A szabadság cél vagy következmény?
- Zsolnai-Nagy Andrea
- júl. 1.
- 7 perc olvasás
Mit érzel, amikor minden rajtad múlik?
De mi lenne, ha a kiszállás nem álom, hanem stratégia lenne?
Ha vállalkozóként te is állandó tűzoltásban élsz, nem vagy egyedül.
Forray Niki, az Ünnepek Áruháza és a Szántai márkák alapítója több mint 30 év tapasztalatával mutatja meg: nemcsak lehet, hanem kell is úgy építeni céget, hogy nélküled is működjön. És nem csak túléljen – hanem fejlődjön.
👉Erről szól Forray Niki története is.
👉És erről szól a podcast epizód, amit mindenképp érdemes meghallgatnod:
🎧 https://www.magyarbusiness.org/magyar-business-podcast/ep-107-unnepek-aruhaza-es-santai-forray-niki
A kezdetektől a rendszerig – hogyan épül egy önjáró cég?
Forray Niki története egy három évtizedes, következetes építkezés, amelynek minden egyes lépése mögött ott állt egy tudatos döntés: hosszú távra tervezni.
Már a kezdet is más volt. A 90-es évek elején, amikor Magyarországon még csak formálódott a piacgazdaság, ő lufikkal indította el vállalkozását. Az első két termék gyerekeknek szánt világító csillagok és húsvéti tojásfóliák voltak – egyszerű, de piacképes ötletek.
A fordulatot egy amerikai katalógus hozta el. Niki meglátott benne valami olyat, amit más nem: prémium minőségű lufidekorációkat, amelyek nemcsak termékek, hanem élmények. Miközben mások azonnal az árral riogatták – „négyszer annyi, mint itthon” –, ő mást látott: lehetőséget.
Lehetőséget arra, hogy ne csak eladjon, hanem szemléletet is formáljon. Ahelyett, hogy beállt volna az olcsóbb, versengő szegmensbe, tudatosan a piac edukálása mellett döntött. Tanítani kezdte a vevőit: mit lehet kihozni egy lufiból, hogyan válik élménnyé, hogyan lesz belőle ajándék, dekoráció, sőt emlék.
Ez volt az első kulcslépés: értéket adni ott, ahol más csak árversenyt látott. Évente járt ki az Egyesült Államokba tanulni, és a megszerzett tudást azonnal beépítette a hazai működésbe. Képzéseket indított, workshopokat tartott, ahol nem terméket adott el – hanem tudást. Így épített közösséget, vevőtábort, márkát.
Mindez persze nem működött volna stratégiai gondolkodás nélkül. Niki már az induláskor eldöntötte: nem fog franchise-hálózatot indítani, nem megy bele a rövid távú árakciókba, nem áldozza fel a jövőt a pillanatnyi profitért. Helyette rendszert épít.
Ez a szemlélet volt az alapja annak, hogy ma ott tart, ahol. Mert amikor már az indulásnál megvan a minőség iránti elköteleződés, a piacnevelés szándéka, a stratégiai döntések fegyelme, akkor minden egyes lépés a hosszú távú növekedést szolgálja. És ez az, amit a legtöbb vállalkozás csak sok év után tanul meg: ha az elején megalkuszol, később nem építhetsz rá.
A prémium pozicionálás, a tudatos piacépítés és a rendszeralapú működés nemcsak versenyelőnyt adtak Nikinek – hanem lehetővé tették, hogy később valóban háttérbe tudjon lépni a cégében. Mert minden, amit felépített, már eleve úgy készült, hogy nélküle is működni tudjon.
A csapat, ami nélküled is viszi tovább
Egy cég akkor válik igazán önjáróvá, amikor nemcsak a folyamatok működnek nélküled, hanem az emberek is. Forray Niki ezt a szintet nem varázsütésre érte el, hanem évek tudatos építkezésével. A kulcsszó: bizalom. De nem vak bizalom – hanem kompetenciaalapú, kultúrára épített, és rendszerszintű.
Niki húszfős csapata ma nem csupán végrehajt, hanem gondolkodik, dönt, fejleszt. Ez csak úgy lehetséges, hogy a kiválasztás nem „szimpátia alapján” történik, hanem több lépcsőben, világos kritériumok szerint. A jelentkezők kompetenciateszteken, DISC személyiségtípus-elemzéseken, és hosszú interjúsorozatokon mennek keresztül. A cél: olyan embereket találni, akik nemcsak szakmailag erősek, hanem értékrendben is illeszkednek.
Ez nemcsak a fluktuáció csökkenését eredményezi (ami valóban szinte nulla), hanem egy olyan kultúra kialakulását, ahol mindenki tudja: fontos, amit csinál, és számít, amit gondol. A csapat működésének másik alappillére a belső mobilitás. Niki figyel arra, hogy ki milyen helyzetben hozza ki magából a legtöbbet. Volt, aki raktárosként kezdett, de egy személyiségteszt után kiderült, hogy kiváló szövegíró lenne – ma ő a marketinges.
A delegálás tehát nemcsak feladatátadás.
„Amíg nem tudsz igazán delegálni, addig nem vagy szabad.”
Ez azt jelenti, hogy nemcsak a mit, hanem a miért is át kell adni. Nemcsak a célokat, hanem az értelmezési keretet is. A munkatársak pontosan tudják, hogy az ő munkájuk hogyan illeszkedik a cég küldetésébe, és mitől válik fontossá.
Ez a típusú bizalom visszahat: kezdeményezések, belső ötletek, rendszerfejlesztések mind a csapatból indulnak. Niki ebben a folyamatban nem dirigál – hanem keretet ad. És közben visszalép. Nem azért, mert nem érdekli a működés – hanem mert tudja: a céget nem ő működteti, hanem a rendszer és az emberek együtt.
Ez nem csak hatékonysági kérdés. Ez szabadság. Az a fajta vezetői szabadság, ahol nem kell minden döntésnél jelen lenned – mert bízhatsz abban, hogy a csapatod nemcsak tudja, mit kell csinálni, hanem érti is, miért.
Kultúra, ami nemcsak megtart – hanem fejleszt
A legtöbb vállalkozó, ha csapatépítésre gondol, automatikusan juttatásokban, bónuszokban, közös csapatépítő programokban kezd el gondolkodni. Pedig a valódi megtartó erő nem ezekben rejlik.
Forray Niki cége, az Ünnepek Áruháza egy élő példája annak, hogy nem az extra kávégép vagy a céges nyaralás az, amiért valaki tíz év után is marad – hanem az, hogy milyen kultúrában dolgozik.
Ez a kultúra nem PR-fogás. Nem egy szép falra festett misszió. Ez a napi működés szövete. Niki vállalkozásában tíz alapérték határozza meg a döntéseket – az első a törődés, az utolsó a szeretet. Nem véletlen a sorrend: ez a keretrendszer tudatosan épített, és a legnehezebb helyzetekben is működik.
Amikor például a COVID-válság alatt három nap alatt eltűnt minden bevétel, a cégnél nem a pánik uralkodott el, hanem az értékek. Minden munkatársat felmértek: mi az anyagi helyzete, hogyan érinti a válság, miben van szüksége támogatásra. Ez nem HR-akció volt – hanem értékalapú reakció.
"És mi történt? A dolgozók maguktól jelentkeztek, hogy akár fél fizetésből is megélnek, csak hogy megtartsák a stabilitást. Nem azért, mert féltek a munkahelyük elvesztésétől – hanem mert tulajdonosként viselkedtek egy rendszerben, amely már korábban is bizalmat adott nekik. Ez a szintű lojalitás kultúrafüggő."
A vezető szerepe ebben a közegben nem az utasításadás. Hanem a példa. Niki nem irányít – hanem jelen van. Nem a kontroll a célja – hanem az, hogy olyan teret hozzon létre, ahol mindenki a legjobbját tudja hozni. Ez a kultúra egyben demokratikus is: a csapat szavaz arról, ki kapjon céges jutalmat, ki menjen jutalomútra.
Nem fentről jön a díj – hanem belülről. Ez nemcsak megerősíti az egyént – hanem az egész közösséget.
És ami a legfontosabb: ez a kultúra ösztönöz. Aki bekerül, fejlődni akar. Nem az elvárások miatt, hanem mert azt érzi, itt van értelme annak, amit csinál. Niki saját példáján keresztül is mutatja ezt: az önfejlesztés nem kampánytéma nála, hanem belső működési alapelv.
Ő maga is évek óta tanul, fejlődik, és ugyanezt biztosítja a csapatának is – belső tréningekkel, fejlődési utakkal, szerepkörváltás lehetőségével.
"A kultúra tehát nemcsak megtart. Hanem tanít, ösztönöz és fejleszt. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy a cég ne csak túléljen, hanem egyre jobbá váljon – akkor is, ha a vezető épp nincs jelen. Mert egy jól felépített kultúra önállóan is életképes. És ez az igazi vállalkozói szabadság alapja."
A szabadság új definíciója – mit jelent ma jól működő cégvezetőnek lenni?
Amikor egy vállalkozó azt mondja, „szeretnék évente 280 napot utazni”, sokan legyintenek: álomvilág, influenszer-lét, passzív jövedelem utópiája. De Forray Niki példája másról szól. Nála ez nem menekülés, nem kivonulás, és nem is kikapcsolás – hanem egy tudatos stratégia része.
"Egy újfajta jelenlét, ahol nem a fizikai jelenlét számít, hanem az, hogy hogyan építetted fel azt, amit hátrahagysz."
Az, hogy Niki ma az év több mint kétharmadát külföldön tölti, nem a cégből való eltűnés – hanem a vezetői szabadság új értelmezése. Ő ugyanis nem operatív döntésekbe szól bele nap mint nap, hanem stratégiai szinten van jelen: figyel, visszajelez, mentorál, és – ami talán a legfontosabb – nem kontrollál.
Mert tudja: az a csapat, az a rendszer, az a kultúra, amit 30 év alatt felépített, akkor is működik, ha ő épp nem elérhető.
Ez a típusú vállalkozói szabadság nem egy cél, amit egyszer elérsz – hanem egy következmény.
Egy hosszú, sokszor fáradságos út eredménye, ahol a legfontosabb döntések nem a termékekről vagy kampányokról szóltak – hanem arról, milyen emberekkel dolgozol, milyen értékeket képviselsz, hogyan reagálsz krízishelyzetekben, és mikor vagy hajlandó elengedni a kontrollt.
Ez az a mély munka, amit sok vállalkozó halogat – pedig épp ez teremti meg azt a szabadságot, amire mindenki vágyik.
"És mit jelent ez ma, 2025-ben, jól működő cégvezetőként? Nem azt, hogy minden folyamatot ismersz. Nem azt, hogy minden döntés nálad fut össze. És főleg nem azt, hogy mindig online vagy, és minden e-mailre azonnal válaszolsz. Hanem azt, hogy olyan rendszert, csapatot és kultúrát hozol létre, amely nélküled is tudja, mit miért csinál. Hogy a jelenléted nem elvárás – hanem hozzáadott érték."
Niki modellje ebben példamutató: nem épített túlméretezett birodalmat, nem hajszolta a profitot, nem égett ki.
Ehelyett létrehozott egy olyan céget, ami stabil, értékvezérelt, emberközpontú – és fejlődik. Az emberei maradni akarnak. Az ügyfelei visszajárnak. A márkái újraértelmezik a minőséget és a törődést. És ő maga? Nem eltűnt – hanem végre ott van, ahol a legtöbbet tud adni: stratégiai gondolkodóként, inspiráló vezetőként, emberként.
A valódi vállalkozói siker ma nem a számokról szól, hanem arról, hogy milyen életet teremtesz magadnak és másoknak a céged által. És ha ehhez az kell, hogy néha Bali partjairól nézz rá a működésre – akkor tedd meg. Mert a szabadság nem cél. Hanem az a következmény, ha jól építkeztél.
Te hogyan tudod ezt elérni?
1️⃣ Úgy, hogy már az elején tudatos döntéseket hozol: nem az árversenybe szállsz be, hanem piacot edukálsz.
2️⃣ Úgy, hogy nem csak embereket veszel fel, hanem kultúrát építesz – és kompetenciára bízod a bizalmat.
3️⃣ Úgy, hogy nem csak feladatokat delegálsz, hanem felelősséget, értelmet és döntési jogkört is.
4️⃣ Úgy, hogy nem te akarsz mindig ott lenni – hanem olyan rendszert hozol létre, ami nélküled is tudja, miért működik.
Tovább olvasnál? – Kapcsolódó cikkek az előző heti témához
Egy régebbi beszélgetésből kiindulva a múlt héten cikkekben dolgoztuk fel a legfontosabb tanulságokat.
👉 Olvasd el őket is — és gondold végig: hol tart most a Te vállalkozásod ebben a folyamatban?
Ha pedig még nem hallgattad meg a teljes beszélgetést Forray Nikivel — mindenképp érdemes. Konkrét példákon keresztül mutatja meg, hogyan építhetsz olyan céget, ami nemcsak nélküled is működik, de fejlődik is.
Comments