Két évig ingázott Németországba, ma onnan segít magyar cégeknek kilépni
Hétfő hajnal, reptér. Péntek este, reptér. Két éven át minden héten. Közel 30 évesen ez kalandnak tűnik, aztán egyszer csak elfogy belőle a varázs.
Haurik Tamás így kezdte a német piaccal való ismerkedést. Ma Essenben él, és magyar cégeket segít abban, hogy Németországban megvessék a lábukat. Az útja azért érdekes, mert nem egy nagy ugrással jutott el idáig, hanem lépcsőkön. Ha te is a váltáson vagy a külpiacon gondolkodsz, ezekből a lépcsőkből sokat tanulhatsz.
Győr, egy multi és a német ügyfelek
Tamás Győrben nőtt fel, és 28 éves koráig ott is élt. Programozóként kezdett az E.ON-nál, egy olyan csapatban, amely német ügyfeleknek és német tanácsadóknak dolgozott. Eleinte távolról: ticketrendszeren és telefonon kapták a feladatokat. Aztán a csapat nőtt, egyre többször utaztak ki, és Tamás a szoftverfejlesztéstől a projektvezetés felé, később az üzleti projektek felé mozdult.
A Németországba költözés nem tervből született.
"Bevallom őszintén, hogy a szikra az kívülről jött, nem belülről."
Lehetőséget kapott egy nagy, globális projektre. Két évig hetente ingázott, aztán elfáradt. A megoldás egy szolgálati lakás lett, utána jött a párja, majd a gyerekek. Ma Észak-Rajna-Vesztfáliában él, nagyjából 100 kilométerre a holland határtól.
Az akadály: a kényelmes ketrec
Közel 16 évet töltött multinál. Nemzetközi tapasztalatot, izgalmas projekteket és biztonságot kapott. A COVID környékén mégis megfogalmazódott benne, hogy elfáradt. Ahogy fogalmazott: a multi olyan, mint egy nagy család, ahová tartozol, de közben korlátokat is szab.
Ezt sokan ismerik. A biztonság jó, csak éppen eszedbe sem jut, hogy a dobozon kívül is van világ.
A fordulópont: nem ugrott, lépcsőzött
Amikor beszélgettünk, el is mondtam neki: szerintem ez okos lépés volt. Sokan, köztük én is, elvágjuk a köldökzsinórt, és fejest ugrunk a mélyvízbe, aztán az első év kőkemény, főleg anyagilag. Tamás másképp csinálta. Először részmunkaidőre ment: a munkaideje felét a multinál töltötte, a másik felében a saját vállalkozását építette. Ez nagyjából háromnegyed évig tartott.
Saját bevallása szerint a célja az volt, hogy csökkentse a kockázatot, de közben mégis elindítsa a változást. Ennek is volt ára: két helyen egyszerre megfelelni hosszú távon nem működik. Átmenetnek viszont jó volt, mert biztonságos tempóban tanulhatott, és amikor eljött az idő, teljes erővel belevágott.
Az eredmény: két vállalkozás, egy híd
Ma folyamatfejlesztéssel foglalkozik, és a nagyvállalati rendszerekben szerzett tudását viszi el kisebb cégekhez. Emellett elindított egy második vállalkozást is: magyar cégeket segít a német piacra lépésben. A saját útja adta a felismerést. Aki ki akar menni, keres egy adótanácsadót, aztán nagy nehezen egy ügyvédet, aki érti a magyar helyzetet, és így tovább. Tamás erre generálkivitelezőként tekint: egy ember beszél az ügyféllel, a szakembereket pedig ő hangolja össze a háttérben.
Mit vihetsz haza?
A lehetőség jöhet kívülről is. Nem kell, hogy minden váltás belső elhatározásból induljon. Az a fontos, hogy felismerd, amikor ott van.
A váltás lehet lépcsőzetes. A részmunkaidős átmenet csökkenti a kockázatot, de csak átmenet. Ha túl sokáig tart, két helyen leszel közepes.
A tapasztalatod a tőkéd. Tamás a multis évek tudását nem dobta el, hanem eladhatóvá tette kisebb cégeknek.
A külpiac is egy folyamat. Aki több évet töltött két ország között, az tudja: kint nem a lelkesedés, hanem a jó sorrend dönt.
A te következő lépcsőd
Nem kell holnap felmondanod, és nem kell holnap külföldre költöznöd. Azt viszont érdemes ma végiggondolni, mi lenne az első lépcső, és mi kell ahhoz, hogy a második is biztonságos legyen. Ez nagyban függ attól, milyen iparágban vagy, és mekkora tartalékkal indulsz.
A teljes beszélgetésben Tamás arról is mesél, mit lát a magyar és a német vállalkozások között, a Magyar Business Podcast epizódjai között itt találod.
Ha a céged következő lépcsője a külpiac, nézzük meg együtt, honnan érdemes elindulnod.







Hozzászólások