top of page
MBP-Cover-Pottyos_edited.jpg
Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre

IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE!

2025. december 8.

Mi történik a cégeddel, ha egyszerűen kilépsz belőle – és nem omlik össze?

Van egy pont minden vállalkozó életében, amikor felteszi magának a kérdést:

„Mi lenne, ha egyszerűen kilépnék a cégemből… és nem omlana össze semmi?”

A legtöbb KKV-alapító erre csak legyint: „Ez lehetetlen. Ha nem én fogom össze, minden szétesik.”Aztán jön valaki, aki bebizonyítja, hogy ez nemcsak lehetséges, hanem jobb, mint bárki hinné.


Ez a beszélgetés pontosan erről szól. Fóris Attila három év után újra leült beszélgetni Pál Zoltánnal, aki azóta egészen más életet él. A régi, túlhajtott, mindent kézben tartani akaró vállalkozóból mára olyan tulajdonos lett, aki hónapokig nem néz rá a céges bankszámlára, nem jár board meeting -ekre, és azt sem igazán tudja, milyen operatív folyamatok futnak éppen — mert nem kell tudnia.


A cégét ugyanis úgy építette fel, hogy nélküle működjön.


Nem kicsit. Teljesen.


Automatizált folyamatok, 1200 (!) CRM-automatizmus, delegált vezetői struktúra, döntési szabadságok radikális csökkentése, jogi és pénzügyi rendszerek, amelyek nem emberekhez, hanem folyamatokhoz kötődnek — és egy vezetői csapat, amely nélküle irányít.


Zoltán közben felépített egy házat, kialakított egy saját „mini állatkertet” 17 madárral és két kutyával, vett egy fűnyíró traktort, és új életmódot teremtett: lassabb, tudatosabb, nyugodtabb, vállalkozói stresszmentes életet.


A beszélgetés tele van olyan felismerésekkel, amelyek a KKV-s és startupos vezetők számára ma talán a legértékesebbek: hogyan lehet úgy skálázni, hogy közben nem szétégsz; hogyan lehet folyamatokkal kiváltani embereket; és hogyan lehet a cégből olyan rendszert építeni, amely akkor is működik, amikor te éppen Görögországban kajakozol egy szigetre— és ott olvasol egész nap.


Ez a bevezető a teljes történet kapuja.Innen kezdődik az a vállalkozói út, amely átmegy az operációs pokolból a stratégiai szabadságba.



A vállalkozói kivonulás első lépése: amikor rájössz, hogy nem te vagy a cég motorja


„Amikor már nem érzed magad hasznosnak a saját cégedben.”

Pál Zoltán története nem ott kezdődik, hogy kisétált a cégből. Hanem ott, hogy rájött: már nem ő a legjobb ember a saját cégén belül az ügyvezetésre. Hiába volt papíron ő a vezető, a gyakorlatban már évek óta nem ő vitte az operatív terheket. A döntések, az ügyvezetési feladatok, a rendszerfejlesztés mind átcsordogáltak Leohoz, aki végül hivatalosan is átvette az ügyvezetői pozíciót.


A történet itt válik igazán érdekessé vállalkozói szemmel. A legtöbb KKV-vezető görcsösen ragaszkodik a pozíciókhoz, a kontrollhoz, a státuszhoz.Zoltán nem.Ő azt mondta:

„Nem érzem magam hasznosnak. Akkor minek üljek ott?”

Ez az a pont, ahol a legtöbb vállalkozó elbukik.Mert az ego nem engedi elengedni.

De Zoltánnál nem ego volt — hanem rendszer.


A cégét ugyanis úgy építette fel, hogy nem emberekre, hanem folyamatokra épüljön.Jog, pénzügy, szerződéskezelés, kötbérek, behajtások, minden folyamatba van öntve.Nem kell ott lennie. Nem kell eldöntenie semmit.És ettől működik.


A kivonulás ára: furcsa lett eltűnni… és furcsa lett visszajönni

Amikor eltűnt a sales csapatból, törést okozott a dinamikában.Aztán amikor visszajárt néha — az is törést okozott.Mert egy olyan rendszerben, ahol mindenki megszokta, hogy nincs ott, már a jelenléte is változás.


Ez egy tipikus növekedési jelenség:amikor a cég túlnő a tulajdonos személyén.


A vállalkozói felismerés

Zoltán története itt adja a legfontosabb üzenetet:

ha a cég nélküled is működni tud, akkor tud igazán skálázódni.


Nem kell beleszakadnod. Nem kell mindenben részt venned. Nem kell „főnöknek” lenned.


És amikor ezt elfogadod, elkezdődik a valódi felszabadulás.



A döntési szabadság elvétele: a skálázás egyik legkeményebb, mégis legfontosabb lépése


„Minél kevesebbet dönt valaki, annál kevesebb hibát követ el.”

Pál Zoltán egy olyan felismerést tett le az asztalra, amit a legtöbb vállalkozó első hallásra furcsán fogad:a fejlődés kulcsa nem a döntési szabadság növelése — hanem a döntési szabadság elvétele.


A legtöbb KKV-ban, ha kinevezel egy vezetőt, rábízod a döntést, a folyamatot, a megoldást.Ez romantikus elképzelés.Csak épp működésképtelen.


Zoltán világosan fogalmaz: amikor valakinek túl nagy a döntési szabadsága folyamatok nélkül, akkor végtelen mennyiségű rossz döntést fog hozni. Nem azért, mert rossz ember. Hanem mert nincs keretrendszere. Nincs visszamérés. Nincs előírt lépés. A döntése tehát minden alkalommal egyedi — és így hibalehetőség is.


A cég akkor indult el igazán felfelé, amikor a döntésekből kivették az egyediséget, és folyamattá formálták.Konkrét szabályok, konkrét lépések, konkrét reakciók minden helyzetre.És ami a legérdekesebb: ez nem korlátozás. Ez felszabadítás.


Mert nem kell újra meg újra kitalálni, hogy mit kell csinálni.


A delegálás egyik titka: a folyamat előbb készül el, mint a delegálás maga

Zoltán minden feladatot ugyanazzal a logikával épített be a cégbe:

  1. Kipróbálta saját maga.

  2. Folyamattá alakította.

  3. Delegálhatóvá tette.

  4. Kizárólag a visszamérés maradt nála.

  5. Azt is ritkította, majd delegálta.


Ezért van az, hogy ma a cég organikusan működik.Ezért van az, hogy 1200 automatizmus fut sérülésmentesen.


Ezért van az, hogy néha hónapokig nincs feladata.


A tanulság vállalkozóknak

A skálázódás nem akkor kezdődik, amikor több embert veszel fel.Nem akkor, amikor nagyobb az iroda.Hanem akkor, amikor kevesebb egyedi döntés születik.


Ahol a folyamat viszi a döntést — ott indul a valódi növekedés.



1200 automatizmus: amikor a rendszer dolgozik helyetted


„A rendszer nem alszik.”

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, miért működik Pál Zoltán cége nélküle is, akkor ez lenne az:a rendszer nem fárad el, nem felejt, nem hibázik, és nem kér szabadságot.


Zoltán cégében több mint 1200 (!) automatizmus fut csak a CRM-ben.Nem marketinges túlzás. Nem kerekített szám. A teljes működés csontig le van szabályozva:

  • ügyfélkapcsolat

  • ügyféléletút

  • adminisztráció

  • kommunikáció

  • HR-felvétel

  • gyártási munkafolyamatok

  • pénzügyi előkészítés

  • jogi forgatókönyvek


Olyan mértékű rendszerszintű automatizációról van szó, amit KKV-k és ügynökségek 99%-a még csak nem is látott közelről.És a legfontosabb: mindezt 5–6 év alatt, lépésenként építette fel. Nem egyszerre. Nem nagy projektként. Hanem ahogy jöttek a helyzetek.


A rendszer ma ott tart, hogy:

  • a HR-ben jelentkezők úgy esnek be és lépnek tovább a csatornákon, hogy emberi kéz hozzájuk sem ér, amíg a próbamunkát le nem adják;

  • a kommunikáció minden csatornán előre meghatározott döntési fákkal fut;

  • az adminisztráció nem személyhez kötött, hanem a folyamat futtatja végig a döntéseket;

  • és ha bárhol hiba lenne, automatikusan jelzés érkezik.


Zoltán ezt úgy fogalmazza meg:

„1200 olyan folyamategységünk van, ami nem tud máshogy történni.”

Ez a skálázás csúcsa. Nem több ember. Nem több meeting. Nem több kontroll.Hanem kevesebb egyedi döntés — több automatizált folyamat.


A vállalkozói szabadság ára: egyetlen ember a 0,5% hibakezelésre

A rendszer olyan stabil, hogy az a maradék 0,5% hiba, ami előfordulhat, egy főállású rendszergazdát igényel, nem egy tulajdonost.Mert a rendszer hatalmas. És épp ezért a kivétel nem a vezető feladata — hanem egy szakemberé.


A tanulság vállalkozóknak

Ha valaki azt kérdezi: „Hogyan lehet kivonulni a cégből?”Itt a válasz: 1200 rendszerrel. 0 felesleges döntéssel. És egyetlen céllal: ne te legyél a működés bottleneckje.



Amikor a vállalkozó rájön: a cég működése fontosabb, mint a saját hősiessége


„Nem akarok izgalmakat. Érő életet szeretnék.”

Ez az a mondat, ami teljesen szembemegy a vállalkozói kultúra nagy részével.A legtöbb vállalkozó ugyanis rá van szoktatva az izgalomra: tűzoltás, váratlan helyzetek, naponta 18-féle probléma, folyamatos adrenalin.Zoltán viszont kimondja: ő ezt nem akarja.


Nem akar „vállalkozói adrenalint”, nem akar folyamatos stimulációt.


Unalmat akar. Nyugalmat. Kontrollálhatóságot. Megjósolhatóságot.


És éppen ezért tudta teljesen más dimenzióba emelni a cégét:mert nem a vállalkozói hősiességet kereste, hanem a működést.


A vállalkozói ego elengedése

A beszélgetésből tökéletesen látszik, hogy Zoltán felismerte:a cég akkor lesz stabilabb, ha ő maga kevesebb szerepet tölt be benne.


Amíg bent ült a sales meetingeken, addig fáradt volt, kimerült, és nem érezte magát hasznosnak.És amikor ezt felismerte, nem erőltette tovább.Nem ragaszkodott ahhoz, hogy „mindenben ott kell lennem”.Sőt, épp az ellenkezőjét csinálta: rendszerszintre emelte azt, amiben ő gyenge, és delegálta azt, ami tőle energiát vett el.


A sales meetingek?

Fárasztották — tehát kikerült belőlük. Az ügyvezetés?

Leo jobban csinálta — tehát Leo lett az ügyvezető.

A napi működés?

Automatizmusok viszik — tehát nincs dolga vele.


A vállalkozói terhelhetőség radikálisan egyedi

A beszélgetésben Attila őszintén kimondja:ha ilyen nyugalomban kellene dolgoznia, megőrülne.


Ez mutatja, hogy nincs jó vagy rossz vállalkozói mentalitás.Van, aki a káoszban érzi jól magát, van, aki a rendszerben.

A lényeg: a cégnek a tulajdonos működési stílusához kell igazodnia — különben mindenki kiég.


Zoltán nem erőltette magára azt a vállalkozói működést, amit mások normának tekintenek.Felépített egy olyat, ami neki jó.És ettől lett stabil a cég.


A tanulság vállalkozóknak

A céged akkor tud igazán fejlődni, amikor már nem a saját túlélési ösztönöd tartja össze —hanem a folyamataid.



A HR teljes újragondolása: amikor a jelentkezők mozgatják magukat


„A HR akkor jó, ha nem terhel senkit — csak amikor már érdemes.”

A legtöbb KKV-ban a HR egy szívás:CV-k átnézése, időpontok egyeztetése, tesztfeladatok kiküldése, visszajelzések, újabb körök.Órák, napok, hetek mennek el olyan emberekre, akikről az első 10 perc után látszik, hogy nem valók a céghez.


Zoltán rendszere ennek pont az ellentéte.Nála a HR szinte teljesen automatizált, és csak akkor kerül emberi kézbe, amikor már valaki bizonyította, hogy érdemes rá.


A rendszer így néz ki:

  1. Valaki jelentkezik.A rendszer automatikusan kommunikál vele. Nincs HR-terhelés.

  2. Megkapja a teendőket.Ha teljesíti: mehet tovább.Ha nem: automata figyelmeztetés. Ha akkor sem: lezárás. Még mindig nincs emberi érintés.

  3. Próbamunka beküldése.Csak amikor ez megtörtént megfelelő formában, akkor kapcsolódik be egy ember.


Ez azért működik jól, mert Zoltán kimondja:

„Nem érdekel minket a jelentkezők tömege, csak az, aki bizonyít.”

A folyamat logikusan egyszerű, mégis forradalmi:a HR-nél az idődet nem az emberek szelektálása, hanem a jó emberek azonosítása viszi el — és azt már ember végzi, nem a rendszer.


A rendszermentes HR láthatatlan költsége

A beszélgetésből kiderül: Zoltánék nem akarnak olyan jelentkezőkkel foglalkozni, akik még arra sem veszik a fáradtságot, hogy:

  • leadjanak egy feladatot,

  • időben reagáljanak,

  • vagy végigcsinálják a folyamatot.


Ez az automatizált HR nemcsak időt spórol, hanem kiszűri a passzív, gyenge terhelhetőségű jelölteket — még mielőtt bárki hozzájuk érne.


A tanulság vállalkozóknak

Ha a HR-terhelést szeretnéd csökkenteni, nem több HR-est kell felvenni.Hanem olyan rendszert építeni, ahol a jelölt bizonyít először — és csak utána foglalkozik vele ember.

Ez a KKV-knak életmentő stratégia, ha gyorsan, kiszámíthatóan és stabilan akarnak növekedni.



A vállalkozói identitás újraépítése: amikor a cég már nem te vagy


„Ha három meetingem van egy nap, én használhatatlan vagyok.”

Ez a mondat mindent elmond arról, hogyan alakult át Pál Zoltán vállalkozói identitása.

Nem kifelé akart menekülni a cégből — egyszerűen rájött, hogy neki más működés kell.

Ez a felismerés pedig teljesen áthuzalozta azt, amit a vállalkozásról gondolt.


Sokan büszkék arra, hogy nekik megy a multitasking, a sok meeting, a „pörgős élet”.Zoltán nem ilyen. Ő kimondja:a napi meeting-terhelés mentálisan annyira lefárasztja, hogy utána nulla a teljesítménye.


És itt jön a lényeg:nem erőltette tovább magára azt a vállalkozói működést, ami nem neki való.

Ehelyett rendszerben gondolkodott.

Megnézte:– hol ad hozzá értéket?– hol nem?– mi az, ami fárasztja?– mit tud helyette más csinálni rendszerben?


Ez a vállalkozói önismeret az, ami a KKV-k többségéből hiányzik.


A kivonulás nem passzivitás — hanem stratégiai döntés

Attila a beszélgetésben elmondja: számára ez a nyugalom egyenlő lenne a mentális kiégéssel.

Zoltán viszont ettől él meg könnyedséget.Ez a két hozzáállás megmutatja: nincs „normális” vállalkozói identitás.Csak olyan, ami működik — vagy ami szétéget.


Zoltán ma már úgy él, hogy a cég egyáltalán nem része a napi mentális térképének.

Ő úgy fogalmaz:

„A cég a fog of war-ban van.”

Mint egy stratégiai játékban, ahol a nem látott területek fekete foltként szerepelnek — nincs a figyelme fókuszában.

Ez nem felelőtlenség.

Ez stratégia: a cég úgy van megépítve, hogy ne is kelljen ott lennie.


A tanulság vállalkozóknak

A vállalkozói identitás nem arról szól, hogy „pörgős vagy-e”, vagy hogy hány meetinget bírsz.

Hanem arról, hogy felismerd:mi az, ami téged működtet — és mi az, ami szétcsiszol.

És ha van bátorságod ehhez igazítani a cégedet,akkor leszel valódi stratégiai tulajdonos.



A cég organikus növekedése: amikor már nem te húzod, hanem a rendszer tolja


„A cég már magát építi tovább.”

Kevés vállalkozó jut el oda, hogy ezt a mondatot kimondhassa.

Pál Zoltán viszont pontosan ezt éli.

A beszélgetés elején elmondja: a cég ma már organikusan növekszik, és neki csak minimális aktivitása van benne.Ez azért óriási vállalkozói mérföldkő, mert a KKV-k többsége pont a tulajdonos miatt nem tud skálázódni — a vállalkozó a szűk keresztmetszet, a bottleneck, az egyetlen „motor”.


Zoltánnál ez megfordult.

Miért?

Mert a cég működése már nem emberekre, hanem folyamatokra épül.


Az organikus növekedés nem varázslat, és nem is szerencse —hanem az a pont, amikor a rendszer már több energiát termel, mint amennyit fogyaszt.


A cég így működik akkor is, ha ő éppen:

  • Görögországban kajakozik,

  • kutyákkal kirándul,

  • a kertben füvet telepít,

  • vagy térelválasztókat épít otthon.


És közben nincs hátrahagyott teendője.Ez a vállalkozói szabadság felső kategóriája.


A növekedés ára: a tulajdonos eltűnése

Amikor Zoltán kivonult a sales csapatból, törést okozott.Amikor visszament, akkor is.Ez arra mutat rá, hogy a cég megtanulta nélküle működtetni önmagát.A jelenléte már nem a működés része, hanem extraként jelenik meg — és ezért okoz zavart.


Ez valójában a növekedés egyik legerősebb jele:

amikor a tulajdonos már inkább zavaró tényező, mint működési pillér.


Az organikus növekedés legfontosabb feltétele

Zoltán egy mondattal összefoglalja, hogyan jutottak el idáig:

„Nem emberekből oldottunk meg problémákat, hanem folyamatokból.”

Ez a KKV-k és startupok legtöbb növekedési problémájának gyökere:folyamat helyett emberekre támaszkodnak.És amikor az ember elfárad, beteg, kilép, vagy hibázik — a cég is meginog.


A folyamat viszont nem betegszik meg.Nem fárad el.És nem kér fizetésemelést.


A tanulság vállalkozóknak

A cég akkor nő organikusan, amikor több energiát termel, mint amennyi figyelmet igényel.

Ez pedig csak akkor történik meg, ha a tulajdonos kilép a rendszerből — és a rendszer nem omlik össze alatta.



Az exitre való átépítés: amikor a cég nem csak működik nélküled, hanem eladható is


„Én ezt a céget azért építettem így, hogy el lehessen adni.”

A legtöbb vállalkozó akkor kezd el gondolkodni az eladáson, amikor már fáradt, kimerült, vagy már elege van.


Zoltán nem így.

Ő tudatosan, évekkel korábban elkezdte a cégét olyanra alakítani, ami:

  • nélküle működik,

  • nélküle növekszik,

  • nélküle dönt,

  • és nélküle képes profitot termelni.


Ez a valódi exitre optimalizálás — nem a kozmetikázott számok, nem az egyszeri felhúzás, nem az ideiglenes tuning.

Hanem az a fajta működés, ahol a tulajdonos szerepe már annyira minimális, hogy a cég gyakorlatilag készen áll a tulajdonoscserére.


Az ajánlatok megvannak — de egyik sem felel meg

Zoltán arról is beszél, hogy folyamatosan jönnek ajánlatok a cégre.

A probléma?

A legtöbb ajánlat olyan feltételeket tartalmaz, amik számára elfogadhatatlanok.

És nem az árról beszél.Hanem arról, hogy sok vevő elvárná, hogy:

  • maradjon bent,

  • dolgozzon tovább,

  • vállaljon operatív feladatokat az átmenetben.


Csakhogy ő már évekkel ezelőtt eldöntötte:nem akar dolgozni a cégben.Most sem teszi.És az exit után sem fogja.


Ezért egyetlen kritérium számít:az ajánlat illeszkedjen ahhoz az élethez, amit ma él — és amit épített.


A rendszer akkor tökéletes, amikor már nélküled értelmezhető

Zoltán kimondja:ha nem kap megfelelő ajánlatot, akkor a cég nem eladásra kerül — hanem tovább átépül olyan struktúrába, ahol ő tényleg csak részvényesi pozícióban van jelen.


Ez azt jelenti, hogy mindenki a cégben úgy működik, hogy az ő hiánya alapállapot.


Nem kell visszajönnie.Nem kell helyettesítenie magát.A cég már így van tervezve.

Ez nem menekülés a vállalkozástól —ez a vállalkozás következő szintje.


A tanulság vállalkozóknak

Egy cég addig nem eladható,amíg a tulajdonos a működés része.

Akkor válik eladhatóvá, amikor már a vevő számára is világos: ez a gép önműködő.

És Pál Zoltán pontosan ezt építette meg.



A vállalkozói szabadság megélése: amikor először nincs „hátrahagyott feladat”


„Mint egy alkalmazott, aki szabadságot vett ki — csak nekem nem kell kérnem.”

Van egy rész a beszélgetésben, amit minden vállalkozónak kötelező lenne meghallgatni.


Zoltán meséli, hogy elmentek Görögországba kajakozni a kutyáikkal.És ott történt meg először — nyolc év után — az az érzés, hogy nincs otthon hagyott felelősség.Nincsenek ügyek, nincsenek problémák, nincsenek várakozó feladatok.


Az élmény nem a tenger miatt volt különleges.


Hanem azért, mert Zoltán úgy érezte magát, mint bárki más, aki szabadságra megy:letette a munkát — és nem vitte magával fejben.


Ez az a pont, ahol a legtöbb vállalkozó évekig nem jut át.Hiába utazik el, fejben otthon marad.Hiába kapcsol ki, a cég ott motoszkál.Hiába van szabadságon, soha nincs szabadságon.


Zoltánnál viszont a rendszer elvégez mindent,így az ő élete nem a cégtől függ — a cég működik nélküle.


Ez lehetővé teszi azt, amiről a legtöbb vállalkozó álmodik: mentesülni a cég lelki terhétől.


A szabadság valódi mértéke

Nem az utazás a szabadság —hanem az érzés, hogy nem kell hazanézni.Nem kell ellenőrizni.Nem kell aggódni.


Zoltán arról beszél, hogy:– kikajakoztak egy szigetre,– sátrat állítottak,– és egész nap olvastak.

És közben nem történt semmi olyan a cégben, amihez hozzá kellett volna nyúlnia.

Ez a vállalkozói szabadság nem álom, hanem működés kérdése.


A tulajdonosi szerep új jelentése

Zoltán ma már azt mondja: ő csak tulajdonos.

Nem vezet.

Nem irányít.

Nem operál.

A cég egy vagyonkezelőben van.

Ő pedig egyszerűen… él.


Ez nem lustaság.

Ez a vállalkozói élet csúcsa:amikor a rendszer dolgozik, és te végre emberként létezel.


A tanulság vállalkozóknak

A szabadság nem akkor jön el, amikor elutazol —hanem amikor először nem kell visszanézni.

Amikor a cég nem elvesz tőled, hanem támogat.


Amikor a szabadság nem kérdés — hanem természetes.



A „problématérkép” átrendezése: amikor a cég kikerül a fejedből


„A cég a fog of war-ban van.”

Ez az egyik legerősebb mondat a teljes beszélgetésben.Zoltán a stratégiai játékokból hozza a hasonlatot: van a térkép, ahol jársz — és van a „fog of war”, a sötét zóna, amit nem látsz, és nem is foglalkozol vele.


És Zoltán számára a cég ebben a sötét zónában van.


Ez elsőre sokkolóan hangzik egy vállalkozónak.


A legtöbb KKV-alapító épp fordítva működik:minden a fejében van, minden rajta csüng, mindent látni akar, mindent kontrollál.


Zoltán épp az ellenkezőjét építette: mindent kihelyezett a fejéből — és folyamatokba tette át.


A céges problémák nem jelennek meg nála mentális térképként.Nem viszi haza.Nem gondolkodik rajta.Nem veszi el a figyelmét.És nem kerül bele az életébe.

Ez a vállalkozói „detox” egyik legmagasabb szintje.


A probléma ott kezdődik, ahol nincs rendszer

Zoltán nagyon világosan fogalmaz:ha egy probléma a tulajdonos fejében van,akkor nem folyamat a megoldás — hanem emlékezet.


Ez pedig a legdrágább, legmegbízhatatlanabb erőforrás.


A cég akkor tud stabil lenni, amikor:

  • a jogi ügyeket folyamat szabályozza,

  • a pénzügyi előkészítés folyamatból fut,

  • a CS teendőket folyamat irányítja,

  • a delegálás folyamatok mentén működik,

  • és a vezetők sem „döntögetnek”, hanem protokollokat követnek.


Ezért tud a cég úgy működni, hogy Zoltán már több mint egy éve céges bankszámlát sem látott, nem jár board meetingekre, és ha visszamegy egy meetingre, az már inkább zavaró, mint hasznos.


Ez nem érdektelenség — hanem érett tulajdonosi működés


Zoltán nem azért vonult ki, mert elege lett.Hanem mert felismerte:a cég fejlődésének nem ő a feltétele — hanem időnként ő a gátja.


A cég akkor működik a legjobban, ha a tulajdonos nincs a nap 24 órájában jelen.


A rendszer akkor lesz stabil, ha nem ember tartja össze.


És a tulajdonos akkor lesz szabad, amikor a cég kikerül a mentális problématérképből.


A tanulság vállalkozóknak

Az igazi kérdés nem az, hogy „mennyire vagy a cégedben”.Hanem az, hogy a céged mennyire van a fejedben.


Minél kevésbé van ott, annál stabilabb a működés —és annál szabadabb az életed.



A vállalkozói szabadság akkor kezdődik, amikor te kilépsz a középpontból


Pál Zoltán története nem egy „sikerfilm”.

Nem hősies küzdelem a vállalkozói káosszal.Nem éjszakázások, nem tűzoltás, nem feszültség.


Ez a sztori arról szól, hogyan lehet úgy vállalkozni, hogy közben az életed ne égjen porrá.


Az elmúlt 10 blokkból egy dolog kristálytisztán látszik:

Zoltán nem azért lett szabad, mert több pénze lett, vagy mert több embert vett fel.

Hanem mert felismerte, hogy a cég nem attól működik, hogy ő ott van —hanem attól, hogy jól vannak megépítve a folyamatok.


A szabadság nem érzelmi döntés.A szabadság egy műszaki kérdés.


Ahol nincs folyamat → ott káosz van.

Ahol folyamat van → ott nincs szükség emberre.

És ahol nincs szükség emberre → ott születik meg a valódi vállalkozói szabadság.


Zoltán ezért tud úgy élni, hogy:

– nem jár board meetingre,

– nem lát céges bankszámlát,

– nem foglalkozik operatív feladatokkal,

– és a cég mégis nő, működik és stabil.


Ez nem a kivonulás sztorija.Ez a cégépítés legmagasabb szintje:amikor már nem te tartod életben a céget — hanem a rendszer.


Ez a tanulság minden KKV-vezetőnek és startup alapítónak:

Ne azt építsd, amit te tudsz működtetni.

Azt építsd, ami nélküled működik.


Mert azon a napon, amikor a cég kikerül a fejedből,végre visszakapod az életed.

Élő podcast epizód: Pál Zoltán Gábor – 2025.05.29. 14:45-tól!


Örömmel jelentjük be, hogy május 29-én ismét vendégünk lesz Pál Zoltán Gábor, aki már korábban is egy rendkívül értékes és őszinte beszélgetés keretében osztotta meg tapasztalatait a Magyar Business közösségével. A korábbi találkozás alkalmával egy igazán inspiráló történetet hallhattunk tőle: hogyan vezetett az út az autószereléstől egy 400 millió forintos árbevételű, 50 fővel működő SEO ügynökségig.


Zoltán vállalkozása nem csupán a méretei miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert teljes egészében home office-ban, digitálisan és automatizáltan működik. Minden olyan folyamatot, amit lehetett, szoftverekre bíztak – ennek köszönhetően a manuális projektmenedzsment teher több mint 90%-át sikerült kiváltaniuk. Így vált lehetővé az, hogy három év alatt a cég jelentős növekedést érjen el, mindezt stabil szervezeti háttérrel és ügyfélmegtartással.


Ez a beszélgetés azoknak szól, akik szeretnének hosszú távon fenntartható, szervezetten működő vállalkozást építeni, miközben megőrzik a szabadságukat és fókuszukat.


📅 Időpont: 2025.05.29. – 14:45 (CET)

🎤 Vendégünk: Pál Zoltán Gábor


Szeretettel várunk minden érdeklődőt!


Pál Zoltán Gábor a neten

ALH Consulting a neten

  Ropogós olvasnivalók

Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon

YouTube
Spotify
RadioPublic
Kite
Pocket
PlayerFM
ListenNotes
Castbox
Audible
Apple
AmazonMusic
Amazon
bottom of page