, nő a frusztráció.

A francia állam nem nyitott. Nem partner. Nem gondolkodik ügyfélélményben.

A hivatalban nem segítenek, nem fordítanak, nem mutatják meg, hogy mit hogyan kell – csak visszadobják az ügyet, ha egyetlen karakter hibádzik. És ha nem beszéled a nyelvet? Az a te bajod.


Ez nem a rugalmas vállalkozói ökoszisztéma.

Ez a kartotéklogika világa – és ha nem férsz bele, akkor nem létezel.



Kapcsolatok, nem kompetencia



Ha nem tudod a nyelvet, akkor kapcsolatra van szükséged – különben sosem jutsz előrébb. Vörös Kriszta egy idő után rájött: a francia rendszer nem a tudást, hanem a beágyazottságot jutalmazza. Nem azt kérdezik, mit tudsz, hanem hogy kit ismersz, és hogy mennyire tűnsz helyinek.


És itt jön be az a pont, ahol a vállalkozói gondolkodás megment:


„A hivatalban egy francia nő odalépett hozzám, látta, hogy szenvedek. Megkérdezte, miben segíthet. Ő beszélt angolul – és közvetített.”

Ez a gesztus volt az, ami végül elindította az ügyintézési folyamatot. Nem a nyelvi tudás, nem a hivatal, nem a rendszer. Hanem egy ember.


Az ilyen helyzetek világítanak rá arra, mennyire értékes a „puha” kapcsolati tőke: a szomszéd, a boltos, a barát, aki segít értelmezni egy hivatalos levelet, vagy végigmegy veled egy adóhivatali procedúrán.Ez nem tudás – ez túlélési technika.


Ez a vállalkozói „B-terv”, amit nem tanítanak a könyvek.

És még valami: ne gondold, hogy egy hivatalos tolmács vagy fordító mindenre megoldás. 


A hivatalok nem szeretik őket, nem is kötelesek elfogadni a segítségüket – és sokszor a „külső” közvetítés inkább gyanússá tesz, mint meggyorsít.


A legbiztosabb út? Egy helyi, civil ember, aki akarja, hogy megértsenek.Aki nem rendszerből dolgozik, hanem emberségből. Ez a fajta kapcsolat viszont nem automatikusan jár – ki kell érdemelni, ki kell építeni, és közben alázattal tanulni a helyi normákat.


Ez az, ami a multikulturális élet valódi háttere. Nem expat vacsorák, nem angol nyelvű meetupok – hanem az, hogy valaki odafordul hozzád, amikor nem érted a szabályt.



Elkerülhetetlen akadály, elkerülhetetlen tanulság



Vállalkozóként azt hisszük, hogy ha elég gyorsak, okosak és felkészültek vagyunk, akkor kikerülhetjük a rendszerszintű akadályokat. De nem mindenhol működik a vállalkozói logika.


Franciaországban például nem te leszel az, aki optimalizál, gyorsít, digitalizál. Ott a rendszer lassú, merev, és nem érdekli, hogy neked mennyibe kerül az idő. Mégis: ebből a legnehezebb tanulni.


„A francia rendszer nem arról szól, hogy neked jobb legyen – hanem arról, hogy önmagát újra és újra igazolja.”

Ez a gondolkodásmód szöges ellentéte a vállalkozói rugalmasságnak. De pont ezért tanulságos. Mert ha egyszer átvágtál ezen a rengetegen, akkor minden más országban gyorsabbnak és szabadabbnak fogsz tűnni. Ez az a mentalitás, amit nem tanulsz meg, ha soha nem lépsz ki a komfortzónádból.


Aki külföldön vállalkozik, annak nem az a kihívás, hogy el tudja-e indítani a céget. Hanem az, hogy hány olyan helyzettel találkozik, ahol nem ő diktálja a szabályokat. Ez az, ami igazán próbára teszi a vállalkozói karaktert.


A tanulság magyar vállalkozóknak?– Ne hidd, hogy az itthoni bürokrácia a világ vége.– Ne bízz meg vakon a külföldi ígéretekben.– Ne indulj el nyelvtudás nélkül.– És legfőképp: ne gondold, hogy a rendszer majd „megért”.


Aki külföldön akar vállalkozni, annak nem csak üzleti terve kell. Hanem mentális állóképessége is.


Vörös Kriszta példája nem elrettentő – hanem valóságos. És pont azért értékes, mert nem sikerpropagandát árul, hanem stratégiai ébresztőt fúj azoknak, akik azt hiszik, „külföldön majd könnyebb lesz”.


🎧 Ha kíváncsi vagy, milyen túlélési taktikákat alkalmazott Kriszta, hallgasd meg a teljes epizódot.


👉 Ha te is külföldi piacra lépnél, és el akarod kerülni a rejtett rendszerhibákat, akkor jelentkezz a Csoportos Workshopra, ahol konkrét esettanulmányokon keresztül mutatjuk be, mire figyelj.


🎯 Komolyabban gondolkodsz, és személyre szabott stratégiát szeretnél?

Akkor a Cégre Szabott Workshop neked való – segítünk országot, rendszert és működési modellt választani.

Comments


bottom of page