A Magyar Business Podcast -ről Célunk, hogy egy cégre szabott, részletesen kidolgozott, profi üzletfejlesztési stratégiával felgyorsítsuk a magyar vállalkozások növekedését! Stratégiai vállalkozásfejlesztési tippek minden héten *Garantáltan egyedi és hasznos tartalom! Iratkozz fel stratégiai hírlevelünkre! Történetünk 2020. szeptemberében indítottuk a Magyar Business podcast adásait, azzal a céllal, hogy naprakész, haladó szintű és modern szemlélettel átbeszéljük a mai vállalkozásokat érintő témákat. Top Podcast Epizódok További epizódok Legyél a Vendégünk Klikk ide, hogy tudj meg többet arról, hogy az ideális vendég és hogyan jelentkezhetsz Kövess Minket Mielőtt külföldi terjeszkedésbe kezdesz oktasd magad!

Ünnepek Áruháza és Santai / Forray Niki Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE! Stratégiai Vállalkozás Fejleszt ő tippek, heti rendszerességgel *Garantálom, hogy ilyet még nem kaptál << Vissza az Epizódokhoz 2023. augusztus 11. Ünnepek Áruháza és Santai / Forray Niki A cég, ami nélküled is működik Van az a pont egy vállalkozásban, amikor eldöntöd: nem elég, hogy te húzod. Nem akarsz mindig jelen lenni, mindig elérhető lenni, mindig a tűzoltás középpontjában lenni. Ekkor jön a kérdés: lehet-e úgy építeni céget, hogy nélküled is működjön – és ne csak túléljen, hanem fejlődjön is? Forray Niki, az Ünnepek Áruháza és a Szántai márkák alapítója erre a kérdésre ad vállalkozói szinten is brutálisan őszinte és működő választ. 30 éve indult – lufikkal. A 90-es évek Magyarországán, nulla digitális háttérrel, postán küldött hírlevelekkel, faxos rendeléssel. Ma két brandet működtet stabilan, húszfős csapattal, rendszerrel, kultúrával – és évente 280 napot utazik. A cége pedig nem hogy életben marad nélküle, hanem növekszik. „Boldog vevő + boldog munkatárs = boldog tulajdonos.” Ez az epizód arról szól, hogyan válj valódi tulajdonossá , aki már nem dolgozik a cégben , csak a cégen . Niki nemcsak üzletet épített, hanem egy olyan szervezeti kultúrát, ahol a szeretet, a törődés, az értő figyelem és a profi rendszerek nem egymás ellentétei – hanem egymás alapjai. És mindez nem puszta HR-üzenet, hanem skálázási stratégia. Az Ünnepek Áruházának története nemcsak arról szól, hogyan lehet egy “lufiból” országos márkát építeni, hanem arról is, hogyan építs olyan céget, ami akkor is működik, ha te épp a világ másik felén vagy . Ebben az epizódban a kezdetektől a működő modellekig mindent végigveszünk. Ha komolyan gondolod, hogy egyszer tényleg kiszállj a napi operatívból – de a céged közben még erősebb legyen – akkor ez az adás neked szól. Az első lépések: hogyan lett a lufiból üzlet? Forray Niki vállalkozói útja nem egy sablonos startupper-sztori. A 90-es évek elején, a Vasfüggöny leomlása után, a vadkapitalizmus első hullámában kezdett bele, amikor még nem volt internet, nem volt mobil, és nem volt semmiféle startup-ökoszisztéma. Volt viszont ötlet, lendület és tanulási vágy. Az első két termék gyerekeknek szóló világító csillagok és húsvéti tojásfólia volt – ezek alapozták meg később a lufis üzletet. A fordulópont egy szlovákiai üzleti találkozón jött el, amikor Niki egy amerikai katalógusban meglátott valami egészen újat: professzionális lufidekorációkat, figurákat, komplett oktatási rendszert és prémium minőségű termékeket. A legtöbben drágának tartották ezeket. Ő viszont mást látott bennük: lehetőséget. „Megláttam benne azt a csodálatos lehetőséget, amit rejt magába az oktatási programjuk.” A döntés gyors volt, de nem impulzív: tudta, hogy a minőség mindig meg fogja találni a saját piacát. Az első szállítmányokat vámraktárban tárolta, és csak akkor fizette ki, ha már volt megrendelés. Ha valaki zöld lufit kért, ő bement, kitárolta a zöldet, és abból lett bevétel. Ennyire egyszerűen – és ennyire tudatosan – indult. A marketing egyetlen hirdetés volt egy nagykereskedelmi magazinban: „Lufi eladó.” Ennyi elég volt ahhoz, hogy a szakma felfigyeljen. Mindenki azt akarta látni, ki az az őrült, aki négyszer olyan drága lufikat próbál eladni Magyarországon. És amikor meglátták, mit lehet belőle építeni – Valentin-napi csokroktól kezdve esküvői dekorációig –, megértették: ez nem lufi. Ez érték. Az első döntések szintje határozza meg a skálázás minőségét . Ha az alapötletben már ott van a stratégia, akkor a növekedés nem véletlen lesz – hanem terv szerint zajlik. Minden ott dőlt el, hogy nem alkudott meg A legtöbb kezdő vállalkozó ott rontja el, hogy azonnal versenyezni akar árban. Forray Niki viszont már a kezdetektől másként gondolkodott. Miközben a piacon mindenki olcsó termékeket keresett, ő prémium lufit kínált, négyszeres áron. Ahelyett, hogy beállt volna az árversenybe, inkább nevelni kezdte a piacot . Oktatta a vevőket, mit lehet készíteni a lufiból, miért más az anyagminőség, és hogyan lehet belőle valódi élményt építeni. „Ez nem csak egy lufi. Ebből ajándék, dekoráció, sőt élmény készülhet.” Évente járt ki Amerikába, hogy tanuljon. Majd hazajött, és a friss tudást azonnal átadta a hazai vevőinek. Képzéseket szervezett, ahol nemcsak terméket, hanem szemléletet adott el . Az oktatás nem marketingfogás volt, hanem stratégiai eszköz. Így nem terméket árult – hanem megoldást. A márka pozicionálása is tudatos volt: nem nyitott franchise bolthálózatot, nem ment le árban még akkor sem, amikor megtehette volna. Volt saját kiskereskedelmi boltja és webshopja is, de mindig vigyázott a viszonteladói hálózatára. A win-win együttműködés nem csak szlogen volt – stratégiai elv. És miközben mások elmentek a gyors profit irányába, ő hosszú távra épített. Nem volt hajlandó a pillanatnyi előnyért feláldozni a jövőt. Nem nyomta le az árat, nem nyomta túl a marketinget, nem hajszolta az exiteket. Helyette rendszert épített. A döntései mögött mindig ott volt a kérdés: „Ez az irány hosszú távon is működik?” Ha már az elején megtanulsz nem megalkudni , és a saját utadat építeni, akkor nem kell később újraindítanod a céged. Akkor abból, amit felépítesz, valódi, stabil, önjáró üzlet lehet. A csapat, ami lehetővé teszi a 280 napos szabadságot A legtöbben a céges szabadságot úgy képzelik el, hogy majd ha elég nagy lesz a cég, lesz rá idő. Niki ezzel szemben úgy gondolkodott: előbb kell egy erős csapat – csak azután jön a szabadság . A húszfős csapata ma már nemcsak működteti a céget, hanem tovább is fejleszti. Ő pedig évente 280 napot utazik – és a rendszer akkor is fut, ha ő fizikailag nincs jelen. „A szabadságomat nekik köszönhetem.” A rendszer lényege nem a véletlenen múlik. Niki több lépcsős kiválasztási folyamatot dolgozott ki: kompetenciatesztek, csapatszerep-analízisek, diszktípusok, és hosszú interjúsorozat előzi meg minden új munkatárs belépését. Csak olyan kerül be a csapatba, aki valóban passzol a kultúrába – és aki csapatban tud működni. A szervezetben mindenki tudja, mit csinál, miért csinálja, és hogyan illeszkedik a teljes képbe. A bizalom nem üres szó: Niki például tudatosan bevonja a kollégákat a döntéshozatalba, a célkitűzésekbe, sőt még a céges pénzügyekbe is . Van, aki a raktárból került a marketingbe, mert egy személyiségteszt után kiderült róla, hogy kiváló szövegíró. Mindez csak akkor történhet meg, ha a vezető nem fél megosztani a kontrollt – és felismeri a rejtett erőforrásokat. A csapat nem követi – együtt építi vele a céget. És ebben rejlik a valódi szabadság kulcsa: nem akkor leszel szabad, ha eltűnsz a cégből, hanem akkor, ha a csapatod nélküled is viszi tovább az ügyet . A szabadság nem célállapot – hanem az a következmény, ha elég jól építetted fel a rendszert és a csapatot. A kultúra, ami megtart – nem csak alkalmaz Sokan próbálnak csapatot építeni fizetéssel, céges ajándékokkal, „jófejkedéssel”. Niki cége nem ezekből él. Az Ünnepek Áruháza valójában egy értékalapú rendszer – tíz saját alapértékkel, amelyek nem csak a falra kerültek, hanem minden döntést meghatároznak . Az első: törődés. Az utolsó: szeretet. „Fura szó az üzletben, de nálunk működik – merjünk szeretni.” Itt a vezető nem elvár, hanem példát mutat. A kollégák nem utasításokat hajtanak végre, hanem kezdeményeznek. Az értékek nem kampányszövegek – hanem a napi működés szabályai . A kommunikáció, a rugalmasság, az értő figyelem nem külön tréningek témája, hanem az alapműködés része. A vezető szerepe nem az irányítás – hanem az, hogy megteremtse azt a közeget, ahol mindenki hozni tudja a legjobbját. A cég demokratikusan működik: a munkatársak szavazhatnak arról, ki kapjon céges nyaralást, és ki menjen Balira jutalomútra. Niki saját pénzéből áthidaló kölcsönt ad, ha valakinek lakásvásárlásnál elcsúszik a banki finanszírozás. Nem PR, hanem rendszer – mert a vezető nem fél a sebezhetőségtől, és előre adja a bizalmat . Ettől a közeg nemcsak megtartó, hanem ösztönző is. Aki bekerül, nem akar elmenni. Fluktuáció gyakorlatilag nincs. A középvezetők többsége tíz évnél is régebb óta a cégnél van. Ez nem szerencse – ez kultúra. És ez a kultúra teszi lehetővé, hogy a cég ne csak túléljen, hanem önállóan gondolkodó, fejlődni képes szervezetként működjön tovább . Ha valódi szabadságot akarsz, nem elég rendszert építeni – kultúrát kell teremtened , ami nélkül is viszi az ügyet. A COVID-válság: amikor csak az alapértékek maradtak 2020 tavaszán egyik napról a másikra lenullázódott a forgalom. Bezárt a bolt, leállt az értékesítés, a viszonteladók is leálltak – gyakorlatilag három nap alatt eltűnt minden bevétel. Forray Niki vállalkozása nem volt egyedül ebben. Ami viszont egyedülálló volt: ahogyan reagált rá . „Egyetlen dolog maradt, amibe kapaszkodhattunk: az alapértékeink.” Miközben a legtöbben túlélési pánikba estek, Niki a csapatára fókuszált. Minden este Zoom meeting – először napi, később heti rendszerességgel. Készült egy Excel-tábla, amiben minden egyes munkatársról felmérték az aktuális helyzetét: lakhatás, hitelek, hány gyerek van otthon, van-e segítség, mekkora jövedelemre van szüksége a túléléshez. Nem HR-formanyomtatvány volt – hanem valódi törődés . És megdöbbentő dolog történt: a munkatársak maguktól jelentkeztek, hogy csökkentsék a fizetésüket. Volt, aki azt mondta, 50%-ból is megél. Mindezt azért, mert tudták, hogy cserébe megtartják őket, és a rendszer nem omlik össze. A bizalom nem elvárás volt – hanem azonnal megtérülő befektetés. Ekkor indult el egy tízrészes videósorozat is, amelyben Niki részletesen kielemezte a cég tíz alapértékét. Nem inspirációként – hanem válságkezelési eszközként . Megmutatta, hogyan lehet egy vállalkozásban konkrét döntéseket hozni az értékek mentén. Nem terméket adott, hanem kapaszkodót. És az iparág visszajelzett: sokan átvették ezt az exceles megoldást, sokan alkalmazták ugyanazokat az elveket. Amikor minden más összeomlik – stratégia, cash flow, kampány – akkor az a cég tud talpon maradni, amelyik nemcsak rendszert épített, hanem értékrendet is . És nem a falra írta, hanem a működésbe. A delegálás művészete: amikor nem csak feladatot adsz, hanem felelősséget is A legtöbb vállalkozó ott akad el, hogy nem tud vagy nem mer delegálni. Mert azt hiszi, hogy csak ő tudja jól csinálni. Vagy mert már próbálta, és rossz tapasztalata volt. Forray Niki ezt is másképp csinálta. Nála a delegálás nem csak azt jelentette, hogy más is csinál valamit – hanem azt, hogy más is dönthet, más is tervezhet, más is felelhet . „Amíg nem tudsz igazán delegálni, addig nem vagy szabad.” A delegálás nála szerepekhez, kompetenciákhoz és személyiségtípushoz kötött. Tudatosan figyelte meg, ki milyen feladatban érzi jól magát, és hol hozza a legjobb teljesítményt. Volt olyan kolléga, akit raktárosként vettek fel, majd egy DISC személyiségtípus-elemzés után kiderült róla, hogy kiváló szövegíró lenne . Ebből lett a marketinges pozíciója. Niki szerint nem elég feladatot adni – felelősséget is kell adni mellé . És ehhez a vezetőnek először magában kell rendet tenni: el kell engednie az irányításkényszert, a perfekcionizmust, a „csak akkor jó, ha én csinálom” hozzáállást. A szabadság ugyanis nem a kivonulásból születik – hanem abból, hogy a csapatod kompetens és motivált. A folyamat nem egyik napról a másikra történt. Volt, amit évek alatt finomítottak. De mára eljutott oda, hogy a cégen belüli kulcsfolyamatokat mások viszik , és nem kell minden döntéshez az ő aláírása. Ez nem gyengeség – ez a vezetői érettség jele. És van még egy fontos szempont: amikor nemcsak a felelősséget adod át, hanem az értelmet is. Minden munkatárs pontosan tudja, hogyan illeszkedik az ő munkája a cég küldetésébe , és mitől lesz fontos, amit csinál. Ezt hívja Niki valódi önjárásnak. A delegálás nem technika, hanem szemléletváltás. És ha ezt jól csinálod, nemcsak időt nyersz, hanem elkötelezett, kezdeményező embereket is . A nyitottság, ami új szinteket nyit meg – Santai márka születése Az Ünnepek Áruháza sikere után sokan megelégedtek volna a stabil működéssel. De Forray Niki nem ilyen. Amikor egy szakmai kapcsolat révén megismerkedett a Santai márkával – egy addig nem általa vitt, de inspiráló szellemiségű vállalkozással –, felismerte benne a lehetőséget. „Nem azért indítottuk el, mert unatkoztunk – hanem mert láttuk, hogy tudunk még valamit adni.” A Santai márka elindításában az volt a kulcs, hogy nem „új céget” akart létrehozni, hanem új missziót . Olyan szolgáltatást, ami szervesen illeszkedik az Ünnepek Áruháza kultúrájába, értékrendjébe és célközönségébe. A csapatot nem leterhelte vele – hanem bevonta. Megkérdezte, kinek van kedve, ötlete, energiája egy új vonalat vinni. És akik jelentkeztek, azokkal közösen kezdték el újrapozícionálni a brandet. A folyamat során kulcsszerepet kapott a korábbi tapasztalat: tudták, hogyan kell struktúrát építeni, mikor milyen rendszerre van szükség, hogyan kell szerepeket osztani, és mit jelent a kezdeti fázisban a fókuszálás. Nem csináltak mindent egyszerre – előbb értéket és bizalmat építettek, csak utána jött a marketing . A Santai márka ma már nemcsak terméket kínál, hanem egyfajta életérzést: azt, hogy lehet úgy is ünnepelni, építeni, szolgáltatni, hogy közben nem kell „üzemmódban” égni. És ez nem véletlen. Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy amit egyszer jól felépítesz – azt át tudod ültetni máshova is . Ha van működő rendszered, erős kultúrád és nyitottságod a tanulásra, akkor a skálázás nem feltétlenül vertikális – lehet horizontális is . Új márkák, új célok, új emberek – ugyanazzal az alapfilozófiával. Az önfejlesztés rendszere: belső tanulásból külső erő Sokan gondolják, hogy ha egy cég jól működik, a vezető hátradőlhet. Niki viszont pontosan az ellenkezőjét vallja. Az, hogy ma évente 280 napot utazik, nem a „céges szabadság” következménye – hanem egy hosszú, tudatos önfejlesztési út eredménye . A vállalkozás skálázása számára egyenlő volt saját magának a fejlesztésével: csak akkor tudott mást is fejleszteni, ha közben ő is változott. „Az én növekedésem a cég növekedésének a feltétele volt.” Niki például korábban nem szeretett szerepelni. Zárkózott volt, háttérbe húzódó. Aztán felismerte: ha vezetőként példát akar mutatni, ha építeni akar egy inspiráló kultúrát, akkor nem maradhat csendben. Ezért döntött úgy, hogy elkezd tudatosan tréningekre járni, könyveket olvasni, tanácsadókkal dolgozni – és elkezdett tanulni nemcsak üzletről, hanem önismeretről is . A tanulás pedig nem állt meg a saját szintjén. A csapatának rendszeres belső képzéseket tart, ahol nemcsak új termékeket mutat be, hanem közösen dolgoznak értékeken, célokon, visszajelzési kultúrán. Ez nem „soft skill” tréning – ez üzletfejlesztés csapaton belül . A tanulás náluk szervezett, struktúrált és rendszeres. Van értelmes onboarding, van utánkövetés, és van fejlődési pálya. És ami még fontosabb: mindenki érti, hogy a fejlődés nem elvárás – hanem lehetőség. Nem kell benne részt venni, de aki szeretne, annak minden adott. Ezért is van az, hogy sok kolléga több szerepkört is kipróbálhatott, karriert építhetett házon belül . Az önfejlesztés nem magánügy – hanem vállalkozói kötelesség. Mert ha a vezető nő, a cég is nő. És ha a csapat fejlődik, akkor a rendszer nemcsak tartós lesz – hanem skálázható is. Bali, balansz és bizalom: a vállalkozás új definíciója Amikor valaki azt mondja, évente 280 napot utazik, a legtöbben azonnal influencer-életmódra vagy passzív jövedelemre gondolnak. Forray Niki esete viszont teljesen más. Nála ez nem a menekülés, nem a kirakat – hanem tudatosan felépített stratégia , aminek minden eleme azt szolgálja, hogy a cég nélküle is működjön. „Nem azért megyek Balira, mert el akarok menekülni – hanem mert tudom, hogy közben a csapatom tudja, mit kell tenni.” A „bali időszak” nem a cégből való kivonulás – hanem egy másik típusú jelenlét. Niki onnan is aktív: nem operatív döntésekben, hanem stratégiai szinten. Nem utasít, hanem mentorál. Nem kontrollál, hanem követ. Ez az a szint, amit sok vezető célként fogalmaz meg, de kevesen valósítanak meg. És hogy mi kell hozzá? Először is: kőkemény alapozás . Rendszerek, csapat, felelősségmegosztás, bizalom. Másodszor: bátorság elengedni . Nem beavatkozni mindenbe, nem reagálni minden e-mailre, nem visszavenni a kontrollt, ha valami nem pont úgy alakul, mint ahogy elképzelte. Harmadszor: életszemlélet-váltás . Azt mondja: a cég nem érted van – hanem veled együtt működik. És ha te nem vagy jól, a cég sem lesz az. A balansz nem egyensúlyozás. Hanem tudatos építkezés. Olyan struktúra, amiben az utazás nem kockázat, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy a csapat kiteljesedjen, és hogy a vezető ránézzen kívülről a saját rendszerére. És ez nemcsak neki jár – hanem minden vállalkozónak járna, aki valóban épít, nem csak dolgozik. Az igazi vállalkozói szabadság nem azt jelenti, hogy eltűnsz – hanem azt, hogy ott tudsz lenni, ahol épp a legtöbbet adod. Akkor is, ha az épp Bali. A siker definíciója újratöltve: mit jelent ma jól működő cégvezetőnek lenni? Forray Niki története nem egy hagyományos „vállalkozói sikersztori”. Nincsenek benne villogó számok, rekordforgalmak, tőzsdei álmok. De van benne valami, ami sokkal ritkább: egy működőképes, nyugodt, önjáró cég, ami nem követel megállás nélküli jelenlétet a vezetőtől . Ez az igazi siker – nem látványos, de tartós. „Az a cél, hogy nélkülem is menjen – és hogy én is jól legyek benne.” Ez a mondat összefoglalja azt a filozófiát, amit ma már egyre több vállalkozó keres: hogyan lehet egyensúlyban tartani a növekedést és az életminőséget, a célt és a jelent, a stratégiát és az emberséget. Niki modellje nem arról szól, hogy mindent kiszervez, és eltűnik – hanem arról, hogy tudatos rendszereket, erős csapatot és valódi vezetői jelenlétet épít . Nem mindig fizikailag – de mindig emberileg. A siker nála nem az, hogy a cége nagy. Hanem az, hogy az emberei maradni akarnak. Hogy ő maga fejlődik. Hogy az ügyfelek nemcsak elégedettek – hanem visszajárnak. Hogy az új márka nem stressz, hanem lehetőség. És hogy mindezt úgy tudja csinálni, hogy közben az élete nem megy rá – hanem kiteljesedik általa. Lehet úgy is céget építeni, hogy közben nem égsz ki, nem áldozod fel magad, nem esel szét. Sőt – lehet úgy építeni, hogy közben jobb emberré válsz. És ettől nem gyengébb lesz a céged – hanem erősebb. Amit ez a történet tanít Nem az a cél, hogy te dolgozz kevesebbet – hanem hogy a céged működjön nélküled is. Forray Niki példája újraértelmezi, mit jelent vállalkozónak lenni. Ez az epizód nem egy lufis történet, nem egy „szabadságon élő” vezető csillogása. Egy olyan rendszer, amit 30 év alatt, értékekkel, csapattal, döntésekkel és hibákkal együtt épített fel. És ma már ott tart, hogy nem az ő jelenléte működteti a céget – hanem a tudatosan épített struktúrák, a bizalomra épülő kultúra, és egy olyan csapat, ami önállóan is erős. A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy te mikor leszel szabad. Hanem az, hogy a céged tud-e működni nélküled is . Mert ha igen, akkor valóban vállalkozó vagy – nem csak egy önmagát dolgoztatni kényszerülő ember. És ha még nem itt tartasz – ez az adás lépésről lépésre megmutatja, merre indulj. 🎧 Hallgasd meg a teljes epizódot, ha kíváncsi vagy, hogyan építhetsz olyan céget, ami nélküled is működik. 💬 Te mit viszel magaddal Niki történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Forray Nikiről "Forray Nikinek hívnak és eszem ágában sincs üzleti mentornak lenni. Se másmilyen mentornak. És tanácsadónak se, coachnak se, előadónak meg pláne nem… A színpadot pedig a hátam közepére kívánom. S bár néha felállok rá különböző üzleti rendezvényeken, ahol olyan témákat feszegetnek, mitől önjáró egy cég és mitől szabad egy cégvezető, meg hogy hogyan csinálom azt, hogy 365 napból 280-at külföldön vagyok és utazok, miközben a cégem működik, növekszik, eredményes és sikeres." Niki már 30 éve vállalkozó, 1993-ban alapította az első vállalkozását, ami egy Betéti Társaság volt. Később létrehozott még egy Bt.-t, 2000-ben pedig összeolvadt a kettő és azóta Kft.-ként működnek, melynek neve Balloon World Hungary Kft., weboldaluk pedig az Ünnepek Áruháza és a Balloon World Hungary nevet viseli. A Santai irányzat még egész fiatal, tavaly előtt decemberben indult el. Egy 20 fős csapattal dolgozik együtt, akiket nagyon becsül és akiknek köszönheti, hogy évi 280 napot külföldön tölthet. Ez azért lehetséges, mert rengeteg munkával közel 20 évébe telt, hogy önjáróvá fejlessze a céget, ezáltal megteremtette magának a lehetőséget, hogy sok időt tölthessen utazással, külföldi tartózkodással. Forray Niki a neten Facebook LinkedIn YouTube Instagram Ünnepek Áruháza a neten Honlap Santai a neten Honlap Olvasd el a Recap cikkeket Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon Előző podcast epizód Következő podcast epizód

A Magyar Business Podcast egy beszélgetős műsor, ahol mélyenszántó témákat feszegetünk, egy nagy céllal: segíteni a magyar vállalkozóknak, az üzletüket a skálázni. Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE! Stratégiai Vállalkozás Fejleszt ő tippek, heti rendszerességgel *Garantálom, hogy ilyet még nem kaptál 2025. június 23. 2025. június 9. 2025. május 26. 2025. május 12. 2025. április 21. 2025. március 4. 2025. február 18. 2025. január 28. 2024. december 9. 2024. november 25. 2024. november 11. 2024. október 28. 2024. október 14. 2024. szeptember 30. 2024. szeptember 16. 2024. június 24. 2024. június 17. 2024. június 10. 2024. június 3. 2024. április 29. 2024. április 22. 2024. április 15. 2024. április 8. 2024. április 1. 2024. március 25. 2024. március 18. 2024. március 11. 2024. március 4. 2024. február 26. 2024. február 19. 2024. február 12. 2024. január 29. 2024. január 22. 2024. január 15. 2024. január 8. 2024. január 1. 2023. december 4. 2023. november 27. 2023. november 20. 2023. november 13. 2023. november 6. 2023. november 2. 2023. október 23. 2023. október 16. 2023. október 9. 2023. október 2. 2023. szeptember 4. 2023. augusztus 18. 2023. augusztus 11. 2023. augusztus 4. 2023. július 28. 2023. július 14. 2023. július 7. 2023. június 30. 2023. június 23. 2023. június 16. 2023. június 9. 2023. június 2. 2023. május 25. 2023. május 18. 2023. május 11. 2023. május 4. 2023. február 16. 2023. február 9. 2023. február 2. 2023. január 26. 2023. január 19. 2023. január 12. 2023. január 5. 2022. december 29. 2023. január 19. 2022. december 15. 2022. december 8. 2022. november 3. 2022. október 27. 2022. október 20. 2022. október 13. 2022. október 6. 2022. szeptember 29. 2022. szeptember 22. 2022. szeptember 15. 2022. szeptember 8. 2022. szeptember 1. 2022. augusztus 25. 2022. augusztus 18. 2022. augusztus 11. 2022. augusztus 4. 2022. július 28. 2022. július 21. 2022. július 14. 2022. július 7. 2022. június 30. 2022. június 24. 2022. június 16. 2022. május 12. 2022. május 5. 2022. április 28. 2022. április 22. 2022. április 14. 2022. március 10. 2022. március 3. 2022. február 25. 2022. január 31. 2022. április 14. 2021. december 4. 2021. november 13. 2021. október 28. 2021. október 21. 2021. október 14. 2021. október 7. 2021. október 1. 2021. szeptember 23. 2021. szeptember 16. 2021. szeptember 11. 2021. szeptember 2. 2021. augusztus 26. 2021. augusztus 19. 2021. augusztus 12. 2021. augusztus 5. 2021. július 29. 2021. július 21. 2021. július 14. 2021. december 21. 2021. június 25. 2021. június 10. 2021. június 3. 2021. május 21. 2021. május 14. 2021. május 7. 2021. április 29. 2021. április 22. 2021. április 9. 2021. április 1. 2021. március 25. 2021. március 18. 2021. március 11. 2021. március 6. 2021. február 27. 2021. február 22. 2021. február 16. 2021. február 5. 2020. december 18. 2020. december 12. 2020. december 4. 2020. november 26. 2020. november 20. 2020. november 12. 2020. november 5. 2020. október 29. 2020. október 23. 2020. október 17. 2020. október 8. 2020. október 2. 2020. október 1. 2025. július 7. 2020. szeptember 30. Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon ! Widget Didn’t Load Check your internet and refresh this page. If that doesn’t work, contact us.

Hallgasd meg a teljes epizódot , ha te is érzed, hogy visszahúz a régi rendszered – még akkor is, ha te már rég készen állsz a váltásra. Láthatatlan póráz a nyakad körül Vannak helyzetek, amikor a múlt nem nosztalgia – hanem akadály. Jáger László pontosan ebbe a falba ütközött, amikor a Benefit Barcode-ot újra kellett gondolni. A plasztikkártyás kedvezményrendszerük korábban jól működött, stabil, profitábilis modell volt. De az ügyfélviselkedés megváltozott. A piac más lett. És a régi rendszer nem tudta követni. „A fiatalok nem akarnak plasztikkártyákat. Ők applikációt akarnak letölteni.” Ez a felismerés nem elméleti vita volt – ez döntötte el a jövőt.  Egyre több partnernél tapasztalták, hogy a kiadott kártyák nem kerülnek használatba. Az emberek nem hordták magukkal, elfelejtették, vagy egyszerűen nem érdekelte őket. Ami korábban érték volt, az hirtelen felesleg lett. És ilyenkor jön a kemény kérdés: meddig érdemes ragaszkodni egy működő, de elavuló rendszerhez?  Mikor válik a múlt sikeréből a jövő akadálya? A válasz Lászlóéknál az volt: amint meglátták a jeleket, nem ragaszkodtak hozzá tovább. A rendszer helyett az ügyfélre fókuszáltak.  Ha a vevő mást akar, akkor nem az a megoldás, hogy próbálod ráerőltetni a régi megoldásaidat, hanem az, hogy megérted: meg kell változnod. Nem toldani kell a régit, hanem letenni.  Ahelyett, hogy a plasztikkártyás modellhez ragaszkodtak volna, elkezdték felépíteni a digitális jövőt. Egy teljesen új rendszert – más logikával, más eszközökkel, más üzleti modellel. És ez csak az első lépés volt… Nem lehet két irányba haladni egyszerre A legtöbb vállalkozó itt akad el. A múlt még működik valahogy, az új irány már vonzó lenne, de közben ott a félelem: mi lesz, ha elengedem, ami eddig biztonságot adott? Jáger László is pontosan ezt élte meg – de meghozta a döntést, amit kevesen mernek: nem tartotta meg a régit félig, hanem elengedte teljesen. „Ha akkor tudtuk volna, hogy ez mekkora fejlesztés lesz, lehet, hogy kétszer meggondoljuk, hogy belevágunk.” Ez az őszinte mondat világossá teszi, hogy nem romantikus álom volt az átállás, hanem kemény, költséges, bizonytalan út. Az új rendszer fejlesztése elvitte az elmúlt 10–15 év teljes nyereségét.  Ez nem volt kalkulált rizikó – ez volt az egyetlen logikus lépés. „Az elmúlt 5-6 év fejlesztése elvitte a korábbi 10-15 év összes nyereségét.” És mégsem bizonytalanságként beszélt róla, hanem felszabadulásként.  Mert ha egyszerre próbálod életben tartani a múltat és építeni a jövőt, előbb-utóbb szétszakadsz. „Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út.” Ez stratégia. Ha nincs opció visszafordulni, minden döntésed előre fog mutatni. Nem vesztegeted el az energiát arra, hogy fenntarts valamit, amit már senki nem akar használni. A vállalkozások többsége nem azért bukik el a váltásban, mert nem lenne meg hozzá a tudás – hanem azért, mert nem hozzák meg a végleges döntést.  Jáger László viszont meghozta: nem próbált középen maradni. Nem a kettő közötti átmenetet akarta működtetni, hanem új rendszert épített – önállóan. Ez az a döntési minőség, amit a legtöbb cég nem vállal fel. De ez az, ami elválasztja a múltba ragadt vállalkozásokat azoktól, akiknek tényleg van jövőjük. Újrakezdés anélkül, hogy elvágnád a múltat A digitális váltás nemcsak technológiai kérdés, hanem emberi és üzleti is. Amikor a Benefit Barcode új rendszert kezdett építeni, Jáger László számára az is kulcskérdés volt: mi lesz a meglévő ügyfelekkel?  Akik még a régi logikát, a plasztikkártyás rendszert ismerték, használták, kedvelték. „Az új rendszer úgy lett kialakítva, hogy a korábbi ügyfeleink is tudják használni.” Ez nem egy kényelmi funkció volt, hanem tudatos stratégiai döntés.  A fejlesztés során végig szem előtt tartották, hogy a meglévő partnerek se érezzék magukat kizárva. Nem csak új piacra készültek, hanem egy olyan rendszerre, ami mindkét világban otthonosan működik. A kulcs az volt, hogy az új platform hátrafelé is kompatibilis legyen.  Tudja kezelni a régi jogosultságokat, partnermodelleket, vásárlói viselkedéseket – és közben már kiszolgálja az új digitális igényeket is. Ez egy mérnöki kihívás, de még fontosabb, hogy üzletileg is stabilitást ad. „A Benefit Barcode most már három nyelven működik.” A többnyelvű rendszer nemcsak a nemzetközi terjeszkedés miatt volt fontos, hanem azért is, hogy különböző piacok és ügyfélcsoportok egyszerre tudják használni a rendszert.  A cél az volt, hogy ne kelljen „leváltani” a régi ügyfeleket – hanem ők is természetes módon csatlakozhassanak az új működéshez. Ez a szemlélet tette lehetővé, hogy László úgy váltson, hogy közben ne veszítsen.  Nem lett belőle se „régi” ügyfél, se „új” ügyfél – csak ügyfél, akinek most már jobb szolgáltatást tudnak adni. Ez az a pont, ahol a váltás nem rombol, hanem integrál. És ez hosszú távon nemcsak technikai előny, hanem üzleti stabilitás is. Akkor működik igazán, ha nélküled is működik Jáger László gondolkodásában az új rendszer fejlesztése nemcsak technológiai projekt volt. Sokkal mélyebb dologról szólt: ki akart lépni a középpontból.  Nem akarta tovább olyan vállalkozásban élni a mindennapjait, ahol minden rajta múlik, ahol nélküle nem történik semmi. „Nem szeretnék benne ülni egy termékben, egy rendszerben, és nélkülem nem működik semmi.” Ez a felismerés vezette oda, hogy a Benefit Barcode új platformját teljesen automatizált, skálázható és önjáró rendszerként építsék fel.  Egy olyan megoldás született, ahol a rendszer nemcsak működik, hanem értékesít is – magától. „Ha egy rendszer jól működik, annak el kell adnia saját magát.” Ez nemcsak szlogen volt, hanem elvárás. Az új rendszer úgy készült, hogy a felhasználónak ne kelljen kérnie, keresnie, egyeztetnie – elég legyen belépnie, és azonnal lássa, mi a következő lépés.   AR-funkciók, dinamikus kedvezménykezelés, valós idejű aktivitás – mindez azért, hogy ne kelljen személyes jelenlét a működéshez. És ami még fontosabb: ne legyen Lászlóhoz kötve.   A rendszer akkor jó, ha skálázható. Akkor jó, ha nem igényel tőle napi szintű operatív döntéseket. Akkor jó, ha más országban, más nyelven, más piaci környezetben is képes értéket adni – önállóan. Ez a gondolkodás nem csak technológiát formált. Ez teljes vállalkozói szerepet ír át. Mert ha a cég képes nélküled is működni, akkor te végre stratégiai szerepbe tudsz kerülni.  És ez az, ahol nemcsak a rendszer, hanem te magad is szintet lépsz. 🎧 Hallgasd meg a teljes epizódot , ha úgy érzed, egyszerre próbálsz új irányt venni, miközben a régi rendszered nem enged lépni. 🎯 Ha te is egy olyan rendszert akarsz, ami akkor is működik, ha te nem vagy ott, dolgozzunk rajta együtt! 👉 Cégre Szabott Workshop 👉 Csoportos Workshop

Mikor kell kimondanod: „a hazai piac már nem elég”? Sok vállalkozó ezt túl későn látja be. Pedig lehet, hogy nem a terméked, nem a marketinged, és nem is az üzleti modelled miatt nem növekedsz — hanem egyszerűen a piacod túl kicsi. 👉 Erről szól Jáger László története is. 👉 És erről szól a podcast epizód, amit mindenképp érdemes meghallgatnod: 🎧 https://www.magyarbusiness.org/magyar-business-podcast/ep-110-benefit-barcode-inc-jager-laszlo Ebben a cikkben pedig megnézzük részletesen: hogyan ismerte fel László ezt a korlátot, és hogyan épített globális platformot egy korábban lokális piacra tervezett rendszerből. Egy stabil modell – amit elsöpört a piac A Benefit Barcode sztorija klasszikus vállalkozói sikernek indult. László több mint 15 éven keresztül épített lojalitás- és tagsági rendszereket — szakszervezeteknek, alapítványoknak, közösségeknek. A fizikai eszköz pedig a plasztikkártya volt. Ez volt a hozzáférés szimbóluma, az ügyfélélmény központi eleme. Aztán jött a fordulópont. 👉 Egy húszéves vevő egyszerű mondatával világossá tette, hogy a világ megváltozott: "Ezért halnak meg a teknősök." Az üzenet egyértelmű volt: a plasztik már ciki, nem menő. De nemcsak a termék idejétmúltsága volt a gond. A technológiai fejlődés, az okostelefonok és a fiatalabb generációk igényei is teljesen más irányt vettek. A piac elkezdett mást kérni, mint amit a cég addig nyújtott. A régi modell fenntarthatatlanná vált. Nem elég a termék – a piac számít Sokan ilyenkor csak a termékhez nyúlnának. De László és csapata felismerte: itt nem elég újragondolni a kártyát. A kulcskérdés ez lett: „Elég nagy-e a piacunk ahhoz, hogy a következő 5 évben fenntartsa a növekedést?” És itt jött az igazi felismerés. 👉 Magyarország, egy 10 millió fős piac, egyszerűen nem tud eltartani egy globálisan skálázódó technológiai platformot. 👉 Egy londoni kerület bevétele többet jelentett, mint egész Magyarország. Nem minőségi probléma. Matematikai realitás. Ha maradtak volna lokális pályán, a legmodernebb, legjobb platform sem mentette volna meg a céget. 💬 Elgondolkodtál? 👉 Mekkora a Te piacod? 👉 Elbírja a növekedési terveidet? Írd meg kommentben, hogy a te céged hol áll ebben a helyzetben! Globális gondolkodás – nem marketing-szólam A Benefit Barcode ma Kaliforniából skáláz globálisan. Miért épp onnan? 👉 Kalifornia a világ negyedik legnagyobb GDP-jű gazdasága lenne, ha külön ország lenne. Ha egy platform végtelen számú felhasználót tud kiszolgálni, akkor a földrajzilag és demográfiailag korlátos piacok (mint a magyar) egyszerűen nem alkalmasak a fenntartására. László kimondta: "A magyar piac nem tudja kitermelni a fejlesztéshez szükséges összegeket." Ezért építették úgy a rendszert, hogy már a kezdetektől nemzetközi terhelést bírjon : Több nyelven működik (angol, német, szlovák, spanyol, francia). Cél: globális, 100 milliós felhasználóbázis. A lokális gondolkodás csapdája Miért veszélyes a lokális gondolkodás? Mert észrevétlenül korlátozza a céged döntéseit. Ha csak abban gondolkodsz, hogy „mit kér a magyar piac”: 👉 A terméked jellemzően kisebb igényekre lesz optimalizálva. 👉 Az árazásod is hazai bérszinthez lesz igazítva. 👉 A fejlesztéseid üteme lelassul, mert nem lesz elég erőforrás. És ami a legfontosabb: 👉 A céged vezetése is beleáll abba a mentális plafonba, hogy „itt ennyi a maximum”. Ez a legnagyobb veszély. Mert ha Te nem gondolod globálisra a cégedet, senki nem fogja helyetted megtenni. Hibrid megoldások: átmenet a két világ között Fontos tanulság Lászlóék sztorijából: a váltás nem volt egyik napról a másikra. Sok ügyfél, különösen az idősebb célcsoportban, még mindig ragaszkodott a plasztikkártyához. Ha csak digitális rendszert vezettek volna be, elveszítették volna őket. A megoldás? Hibrid rendszer: A rendszer kezeli a plasztikkártyák digitális verzióját is. Akinek kell, kaphat fizikai kártyát is — de már csak kérésre. 👉 Az Országos Vérellátó Szolgálat példája: Virtuális kártya az appban, automatikus frissítéssel. Csak 1% kér már plasztikot — de a lehetőség megvan. Tanulság: Nem erőből kell digitalizálni. A partnereidet is magaddal kell vinni az úton. Mi a Te következő lépésed? Ha a Te vállalkozásod is egy olyan piacra épül, ahol lassan elérted a plafont, érdemes feltenned magadnak néhány kérdést: 1️⃣ Elég nagy-e a piacom ahhoz, hogy a következő 5 évben fenntartsa a növekedést? 2️⃣ A piacom földrajzi, demográfiai korlátai mennyire befolyásolják a stratégiámat? 3️⃣ Mire optimalizálom a termékemet — egy helyi igényre, vagy egy globálisan is skálázható megoldásra? 4️⃣ Mi az a minimális lépés, amit megtehetek, hogy nyitottabbá váljak a nemzetközi piacra? Tovább olvasnál? – Kapcsolódó cikkek az előző heti témához A múlt heti epizód kapcsán Kolozsvári Arnold Csabával ezekben a cikkekben foglaltuk össze a tanulságokat: A céged nő, de te gyengülsz – hogyan tovább? A konkurensedet te képezted ki. Miért csökken az ügyfélbázisod ahelyett, hogy növekedne? Vállalkozóként nem a profit öl meg, hanem a lojalitás illúziója. Az egyik legdrágább stratégiai hiba: jó márkát rossz emberekre bízni. 👉 Olvasd el őket is — és gondold végig: hol tart most a Te vállalkozásod ebben a folyamatban? Ha pedig még nem hallgattad meg a teljes beszélgetést Jáger Lászlóval — mindenképp érdemes: rengeteg konkrét tapasztalatot oszt meg arról, hogyan lehet globális piacra lépni egy magyar technológiai platformmal. 🎧 https://www.magyarbusiness.org/magyar-business-podcast/ep-110-benefit-barcode-inc-jager-laszlo

Ha mélyebben érdekel, hogyan gondolkodik erről egy tapasztalt vállalkozó, hallgasd meg a teljes epizódot. Nincs jövő régi rendszerrel Mi van akkor, ha nem elég már, ami eddig működött? Ha nem elég, hogy egy vállalkozás profitábilis, stabil, növekszik – mert közben a világ közli, hogy másképp működik tovább? Jáger László pontosan ebben a helyzetben hozott döntést. A Benefit Barcode korábbi rendszere – a plasztikkártyás kedvezményprogram – hosszú évekig jól működött, hozta a számokat. Mégsem erre építettek jövőt. Mert nem lehetett. „A fiatalok nem akarnak plasztikkártyákat. Ők applikációt akarnak letölteni.” Ez a mondat fordította át az egész gondolkodást. Nemcsak az ügyfélviselkedés változott meg, hanem az egész piac logikája. Aki nem képes platformban, rendszerben, digitálisan gondolkodni, az lemarad. És László pontosan tudta: amit felépítettek, az nem fogja elbírni a következő tíz évet. Ezen a ponton nem az volt a kérdés, hogy mit lehet optimalizálni. Hanem az, hogy mernek-e mindent újrakezdeni – úgy, hogy közben semmi sem biztos. A múlt nyeresége nem fedezi a jövőt A Benefit Barcode átalakulása nem egy kis fejlesztési projekt volt. Nem arról szólt, hogy bevezettek egy új digitális funkciót a meglévő rendszer mellé. Ez egy visszafordíthatatlan döntés  volt: teljes újratervezés, teljes újrakezdés, és vele együtt a múlt elengedése. „Az elmúlt 5-6 év fejlesztése elvitte a korábbi 10-15 év összes nyereségét.” Jáger László elmondta, hogy minden addigi eredményüket újra befektették. Nem biztonsági tartalékot képeztek belőle, nem profitot vettek ki, hanem teljes erőforrással az új rendszerre tették fel a jövőt. És ez a rendszer nem egy MVP volt. Nem egy gyorsan piacra dobott prototípus, nem egy "ha nem jön be, visszatérünk a régihez" forgatókönyv. Ez egy olyan technológiai és üzleti váltás volt, amiben nem maradt alternatíva . Nem is lehetett. „Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út, és akkor vagy sikerre jutsz, vagy elbuksz – de visszafelé nem fogsz tudni menni.” Ez a szemlélet nem a bátorságról szól, hanem a fókuszról. A legtöbben ott rontják el, hogy félúton megrekednek. Megpróbálják fejleszteni az újat, miközben kapaszkodnak a régi biztosba. De ez csak szétforgácsolja az energiát. László viszont világosan látta: ahhoz, hogy az új rendszer működni tudjon, mindent bele kell tolni. A fejlesztés mérete is ezt mutatja. Jelen állás szerint 2 millió dollárt költöttek el , és legalább félmillió dollárra van még szükség , hogy a platform teljesen elkészüljön. És közben nincs működő régi modell, ami eltartja ezt a folyamatot – ez lett a főtevékenység. „Most tartunk két millió dollárnál, és még beteszünk fél millió dollárt, és még nem leszünk teljesen kész.” Ez a számok nyelvén azt jelenti: nincs B-terv.  Nem azért, mert nem lehetett volna. Hanem mert ha lett volna, nem jött volna létre az új rendszer. A teljes elköteleződés, a kockázat, a múlt nyereségének feláldozása – ez tette lehetővé, hogy jövője legyen a cégnek.  Új rendszer, régi ügyfelek megtartva A Benefit Barcode teljes digitális átalakulása nem jelentette azt, hogy a meglévő partnereket hátrahagyták volna. Jáger László számára kiemelten fontos volt, hogy az új rendszerbe be tudják emelni a régi ügyfeleket is , ne veszítsenek el senkit, akivel már évek óta dolgoztak együtt. „Az új rendszer úgy lett kialakítva, hogy a korábbi ügyfeleink is tudják használni.” Ez a mondat üzleti szemlélet. A cél nem egy nulláról induló startup-logika volt, hanem egy olyan digitális átállás, amely magával viszi a múlt értékeit is.  A fejlesztés során végig figyelembe vették a már meglévő felhasználói viselkedést, megszokásokat, jogosultságokat – és ezek kompatibilisek maradtak az új platformmal is. A fejlesztési irányt tehát nem csak a technológia, hanem az ügyfélkapcsolatok értéke  is meghatározta. Ez különösen fontos volt, hiszen László nemzetközi terjeszkedésben gondolkodott, de nem akarta, hogy ez a hazai bázis rovására menjen. „A Benefit Barcode most már három nyelven működik.” Ez azt jelenti, hogy a rendszer már alapból többpiacos működésre lett optimalizálva.  A magyarországi partnerek ugyanúgy részei maradtak az ökoszisztémának, miközben a platform már az amerikai piacra is készült. A háttérlogika, a partnerkezelés, a felhasználói élmény – minden úgy lett kialakítva, hogy a régi és az új működés egyszerre legyen jelen. Ez nemcsak technikai kihívás volt. Ez stratégiai döntés volt.  Mert ha egy új rendszer nem tudja kiszolgálni a meglévő partnereket, akkor nemcsak új ügyfeleket kell szerezni, hanem közben veszítesz is.  Ez viszont nem történt meg. A rendszer skálázható maradt, és az új működés nem zárta ki a régit. László nem a nulláról akart indulni Amerikában, hanem úgy, hogy a magyar rendszer tapasztalatai, működése beépülnek a globális modellbe.  Ez tette lehetővé, hogy a cég a nemzetközi piac felé nyisson – úgy, hogy közben a hazai ügyfelek is ugyanazon a platformon maradjanak. Akkor jó a céged, ha nélküled is működik A Benefit Barcode digitális újraépítésének egyik legfontosabb célja az volt, hogy a rendszer önállóan, skálázhatóan, automatizáltan  működjön – és ne legyen többé személyfüggő. Jáger László nem akart olyan céget, amit csak ő tud életben tartani. Olyan rendszert akart, amit akár holnap is ott tud hagyni , és az továbbra is működik. Ez nem azt jelentette, hogy ki akar szállni. A fókusz az volt, hogy a rendszer ne rá épüljön.   Az új platform úgy lett felépítve, hogy minden funkciója, folyamata, adatáramlása digitálisan lekövethető, szabályozható és méretezhető legyen.   „Nem szeretnék benne ülni egy termékben, egy rendszerben, és nélkülem nem működik semmi.” Ezért nem „üzleti ötletet” építettek, hanem egy komplex, nemzetközi működésre alkalmas rendszert , ami képes partnerkezelésre, kedvezménydinamikára, ügyfélkövetésre, digitális aktivitásra – és mindezt akár személyes jelenlét nélkül. A cél az volt, hogy a rendszer eladja önmagát. Ez különösen fontos volt a nemzetközi piacra lépés miatt. Egy globális rendszer nem lehet kézi vezérlésű. Az ügyfél nem tud várni e-mailekre, nem kér időpontot, nem magyarázatokat akar – hanem élményt, azonnal működő megoldást.  Ehhez teljes technológiai infrastruktúra kellett. „Ha egy rendszer jól működik, annak el kell adnia saját magát.” Ez a gondolat lett a fejlesztés alapelve. Nem terméket akartak „eladni”, hanem olyan platformot építettek, ami értéket ad automatikusan.  Ezért épült be az AR-funkció, ezért lett háromnyelvű a rendszer, ezért tud valós időben változni a kedvezménylogika. Mert ez kell ahhoz, hogy egy rendszer nélküled is működjön. És László végig erre fókuszált: ne ő legyen a kulcs, hanem a rendszer. Így lett a Benefit Barcode több, mint egy termék. Egy skálázható, stabil alap , amin jövőbeli partnerségek, nemzetközi terjeszkedés, és új típusú ügyfélkapcsolatok is felépülhetnek – akkor is, ha ő már nem aktívan vesz részt benne. 🎧 Ha érdekel, hogyan építhetsz olyan vállalkozást, ami nélküled is működik, hallgasd meg a teljes epizódot. 🎯 Ha úgy érzed, a te céged is túl személyfüggő, és szeretnél végre egy stabil, működő rendszert kiépíteni, dolgozzunk rajta együtt! 👉 Cégre Szabott Workshop 👉 Csoportos Workshop