
Kiserletezz batran!
Mai szövegünk olyan fogalmakkal foglalkozik, mint: a tanulás és kísérlet fontossága. Elolvasni nem több, mint 10 perc.
Az egyik legnagyobb hiba, amit az üzleti életben elkövetnek az az, amikor a vezetők átfogó terveket dolgoznak ki termékekre és vállalatokra - anélkül, hogy egyetlen feltételezést is tesztelnének, egyetlen ügyféllel!
Általában ilyenkor a termék elkerülhetetlenül megbukik.
És mindez azért történik, mert rossz gondolkodásmódot használnak.
Tervet írnak, ahelyett, hogy kísérletet terveznének!
Hogy bővebben kifejtsük, miről is lenne szó, egy történetet szeretnénk megosztani Eric Riestól, aki a híres The Lean Startup című könyvet írta, és aki a hosszú távú tőzsdét is megalapította.
De mindezek előtt, 25 évesen Eric társalapítója és technológiai igazgatója volt egy IMVU (ez egyfajta korai facebook volt, ahol az emberek 3D-s avatárokat bőrébe bújhattak be, miközben interakcióba is léptek egymással) nevű cégnek.

Történetünk akkor kezdődik, amikor Eric elkészítette az első termékük üzleti tervét.
Az első üzleti terv, amit egy induló vállalkozásnak írtam, gyönyörű volt. Vagy 50 oldalnyi ékesszóló próza volt, az adatok az amerikai népszámlálásból származtak, és sok, sok elemzés. Olyan volt, hogy sírva fakadtál volna, ha elolvasod. És a kis probléma, a legapróbb apró részlet az, volt hogy a vásárlók nem olvasták el. Nem az elemzés volt rossz, hanem a tények
Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben az új vásárlók elolvassák az összes kedvenc termékük üzleti tervét, hogy megtudják, hogyan kell viselkedniük.
Nem hangzik túl bizalomgerjesztően igaz?
De bizonyos értelemben minden üzleti terv ezt feltételezi. Ha például én játéktervező vagyok, és a kutatásom azt mondja, hogy a 18-24 éves férfiak valószínűleg megveszik a játékomat, akkor a kreatív döntéseimet arra alapozom, hogy ezek a 18-24 évesek valószínűleg hogyan fognak majd reagálni.
De mi történik, ha tévedek?
De most térjünk vissza Erichez és az IMVU-hoz. Az innovációjuk az volt, hogy 3D-s avatárokat készítettek, amelyeket az emberek hozzáadhattak a meglévő közösségi médiaprofiljukhoz anélkül, hogy új hálózatra kellett volna regisztrálniuk.
Eric a végsőkig feszítette a húrt, hogy a kódokat helyesen fejlessze, hogy működjön a szoftver. Hat hónapot töltöttek a szoftver megalkotásával, ami a mai mércével mérve nagyon lassú, de akkoriban tízszer jobb volt, mint amit korábban csináltak.

Emlékszem, hogy az éles üzembe helyezés előtti este azt gondoltam ó, Istenem, holnap egy újságíró le fogja tölteni ezt a szoftvert. Összeomlik a számítógépe, és másnap az lesz a címlapon az újságban, hogy a cég idiótái nem tudják, hogyan kell minőségi szoftvert készíteni. Az alcím pedig az lesz, hogy soha többé ne alkalmazd ezt a fickót, majd egy nagy nyíl mutat a fényképemre, és ezzel a karrieremnek vége
És ami utólag olyan vicces volt ebben az egészben, az nemmás, minthogy senki sem töltötte le a szoftvert. Egyetlen példányt sem adtak el belőle. Senki sem próbálta ki!
Még ingyen sem!
Bár ez akkor nagy kudarcnak számított, igazából ez indította el azon az úton, hogy átgondolja korábbi tevekénységét.
Ez a kudarc, bár abban a pillanatban katasztrofális volt, megadta Ericnek azt a kritikus felismerést, amely alapján kidolgozhatta új elméletét. A cége olyan rosszul állította be az értéket, hogy hat hónapnyi kódolás ment kárba.
De ha nem kaptak visszajelzést, nem tudták, hol van a hiba pontos oka
Az IMVU később adatokat kapott azokból a használhatósági tesztekből, amelyek elvégzéséért eleinte még fizetni sem tudtak az embereknek. Megtudták, hogy mi az, ami elriasztotta az ügyfeleiket, és megváltoztatták a stratégiájukat. Ugyanis a felhasználók/ játékosok tudni akarták, hogy mit találnak más játékosok menőnek, mielőtt megosztják saját avatárjukat.
Végül az avatárjaik egy önálló közösségi hálózat részeként váltak népszerűvé, és a cégük elkezdett terjeszkedni.
De az elveszett hat hónap nagyon megragadta Ericet. Nem csak arról volt szó, hogy rosszul választották ki a terméket. Hanem arról is, hogy mennyi erőfeszítést pazaroltak el egy rossz dolog megépítésére.
A tökéletességhez a zűrzavaron keresztül jutnánk el?
A legtöbbünknek megvan az az intuitív elképzelése, hogy ha valaminek tökéletesnek kell lennie, akkor azt úgy lehet elérni, ha lassan, óvatosan, megfontoltan dolgozunk. Szánjunk rá sok időt!
És ez működhet is, amíg tényleg tisztában van a céllal! De még a legjobbak is, ha túl sok pénzt és túl sok időt kapnak el tudják baltázni. Ergo olyan ez, mint egy kockázatos stratégia.
Ha nem tudod, hogy az ügyfeleid mire vágynak és te csak egy terméket készítesz, amiről nem érkezik vissza feed back az katasztrófa lehet.
A helyes megközelítés Eric szerint az, hogy ahelyett, hogy bezárkózol egy barlangba, azt mondod iterációval (ismétlési szerkezettel és ciklikusan) fogom elérni a tökéletességet.
Tökéletessé teheted a dolgokat, de ahhoz, hogy tökéletes legyél, át kell haladnod a tökéletlenségen.
Ez volt az a lecke, ami megtanította Ericnek a minimálisan életképes termék értékét.
Azaz: a terméked legcsupaszabb, legkevésbé csiszolt változata az, amellyel tesztelni lehet egy feltételezést.
Ahogy gyakran halljuk a vállalkozói szférából:
ha nem szégyelled az első termékkiadásodat, akkor túl későn adtad ki a terméket.
De az ASAP kiadás lényege nem a gyorsaság, hanem az, hogy a lehető leghamarabb adatokat kapj az ügyfeleidtől - és időt arra, hogy ezeket az adatokat felhasználd a fejlesztésekhez. Ezután újra elkészítheted, és újra tesztelheted, létrehozva ezzel egy visszacsatolási kört ( feedback loop). Vagy ahogy Eric mondja:
Építs, mérj, tanulj!
Ez a gondolat alakította át hozzáállását
Nem tudta senki, hogy ebből üzleti filozófia lesz. Ez nem volt más, mint, hogy olyan terméket készítesz, amit a vásárlók nem akarnak, és aztán szomorú vagy miatta, pedig te tökéletesen megcsináltad.
Ezek nem új utak, csak a tanulságokat kell alkalmazni! Eric ezt a gondolkodást az IMVU mérnökeihez is eljuttatta. Gyakrabban kezdtek kódot szállítani, hogy a felhasználók kezébe kerüljenek a termékfrissítések.
Ezután a csapata tanulmányozta a felhasználók reakcióira vonatkozó adatokat. A hipotézistől a kísérleten át az eredményekig vezető út egyre rövidebb lett. Cége pedig elkezdett terjeszkedni.

És ez bárkinek sikerülhet!
Ha kialakítjuk ezt az új gondolkodásmódot, hogy kísérletezzünk a tanulás érdekében!
Sokat gondolunk a kísérletezésre (különösen, amikor olyan új termékekről hallunk történeteket, amelyek kudarcot vallottak) a nagyszerű befektetők, nagyszerű csapatok és nagyszerű üzleti tervek ellenére. Rengeteg oka van annak, hogy egy termék bevezetése miért nem indul be.
Rossz időzítés vagy balszerencse?
Azonban sokszor egy termék azért bukik meg, mert valaki egy téves feltételezést tett. És ezt megelőzheted!
Tudom, mire gondolsz: te a területed szakértője vagy. A feltételezéseid a már összegyűjtött kutatásokból és adatokból származnak. De egy bizonyos ponton, meg kell vizsgálnod, hogy ezek a feltételezések megállják-e a helyüket.
Ennek egyetlen módja a kísérletezés, a tesztelés - valódi felhasználókkal -, az adatgyűjtés, a változtatások és az újrakezdés.
Az igazi trükk az, hogy megtaláljuk a leggyorsabb utat a teszteléshez. Ez lehet egy MVP, azaz egy minimálisan életképes termék kiadása.
Eric Riesnak teljesen igaza van abban, hogy egy ötletet vagy egy terméket minél hamarabb kell tesztelni. Amiről viszont szinte senki sem beszél, az a konceptus. Hogy az a termék mennyire lesz drága, mennyire lesz időtálló, milyen garanciát adunk mellé, milyen vevőszolgálati hátteret adunk hozzá...
Egy biznisz konceptusnál is ez a lényeg. Honnan induljunk el?

De ahhoz, hogy az ötletnek, majd a terméknek adjunk egy bizonyos színvonalat vagy, hogy minél jobban teljesítse az elvárásokat, vagy a problémát minél jobban megoldja szükséges, hogy szakértőket alkalmazzunk vagy csináljunk egy nagyon alapos piackutatást, azért hogy láthassuk, hogy a potenciális vevők, mit gondolnak.
Vagy vegyünk egy másik, hasonló terméket és nézzük meg azt, hogy ott, a konkurenciánál, milyen problémákkal küzdenek?
Amit nagyon sokan elfelejtenek az az, hogy a termék vásárlásakor vagy a szolgáltatás megvételekor az adott árut értékelni lehet, ami újabb fontos adat lehet számodra. Ezeket az adatokat össze kell gyúrni, hogy a te terméked ne essen hasonló hibákba!
Például, ha valaki azt mondja, hogy itt egy gömb alakú ceruza, amiről azt mondják a vevők, hogy nem szeretik, akkor neked azt kell megtudnod, hogy miért nem szeretik? Túl kicsi? Túl vékony?
Ezeknek mind utána kell nézni!
Nemcsak a terméket, hanem a terméknek az értékelésére is érdemes figyelmet fordítani!
Annak az első verziójára is. Hol lehet javítani és mi az, ami találkozik a vevők igényeivel és, mi az ami pedig nem. Teszteljük azt is, amiről azt gondoljuk, hogy tudjuk! Egyszerűen mindent kell tesztelni, ahhoz hogy hosszútávon a világ egyik legjobb termékét, szolgáltatását adjuk ki a kezünkből.
Gyakorlat
Gondolj egy kulcsfontosságú stratégiai kérdésre! Ez vonatkozhat egy termékre, egy szolgáltatásra, marketingre, a vállalat növekedésére, bármire. Most pedig vegyél elő egy papírlapot, és osszuk három oszlopra. Az
Az első oszlop tetejére írd azt, hogy 1 óra,
A második oszlop tetejére írja azt, hogy 1 nap,
A harmadik oszlop tetejére írd azt, hogy 1 hét.
Ezután mindegyik oszlopba írj legalább egy kísérletet, amit ennyi idő alatt el tudtok végezni. Egyszerűnek kell lennie, és úgy kell megtervezni, hogy használható adatokat hozzon.
1 óra alatt például egy új terméket vázolhatsz fel papíron, és megmutathatod egy embernek.
1 nap alatt kiküldhetsz egy felmérést, vagy kiállhatsz egy utcasarokra és feltehetsz 100 embernek kérdéseket.
1 hét alatt elkészíthetsz egy egyszerű mintapéldányt, vagy felvehetsz néhány béta-tesztelőt.
Bármihez is fogj a lényeg, hogy a termékedet a fejedből a világba juttasd!
Majd kérdezd meg magadtól. Mi a legegyszerűbb módja annak, hogy teszteljem az ötletemet?
Ne próbáld meg tökéletessé tenni. Csak valósítsd meg!