Fókusz nélkül miért fullad meg minden vállalkozói növekedés?

Egy vállalkozás ritkán azért nem nő, mert nincs benne potenciál. Sokkal gyakrabban azért, mert túl sok irányba megy egyszerre, és közben elfogy a fókusz, az idő és az energia. Ebben az epizódban pontosan erről beszélget Fóris Attila és Dallos Zoltán: arról, hogyan néz ki a növekedés a valóságban, amikor nem a „startup-mesekönyv” logikája szerint történnek a dolgok, hanem napi döntések, kompromisszumok és újratervezések mentén.

Zoltán története nem egy hirtelen berobbanó sikersztori. Inkább egy tudatosan épített ügynökségi modell, ahol a COVID nem összeomlást, hanem kényszerű, de hasznos fókuszváltást hozott. Az „Üzlet és utazás” rendezvények és mellékprojektek háttérbe szorultak, és egyetlen dolog maradt igazán fókuszban: az ügynökség felépítése és stabilizálása. Nem azért, mert minden más rossz volt – hanem mert egyszerre mindent csinálni egyszerűen nem működik.

A beszélgetés egyik kulcstémája az idő. Nem mint naptári egység, hanem mint a vállalkozó legszűkösebb erőforrása. Mikor mire mondasz igent? Mi az az egyetlen dolog, amit ha most megcsinálsz, a legnagyobb hatással lesz a jövődre? Ezek nem motivációs kérdések, hanem nagyon is operatív döntési szempontok, amelyek napi szinten választják el a növekedést a stagnálástól.

Előkerül a skálázás árnyoldala is: mi történik akkor, amikor nő az ügyfélszám, de az árbevétel nem követi ugyanolyan tempóban? Mikor válik a túl sok fix költség kockázattá? Hol folyik el a pénz, ha látszólag mindenki dolgozik, még sincs áttörés? Ezekre a kérdésekre nem elméleti válaszok hangzanak el, hanem konkrét tapasztalatok egy működő KKV-ból.

Ez az epizód azoknak szól, akik már túl vannak az induláson, de érzik, hogy a következő szinthez nem több ötlet, hanem jobb döntések, tisztább struktúra és tudatosabb fókusz kell.

A fókusz mint növekedési fegyver

Az egyik legerősebb tanulság ebben a beszélgetésben az, hogy a növekedés nem több projektből, hanem kevesebb, de jól kiválasztott fókuszból születik. Zoltán nagyon őszintén beszél arról, hogy a COVID előtti időszakban több irányba is nyitottak: online magazin, rendezvények, különböző kísérleti projektek. Mindegyik izgalmas volt, mindegyikben volt potenciál – de egyik sem volt igazán domináns.

A járvány végül kényszerítette ki azt, amit sok vállalkozó önként nem mer meglépni: levágni mindent, ami nem a fő üzleti célhoz visz közelebb. Az „Üzlet és utazás” rendezvénysorozat például nem azért állt le, mert rossz volt, hanem mert elvitte a fókuszt. A tanulság egyértelmű: amíg egy üzleti láb nem elég erős, addig a diverzifikáció nem szabadságot ad, hanem szétforgácsol.

Ez különösen fontos üzenet KKV-knak és startup alapítóknak. Az a hit, hogy „majd elbírok egyszerre három–négy vállalkozást”, egyszerűen nem igaz. Ahogy elhangzik: aki azt mondja, hogy öt céget tud egyszerre jól vinni, az hazudik. Előbb egyet kell felépíteni, stabilizálni, skálázhatóvá tenni – és csak utána lehet új lábakat növeszteni.

A fókusz nem csak stratégiai döntés, hanem napi operatív kérdés is. Minden nap ott a lista: ügyfélhívás, új kolléga keresése, partneri egyeztetés, új ötlet elindítása. A kulcskérdés nem az, hogy mit lehet csinálni, hanem az, hogy mi az az egyetlen dolog, amely most a legnagyobb hatással lesz a jövődre. Ez a gondolkodásmód különbözteti meg a növekedő cégeket a folyamatosan elfoglalt, mégis stagnáló vállalkozásoktól.

Az idő mint valódi valuta

A beszélgetés egyik legmélyebb pontja, amikor az idő kerül fókuszba. Nem mint naptári egység, hanem mint a vállalkozó legdrágább és legkorlátozottabb erőforrása. Elhangzik egy gondolat, ami sokaknak fájdalmasan ismerős lesz: fiatalon az idő mindig a fontossági lista alján van. Pénzt mérünk, bevételt számolunk, de az idővel pazarlóan bánunk – egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy már nem visszafordítható.

Zoltán egy nagyon erős szemléletváltást emel ki: nem pénzben, hanem időben érdemes mérni a döntéseket. Mit ad hozzá egy adott tevékenység az életedhez hosszú távon? Mennyit vesz el? Ez különösen fontos egy olyan világban, ahol folyamatos a zaj, az értesítés, a megszakítás. A vállalkozó technikailag bármit csinálhat – és éppen ez a legnagyobb csapda.

Itt kerül elő az a kérdés, amely szinte vezérfonalként működik az egész epizódban: „Mi az az egyetlen dolog, amit most megtehetek, és aminek a legnagyobb hatása lesz később?” Ez nem motivációs frázis, hanem egy nagyon kemény szűrő. Ha ezt őszintén felteszed magadnak naponta, akkor rengeteg „hasznosnak tűnő” feladat automatikusan kiesik.

A tanulság KKV-vezetőknek különösen fontos: az elfoglaltság nem egyenlő a haladással. Lehet egész nap pörögni, meetingelni, reagálni – és közben semmit nem építeni. Az időt nem lehet skálázni, csak tudatosabban használni. És aki ezt későn tanulja meg, az nem pénzt veszít, hanem éveket.

Fókusz vs. diverzifikáció mikor öl és mikor ment meg

Az egyik legfontosabb stratégiai dilemma, ami minden növekedni akaró vállalkozásnál előjön: mikor érdemes diverzifikálni, és mikor kell könyörtelenül egy irányba menni. A beszélgetésben egyértelmű válasz hangzik el: addig, amíg nincs egy stabil, erős üzleti lábad, a diverzifikáció nem előny, hanem kockázat.

Zoltán egy nagyon szemléletes képpel írja le ezt: mindenki a „sok lábon állást” akarja, de elfelejti, hogy előbb egy erős törzsre van szükség. Ahogy a példában elhangzik: még Richard Branson is egy vállalkozással kezdte, és csak akkor nyitott új irányokba, amikor az első már elbírta a terhelést. A kezdő és középhaladó vállalkozók tipikus önámítása, hogy kivételnek gondolják magukat.

A COVID időszaka itt fordulópontként jelenik meg. Nem romantikus értelemben, hanem nagyon is pragmatikusan: kényszerű fókuszváltás, ami levágta azokat a projekteket, amelyek nem hoztak közvetlenül növekedést. Az eredmény? Az ügynökség fejlődni kezdett. Nem azért, mert több lett a lehetőség, hanem mert kevesebb lett a szétszórtság.

Ez a blokk különösen fontos azoknak a KKV-vezetőknek, akik „biztonsági lábként” tartanak életben félkész projekteket. A valóság az, hogy ezek ritkán védenek meg válság idején. Sokkal inkább elszívják a figyelmet, az energiát és a döntési kapacitást attól az egy dologtól, ami valóban skálázható lenne. A tanulság kemény, de felszabadító: előbb csinálj egy dolgot nagyon jól. Utána jöhet minden más.

Stratégiai növekedés mellékprojektek nélkül

A beszélgetés egyik legőszintébb része, amikor szóba kerül, hogy nem minden növekedés látványos, és nem minden fejlődés jár új projektek indításával. Sőt: sokszor épp az a fejlődés jele, amikor egy vállalkozás tudatosan nem indít el valamit. Zoltán világosan kimondja: voltak ötletek az „Üzlet és utazás” rendezvény visszahozására, akár ritkábban, nagyobb volumenben – de ez végül nem lett prioritás. Nem azért, mert ne lett volna benne potenciál, hanem mert nem szolgálta közvetlenül az ügynökség építését.

Ez a döntés sok vállalkozónak ismerős dilemmát hoz fel: mit kezdj egy jól működő, de nem stratégiai projekteddel? A válasz nem romantikus. Ha nem a fő fókuszt erősíti, akkor idővel versenyezni fog vele az erőforrásokért. Időért, figyelemért, mentális kapacitásért. És ezekből mindig kevesebb van, mint amennyit elsőre gondolnánk.

A blokk egyik fontos tanulsága, hogy a stratégiai növekedés nem egyenlő az állandó újítással. Sokkal inkább arról szól, hogy egy működő modellt finomítasz, skálázol és stabilizálsz. A kísérletezés nem tűnik el, de háttérbe szorul, amíg az alap nem elég erős. Ez különösen fontos a KKV-k világában, ahol egy rossz időzítésű mellékprojekt hónapokra visszavetheti a fő üzletet.

A kimondatlan üzenet itt az, hogy a „nem” legalább olyan fontos stratégiai eszköz, mint az „igen”. A vállalkozói érettség egyik jele, amikor már nem minden lehetőség tűnik kötelezőnek. Amikor tudod, hogy nem az a kérdés, mit lehet megcsinálni – hanem az, minek van most itt az ideje.

Bevétel, ügyfélszám és a növekedés illúziója

Az egyik legkellemetlenebb, mégis legtanulságosabb pont a beszélgetésben az, amikor szóba kerül a számok mögötti valóság. Ügyfélszámban lehet nőni úgy, hogy közben a bevétel stagnál – és ez sokkal gyakoribb jelenség, mint azt a legtöbb vállalkozó bevallaná. Zoltán nyíltan beszél arról, hogy a 2023–24-es időszakban az árbevétel nagyjából egy helyben maradt, miközben az ügyfélszám nőtt.

Ez a helyzet elsőre pozitívnak tűnhet: több ügyfél, nagyobb piaci jelenlét, diverzifikáltabb bevételi forrás. A valóság viszont ennél árnyaltabb. Ha az ügyfélszám növekedése nem jár együtt hatékonyabb működéssel vagy magasabb ügyfélértékkel, akkor a rendszer elkezd feszülni. Több projekt, több koordináció, több operatív teher – miközben a profit nem nő arányosan.

Itt kerül elő a „bűvös százas” cél: körülbelül száz aktív ügyfél az a méret, ahol már valóban lehet játszani a kapacitásokkal, az erőforrásokkal és a kihasználtsággal. Addig viszont minden növekedési lépcső fájdalmas. Nem romantikus, nem látványos – de szükséges. Ez az a pont, ahol a méretgazdaságosság elkezd értelmet nyerni.

A tanulság egyértelmű a KKV-vezetők számára: nem minden növekedés egészséges növekedés. Az ügyfélszám önmagában nem KPI, ha nem párosul stabil árbevétellel, jól tervezett kapacitással és fenntartható működéssel. A valódi kérdés nem az, hogy hány ügyfeled van – hanem az, hogy milyen rendszer szolgálja ki őket.

Magyar piac vs. nemzetközi terjeszkedés realista szemmel

A nemzetközi piacra lépés sok vállalkozónál már a kezdetektől szerepel a bakancslistán. A beszélgetés viszont józan ellenpontot ad ennek az álomnak. Magyarország kicsi piac – de nem annyira kicsi, hogy ne lehetne benne komoly céget építeni. Zoltán egyértelműen kimondja: amíg itthon működik a modell, addig teljesen racionális döntés az anyanyelvi piacon növekedni.

Az egyik legerősebb érv a hazai fókusz mellett a kapcsolatrendszer. PR, tartalomgyártás, ügynökségi működés esetén a bizalom, az ismertség és a szakértői státusz kulcstényezők – ezek pedig nem vihetők ki egyik napról a másikra egy másik országba. Ami itthon természetes, az külföldön nulláról indul. És ezt sok vállalkozó alábecsüli.

Ugyanakkor a nemzetközi irány nem lett elengedve, csak más szemlélettel. Nem agresszív terjeszkedés történik, hanem alapozás: európai domainek lefoglalása, védjegyek rendezése, weboldalak klónozásának előkészítése. Ez nem hoz azonnali bevételt – de megadja az esélyt arra, hogy ha jön egy külföldi megkeresés, ne technikai akadályon bukjon el az üzlet.

A tanulság különösen fontos KKV-knak: a nemzetközi piacra lépés nem egy bináris döntés. Nem „itthon vagy külföld”. Lehet okosan jelen lenni, minimális kockázattal, úgy, hogy közben a fő fókusz nem sérül. Az igazi stratégia nem a gyors kilépés, hanem az, hogy megadod magadnak a lehetőséget, amikor majd eljön az ideje.

Nemzetközi jelenlét anélkül, hogy belehalnál

A beszélgetés egyik legérettebb gondolata, hogy a nemzetközi piacra lépés nem kell, hogy mindent vagy semmit döntés legyen. Nem kell irodát nyitni, csapatot felvenni és marketingbüdzsét égetni ahhoz, hogy egy cég „kint legyen” Európában. Zoltánék megközelítése kifejezetten óvatos, mégis stratégiai: a jelenlét alapjait rakják le, nem a növekedést erőltetik.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lefoglalják az európai domaineket, rendezik a védjegyeket, és technikailag felkészítik a weboldalakat arra, hogy megtalálhatók legyenek. Nem futnak kampányok, nincs agresszív sales – csak az esély van megadva arra, hogy ha valaki keres, akkor legyen mit találnia. Ez egy vállalkozói szempontból rendkívül alulértékelt stratégia.

A másik fontos felismerés, hogy Európán belül nincs valódi távolság. Egy egynapos németországi forgatás vagy egy kétnapos skandináv munka simán belefér, mert a magasabb árszint kitermeli az utazási és időbeli költségeket. Ez a gondolkodás nem a volumenre, hanem az egységnyi projektre jutó értékre épít.

A blokk üzenete világos: nem minden nemzetközi lépésnek kell azonnal megtérülnie. Van, ami opcióként létezik. És egy jól felépített opció sokszor többet ér, mint egy rosszul időzített terjeszkedés. KKV-k számára ez különösen fontos: nem az a cél, hogy holnap külföldön legyen ügyfél, hanem hogy ne legyen akadály, ha holnapután kopogtat valaki.

Operációs modell újratervezése növekedés közben

Ahogy nő egy cég, úgy derül ki egyre fájdalmasabban, hogy ami tegnap még működött, ma már visszahúz. A beszélgetésben Zoltán részletesen mesél arról, hogyan kellett többször is újratervezniük az operációs modellt – különösen a csapatstruktúrát. Először sok alvállalkozóval indultak, mert rugalmas volt. Aztán mindent belsősítettek, mert stabilitást akartak. Végül rájöttek: egyik véglet sem működik önmagában.

Ma egy hibrid modellben dolgoznak. A kritikus szerepek – ügyfélmenedzsment, értékesítés – teljes mértékben belső csapatban vannak. Ezek azok a pontok, ahol a tudás, a kapcsolat és a felelősség nem szervezhető ki. Ugyanakkor a kivitelezés jelentős része – videósok, hirdetéskezelők, webesek, grafikusok – alvállalkozói körben működik. Ez adja meg azt a rugalmasságot, amit egy hullámzó munkaterhelésű ügynökség igényel.

A blokk egyik legfontosabb tanulsága, hogy nincs örökérvényű szervezeti megoldás. Ami egy bizonyos méretnél ideális, az egy következő szinten már veszélyes lehet. Túl sok fix költség könnyen fojtóvá válik, ha a bevétel nem nő arányosan. Ugyanakkor túl sok külsős partner esetén sérülhet a minőség és a kiszámíthatóság.

Ez a rész kifejezetten erős üzenet KKV-vezetőknek: a növekedés nemcsak piac- vagy saleskérdés, hanem szervezeti döntések sorozata. Ha nem nyúlsz hozzá időben a struktúrához, a struktúra fog hozzád nyúlni – általában fájdalmas módon. A tudatos újratervezés nem gyengeség, hanem érettség jele.

Költségek, hatékonyság és a pénz elfolyásának felismerése

Van egy pont minden vállalkozás életében, amikor már nem az a kérdés, hogy mennyit dolgozik a csapat, hanem az, hogy hova tűnik a pénz. A beszélgetésben ez a felismerés nagyon őszintén jelenik meg: sok munka, nagy pörgés, mégis elmaradó eredmények. Ilyenkor nem motivációra van szükség, hanem számokra és szétszedett folyamatokra.

Zoltán kimondja azt, amit sok cégvezető csak magában mer megfogalmazni: a legnagyobb hatást sokszor nem az árbevétel növelése, hanem a beszerzési és működési költségek optimalizálása hozza. Ez kényes téma, főleg alvállalkozói körben, mert könnyű átesni a ló túloldalára. A cél viszont nem az „kifacsarás”, hanem egy egészséges versenyhelyzet kialakítása.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nagyobb, kiszámíthatóbb munkacsomagokat raknak össze, és ezekre kérnek árazást. Így a partner hosszabb távon tervezhet, a cég pedig jobb ár–érték arányt kap. Ez a gondolkodás sokkal közelebb áll a nagyvállalati beszerzési logikához, mint a klasszikus KKV-s „majd megoldjuk valahogy” szemlélethez.

A tanulság itt kifejezetten fájdalmas, de felszabadító is: ha nem látod az eredményt, miközben mindenki dolgozik, akkor nem az emberekkel van a baj, hanem a rendszerrel. A pénz mindig hagy nyomot, csak le kell hajolni érte. Aki ezt nem teszi meg, az hosszú távon nem a piac miatt bukik el, hanem belső vakság miatt.

AI mint versenyelőny nem mint varázspálca

Az epizód egyik legaktuálisabb és legjózanabb része az AI-ról szól. Nem hype, nem félelemkeltés, hanem üzleti realitás. Zoltán nagyon tisztán fogalmaz: nem az a cél, hogy az AI-val embereket váltsanak ki, hanem az, hogy ugyanazzal a csapattal nagyobb kimeneti teljesítményt érjenek el. Ez óriási különbség gondolkodásmódban.

A hangsúly a folyamatokon van. Hetente többször felteszik ugyanazokat a kérdéseket:– Hol van felesleges lépés?– Mit lehet automatizálni?– Mit lehet gyorsítani?

Az AI itt nem döntéshozó, hanem gyorsító eszköz. Olyan, mint a billentyűparancsok: nem helyetted dolgozik, hanem lerövidíti az utat a gondolattól a megvalósításig. A brainstorming, a vázlatkészítés, az előkészítés drasztikusan felgyorsul – de a minőségért továbbra is ember felel.

Elhangzik egy nagyon fontos időzítési felismerés is: most van egy körülbelül egyéves ablak, amikor azok a cégek, akik gyorsan tanulnak és beépítik az AI-t a működésükbe, komoly előnyt szerezhetnek. Később ez alapelvárás lesz. Aki akkor kezd el kapkodni, az már lemaradásból indul.

A blokk végén egy kifejezetten erős állítás hangzik el: az élő, valós, emberi tartalom értéke nőni fog. Minél több lesz a mesterséges zaj, annál értékesebb lesz az, ami hitelesen emberi. Ez különösen fontos üzenet tartalomgyártó cégeknek és KKV-knak: az AI nem elvesz, hanem átrendez. Aki ezt időben megérti, az nem félni fog tőle, hanem előnyt épít belőle.

Záró tanulság

Ez az epizód nem ígér gyors sikert. Nem ad háromlépéses receptet a skálázásra. Viszont ad valami sokkal értékesebbet: tisztán gondolkodó vállalkozói mintákat. Fókusz, időtudatosság, reális növekedési célok, tudatos szervezetépítés és technológiai nyitottság – ezek együtt adják azt az előnyt, amitől egy KKV nem csak túlél, hanem építkezik.