Miért lett stratégiai döntés az anyanyelv kizárása?

Ha érdekel, hogyan tudatosult benne ez a döntés, és milyen következményekkel járt, hallgasd meg Kolozsvári Arnold Csaba teljes beszélgetését a MagyarBusiness Podcast adásában.

Amikor az anyanyelv nem segít, hanem visszaránt

A legtöbb vállalkozó, amikor idegen közegbe kerül, biztonsági pontokat keres: nyelvet, ismerősöket, közösséget. Arnold viszont tudatosan kizárta a magyarságot az életéből.

Ez nem pusztán nyelvi, hanem stratégiai döntés volt: leválni egy olyan közegről, ahol nem látta a lehetőséget a fejlődésre.

„Olyan szinten csalódtam a saját népemben, hogy nem kerestem a társaságukat.”

Nem nosztalgiára, hanem távolságra volt szüksége. Nem akart magyar beszélgetéseket, közösségi programokat.

Ki akart lépni abból, amit maga mögött hagyott.

Ez a kizárás lett a saját újraépítkezésének első lépése. Ha magyarul beszélt volna, magyar közegben ragad. Ha abban marad, nem tanulja meg az angolt – és nem tud kapcsolódni.

„Elkerültem a magyarságot évekig.”

Amikor nem a nyelvtől, hanem a világlátástól kell elszakadni

Arnold kivonulása a magyar közegből nem menekülés volt – hanem egy tudatos értékváltás. Nem azért zárta ki az anyanyelvét a mindennapjaiból, mert szégyellte volna, hanem mert felismerte: az a gondolkodás, amiben felnőtt, korlátozza.

A beszélgetésben világosan elmondja: nem hitt abban, hogy Magyarországon tisztességes úton lehet érvényesülni. Ahol a teljesítményt nem elismerik, hanem kihasználják – ott szerinte nem érdemes maradni.

„Nem láttam azt, hogy csak kemény munkából és tisztelettel és tudással az ember valamit el tud érni úgy, hogy ne kelljen lopni, csalni vagy hazudni.”

Ez a felismerés nem egy pillanat alatt született meg benne, hanem egy folyamat része volt. Az amerikai közeg nem volt könnyebb – de másféle logikát követett. Ott legalább azt érezte, hogy ha beleteszi a munkát, annak lesz következménye.

A magyar kapcsolatok megtartása ehhez képest visszahúzta volna abba a rendszerbe, ami ellen elindult. Ezért nem keresett ismerősöket. Nem járt magyar helyekre.

Nem akart hallani olyan gondolkodásról, amiből ki akarta magát emelni.

Ez nem düh volt – hanem egy belső újrarendeződés. Egy olyan lépés, ahol nem az identitását adta fel, hanem azt a mentális teret zárta le, amiben nem tudott fejlődni.

Amikor a nyelv fal helyett eszköz lesz

Arnold döntése, hogy nem beszél magyarul, nem volt szimbolikus – hanem működési minimum. Nem azért hallgatott el, mert tagadni akarta a származását, hanem mert tisztában volt vele: ha meg akar tanulni működni egy másik világban, akkor a saját világát időlegesen ki kell kapcsolnia.

A beszélgetésben az is kiderül, hogy egyáltalán nem beszélt angolul, amikor megérkezett. A hétköznapi ügyintézéstől a munkakeresésig minden kommunikációs helyzetben falakba ütközött. Ez nemcsak lassította volna – hanem teljesen megbénította, ha megengedte volna magának, hogy a saját nyelvére támaszkodjon.

Ezért inkább a csendet választotta.

Nem kapaszkodott ismerős nyelvbe, kifejezésekbe, biztonságba – hanem figyelt, elemzett, és a maga tempójában építette fel az új nyelvi rendszerét. Ezt a fegyelmezett befelé fordulást nevezte meg úgy, hogy:

„Direkt nem akartam magyarul beszélni.”

A magyar közeg kerülése nemcsak azt jelentette, hogy nem társalgott magyarokkal. Azt is, hogy nem kereste azt a gondolkodásmódot, ami a saját nyelvéhez kötődött. Mert tudta: nem elég szavakat megtanulni – szemléletet is kell váltani. És amíg a saját nyelvén gondolkodik, addig a másik világ logikáját nem tudja teljesen befogadni.

Ez a felismerés nemcsak gyorsabb nyelvtanulást eredményezett, hanem teljesen más működést hozott. Arnold nem a fordítófüzetek vállalkozója lett, hanem olyan ember, aki képes volt adaptálódni – mert megengedte magának a tanulás kényelmetlenségét.

A nyelv tehát nem identitáskérdésként jelent meg nála, hanem integrációs döntésként. Egy olyan lépésként, amely nemcsak az amerikai közeghez hozta közelebb – hanem eltávolította attól, amit már nem akart újra felépíteni.

Az újratanulás nem nyelvleckével kezdődik, hanem leválással

Arnold számára az anyanyelv kizárása nem egy elméleti döntés volt. A gyakorlatban az jelentette: nem beszélt magyarul, nem hallgatott magyar szót, és nem kereste a magyar emberek társaságát. 

Mindezt nem azért, mert szégyellte volna, hogy honnan jött – hanem mert meg akarta adni magának az esélyt, hogy valami mássá váljon.

Ez nem volt könnyű. Egyedül volt, nem értette, amit mondanak neki, nem tudott visszabeszélni, és nem volt ott senki, aki anyanyelven segített volna. De épp ez az elszigeteltség kényszerítette ki, hogy tanuljon, figyeljen, és haladjon előre.

Aki vállalkozik, pontosan érti, mit jelent ez: amikor már nincs visszaút, csak az visz tovább, ha előre lépsz. Arnold nem várta meg, míg megtanul angolul – úgy döntött, hogy tanulás közben is mozgásban marad. Nem kapaszkodott a múltba, mert tudta, hogy akkor nem lesz jövő.

Az anyanyelv kizárása nem veszteség volt – hanem az egyetlen érdemi döntés, amit akkor meg tudott hozni.

🎧 Ha érdekel, hogyan alakította át Arnold önmagát azáltal, hogy tudatosan távol maradt a magyar közegtől, hallgasd meg a teljes beszélgetést a MagyarBusiness Podcast adásában.

🎯 A komfortzóna nem csak hely – gondolkodásmód is. Ha ebből lépnél ki, segítünk megtalálni a saját működési stratégiád:

👉 Cégre Szabott Workshop – ha már elindultál, de kell egy éles külső szem, hogy átlépd a következő szintet

👉 Csoportos Workshop – ha olyan vállalkozói közegben tanulnál, ahol nem szégyen a nulláról indulni, de elvárás a haladás