Piaci zaj vagy valódi igény: mire reagál a céged valójában?

Ha mélyebben érdekel, honnan tudhatod, hogy a céged valódi piaci igényre válaszol, vagy csak sodródik a zajjal, hallgasd meg a teljes epizódot.

Hallgatsz a piacra – de tudod, mit hallasz?

Jáger László történetéből világosan látszik, milyen könnyű belecsúszni abba, hogy egy vállalkozás nem tudatos stratégia mentén reagál, hanem külső zajokra válaszol. 

„Csináltunk ezt is, azt is, különböző ügyféltípusok, többféle megoldás... de nem tudtuk, mi az, amire igazán igény van.”

Ez nem egyedi helyzet. A startup működés egyik természetes velejárója, hogy nyitott maradsz az új lehetőségekre, visszajelzésekre, kapcsolatépítésre.

De ha nincs egyértelmű stratégiai fókusz, akkor minden új inger felülírhatja az előző irányt. És ebben az állapotban a cég nem fejlődik, csak reagál.

„Mindig azt néztük, hogy mire lenne még igény – de nem tudtuk, hogy mi az, amit tényleg mi akarunk építeni.”

Ez a mondat jól mutatja, mennyire vékony a határ piaci érzékenység és bizonytalanság között. A rugalmasság egy ponton túl a stratégia hiányát fedi el.

Ahelyett, hogy építenél egy erős, következetes modellt, csak figyelsz – és válaszolgatsz. És ettől a működés nem stabilabb lesz, hanem széttartóbb.

„Nem volt termékfókusz. Nem volt célpiac-fókusz. Csak nyitottság mindenre.”

Amikor a visszajelzés nem iránytű – hanem labirintus

A folyamatos visszajelzések nem segítették a tisztánlátást – hanem egyre nagyobb bizonytalanságot hoztak. Nem azért, mert rossz emberektől jöttek, hanem mert nem volt belső rendszer, ami alapján szűrni lehetett volna őket.

„Mindenki mást mondott. Egyik a terméket kritizálta, másik az árazást. A harmadik szerint a piacra lépés stratégiája volt rossz. Mi meg csak próbáltunk mindenkinek megfelelni.”

Ez az állapot sok vállalkozás számára ismerős: egy idő után már nem tudod, kinek a véleménye számít. A befektető mást akar hallani, az ügyfél mást kér, a tanácsadó más irányba küldene. És ha nincs belső fókusz, akkor a vezető elveszti a kontrollt a stratégiai döntések felett.

László elmondja: volt olyan időszak, amikor hetente változott az irány. Hol egy új partner miatt kellett módosítani, hol egy lehetséges ügyfél miatt tértek el a fókusztól. Ez nem innováció volt – hanem zavar. A modell nem fejlődött, csak állandóan újra lett csomagolva.

„Nem volt egyértelmű, hogy kinek csináljuk. És így aztán az sem volt világos, hogy minek.”

Amikor a vállalkozás nem belső stratégiát követ, hanem külső visszajelzésekre reagál, akkor elveszíti az identitását. Nem azért, mert ne lennének céljai – hanem mert ezeket a célokat minden külső inger át tudja írni. Ez pedig nem skálázható, nem stabil, nem vezethető működés.

A legnagyobb veszély ilyenkor nem az, hogy rossz irányba mész – hanem az, hogy egyáltalán nincs irány. Csak válaszok vannak – kérdések nélkül.

A stratégiai fókusz hiánya nem látszik az elején – csak amikor már késő

Az epizódban László arról is beszél, hogy a külső sokszínűség kezdetben lehetőségeknek tűnt. Többféle ügyféltípus, különböző termékverziók, párhuzamos projektek – minden nyitott volt. De egy idő után már nem lehetett tudni, mi az, ami igazán működik.

„Volt, hogy három különböző célcsoportnak próbáltunk egyszerre megfelelni. És mindegyikre volt is valamilyen megoldásunk. Csak egyik sem volt elég jó.”

Ez nem piaci bukás, hanem stratégiai túlterhelés. A cég egyszerre akart mindenhol ott lenni, minden igényt kiszolgálni – de nem volt mögötte fókusz. Nem volt egyetlen világos ügyfélkör, egy letisztult termékpozíció, egy domináns irány. És ez hosszú távon ellehetetleníti a skálázást.

„Nem volt mögötte adat. Nem volt mögötte döntés. Csak sodródtunk az alapján, hogy ki mit mondott, vagy éppen ki mit akart.”

Nem mindig a szándék hiányzik, hanem a rendszer. Mert a legjobb vezető sem tud jó döntést hozni, ha nincsenek világosan priorizált szempontjai.

És ha nincs adat, nincs stratégiai logika – akkor az üzleti működés nem tervezhető, csak reagálható.

László azt is hangsúlyozta, hogy soha nem volt idő elég mély kutatást végezni. Nem volt idő tesztelni, összehasonlítani, iterálni. Mindig jött valami új visszajelzés, valami új lehetőség – és ez állandó mozgásban tartotta a céget. De ez a mozgás nem előre vitt – csak elfárasztott.

„Nem volt idő megállni, végiggondolni, újratervezni. Csak csináltuk, amit éppen kellett.”

Ez nem tudatos működés volt, hanem túlélés. És ez a különbség aközött, hogy egy cég épül – vagy csak működik.

Nem mindig bukás, ha leállsz – néha az az egyetlen jó döntés

A beszélgetés végére László kimondja: el kellett engednie a működést, mert nem volt tovább. A rendszer nem épült fel, a fókusz szétesett, a döntések mögött nem volt elég adat vagy stratégia. És ez nem kudarc volt számára, hanem egy felszabadító felismerés.

„Nem lehetett azt mondani, hogy nem működött – de azt sem, hogy működött.”

Ez tökéletesen összefoglalja azt az állapotot, ahol a működés látszólag folytatódik, de már nincs benne jövő. A cég nem omlik össze, de nem is fejlődik. A vezető ott van, de már nem viszi előre – csak tartja egyben, ameddig lehet.

És amikor ez már nem tartható tovább, akkor az egyetlen racionális döntés az, ha leállsz.

„A végén már nem volt kérdés. Ki kellett mondani, hogy ennyi volt.”

Ez nem gyengeség, hanem stratégiai belátás. Annál is inkább, mert a túl sok irány, a túl sok visszajelzés, a túltolt nyitottság nem teszi lehetővé a világos működést. 

László elmondja, hogy ha újra csinálná, teljesen más szemlélettel indulna el – és előbb meghúzná a határokat.

🚀 Szeretnél részesedést egy startupban – anélkül, hogy mindent kockáztatnál? Most lehetőséged van mikrobefektetőként csatlakozni. A tulajdonosi kártya megvásárlásával a belépés egyszerű és automatizált. Akik ma lépnek, holnap előnyből indulnak.

🎧 Ha kíváncsi vagy arra, hogyan ismerheted fel időben, hogy a céged nem valódi igényre válaszol, hanem a piaci zajra, hallgasd meg a teljes epizódot.

🎯 Úgy érzed, hogy túl sok külső elvárásnak próbálsz megfelelni, és itt lenne az ideje, hogy végre saját fókuszt adni a cégednek? Jelentkezz és mi segítünk!

👉 Cégre Szabott Workshop

👉Csoportos Workshop