

Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre
IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE!
Stratégiai Vállalkozás Fejlesztő tippek, heti rendszerességgel *Garantálom, hogy ilyet még nem kaptál
2025. július 21.
Miért bukik el a legtöbb tehetséges szolgáltató a piacon?
Két év telt el a legutóbbi beszélgetés óta. Akkor még otthonról dolgozott, egy laptopon vágta az esküvői filmeket, és próbálta egyedül kiszolgálni az egyre több megrendelést.
Ma már irodából irányít egy profi csapatot, évente több mint 120 esküvőre szerződnek, két jól elkülönített brand alatt.
Az egyik: Esküvőnk Története – a prémium kategóriás, filmes minőségű esküvői élmény.
A másik: Csodaszép Esküvő – magas színvonal, nagyobb volumenre hangolva.
Huszti Boldizsár nemcsak egy szolgáltatást fejlesztett. Egy gondolkodásmódot tett rendszerré. És közben megtanulta, hogy nem az a legsikeresebb, aki a legügyesebb szakmailag – hanem aki a legjobban érti a piacot, és képes jól kommunikálni az értékét.
Ez az epizód azoknak szól, akik már jók a szakmájukban – csak épp nem értenek a vállalkozáshoz. Akik rengeteget dolgoznak, mégis alulértékeltnek érzik magukat a piacon.
Huszti Boldizsár nyíltan beszél arról:
miért döntött úgy, hogy kiszervezi a vágást,
hogyan épített fel egy alvállalkozói rendszert, amivel skálázható maradt a minőség,
hogyan lett a Google helyett az ajánlás az első számú ügyfélszerzési forrásuk,
miért kellett saját kereteket húznia, ha nem akart kiégni.
A legnagyobb tanulság?
A szakmai tehetség önmagában nem elég. Aki nem érti a pozicionálást, a kommunikációt, és nem épít stratégiát, az előbb-utóbb lemarad.
Ez az epizód valós példa arra, hogyan lehet okosan építkezni egy túltelített, árérzékeny piacon.
Ha úgy érzed, jó vagy a szakmádban, de mégsem jönnek az eredmények és
érdekel, hogyan építhetsz hosszú távon is működő szolgáltatói márkát, úgy, hogy közben ne veszítsd el a saját szabadságod – akkor ez az adás neked szól.
Nem a minőség dönt – hanem hogy észrevesznek-e
A legtöbb vállalkozó azt gondolja, elég jól dolgozik. Aztán jön a kijózanító valóság: hiába vagy jó, ha nem vesznek észre. Ezt a mondatot nem marketinges mondta – hanem Huszti Boldizsár. Olyasvalaki, aki éveken keresztül a „csak dolgozz keményen, és jönnek az eredmények” stratégiában hitt. Aztán rájött, ez nem működik.
„Lehetsz te bármilyen okos, bármilyen jó is egy szakmába – ha téged nem vesznek észre, akkor nem fogod tudni eladni magad.”
Ez volt az egyik legnagyobb felismerése az elmúlt két évben.Nem az a legfontosabb, hogy mit tudsz – hanem az, hogy ki tud róla. És főleg: hogyan gondolkodik rólad az, aki rátalál.
Ezért nem is „videósnak” hívják magukat. Hanem „filmkészítőknek”. Mert amit csinálnak, az nem egy dokumentarista stílusú esküvői videó – hanem valódi filmes élmény. Történetmesélés, filmes képi világ, dramaturgia. És ezt nem csak a minőség különbözteti meg – hanem ahogy az egész csomagolva van.
„Amit mi készítünk, az inkább hasonlít egy mozifilmre, mint egy átlagos esküvői videóra. Ezért nem is azt a szót használjuk.”
Ez a tudatosság nem volt meg az elején. Boldizsár őszintén elmondja: akkor még csak tippelte, mi alapján döntenek a párok. Aztán éveken át tesztelt, figyelt, elemzett – mire rájött:
Nem az számít először, milyen jó a filmed – hanem hogy egyáltalán megtalálnak-e.
És ha megtalálnak, akkor az első benyomásból már eldőlhet, hogy komolyan vesznek-e. Ezért foglalkoznak ennyit a megjelenéssel, a kommunikációval, az első kapcsolatfelvétellel. Minden részlet számít: hogyan válaszolnak egy e-mailre, milyen hangnemben írnak, mennyire gyorsan reagálnak.
„Bekérjük más videósoktól az árajánlatokat. Megnézzük, ki mit ír. Látjuk, ki az, akit ajánlanának. És ki az, akitől inkább elvenné a kedved.”
Nem csak másoktól tanulnak – saját hibákból is. Boldizsár elmondja: az első évben még ő vágott. És nem bírta tartani a határidőket. A második évben is csúszások voltak.
Ezt nem lehetett tovább így vinni. Jött a döntés: kiszervezés. Ma már az öccse vezeti a vágócsapatot, és ő maga az operatőrökkel dolgozik. Így lett a vállalkozás valóban működőképes.
És miközben más filmesek arról panaszkodnak, hogy csökkent a kereslet – náluk még soha nem volt ennyi megrendelés.
„Azt szoktam mondani, hogy valószínűleg nálunk vannak azok a párok, akik másokat szerettek volna először lefoglalni.”
A különbség? Ők látszanak. Ők érthetően kommunikálnak. Ők időben válaszolnak. És ők tudják: nem az számít, hogy mit gondolsz magadról – hanem az, amit a piac lát belőled.
Ajánlásalapú ügyfélszerzés – a legnagyobb áttörés, amit nem lehet megvenni
A legtöbb szolgáltató elsőként a Google-hirdetésekhez, Instagramhoz vagy TikTokhoz nyúl. Boldizsár is így kezdte. Az első 1–2 évben a megrendeléseik többsége a Google keresésekből jött. Akkoriban 60–70%-ban online találtak rájuk, és csak 20–30% jött ajánlásból.
Ez mára teljesen megfordult. Most az ügyfeleik fele ajánlásból érkezik. És nem véletlenül.
„Az utóbbi két évben rámentünk arra, hogy az ajánlásokból is szülessenek munkák. Megtanultuk, hogy a legerősebb lead az ajánlás.”
A váltás tudatos volt. Rájöttek, hogy a legnagyobb bizalom ott születik, ahol már volt személyes élmény. Ha egy korábbi pár ajánlja őket. Ha egy vendég emlékszik rájuk az esküvőről. Ha egy másik szolgáltató pozitívan nyilatkozik róluk.
„Ha egy pár, akit filmeztünk, vagy egy vendég, vagy egy szolgáltató ajánl minket, abból sokkal nagyobb valószínűséggel lesz munka, mint ha Instáról vagy TikTokról jönne.”
Ezért építettek stratégiát az ajánlások köré. És nem csak kampányszinten – hanem minden szinten. Kezdve onnan, hogyan viselkednek az esküvőkön. Milyen kommunikációs stílust használnak. Hogyan szólítják meg a vendégeket, hogyan viszonyulnak a többi szolgáltatóhoz.
„Odafigyelünk arra, hogy jó benyomást keltsünk. Ez már az esküvőn elkezdődik.”
De a munka nem ér ott véget. Az utómunka után minden érintett fél megkapja a teljes anyagot: nem csak a pár, hanem a szolgáltatók is. Ez egy egyszerű, de nagyon hatékony gesztus. Figyelem, amiből kapcsolat lesz. Kapcsolat, amiből ajánlás születik.
„A szolgáltatóknak is elküldjük az anyagot. Ez egy pozitív visszajelzés nekik is.”
Az eredmény? Az ajánlások aránya már 50% fölött van. A maradék 20% körülbelül a social platformokról jön. És közben a social media is új szintre lépett: külön ember foglalkozik vele.
A bátyja kezeli most a fiókokat, és ő felel a háttérfolyamatokért is, amik ahhoz kellenek, hogy a párok rátaláljanak a cégre.
Ez is a tanulási folyamat része volt.Nem lehet mindenre egy ember – és nem minden vezető akar a TikTokon pörögni. Ami számít, az az, hogy tudják, mi működik, és hogy kinek kell adni a feladatot, ha hosszú távon akarnak növekedni.
„Felvettük a bátyámat, ő kezeli a social media platformokat. Én azt nem szeretem csinálni. Nem is vagyok benne jó.”
Az ajánlás viszont a mai napig a legerősebb forrás. Nem költ rájuk, mégis jönnek. Mert az élmény, amit adnak, túlmutat a filmen. És erről beszélni sem kell – mert a megrendelők beszélnek róla helyettük.
Két brand, két árkategória – ugyanaz a csapat, más stratégia
A legtöbb szolgáltató egy név alatt próbál mindenkinek megfelelni.Boldizsárék viszont szétválasztották a fókuszt. Külön brandet építettek a prémium és a mennyiségi szegmensre. Így született meg az Esküvőnk Története és a Csodaszép Esküvő.
„Most már két weboldalunk van, két brand alatt dolgozunk.”
A döntés mögött világos üzleti logika állt. Az Esküvőnk Története egyértelműen a magasabb kategóriás párokat célozza – több idő, több energia, kifinomultabb munka, és ehhez illeszkedő árazás.
„Ez egy prémium kategóriás esküvői filmeket készítő csapat. Itt az operatőrök és a vágók is profibbak, több időt, energiát fordítunk egy-egy filmre.”
A másik márka, a Csodaszép Esküvő, hasonló vizuális minőséget képvisel, de itt a mennyiség is cél. Ez a brand lehetővé teszi, hogy nagyobb volumenben, de még mindig egy adott minőségi szint felett tudjanak dolgozni.
„A Csodaszép Esküvőnél meg a mennyiségre is rámegyünk, amellett, hogy egy adott stílust képviselünk.”
Fontos kiemelni: a kettő között nem minőségi szakadék van. A stílus hasonló, de a ráfordított idő és a finomhangolás mélysége különbözik.
„Mindkét brand stílusa és minősége hasonlít egymásra. Az Esküvőnk Történetében viszont egy fokkal több időt, energiát fordítunk a vágásra és az operatőri részre is.”
Ez az eltérés az árban is megjelenik. A két csomag között körülbelül 30%-os különbség van, amit a párok a hozzáadott érték alapján érzékelnek.
„Van egy harminc százalékos árkülönbség a kettő között.”
A két brand együtt lehetővé teszi, hogy évente 100–150 esküvőt is vállaljanak, úgy, hogy közben nem sérül a minőség – sem az ügyfélelégedettség.
A felosztás idén így alakult: kb. 50 esküvő az Esküvőnk Története, kb. 60–70 a Csodaszép Esküvő alatt ment le.
„Most idén 120 esküvő jött össze. Ennek a fele, vagy körülbelül ebből 50 az ebben a premium kategóriában. Tartozik az esküvőnk története által. Vállalhatunk el, és körülbelül 60-70 esküvő, az pedig a csodaszép esküvő által.”
Ez a struktúra stabilitást és rugalmasságot is ad a cégnek. Ha jön egy visszaesés az egyik piaci szegmensben, ott a másik. Ha egy pár magasabb élményt keres, megkapja. Ha valaki elérhetőbb opciót keres, ott a másik márka.
És mindkettő jól teljesít online keresésre is:Google-ben több releváns kulcsszóra is TOP10-ben szerepelnek – külön-külön.
„Mindkettő Google-keresésekben az első tíz helyezettben benne van, különböző kulcsszavakra.”
Ez nem csak brandépítés. Ez pozicionálás. Tisztán kommunikált különbség, letisztult célcsoport, eltérő ajánlat – de ugyanaz a csapat mögötte.
Alvállalkozói rendszer – skálázás kontrollvesztés nélkül
Az esküvői szezon kiszámíthatatlan. Vannak hetek, amikor egyszerre több pár keres meg, és ha egy csapat nem tud rugalmasan reagálni, könnyen lemaradhat a lehetőségekről.
Ezért döntött úgy Huszti Boldizsár, hogy alvállalkozói rendszerben építi fel a vállalkozását – és nem alkalmazotti struktúrában.
„Mindenki alvállalkozóként dolgozik be itt nálunk, tehát projektalapon történik mindenki fizetése.”
A modell lényege: mindenki akkor kap fizetést, amikor kész a munka. Nem óradíjat, nem bérlistát vezetnek – csak azt nézik, hogy milyen érték születik a projekt végén.
„Csak akkor kerülnek kifizetésre, ha kész a munka. Nem a munkaidejüket fizetjük meg, hanem azt a terméket, amit leadnak.”
Ez a hozzáállás több szempontból is előnyös:
hatékonyabb működést eredményez,
önjáróbb emberekkel dolgoznak együtt,
és nincs az a nyomás, hogy „eltartani kell” valakit, aki épp nem termel.
Jelenleg három fő dolgozik a cégnél főállásban, rajtuk kívül kb. 10–12 fő alvállalkozóként kapcsolódik be. Operatőrök, vágók, webfejlesztő – és most már social media menedzser is.
„Létszámban is bővültünk, tehát hárman csináljuk most már ezt főállásban. Van kb. 10-12 személy, akik alvállalkozóként dolgoznak nálunk.”
Az öccse vezeti a vágói csapatot. Ő felel azokért az anyagokért, amiket korábban még Boldizsár vágott meg – most már három éve nem vágott egyetlen esküvőt sem. Az operatőröket viszont továbbra is ő koordinálja.
„Három éve már egy esküvőt sem vágtam meg. Minden anyagot vagy az öcsém, vagy az ő vágócsapata vág meg.”
Ez a munkamegosztás nemcsak tehermentesít – hanem skálázhatóvá is teszi az egész modellt. Ahogy nőtt a kereslet, nem próbálta egyedül kiszolgálni – újabb és újabb vágókat vont be. Mindezt úgy, hogy a minőség ne sérüljön, és a határidők tarthatóak maradjanak.
„Határidőkkel gondban voltunk. Ezt csak úgy tudtuk elérni, hogy újabb meg újabb vágókat, plusz vágókat vettünk föl.”
A rendszer működik – de nem álltak meg itt. A cél, hogy a jövőben egy fix főállású vágót is felvegyenek az öccse mellé, aki nemcsak az esküvőket vágja, hanem a social media tartalmakat is gyártja.
„Most szeretném bővíteni egy fix vágóval, pluszban még itt az öcsém mellé. Ő is gyárt tartalmat a social médiára.”
Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy hétvégente akár több esküvőn is ott legyenek egyszerre. Több operatőr, több vágó, külön felelősök – és mindenki projektalapon dolgozik.
„Ez volt a víziónk: hogy egy hétvégén ne csak egy esküvőre tudjunk menni, hanem többre is – több operatőrrel, több vágóval, több háttérfolyamatokat irányító személlyel.”
Ezzel sikerült elérniük azt, amit sok szolgáltató nem tud: növekedni úgy, hogy közben nem veszítik el a minőséget, és nem égnek ki.
Social media kiszervezve – amikor nem vagy jó benne, add oda másnak
Sok vállalkozó érzi, hogy foglalkoznia kellene a social mediával, de nem tudja, hogyan kezdje el, mit posztoljon, vagy egyáltalán van-e értelme. Huszti Boldizsárnál is volt ilyen időszak – de ma már nem ő foglalkozik ezzel. Tudatos döntés volt: kiszervezte. És nem akárkire bízta.
„Felvette már egy személyt, aki egyben egyébként a bátyám is, és ő kezeli most már a social media platformokat, illetve minden egyéb háttérfolyamatot.”
Ez nemcsak technikai segítség – hanem stratégiai is. A bátyja nemcsak posztol, hanem minden háttérfolyamatot is intéz, ami ahhoz kell, hogy a párok rátaláljanak rájuk, és lefoglalják őket.
A social tehát nem különálló kirakat, hanem tudatosan integrált része az ügyfélszerzésnek.
„Ő kezeli most már a social media platformokat, illetve minden egyéb háttérfolyamatot, ami ahhoz szükséges, hogy a párok ránk találjanak és lefoglaljanak minket.”
Boldizsár nem titkolja: ő nem szeret foglalkozni a social mediával. Nem érzi magát benne jónak, nem lel benne örömöt – és nem akar napi szinten tartalmat gyártani vagy posztolni.
Ezért adta át olyan embernek, akiben megbízik, és aki erre tud fókuszálni.
„Nem vagyok jó benne, meg nem szeretem. Hosszú távon nem is tudnám csinálni.”
Ez a hozzáállás nem a lemondás jele. Épp ellenkezőleg:ez a vezetői gondolkodás lényege. Felismerni, hol nem vagy hatékony, és delegálni annak, aki képes benne jobb lenni – így tud épülni egy működő rendszer.
A social media jelenlét ma már nem opció, hanem elvárás – különösen egy vizuális szolgáltatást kínáló vállalkozásnál. De nem mindegy, ki csinálja, és milyen rendszerességgel.
A kiszervezés lehetővé tette, hogy a social jelenlét ne maradjon el, de Boldizsárnak ne kelljen ezzel napi szinten foglalkoznia.
És hogy mennyire működik? Az, hogy most már Google-ről, közösségi médiából és ajánlásból is jönnek ügyfelek, azt mutatja: a háttérrendszer működik.
„Ez az, amiben most idén kezdtünk el ezzel foglalkozni.”
A megközelítés egyszerű és hatékony:amit nem szeretsz csinálni – és nem vagy benne jó –, azt ne erőltesd. Add át.
Határidőből rendszer – hogyan lett a káoszból kiszámíthatóság
Az egyik legnagyobb kihívás, amivel Boldizsárék szembesültek, a határidők tartása volt. Ahogy nőtt a megrendelések száma, egyre nehezebbé vált időben leszállítani a filmeket – különösen úgy, hogy a vágásokat sokáig még ő maga végezte.
„A legnagyobb probléma mindig a határidő volt, és az, hogy nem tudtuk azt tartani, amit szerettünk volna.”
A megoldás nem jött egyik napról a másikra. De idővel világossá vált: nem mehet tovább az, hogy mindent ő csinál. Ezért úgy döntött, hogy teljesen kiszervezi a vágásokat – elsőként az öccsének adta át a feladatot.
„Ezért döntöttem úgy, hogy már nem én fogom megvágni ezeket a videókat, hanem átadom a vágásokat az öcsémnek.”
Ez a döntés fordulópontot jelentett. Azóta eltelt három év – és ezalatt Boldizsár egyetlen esküvői filmet sem vágott meg személyesen.
„Három éve már egy esküvőt sem vágtam meg. Minden anyagot vagy az öcsém, vagy az ő vágócsapata vág meg.”
A kereslet növekedésével nemcsak a feladatokat osztották újra, hanem több vágót is bevontak a munkába. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy a határidők tarthatóak legyenek.
„Határidőkkel gondban voltunk. Ezt csak úgy tudtuk elérni, hogy újabb meg újabb vágókat, plusz vágókat vettünk föl.”
A váltás eredménye kézzelfogható.A vágások kiszervezésével Boldizsár felszabadult a mindennapi operatív nyomás alól, és a fókuszát át tudta helyezni a vállalkozás fejlesztésére.
Ez a rendszer – ahol nem ő a végrehajtó, hanem ő adja át és szervezi meg a feladatokat – az alapja annak, hogy a cég ma 120 esküvőt tud vállalni egy évben.
És mindezt úgy, hogy közben nem nő a káosz – hanem épp ellenkezőleg: rendszer alakul ki.
Esküvő helyett élményfilm – pozicionálás a prémium szegmensben
Amikor egy szolgáltatás tömegesedik, az első reakció sokszor az, hogy az
árakkal kell versenyezni. De Huszti Boldizsár inkább arra keresett választ, miben más az, amit ők csinálnak – és hogyan lehet ezt világosan megfogalmazni.
„Nem szeretem, amikor azt mondják, hogy videós. Mi inkább filmeket készítünk.”
Ez a különbségtétel nem puszta szóhasználat – hanem tudatos pozicionálás, ami az egész üzleti gondolkodást meghatározza.
„Azért mondjuk azt, hogy filmeket készítünk, mert amit mi készítünk, az inkább hasonlít egy mozifilmre, mint egy átlagos esküvői videóra.”
A felismerés nem belülről jött – a párok visszajelzéseiből állt össze az a kép, hogy amit tőlük kapnak, az más élmény. Másképp mesél. Másképp hat.
„Ezt nem mi találtuk ki. Ezt visszajelzésekből kaptuk, hogy olyan, mint egy mozifilm.”
Ez a visszajelzés elindított egy új irányt. A cégnév – Esküvőnk Története – már eleve ennek a gondolkodásnak az eredménye. Nem egy „videóst” akartak eladni – hanem egy történetmesélőt. Egy filmes élményt, amiben az esküvő csak az alapanyag, a fókusz viszont a pár egyedi történetén van.
„Egy kicsit ezt a filmes vonalat próbáltuk kiemelni. Ezért is van benne a nevünkben, hogy ‘története’.”
A stílusbeli különbség kézzel fogható.Míg sok esküvői videó zenére vágott montázsokból áll, náluk a hangsúly az érzelmeken van. A nevetésen, az öleléseken, a spontán pillanatokon – azon, amit a pár valójában átél.
„Mi sokkal inkább azokra a jelenetekre koncentrálunk, ahol a pár beszél, nevet, sír, ölelkezik.”
Ez a megközelítés nem való mindenkinek. Ezért vált szükségessé, hogy tudatosan csak azoknak szóljanak, akik ezt keresik. Ez nem tömegtermék. Ez nem „olcsó videós szolgáltatás” – hanem egy prémium élmény, amit csak akkor értékel a megrendelő, ha pontosan ezt keresi.
A pozicionálás nem csak a stílusról szól. Hanem arról is, hogy milyen érzést közvetítenek, milyen nyelvet beszélnek a kommunikációban, és hogyan különböztetik meg magukat a piacon.
„Ez is egy kulcs, hogy a kommunikáció is más. Hogy mi nem úgy beszélünk magunkról, mint más.”
A filmes élmény tehát nem csak a képi világban különül el – hanem abban is, hogyan beszél róla a cég. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy a prémium árakat ne kelljen magyarázni – mert az élmény minősége önmagáért beszél.
És ehhez kellett az a felismerés is, hogy nem mindenkinek akarnak dolgozni. Csak azoknak, akik valóban értik, mit jelent számukra az, hogy: “ez a mi történetünk volt.”
„Kellett a határ.” – Hogyan lett saját hétvégéje is végre
A vállalkozás indításakor a legtöbben úgy érzik: mindent maguknak kell csinálni. Ez különösen igaz a szolgáltató szektorra – ahol nemcsak az ügyfélszerzés, hanem az egész teljesítés is a vállalkozó vállán van. Így volt ez Huszti Boldizsárnál is.
Az első években még ő vágta a filmeket, jelen volt az esküvőkön, és gyakorlatilag nem volt szabad hétvégéje. Ez nem csak leterheltséget jelentett, hanem azt is, hogy a magánélet folyamatosan háttérbe szorult.
„Az volt az egyik legnagyobb probléma, hogy soha nem volt egy fix hétvége, amikor nem kellett dolgozni.”
A változás akkor indult el, amikor egy ponton tudatosította: ez így nem fenntartható. A munkamennyiség nőtt, az elvárások nőttek – de a szabadidő nem. A saját mentális egészsége, párkapcsolata, élete került veszélybe, ha nem húz tudatos határt.
„Kellett a határ. Kellett egy fix pont, amikor azt mondom, hogy az az enyém, nem a munkáé.”
Ezért döntött úgy, hogy bevezet egy saját hétvégét. Egy napot, amit előre beír a naptárba, és amit nem enged ki – semmilyen munka miatt. Nem „akkor pihen, amikor jut idő”, hanem előre fixálja, és köré szervezi a hetét.
„Azt találtuk ki, hogy minden héten kiválasztok egy napot, amit előre beírok a naptárba, és azt tekintem a saját hétvégémnek.”
Ez a döntés nem volt könnyű – különösen egy olyan iparágban, ahol az események szinte mindig hétvégére esnek. De épp ezért vált különösen fontossá.
A rugalmasság, amit a saját cég biztosít, akkor válik valódivá, ha tudatos kereteket is adunk neki.
„Esküvők ugye hétvégén vannak, de nekem is kell egy pihenőnap. És ha ezt nem rakom bele előre, akkor sosem lesz.”
A naptár lett a kulcs. Minden héten kijelöl egy napot, amikor nem dolgozik – és a többi eseményt ehhez igazítják. Ez segített abban is, hogy ne folyjon egybe a magánélet a munkával, és maradjon tér a feltöltődésre.
„Nem úgy csinálom, hogy ha jut idő, akkor pihenek. Hanem előre beírom. Mert különben mindig a munka lesz az első.”
A hétvége-fogalom így kapott új jelentést. Nem szombat-vasárnap – hanem egy tudatos döntés. Egy kijelölt nap. Ami védett. Nem alkuképes.
Ez a szemlélet nem csak a pihenésről szól – hanem arról is, hogy vállalkozóként tudni kell nemet mondani. Még akkor is, ha az esküvői szezon pörög, ha jönnének újabb megkeresések.
„El kell dönteni, mi az, ami belefér, és mi az, amit nem vállalok el. Mert a saját életem is fontos.”
Ezzel a rendszerrel Boldizsár nemcsak több időt nyert – hanem visszavette az irányítást a saját napjai felett. És ez legalább olyan fontos mérföldkő volt, mint bármelyik üzleti növekedés.
„Kívülről jobbnak tűnt.” – Az árnyoldalak, amikről senki nem beszél
Amikor valaki először találkozik az Esküvőnk Története márkával, egy letisztult, professzionális és stabilan működő céget lát. Filmes stílus, minőségi anyagok, rendszerben működő csapat – minden úgy néz ki, mintha gördülékenyen, stresszmentesen menne.
De a háttérben más is zajlik. Olyasmi, amiről a legtöbb vállalkozó ritkán beszél.
„Kívülről ez jobbnak tűnt, mint amilyen valójában volt.”
Ez a mondat nem a panaszkodásról szólt. Hanem arról a kontrasztról, amit minden vállalkozó megtapasztal: más elképzelni valamit, és más beleállni, nap mint nap működtetni.
A vállalkozás elindítása után egy darabig minden pörgött.Jöttek az új párok, egyre több volt a munka, bővült a csapat. De ezzel együtt jött a túlterheltség is. Egy ponton már sokkal többet dolgozott, mint amikor alkalmazott volt.
„Volt egy időszak, amikor sokkal többet dolgoztam, mint amikor nem voltam vállalkozó.”
Ez a felismerés nem egyik napról a másikra jött. Eleinte csak érezte, hogy nincs szabadideje, hogy mindig van egy határidő, egy visszajelzés, egy ügyfélkérés. Aztán ez rutinná vált – és már nem maradt tér semmire. Sem önmagára, sem a párkapcsolatra, sem az életre a cégen kívül.
„Folyamatosan agyalok, szervezek, figyelek mindenre. Ez nem áll meg este hatkor.”
A kívülről látható sikerek – mint a több tucat esküvő, a növekedés, a két brand – belül feszültséggel is jártak. Mert a döntéseket nem lehetett megúszni. Nem volt olyan, hogy valaki más megmondja, mit csinálj. És nem volt olyan sem, hogy „most kikapcsolok”.
Ez az a része a vállalkozásnak, amire senki nem készít fel. Nem tanítják a suliban. Nem mondják el a sikersztorikban. De ettől még ott van. Minden nap.
„Egy idő után azt vettem észre, hogy ez sokkal nagyobb nyomás, mint amit kívülről gondoltam volna.”
És mindez úgy, hogy közben az ügyfelek csak a látható részét látják a munkának. A videót. A jelenlétet az esküvőn. Azt nem, hogy egyetlen film mögött több tucat óra szervezés, vágás, utómunka, kommunikáció van.
„A párok azt látják, hogy ott vagyunk egy napot az esküvőn. De mi tudjuk, hogy ez mögött hány óra munka van még.”
Ez nem panasz – ez valóság. És ez az, amit Boldizsár szerint muszáj kimondani. Mert ha nem beszélünk róla, mások is ugyanabba a spirálba kerülnek. Elindítanak egy céget, azt hiszik, könnyebb lesz, de csak nő a nyomás – és nem értik, miért.
„Nem bánom, hogy belevágtam. De ha előre tudtam volna, talán másképp osztom be az energiáimat.”
Ez a blokk most már teljes terjedelemben mutatja meg a vállalkozás rejtett oldalát – azt, amit senki nem reklámoz, de ami mindennél igazabb:a növekedés ára nem mindig látszik kívülről.
És a sikeres működés mögött sokszor sokkal több küzdelem van, mint azt bárki sejtené.
Mit jelent ma vállalkozónak lenni 20-as éveid végén – és hova lehet innen továbbmenni?
Huszti Boldizsár a húszas évei végén jár. És miközben sokan ebben az életszakaszban még keresik az útjukat, ő már egy évi több mint száz esküvőt kiszolgáló vállalkozás vezetője – saját csapattal, két külön branddel, alvállalkozói rendszerrel.
De a külső látszat – a siker, a növekedés, az eredmények – nem mondanak el mindent.
„Most már azt mondom, hogy a vállalkozás az a része az életemnek, amit szeretek, de nem ez az életem.”
Ez a mondat sokat elárul. Mert míg az elején minden a vállalkozásról szólt – a filmekről, a brandépítésről, a projektek teljesítéséről –, mára eljutott oda, hogy a munka nem nyelheti el a teljes identitását.
„Volt idő, amikor csak ezzel foglalkoztam. Minden nap, minden gondolat erről szólt. De most már próbálom ezt külön kezelni.”
A felismerés nem jött könnyen. Az első pár év arról szólt, hogy felépítse azt, ami ma van:– rendszerben működő cég,– kiszervezett folyamatok,– kialakított pozicionálás,– stabil ajánlásalapú ügyfélszerzés.
De mindeközben kellett egy belső újrakalibrálás is. Megérteni azt, hogy hiába működik jól a vállalkozás, ha ő közben folyamatos nyomás alatt él, és nem tud mással is foglalkozni.
„Most már tudom, hogy ha nem figyelek magamra, akkor nem lesz energiám a munkára sem.”
Ez a gondolkodásváltás tette lehetővé, hogy ne csak a céget, hanem saját szerepét is újraértékelje benne.Korábban mindent ő csinált – mára viszont eljutott oda, hogy delegálni tud, szabályokat hoz saját magának, és pihenőidőt épít be.
És ez nem csak arról szól, hogy kevesebb legyen a stressz – hanem arról is, hogy tudatosan készüljön a következő szintre.
„Nem akarok mindig csak dolgozni. Kell egy pont, ahol megállok, és átgondolom, merre tovább.”
Hogy mi jön ezután? A beszélgetés alapján nem a gyors bővítés, nem a franchise, nem a még több esküvő – hanem a fenntarthatóság, a minőség és a stabil alapok megerősítése.
„Most az a cél, hogy rendbe rakjunk mindent belül. A csapatot, a folyamatokat, a kommunikációt.”
A húszas évek vége nem a lezárás – hanem egy új fázis kezdete. Amikor már van tapasztalat, van eredmény – és van felelősség is: magadért, a csapatodért, az ügyfeleidért. És ehhez a felelősséghez kell az az érettség, amit Boldizsár nyíltan felvállal:
„Most már nem csak arról van szó, hogy jó videót csináljunk. Hanem arról, hogy minden működjön – hosszú távon is.”
Ez az igazi vállalkozói gondolkodás:
Nem az önkizsákmányolásban, nem a vég nélküli munkában látni a sikert – hanem abban, hogy hogyan lehet tartós, emberi és működő módon építkezni.
Ami igazán számít – és amit minden szolgáltatónak tudnia kellene
Ha egy mondatban kellene összefoglalni, miről szól ez az epizód, akkor talán így hangzana: Nem elég jónak lenni – érthetőnek kell lenni. A piacon is. Saját magad számára is.
Mert Huszti Boldizsár története nem csak arról szól, hogyan lesz valaki tehetséges operatőrből vállalkozó. Hanem arról is, hogy mi történik utána.
Amikor már nem az a kérdés, hogy tudsz-e jó filmet készíteni – hanem az, hogy tudod-e tartani a határidőt. Tudsz-e nemet mondani. Tudsz-e pihenni. Tudsz-e delegálni. Tudsz-e kilépni abból, hogy minden rajtad múlik.
„Most már azt mondom, hogy a vállalkozás az a része az életemnek, amit szeretek, de nem ez az életem.”
Ez az epizód egy reális, részletes, őszinte helyzetkép arról, milyen ma szolgáltatóként működni – ajánlásból dolgozni, prémiumra pozicionálni, csapatot építeni, rendszert alkotni.
Többek között arról is szól, hogy nem baj, ha közben elfáradsz. Nem baj, ha újra kell szervezned a heted. Nem baj, ha úgy döntesz: nem csinálsz mindent egyedül.
A legnagyobb tanulság talán az, hogy nem kell „mindig menni”. A fejlődés nem mindig látványos. Néha csak annyi, hogy ki tudsz mondani egy nemet. Vagy előre beírod a naptárba, mikor pihensz. És ez nem gyengeség – ez vezetői döntés.
„Ha nem rakom bele előre, akkor sosem lesz.”
Ez az adás pontosan azoknak szól, akik már jók a szakmájukban – de vállalkozóként még keresik a ritmust. Akik tudják, mit csinálnak – de még tanulják, hogyan lehet ezt rendszerben, fenntarthatóan és emberként is működtetni.
🎧 Hallgasd meg a teljes beszélgetést Huszti Boldizsárral a Magyar Business Podcastben – ha már nem ötletekre van szükséged – hanem rendszerre.
💬 Te mit viszel magaddal Boldizsár történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek!
Huszti Boldizsárról
“A videózás világába 2017-ben csöppentem bele, amikor is egy iskolai feladatként elkészítettem életem első videóját. Teljesen magával ragadott a folyamat, a rengeteg pozitív visszajelzés pedig megadta a kezdő motivációt arra, hogy komolyabban beleássam magam a filmkészítésbe.
A következő éveket utazással töltöttem, ahol már tudatosan előkerült a kamera, gyönyörű “travel videó”-kat készítettem, melyeket a mai napig büszkén mutatok meg az érdeklődőknek.
2019-ben több esküvői forgatáson is résztvettem másodpilótaként és ekkor estem szerelembe az esküvői filmezésbe, a cinematográf stílusba.
Akkor elhatároztam, hogy profi esküvői videóssá válok. Folyamatosan képeztem magam, befektettem egy több milliós felszerelésbe és több tucat esküvőn forgattam, gyönyörű esküvői filmeket készítettem.”