A Magyar Business Podcast egy beszélgetős műsor, ahol mélyenszántó témákat feszegetünk, egy nagy céllal : segíteni a magyar vállalkozóknak, az üzletüket a skálázni. Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon

Boldog Születésnapot Magyar Business Podcast Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre Boldog Születésnapot Magyar Business Podcast Boldog Születésnapot Magyar Business Podcast ! Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon Előző podcast epizód Következő podcast epizód

Boldog Születésnapot Magyar Business Podcast! Magyar Business Podcast Mentorált terjeszkedés lépésről-lépésre IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE Boldog Születésnapot Magyar Business Podcast! A mai egy különleges adás ugyanis ebben az epizódban azt ünnepeljük, hogy 3 éves a Magyar Business Podcast Business Podcast jelenlegi céljairól!

Vendégünk már korábban is járt nálunk – az akkori adást itt hallgathatod meg: Ep96 - Esküvőnk Története – Huszti Boldizsár . Huszti Boldizsár igazi élménygyűjtő és élményőrző. Kedves, nyitott, energiától duzzadó személyisége nemcsak emberekkel, de a kamerával is gyorsan összhangba került. 2017-ben, egy iskolai projekt során találkozott először a videózással – és azonnal szerelem lett. Megérezte a kreatív szabadságot, a történetmesélés erejét, és azt, hogy képes valami pillanatnyit örök értékké formálni. Kamerával a kezében bejárta a világot, megörökítve mindent, ami számít. Az utazós videók nemcsak élmények, hanem alkotói lenyomatok lettek. 2019 fordulópont volt: esküvői másodoperatőrként felfedezte a cinematográf stílus varázsát.Úgy döntött, ez lesz az útja. Pár év alatt felépítette saját vállalkozását, az Esküvőnk Történetét. Sőt, csapatot is szervezett, hogy a közös alkotás erejével még több pár történetét örökíthessék meg. Boldizsár hite sziklaszilárd: csak akkor lehet valódi filmet készíteni, ha megismerjük a mögötte álló embereket. Minden egyes filmjük erről szól: személyességről, történetről, kapcsolódásról. Ha téged is érdekel a kreativitás és az emberekkel való őszine kapcsolódás ne hagyd ki ezt a beszélgetést! 🗓️ Időpont: 2025.05.07. / 14.45 CET📍 Helyszín: www.magyarbusiness.org

Ha mélyebben érdekel, mikor kell belépni, mikor kell hátralépni, és mikor jön el az a pont, amikor már nem szabad ugyanazt csinálni tovább, hallgasd meg a teljes epizódot. Az igazi veszély nem a hibás döntés – hanem a nem döntés Jáger László beszélgetése rávilágít egy alapvető problémára: nem a rossz döntések veszélyesek, hanem a döntés elhalasztása.   A cég működik, az ügyfelek jönnek-mennek, a csapat dolgozik – de közben valami nem stimmel.  És amikor ez az érzés tartóssá válik, akkor ideje lenne szintet lépni – de ehelyett inkább maradsz. „A legrosszabb az volt, hogy már tudtam, hogy nem működik – de még mindig azt néztem, hogyan tudnám életben tartani.” Ez a gondolkodásmód nem ritka: az ember nem akarja elengedni, amit felépített.  És éppen ezért könnyen elkerüli a felismerést: hogy már nem azon az úton van, ami működhet hosszú távon. A vállalkozó ilyenkor nem előre néz – csak próbál nem visszacsúszni. „Mindig azt mondtam, hogy még egy kör. Még egy projekt. Még egy partner.” A halogatás nem passzivitás – hanem aktív túlélés. De ez a működés egy ponton túl több energiát visz el, mint amennyi értéket teremt.  És ez az, amit László csak akkor ismert fel, amikor már nem maradt tér: sem pénzügyi, sem stratégiai, sem emberi. A felismerés nem a vég – hanem az első jó döntés A beszélgetés során László egyértelműen kimondja: nem volt egyetlen pont, ahol elromlott volna minden.  Sok kis jel volt, apró működésbeli zavarok, bizonytalanságok, amelyek önmagukban még nem lettek volna kritikusak – de együtt már azt jelezték, hogy változtatni kellene. „Nem volt az a pillanat, hogy most megáll az egész. Inkább egy lassú felismerés volt.” Ez a folyamatos, de ki nem mondott kétség jellemzi sok vállalkozás útját. Működik, de nem jól. Halad, de nem előre. A vezető érzi, hogy nem fenntartható, de még mindig van egy kis mozgástér , egy új ötlet, egy lehetséges partner, egy mentő tárgyalás. És ezek folyamatosan eltolják a felismerést. „Nem tudtam azt mondani, hogy ez most egy bukás. De azt sem, hogy működik.” Ez a kettősség teljesen természetes – és épp ezért veszélyes. Mert ha nincs világos bukás, akkor nincs világos újratervezés sem. Csak a köztes zóna, ahol a vállalkozó már nem hisz benne, de még nem mondja ki.   És ebben az állapotban a cég nem új irányt kap – csak fogy belőle az energia. László nem egyetlen döntéssel zárta le a működést – hanem azzal, hogy végre meghozott egy döntést.   Felismerte, hogy nem a termék hibás, nem a piac rossz, hanem a stratégia nem volt már fenntartható.  És a valódi fordulópont az volt, amikor ezt először önmagának mondta ki. Minél tovább vársz, annál nehezebb tisztán látni László arról is beszél, hogy az idő múlásával egyre nehezebb volt jó döntést hozni – nem azért, mert ne lett volna lehetősége, hanem mert túl mélyen volt már benne.  A működés nem egyszerűen megszokássá vált, hanem identitássá. És ez az, ami igazán veszélyessé teszi a halogatást. „Nem lehetett már jól dönteni. Túl sok szálon futott minden, és nem láttam már át.” Ez a pont sok vállalkozónál ismerős lehet: amikor a cég már nem eszköz, hanem te magad vagy.  Minden kapcsolódásod, minden gondolkodásod, minden döntésed ehhez a struktúrához köt. És ha ezt elengeded, az nemcsak egy üzleti döntés – hanem egy személyes veszteség is. „Az volt a legnehezebb, hogy közben a saját identitásom is ez lett.” László beszél arról is, hogy a külső környezet sem segít ilyenkor.  Ha mindenki azt látja, hogy „jól megy a cég”, ha mindenki azt mondja, hogy „érdemes tovább csinálni”, akkor még inkább eltolódik a felismerés.   Mert ilyenkor már nem csak saját magaddal kell szembenézni, hanem mások véleményével is. „Mindenki azt kérdezte, hogy miért akarnám abbahagyni – amikor látszólag minden rendben van?” Ez az állapot nem a vége – de ha nem ismered fel időben, akkor már nem te irányítasz.  A cég működik – de nem neked, hanem ellened. És ez az, ami végül teljes kiégéshez vezethet: amikor már nem döntesz, csak túl vagy rajta. A legjobb döntés nem mindig az, amit még tovább lehet tolni László nem egyetlen hirtelen esemény miatt lépett ki – hanem azért, mert eljött az a pont, amikor már nem maradt belső indok a folytatásra.  A rendszer nem omlott össze, nem jött külső kényszer – de elfogyott a hit, és elfogyott a stratégia. „A végén már nem tudtam megindokolni magamnak sem, hogy miért csinálom.” Ez felismerés. Annak a felismerése, hogy nem lehet mindig csak túlélni.  Egy cég akkor működik jól, ha nem csak kívülről néz ki rendben – hanem belül is húzza a vezetőjét. Ha ez eltűnik, akkor nem az a bátor, aki tovább tolja – hanem az, aki megáll és újragondolja. „Nem volt már kérdés. Tudtam, hogy most kell kimondani, különben sosem fogom.” 🚀 Szeretnél részesedést egy startupban   – anélkül, hogy mindent kockáztatnál? Most lehetőséged van mikrobefektetőként  csatlakozni. A  tulajdonosi kártya  megvásárlásával a belépés egyszerű és automatizált . Akik ma lépnek, holnap előnyből indulnak. 🎧 Ha kíváncsi vagy arra, mikor jön el az a pillanat, amikor már nem szabad tovább menni ugyanazon a pályán, hallgasd meg a teljes epizódot. 🎯 Te is érzed, hogy ideje lenne új keretbe helyezni a céged működését? Jelentkezz és mi segítünk! 👉 Cégre Szabott Workshop 👉 Csoportos Workshop

Ha mélyebben érdekel, mit jelent az, amikor a startupod nem a piacból, hanem belőled él, hallgasd meg a teljes beszélgetést. Működik – vagy csak te tartod életben? Jáger László a beszélgetésben elmondja: volt olyan szakasza a cégének, amikor a működés kívülről rendben lévőnek tűnt – de belül pontosan tudta, hogy a modell nem működött önállóan.   A cég nem azért ment előre, mert egy jól felépített struktúra vitte – hanem azért, mert ő maga tolta, szervezte, vitte a hátán. „Amíg én mentem előre, addig működött. De nem magától működött – belőlem élt.” Ez a helyzet nem ritka a startupoknál. Elindul a termék, jönnek a visszajelzések, elindul a sales. De ha a működés minden pontján ott van az alapító, és minden előrelépéshez az ő személyes jelenléte kell , akkor az nem rendszer – az függés. És a kérdés az: meddig lehet ezt csinálni anélkül, hogy a cég valóban megtartsa önmagát? „Volt hónap, amikor nem volt elég pénz. De valahogy mindig jött valami.” Ez a „valahogy mindig” jellemzi a bizonytalan működést. Nem a tervezhetőség viszi előre a céget, hanem a túlélési ösztön. És ez nemcsak kimerítő, hanem hosszú távon fenntarthatatlan. A modell látszólag működik – de csak addig, amíg finanszírozod az időddel, az energiáddal, a hiteddel. Kívülről rendben – belülről üres Mindenki más sikernek látta a működést . Prezentációk, rendezvények, pozitív visszajelzések, látszólagos növekedés – kívülről az egész cég aktívnak és ígéretesnek tűnt. Mégis, ő belülről pontosan tudta, hogy valami nem áll össze. „Ha megnézted a céget, működött. Mindenki azt mondta, hogy jó, amit csinálunk.” Ez a mondat sok vállalkozónak ismerős lehet: amikor a környezet visszajelzése pozitív, de te magad érzed a rendszer hiányát.  A csapat dolgozik, ügyfelek jönnek-mennek, van érdeklődés – de az egész nem húz előre. Nincs lendület, nincs skálázhatóság, nincs önálló dinamika. „Csak én tudtam, hogy ha kiveszel belőle engem, akkor az egész megáll.” Ez a mondat pontosan leírja, mi a különbség egy vállalkozás és egy modell között. Egy vállalkozás működhet egy ideig személyes energián, de ha nincs alatta struktúra, amit át lehet adni, amit fejleszteni lehet, amit más is tud működtetni, akkor az egész személyfüggő marad.  És ez nem skálázható. A probléma nem ott kezdődik, hogy elfogy az energia. Hanem ott, amikor már nem tudsz kilépni a működésből anélkül, hogy ne dőlne össze minden.  És ez az a pont, ahol a vállalkozó nemcsak pénzügyileg, de emberileg is veszít : rugalmasságot, fókuszt, önállóságot. „Tartottam prezentációkat, mentünk konferenciákra, beszéltünk befektetőkkel. De közben tudtam, hogy ez nem áll meg magától.” A külső látszat nem hazugság – de nem is a teljes igazság. A cég nem egyenlő a kommunikációval. És ha a rendszer nem áll meg önállóan, akkor minden egyes sikeresnek tűnő lépés mögött ott van egy újabb kockázat: hogy meddig lehet még tartani. Nem a piac mondja meg – hanem az, hogy elfogyott benned László elmondja, már nem hitt benne.  Nem a külső környezet, nem egy látványos bukás, hanem a belső bizonytalanság  jelezte először, hogy a modell nem működik. Ezt nem lehetett mérni táblázatokkal vagy kimutatásokkal – ez egy vállalkozói ösztön volt, amit sokan éreznek, de kevesen mernek kimondani. „Nagyon sokáig az tartott életben, hogy mindenki más hitt benne. Én már nem.” Ez a felismerés nem egyik napról a másikra jött. László azt mondja, egy ponton még ő is elhitte, hogy „valahogy” működni fog. Csak csinálni kell, tolni, túlélni – aztán majd beérik. De ez a hozzáállás hosszú távon veszélyes, mert a rendszer nem fejlődik – csak fennmarad. „Mindig volt egy új kapcsolat, egy új lehetőség. És azt mondtad: még egy hónap. Még egy kör.” Ez a fajta működés csapdába ejti a vállalkozót. A remény, hogy majd megfordul , újra és újra eltolja a valódi döntés idejét. Miközben kívülről minden a helyén van – tárgyalások, ajánlatok, találkozók –, belül a vezető már nem kapcsolódik a vízióhoz. És ez az, ami a modellt valóban megbuktatja. Nem a piac, nem a versenytárs – hanem a vállalkozó saját elköteleződésének kifulladása.  Mert amikor már nincs hit, akkor nem tudsz lendületet adni, nem tudsz meggyőzni, nem tudsz vezetni. „Nem tudtam már, miért csinálom. De nem tudtam kiszállni sem.” Ez mutatja, milyen törésponton áll ilyenkor egy vállalkozás. A modell nem bukik el látványosan – csak fokozatosan elveszti a jelentését.  És ekkor válik egyértelművé: ha tovább tolod, már nem építkezel – csak finanszírozod a saját bizonytalanságodat. A modell nem bírja el, ha már te sem hiszed Az epizód legfontosabb tanulsága, hogy egy üzleti modell nem attól működik, hogy köré van építve egy folyamat – hanem attól, hogy önállóan is életképes marad, ha az alapító kilép a középpontból.   „Ha nincs mögötte hit, nincs mögötte rendszer, csak tolod – akkor meddig lehet csinálni?” A válasz nem pénzügyi. Nem piaci. Vállalkozói. A határ ott húzódik, ahol a működés már nem szolgál, csak visz.  És ez nem azon múlik, hogy van-e cash flow – hanem azon, hogy van-e benne energia, rendszer, és valódi, független működés. Ezért érdemes időről időre megállni, és feltenni magadnak a kérdést: Tényleg működik a modell – vagy csak finanszírozom a kudarcot újra meg újra, a saját energiámból? Jáger László története sokkal több, mint egy visszatekintés: egy tükör azoknak, akik még épp időben léphetnek. 🚀 Szeretnél részesedést egy startupban   – anélkül, hogy mindent kockáztatnál? Most lehetőséged van mikrobefektetőként  csatlakozni. A  tulajdonosi kártya  megvásárlásával a belépés egyszerű és automatizált . Akik ma lépnek, holnap előnyből indulnak. 🎧 Ha kíváncsi vagy, milyen jelekből ismerhető fel, hogy mikor fáradt el egy üzleti modell – még mielőtt a számok elromlanának –, hallgasd meg a teljes beszélgetést . 🎯 Úgy érzed, eljött az ideje, hogy új alapokra tedd a működésed? Jelentkezz és mi segítünk! 👉 Cégre Szabott Workshop 👉 Csoportos Workshop