A konkurensedet te képezted ki.
- Zsolnai-Nagy Andrea
- 4 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
Ha mélyebben érdekel a téma, hallgasd meg Kolozsvári Arnold Csaba teljes beszélgetését a MagyarBusiness Podcast adásában.
Amikor a tanítványból rivális lesz
Vállalkozóként természetes, hogy tanítasz, mentorálsz, tudást adsz át. De mi történik, amikor az, akit felépítettél, egyszer csak szembefordul veled? Amikor az egykori lelkes jelentkező, aki alig várta, hogy nálad dolgozhasson, egyszer csak saját utat választ – és versenytárssá válik?
Arnold pontosan ezt élte át, ráadásul nem is egyszer. Volt olyan oktató, aki sírt, amikor felvette, annyira akart csatlakozni a csapathoz. Aztán ez az ember lett az első, aki kilépett – és magával vitt tanítványokat is.
Ez nemcsak szakmai, hanem személyes törés is volt.
Arnold nemcsak képzett, hanem befektetett ezekbe az emberekbe: anyagilag támogatta az okleveleiket, segítette őket a vizsgákra való felkészülésben. Volt, aki megbukott a próba-vizsgán, mégis kapott lehetőséget.
Ezek után különösen fájó volt látni, amikor a lojalitás helyett önérdek vezérelte döntéseket hoztak.
„Nem is hallgattak meg. Egyszerűen csak kisétáltak.”
Ez az élmény sok vállalkozó számára ismerős lehet: amikor a saját kezed munkája egy napon versenytársad lesz. Amikor az, akit mindenre megtanítottál, hirtelen a te piacodon jelenik meg – és akár ellened is dolgozik.
Ez nem csak egó kérdése. Ez stratégiai probléma. Mert ha a céged tudását mások viszik tovább, az azt jelenti, hogy a struktúrád nem védett. Nincs rendesen lefektetve, mi a közös, mi a személyes.
A jó szándék kevés, ha nincsenek határok
Arnold esete nem egyedi, de az őszinteséggel, ahogy beszél róla, mégis ritka. Amit megtapasztalt, az nemcsak az üzleti naivitás ára volt, hanem a túlzott bizalom következménye is. Ő ugyanis nemcsak munkatársakat keresett, hanem közösséget épített. A céget egy családi hangulatú légkörre alapozta, ahol az oktatók valódi megbecsülést kaptak.
„Fontos volt, hogy azok az emberek, akik nálam dolgoznak, ne csak munkavállalóknak érezzék magukat, hanem a közösség részének.”
És itt történt a törés. Mert amikor ezek az emberek – akikkel évekig együtt dolgozott, akiket ő maga mentorált, akikkel személyes kapcsolatot épített – kiléptek, és még ügyfeleket is vittek magukkal, az nem csak üzleti kihívás volt.
Ez érzelmi sokk is volt. Különösen azért, mert közülük többeknek ő fizette ki a tanfolyamokat, az okleveleket, sőt, volt, aki megbukott a próbavizsgán, de Arnold még így is bízott benne, és lehetőséget adott neki.
„Ez az ember, aki elsőként lépett ki, én fizettem a képzését, támogattam az elejétől fogva. Mégis ő volt az, aki hátat fordított.”
A történet nem egyedi, de tanulságos. Mert a legtöbb vállalkozó – különösen akkor, ha értékalapúan épít – hajlamos a jóhiszeműségre. Azt gondolja: ha én tisztességes vagyok, a másik is az lesz. De a valóság sokszor mást mutat. A jó szándék nem védi meg a céget. A rendszer védi meg.
Arnold ezért döntött úgy, hogy teljesen átszervezi a működést. Nem lesz több alvállalkozó. Nem lesz több „félig kívülálló”. Mostantól minden oktató munkavállalóként dolgozik, egyértelmű szabályrendszerrel, belső működési kézikönyvvel, pontos elvárásokkal.
Ez nem a bizalom elvesztését jelenti – hanem annak felismerését, hogy a bizalom csak akkor működik hosszú távon, ha van mögötte egy világos rendszer.
Arnold ezt világosan kimondja: „Ez a cég nem franchise. Ez nem egy tábla a falon. Ez az én vízióm.” És ezt a víziót nem hajlandó többé kiszolgáltatni bizonytalan elköteleződésnek.
A közösség szoros, de nem véd meg a töréstől
Arnold vállalkozása nem egy tipikus fitneszterem. Sokkal több annál. Olyan hely, ahol az emberek valódi, személyes kapcsolatot alakítanak ki egymással – edző és tanítvány között, és gyakran azon túl is.
Ez az erősség azonban egy idő után kockázattá vált.
A kilépett oktatók ugyanis nem csak egy céget hagytak hátra – klienseket is vittek magukkal, akik velük építettek ki szoros kapcsolatot.
„A tanítványok nem feltétlenül hozzám kötődtek, hanem azokhoz az edzőkhöz, akikkel minden héten találkoztak, akik ismerték a problémáikat, a céljaikat.”
Ez nem hanyagság volt, hanem természetes következménye annak a modellnek, amit felépített. A személyre szabott edzés, az empatikus hozzáállás, a közös célok és eredmények szoros kötődést alakítottak ki oktató és tanítvány között. Ez önmagában pozitív – amíg az oktató a csapat része marad.
De amikor az edző távozik, a tanítvány könnyen követi. És ez nem csupán üzleti veszteség, hanem stratégiai figyelmeztetés is: ha a rendszer egy-egy személyre épül, nem pedig az egész csapatra és a cég értékrendjére, akkor egyetlen ember távozása láncreakciót indíthat el.
Arnold ezt a helyzetet nem hárította másokra, hanem elemzett, tanult, és változtatott. Tudatosan elkezdte áthelyezni a fókuszt a személyektől a struktúrára. Ez nem azt jelentette, hogy elvágta volna az emberi kapcsolatokat – épp ellenkezőleg. Kiterjesztette azokat: immár nemcsak az oktatókkal, hanem a vezetőség részéről is aktív kapcsolatépítés indult el a tanítványokkal.
„Most már menedzserünk is rendszeresen kapcsolatba lép a tanítványokkal, visszajelzéseket kérünk, Google review-kat gyűjtünk, figyelünk arra, hogy mit tapasztalnak.”
Ez a rendszer nemcsak erősíti a kötődést a cég irányába, de lehetőséget is ad arra, hogy egy esetleges változás – például egy edző távozása – ne rendítse meg a tanítvány bizalmát.
Egy ilyen szoros közegben ugyanis az emberi kapcsolatok fontosabbak, mint bármilyen marketing vagy kedvezmény. De ha ezek a kapcsolatok csak egyetlen emberhez kötődnek, akkor a vállalkozás kiszolgáltatottá válik. Ezért volt stratégiai fordulópont, amikor Arnold felismerte: a céget nem lehet egyénekre bízni. Csapatra, értékekre és rendszerre lehet.
Amit tanulsz belőle: adj át tudást, de építs rendszert is
Kolozsvári Arnold Csaba története nem egyedi, de rendkívül tanulságos: nem az a baj, hogy valakit megtanítasz egy szakmára. A probléma ott kezdődik, ha nem szabod meg, mit visz magával, ha távozik.
Vállalkozóként a tudásmegosztás kötelesség – de a rendszerépítés kötelesség önmagaddal szemben is. Arnold példája azt mutatja, hogy nem elég jó embereket felvenni, jó struktúrát is kell építeni köréjük.
Ezért lett minden oktató a továbbiakban munkavállaló. Ezért készült el egy belső működési kézikönyv, ami rögzíti az elvárásokat, a programok minőségét, a tanítás metodikáját. Mert a konkurens nem attól jön létre, hogy valaki elmegy – hanem attól, ha mindent visz.
És ha mindent vihet, az nem az ő hibája. Hanem a tied.
Arnold nem hibáztat. Nem hárít. Tanul. Változtat. És tovább építkezik. Most már stabil alapokon, új oktatókkal, megerősített struktúrával – és azzal a felismeréssel, hogy a lojalitás nem magától értetődő. Az épül. Rendszerből. Kulturából. Stratégiai gondolkodásból.
Ha te is emberekkel dolgozol, ha tudást adsz át nap mint nap, kérdezd meg magadtól: meg tudnád védeni a cégedet akkor is, ha valaki holnap távozik? Mert ha nem, akkor nem csak a konkurensedet képzed ki – hanem a saját gyengeségedet is felerősíted.
🎧 Ha érdekel minden, amit egy erős vállalkozónak tudnia kell a lojalitásról és a csapatépítés valódi buktatóiról, hallgasd meg a teljes adást!
🎯 Ha hasonló kihívásokkal küzdesz, jelentkezz,és segítünk konkrét megoldásokkal!
Comments