Működik a modell – vagy csak finanszírozod a kudarcot?

Ha mélyebben érdekel, mit jelent az, amikor a startupod nem a piacból, hanem belőled él, hallgasd meg a teljes beszélgetést.

Működik – vagy csak te tartod életben?

Jáger László a beszélgetésben elmondja: volt olyan szakasza a cégének, amikor a működés kívülről rendben lévőnek tűnt – de belül pontosan tudta, hogy a modell nem működött önállóan. 

A cég nem azért ment előre, mert egy jól felépített struktúra vitte – hanem azért, mert ő maga tolta, szervezte, vitte a hátán.

„Amíg én mentem előre, addig működött. De nem magától működött – belőlem élt.”

Ez a helyzet nem ritka a startupoknál. Elindul a termék, jönnek a visszajelzések, elindul a sales. De ha a működés minden pontján ott van az alapító, és minden előrelépéshez az ő személyes jelenléte kell, akkor az nem rendszer – az függés.

És a kérdés az: meddig lehet ezt csinálni anélkül, hogy a cég valóban megtartsa önmagát?

„Volt hónap, amikor nem volt elég pénz. De valahogy mindig jött valami.”

Ez a „valahogy mindig” jellemzi a bizonytalan működést. Nem a tervezhetőség viszi előre a céget, hanem a túlélési ösztön. És ez nemcsak kimerítő, hanem hosszú távon fenntarthatatlan.

A modell látszólag működik – de csak addig, amíg finanszírozod az időddel, az energiáddal, a hiteddel.

Kívülről rendben – belülről üres

Mindenki más sikernek látta a működést. Prezentációk, rendezvények, pozitív visszajelzések, látszólagos növekedés – kívülről az egész cég aktívnak és ígéretesnek tűnt. Mégis, ő belülről pontosan tudta, hogy valami nem áll össze.

„Ha megnézted a céget, működött. Mindenki azt mondta, hogy jó, amit csinálunk.”

Ez a mondat sok vállalkozónak ismerős lehet: amikor a környezet visszajelzése pozitív, de te magad érzed a rendszer hiányát. A csapat dolgozik, ügyfelek jönnek-mennek, van érdeklődés – de az egész nem húz előre. Nincs lendület, nincs skálázhatóság, nincs önálló dinamika.

„Csak én tudtam, hogy ha kiveszel belőle engem, akkor az egész megáll.”

Ez a mondat pontosan leírja, mi a különbség egy vállalkozás és egy modell között. Egy vállalkozás működhet egy ideig személyes energián, de ha nincs alatta struktúra, amit át lehet adni, amit fejleszteni lehet, amit más is tud működtetni, akkor az egész személyfüggő marad. És ez nem skálázható.

A probléma nem ott kezdődik, hogy elfogy az energia. Hanem ott, amikor már nem tudsz kilépni a működésből anélkül, hogy ne dőlne össze minden. És ez az a pont, ahol a vállalkozó nemcsak pénzügyileg, de emberileg is veszít: rugalmasságot, fókuszt, önállóságot.

„Tartottam prezentációkat, mentünk konferenciákra, beszéltünk befektetőkkel. De közben tudtam, hogy ez nem áll meg magától.”

A külső látszat nem hazugság – de nem is a teljes igazság. A cég nem egyenlő a kommunikációval. És ha a rendszer nem áll meg önállóan, akkor minden egyes sikeresnek tűnő lépés mögött ott van egy újabb kockázat: hogy meddig lehet még tartani.

Nem a piac mondja meg – hanem az, hogy elfogyott benned

László elmondja, már nem hitt benne. Nem a külső környezet, nem egy látványos bukás, hanem a belső bizonytalanság jelezte először, hogy a modell nem működik.

Ezt nem lehetett mérni táblázatokkal vagy kimutatásokkal – ez egy vállalkozói ösztön volt, amit sokan éreznek, de kevesen mernek kimondani.

„Nagyon sokáig az tartott életben, hogy mindenki más hitt benne. Én már nem.”

Ez a felismerés nem egyik napról a másikra jött. László azt mondja, egy ponton még ő is elhitte, hogy „valahogy” működni fog. Csak csinálni kell, tolni, túlélni – aztán majd beérik.

De ez a hozzáállás hosszú távon veszélyes, mert a rendszer nem fejlődik – csak fennmarad.

„Mindig volt egy új kapcsolat, egy új lehetőség. És azt mondtad: még egy hónap. Még egy kör.”

Ez a fajta működés csapdába ejti a vállalkozót. A remény, hogy majd megfordul, újra és újra eltolja a valódi döntés idejét. Miközben kívülről minden a helyén van – tárgyalások, ajánlatok, találkozók –, belül a vezető már nem kapcsolódik a vízióhoz.

És ez az, ami a modellt valóban megbuktatja. Nem a piac, nem a versenytárs – hanem a vállalkozó saját elköteleződésének kifulladása. Mert amikor már nincs hit, akkor nem tudsz lendületet adni, nem tudsz meggyőzni, nem tudsz vezetni.

„Nem tudtam már, miért csinálom. De nem tudtam kiszállni sem.”

Ez mutatja, milyen törésponton áll ilyenkor egy vállalkozás. A modell nem bukik el látványosan – csak fokozatosan elveszti a jelentését. És ekkor válik egyértelművé: ha tovább tolod, már nem építkezel – csak finanszírozod a saját bizonytalanságodat.

A modell nem bírja el, ha már te sem hiszed

Az epizód legfontosabb tanulsága, hogy egy üzleti modell nem attól működik, hogy köré van építve egy folyamat – hanem attól, hogy önállóan is életképes marad, ha az alapító kilép a középpontból. 

„Ha nincs mögötte hit, nincs mögötte rendszer, csak tolod – akkor meddig lehet csinálni?”

A válasz nem pénzügyi. Nem piaci. Vállalkozói. A határ ott húzódik, ahol a működés már nem szolgál, csak visz. És ez nem azon múlik, hogy van-e cash flow – hanem azon, hogy van-e benne energia, rendszer, és valódi, független működés.

Ezért érdemes időről időre megállni, és feltenni magadnak a kérdést:Tényleg működik a modell – vagy csak finanszírozom a kudarcot újra meg újra, a saját energiámból?

Jáger László története sokkal több, mint egy visszatekintés: egy tükör azoknak, akik még épp időben léphetnek.

🚀 Szeretnél részesedést egy startupban – anélkül, hogy mindent kockáztatnál? Most lehetőséged van mikrobefektetőként csatlakozni. A tulajdonosi kártya megvásárlásával a belépés egyszerű és automatizált. Akik ma lépnek, holnap előnyből indulnak.

🎧 Ha kíváncsi vagy, milyen jelekből ismerhető fel, hogy mikor fáradt el egy üzleti modell – még mielőtt a számok elromlanának –, hallgasd meg a teljes beszélgetést.

🎯 Úgy érzed, eljött az ideje, hogy új alapokra tedd a működésed? Jelentkezz és mi segítünk!

👉 Cégre Szabott Workshop

👉 Csoportos Workshop