Sikeres vállalkozó akarsz lenni, vagy ön-azonos ember maradnál?

Van az a pont egy vállalkozó életében, amikor minden papíron rendben van. Jó pozíció, erős szakmai háttér, nemzetközi tapasztalat, stabil jövedelem. És mégis ott ül egy tárgyalóban, szemben egy vezetővel, és felteszi magának a kérdést: „Tényleg ez akarok lenni?”

Szilágyi Attila története pontosan erről a pillanatról szól.

Ez az epizód nem egy klasszikus „hogyan építs fel egy céget” beszélgetés. Sokkal inkább egy vállalkozói életút őszinte boncolása. Egy emberé, aki többször újrakezdett, aki dolgozott 50 fős magyar cégnél, 600+ fős német vállalatnál projektigazgatóként, majd egy 2500 fős nemzetközi tanácsadó cégnél – és mégis úgy döntött: kiszáll a mókuskerékből .

Attila végigment azon az úton, amin rengeteg KKV-vezető és startup alapító ma is jár. Fiatalon vállalkozott, mert bizonyítani akart. Magának, a környezetének, a világnak. Aztán jöttek a kudarcok, az ego ütközések, a felismerés, hogy a vállalkozás nem csak szakmai tudás, hanem értékesítés, szervezés, döntéshozás és belső érettség kérdése is.

A fordulópont akkor érkezett el, amikor egy látszólag „álommunka” közepén rájött: ha marad, nem önmaga lesz, hanem egy szerep, amit elvárnak tőle. Másnap felmondott. Nem volt B-terv. Nem volt biztos bevétel. Csak egy tudatos döntés: innentől nem másol senkit, és nem a pénz lesz az elsődleges cél.

Ez a beszélgetés végigvezet azon az átalakuláson, amelyben a vállalkozás már nem öncél, hanem következmény. Következménye annak, hogy az ember rendbe teszi önmagát, felismeri az egóját, megtanul egyensúlyban maradni bukás és siker között, és holisztikusan kezd gondolkodni – nem csak üzletben, hanem életben is.

Ez az epizód nem gyors tippeket ad, hanem tükröt tart. És ha vállalkozóként valaha is érezted azt, hogy „valami nem stimmel”, akkor ez a történet rólad is szól.

A bizonyítási vágy csapdája a vállalkozás elején

A legtöbb vállalkozás nem piaci réssel indul, hanem belső feszültséggel. Szilágyi Attila első vállalkozásai sem azért születtek, mert „itt egy tökéletes üzleti lehetőség”, hanem mert fiatal volt, tapasztalt, tele ambícióval – és bizonyítani akart.

Bizonyítani magának. A szüleinek. A barátainak. A világnak.

Ez a motiváció ismerős sok KKV-alapítónak. Külföldi tapasztalat, keresett szaktudás, erős önbizalom – és az érzés, hogy „miért másnak termeljem a pénzt, ha magamnak is megtehetem?” Attila informatikai, hálózatépítési és rendszerszintű tudással vágott bele, olyan időszakban, amikor még nem voltak kész automatizmusok, sablon üzleti modellek, online eszköztárak. Mindent nulláról kellett kitalálni.

És itt jön az első törés: a vállalkozás nem csak arról szól, amihez értesz. Értékesíteni kell. Beszerezni kell. Adminisztrálni kell. Dönteni kell akkor is, amikor nincs elég információ. Attila kimondja: a vállalkozás sokkal összetettebb volt, mint ahogy azt fiatal fejjel elképzelte.

Az első komoly kudarc oka viszont nem a piac volt. Nem a technológia. Nem a környezet. Hanem az ego. Az a belső hang, ami azt mondja: „én tudom jobban”, „így kell csinálni”, „ha nem az én elképzelésem szerint megy, akkor nem működik”.

Ez az ego ütközés vezetett a partnerség felbomlásához és végül ahhoz a döntéshez, hogy Attila inkább a stabilitást választja, és alkalmazottként folytatja tovább. Nem feladta a vállalkozói gondolkodást – csak akkor még nem volt meg az a belső érettség, ami hosszú távon is megtart egy céget.

Tanulság: az első vállalkozás ritkán az üzleti modell miatt bukik el. Sokkal gyakrabban azért, mert az alapító még önmagával sincs rendben.

Amikor a stabil állás sem ad választ 

Sok vállalkozó azt hiszi, hogy ha a saját cég nem működik, akkor a megoldás az alkalmazotti lét. Egy nagyobb cég. Több ember. Komolyabb struktúra. Biztonság. Szilágyi Attila pontosan ezt az utat járta végig – és kiderült, hogy a stabilitás önmagában nem elég.

Miután kilépett az első vállalkozásából, egy közel 50 fős magyar cégnél helyezkedett el, ahol később kereskedelmi igazgató lett. Strukturált működés, projektek, tanácsadás, IT, logisztika, gyártás – minden, amit egy „komoly” üzleti környezet jelent. Hét évig. Majd Németország következett: 600+ fős vállalat, projektigazgatói szerep, többéves, nagy volumenű átalakítási projekt.

Kívülről ez a karrierív sokak számára vállalkozói álom. Nemzetközi környezet, nagy felelősség, komoly szakmai elismerés. Belül viszont egyre erősebb lett a kettősség: fél láb itthon, fél láb külföldön. Fél láb szakmailag a csúcson, fél láb emberileg valahol máshol.

A végső felismerés egy multinacionális tanácsadó cégnél érkezett el. 2500 fős szervezet, fantasztikus struktúra, élvonalbeli technológia, „álomfizetés”. És mégis, fél év után megszületett a kérdés: „Ha maradok, tíz év múlva ez az ember leszek, akivel most szemben ülök?” 

Ez nem szakmai kérdés volt. Ez identitáskérdés volt.

Attila nem lassan épített le, nem kivárt, nem „biztosra ment”. Másnap felmondott. Mert felismerte: ha nem ő irányítja az útját, akkor egy rendszer fogja irányítani helyette. És ez az a pont, ahol sok vezető és vállalkozó bennragad – nem azért, mert nem sikeres, hanem mert nem mer kilépni egy jól fizetett szerepből.

Tanulság: a nagy cég nem megoldás az önazonosság hiányára. Csak elfedi – egy ideig.

Az a pillanat, amikor kilépsz a mókuskerékből 

Van egy pont, amikor már nem lehet tovább magyarázni. Nem lehet racionalizálni, hogy „még egy év”, „még egy projekt”, „még egy előléptetés”. Szilágyi Attila számára ez a pont nem drámai válság volt, hanem egy csendes, mégis brutálisan őszinte felismerés.

Ott ült egy vezetővel szemben. Egy olyan emberrel, akivé szakmailag ő maga is válhatott volna. És akkor átfutott rajta a kérdés:„Tényleg ezt az életet akarom?”

Ez a kérdés veszélyesebb bármilyen pénzügyi kockázatnál. Mert ha egyszer felteszed, nem lehet többé nem meghallani a választ. Attila felismerte, hogy belekerült egy láthatatlan rendszerbe: elvárások, státusz, szerepek, amiket az ember idővel már saját döntésének hisz. Pedig csak sodródik.

A felismerés után nem stratégiai tervezés következett. Nem üzleti modell váltás. Nem mentor keresés. Hanem egy tiszta, ösztönös döntés: másnap felmondott.

Ez az a lépés, amit kívülről sokan felelőtlenségnek látnak. „Nem vagy normális.” „Ilyen állást nem hagyunk ott.” „Majd megbánod.” Attila mégis pontosan tudta: ha marad, akkor nem csak egy munkahelyet választ, hanem egy identitást, ami nem az övé.

Fontos részlet: nem a pénzről mondott le. Hanem arról a célról, hogy „milliárdos legyen”. Elengedte azt az elképzelést, hogy a siker kizárólag számokban mérhető. És ez volt az a pont, ahol a változás valóban elkezdődött.

Tanulság: a legnagyobb váltások nem akkor történnek, amikor elfogysz, hanem amikor végre őszinte vagy magaddal. És ez a bátorság sokkal ritkább, mint a szakértelem.

Amikor a vállalkozás már nem üzlet, hanem önismereti út 

A felmondás után sokan azt várnák, hogy jön egy új cégötlet. Egy új piac. Egy új „nagy dobás”. Szilágyi Attila esetében viszont nem üzleti újratervezés történt, hanem irányváltás: először emberként, csak utána vállalkozóként

Hazatért Magyarországra, és egy közösségi projektben kezdett dolgozni. Nem profitorientált vállalkozás volt. Gyerekeket tanítottak, robotikát oktattak, pályázati forrásból hoztak létre egy természet- és tudományos élményközpontot. Két évig. Anyagilag nem ez volt a „csúcs”, mégis itt érkezett meg egy fontos felismerés: nem kell kitalálnia magát – elég, ha önmaga.

Attila mindig történeteket mesélt. Magyarázott. Kapcsolódott. És azt látta, hogy az emberek – különösen a gyerekek – nem a struktúrát, nem a módszert, hanem az embert értik meg. Ekkor állt össze benne, hogy a legértékesebb „terméke” nem egy szolgáltatás vagy technológia, hanem a saját tapasztalata.

Innen indult el a tudatváltás márkája. Mentorálás, coaching, oktatás, kompetenciafejlesztés. Nem klasszikus üzleti iskola, nem gyors sikert ígérő modell. Inkább egy kérdés köré épült fel minden: ki vagy te valójában, amikor nincs szerep, cím és elvárás? 

Ez az időszak 2020-ig tartott. Aztán jött a COVID. És vele együtt az a helyzet, ami rengeteg KKV-t padlóra tett: minden bevétel személyes jelenléthez kötődött. Nincs kontaktóra, nincs oktatás, nincs pénz. Egy-két hét tartalék. És újra ott állt a kérdés: merre tovább?

Tanulság: ha a vállalkozásod teljesen tőled függ, akkor nem csak üzleti modellről van szó – hanem arról is, mennyire ismered önmagad. Krízisben ez mindig kiderül.

Amikor a válság leveszi a maszkot az üzleti modellekről 

A COVID nem új problémákat hozott. Felnagyította azokat, amik már ott voltak. Szilágyi Attila vállalkozása teljes egészében kontaktórákra épült: személyes oktatás, tréningek, jelenlét. Amikor ez egyik napról a másikra eltűnt, nem maradt mögötte skálázható rendszer, digitális termék vagy online működés.

És itt jön egy fontos vallomás: Attila nem hitt az online oktatásban. Nem szerette a digitális közeget, annak ellenére, hogy egész életében technológiával dolgozott. Számára az érték a személyes találkozásban volt: egy kávé, egy sör, egy beszélgetés, ahol látod a másik ember rezgését, reakcióit, kérdéseit

A probléma az volt, hogy az üzleti modell nem volt válságálló. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert egyetlen működési formára épült. Amikor ezt elvették, ott állt minimális tartalékkal, és már nem az volt a kérdés, hogyan növelje a bevételt, hanem az, hogyan maradjon egyáltalán talpon.

Ez a helyzet sok vállalkozónak ismerős. Amíg megy a piac, addig működik az improvizáció. De krízisben kiderül: van-e rendszered, vagy te magad vagy a rendszer. Attila esetében ez a válság nem kifelé vitt, hanem befelé. Elindult az önvizsgálat: ki vagyok én, mit csinálok valójában, és mi az, ami túléli ezt az időszakot.

Ez a befelé fordulás lett az alapja annak a későbbi váltásnak, ami már nem csak vállalkozói, hanem életstratégiai döntés volt. Nem új ügyfeleket keresett. Nem új csatornákat. Hanem belső stabilitást, amire később üzletet is lehetett építeni.

Tanulság: egy válságban nem az bukik el, akinek kevés ügyfele van, hanem akinek nincs belső tartása és rugalmas működési modellje.

Az önismeret mint vállalkozói alapinfrastruktúra 

Amikor minden külső kapaszkodó eltűnik, akkor derül ki igazán, hogy mi marad belül. Szilágyi Attila számára a COVID utáni időszak nem új üzleti lehetőségekről szólt, hanem arról a kérdésről, amit sok vállalkozó halogat: ki vagyok én a szerepeimen túl? 

A saját márkájának mottója is erre épült: „Ismerd meg azt, aki által minden mást megismersz.” Ez nem marketing szlogen volt, hanem egy nagyon konkrét felismerés. Attila rájött, hogy miközben másokat tanított tudatosságra és fejlődésre, ő maga is ugyanazon az úton jár – kérdésekkel, bizonytalansággal, válaszkereséssel.

Ez az időszak hozta el a transzcendentális meditációval való mély találkozást. Nem „spirituális kitérőként”, hanem gyakorlati eszközként. Olyan belső stabilitást adott, ami lehetővé tette, hogy a külső káosz ne rántsa szét. Attila felismerte: legalább akkora világ van benne, mint körülötte – és ha ezt nem ismeri, akkor bármilyen üzlet csak ideiglenes lesz.

Fontos vállalkozói tanulság hangzik el itt: a tudatosság nem azt jelenti, hogy nem dolgozol, nem pörögsz, nem akarsz eredményt. Hanem azt, hogy egyensúlyban tudsz maradni, akkor is, amikor nagy a nyomás. Attila napi kétszeri meditációról beszél, mint olyan alapról, ami energiát ad, nem elvesz.

Ez a holisztikus szemlélet később az ajurvéda felé vezette – de az alap itt született meg: a vállalkozás csak akkor fenntartható, ha az ember belül is az.

Tanulság: a legstabilabb üzleti modell az, amelyik egy stabil emberre épül. Ha ez hiányzik, a számok előbb-utóbb összeomlanak.

Nulláról újraindulni egy idegen országban 

Kevés vállalkozói döntés van, ami nagyobb egó halál, mint önkéntesként újrakezdeni egy idegen országban. Szilágyi Attila mégis ezt tette. Kilépett az addigi üzletéből, elengedett bevételt, státuszt, megszokott környezetet, és Hollandiába ment – nem vezetőnek, nem tanácsadónak, hanem önkéntesnek.

Ez nem menekülés volt. Inkább egy tudatos „reset”. Attila úgy fogalmaz: amikor belépsz ezen a kapun, hagyd kint az elvárásaidat. A Maharis Európai Kutató Egyetem közösségében nem ígértek karriert, pozíciót vagy gyors fejlődést. Csend volt. Covid volt. Magány volt. És pontosan ez kellett ahhoz, hogy valami új megszülessen.

Mosogatással kezdett. Szó szerint. Nem szimbolikusan, hanem ténylegesen. És ez a mozzanat erős vállalkozói üzenetet hordoz: ha kívül rendet teszel, belül is elkezd letisztulni minden. Amikor nincs mit bizonyítani, nincs kinek megfelelni, akkor marad az, aki valójában vagy.

Ez az időszak nem a tanulásról szólt klasszikus értelemben. Nem kurzusokról, nem stratégiákról. Hanem arról, hogy az ember megtanul csendben lenni, figyelni, észrevenni. Attila itt tapasztalta meg igazán, mit jelent egy támogató, gondoskodó közösség – nem üzleti alapon, hanem emberileg.

Vállalkozói szemmel ez extrém lépésnek tűnhet. Pedig valójában ez az egyik legnehezebb stratégiai döntés: visszalépni, mielőtt újra előrelépsz. Nem építeni, hanem lebontani. Nem növekedni, hanem stabilizálni.

Tanulság: néha a legnagyobb előrelépés az, amikor hajlandó vagy teljesen elölről kezdeni – rang és cím nélkül.

Amikor a tapasztalatból küldetés lesz 

Az önkéntes időszak nem zsákutca volt, hanem átmenet. Egy olyan tér, ahol Szilágyi Attila nem épített vállalkozást – hanem hagyta, hogy az út megtalálja őt. Innen vezetett tovább a történet ahhoz a tevékenységhez, amivel ma foglalkozik: a maharishi ajurvéda világához.

Fontos hangsúly: ez nem „új divathullám” volt számára, és nem is üzleti trend. Az ajurvéda több ezer éves, holisztikus tudásrendszerként jelent meg az életében, amely nem szétválasztja az embert szerepekre – vállalkozó, vezető, szülő –, hanem egységben kezeli. Élet és tudás. Pontosan ezt jelenti maga a szó is.

Attila itt értette meg igazán, hogy az egészség, az energia és a fókusz nem „extra”, hanem alapfeltétel. Egy egyszerű példa hangzik el a beszélgetésben: ha az emberek időben lefeküdnének, napkeltekor kelnének, a problémáik jelentős része eltűnne. Nem bonyolult rendszerekről van szó – hanem következetességről és harmóniáról.

Ez a gondolkodás vállalkozói szemmel is radikális. Mert azt mondja: nem az a kérdés, mennyit dolgozol, hanem az, milyen állapotban hozol döntéseket. Attila nem lett „lassabb” ettől. Ellenkezőleg. A belső egyensúly tette képessé arra, hogy tartósan magas energiaszinten működjön.

Ezen a ponton vált világossá számára, hogy a saját tapasztalata nem magánügy. Küldetés lett belőle: megmutatni, hogyan lehet ezt a tudást érthetően, gyakorlatiasan és túlmisztifikálás nélkül átadni – különösen azoknak, akik folyamatos nyomás alatt élnek és dolgoznak.

Tanulság: a legerősebb vállalkozások nem ötletekből születnek, hanem megélt tapasztalatból. Ami először téged rak rendbe, arra másoknak is szükségük lesz.

Tudásból rendszer, rendszerből közösség 

Amikor egy vállalkozás túlél egy teljes identitásváltást, akkor már nem klasszikus üzleti logika mentén épül tovább. Szilágyi Attila esetében az ajurvéda nem „szolgáltatás” lett, hanem szervezett tudás, amit struktúrába kellett rendezni, hogy mások számára is befogadható legyen.

Ez vezetett oda, hogy elkezdett dolgozni a Maharishi College of Perfect Health International szervezetével. Nem azonnal kész intézményként, hanem lépésről lépésre: weboldal, oktatási programok, tananyagok, szakemberek bevonása. Olyan orvosokkal és kutatókkal, akik évtizedeket töltöttek Maharishi mellett, és nem elméleti tudást, hanem megélt rendszert képviseltek.

Itt jelenik meg egy fontos vállalkozói különbség: nem trendet importált, hanem rendszert honosított. Attila felismerte, hogy Magyarországon is létezik hasonló szemlélet – nagymamák, gyógyítók, népi tudás formájában –, de ez széttöredezett. Ami hiányzott, az az egység, az átlátható struktúra, az ernyő, ami alá mindez befér.

Ez a felismerés nem egy terméket szült, hanem egy közösségi irányt. A cél nem az volt, hogy „mindenkit meggyőzzön”, hanem hogy azok, akik keresnek, találjanak. Tudást, szakembereket, válaszokat. Bármilyen kérdés merült fel az elmúlt években, Attila azt élte meg, hogy erre a rendszerben mindig volt válasz.

Vállalkozói szemmel ez egy hosszú építkezés. Nincs gyors skálázás, nincs agresszív növekedés. Van viszont hitelesség, szakmai mélység és egy olyan közösség, amely nem vásárlóként, hanem résztvevőként kapcsolódik.

Tanulság: a tartós növekedés nem marketinggel indul, hanem rendszerszintű gondolkodással. Ami nincs összerakva belül, azt kívül sem lehet stabilan felépíteni.

Amikor a vállalkozás már nem rólad szól, hanem rajtad keresztül működik (250–350 szó)

Egy ponton minden érett vállalkozás eljut oda, hogy nem az alapítóról szól többé. Szilágyi Attila történetében ez akkor vált egyértelművé, amikor a tudásmegosztás már nem egyéni tevékenység volt, hanem eseményeket, találkozásokat és közösséget hozott létre.

Így született meg a Védaset, majd az első Maharishi Ájurvéda Konferencia Magyarországon. Nem marketingfogásként, nem „brandépítési kampányként”, hanem természetes következményeként annak, hogy egyre többen keresték ezt a tudást. A konferencia több mint száz fővel indult, két napos eseményként, nemzetközi szakemberekkel – olyan emberekkel, akik évtizedeken át Maharishi mellett dolgoztak.

Ez a momentum fontos vállalkozói fordulópontot jelez: amikor már nem te tolod a növekedést, hanem a közösség húzza magával. Amikor az érdeklődés nem hideg elérésből jön, hanem ajánlásból, jelenlétből, személyes tapasztalatból. Attila számára ez nem sikerlista volt, hanem visszaigazolás: van értelme annak az útnak, amit végigjárt.

A következő lépés már tudatos építkezés volt: nem egy esemény, hanem folyamat. Nem egyszeri találkozás, hanem hosszú távú kapcsolódás. A tervek szerint a rendezvények léptéket váltanak, a közösség nő, de az alapelv nem változik: hitelesség, lassú építkezés, emberi lépték.

Ez éles kontrasztban áll a klasszikus startup-narratívával. Nincs „exit”, nincs agresszív skálázás. Van viszont fenntartható működés és egy olyan vállalkozás, ami nem égeti ki az alapítóját – hanem energiát ad neki.

Tanulság: a valódi növekedés akkor kezdődik, amikor a vállalkozásod már nem az egódat szolgálja, hanem egy nálad nagyobb ügyet.

Mit vihetsz el vállalkozóként ebből az epizódból?

Szilágyi Attila története nem arról szól, hogyan építs gyorsan céget. Hanem arról, hogyan ne építs rosszat.

Arról, hogy a vállalkozás hosszú távon nem skálázható önazonosság nélkül.Hogy az ego ideiglenesen hajt, de tartósan rombol.Hogy a válság nem ellenség, hanem teszt.És hogy a legerősebb üzleti modellek belső stabilitásra épülnek.

Ha KKV-vezetőként vagy alapítóként úgy érzed, hogy „haladsz, de nem jó irányba”, akkor ez az epizód nem megoldást ad – hanem jó kérdéseket. És néha ez a legnagyobb versenyelőny.