Mihez kezd egy stratégiai vezető, ha eltűnik a beszállítója?
- Zsolnai-Nagy Andrea
- júl. 10.
- 4 perc olvasás
Ha mélyebben érdekel, hogyan reagál egy tapasztalt vállalkozó egy beszállítói krízisre – hallgasd meg a teljes adást.
Nincs több beszállító – indul a stratégiai döntéshozatal
Egy olyan vállalkozó, aki évtizedek óta működik stabil rendszerrel, nem számít rá, hogy egyik napról a másikra eltűnik két legnagyobb beszállítója. És mégis: pontosan ez történt Forray Nikivel.
Beszél arról, hogy hogyan omlott össze egy alapnak hitt háttér, és mi volt az első reakciója. A Santia működésének jelentős része két amerikai beszállítóra épült.
Ezek a cégek hosszú éveken át biztosították a kulcstermékeket – stabil partnerek voltak, rendszeres rendelésekkel, kiszámítható együttműködéssel. Aztán egyik nap jött a hír:
„Chapter 11. Csődbe mentek. És nem is szóltak.”
Niki csak a hírekből értesült az összeomlásról. Nem volt előzetes figyelmeztetés, nem volt utolsó rendelési lehetőség – egyszerűen megszűnt az ellátás.
Ez az a pont, ahol a legtöbb vállalkozó vagy bepánikol, vagy azonnal tűzoltásba kezd.
Niki viszont stratégiai szintű döntést hozott: nem pótlásban, hanem újragondolásban kezdett gondolkodni. Felmérte a helyzetet, és arra jutott – nem elég „másik beszállítót” keresni. A kérdés ennél nagyobb:Hogyan nézzen ki a jövőbeni működés, ha a régi lánc már nem biztonságos?
Ez nem csak beszerzési kérdés. Ez már a márkaérték, a logisztika, az ügyféltapasztalat és a működési filozófia újrakeretezése. Mert nem elég, hogy jön egy új partner – annak illeszkednie kell a cég értékeihez, ritmusához és ügyfélélményéhez is.
„Nem fogok Kínából rendelni csak azért, mert olcsóbb.”
Ez a döntés egyben pozicionálás is. Niki nem enged a minőségből, nem akar kompromisszumot – inkább keres új irányt, akár új kontinensről, csak hogy megmaradjon a márka integritása.
Nem terméket keresel – partnert építesz
A beszállító elvesztése nem csak ellátási kérdés volt. Niki számára a következő lépés egy teljes értékrendi döntés volt: nem keresgélni kezdett a piacon, hanem megfogalmazta, mit akar képviselni a jövőben is. A termék ugyanis nemcsak termék – hanem a márka egyik arca, értékmegtestesítője.
„A beszállítót már nem lehetett visszahozni. Újat kellett keresni. De olyat, aki illeszkedik a márkánk értékeihez.”
Ez a mondat mindent elmond: nem elég, hogy valaki tud lufit gyártani. Kell, hogy ugyanúgy gondolkodjon minőségről, esztétikáról, fenntarthatóságról. Niki nem akart bárkitől rendelni – olyan beszállítót keresett, aki hosszú távon beilleszthető a Santia rendszerébe.
Ezért is fordult olyan régiók felé, amelyekre korábban nem gondolt volna. A kolumbiai partnerrel való kapcsolat például nem a véletlen műve – hanem egy tudatos kutatás és kiválasztási folyamat eredménye.
A cél nem az volt, hogy „legyen valaki”, hanem hogy olyan legyen, akiben ott van a márkán belüli gondolkodás.
Egy ilyen döntés nem csak üzleti – ez már stratégiai szövetségépítés. Mert ha egy beszállító eltűnik, az nem csak árukiesést jelent, hanem márkaélmény-megbicsaklást. És ha ezt nem kezeled tudatosan, az ügyfél érzékeli először, és ott dől el minden.
Niki pontosan tudta, mi az, amit egy új partner nem veszélyeztethet: a márka pozícióját és a vevői élményt. Nem engedhette meg, hogy a váltás érezhető legyen a vásárlók számára.
Ezért olyan beszállítót keresett, aki nemcsak minőséget, hanem folyamatosságot, vizuális összhangot és értékazonosságot is tud biztosítani.
Ezért hozott olyan döntést, ami nemcsak a termékek pótlásáról szólt, hanem arról is, hogyan tudja a márkát stabilan továbbvinni.
„Ez nem csak logisztika. Ez már stratégiai döntés volt.”
Ez a hozzáállás különbözteti meg azt, aki csak működtet egy céget, attól, aki stratégiai vezetőként gondolkodik.
Új beszállító, új kontinens – de az értékek maradnak
A beszélgetés egyik kulcsmozzanata, amikor Niki részletesen mesél arról, hogy milyen elvek mentén keresett új beszállítót, és hogyan jutott el egészen Kolumbiáig. Ez nem egy spontán döntés volt – hanem egy hosszú gondolkodási és kiválasztási folyamat eredménye.
„Most már egy kolumbiai beszállítóval dolgozunk. Ugyanazokat az értékeket képviselik, amik számomra fontosak.”
Ez a mondat világosan mutatja: nemcsak az volt a cél, hogy újra legyen mit forgalmazni, hanem az is, hogy az új partner illeszkedjen a márka struktúrájába.
Fontos volt, hogy hasonlóan gondolkodjanak a fenntarthatóságról, a vizualitásról és a minőségről. A beszállítóváltás itt már nem csak működési kérdés volt – ez márkaépítési és vállalkozói döntés is.
Az is elhangzik, hogy a kolumbiai partner lufijai teljesen más stílust képviselnek, és ez új lendületet is adhat a márkának. Nem kompromisszumként érkeztek, hanem lehetőségként.
„Én nem akarok olyan terméket, amit nem raknál ki az asztalra. Ez nem csak dekoráció, ez élmény.”
Ez a megközelítés a különbség a tömegpiac és egy értékalapú márka között. A Santia nem az olcsó alternatíva akar lenni – hanem az, amit választasz, ha ünnepet szeretnél, nem csak egy terméket.
A váltás tehát nem csupán új logisztikai kapcsolat. Ez egy új partneri minőség, amely hosszú távon meghatározza a cég irányát.
És ez a stratégiai vezetői gondolkodás lényege: nem a gyors megoldásokat keresi, hanem azt nézi, hogyan tud egy válságból új lehetőséget építeni.
A stratégiai döntés ott kezdődik, amikor el tudod engedni a régi rendszert
Az epizód végére világosan kirajzolódik egy olyan vállalkozói hozzáállás, amit csak kevesen mernek képviselni: nem ragaszkodni mindenáron a régihez – hanem felismerni, mikor kell újratervezni.
Niki pontosan ezt tette. Nem próbálta visszahozni a megszűnt beszállítókat, nem próbált menteni, toldozni-foltozni – hanem egy teljesen új beszállítói rendszert kezdett felépíteni.
„Ez nem csak arról szólt, hogy honnan lesz újra lufi – hanem arról, hogy ki vagyunk mi, és milyen élményt akarunk adni.”
Ez a stratégiai szintű gondolkodás teszi lehetővé, hogy egy vállalkozás ne csak túléljen, hanem meg is erősödjön egy krízis után. A márka nem sérült – sőt, új szintre lépett. Új beszállító, új termékkör, új vizualitás – de a márkaértékek megmaradtak.
A tanulság nem az, hogy mindig lesz megoldás. Hanem az, hogy lesz megoldás, ha nem félsz újraépíteni. És ez a kulcsa a hosszú távú működésnek. Nem mindig azok maradnak talpon, akik a legnagyobbak – hanem akik tudnak újrafókuszálni, új szövetségeket építeni, új értékeket létrehozni.
„Nem a könnyebb utat választottam. De hosszú távon ez a biztos.”
Ez a mondat összefoglalja, mit csinál egy stratégiai vezető akkor, amikor eltűnik a beszállítója. Nem csak pótolja, ami hiányzik – hanem újraépíti azt, amiben valóban hisz.
🎧 Ha kíváncsi vagy, hogyan áll talpra egy cégvezető, amikor kiesik alóla a megszokott rendszer – hallgasd meg a teljes adást.
🎯 Eljött az idő, hogy ne csak tűzoltás legyen a válságkezelés – hanem tudatos stratégia? Jelentkezz és mi segítünk!
Comments