Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre
IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE!
Stratégiai Vállalkozás Fejlesztő tippek, heti rendszerességgel *Garantálom, hogy ilyet még nem kaptál
A kérdés, amit minden vállalkozónak fel kellene tennie
Vállalkozóként gyakran hajlamosak vagyunk túlságosan fókuszálni a következő feladatra. A kampányra, a következő negyedévre, a csapatépítésre, az ügyfélszerzésre. Ritkán állunk meg, hogy tisztázzuk: tulajdonképpen mit akarunk mi ebből az egészből.
A Magyar Business Podcast házigazdája, Fóris Attila egy ponton feltette azt a kérdést, amit minden vállalkozónak érdemes lenne időről időre feltenni saját magának:
„Te, mint szakember, mit akarsz?”
Ez nem egy motivációs idézet. Nem is stratégiai iránymeghatározás. Inkább egy tükör. Egy pontos, egyszerű mondat, ami épp azért nehéz, mert nem lehet rá automatikusan válaszolni.
A vendégünk, Szmola Roland – aki tanácsadóként és mentorálóként is dolgozik cégekkel – jól ismeri azt a dilemmát, amikor a vállalkozó már nem a saját belső iránytűjét követi, hanem valamilyen elvárt szerepet próbál felépíteni.
A podcastban így fogalmaz:
„A kulcs, amit te mondasz, hogy te legyél jól benne. Ha valaki megpróbál egy olyan szerepet játszani, ami nem ő, az egy idő után nem fenntartható…”
A beszélgetés több ponton visszatér ehhez az alapkérdéshez.
Hogy kinek próbálunk megfelelni? Hogy valóban azokkal dolgozunk-e, akikkel szeretnénk? Hogy azt a vállalkozási modellt építjük-e, ami hosszú távon is fenntartható – számunkra is?
„Amikor az ember érzi a zsigereiben, hogy most itt be van feszülve, hogy lehet, hogy én vagyok éppen a gátja a cégnek – és azt észre kell venni. És hagyni kell megnézni.”
Roland kiemeli, hogy a legtöbb vállalkozó előbb-utóbb eléri azt a pontot, amikor újra kell értelmeznie saját szerepét. Ez nemcsak üzleti kérdés, hanem személyes is – hiszen egy cég működése gyakran tükrözi a vezetője aktuális állapotát.
A beszélgetés hangvétele végig reflektív. Nem arról van szó, hogy „változz meg és csináld jobban”. Inkább arról, hogy szánj időt arra, hogy tisztázd: miért csinálod, amit csinálsz? A tempó és a külvilági nyomás sokszor eltol minket az önazonosságtól, és mire észbe kapunk, már nem az eredeti céljaink felé tartunk.
A podcast epizód egy olyan gondolkodási folyamatot modellez, amelyben nincs egyetlen „jó válasz”. Viszont nagyon is van tétje annak, hogy felmerjük-e tenni magunknak az alapvető kérdéseket. Mert ha nem tesszük, mások fogják eldönteni helyettünk, hogy merre megy a vállalkozásunk – és az életünk.
Stratégiai gondolkodás és döntéshozatal
Minden vállalkozás egy döntéssel indul. De nem minden döntés születik tudatosan. A beszélgetés egyik alapkérdése, hogy hogyan hoz valaki olyan döntéseket, amelyek nemcsak rövid távon működnek, hanem hosszú távon is értelmet nyernek.
Szmola Roland szerint sok vállalkozás elindul egy ötletből, de a következő lépések már nem épülnek szilárd alapokra. A stratégiai gondolkodás ott kezdődik, amikor a vállalkozó nemcsak reagál a piacra, hanem kezdeményez is.
„Szeretnék egy olyan portfóliót építeni, ami gyakorlatilag képes a tanácsadásunkon kívül a leszállításba, akár saját termék indításába is.”
– Szmola Roland
Ebben a témakörben szó esik arról is, hogyan kapcsolódik az egyéni ambíció a kollektív teljesítményhez. Roland azt hangsúlyozza, hogy a stratégiai döntések akkor válnak erőteljessé, ha mögöttük ott van az a szándék is, hogy érdemi változásokat érjenek el – nemcsak cégen belül, hanem a piacon is.
„Szeretnék olyan cégekbe belépni, ahol az attitűd jó, a termék jó, és van bennük olyan dinamika, amire érdemes építeni.”
– Szmola Roland
A beszélgetés rávilágít arra is, hogy a stratégiai gondolkodás nem feltétlenül csak az üzleti célokról szól. Legalább ennyire fontos az is, hogy milyen típusú közösséget, partnereket és rendszereket épít maga köré a vállalkozó. Olyan működési logikáról van szó, amely túlmutat a saját cégen – és hatással van az ökoszisztémára is.
Roland szerint:
„Azt keresem, hogy mi az, amiben értéket lehet teremteni – nem csak anyagi szempontból.”
A témakör tanulsága egyértelmű: stratégiai gondolkodás nélkül a vállalkozás sodródik – és vele együtt az alapító is. De ha van vízió, és az ahhoz vezető út döntések mentén épül fel, akkor valódi mozgásteret teremthet a jövő alakítására.
Az ego szerepe a vállalkozásban
A vállalkozás nemcsak stratégiai döntések sorozata, hanem egyéni belső utak térképe is. Ebben a folyamatban az ego elkerülhetetlenül megjelenik – néha épít, máskor akadályoz. De vajon mikor válik hasznossá, és mikor torzítja a vezetői működést?
A beszélgetés során Attila rávilágít arra, hogy az ego nem feltétlenül negatív dolog. Egy bizonyos szintig szükség van rá – főleg, amikor a vállalkozó olyan helyzetben találja magát, ahol nincs biztos kapaszkodó.
„A bizonyos szituációkban fontos az ego, amikor tényleg nem tudod, hogy mi lesz, gőzöd sincs, mi fog történni… És akkor az egyetlen dolog, ami tud hajtani, az a magabiztosság. Az ego valamilyen szintű keveréke.”
– Attila
Szmola Roland e gondolatmenetre építve elmondja, hogy tapasztalata szerint azok a vezetők tudnak igazán hosszú távon építkezni, akik megtanulják kapcsolgatni az egójukat. Akik képesek elengedni a szerepjátékokat, és nem a látszatra, hanem a belső stabilitásra építenek.
„Nagyon sokat dolgoztam különböző vezetőkkel, és azt látom, hogy kívülről nézve pár apró lépésnek tűnik, de belülről nézve ez az egész elképesztő vezetési munka.”
– Roland
Az ego tehát nem ellenség. Hanem egy eszköz, amit tudni kell használni – és még inkább: tudni kell félretenni. Aki mindig a saját fontosságát közvetíti, az könnyen elveszítheti a kapcsolatot a csapatával, a piaccal, vagy akár saját céljaival is. Aki viszont felismeri, mikor kell hátralépni, az hosszú távon képes építkezni.
A beszélgetés rámutat: a vállalkozásban nem lehet minden döntést csak számok mentén hozni. Van, amikor a belső egyensúly, az önreflexió, és a személyes növekedés az, ami valódi versenyelőnyt jelent.
„Sok mindenen keresztül juthatunk el a belső egyensúlyhoz – de amíg ez nincs meg, nem lehet jól vezetni.”
– Roland
A végső tanulság: az ego nem probléma – ha ismerjük, és ha nem engedjük, hogy irányítson. A valódi vezetői erő nem abban van, hogy mindig nekünk van igazunk. Hanem abban, hogy tudjuk, mikor kell hátralépni, hallgatni, és tanulni – akár önmagunktól is.
Újratervezés: amikor a vállalkozó saját magát is újra kell gondolja
A vállalkozói út nem lineáris. A növekedés, a stagnálás, a visszalépés és az újraindulás természetes részei az építkezésnek. A kérdés az, hogy a vezető mikor és hogyan képes felismerni: elérkezett az újratervezés ideje.
Szmola Roland szerint az újratervezés egyik legnagyobb akadálya, hogy sok vállalkozó az eredeti szerepeiben ragad. Az első siker, az első működő modell, az első profitot termelő projekt könnyen válik identitássá. Innen nehéz továbblépni, még akkor is, ha a környezet már változást követelne.
„Nagyon sok olyan vállalkozóval dolgoztam együtt, akik egy ponton elérték a saját kapacitásaik, fókuszuk vagy működésük korlátait. És ilyenkor nem a piac változik meg – hanem belül kell újratervezni.”
– Roland
Az újratervezés nemcsak üzleti szinten történik. Gyakran élethelyzetek hívják elő. Családalapítás, kiégés, tulajdonosi konfliktus, vagy akár egy piaci sokk: ezek mind olyan pontok, ahol a vezető kénytelen újragondolni, mi a fontos. És mi nem az.
Attila ezt a folyamatot úgy írja le, mint egy tudatos lebontást és újjáépítést:
„Megfelelő attitűd kell hozzá. Hogy változni akarok. Hogy jobb akarok lenni. Hogy megkeresem a hibákat, hogy tényleg levetkőzöm, és meztelenül kiállok: mutassátok meg, hol a probléma.”
– Attila
Ez nemcsak szakmai bátorságot igényel, hanem emberit is. Az újratervezés azt jelenti, hogy a vállalkozó készen áll megkérdőjelezni önmagát. A saját döntéseit, szokásait, működési mintáit. Mert csak így tud valami jobbat építeni.
A beszélgetés során szóba kerül az is, hogy az újratervezés időnként az ambíció újra definiálásával is jár. Roland például nemcsak tanácsadóként akar jelen lenni, hanem konkrét vállalati szerepeket is keres – ott, ahol valódi értéket lehet teremteni.
„Szeretnék egyre több olyan vállalkozásban részt venni, ahol nemcsak tanácsot adunk, hanem ténylegesen benne vagyunk a megvalósításban is.”
–Szmola Roland
Az újratervezés nem a kudarc jele, hanem a fejlődés kulcsa. Az a vezető, aki képes szembenézni önmagával, és újraírni a saját működését, nemcsak a cégét viszi előre – hanem a saját életminőségét is.
Önismeret: a hosszú távú működés feltétele
A vállalkozásépítés egyik legnagyobb félreértése, hogy azt hisszük, a sikeres vezetőnek mindig határozottnak, magabiztosnak és „készen lévőnek” kell lennie. A valóság ezzel szemben sokkal árnyaltabb.
Az önismeret nem állapot – hanem folyamatos tanulási folyamat.
Szmola Roland szerint az önismeret fejlődése akkor kezd igazán mélyrétegekbe hatolni, amikor a vállalkozó már nem kifelé, hanem befelé keres válaszokat.
„Imádok olyan típusú emberekkel dolgozni, akik belülről kezdik átrendezni a saját döntési mechanizmusaikat.”
– Szmola Roland
Ez a gondolat nemcsak a vezetői fejlődésre, hanem a vállalati működés egészére is hatással van. Aki felismeri saját működési mintáit – például hogy mikor halogat, mikor túlkompenzál, mikor enged a megfelelési kényszernek – az sokkal tisztábban tud dönteni. Nem reaktívan, hanem tudatosan.
Foris Attila ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozza, hogy a változás iránti nyitottság az első lépés. Aki nem akar változni, az nem fog fejlődni – bármilyen jó tanácsot is kap kívülről.
A beszélgetésből kiderül, hogy az önazonos működés nem jelent passzivitást.
Épp ellenkezőleg: aki tudja, hogy mikor milyen működési módja érvényes, az sokkal rugalmasabban tud alkalmazkodni a változásokhoz. A belső stabilitás adja meg azt a keretet, amiben a külső világ ingadozása nem viszi ki a fókuszt.
Szmola konkrét példákat is hoz arra, amikor valaki már túl van az első vállalkozói hullámokon, és elkezd mélyebbre menni. A „hogyan döntök?” helyett a „mi alapján döntök?” válik kulcskérdéssé. Ebben a szakaszban a sikeres vállalkozók újra előveszik a korábbi tapasztalataikat – és átkeretezik azokat.
„Sokszor az a legjobb, amikor valaki emlékeztet arra, amit már 5 éve tudtál – csak közben elfelejtetted.”
– Roland
Ez az önismereti dinamika nemcsak a vezetői döntésekre hat. Kihat a csapatépítésre, az ügyfélválasztásra, a partnerkapcsolatokra – sőt, még az életminőségre is.
Önismeret nélkül nincs stabil vállalkozás. Aki nem tudja, hogy hol tart – nem tudja azt sem, merre tovább. Aki viszont hajlandó belenézni a saját tükörképébe, az olyan döntéseket tud hozni, amelyek nemcsak céget, hanem életpályát is építenek.
Stratégia, mint gondolkodásmód: hosszútávúság, komplexitás, rendszerben gondolkodás
Sokan azt hiszik, hogy a stratégia egy dokumentum. Egy PowerPoint prezentáció, amit évente egyszer előveszünk, majd visszatolunk a fiók mélyére. Pedig valójában a stratégia nem dokumentum, hanem gondolkodásmód. Olyan keretrendszer, amely segít eligazodni a komplex üzleti helyzetekben – és hosszú távon biztosítja, hogy ne csak „csináljunk valamit”, hanem tudjuk, miért csináljuk.
Szmola Roland a beszélgetésben többször is visszatér erre a szemléletre. Nem arról beszél, hogy milyen eszközökkel kell tervezni, hanem arról, hogy hogyan lehet gondolkodni rendszerben, időtávokban, és döntési logikákban.
„Én most sokkal inkább olyan típusú portfóliót építek, amiben nem csak tanácsadás van, hanem fejlesztés, digitalizáció, termékoldali hozzáadott érték is. És ez nem csak nekem épül, hanem az ökoszisztéma köré.”
– Szmola Roland
Ez a szemlélet túlmutat egyetlen vállalkozáson. A stratégiai gondolkodás lényege, hogy a vállalkozó nemcsak egyéni szinten, hanem rendszerszinten is képes átlátni a működését – és felismeri, hogy minden döntés egy nagyobb struktúra része. Ez különösen igaz akkor, amikor valaki több lábon akar állni, több cégben gondolkodik, vagy különböző iparágakban hoz létre összekapcsolódó projekteket.
„Azért keresem azokat a cégeket, ahol a dinamika jó, mert tudom, hogy önmagában egy jó termék nem elég. Kellenek hozzá az emberek, a működési logika és a hosszú távú gondolkodás.”
– Szmola Roland
A stratégia tehát nemcsak a célokról szól, hanem a döntések minőségéről is. Arról, hogy a vállalkozó felismeri: nem minden növekedés pozitív, és nem minden változás előrelépés. A beszélgetésből világossá válik, hogy a sikeres vállalkozók nemcsak terveznek, hanem folyamatosan újrakeretezik a saját működésüket.
Roland arra is kitér, hogy a stratégiai gondolkodás egyik legfontosabb hozadéka az időhorizont kitágítása:
„Sokan azt kérdezik, mi lesz jövőre. Engem inkább az érdekel, hogy milyen rendszert építünk tíz év alatt, és hogy abban én milyen szerepet tudok betölteni.”
– Szmola Roland
Ez a gondolat élesen szemben áll azzal a „vállalkozói kapkodással”, ami sok cég működését jellemzi. A rövid távú célok állandó váltogatása, az azonnali eredmények hajszolása gyakran stratégiai elbizonytalanodáshoz vezet. Ezzel szemben Roland megközelítése azt hangsúlyozza: ha van vízió, akkor van út is. Még ha kanyargós is.
Itt a legfőbb tanulság: a stratégia nem útvonalterv, hanem térkép. Nem tudhatjuk előre, hol lesz kanyar vagy emelkedő, de ha van egy koherens gondolkodásmódunk, akkor minden helyzethez tudunk alkalmazkodni – anélkül, hogy elveszítenénk az irányt.
Piacra lépés és nemzetközi terjeszkedés
A hazai piac kicsi. Egy vállalkozás fejlődése szempontjából hamar elérkezik az a pont, amikor a növekedés csak úgy tartható fenn, ha a cég kilép Magyarország határai közül. Ez azonban nemcsak üzleti döntés, hanem szemléleti váltás is.
A beszélgetés során világosan körvonalazódik, hogy a nemzetközi terjeszkedés nem feltétlenül egyenes út. A vállalkozónak először meg kell értenie: Magyarország nem végcél, hanem ugródeszka.
Ezt fogalmazza meg Foris Attila így:
„Az első probléma az, hogy ki kell lépni Magyarországon. Úgy kell felépíteni a céget, hogy az csak idő kérdése, mert nagyon hamar eléred azt a plafont.”
A nemzetközi lépés nem kizárólag az anyagi lehetőségeken múlik. Sokkal inkább azon, hogy a cégvezető képes-e kulturálisan, gondolkodásban és struktúrában alkalmazkodni az új piacokhoz. A podcastban többször is előkerül, hogy az Egyesült Államokban való megjelenés nem csupán földrajzi változást jelent, hanem radikálisan más üzleti kultúrát is.
„A gond azzal van, hogy Amerikára úgy tekintenek kívülről, mint egy országra. Ez a nagy probléma. Minden állam egyedi. Úgy vannak, mintha külön országok lennének.”
– Foris Attila
Szmola Roland hangsúlyozza, hogy a nemzetközi piacra lépés első lépése nem feltétlenül a cégalapítás, hanem a kapcsolatok építése, a validáció, a piacismeret megszerzése. Egy-egy jól irányzott látogatás, konferencia, szakmai networking is lehet első lépés. De az alaplogika világos: ha nem gondolkodsz nemzetközi szinten, előbb-utóbb elfogy a levegő.
A beszélgetésből kiderül, hogy a nemzetközi bővülés nem minden cégnek való – de aki skálázni akar, annak elkerülhetetlen.
Fontos kérdés az is: milyen típusú cégekbe akar belépni a vállalkozó? Milyen szintű versenytársakkal néz szembe?
„Nekem a nagy cégek helyett inkább az a középvállalati méret érdekes.”
– Szmola Roland
A nemzetközi piacra lépés nemcsak üzleti lehetőség, hanem önismereti út is. Felszínre hozza, hogy a vállalkozó mennyire képes elengedni a kontrollt, delegálni, új környezetben alkalmazkodni. A magyar vállalkozók számára külön kihívás, hogy a lokális gondolkodást nem lehet exportálni – csak azt, ami valós értéket teremt más kultúrákban is.
A tanulság itt világos: aki piacot akar váltani, annak előbb gondolkodást kell váltania.
Agilitás és mesterséges intelligencia: előny vagy kényszer?
A gyorsan változó piaci környezetben a vállalkozások számára az egyik legnagyobb kérdés: hogyan tudják fenntartani a rugalmasságot úgy, hogy közben ne veszítsék el a fókuszt? A beszélgetés során többször is felmerül az agilitás témája – nem csupán mint projektmenedzsment eszköz, hanem mint szemlélet.
Szmola Roland szerint az agilitás nem technikai kérdés, hanem mentális alkalmasság arra, hogy a változásokra ne reagálni kelljen, hanem ráhangolódni lehessen.
„Nagyon sok fiatal csapatot látunk, ahol az ötlet jó, a szándék megvan, de a menedzsment képessége teljesen hiányzik.”
– Szmola Roland
Ez a mondat pontosan rávilágít arra, hogy az agilitásnak nem a szoftverfejlesztésben van a legnagyobb szerepe, hanem ott, ahol bizonytalan, gyorsan változó környezetben kell döntéseket hozni. Az agilitás az a működésmód, amely nem akar mindent előre kontrollálni, hanem gyors, iteratív tanulási ciklusokban fejlődik.
Ugyanakkor ez az agilis működés csak akkor életképes, ha mellette ott van a technológiai nyitottság is. Ez az a pont, ahol a mesterséges intelligencia kerül elő. A beszélgetésben nem kizárólag újdonságként jelenik meg az AI, hanem mint olyan eszköz, amelyet tudatosan kell integrálni a vállalkozás mindennapjaiba.
„Elkezdünk olyan projekteket is, ahol konkrét AI-megoldásokat is szeretnénk kipróbálni – nem csak tanácsadás, hanem termékoldalon is.”
– Szmola Roland
A kulcs itt az, hogy a mesterséges intelligencia nem öncélú. A vállalkozás számára csak akkor hoz érdemi előnyt, ha valós problémára ad megoldást, és nem csak azért vezetik be, mert „mindenki ezt csinálja”.
A beszélgetésből egyértelműen kirajzolódik az a gondolkodási vonal, hogy az agilitás és az AI nem egymástól független trendek, hanem egymást erősítő működési alapelvek. Az AI eszköz, az agilitás módszer – a döntés és a fókusz pedig az ember dolga marad.
Tanulság: az, aki nem hajlandó tanulni, újratervezni, hibázni és korrigálni, lemarad. De aki hajlandó, az előtt egy újfajta versenyelőny nyílhat meg – nem az adatok miatt, hanem azért, mert gyorsabban és jobban értelmezi őket.
Vállalati kultúra: a működés láthatatlan rendszere
A beszélgetés egy pontján Szmola Roland világosan megfogalmazza: egy vállalkozás hosszú távú működése nem a stratégián, hanem a kultúrán áll vagy bukik. Ez elsőre talán túlzásnak hangzik – de minél több konkrét példát említ, annál egyértelműbbé válik az állítás súlya.
A kultúra nem az, amit a falra írnak. Nem a céges értékek PowerPoint prezentációja. Hanem az, ahogyan a hétköznapokban döntések születnek, konfliktusokat kezelnek, és emberek együtt dolgoznak.
„A legtöbb startupon azt látod, hogy van ötlet, van lelkesedés, de nincs mögötte működési keret. És ez előbb-utóbb szétesést okoz.”
– Szmola Roland
A működési keret ebben az esetben nem Excel-táblákra vagy ERP-rendszerekre utal, hanem arra a kulturális alapra, amiben az emberek képesek együttműködni. Ahol az érték nemcsak kommunikált, hanem megélt.
Foris Attila ehhez kapcsolódva arról beszél, hogy a sikeres nemzetközi példák – különösen az amerikai startup-ökoszisztémában – mindig nagy hangsúlyt fektetnek a kezdeti fázisban a kultúra alakítására. Nem utólag próbálják beemelni, hanem már az alapítói szinten is jelen van.
Ez azért kritikus, mert a kultúra visszahat a döntések minőségére, a hibák kezelésére, sőt: a fejlődés sebességére is. Egy olyan szervezetben, ahol a belső kommunikáció elfojtott, ahol a vezető nem vállalja a bizonytalanságot, vagy ahol a kudarc tabu, ott egyszerűen nem tud kialakulni tanulási ciklus.
„A belső egyensúly és a vállalati kultúra együtt adja azt a stabilitást, ami túlélővé tesz.”
– Szmola Roland
Szmola hangsúlyozza, hogy sokszor nem is technikai, hanem érzelmi gátak akadályozzák a növekedést. Egy vezető nem tudja elengedni a kontrollt, nem meri kiszervezni a döntést, nem bízik a csapatban – és a rendszer beragad.
A vállalati kultúra tehát nem egy HR-funkció. Hanem üzleti kérdés. És minél gyorsabban nő egy cég, annál inkább versenyelőny, ha ezt tudatosan alakítja – nem pedig hagyja, hogy „majd kialakul”.
Tanulság: ha azt akarjuk, hogy egy szervezet fenntarthatóan működjön és skálázhatóvá váljon, akkor nem elég a stratégia. Kell hozzá egy olyan kultúra is, ami képes ezt megtartani és működtetni.
Innováció és portfóliógondolkodás: a vállalkozói skálázás új nyelve
Ahogy egy vállalkozás eléri a működési plafonját, elkerülhetetlenné válik egy kérdés: mi a következő szint?
Ma már nem elég egy üzleti modellt fenntarthatóan működtetni. Egy hosszú távra tervező vállalkozó diverzifikál – többféle projektben, iparágban, technológiában is jelen van. Ez nem csupán védekezés a piaci ingadozások ellen, hanem stratégiai előny: rugalmasságot, tanulást és belépési lehetőségeket ad más piacokra.
Szmola ennek mentén beszél arról is, hogy nemcsak tanácsadói szerepben, hanem operatív partnerként is szeretne részt venni cégekben. A cél: aktívan hozzájárulni a működéshez, termékfejlesztéshez, digitalizációhoz.
„Szeretnék józanul árazott, menthetően effektív projekteket létrehozni, digitális és informatikai területen.”
– Szmola Roland
Foris Attila ehhez hozzáteszi: az innováció nem mindig azt jelenti, hogy valami forradalmit kell létrehozni. Néha a meglévő működés újragondolása is éppen elég. A hangsúly nem a technológián van, hanem a hozzáálláson: mennyire merünk máshogy nézni a megszokott folyamatokra.
A beszélgetésben több példa is elhangzik olyan vállalkozókról, akik az egy lábon álló működésből egy komplex, több irányba nyitott üzleti ökoszisztémát hoztak létre – akár startup befektetéseken, akár gyártásba való beszálláson keresztül. Ez utóbbi különösen izgalmas Szmola számára:
„Szeretnék gyártással kapcsolódó céggel is foglalkozni, de nem kívülről, hanem úgy, hogy benne vagyok a húsban-vérben.”
– Szmola Roland
Ez az attitűd egyre fontosabb: az innováció nemcsak technikai vívmányokat jelent, hanem aktív részvételt, rendszerépítést és stratégiai jelenlétet.
A tanulság: a jövő vállalkozója nem terméket épít, hanem portfóliót. Olyan rendszereket, amelyek egymásra épülnek, tanulnak egymásból, és képesek reagálni a változó piaci környezetre.
Ambíció és jövőkép: miért nem lehet „nyugdíjba menni” vállalkozóként?
Vállalkozni nem csak szakmai döntés. Lelki és szemléleti vállalás is. Aki ezt az utat választja, az ritkán tekint úgy a karrierjére, mint valami időszakos feladatra, amit majd egyszer csak befejez.
Ezt a gondolatot Szmola Roland egyetlen mondattal sűríti:
„Amikor azt hallom, hogy valaki nyugdíjba akar menni, akkor kezd el meghalni.”
– Szmola Roland
Ez nem túlzás. Inkább rávilágítás arra, hogy a vállalkozói attitűd lényegében élethosszig tartó kíváncsiság és cselekvőképesség. Nem lehet csak úgy kikapcsolni.
A beszélgetés során világosan kirajzolódik Szmola háromirányú jövőképe. Az első: egy erős, inspiráló szakmai közösség kiépítése, ahol fiatal vállalkozók, vezetők és projektgazdák együtt dolgoznak konkrét ügyeken.
„Azt keresem, hogy olyan emberekkel tudjak dolgozni, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, de nálam akár sokkal fiatalabbak is – és valós ügyeket akarunk előre vinni.”
– Szmola Roland
A második ambíció a vállalkozás sokszínűsége. Olyan cégekben való aktív részvétel, amelyekben nemcsak tanácsadóként van jelen, hanem döntéshozóként, résztulajdonosként, fejlesztőként.
A cél: a tanácsadástól a konkrét piaci megvalósításig terjedő teljes értékláncban való részvétel.
A harmadik irány pedig a gyártási szektor felé való nyitás – egy ma még kevésbé kiforrott, de izgalmasan felvázolt cél.
„Szeretnék más iparágban is részt venni. A gyártás az, ami most a fejemben van.”
– Szmola Roland
Foris Attila ebben a szakaszban egyértelműen támogatja a jövőbe mutató gondolatokat – különösen az amerikai és nemzetközi irányok fontosságát hangsúlyozza. Az üzleti világ globalizálódásával párhuzamosan a hazai piac egyszerűen nem elegendő.
„A céget úgy kell felépíteni, hogy a nemzetközi lépés csak időkérdés legyen – mert nagyon hamar elérjük a plafont.”
– Foris Attila
Ez a szakasz lezárja a beszélgetést, de valójában egy új gondolkodás kezdete: mit jelent ma valóban hosszú távon vállalkozni?
Milyen üzleti és emberi döntéseket igényel az, ha valaki nem leállni akar, hanem építeni, méghozzá évtizedes távlatban?
A végső tanulság egyértelmű: a vállalkozói vízió nem egy célállomás, hanem egy mentális izom, amit edzeni, táplálni és újraértelmezni kell – folyamatosan.
Mit viszünk magunkkal ebből a beszélgetésből?
Ez a beszélgetés nem egy „how-to” lista. Nem kaptunk sablonokat, sem varázsrecepteket. Ehelyett kaptunk valami sokkal értékesebbet: egy nyers, őszinte és gondolatébresztő vállalkozói párbeszédet.
Foris Attila és Szmola Roland beszélgetésében a vállalkozás nem csupán céges működésként jelenik meg, hanem személyes és rendszerszintű döntések sorozataként. Olyan döntéseként, amelyeket stratégiai gondolkodás, önismeret, agilitás, piacismeret és jövőkép formál.
A legfőbb tanulságok:
Stratégia nélkül sodródás van. Vízió nélkül nincs valódi növekedés.
Az önazonosság a hosszú távú működés alapja. A szerepjátszás ideig-óráig működik, de nem fenntartható.
Az agilitás és a mesterséges intelligencia nem opció – alapfeltétel. Aki nem reagál, lemarad.
Nemzetközi piacra kell lépni. A magyar piac túl kicsi a hosszú távú stabilitáshoz.
Az ambíció nem „nagy szavak” kérdése – hanem a következő lépések logikája.
Ez az epizód azoknak szól, akik nem csak működtetni akarják a vállalkozásukat, hanem valódi hatást elérni – üzletileg, emberileg és társadalmilag is.
Hallgasd meg az epizódot, ha…
vállalkozást vezetsz, és épp új szintre lépnél,
döntéshelyzetben vagy, és nem tudod, merre indulj,
építeni akarsz – nemcsak céget, hanem közösséget, víziót, jövőt.
Oszd meg más vállalkozókkal is – mert a jó beszélgetések terjednek!
Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon
