Search this site

Hogyan lesz a tojásból skálázható üzlet? Feldolgozás, hatékonyság és versenyelőny KKV-knak. Tanulj iparági példákból most. << Vissza az epizódokhoz A tojás mint aranybánya Hogyan építesz iparágat egy hétköznapi alapanyagból? 2026. március 30. Van egy pillanat, amikor egy vállalkozás sorsa eldől - és ez a pillanat gyakran évekkel korábban történik, mint gondolnánk. Dr. Németh Csaba családjának esetében ez 1992-93-ban volt, amikor az édesapja, agrármérnökként, észrevette, amit akkor még szinte senki más Magyarországon: a nyugati piacokon már elindult egy folyamat, aminek itthon is be kell következnie. A Németh család nem véletlenül lett a hazai tojásfeldolgozás egyik zászlóshajója. Csaba szülei mindketten kertészmérnökök, a család generációkon át állat- és növénytermesztéssel foglalkozott - ő az első élelmiszermérnök a családban. És pont ez a kombináció - agrár gyökerek plusz élelmiszertudomány - hozta létre azt a vállalkozást, ami ma a Capriovus néven fut, és aminek fejlesztési vonala, a ToTu, mára nemzetközi elismerést és Év Agrárembere jelölést hozott Csabának. Ez a beszélgetés arról szól, hogyan lesz egy hagyományos alapanyagból - a tojásból - innováció, ami valóban eljut a boltok polcára. Nem elméletről van szó. Csaba pontosan azt csinálja, amit minden vállalkozónak tanulságos látni: felismeri a piaci rést, tudományosan megalapozza a döntéseit, és nem fél megkérdőjelezni azt, amit "mindenki tud". TOJÁSTERMÉK VS. HÉJAS TOJÁS - MIÉRT VAN SZÜKSÉG A FELDOLGOZÁSRA? A legtöbb magyar fogyasztó számára a tojás egyenlő a héjas tojással, amit otthon törünk fel. Csaba viszont egy egészen más világot mutat be: vannak gépek, amik óránként 70 ezer tojást törnek meg, és külön választják a fehérjét a sárgájától. Ez nem luxus - ez szükségszerűség. Gondolj bele: egy tésztaüzem, ami több ezer kiló tojásbeltartalmat használ naponta, fizikailag nem tudná megoldani, hogy alkalmazottak kézzel törjék fel a tojásokat. A feldolgozott tojáslé nem csak kényelmi termék - biztonsági és hatékonysági kérdés. Az elválasztás pedig azért fontos, mert más-más felhasználóknak más-más részre van szüksége. A cukrásznak más arányban kell a sárgája, a testépítőnek szinte kizárólag a fehérje, a hagyományos tojáslikőr-gyártónak megint más kombináció. Egy alapanyagból, okos feldolgozással, teljesen különböző piacokat lehet kiszolgálni. A tanulság vállalkozóknak egyértelmű: amikor egy alapanyagot vagy szolgáltatást csak egyféleképpen kínálsz, valószínűleg piacokat hagysz az asztalon. A szegmentálás - ugyanabból a nyersanyagból különböző végtermékek különböző vevőknek - önmagában lehet a növekedési stratégiád. A CSALÁDI VÁLLALKOZÁS EREDETE - FELISMERNI A RÉST, MIELŐTT MÁS MEGLÁTJA 1992-93 körül, amikor Magyarországon még szinte kizárólag héjas tojással dolgoztak a konyhák, az amerikai gyorséttermi láncok megjelenése Magyarországon hozott egy fontos felismerést. Ezek a láncok azt mondták: a héjas tojás fertőzésforrás, a héjhulladék probléma, kell egy dobozos, feldolgozott alternatíva. Csaba édesapja - aki maga is agrármérnök volt - meglátta ebben a lehetőséget. Nem várt arra, hogy valaki más csinálja meg itthon. Elindította azt, ami ma családi vállalkozásként, generációkon átívelve működik. **"Ez volt édesapámnak egy nagyon zseniális meglátása."** Ez a mondat sokat elárul arról, hogyan gondolkodik Csaba a vállalkozásról: nem a saját érdemeit hangsúlyozza, hanem azt a felismerést, ami az egészet elindította. A vállalkozói siker gyakran nem a "mit csinálunk" kérdésében dől el, hanem abban, hogy valaki időben észreveszi: "erre igény lesz, mielőtt még mindenki látná." Ha te most egy iparágban dolgozol, és azt érzed, hogy "ez még nem probléma nálunk" - érdemes megnézni, mi történik már a fejlettebb piacokon. Az, ami ma külföldön trend, holnap itthon lehetőség. A ToTu TERMÉKCSALÁD - AMIKOR A TOJÁSBÓL TEJTERMÉK-HELYETTESÍTŐ LESZ Itt jön a beszélgetés talán legmeglepőbb része. Csaba és csapata kifejlesztett egy tojásfehérje-alapú termékcsaládot, ami tejtermékeket helyettesít - túrót, joghurtot - azok számára, akik tejallergiásak, laktózérzékenyek, vagy paleo/keto diétát követnek. A kihívás nem kicsi: a tojásnak van egy nagyon intenzív, sajátos íz- és illatvilága. A cél az volt, hogy ez a jellegzetes tojásíz szinte teljesen eltűnjön a végtermékből, miközben az állag - a "túrósság" - megmaradjon. **"Nagyon fontos, hogy az íze is nagyon hasonló legyen."** A folyamat mögött 17 lépés áll, kizárólag fizikai eljárásokkal - szűrés, hőkezelés - semmi kemikália. És igen, ez szabadalmaztatott eljárás, ami nyilvánosan is elérhető a szabadalmi hivatal oldalán, ha valaki utána akar járni. Ez a rész azért fontos vállalkozóknak, mert megmutatja: az innováció nem mindig azt jelenti, hogy valami teljesen újat találsz fel. Gyakran azt jelenti, hogy egy meglévő alapanyagot úgy alakítasz át, hogy egy másik piaci szegmens - itt: az érzékeny fogyasztók - számára is elérhetővé válik. MIÉRT VAN ROSSZ HÍRE A HÉJAS TOJÁSNAK - ÉS MIÉRT ALAPTALAN? Csaba egy fontos félreértést tisztáz: a legtöbben azt hiszik, a feldolgozott tojástermék kevésbé biztonságos, mint a héjas tojás otthon. A valóság ennek majdnem az ellenkezője. A szalmonella - amitől mindenki tart - egy viszonylag gyenge baktérium, ami már 55 fokon elpusztul. A feldolgozó üzemekben a teljes tojástelepeket folyamatosan monitorozzák a legjobb szakemberek; ha egy telep fertőzött, azonnal kiderül, és intézkednek. A valódi kockázat nem magával a tojással van, hanem a kezeléssel: ha egy kezdő konyhai dolgozó a tojást egy vágódeszkára teszi, majd ugyanarra a deszkára paradicsomot vág (amit nem hőkezelnek), a keresztszennyeződés ott történik - nem a tojás hibájából. **A tanulság:** sokszor azt hisszük, hogy egy termék vagy folyamat kockázatos, miközben a valódi kockázat egy másik lépésben rejlik. Vállalkozóként érdemes megkérdőjelezni a "köztudott" félelmeket, és megnézni, valójában hol keletkezik a probléma. MENNYI TOJÁST ESZÜNK VALÓJÁBAN? A REJTETT FOGYASZTÁS Egy átlagos magyar évente kb. 290 tojást fogyaszt - ez sokkal több, mint amit a legtöbben gondolnának magukról. A trükk az, hogy a tojás nagy része nem "tojásként" kerül a gyomrunkba, hanem rejtett összetevőként: száraz tésztában, süteményben, krémekben. Ez a felismerés üzleti szempontból is releváns: a B2B piac (élelmiszeripari felhasználók) sokkal nagyobb, mint amit a végfogyasztói statisztikák sejtetnek. Ha egy alapanyagot gyártasz vagy dolgozol fel, a valódi kereslet gyakran a láthatatlan, ipari felhasználásban van, nem a boltpolcon. EU VS. USA - A TOJÁSMOSÁS REJTÉLYE ÉS A SZABÁLYOZÁSI KULTÚRA Az egyik legérdekesebb kitérő: az USA-ban kötelező megmosni a tojást, mielőtt a boltba kerül, az EU-ban viszont ez tilos. Ennek az az oka, hogy a tojáshéjon van egy természetes védőréteg, ami megakadályozza a baktériumok bejutását - ha ezt lemossuk, a tojás sebezhetőbbé válik, hacsak nem kombináljuk szabályozott hűtési és páratartalom-technológiával. Emiatt nem is lehet egyszerűen tojást exportálni-importálni a két kontinens között - a szabványok alapvetően különböznek. Ez remek példa arra, hogy ugyanarra a problémára (élelmiszerbiztonság) két teljesen eltérő, mégis működő megoldás született - attól függően, hogy milyen infrastruktúrába és kulturális kontextusba illeszkedik. TÚLSZABÁLYOZÁS VAGY VÉDELEM? A DILEMMA, AMI MINDEN VÁLLALKOZÓT ÉRINT Csaba nyíltan felveti a kérdést: a mai szigorú élelmiszeripari szabályozások valóban a mi érdekünket szolgálják, vagy inkább megfojtanak minket? Példaként hozza fel a falusi nénit, aki házi bogyós lekvárt vagy horgászcsalit készít - rá ugyanolyan szigorú raktározási előírások vonatkoznak, mint egy nagyüzemi feldolgozónak, miközben a kockázata nulla. Ezzel szemben teljesen legálisan lehet otthon disznót vágni, és azt haverokkal megenni - ott szinte semmilyen szabályozás nincs. **"Az emberek általában saját magukkal sokkal elnézőbbek, mint másokkal szemben."** A tanulság: a szabályozás gyakran nem arányos a valós kockázattal. Vállalkozóként fontos tudni, hol vannak azok a szabályok, amik ténylegesen véded, és hol vannak azok, amik csak adminisztratív terhet jelentenek - és hol van az a pont, ahol érdemes megkérdőjelezni a status quo-t. A KOLESZTERIN-MÍTOSZ ÉS A CUKORIPAR TUDOMÁNY-BEFOLYÁSOLÁSA Az egyik legfontosabb üzenet: a tudományos "tényeknek" hitt információk időnként megbízótól függenek. Csaba felidézi, hogy brit tudósok - köztük Nobel-díjasok - később bocsánatot kellett kérjenek, miután kiderült: a cukoripar évtizedeken át fizetett kutatóknak azért, hogy a cukrot "egészségesnek" állítsák be a zsírokkal szemben. **"Azóta én az ilyen kutatásoknak nem hiszek bevallottan őszintén."** Csaba saját tesztje: megnézi, hogy egy adott élelmiszer ilyen formában létezett-e száz évvel ezelőtt. Ha igen, valószínűleg nem az igazi probléma. Ha egy teljesen új, ipari feldolgozású termékről van szó, ott érdemes óvatosabbnak lenni. A tanulság: mielőtt bármilyen "tudományos" állítást elhiszel - és mielőtt bármilyen üzleti döntést egy tanulmányra alapozol - érdemes megnézni, ki finanszírozta a kutatást, hány alanyon végezték, és mennyire régóta állítja ugyanezt a szakma. A JÖVŐ - MAGYAR AGRÁRIUM VS. GLOBÁLIS MÉRETGAZDASÁGOSSÁG A beszélgetés egyik legélesebb üzleti pillanata: Csaba szerint Magyarországnak esélye sincs versenyezni tömegtermeléssel. Amíg Magyarországon összesen 4,5 millió tojótyúk van, Ukrajnában egyetlen farmon 19 millió. Brazíliával, Ukrajnával a héjas tojás árversenyében nem lehet nyerni. **A válasz Csaba szerint: egyediség, nem méret.** Nem arra kell törekedni, hogy "feltaláljuk a spanyolviaszt", hanem hogy egy meglévő alapterméknek (mint a tojás) egyedi, technofunkcionális tulajdonságait fejlesszük tovább - jobb oldhatóság, jobb felhasználhatóság, olyan tulajdonságok, amik globálisan is újdonságot jelentenek. **"Én az egyéniségben látom a lehetőségeket."** Ez pontosan az a stratégia, amit minden kisebb piacon versenyző magyar vállalkozásnak érdemes megfontolnia: ha a méretben nem lehet nyerni, a differenciálásban lehet. ZÁRÓ TANULSÁG Dr. Németh Csaba beszélgetése egy olyan iparágba enged betekintést, amiről a legtöbben azt hiszik, hogy nincs benne innováció - és pont ez bizonyítja az ellenkezőjét. Egy hagyományos alapanyagból, tudományos megalapozottsággal és a piaci rések felismerésével, világszínvonalú terméket lehet építeni. A legfontosabb üzenetek: ismerd fel a rést, mielőtt más látná meg; kérdőjelezd meg a köztudott "igazságokat", és nézd meg, mi áll mögöttük valójában; és ha méretben nem versenyezhetsz, versenyezz egyediséggel. Ha ez az epizód megérintett, és úgy érzed, a saját vállalkozásodban is van egy fel nem ismert rés vagy egy megkérdőjelezetlen "igazság" - hallgasd meg a teljes epizódot, oszd meg valakivel, akinek szüksége van rá, és iratkozz fel, hogy ne maradj le a következő beszélgetésekről. FOGLALJ IDŐPONTOT - INGYENES STRATÉGIAI BESZÉLGETÉS Ha Dr. Németh Csaba történetéből azt szűrted le, hogy a saját vállalkozásodban is van egy fel nem ismert lehetőség - egy piaci rés, egy egyediség, amit még nem használtál ki -, ne várj tovább, amíg valaki más veszi észre helyetted. Foglalj egy ingyenes, 30 perces stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol van a te "ToTu-pillanatod". 👉 https://www.magyarbusiness.org/ VENDÉG BEMUTATÁSA Dr. Németh Csaba a Capriovus családi vállalkozás szakembere, amit édesapja alapított 1992-93 körül, felismerve a feldolgozott tojástermékek iránti igényt a magyar piacon. Csaba élelmiszermérnökként fejlesztette ki a ToTu tojásfehérje-alapú termékcsaládot - tejtermék-helyettesítőket azok számára, akik tejallergiásak, laktózérzékenyek, vagy paleo/keto diétát követnek. A fejlesztéseinek köszönhetően Csaba több alkalommal képviselhette Magyarországot nemzetközi innovációs utakon, és másodszor jelölték Év Agrárembere díjra. A legbüszkébb arra, hogy fejlesztései nem az íróasztalnak készülnek - a boltok polcain is sikeresek. 🥚 Capriovus: capriovus.eu 📱 ToTu Facebook: https://www.facebook.com/totutojastermek/ NE HAGYD KI A KÖVETKEZŐ EPIZÓDOT Ha szereted az olyan beszélgetéseket, ahol a vállalkozói gondolkodás találkozik a valódi szakértelemmel - iratkozz fel a Magyar Business Podcastra, kommentelj, és oszd meg azokkal, akiknek szükségük van erre a szemléletre. 👉 https://www.magyarbusiness.org/ Élő podcast epizód: Dr Németh Csaba – Január 21. 15:15-tól! CET Egy tojásfeldolgozással foglalkozó családi vállalat vagyunk, amit édesapám alapított ( capriovus.eu ). Ehhez kapcsolódon fejlesztettem egy tojásfehérje-alapú tejtermék helyettesítő termékcsaládot, a ToTu-t (https://www.facebook.com/totutojastermek/), ami kapcsán már számos siker történet részese lehettem (meghívások Magyarország képviseletére több innovációs úton, Év Agrárembere jelölés - ez most másodszor). Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a fejlesztések nem az íróasztalnak készülnek, hanem a boltok polcaira is felkerülnek, ott sikeresek. Hasznos linkek: Capriovus.eu Facebook.com Index.hu

<< Vissza az epizódokhoz Verő Barbara & Tarczali Patrícia | Future Proof Consulting Kft. 2023. december 4. "Nagyvállalati környezetből indult, vállalkozók, befektetők, az innovációs ökoszisztéma humántőke szakértői vagyunk." A 2019-ben alapított Future Proof Consulting fő tevékenysége a vállalati értéket növelő HR tevékenységre fókuszáló tanácsadás. A vállalat alapítói - Tarczali Patrícia és Verő Barbara - hisznek abban, hogy a hazai ökoszisztémában tevékeny magyar tehetségek kiaknázása által olyan rendszerszintű fejlődés érhető el, amely hosszú távon össztársadalmi és gazdasági problémákra kínál megoldást. Future Proof Consulting Kft ügyfélkörében megtalálhatóak befektetők, startupok, innovatív kkv-k, inkubátorok/akcelerátorok, valamint felsőoktatási intézmények is. A vállalat célja a magyar innovációs -és vállalkozói kapacitás növelése a humán tőke fejlesztése által. Future Proof consulting Kft. a neten Honlap Tarcali patrícia a neten LinkedIn Verő Barbara a neten LinkedIn Olvasd el a Recap cikkeket

Miért bukik el a legtöbb magyar a pénzügyein? Félelem, rossz döntések, drága „biztonság”. Tanuld meg az alapokat most. << Vissza az epizódokhoz Pénzügyi tudatosság nélkül nincs stabil cég 2026. március 16. Van egy kérdés, ami minden magyar podcast-hallgatót foglalkoztat, csak épp senki nem meri feltenni: mennyit keresel? Van befektetésed? Mennyi hiteled van? Moon Dávid szerint ez a hallgatás az egyik legveszélyesebb dolog, ami a magyar társadalommal történhet - és ebben az epizódban pontosan megmutatja, miért. Dávid a Pénz Egyetem alapítója, és 15 éve foglalkozik pénzügyekkel és befektetésekkel. 18 évesen kezdett day-tradelni, aztán forexezett, majd rájött, hogy a hosszú távú befektetés az, ami neki működik - útközben pedig többször is nullázta le magát. Ma egy olyan platformot épít, ahol több mint 40 szakértő tanítja a pénzügyi tudatosságtól a tőzsdéig, az ingatlanoktól a kriptóig azt, amit szerinte az iskolában senkinek nem tanítanak meg. A beszélgetés Fóris Attilával nem egy szokásos "hogyan legyél gazdag" epizód. Szó esik arról, miért néznek az emberek red flagnek egy teljesen legális adóoptimalizálási struktúrát, hogyan veszített el Dávid 30,5 millió forintot egy jóhiszemű ingatlanbefektetésen, és miért nem old meg semmit az állam helyetted - se Magyarországon, se máshol. MIÉRT FÉL A MAGYAR A PÉNZÜGYEITŐL? Dávid szerint a probléma gyökere lelki, nem technikai. A magyar emberek nagy százaléka teljesen jogosan fél a befektetésektől és a pénzügyektől - csak épp ez a félelem az ismeretlentől jön, nem a valós kockázatból. Vegyük a hitel példáját. A társadalmi emlékezetben ott ül a svájci frankos hitelek katasztrófája, és ebből az lett, hogy "a hitel rossz". Csakhogy Dávid rámutat: a svájci frankos hitel azért ment tönkre, mert nem forintalapú volt és nem fix kamatozású - vagyis az árfolyamkockázat vitte el az embereket, nem maga a hitel fogalma. Egy forintalapú, fix kamatozású hitel, amit átgondoltan használnak fel - például egy azonnal kiadható ingatlan megvásárlására -, egészen más kategória. Ugyanez igaz a tőzsdére. Az emberek rettegnek tőle, pedig egy diverzifikált ETF-portfólió (mondjuk egy S&P 500 alapú, 0,1%-os éves költséggel) az elmúlt 30-50 évben évi 10-12%-os hozamot termelt - nem befektetési csodafegyverként, hanem stabil, kiszámítható eszközként. Eközben rengetegen tesznek pénzt olyan unit-linked biztosításokba és megtakarítási alapokba, ahol az első három évben csak a jutalékot fizetik ki, és tíz év után is csak nullán vagy veszteséggel tudnak kiszállni. "Mi fánterem a hitel, mi fánterem a tőzsde, milyen lehetőségeim vannak, milyen célokat tudok kitűzni magamnak" - Dávid szerint ez az a négy alapkérdés, amivel mindenkinek tisztában kellene lennie, mielőtt bármilyen pénzügyi döntést hoz. A LEGVESZÉLYESEBB SZEREPLŐK PONTOSAN AZOK, AKIKHEZ FORDULNÁNK Az egyik legdöbbenetesebb történet az epizódban egy iskolai előadásról szól. Egy ismert bank pénzügyi tanácsadója bement egy iskolába, és azt mondta a gyerekeknek, hogy soha ne töltsék le a Revolutot, és soha ne menjenek a tőzsde közelébe se - mert az mind átverés. A tanár ott állt mellette, és hagyta. Dávid szerint ez nem rosszindulat volt. A probléma az, hogy azok a szereplők, akikhez az emberek pénzügyi tanácsért fordulnak - bankok, biztosítók, pénzügyi tanácsadók - gyakran maguk sincsenek képben. Nem szándékosan vernek át senkit; egyszerűen a saját félelmeiket vetítik ki azokra, akiket tanítanak. Ez az oktatási rendszer nagyobb problémájára is rávilágít: az iskola megtanít számolni és olvasni, de semmit nem tanít arról, hogyan kell pénzügyileg boldogulni a való életben. Ahogy Fóris Attila fogalmazott: "Gyakorlatilag semmit nem tanítanak nekik, amit tudnának használni az életük folyamán." A KAJMÁN-SZIGETEK CSAPDÁJA Dávid legnagyobb szakmai pofonja egy kriptó-alapú befektetési projekt volt, amit egy tehetséges partnerrel, Bencével közösen indítottak. A koncepció jó volt: egy strukturált alap, ahol kisebb tőkével rendelkező befektetők is részt vehetnek olyan kriptó-portfóliókban, amikkel korábban komoly hozamot értek el. A probléma a struktúrával kezdődött. Magyarországon ekkor még nem volt szabályozva ez a fajta alap, így a reális opciók egy máltai vagy egy kanadai cég bevonása voltak - végül a kanadai mellett döntöttek. A megoldás összesen kb. 200 000 dollárba került (100 000 a létrehozás, 100 000 az első év fenntartása). Amikor Dávid a tévében is elmagyarázta, hogy a struktúra jogilag miért van a Kajmán-szigeteken bejegyezve, azonnal "kivágta a biztosítékot" mindenkinél. Pedig - ahogy Dávid utólag rájött - a világ legnagyobb alapkezelőinek több mint 70%-a szintén Kajmán-szigeteki bejegyzésű, pontosan adózási és jogi okokból. Csak azoknak, akik nem ismerik ezt a világot, ez azonnal átverésnek tűnik. "Nyilván, hogyha neked nem célod átverni, lehúzni az embereket, akkor szerintem nem jut eszedbe, hogy más erre fog gondolni." Ehhez társult, Dávid saját bevallása szerint, egy pökhendi, alázat nélküli előadásmód is - ami tovább rontott a helyzeten. A projekt végül csúnyán elvérzett, de mint mondja: jobb is, hogy így alakult, mert az oktatás felé fordulva sokkal jobban megtalálta a helyét. 30,5 MILLIÓ FORINT EGY "BIZTOS" BEFEKTETÉSEN A legnagyobb anyagi vesztesége azonban nem a kriptóból jött, hanem egy ingatlanbefektetésből - abból, amit a magyarok általában a legbiztonságosabb befektetési formának tartanak. 2022-ben Dávid két, piaci ár alatti ingatlant szeretett volna megszerezni egy több milliárdos, hét éve működő magyar cégen keresztül - a tulajdonos egy ismerősének jó barátja volt, tehát a bizalom megvolt. A hiba az volt, hogy a pénzt nem ügyvédi letétbe helyezte, hanem megbízási díjként adta át közvetlenül, mert azt mondták neki: ha letétbe teszi, valószínűleg nem kapja meg azt a két ingatlant. A kapzsiság és a bizalom kombinációja végzetesnek bizonyult: a cég vezetői eltűntek - nemcsak az ő pénzével, hanem több száz másik ember befektetéseivel együtt. A tulajdonos ma börtönben ül; kiderült, hogy őt magát is átverte egy szlovák céghez kapcsolódó további szereplő. Akkori értéken 30,5 millió forintról volt szó - mai értéken ez több mint 200 millió forintnak felelne meg. "Az ingatlanos téma az annyira érdekes, mert tényleg aránylag biztos, de mégis nagyon sok az ilyen kétélyes, kérdéses, szürke területű megoldás." - Fóris Attila FOGLALJ IDŐPONTOT - INGYENES KONZULTÁCIÓ Kajmán-szigetek, 30,5 millió forint, egy tévhitekkel teli piac - Moon Dávid története jól mutatja, milyen könnyű rosszul dönteni, ha nincs mögötted egy tiszta stratégia. Ugyanez igaz a vállalkozásodra is: a növekedés nem a szerencsén, hanem a rendszeren múlik. Ha te is érzed, hogy itt az ideje rendet tenni a stratégiádban - mielőtt egy rossz döntés sokba kerül -, foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol a helye a következő lépésednek. https://www.magyarbusiness.org/ A VÁLLALKOZÓ ÉS A VÁLLALKOZÁS: KÉT KÜLÖN IDENTITÁS Az epizód egyik legfontosabb gondolati fordulata arról szól, hogyan keverik össze a vállalkozók a saját identitásukat a cégükkel. Fóris Attila szerint rengeteg vállalkozó úgy éli meg, mintha ő maga lenne a vállalkozás - és ha a cég bajba kerül, ők maguk omlanak össze. Dávid teljesen egyetért: "A vállalkozás az egy eszköz. A vállalkozás az nem én vagyok, a vállalkozás az egy nagyon-nagyon jó eszköz arra, hogy értéket teremtsek, arra, hogy pénzt termeljek, és hogy abból a pénzből én utána szabadságot tudjak, időt tudjak vásárolni magamnak, a családomnak és a szeretteimnek." A gyakorlati tanács: a vállalkozónak igenis ki kell vennie a cégből azt a pénzt, amit megérdemel - ne halmozódjon fel csak a cégben, mert az később nagy hiba lehet. Ugyanakkor legyen mindig egy pénzügyi "backup" a vállalkozás mellett - tőzsdei portfólió, ingatlan, bármi - hogy ha az üzlet bedől, az ember magánemberként ne dőljön be vele együtt. Dávid a saját cégénél jelenleg még a felépítési fázis stratégiáját követi: az elmúlt másfél évben szinte semmit nem vett ki, mindent visszaforgatott - de hangsúlyozza, hogy ez egyénfüggő, és van, akit épp az motivál jobban, ha az elején is ki tud venni valamennyit. NEM KELL TŐKE ÉS NEM KELL SOK IDŐ Az egyik legfontosabb üzenete Dávidnak azoknak szól, akik azt gondolják, hogy a pénzügyi fejlődés luxus, amit ők - orvosként, tűzoltóként, tanárként, bármilyen leterhelt hivatás mellett - nem engedhetnek meg maguknak. Ez szerinte óriási tévhit. Vannak stratégiák - Dávid szerint körülbelül három-négy - amikkel saját tőke és hitel nélkül is lehet ingatlant vásárolni. Vannak módszerek napi 15-20-30 perces tőzsdei kereskedésre, ahol nem a saját tőkét kockáztatjuk, és három hónap alatt kiderül, alkalmas-e rá valaki anélkül, hogy nagyobb összeget tett volna kockára. "Ma már tényleg bárki bármilyen helyzetben képes pénzt termelni, és képes azt jól befektetni." A kulcsüzenet: nem kell feladni a hivatást ahhoz, hogy közben pénzügyileg is fejlődjünk. A kettő nem zárja ki egymást. A BUKÁS NEM PROBLÉMA - A BUKÁSTÓL VALÓ FÉLELEM AZ Dávid nyíltan beszél arról, hogy háromszor nullázta le magát karrierje során. 26 évesen már majdnem elérte az anyagi függetlenséget - aztán egy rossz projekt és egy rossz befektetés miatt mindent elvesztett, és a nulláról, sőt mínuszból kellett újraépítkeznie. Ma jóval előrébb tart, mint akkor. Szerinte a világ legsikeresebb befektetői mind veszítettek már el pénzt - ez nem kivétel, hanem szabály. A félelem attól, hogy rossz döntést hozunk, teljesen emberi, de ezen át kell tudni verekedni magunkat, kalkulált kockázatokkal, tudatosan minimalizálva a veszteség lehetőségét. "Egyszerűen szükséges ahhoz, hogy tanuljunk belőle, felálljunk, leporoljuk magunkat, és utána megpróbáljuk még egyszer." KIVEL VEGYÜK KÖRBE MAGUNKAT Dávid szerint az egyik legnagyobb hiba, amit az emberek elkövetnek, hogy olyanokkal veszik körbe magukat, akiknél ők jobbak - ahelyett, hogy olyanokat keresnének, akiktől tanulhatnak. A baráti kör és a család - jó szándékkal, féltésből - gyakran visszatart a kockázatvállalástól. Dávid saját tapasztalata: a családja eleinte teljesen ellenezte a vállalkozói és befektetői útját. Nem rosszindulatból - egyszerűen a saját félelmüket vetítették ki rá. Mára ez teljesen megváltozott: az édesanyja ma már bátorítja, érdeklődik, sőt büszke rá. A tanulság: a család fontos szerepe nem a szakmai tanácsadás, hanem az érzelmi támogatás - a pénzügyi és vállalkozói kérdésekben inkább olyan közösséget, mentorokat érdemes keresni, akik ténylegesen értenek hozzá, és akik kényszerítenek minket a komfortzónánk elhagyására. MIÉRT TABU MAGYARORSZÁGON A PÉNZ? Az epizód zárásában Fóris Attila egy meglepő párhuzamot von: szerinte ugyanaz történik a pénzügyekkel Magyarországon, mint a szólásszabadsággal Kínában. Ha valamiről nem lehet szabadon beszélni, azt a problémát soha nem lehet megoldani. Magyarországon a pénz - mennyit keresünk, van-e befektetésünk, mennyi hitelünk van - ugyanolyan tabu téma, mint a politika. Dávid teljesen egyetért: "A pénz az egy szitok szó jelenleg az embereknél." Ha nem beszélünk róla szabadon, soha nem fogjuk megérteni, hogyan viselkedik, és soha nem fogunk tudni felkészülni egy folyamatosan változó, AI által is átalakuló világra. TANULSÁG A pénzügyi tudatosság nem luxus és nem is bonyolult tudomány - hanem alapjog, amihez idő és tőke nélkül is hozzá lehet kezdeni. A legnagyobb kockázat nem a bukás, hanem az, ha félelemből meg sem próbáljuk, és ha a pénzről soha nem beszélünk nyíltan. Ha ez a beszélgetés gondolkodásra késztetett, hallgasd meg a teljes epizódot, oszd meg valakivel, akinek szüksége lehet rá, és mondd el kommentben: te miben ismertél magadra? VENDÉG BEMUTATÓ Moon Dávid a Pénz Egyetem alapítója, vállalkozó és befektető, aki több mint 15 éve foglalkozik pénzügyekkel és befektetésekkel. 2021-ben jelent meg "Vedd kezedbe az irányítást" című könyve. A Pénz Egyetem küldetése, hogy minden magyar családnak megadja a lehetőséget az anyagi biztonság megteremtésére - mert Dávid szerint a pénzügyi tudás alapjog, nem kiváltság. A platform ma több mint 40 szakértővel, 400+ videókurzussal, munkafüzetekkel, VIP befektetési lehetőségekkel, mentorálással és ingyenes rendezvényekkel segíti a tőzsdével, ingatlannal, kriptóval, FIRE-mozgalommal, digitális termékekkel és vállalkozással kapcsolatos pénzügyi tudatosság fejlesztését - kezdőknek és haladóknak egyaránt. Ingyenes kurzus és Dávid könyve ajándékba: https://www.penzegyetem.hu/offers/Yxu5XzNN/checkout Weboldal: penzegyetem.hu FOGLALJ IDŐPONTOT - INGYENES STRATÉGIAI BESZÉLGETÉS Te hogy állsz a saját pénzügyi tudatosságoddal? Vállalkozóként könnyű elmerülni a cég napi működésében, és közben elfelejteni, hogy a saját anyagi biztonságodért is neked kell felelned - nem a cégednek, és nem az államnak. Ha szeretnél tiszta stratégiát kapni ahhoz, hogyan építs fel egy olyan vállalkozást, ami nem emészt fel mindent, és ami mellett a saját pénzügyeid is rendben vannak - foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol tartasz most, és merre érdemes lépned. https://www.magyarbusiness.org/ Élő podcast epizód: David Moon – Január 14. 15:15-tól! David Moon a Pénz Egyetem alapítója, vállalkozó, befektető; “Küldetésünk, hogy minden magyar családnak megadjuk a lehetőséget az anyagi biztonság megteremtésére, mert hiszünk abban, hogy a pénzügyi tudás alapjog, nem kiváltság. Hiszünk benne, hogy mindenki képes a pénzügyi szabadságra. Csak tudni kell, merre induljon. Mi ehhez adunk térképet!” Több mint 15 éves tapasztalattal rendelkezik pénzügyek, befektetések, értékesítés és marketing terén. Írt egy könyvet “Vedd kezedbe az irányítást” címmel, amely 2021-ben jelent meg. 40+ szakértő 400+ videó kurzus Munkafüzetek VIP befektetési lehetőségek Mentorálás, tanácsadás Online és offline rendezvények Karitatív Iskolai programok, előadások Ingyenes kurzusok Mesterelme csoportok Tőzsde, ingatlan, Kripto, FIRE, Digitális termékek, Vállalkozás, adózás, stb. Kezdőknek és haladóknak egyaránt! Ingyenes kurzus és David könyve ajándékba Weboldal: penzegyetem.hu

<< Vissza az epizódokhoz Ünnepek Áruháza és Santai / Forray Niki 2025. július 7. Te milyen vezető vagy válság idején? Forray Niki az elmúlt másfél évben pontosan ezt élte át. 30 éves vállalkozói tapasztalattal a háta mögött hirtelen szembesült azzal, hogy 50%-kal omlott össze a cégének forgalma — egyik napról a másikra . És nem egy, hanem három nagy beszállító ment csődbe, egymást követően. Ehhez jött a Temu brutális árversenye, a geopolitikai feszültségek, az infláció, a magyar piac beszűkülése. Mi maradt? Egy szó: újratervezés . Forray Niki őszintén beszél arról, hogy: miért vallottak veszteséget 2024-ben (először a cég történetében), miért kellett feltennie magának a kérdést: egyáltalán akarom-e még ezt csinálni? hogyan gondolkodik stratégiáról, kockázatkezelésről, vezetői rezilienciáról , hogyan használja az önismeretet és a csapatépítési módszereket túlélésre és hosszú távú építkezésre. Kiderül, hogy nem elég a régi SWOT-elemzés . Ma már risk management az alap. És hogy egy jó vezető először saját magát teszi rendbe — különben a cég sem fog talpra állni . Ha úgy érzed, hogy turbulens időkben vállalkozni maga a hullámvasút , akkor ez az epizód neked szól. Tanulj más hibájából, vedd át, ami működik — és készülj fel arra, ami jön. Miért a vezető személyes állapota határozza meg a cég túlélését? Amikor a világ kiszámíthatatlanná válik, a vezető belső stabilitása lesz a legfontosabb stratégiai eszköz. Forray Niki ezt saját bőrén tapasztalta meg, amikor sorra omlottak össze a kulcsbeszállítói. "Szerintem az én állapot az így nagyon fontos, és kezdett kiáltuk még egy harmadik könyvet, és az egy magyar írónőnek a könyvét... a Visszapattanás Művészete... szerintem szükségünk lesz rá, nagyon nagy fokú rugalmasságra, rezilenciára." Válság idején nem lesz tökéletes stratégia, nem lesz tökéletes terv. Egy dolgod marad: hogyan reagálsz te magad, és hogyan reagál a csapatod . Ezért Niki nemcsak pénzügyi és üzleti könyveket olvasott , hanem olyan anyagokat is, amelyek abban segítenek: hogyan tartsd meg a belső egyensúlyodat , amikor minden darabokra hullik. A személyes állapot hatása ugyanis közvetlenül megjelenik a cégben. "Amilyen állapotban én, mint vállalkozó vagyok, olyan lesz az egész vállalkozásom. Belőlünk fakad az egész." Niki ezt a szemléletet tudatosan építette be a mindennapokba , és ezzel adott keretet a csapatának is, hogy egyáltalán tudjanak működni az extrém körülmények között. Aki ma nem dolgozik saját rezilienciáján — annak a cégében is pánik és kapkodás lesz . Hogyan omlott össze egyik napról a másikra Forray Niki üzletének 50%-a? Ha azt gondolod, hogy több évtizedes, stabil beszállítói háttérrel biztonságban vagy, és a piac kiszámítható , gondold újra. Forray Niki példája azt mutatja, hogy még a legjobban felépített üzleti modell is pillanatok alatt meginoghat. Az elmúlt másfél év egyik legnagyobb kihívása nem a belső működésből vagy a hazai piaci versenyből jött, hanem onnan, ahonnan talán a legkevésbé számítana az ember: a kulcsbeszállítói láncból . Három, egymást követő súlyos krízis rengette meg Niki cégét — olyan mélységben, amit korábban ő maga sem tartott volna elképzelhetőnek. „Az én másfelemben arról szólt, hogy ezek a nagy amerikai cégek szép sorban csődbe mentek.” Az első sokk akkor érkezett, amikor a Party City , egy több mint 100 éves, nagymúltú amerikai cég csődöt jelentett. Ez nem akármilyen partner volt — a forgalmazott termékválaszték 50%-át tőlük szerezte be a cég. A legnehezebb azonban nem is a csőd ténye volt, hanem a teljes információs sötétség: „A management nem kommunikált semmit... több mint egy év bizonytalanságban éltünk.” A második ütés az Amscan bedőlése volt — az USA egyik legnagyobb party-termék gyártója. Ezzel újabb hatalmas rés keletkezett a portfólióban. A harmadik csapás sem váratott sokat magára: a 35. legnagyobb beszállító szintén válságba került, felvásárlás és kényszerű fúzió következett. „Felvásárolták őket, fúziónálniuk kellett.” Ez a sorozatos beszállítói válság különösen fájdalmas volt, mert Niki a kezdetektől nagyon tudatosan építette fel a partneri körét . Számára mindig kiemelten fontos volt, hogy olyan beszállítókkal dolgozzon, akik a fenntarthatósági értékrendet is képviselik: „Kínával soha nem kereskedtem... fontos volt nekem indulás óta a környezet. Az egyik legfontosabb termékvonal például olyan latex léggömbökből állt, amelyek: 100%-ban környezetbarátok voltak.” Mindez egyik napról a másikra omlott össze. A cég forgalma 50%-kal zuhant . Ehhez képest már az is komoly eredmény volt, hogy 15-20%-os szinten sikerült stabilizálni a helyzetet — de ehhez teljes újratervezésre volt szükség. És mindehhez jött még a Temu agresszív nyomása , amely új dimenziót adott a kihívásoknak. De a legfontosabb tanulság, amit Niki mindebből levont, ma minden vállalkozó számára megszívlelendő: „Itt most már szerintem risk management irányba kell elvinnie mindenkinek a kérdést.” A világ ma már nem a régi játékszabályok szerint működik. Aki nem épít be tudatos kockázatkezelési mechanizmusokat a vállalkozásába, könnyen lehet, hogy nem éli túl a következő hullámot. Miért nem elég ma már egy SWOT-elemzés? Az elmúlt másfél év válságai után Forray Niki számára egyértelművé vált: ami korábban elég volt stratégiai gondolkodásnak, ma már édeskevés . Az a tempó és mélységű változás, amit a piacon tapasztalt, teljes szemléletváltást követel meg minden vezetőtől. Niki a pénzügyi vezetőjével közösen értékelte a helyzetet, és az derült ki: a klasszikus SWOT-elemzés már nem nyújt valódi védelmet . A SWOT felméri az erősségeket, gyengeségeket, lehetőségeket és veszélyeket — de ez statikus nézőpont. Egy olyan környezetben, ahol egyik napról a másikra omolhatnak össze piacok, beszállítói láncok, partnerek, folyamatos, dinamikus kockázatkezelésre van szükség . „Azt érzem, hogy az, hogy most itt SWOT-ozgatunk... az már édes kevés. Itt most már szerintem risk management irányba kell elvinnie mindenkinek a kérdést.” Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy már nem az az első kérdés, hogy mik az aktuális erősségeid és gyengeségeid, hanem hogy hogyan véded ki a következő, előre nem látott csapást . A változó geopolitikai helyzet, a Temu típusú modellek piacromboló hatása, a globális gazdasági bizonytalanság, a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága — mindezek permanens bizonytalanságot teremtenek . Aki ebben a közegben ma még csak SWOT-elemzésben gondolkodik, az gyakorlatilag védtelen marad. Forray Niki számára ez azt jelenti, hogy háromhavonta újra kell tervezni , frissíteni a forgatókönyveket, kockázatelemzést végezni. „Három havonta tervezni az ember újra.” Nem trendekre kell reagálni, hanem folyamatosan finomhangolt védelmi és alkalmazkodási mechanizmusokat kell beépíteni . És ehhez az is kell, hogy a vezető személyesen is felkészült legyen — hiszen, ahogy Niki is mondja: az én állapotom meghatározza a cég állapotát is . A modern vezetői gondolkodás ma már nem trendfigyelésről szól, hanem kockázatmenedzsmentről, rugalmasságról és vezetői rezilienciáról . Hogyan tarolja le a Temu a magyar piacot — és miért igazságtalan a verseny? A Temu megjelenése radikális hatást gyakorolt a magyar piacon is — különösen az olyan iparágakban, mint amilyenben Niki is dolgozik. Míg korábban létezett egy világosan felépített, több lépcsős értékesítési lánc — gyártó, európai disztribútor, magyar nagykereskedő, viszonteladó, végfelhasználó —, addig a Temu brutálisan lerövidítette ezt a láncot . A kínai platform közvetlenül árasztja el a magyar piacot túlkínálattal , extrém alacsony áron, helyi raktárról, gyors szállítással. „A Temu az nagy probléma, nagyon sok konferencián kerül elő, mint kihívás. És nem csak a mi águnkban. Ismerek más kereskedőket is, főleg online kereskedőket is, akiknek most nem könnyű a helyzet.” De a probléma nemcsak az árverseny. A helyi vállalkozók olyan szabályozási környezetben működnek, amelyet a kínai termékek importjánál gyakran nem érvényesítenek . Míg a hazai szereplőknek a legszigorúbb környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak kell megfelelniük — például olyan papírtányért gyártatni, amelyből a gyermek is biztonságosan ehet —, addig a Temun érkező árukra gyakran ezek a szabályok nem vonatkoznak vagy nem ellenőrzik őket szigorúan . „Nem lehet semmi műanyag, nagyon környezetbarát irányba kellett elvinnünk a teljes termékválasztékunkat. Például amikor én egy papírtányért legyártatok, annak olyan bevonatának kell lennie, amiből a gyermek enni tud. Biztos vagyok benne, hogy a kínaiak azért erre nem figyelnek oda.” Ráadásul a vevői szokások is látványosan változnak. A Temu marketinggépezete olyan erős, hogy a vásárlók jelentős része már nem is gondolkodik a hagyományos csatornákban . „A barátnőm ment a kisgyerekével egy születésnapra. Minden föl volt díszítve — de rogyásig —, és az anyuka mindent megrendelt a Temun.” A minőség? Nem mindig megfelelő — de a vásárlók egy része hajlandó ezzel együtt élni, ha cserébe lényegesen olcsóbban vásárolhat. És hogy mindez hogyan lehetséges logisztikailag, még az iparági szereplők sem értik teljesen. „Lehetetlenség, hogy egy pár dolláros termék ingyen szállítással, légi úton megérkezzen Budapestre, mondjuk tizenakárhány nap alatt.” A verseny tehát igazságtalan : míg a hazai szereplők minden szabályt betartanak és hosszú, költséges láncon keresztül jutnak el a vásárlókhoz, a Temu szabályozatlanul, állami támogatással, közvetlenül nyomul be a piacra . Ez az a közeg, amelyben ma a magyar vállalkozóknak helyt kell állniuk — ha pedig nincs gyors alkalmazkodás , akkor bizony elveszítik a versenyt . Miért nincs esélyed ma “visszafelé kozmetikázni” a céged számait? Amikor válságban vagy, sok cégvezető ösztönösen kozmetikázni próbálja a céges eredményeket — különösen, ha banki hitelek vagy befektetők felé kell szép mérleget felmutatni. De Forray Niki ezt a játszmát nem vállalta. Őszintén felvállalta a veszteséget , még ha az fájdalmas is volt. „Nem sikerült kihoznunk profitosra a tavalyi évet... Első olyan évünk, ahol mínuszt csináltunk.” A döntés tudatos volt. Bár a könyvelési lehetőségek adottak lennének, Niki nem akarta mesterségesen javítani az eredményeket : „Felszokott merülni az a kérdés, hogyha mondjuk valakinek bankhitele van, akkor nem árt, ha szép eredményt produkál az év végén... És így a Gáborral mondtuk, hogy figyelj, mínusz 16 millió — ez van, bevállaljuk.” Ezzel a hozzáállással erős üzenetet küldött a csapatának is : a valóságot kell kezelni, nem a kirakatot építeni. Nem titkolta azt sem, hogy ez vezetői szinten is mély önvizsgálatra késztette : „Ha most nagy lenne az egóm, akkor tupíroznám, fésülgetném, és pozitívvá tenném. De megmondom őszintén... kíváncsi voltál, mi van velünk, úgyhogy akkor elmondom ezt is.” A döntés mögött az is állt, hogy Niki felismerte: a helyzet már nem a hagyományos vezetői rutinokkal kezelhető .Nem az számít, hogy szép mérleget mutassanak fel, hanem az, hogy a cég túléljen és alkalmazkodjon egy folyamatosan változó környezethez. Ezért a következő lépésként már a kiszállás lehetőségét is elkezdte komolyan mérlegelni. Az, hogy egy 30 éve működő vállalkozó ilyen őszintén és nyíltan beszél a veszteségről, a lehetséges stratégiaváltásról vagy akár a piacról való kivonulásról , komoly vezetői érettségről árulkodik. Mai környezetben pedig pontosan ez az attitűd az, ami hosszú távon is fenntarthatóvá tehet egy vállalkozást. Miért kell ma már háromhavonta újraépítened a stratégiádat? A régi világban elegendő volt éves, esetleg kétéves stratégiai ciklusokban gondolkodni . Ez ma, a jelenlegi turbulens környezetben, teljesen irreális. Forray Niki saját példáján keresztül mutatta meg: a piaci realitások már nem teszik lehetővé a hosszú távra kitartó, statikus tervezést. Folyamatos, háromhavonta frissülő stratégiai gondolkodásra van szükség. „Három havonta tervezni az ember újra.” Miért van erre szükség?Mert a külső környezet szinte hetente hoz új, előre nem látható tényezőket : beszállítói csődök, szabályozási változások, a kínai modellek nyomulása, a globális inflációs helyzet, geopolitikai kockázatok. Ezért ma már nem elég, ha a vezető csak a klasszikus, stabil alapokra épít. Rugalmas, adaptív vezetői attitűd kell , aki képes gyorsan reagálni — és akinek a csapata is képes vele együtt gyorsan mozdulni. „A hosszú távú víziót, a stratégiát, azokat a következő nagy mérföldköveket ezeket mindig újra kell tervezni rosszabb esetben, jobb esetben csak finomra kell hangolni.” Niki szerint a probléma gyökere az, hogy sok vezető még mindig túlzottan befelé néz . Ahelyett, hogy a külső környezetre dinamikusan reagálna, ragaszkodik a régi mintákhoz . Pedig ma már nem az a kérdés, hogy építed-e a cégedet , hanem az, hogy milyen gyorsan vagy képes újraépíteni azt, amikor a külső környezet ezt kikényszeríti. Ehhez pedig egy teljes szemléletváltás kell — már nem az éves pénzügyi tervek a legfontosabbak, hanem hogy a csapat mennyire képes együtt mozogni a változó környezettel. Aki erre nem képes, az lemarad. Aki igen — az még a mostani időkben is piaci előnyhöz juthat . Miért kell a vezetői önismeret a válságban is a középpontban legyen? A válság idején nemcsak a stratégián, hanem a vezető személyes önismeretén is múlik a cég túlélése . Forray Niki elmondta, hogy ő maga is újra fel kellett tegye a kérdést — egyáltalán akarja-e még ezt csinálni . A mostani időszakban ugyanis már nemcsak a piaci tényezők a kihívások , hanem az is, hogy a vezető képes-e belső stabilitást teremteni a folyamatos külső bizonytalanságban. "Akarom én ezt csinálni? Mint amikor vállalkozást indítasz, ugyanígy a vállalkozás folytatásánál is az, hogy ki vagyok, mit tudok, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim, egyáltalán mi a motivációm, megvan-e még bennem az a szenvedély, vagy esetleg kiégtem.” Ez a kérdés nemcsak elméleti. Niki nyíltan elmondta , hogy volt olyan pillanat, amikor fontolgatta, hogy akár ki is szállna a vállalkozásból. „Én lehet, hogy az egészet elengedném. Egyrészt már 30 év után nem mondom, hogy kiégtem, de lehet, hogy már nyugdíjaznám magamat.” Az is kiderült, hogy a vezetői ego milyen könnyen rossz irányba viheti a döntéseket. „Beszéltem egy barátommal, és mondom, figyelj, én lehet, hogy az egészet elengedném... És olyan érdekes volt a válasza, hogy neki az egója nem engedné meg elengedni. Hitelt venne föl, még tovább, tovább, tovább.” A kulcs tehát nem a külső kényszer, hanem az, hogy a vezető tudatosan feltegye magának a kérdést : valóban akarja-e folytatni, és ha igen, milyen feltételekkel . Nem véletlen, hogy Niki azt is kiemelte: önismeret nélkül egy vállalkozás könnyen öncélú, fenntarthatatlan erőlködéssé válhat . Ehhez az önismereti folyamathoz pedig számára fontos eszközök voltak azok a könyvek és módszerek, amelyek segítettek a saját belső állapotát is tudatosan vizsgálni — mert tudta: ha ő nincs rendben, a cég sem lesz. Miért nem tanítja meg az iskola azt, amire a vállalkozói életben a legnagyobb szükség van? A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor Niki és Attila arról beszélgettek: mennyi mindent kell ma felnőttként megtanulni, amit az iskolában sosem tanítottak meg — pedig alap lenne minden vállalkozónak . Az önismerettől kezdve a pénzügyi tudatosságig, a kommunikációtól a konfliktuskezelésig, mind olyan készségek, amelyekre a cégvezetésben minden nap szükség van — de ezek megszerzése ma is szinte kizárólag autodidakta módon történik. „Sokszor beszélgetjük mi is a barátainkkal, milyen jó lenne, hogyha az iskolában pici gyerekeknek oktatnának akár olyan dolgokat, amivel megismerik önmagukat, pszichológia, megismerik a kis társaikat, a kapcsolataikat.” A gond az, hogy ezek a készségek nélkül a vezető is, és a munkatársak is gyakran csak későn — felnőttként — szembesülnek a saját működésükkel .Ekkor pedig már sokszor komoly károkat is szenvedhet a cég vagy a csapat. „És mindezt felnőtt fejjel tanuljuk... Ugyanez a pénzügyek is. Azt sem tanítják, hogy hogyan gazdálkodj okosan, és hogyan kezeld a pénzt.” A vállalkozói élet viszont kegyetlenül gyorsan visszajelez : ha nincs pénzügyi tudatosság, nincs konfliktuskezelési képesség, nincs vezetői önismeret, akkor a legjobb üzleti terv is megbukik a gyakorlatban . Ezért is hangsúlyozta Niki, hogy felnőttként folyamatosan tanulni kell ezeket a soft skilleket . „Felnőtt korunkban vagy akár vállalkozóként megyünk el kommunikációs tanfolyamra, konfliktuskezelés tanfolyamra, előadói tanfolyamra, storytelling tanfolyamra... hogy egyáltalán ki tudjuk fejezni akár a munkatársaink előtt magunkat.” A mai világban tehát egy sikeres vezető nemcsak a szakmai tudására kell építsen , hanem arra is, hogy folyamatosan fejleszti saját önismeretét, pénzügyi intelligenciáját és emberi kapcsolódási képességeit . Enélkül nincs hosszú távú, fenntartható vállalkozás — ezt a tapasztalatot Niki saját bőrén is megtanulta. Miért nem mindegy, hogy a cégben dolgozol — vagy a cégeden? A szemléletváltás, amit Forray Niki a vállalkozásában tudatosan megvalósított: nem a cégben akart dolgozni, hanem a cégén . Ez a különbség sok vállalkozónak életmentő lehet, főleg válság idején. Ha a vezető túl mélyen ragad bele a napi operatív feladatokba , nem marad ideje és energiája arra, hogy stratégiai szinten vezesse a céget — pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. „Pont mielőtt beszélgettünk a felvétel elindítása előtt mutattam meg neked ezt a könyvet, hogy most vettem meg... És nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki is vagyok. És tényleg én mindig a szívem útját követtem, azzal nálam nem volt gond. És egy idő után kifejezetten a vállalkozáson kezdtem el dolgozni.” Ennek a szemléletnek köszönhetően ma már a cége önjáró — ez nem véletlen, hanem tudatos vezetői munka eredménye. „Ezért is tudom évek óta teljesen távolról menedzselni. Ezért önjáró a cég. Van egy kiváló csapatom, és tőlük önjáró.” De ez a működés csak akkor lehet sikeres, ha a vezető megfelelő csapatot épít maga köré , és nem fél átadni a feladatokat. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a vezető önismerettel rendelkezzen , tudja, hogy mi az ő valódi erőssége , és mikor kell stratégiai szinten irányítani , nem pedig mindenben maga dönteni. „Az a különbség szerintem az, hogy a céget építed, vagy benne dolgozol.” Aki tehát ma még a cégében van nyakig — operatív feladatokban ég, folyamatos tűzoltásban él — az válság idején szinte biztosan ellehetetlenül . Aki viszont képes a cégén dolgozni, tudatosan építi a csapatát és saját vezetői szerepét — annak van esélye stratégiai szintű túlélésre és fejlődésre is . Ez ma a vállalkozói világ egyik legfontosabb vezetői kihívása. Miért a személyiségre kell építeni a cég működését — nem csak a szakmai tudásra? A személyiség, a hozzáállás és az attitűd mennyire meghatározza a vállalkozás sikerét. Ma, amikor a környezet folyamatosan változik, nem elég csak a hard skillre — a szakmai tudásra — építeni. A cég hosszú távú sikerét az emberi oldal tartja egyben: ki milyen személyiség, hogyan viselkedik, hogyan működik csapatban. „Elég, mint a szimpatikus nagyon sokszor azért van, mert olyan, mint én. Annyira hasonlóak vagyunk. De én azt mondom, hogy úristen, csak olyat föl ne vegyek, mint amilyen én vagyok.” Ez a felismerés segít abban is, hogy a cégben valódi diverzitás jöjjön létre : különböző gondolkodásmódok, különböző erősségek. Egy csapat így tudja csak kiegyensúlyozni egymást. „Mert akkor ötletekből tele lesz a padlás, és senki nem fogja megcsinálni és megvalósítani.” A személyiségre épített cégszervezés ezért nem luxus, hanem versenyelőny . Forray Niki ezt tudatosan is alkalmazza a kiválasztási folyamatokban: „Mi használjuk nemcsak a DISC-tesztet, de a Profile XT tesztet is kiválasztásnál, és a csapatépítés során is.” Attila ehhez hozzá is tette, hogy a modern cégépítés egyik kulcsa a feladatok személyiség-alapú kiosztása — nem csak a végzettség, nem csak a tapasztalat alapján. „Van egy olyan képletem, hogy A plusz B egyenlő P. Attitude plus Behavior equals profit.” Ez a szemlélet a jövő vállalkozásépítésének alapja. Egy erős cég nem attól lesz erős, hogy milyen tanfolyamokat végzett el a vezetője , hanem attól, hogy mennyire jó emberekből épül fel a csapata , akik a helyükön vannak, a személyiségükhöz passzoló feladatokkal . Aki ma ezt nem veszi komolyan, az hosszú távon elengedi a piaci versenyt .Aki viszont tudatosan építi a csapatát a személyiség és a hozzáállás alapján, annak van esélye egy válságálló, erős cég felépítésére — még a mai, kiszámíthatatlan világban is. Amit ez a történet tanít A Forray Niki-vel készült beszélgetésből egy dolog világosan kiderült: válság idején nem a stratégia, nem az üzleti modell, még csak nem is a piac a legfontosabb tényező — hanem Te. A Te személyes állapotod, hozzáállásod, rugalmasságod. Ha a vezető nincs rendben, ha a vezető nem meri feltenni magának a legkeményebb kérdéseket, akkor bármilyen jó cég is van mögötte, előbb-utóbb szétesik . Ha viszont képes vagy szembenézni a helyzettel — akár kimondani, hogy veszteséget termeltél, akár újragondolni az egész működésedet —, akkor még ilyen időszakokban is lehetőséged van erősebben kijönni a válságból . Forray Niki példája: 50%-os forgalomkiesés , beszállítók csődjei , Temu árversenye , mínuszos év vége — és mégis talpon maradt a cég . De ami még ennél is fontosabb: közben fel merte tenni magának a legfontosabb kérdést : „Akarom én ezt még csinálni? Itt a pont, amikor új stratégiát, új utat kell építeni?” Nem minden vezető hajlandó ezt kimondani. Nem mindenki képes a saját egóját félretenni — sokan inkább eljátsszák a „minden rendben” szerepet. Csakhogy ez nem működik egy ilyen gyorsan változó világban . ❌ Ma már nem elég SWOT-ozgatni. ✅ Ma risk management kell. ❌ Ma nem elég régi minták szerint vezetni. ✅ Ma önismeret kell. ❌ Ma nem elég jó szakembernek lenni. ✅ Ma erős, hiteles vezetőnek kell lenni. És ha ezt a gondolkodásmódot beépíted a saját cégedbe, akkor nemcsak túlélni fogsz — hanem hosszú távon is erős, fenntartható vállalkozást tudsz építeni . 🎧 Hallgasd meg a teljes beszélgetést Forray Niki-vel a Magyar Business Podcastben — hogy még több konkrét példát, személyes tapasztalatot, és vállalkozói tanulságot vihess el magadnak ebből az őszinte, mély beszélgetésből. 💬 Te mit viszel magaddal Niki történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Forray Nikiről Niki már 30 éve vállalkozó, 1993-ban alapította az első vállalkozását, ami egy Betéti Társaság volt. Később létrehozott még egy Bt.-t, 2000-ben pedig összeolvadt a kettő és azóta Kft.-ként működnek, melynek neve Balloon World Hungary Kft., weboldaluk pedig az Ünnepek Áruháza és a Balloon World Hungary nevet viseli. A Santai irányzat még egész fiatal, tavaly előtt decemberben indult el. Egy 20 fős csapattal dolgozik együtt, akiket nagyon becsül és akiknek köszönheti, hogy évi 280 napot külföldön tölthet. Ez azért lehetséges, mert rengeteg munkával közel 20 évébe telt, hogy önjáróvá fejlessze a céget, ezáltal megteremtette magának a lehetőséget, hogy sok időt tölthessen utazással, külföldi tartózkodással. Forray Niki a neten Facebook LinkedIn YouTube Instagram Ünnepek Áruháza a neten Honlap Santai a neten Honlap A beszélgetés alapján készült cikkek Recap: amikor először beszélgettünk

Miért nem működik a céged nélküled? Marjai Viktor megmutatja, hogyan építs rendszert és stratégiát, ami hosszú távon is működik. << Vissza az epizódokhoz Marjai Viktor / DISC Elemzés 2025. szeptember 1. Nincs időd többet halogatni A vállalkozásod nem te vagy. És ha ezt nem érted meg időben, rámegy minden. Ez az epizód nem elméletgyűjtemény. Nincsenek nagy szavak, nincsen csili-vili marketing. Ez a beszélgetése arról szól, hogy mi tart vissza attól, hogy a céged valóban működjön – nélküled is. Marjai Viktor újra mikrofon mögött, de most nem csak a DISC miatt. Bár az is szóba kerül – mert mindig előkerül –, a hangsúly most a rendszerben gondolkodásra, a hosszú távú tervezésre és a valódi önismeretre kerül. Viktor azóta nagyot lépett: belevágott egy mentálhigiénés képzésbe, új keretrendszereket, validált teszteket tanult, és elkezdte átlátni, hogy mitől működik vagy nem működik egy vállalkozás. Ez az epizód azoknak szól, akik érzik, hogy nem jó irányba mennek . Akik nem értik, miért akadt meg a növekedés. Akik már túl vannak a pénzhajszoláson – de még nem látják, mi jön utána. Ez rólad szól. A cégedről. A gondolkodásodról. És arról, miért nem elég a lendület, ha nincs mögötte stratégia. Nem a személyiségedhez illik? Akkor nem fog működni. Miért nem tudsz tartósan bevezetni egy új szokást? Miért fut ki a lendület pár hét után? A válasz egyszerű: mert nem passzol hozzád . „Az a szokás, ami a személyiségedtől messze áll, az nagyon nehéz beépíthető.” És ez nem csak magánéleti kérdés. Ez a vállalkozásod működésének egyik legfontosabb sarokköve . Ha nem vagy tudatában annak, hogyan működsz alapból, mitől kapsz energiát, mire vagy érzékeny – akkor olyan rendszert fogsz építeni, ami veled szemben dolgozik . Ezért van az, hogy sokan belefáradnak a saját cégükbe. Nem a piac viszi őket padlóra. Saját maguk. Az önismeret nem öncélú. Ez nem pszichológiai játszótér. Ez a vállalkozásod működési alapja. A DISC, a mentálhigiénés tesztek, a konfliktuskezelési modellek – mind egy célt szolgálnak: Segítenek megérteni a működésedet, és úgy felépíteni a vállalkozásod, hogy ne önmagaddal harcolj nap mint nap. Aki ezt nem veszi komolyan, hosszú távon elveszti az irányítást. És nem azért, mert nem dolgozik eleget. Hanem azért, mert nem azt csinálja, amire építhetne. Az oktatás nem tanít meg önmagadra A legtöbb vállalkozó későn kezdi el azt, amit már rég kellett volna: önmagával foglalkozni . Nem azért, mert nem akarja. Hanem azért, mert az oktatásból ezt teljesen kihagyták . „Az oktatási rendszer nem arra épül, hogy megismerd önmagad, és ahhoz képest hozd ki a legtöbbet abból a 10–20 évből, amit a rendszerben töltesz.” A probléma nem új, de a környezet ma még jobban felnagyítja. A mesterséges intelligencia, a ChatGPT és az elérhető tudás mennyisége miatt az akadémiai lexikonfejlesztés értelmét veszítette . De közben senki nem segít abban, hogy az ember értsen önmagához . A DISC ezért üt akkorát. Mert ad egy rendszert, amiben elhelyezheted magad.Egy támpontot, amihez képest tudsz dönteni, haladni, fejlődni. Ez az „igazodási pont” nemcsak a vállalkozásra, hanem a gondolkodásra, a szokásokra, a döntéshozásra is hat . Akkor a napi operatív pörgés mindig elvisz – és nem marad időd gondolkodni . A vállalkozásod nem te vagy Ez az egyik legveszélyesebb tévedés, amiben a legtöbb vállalkozó benne él. Azt hiszi, hogy ő maga a cég. És ebből jön minden más probléma: kiégés, kontrollvesztés, növekedési plafon. „Az első nagy probléma a gondolkodásmódban az, hogy a cég az én vagyok.” Pedig egy vállalkozás nem lehet egyenlő egy emberrel.A vállalkozás rendszer . A rendszerhez pedig cél, struktúra, és egy olyan hosszú távú vízió kell, ami nem a vállalkozó aktuális élethelyzetéhez van kötve . Mert mi történik akkor, ha te változol?Ha mást akarsz, mint öt évvel ezelőtt?Ha eleged van, ha pihenni akarsz, ha kiszállnál? Ha nem készíted fel a vállalkozásodat a független működésre, akkor minden személyes hullámvölgyedet magával rántja . És ha nincs hosszú távú stratégiai irány, akkor nem tud önállóan működni .Nem tud nélküled dönteni. Nem tud fejlődni. Csak túlélni. A rendszered a stratégiai tervedből indul ki Sokan azt hiszik, hogy a vállalkozásuknak rendszert építenek. De valójában csak működnek . A cél nélküli működés viszont mindig káoszba torkollik. Marjai Viktor szerint a vállalkozás lelkét nem a napi teendők, hanem egy hosszú távú terv adja. „Ez a hosszútávú stratégiai terv a lelke az egész vállalkozásnak.” Ez nem egy Excel-táblázat.Nem éves célkitűzés.Nem kampányterv. Ez egy olyan vízió, ami évtizedes távlatban gondolkodik , és minden más ebből vezethető le: a termék, a csapat, a folyamatok, a marketing, a pénzügy. Ha ez nincs meg, akkor minden csak ad-hoc történik. A döntések nincsenek összhangban.A csapat irányt téveszt. A vállalkozó pedig elveszti a fonalat. „Ebből kéne kiinduljon minden, amit csinálsz a vállalkozásodon vagy a vállalkozásodban.” És hogy miért nincs meg a legtöbb cégnél? Mert a vállalkozók nem gondolkodnak el rajta. Naponta hoznak döntéseket. De nem látják, hogy ezek mennyire visznek közelebb vagy távolabb a víziójuktól . Ha nincs stratégiád, más dönt helyetted Sokan építenek céget úgy, hogy közben azt sem tudják, hova tartanak. Van bevétel, van működés, van pörgés – csak épp nincs mögötte vízió. Ez hosszú távon megbosszulja magát. Marjai Viktor ezért a stratégiát nem a piacból, nem is az üzleti célokból vezeti le. Hanem abból, hogy te mint ember mit akarsz kezdeni az életeddel. A stratégia nem más, mint visszafejteni azt, amit el akarsz érni.És ebből vezetni le, hogy milyen vállalkozás kell hozzá. „A vállalkozásnak is kell egy vízió. Nem elég, hogy te tudod, mit akarsz.” Ha nincs külön irány, akkor a cég leköveti a személyes hullámzásaidat. És ezzel időt, energiát, pénzt, fókuszt veszítesz. „A nagy cégek is azért működnek jól, mert hosszú távra terveznek. Nem kapkodnak. Nem reaktívak. Ők stratégiai szinten gondolkodnak.” Ez a gondolkodásmód nem csak a multiknak való. Ez a túlélés alapfeltétele. Záró tanulság – Ne hagyd, hogy mások döntsenek a vállalkozásod sorsáról Ez az adás nem arról szól, hogy mit kéne csinálnod. Hanem arról, hogy miért nem csinálod azt, amit valójában akarsz. Marjai Viktor több száz vállalkozóval beszélgetett az elmúlt években. A tapasztalata egyértelmű: A legtöbben nem tudják, miért építik a cégüket. „A kérdés az, hogy miért vállalkozol egyáltalán?” Ha erre nincs egyértelmű válaszod, akkor nem tudsz stratégiát sem építeni. És stratégia nélkül a céged nem tud rendszerként működni. Csak futsz az események után. És végül eljutsz oda, amit nem is te választottál. A megoldás nem a több munka. Nem az új eszköz. Nem a következő kampány. „Komolyan gondolod? Akkor ülj le, és dolgozd ki, mit akarsz. Ez fájni fog. De megéri.” 🎧 Hallgasd meg a teljes adást, ha te irányítani akarod a vállalkozásod – nem csak benne dolgozni. 💬 Írd meg kommentben, szerinted mi hiányzik a legtöbb magyar cégből: rendszer vagy stratégia? 🔔 Iratkozz fel, ha érdekel, hogyan gondolkodnak hosszú távon azok, akik tényleg szintet léptek. Marjai Viktorról "Kommunikációs viselkedés stílus (DISC) tanácsadóként dolgozom, 14 év multis irodista lét után tavaly lettem vállalkozó. Kezdetben a hozzám hasonló multis irodistákat segítettem, hogyan tudják a DISC módszert alkalmazni a karrierjük építésében. Ebben a témában írtam első könyvem, Főnökkezelési kézikönyv címmel. Mostanában főleg vállalkozókat támogatom Üzlet&Kommunikáció brand alatt, vállalkozás és szervezetfejlesztés témákban. ( UzletEsKommunikacio.hu ). Rendszeresen előadok a Grow with Google programjában és a MinnerAkadémi-án is elérhető képzésem." Marjai Viktor a neten Honlap LinkedIn Magyar Business

<< Vissza az epizódokhoz Szervezetpszichológia / Kertész Lilla 2024. január 8. Kertész Lilla a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte pszichológiai diplomáit és munka-és szervezetpszichológusi végzettségét. Ezt követően egy közel egy éves 'Brief coaching a vezetésben és a szervezetekben' című business coach képzéssel sajátította el a megoldás-fókuszú módszertan alkalmazását. Ez a módszertan és szemlélet azóta szerves részét képezi munkájának. 2014 óta dolgozik a szakmában, de már 13 éves korában elvégzett egy online célkitűző tanfolyamot és azóta készült a pszichológiai pályára, és arra, hogy személyiség-és szervezetfejlesztő projektekkel foglalkozhasson. 15 évesen bekerült a GE által szervezett másfél éves tehetséggondozó programba, ahol már fiatalon betekintést nyerhetett egy multinacionális vállalat működésébe, az agilis módszertanokba és a program végén üzleti angol nyelvvizsgát is szerzett. Lilla látta, hogy a coaching, a pszichológia és a képzések milyen hatással voltak rá és a környezetére és az elmúlt évek során összegyűjtött tudást és tapasztalatot szeretné az ügyfelei számára is átadni és az üzleti életükben kamatoztatni. Jelenleg Lilla startup-okat, illetve kis-és középvállalkozásokat és azok vezetőit, csapatait támogatja szervezetfejlesztési módszerekkel, tanácsadással, coaching-gal, workshopokkal. Fő témája a self-leadership (énvezetés) vagyis olyan pszichológiai stratégiák alkalmazása, melyekkel eredményesebbé és tudatosabbá válhat az életünk. Kertész Lilla szervezetpszichológus a neten Honlap1 Honlap2 Facebook LinkedIn Instagram Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz ALH Consulting / Pál Zoltán Gábor 2022. július 28. “Érettségi után - akkor jó ötletnek tűnt - autószerelőként folytatva, majd megjárva két saját egyedi fejlesztésű web áruházat, végül könyvelő lettem. Ma egy kb 50 contractor fővel dolgozó SEO ügynökségem van, ami alapvetően automatizált keretek között dolgozik 400 weboldal mögött álló 300 cégnek, miközben kb 400 m.ft. árbevételt termel. Ez a rövid verzió, a hosszú pedig túl hosszú az 500 szóhoz :) Az indok, amiért rólunk cégként nagyon sokat beszélnek, hogy remote ügynökségként mindenki home office-ban dolgozik, és gyakorlatilag teljesen automatizáltan működik a cég minden területe. Minden folyamatban amit digitálisan automatizálni lehet, vagy paraméterekkel specifikálni, hogy szoftverek dolgozzanak emberek helyett, azt megtettük / megtesszük amint lehetőség van rá, így a manuális szervezési és projektmenedzselési munkák több, mint 90%-át megszüntettük. Előbbi tette lehetővé, hogy 3 év alatt 35 millióról 400 -ra nőjünk úgy, hogy a cég vezetése jelentősen nem változott és a növekedés nem terhelte le sem a szervezetet, sem az ügyfélkör nem távozott. Miközben visszük a "boltot", jellemzően nem állunk meg egy percre sem, épp építkezünk a Pilisben, és járjuk a világot. Havi 1-2 hetet töltünk külföldön és folyamatosan fedezzük fel a minket körülvevő világot. Két kedvenc interjúim Bizniszboyz Podcast Cégépítők Podcast " Pál Zoltán Gábor a neten Facebook Instagram Magyar Business ALH Consulting a neten Honlap LinkedIn MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Systemmind Consulting Kft. / Ungvári Judit és Leon Frank 2024. június 17. "Régen a multicégek módszereiből tanultak a kis- és középvállalkozások, mi pedig mára azt tapasztaljuk, hogy a kkv szektor olyan értékeket képvisel amit egyre több nagyvállalati vezető épít be a működésébe. A multicégek szervezettsége a kkv szektor rugalmasságával és szívbéliségével ötvözve óriási versenyelőny azoknak a vezetőknek akik a Rendszerelme módszertanunkat alkalmazzák a cégükben. Két különleges nézőpontból közelítjük meg a cégfejlesztést, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki a vállalkozásokból. Judit nézőpontja a hatékonyság, rendszerszemlélet, folyamatok és a cégvezetők egyéni fejlődése. Frank szenvedélye a vezetőfejlesztés és a cégkultúra fejlesztése formabontó eszközökkel. Tudjuk, hogy minden cég egyedi, és éppen ezért személyre szabott megoldásokat kínálunk, amelyek tökéletesen illeszkednek a cégek egyedi igényeihez és a cégvezetői stílusokhoz is. Célunk, hogy kis és középvállalkozóként is nagyot alkothass!" Systemmind Consulting Kft. a neten Honlap Facebook LinkedIn Instagram

<< Vissza az epizódokhoz Vállalkozás Lépésről-Lépésre - Piackutatás 2020. október 29. Vállalkozás lépésről-lépésre sorozatunk hatodik részében a Piackutatásról beszélünk.

<< Vissza az epizódokhoz .wave acceleration program / Sódar Gabriella 2023. október 23. "Sok féle munkában kipróbáltam magam, a suli szünetben fénymásolástól a multin át, egyetemi egészségügyi technológia transzfer vezetőként. Most pedig fenntartható start-upok fejlesztése a Wave programon keresztül a Kék Bolygó Alapítvány égisze alatt. Hiszek benne, hogy a rendkívül változatos múltbeli tapasztalataimnak köszönhetően sokkal jobban látom, hogy a rendszerben hol kell beavatkozni, mi kell a fejlődéshez. Egy nem régen befejezett humánökológia képzés következtében persze az is világos, hogy a fejlődés nem mindig kívánatos, illetve attól függ hogyan definiáljuk azt. Mégis van-e létjogosultsága egy fenntarthatósági célt támogató vállalkozásnak a jelenlegi gazdasági helyzetben? Azt gondolom IGEN!" .wave acceleration program a neten Honlap LinkedIn Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Kukoly Dávid / Fluid Digital 2025. május 12. A vállalkozó, aki nem akart óriást építeni Mi van akkor, ha valaki nem akar nagy lenni? Nem akar 300 milliós árbevételt. Nem akar csapatot építeni. Nem akar CEO lenni. Csak élhető vállalkozást, kontrollt, szabadságot és néha egy nyugodt, fókuszált délutánt. Kukoly Dávid tipikusan az a vállalkozó, akiről elsőre azt gondolod: ambiciózus, haladós, technológiában otthon van, marketinges agya van, és tuti, hogy skálázni akar. De nem. Vagy legalábbis nem úgy . 15 hónappal a korábbi adás után tért vissza a Magyar Business Podcastbe, és nem csak földrajzilag költözött haza Nyíregyházára – hanem vállalkozói identitásban is hazaért önmagához . Mire is jött rá ez idő alatt? „Először mindent is csinálni akartam. De amikor folyamatosan az időmből loptam, rájöttem, hogy ez így nem fenntartható. Csak az maradhat, ami közel áll hozzám – és ami eltart.” A beszélgetésben nem sikerekről, nem bevételrekordokról, és nem futó kampányokról van szó. Hanem valami sokkal érettebbről. Hogyan lehet egyszerre vállalkozni, fejlődni, embernek maradni és nem megőrülni. Ez az epizód nem csak egy újabb „vállalkozói történet”. Ez egy személyiségalapú vállalkozásfejlesztési kinyilatkoztatás . Egy útkereső vállalkozó gondolatfolyama, aki felismerte:– nem kell mindent skálázni,– nem minden ötletből kell cég,– nem kell minden áron nőni. Miközben ChatGPT-t oktat, marketing projekteket vezet, szoftvereket fejleszt, Dávid az igazi munkát önmagán végzi . És erről mesél őszintén. Stratégiai fókusz – Minden ötlet jó, de nem mindegy, melyikbe ölsz időt Egy vállalkozó soha nem ötlet hiányában szenved. A probléma nem az, hogy nincs mit csinálni. Hanem az, hogy túl sok minden van. És a legtöbb vállalkozó bele is rohan ebbe a csapdába:– Minden ötlet fontosnak tűnik.– Minden projekt lehetne „a nagy dobás”.– Minden startup-szagú gondolat skálázhatónak néz ki… papíron. Kukoly Dávid is így kezdte. Mindenre igent mondott, mindenbe belefogott. Aztán jött a valóság. „Nagyon lelkes kezdőként azt éreztem, hogy ezt is meg kell csinálni, meg azt is. Csak közben mindig onnan vettem el az időt, ami pénzt hozott.” A második év a realizálás éve lett. A felismerésé, hogy a túl sok projekt valójában visszafogja a teljesítményt. Nem visz előre, csak szétszór. Ahogy Attila frappánsan megfogalmazta: „Ha túl távol vannak egymástól az ötleteid, olyan, mintha sok kis tűz égne, de egyik sem elég meleg ahhoz, hogy bármit is megsüss rajta.” Az igazi stratégia nem az, hogy több irányba húzol. Hanem hogy eldöntöd: mire NEM mondasz igent. A fókusz ott kezdődik, amikor elkezded kaszálni a „jó ötleteket” – mert rájössz, hogy csak viszik az energiád, nem adják vissza. Dávid leállított több AI-alapú projektet is. Nem azért, mert rosszak voltak. Hanem mert nem szolgálták azt a célt, amit ő valójában el akart érni. „Működtek, de nem tudtuk őket skálázni. Nem volt értelme beletenni több időt, ha nem hoz vissza annyit, mint egy-egy jó marketing projekt.” Döntés a skálázásról – Kicsiben nagyobbat lehet nyerni? A mai vállalkozói világban van egy íratlan szabály: "növekedj vagy pusztulj" . Ha nem akarsz 10 fős csapatot, új irodát, havi 5 milliós kampányokat, akkor valamit „rosszul csinálsz” – legalábbis ezt súgja a mainstream. De mi van, ha pont ez a hiba? „Volt két AI-alapú szoftverem is. Elindítottuk, működött, fizetős ügyfelek voltak. De nem volt értelme továbbvinni. Skálázhatatlan volt számunkra, nem érte meg.” Dávid nem bukott el. Egyszerűen visszavonult a túl sok irányból , és belőtte: - Mi a core?– Mi hoz pénzt?– Mihez van természetes affinitása? A válasz: marketing kivitelezés és oktatás. Nem csilivili AI termékek. Nem újabb SaaS platform.Hanem az, amit tényleg jól csinál – és amiért fizetnek. „A 80/20 szerint néztem meg, mi adja a bevételem 80%-át. És kiderült, hogy azt a 20%-ot kell turbózni, nem az új ötleteket.” Ez nem visszalépés. Ez egy tudatos stratégiai döntés: kicsiben maximalizálni a profitot , ahelyett, hogy nagyban szórnánk az erőforrásokat. És ebben van egy vállalkozói lázadás is: nem mindenki akar startupos tempót. Nem mindenki akar milliós árbevételt, ha azzal milliós stressz is jár. Dávid „one-person marketing ügynökséget” épít. Hatékonyan, automatizálva és közben él . Nem égeti magát, nem skálázási álmokat kerget. Azt csinálja, ami működik . „Sok tanulság volt, sok mindent elrontottam. De amit tanultam, azt nem veheti el senki. Ha újra kell kezdenem, meg fogom oldani.” Ez a valódi skálázás: nem a céged méretét növeled, hanem a döntéseid minőségét. Személyiség mint stratégiai tényező – Amikor a karaktered írja az üzleti terved A legtöbb vállalkozó úgy próbál céget építeni, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a saját karakterét . Erőltetnek egy modellt, ami jól néz ki kívülről. Aztán csodálkoznak, hogy belül szétégnek. Kukoly Dávid nem akart ebbe belesétálni. Inkább leült, és megkérdezte magától:– Mi az, amit jól csinálok?– Milyen munkát élvezek tényleg ?– És mit nem akarok ? „Nagyon szerettem volna membership modellt építeni. Visszatérő bevétel, egyszer eladod, aztán csak tartod a kapcsolatot. Csak épp a személyiségemnek nem állt jól.” Dávid nem akar közösséget építeni, folyamatosan tartalmat gyártani és másoknak megfelelni. Ő deep work típus. Aki elmerül egy kampányban, egy optimalizálásban. Nem „frontvonalas arc”, hanem háttérben építkező mester. És ez a felismerés nem hátrány – hanem stratégiai előny. „Én inkább vagyok kocka marketing geek, mint influencer. Szeretek elbújni a képernyő mögé és a számokat bogarászni.” Ez az igazi vállalkozói önismeret.Nem „önfejlesztésről” szól, nem bullshit workshopokról.Hanem arról, hogy tudod, mire vagy való – és mire nem. És ha ezt nem veszed figyelembe, két dolog történik: Kiégsz egy olyan modellben, ami nem neked való. Elpazarolod azokat a területeket, amiben tényleg kiemelkedő lehetnél. A stratégia nem PowerPoint prezentációkban kezdődik. A stratégia a személyiségedből indul. Tartalomgyártás és a toxikus produktivitás – Nem kell influencernek lenned, hogy vállalkozó legyél A modern vállalkozói világ azt üvölti: „Ha nem posztolsz, nem létezel.” „Tartalom nélkül nincs márka.”„A personal brand az új valuta.” De mi van akkor, ha te utálsz posztolni? Mi van akkor, ha a tartalomgyártás nem ad energiát, hanem elvesz? „Ha érdekel valami, akkor szívesen csinálok róla tartalmat. De ha kötelező, akkor azonnal elmegy a kedvem.” Dávid nem tartalomgyártó típus. Ő marketing kivitelező. Nem influencer. És ez az a pont, ahol sok vállalkozó csúszik el. Összekeverik a marketinget az önkifejezéssel. Azt hiszik, hogy a növekedés egyenlő azzal, hogy 0-24-ben látható vagy. Közben meg a legnagyobb növekedés akkor jön, amikor épp csendben vagy és dolgozol. „A podcast például baromi jó formátum lenne, ha lenne időm csinálni. De nincs. Mert dolgozom.” Ez nem lustaság, ez tudatosság. A tartalomgyártás egy eszköz, nem kötelező penzum . A „toxikus produktivitás” pontosan ott kezdődik, amikor mindenáron csinálni kell valamit , csak azért, hogy ne maradj le. Pedig néha az az igazi fejlődés, amikor mersz nem csinálni semmit . Csak fókuszálni arra, ami valóban számít. Önismeret és pszichológiai mélység – Amikor a legnagyobb vállalkozói eszköz a saját agyad A legtöbb vállalkozó üzleti könyveket olvas. Stratégiai podcasteket hallgat. Workshopokra jár. De van egy eszköz, amit alig használunk – pedig a legnagyobb hatása van a cégünkre : A saját pszichénk. „Hat éve járok pszichológushoz. És nem a cégem lett jobb tőle – hanem én. Aztán a cégem is.” Ez nem life coaching. Nem instant motiváció. Ez kőkemény önismereti munka . Honnan jövök? Mi mozgat? Mitől kattantam be újra és újra ugyanott? És miért akarok olyat csinálni, ami valójában nem is az enyém? Dávid elkezdett mélyre menni. Jung-i archetípusokkal dolgozott, önreflexióval, karaktervizsgálattal. A cél nem az volt, hogy „önazonosabbnak” tűnjön,hanem hogy stratégiai döntéseket tudjon hozni saját magára alapozva. „Nem akarok dominálni egy szakterületen. De ha megkérdeznek, legyen olyan válaszom, amire azt mondják: na jó, ezt hallani kellett.” Az önismeret a vállalkozásban nem luxus. Nem „extra”. Nem “szép, ha van”. Ez a core engine . Ez dönti el, hogy túl fogsz-e élni, amikor mások kiégnek. Ez adja meg, mikor kell elengedni egy projektet, mikor kell nemet mondani egy ügyfélre, és mikor kell inkább lazítani, nem ráfeszülni. Dávid meditál. Transzcendentális technikával. Mert kell a rendszeres kiszakadás , hogy vissza tudjon térni. Ez nem "spiri", hanem stratégiai szintlépés: ha a gép vagy, akkor a karbantartásod nem opció. Technológiai mindset – ChatGPT nem csak AI, hanem a legjobb kollega Az AI-ról mindenki beszél. A legtöbben félnek tőle, néhányan istenítik. De nagyon kevesen használják jól. Kukoly Dávid nem fél az AI-tól. Beépítette a rendszerébe. Nem úgy, mint sokan, akik „néha ráírnak egy promptot”.Hanem napi szinten, tudatosan, célorientáltan. „ChatGPT számomra konkrétan a 2024-es év dolgozója lett. Segít, válaszol, promptolok vele. De csak akkor működik jól, ha pontosan tudod, mit akarsz tőle.” Ez a kulcs. Nem az AI lesz okos helyetted. Hanem akkor segít, ha te is okosan kommunikálsz vele. A legtöbben ott rontják el, hogy: nem adnak kontextust, nem definiálják a szerepet („role prompting”), és csodát várnak egy félmondatos utasítástól. Dávid ezzel szemben kísérletezik. A saját marketinges eseteit már konkrét prompt-stratégiákkal oldja meg. Volt, hogy ugyanazt a kérdést tízszer tette fel – tíz különböző módon. És mind a tízszer más választ kapott. „Az egésznek az a trükkje, hogy tudd, mit akarsz kihozni belőle. Ha nem tudod, a ChatGPT is csak össze-vissza beszél majd.” Ez már nem „kiegészítő” technológia. Ez core eszköz , mint egy svájci bicska, amit minden nap előveszel – csak meg kell tanulni használni . A vállalkozásban ma már nem az a kérdés, hogy használod-e az AI-t. Hanem az, hogy milyen szinten vagy benne. És Dávid példája világos: ha jól használod, egy emberként is lehet százszorosítani a hatékonyságot. Reziliencia és realitás – Az egyfős hadsereg kihívásai Egyszemélyes vállalkozónak lenni szexinek tűnik. Nincs főnök, nincs kolléga, nincs meeting. Csak te, a géped és a hatékonyság. De ez csak a felszín. A mélyben brutálisan nehéz. „Ha én kiesek, minden megáll. Ha lebetegszem, ha utazom, ha bármi történik – nincs, aki helyettesítsen.” Ez a realitás. Nincs szabadság. Nincs backup. Nincs „majd megoldja valaki” . Az idődet árulod, és az idő véges. És mégis: Dávid nem panaszkodik.Ő ezt tudatosan vállalta. Nem akar csapatot. Nem akar 30 fős ügynökséget.Mert nem az az álma. „Szívesebben elemzek beállításokat, mint hogy csapatot menedzseljek. Nem akarok HR-ozni, nem akarok kultúrát építeni – most nem.” Ez nem kicsiség. Ez fókusz.Tisztában lenni azzal, hogy mi fér bele – és mi nem. És nem elhinni, hogy „csak skálázással lehet fejlődni”. Dávid jelenleg a „one-person marketing agency” modellt viszi. Maximalizálja az outputot, automatizál, rendszerez, dokumentál. De nem akar „még egy embert”, ha azzal elveszíti a kontrollt. „Most például utazom, és viszem a laptopot. Nem ideális, de még nem találtam meg azt a második személyt, aki helyettesíthetne. Lehet, hogy nem is akarok.” Ez az önazonos vállalkozás. Nem az, amit az online guruk árulnak. Hanem az, ami működik neked – hosszú távon, emberként is. A reziliencia nem azt jelenti, hogy mindig bírod.Hanem hogy tudod: mit bírsz el – és mit nem érdemes cipelni. Profit, cashflow és magyar valóság – Mit jelent valójában jól menni? A közösségi médiában mindig az árbevétel szerepel:– „300 milliós évet zártunk!”– „50 ügyfél, 7 országban!”– „Márkánk most lépett nemzetközi piacra!” És akkor mi van? „Lehet 300 milliós árbevételed, de ha 260 millió a költséged, nem vagy előrébb. A profit az, ami számít – és erről alig beszélünk.” Dávid nem hajt az impresszív számokra. Ő profitot akar realizálni. Úgy építi a vállalkozását, hogy több maradjon a zsebében , ne a könyvelési Excelben. Ez a gondolkodás viszont szembemegy az amerikai típusú „scale first, profit later” logikával. Az Amazon, a Spotify, a Netflix – évekig veszteségesek voltak. Csakhogy ez nem a magyar valóság . „Itt nincs olyan, hogy majd egyszer eladod a céget, és jön a nagy pénz. Itt az van, hogy ha ma nem marad valami a hónap végén, akkor gáz van.” Ezért Dávid cashflow fókuszú vállalkozó . Nem „növekedésmániás”, hanem nyereségorientált. És ezzel vállalja azt is, hogy inkább kicsiben marad, de hatékonyan működik. Mert ha nem figyelsz:– többet költesz, mint kéne,– új projekteket cipelsz, amik nem hoznak,– elfelejted: az a pénz számít, amit meg is tartasz. „A profit a vállalkozás végeredménye – nem az árbevétel. De erről nem szól egy Facebook poszt sem.” A valódi siker nem a nagy számokról szól. Hanem arról, hogy te mint ember jobban élsz. Nem több Excelcellát töltesz ki – hanem több időt tölthetsz azzal, akit szeretsz. Tanulságok és önazonosság – A vállalkozás nem sprint, hanem belső játék A legtöbb vállalkozó eljut egy pontra, ahol már nem a pénz, nem az ügyfelek, nem a kampányok érdeklik – hanem az a kérdés: „Ki vagyok én ebben az egészben?” „Nagyon sokáig azt hajtottam, amit mások szerint kellett volna. Membership, startup, skálázhatóság. Csak épp nem voltam benne önazonos.” A felismerés fájdalmas, de felszabadító: Nem kell mindenkinek nagyot építenie. Nem kell mindenkinek extravertáltnak lennie.Nem kell mindenáron növekedni. A vállalkozás nem sprint . Nem az nyer, aki először ér célba – hanem az, aki nem adja fel, mert nem szakad szét útközben. „A személyiséged nem akadály. A személyiséged a térkép. Csak végre olvasni kellene róla.” Dávid rájött, hogy ő nem akar ügynökséget vezetni. Nem akar menedzselni, motiválni, riportolni. Ő csinálni akarja, szívvel. Ha pedig valami nem illik bele ebbe a képbe – megy a kukába. Ez nem egoizmus.Ez életstratégia. „A vállalkozásom azért működik, mert végre úgy működöm benne, ahogy én működöm. Nem úgy, ahogy a piac, a trendek vagy a LinkedIn mondja.” Ez az igazi üzleti szabadság: nem akkor jön el, amikor bármit megtehetsz, hanem amikor nem vagy hajlandó akármit megtenni. Stratégia egyszemélyesben – A kevesebb nem hátrány, hanem élesség A „stratégia” szó sokak fejében még mindig multiszagú. PowerPoint, évzáró meeting, csapategyeztetés, KPI-k. De mit jelent stratégiai gondolkodás akkor, amikor egyedül vagy? Nincs meeting. Nincs team. Csak a határidő, az ügyfél – meg a te energiád. „Az elmúlt év végén megnéztem, mi működik valójában. És ami nem szolgálta a fő célomat, azt elengedtem.” Ez nem vállalati racionalizálás. Ez belső rendrakás . Dávid nem csak rendszereket szűrt, hanem gondolkodásmódot váltott .– Nem abban gondolkodik, mi trendi.– Nem abban, mi lenne „skálázható”.– Hanem: mi az, ami hosszú távon működtethető általa, mint egyetlen erőforrás. „Mindent optimalizálok, ami nem én vagyok. Ami viszont hozzám kötött – azt nem adom ki. Mert ott van az érték.” Ez a tudatos kiszervezés kulcsa: nem csak azt adod ki, amit nem szeretsz – hanem azt is, amit nem neked való. Ez az, amit a legtöbb „építs céget” típusú tanácsadás figyelmen kívül hagy: egy egyszemélyes vállalkozás nem kicsi cég – hanem egy másik játék. Itt nem az a kérdés, hogyan tudsz 20%-ot növekedni.Hanem hogy hogyan tudod fenntartani a 100%-odat hosszú távon. „Ha a vállalkozásomnak én vagyok az alapja, akkor magamat kell a legjobban menedzselnem.” Stratégia egyszemélyesben? Belőled indul. A vállalkozás nem más, mint önmenedzsment extrém környezetben Ez az epizód nem a klasszikus „hogyan építs céget” sztori. Ez annak a vállalkozónak a története, aki nem akar cégvezér lenni. Nem akar exitet, nem akar befektetőt.Akar viszont fókuszt, kontrollt, profitot – és önazonosságot. Amit hazavihetsz ebből a beszélgetésből: A személyiséged nem hátrány – hanem iránytű. Ne másolni akarj modelleket, hanem testre szabni. Nem minden ötlet érdemel időt. A fókusz nem opció – stratégiai túlélési feltétel. A tartalomgyártás nem kötelező. Ha nem neked való, engedd el – a marketinged akkor is működhet. A profit fontosabb, mint az árbevétel. A pénz, ami a zsebedben marad, számít – nem a számlázott összeg. Egyedül is lehet jól csinálni. Csak ehhez rendszer, önismeret, és brutális őszinteség kell. Az AI nem varázslat – hanem erősítő. Ha tudod, mit akarsz, százszorosítja az erődet. A legnagyobb stratégád te magad vagy. Ha te nem vagy rendben, a céged se lesz az. „Most végre úgy működöm a vállalkozásomban, ahogy én működöm. Ez a valódi szabadság.” 🎧 Hallgasd meg a teljes adást, ha végre a saját utadat járnád! 💬 Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek, Kukoly Dávidról Kukoly Dávid, a Fluid Digital alapítója és a több webáruház és szoftver tulajdonosa és társ-tulajdonosa, tartalom készítő. Már több mint 10 éve tevékenykedik aktívan az online marketing iparágban B2B és B2C területen egyaránt, amelyet az utóbbi években nem csak művel, hanem oktat is több intézményben és a saját streaming felületén. Marketing szakemberként és e-kereskedőként a célja, hogy segítsen azoknak, akik szeretnék megtanulni az online marketinget a gyakorlatban. Kukoly Dávid a neten LinkedIn Fluid Digital Kft. a neten Honlap YouTube Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Szmola Roland / March.hu 2025. április 21. A kérdés, amit minden vállalkozónak fel kellene tennie Vállalkozóként gyakran hajlamosak vagyunk túlságosan fókuszálni a következő feladatra. A kampányra, a következő negyedévre, a csapatépítésre, az ügyfélszerzésre. Ritkán állunk meg, hogy tisztázzuk: tulajdonképpen mit akarunk mi ebből az egészből . A Magyar Business Podcast házigazdája, Fóris Attila egy ponton feltette azt a kérdést, amit minden vállalkozónak érdemes lenne időről időre feltenni saját magának: „Te, mint szakember, mit akarsz?” Ez nem egy motivációs idézet. Nem is stratégiai iránymeghatározás. Inkább egy tükör. Egy pontos, egyszerű mondat, ami épp azért nehéz, mert nem lehet rá automatikusan válaszolni. A vendégünk, Szmola Roland – aki tanácsadóként és mentorálóként is dolgozik cégekkel – jól ismeri azt a dilemmát, amikor a vállalkozó már nem a saját belső iránytűjét követi, hanem valamilyen elvárt szerepet próbál felépíteni. A podcastban így fogalmaz: „A kulcs, amit te mondasz, hogy te legyél jól benne. Ha valaki megpróbál egy olyan szerepet játszani, ami nem ő, az egy idő után nem fenntartható…” A beszélgetés több ponton visszatér ehhez az alapkérdéshez. Hogy kinek próbálunk megfelelni? Hogy valóban azokkal dolgozunk-e, akikkel szeretnénk? Hogy azt a vállalkozási modellt építjük-e, ami hosszú távon is fenntartható – számunkra is? „Amikor az ember érzi a zsigereiben, hogy most itt be van feszülve, hogy lehet, hogy én vagyok éppen a gátja a cégnek – és azt észre kell venni. És hagyni kell megnézni.” Roland kiemeli, hogy a legtöbb vállalkozó előbb-utóbb eléri azt a pontot, amikor újra kell értelmeznie saját szerepét. Ez nemcsak üzleti kérdés, hanem személyes is – hiszen egy cég működése gyakran tükrözi a vezetője aktuális állapotát. A beszélgetés hangvétele végig reflektív. Nem arról van szó, hogy „változz meg és csináld jobban”. Inkább arról, hogy szánj időt arra, hogy tisztázd: miért csinálod, amit csinálsz? A tempó és a külvilági nyomás sokszor eltol minket az önazonosságtól, és mire észbe kapunk, már nem az eredeti céljaink felé tartunk. A podcast epizód egy olyan gondolkodási folyamatot modellez, amelyben nincs egyetlen „jó válasz”. Viszont nagyon is van tétje annak, hogy felmerjük-e tenni magunknak az alapvető kérdéseket. Mert ha nem tesszük, mások fogják eldönteni helyettünk, hogy merre megy a vállalkozásunk – és az életünk. Stratégiai gondolkodás és döntéshozatal Minden vállalkozás egy döntéssel indul. De nem minden döntés születik tudatosan. A beszélgetés egyik alapkérdése, hogy hogyan hoz valaki olyan döntéseket, amelyek nemcsak rövid távon működnek, hanem hosszú távon is értelmet nyernek. Szmola Roland szerint sok vállalkozás elindul egy ötletből, de a következő lépések már nem épülnek szilárd alapokra. A stratégiai gondolkodás ott kezdődik, amikor a vállalkozó nemcsak reagál a piacra, hanem kezdeményez is. „Szeretnék egy olyan portfóliót építeni, ami gyakorlatilag képes a tanácsadásunkon kívül a leszállításba, akár saját termék indításába is.” – Szmola Roland Ebben a témakörben szó esik arról is, hogyan kapcsolódik az egyéni ambíció a kollektív teljesítményhez. Roland azt hangsúlyozza, hogy a stratégiai döntések akkor válnak erőteljessé, ha mögöttük ott van az a szándék is, hogy érdemi változásokat érjenek el – nemcsak cégen belül, hanem a piacon is. „Szeretnék olyan cégekbe belépni, ahol az attitűd jó, a termék jó, és van bennük olyan dinamika, amire érdemes építeni.” – Szmola Roland A beszélgetés rávilágít arra is, hogy a stratégiai gondolkodás nem feltétlenül csak az üzleti célokról szól. Legalább ennyire fontos az is, hogy milyen típusú közösséget, partnereket és rendszereket épít maga köré a vállalkozó. Olyan működési logikáról van szó, amely túlmutat a saját cégen – és hatással van az ökoszisztémára is. Roland szerint: „Azt keresem, hogy mi az, amiben értéket lehet teremteni – nem csak anyagi szempontból.” A témakör tanulsága egyértelmű: stratégiai gondolkodás nélkül a vállalkozás sodródik – és vele együtt az alapító is. De ha van vízió, és az ahhoz vezető út döntések mentén épül fel, akkor valódi mozgásteret teremthet a jövő alakítására. Az ego szerepe a vállalkozásban A vállalkozás nemcsak stratégiai döntések sorozata, hanem egyéni belső utak térképe is. Ebben a folyamatban az ego elkerülhetetlenül megjelenik – néha épít, máskor akadályoz. De vajon mikor válik hasznossá, és mikor torzítja a vezetői működést? A beszélgetés során Attila rávilágít arra, hogy az ego nem feltétlenül negatív dolog. Egy bizonyos szintig szükség van rá – főleg, amikor a vállalkozó olyan helyzetben találja magát, ahol nincs biztos kapaszkodó . „A bizonyos szituációkban fontos az ego, amikor tényleg nem tudod, hogy mi lesz, gőzöd sincs, mi fog történni… És akkor az egyetlen dolog, ami tud hajtani, az a magabiztosság. Az ego valamilyen szintű keveréke.” – Attila Szmola Roland e gondolatmenetre építve elmondja, hogy tapasztalata szerint azok a vezetők tudnak igazán hosszú távon építkezni, akik megtanulják kapcsolgatni az egójukat . Akik képesek elengedni a szerepjátékokat, és nem a látszatra, hanem a belső stabilitásra építenek. „Nagyon sokat dolgoztam különböző vezetőkkel, és azt látom, hogy kívülről nézve pár apró lépésnek tűnik, de belülről nézve ez az egész elképesztő vezetési munka.” – Roland Az ego tehát nem ellenség. Hanem egy eszköz , amit tudni kell használni – és még inkább: tudni kell félretenni. Aki mindig a saját fontosságát közvetíti, az könnyen elveszítheti a kapcsolatot a csapatával, a piaccal, vagy akár saját céljaival is. Aki viszont felismeri, mikor kell hátralépni, az hosszú távon képes építkezni. A beszélgetés rámutat: a vállalkozásban nem lehet minden döntést csak számok mentén hozni . Van, amikor a belső egyensúly, az önreflexió, és a személyes növekedés az, ami valódi versenyelőnyt jelent. „Sok mindenen keresztül juthatunk el a belső egyensúlyhoz – de amíg ez nincs meg, nem lehet jól vezetni.” – Roland A végső tanulság: az ego nem probléma – ha ismerjük, és ha nem engedjük, hogy irányítson. A valódi vezetői erő nem abban van, hogy mindig nekünk van igazunk. Hanem abban, hogy tudjuk, mikor kell hátralépni, hallgatni, és tanulni – akár önmagunktól is. Újratervezés: amikor a vállalkozó saját magát is újra kell gondolja A vállalkozói út nem lineáris. A növekedés, a stagnálás, a visszalépés és az újraindulás természetes részei az építkezésnek. A kérdés az, hogy a vezető mikor és hogyan képes felismerni: elérkezett az újratervezés ideje . Szmola Roland szerint az újratervezés egyik legnagyobb akadálya, hogy sok vállalkozó az eredeti szerepeiben ragad . Az első siker, az első működő modell, az első profitot termelő projekt könnyen válik identitássá. Innen nehéz továbblépni, még akkor is, ha a környezet már változást követelne. „Nagyon sok olyan vállalkozóval dolgoztam együtt, akik egy ponton elérték a saját kapacitásaik, fókuszuk vagy működésük korlátait. És ilyenkor nem a piac változik meg – hanem belül kell újratervezni.” – Roland Az újratervezés nemcsak üzleti szinten történik. Gyakran élethelyzetek hívják elő . Családalapítás, kiégés, tulajdonosi konfliktus, vagy akár egy piaci sokk: ezek mind olyan pontok, ahol a vezető kénytelen újragondolni, mi a fontos. És mi nem az. Attila ezt a folyamatot úgy írja le, mint egy tudatos lebontást és újjáépítést : „Megfelelő attitűd kell hozzá. Hogy változni akarok. Hogy jobb akarok lenni. Hogy megkeresem a hibákat, hogy tényleg levetkőzöm, és meztelenül kiállok: mutassátok meg, hol a probléma.” – Attila Ez nemcsak szakmai bátorságot igényel, hanem emberit is. Az újratervezés azt jelenti, hogy a vállalkozó készen áll megkérdőjelezni önmagát . A saját döntéseit, szokásait, működési mintáit. Mert csak így tud valami jobbat építeni. A beszélgetés során szóba kerül az is, hogy az újratervezés időnként az ambíció újra definiálásával is jár. Roland például nemcsak tanácsadóként akar jelen lenni, hanem konkrét vállalati szerepeket is keres – ott, ahol valódi értéket lehet teremteni. „Szeretnék egyre több olyan vállalkozásban részt venni, ahol nemcsak tanácsot adunk, hanem ténylegesen benne vagyunk a megvalósításban is.” – Szmola Roland Az újratervezés nem a kudarc jele, hanem a fejlődés kulcsa . Az a vezető, aki képes szembenézni önmagával, és újraírni a saját működését, nemcsak a cégét viszi előre – hanem a saját életminőségét is. Önismeret: a hosszú távú működés feltétele A vállalkozásépítés egyik legnagyobb félreértése, hogy azt hisszük, a sikeres vezetőnek mindig határozottnak, magabiztosnak és „készen lévőnek” kell lennie. A valóság ezzel szemben sokkal árnyaltabb. Az önismeret nem állapot – hanem folyamatos tanulási folyamat. Szmola Roland szerint az önismeret fejlődése akkor kezd igazán mélyrétegekbe hatolni, amikor a vállalkozó már nem kifelé, hanem befelé keres válaszokat. „Imádok olyan típusú emberekkel dolgozni, akik belülről kezdik átrendezni a saját döntési mechanizmusaikat.” – Szmola Roland Ez a gondolat nemcsak a vezetői fejlődésre, hanem a vállalati működés egészére is hatással van. Aki felismeri saját működési mintáit – például hogy mikor halogat, mikor túlkompenzál, mikor enged a megfelelési kényszernek – az sokkal tisztábban tud dönteni . Nem reaktívan, hanem tudatosan. Foris Attila ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozza, hogy a változás iránti nyitottság az első lépés. Aki nem akar változni, az nem fog fejlődni – bármilyen jó tanácsot is kap kívülről. A beszélgetésből kiderül, hogy az önazonos működés nem jelent passzivitást . Épp ellenkezőleg: aki tudja, hogy mikor milyen működési módja érvényes, az sokkal rugalmasabban tud alkalmazkodni a változásokhoz. A belső stabilitás adja meg azt a keretet, amiben a külső világ ingadozása nem viszi ki a fókuszt. Szmola konkrét példákat is hoz arra, amikor valaki már túl van az első vállalkozói hullámokon, és elkezd mélyebbre menni. A „hogyan döntök?” helyett a „mi alapján döntök?” válik kulcskérdéssé. Ebben a szakaszban a sikeres vállalkozók újra előveszik a korábbi tapasztalataikat – és átkeretezik azokat. „Sokszor az a legjobb, amikor valaki emlékeztet arra, amit már 5 éve tudtál – csak közben elfelejtetted.” – Roland Ez az önismereti dinamika nemcsak a vezetői döntésekre hat. Kihat a csapatépítésre, az ügyfélválasztásra, a partnerkapcsolatokra – sőt, még az életminőségre is. Önismeret nélkül nincs stabil vállalkozás . Aki nem tudja, hogy hol tart – nem tudja azt sem, merre tovább. Aki viszont hajlandó belenézni a saját tükörképébe, az olyan döntéseket tud hozni, amelyek nemcsak céget, hanem életpályát is építenek. Stratégia, mint gondolkodásmód: hosszútávúság, komplexitás, rendszerben gondolkodás Sokan azt hiszik, hogy a stratégia egy dokumentum. Egy PowerPoint prezentáció, amit évente egyszer előveszünk, majd visszatolunk a fiók mélyére. Pedig valójában a stratégia nem dokumentum, hanem gondolkodásmód. Olyan keretrendszer, amely segít eligazodni a komplex üzleti helyzetekben – és hosszú távon biztosítja, hogy ne csak „csináljunk valamit”, hanem tudjuk, miért csináljuk. Szmola Roland a beszélgetésben többször is visszatér erre a szemléletre. Nem arról beszél, hogy milyen eszközökkel kell tervezni, hanem arról, hogy hogyan lehet gondolkodni rendszerben, időtávokban, és döntési logikákban. „Én most sokkal inkább olyan típusú portfóliót építek, amiben nem csak tanácsadás van, hanem fejlesztés, digitalizáció, termékoldali hozzáadott érték is. És ez nem csak nekem épül, hanem az ökoszisztéma köré.” – Szmola Roland Ez a szemlélet túlmutat egyetlen vállalkozáson. A stratégiai gondolkodás lényege, hogy a vállalkozó nemcsak egyéni szinten, hanem rendszerszinten is képes átlátni a működését – és felismeri, hogy minden döntés egy nagyobb struktúra része. Ez különösen igaz akkor, amikor valaki több lábon akar állni, több cégben gondolkodik, vagy különböző iparágakban hoz létre összekapcsolódó projekteket. „Azért keresem azokat a cégeket, ahol a dinamika jó, mert tudom, hogy önmagában egy jó termék nem elég. Kellenek hozzá az emberek, a működési logika és a hosszú távú gondolkodás.” – Szmola Roland A stratégia tehát nemcsak a célokról szól, hanem a döntések minőségéről is. Arról, hogy a vállalkozó felismeri: nem minden növekedés pozitív, és nem minden változás előrelépés. A beszélgetésből világossá válik, hogy a sikeres vállalkozók nemcsak terveznek, hanem folyamatosan újrakeretezik a saját működésüket. Roland arra is kitér, hogy a stratégiai gondolkodás egyik legfontosabb hozadéka az időhorizont kitágítása: „Sokan azt kérdezik, mi lesz jövőre. Engem inkább az érdekel, hogy milyen rendszert építünk tíz év alatt, és hogy abban én milyen szerepet tudok betölteni.” – Szmola Roland Ez a gondolat élesen szemben áll azzal a „vállalkozói kapkodással”, ami sok cég működését jellemzi. A rövid távú célok állandó váltogatása, az azonnali eredmények hajszolása gyakran stratégiai elbizonytalanodáshoz vezet. Ezzel szemben Roland megközelítése azt hangsúlyozza: ha van vízió, akkor van út is. Még ha kanyargós is. Itt a legfőbb tanulság: a stratégia nem útvonalterv, hanem térkép. Nem tudhatjuk előre, hol lesz kanyar vagy emelkedő, de ha van egy koherens gondolkodásmódunk, akkor minden helyzethez tudunk alkalmazkodni – anélkül, hogy elveszítenénk az irányt. Piacra lépés és nemzetközi terjeszkedés A hazai piac kicsi. Egy vállalkozás fejlődése szempontjából hamar elérkezik az a pont, amikor a növekedés csak úgy tartható fenn, ha a cég kilép Magyarország határai közül. Ez azonban nemcsak üzleti döntés, hanem szemléleti váltás is. A beszélgetés során világosan körvonalazódik, hogy a nemzetközi terjeszkedés nem feltétlenül egyenes út. A vállalkozónak először meg kell értenie: Magyarország nem végcél, hanem ugródeszka . Ezt fogalmazza meg Foris Attila így: „Az első probléma az, hogy ki kell lépni Magyarországon. Úgy kell felépíteni a céget, hogy az csak idő kérdése, mert nagyon hamar eléred azt a plafont.” A nemzetközi lépés nem kizárólag az anyagi lehetőségeken múlik. Sokkal inkább azon, hogy a cégvezető képes-e kulturálisan, gondolkodásban és struktúrában alkalmazkodni az új piacokhoz. A podcastban többször is előkerül, hogy az Egyesült Államokban való megjelenés nem csupán földrajzi változást jelent, hanem radikálisan más üzleti kultúrát is. „A gond azzal van, hogy Amerikára úgy tekintenek kívülről, mint egy országra. Ez a nagy probléma. Minden állam egyedi. Úgy vannak, mintha külön országok lennének.” – Foris Attila Szmola Roland hangsúlyozza, hogy a nemzetközi piacra lépés első lépése nem feltétlenül a cégalapítás , hanem a kapcsolatok építése, a validáció, a piacismeret megszerzése. Egy-egy jól irányzott látogatás, konferencia, szakmai networking is lehet első lépés. De az alaplogika világos: ha nem gondolkodsz nemzetközi szinten, előbb-utóbb elfogy a levegő . A beszélgetésből kiderül, hogy a nemzetközi bővülés nem minden cégnek való – de aki skálázni akar, annak elkerülhetetlen. Fontos kérdés az is: milyen típusú cégekbe akar belépni a vállalkozó? Milyen szintű versenytársakkal néz szembe? „Nekem a nagy cégek helyett inkább az a középvállalati méret érdekes.” – Szmola Roland A nemzetközi piacra lépés nemcsak üzleti lehetőség, hanem önismereti út is. Felszínre hozza, hogy a vállalkozó mennyire képes elengedni a kontrollt, delegálni, új környezetben alkalmazkodni. A magyar vállalkozók számára külön kihívás, hogy a lokális gondolkodást nem lehet exportálni – csak azt, ami valós értéket teremt más kultúrákban is. A tanulság itt világos: aki piacot akar váltani, annak előbb gondolkodást kell váltania . Agilitás és mesterséges intelligencia: előny vagy kényszer? A gyorsan változó piaci környezetben a vállalkozások számára az egyik legnagyobb kérdés: hogyan tudják fenntartani a rugalmasságot úgy, hogy közben ne veszítsék el a fókuszt ? A beszélgetés során többször is felmerül az agilitás témája – nem csupán mint projektmenedzsment eszköz, hanem mint szemlélet. Szmola Roland szerint az agilitás nem technikai kérdés, hanem mentális alkalmasság arra, hogy a változásokra ne reagálni kelljen, hanem ráhangolódni lehessen. „Nagyon sok fiatal csapatot látunk, ahol az ötlet jó, a szándék megvan, de a menedzsment képessége teljesen hiányzik.” – Szmola Roland Ez a mondat pontosan rávilágít arra, hogy az agilitásnak nem a szoftverfejlesztésben van a legnagyobb szerepe, hanem ott, ahol bizonytalan, gyorsan változó környezetben kell döntéseket hozni. Az agilitás az a működésmód, amely nem akar mindent előre kontrollálni , hanem gyors, iteratív tanulási ciklusokban fejlődik. Ugyanakkor ez az agilis működés csak akkor életképes, ha mellette ott van a technológiai nyitottság is. Ez az a pont, ahol a mesterséges intelligencia kerül elő. A beszélgetésben nem kizárólag újdonságként jelenik meg az AI, hanem mint olyan eszköz, amelyet tudatosan kell integrálni a vállalkozás mindennapjaiba. „Elkezdünk olyan projekteket is, ahol konkrét AI-megoldásokat is szeretnénk kipróbálni – nem csak tanácsadás, hanem termékoldalon is.” – Szmola Roland A kulcs itt az, hogy a mesterséges intelligencia nem öncélú. A vállalkozás számára csak akkor hoz érdemi előnyt, ha valós problémára ad megoldást , és nem csak azért vezetik be, mert „mindenki ezt csinálja”. A beszélgetésből egyértelműen kirajzolódik az a gondolkodási vonal, hogy az agilitás és az AI nem egymástól független trendek, hanem egymást erősítő működési alapelvek. Az AI eszköz, az agilitás módszer – a döntés és a fókusz pedig az ember dolga marad. Tanulság: az, aki nem hajlandó tanulni, újratervezni, hibázni és korrigálni, lemarad. De aki hajlandó, az előtt egy újfajta versenyelőny nyílhat meg – nem az adatok miatt, hanem azért, mert gyorsabban és jobban értelmezi őket. Vállalati kultúra: a működés láthatatlan rendszere A beszélgetés egy pontján Szmola Roland világosan megfogalmazza: egy vállalkozás hosszú távú működése nem a stratégián, hanem a kultúrán áll vagy bukik . Ez elsőre talán túlzásnak hangzik – de minél több konkrét példát említ, annál egyértelműbbé válik az állítás súlya. A kultúra nem az, amit a falra írnak. Nem a céges értékek PowerPoint prezentációja. Hanem az, ahogyan a hétköznapokban döntések születnek, konfliktusokat kezelnek, és emberek együtt dolgoznak . „A legtöbb startupon azt látod, hogy van ötlet, van lelkesedés, de nincs mögötte működési keret. És ez előbb-utóbb szétesést okoz.” – Szmola Roland A működési keret ebben az esetben nem Excel-táblákra vagy ERP-rendszerekre utal, hanem arra a kulturális alapra, amiben az emberek képesek együttműködni. Ahol az érték nemcsak kommunikált, hanem megélt . Foris Attila ehhez kapcsolódva arról beszél, hogy a sikeres nemzetközi példák – különösen az amerikai startup-ökoszisztémában – mindig nagy hangsúlyt fektetnek a kezdeti fázisban a kultúra alakítására. Nem utólag próbálják beemelni, hanem már az alapítói szinten is jelen van. Ez azért kritikus, mert a kultúra visszahat a döntések minőségére, a hibák kezelésére, sőt: a fejlődés sebességére is . Egy olyan szervezetben, ahol a belső kommunikáció elfojtott, ahol a vezető nem vállalja a bizonytalanságot, vagy ahol a kudarc tabu, ott egyszerűen nem tud kialakulni tanulási ciklus. „A belső egyensúly és a vállalati kultúra együtt adja azt a stabilitást, ami túlélővé tesz.” – Szmola Roland Szmola hangsúlyozza, hogy sokszor nem is technikai, hanem érzelmi gátak akadályozzák a növekedést . Egy vezető nem tudja elengedni a kontrollt, nem meri kiszervezni a döntést, nem bízik a csapatban – és a rendszer beragad. A vállalati kultúra tehát nem egy HR-funkció. Hanem üzleti kérdés . És minél gyorsabban nő egy cég, annál inkább versenyelőny, ha ezt tudatosan alakítja – nem pedig hagyja, hogy „majd kialakul”. Tanulság: ha azt akarjuk, hogy egy szervezet fenntarthatóan működjön és skálázhatóvá váljon, akkor nem elég a stratégia. Kell hozzá egy olyan kultúra is, ami képes ezt megtartani és működtetni. Innováció és portfóliógondolkodás: a vállalkozói skálázás új nyelve Ahogy egy vállalkozás eléri a működési plafonját, elkerülhetetlenné válik egy kérdés: mi a következő szint? Ma már nem elég egy üzleti modellt fenntarthatóan működtetni. Egy hosszú távra tervező vállalkozó diverzifikál – többféle projektben, iparágban, technológiában is jelen van. Ez nem csupán védekezés a piaci ingadozások ellen, hanem stratégiai előny : rugalmasságot, tanulást és belépési lehetőségeket ad más piacokra. Szmola ennek mentén beszél arról is, hogy nemcsak tanácsadói szerepben, hanem operatív partnerként is szeretne részt venni cégekben. A cél: aktívan hozzájárulni a működéshez, termékfejlesztéshez, digitalizációhoz . „Szeretnék józanul árazott, menthetően effektív projekteket létrehozni, digitális és informatikai területen.” – Szmola Roland Foris Attila ehhez hozzáteszi: az innováció nem mindig azt jelenti, hogy valami forradalmit kell létrehozni. Néha a meglévő működés újragondolása is éppen elég. A hangsúly nem a technológián van, hanem a hozzáálláson: mennyire merünk máshogy nézni a megszokott folyamatokra. A beszélgetésben több példa is elhangzik olyan vállalkozókról, akik az egy lábon álló működésből egy komplex, több irányba nyitott üzleti ökoszisztémát hoztak létre – akár startup befektetéseken, akár gyártásba való beszálláson keresztül. Ez utóbbi különösen izgalmas Szmola számára: „Szeretnék gyártással kapcsolódó céggel is foglalkozni, de nem kívülről, hanem úgy, hogy benne vagyok a húsban-vérben.” – Szmola Roland Ez az attitűd egyre fontosabb: az innováció nemcsak technikai vívmányokat jelent, hanem aktív részvételt, rendszerépítést és stratégiai jelenlétet . A tanulság: a jövő vállalkozója nem terméket épít, hanem portfóliót . Olyan rendszereket, amelyek egymásra épülnek, tanulnak egymásból, és képesek reagálni a változó piaci környezetre. Ambíció és jövőkép: miért nem lehet „nyugdíjba menni” vállalkozóként? Vállalkozni nem csak szakmai döntés. Lelki és szemléleti vállalás is. Aki ezt az utat választja, az ritkán tekint úgy a karrierjére, mint valami időszakos feladatra, amit majd egyszer csak befejez. Ezt a gondolatot Szmola Roland egyetlen mondattal sűríti: „Amikor azt hallom, hogy valaki nyugdíjba akar menni, akkor kezd el meghalni.” – Szmola Roland Ez nem túlzás. Inkább rávilágítás arra, hogy a vállalkozói attitűd lényegében élethosszig tartó kíváncsiság és cselekvőképesség. Nem lehet csak úgy kikapcsolni. A beszélgetés során világosan kirajzolódik Szmola háromirányú jövőképe. Az első: egy erős, inspiráló szakmai közösség kiépítése , ahol fiatal vállalkozók, vezetők és projektgazdák együtt dolgoznak konkrét ügyeken. „Azt keresem, hogy olyan emberekkel tudjak dolgozni, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, de nálam akár sokkal fiatalabbak is – és valós ügyeket akarunk előre vinni.” – Szmola Roland A második ambíció a vállalkozás sokszínűsége . Olyan cégekben való aktív részvétel, amelyekben nemcsak tanácsadóként van jelen, hanem döntéshozóként, résztulajdonosként, fejlesztőként. A cél: a tanácsadástól a konkrét piaci megvalósításig terjedő teljes értékláncban való részvétel. A harmadik irány pedig a gyártási szektor felé való nyitás – egy ma még kevésbé kiforrott, de izgalmasan felvázolt cél. „Szeretnék más iparágban is részt venni. A gyártás az, ami most a fejemben van.” – Szmola Roland Foris Attila ebben a szakaszban egyértelműen támogatja a jövőbe mutató gondolatokat – különösen az amerikai és nemzetközi irányok fontosságát hangsúlyozza. Az üzleti világ globalizálódásával párhuzamosan a hazai piac egyszerűen nem elegendő . „A céget úgy kell felépíteni, hogy a nemzetközi lépés csak időkérdés legyen – mert nagyon hamar elérjük a plafont.” – Foris Attila Ez a szakasz lezárja a beszélgetést, de valójában egy új gondolkodás kezdete : mit jelent ma valóban hosszú távon vállalkozni? Milyen üzleti és emberi döntéseket igényel az, ha valaki nem leállni akar, hanem építeni, méghozzá évtizedes távlatban ? A végső tanulság egyértelmű: a vállalkozói vízió nem egy célállomás, hanem egy mentális izom , amit edzeni, táplálni és újraértelmezni kell – folyamatosan. Mit viszünk magunkkal ebből a beszélgetésből? Ez a beszélgetés nem egy „how-to” lista. Nem kaptunk sablonokat, sem varázsrecepteket. Ehelyett kaptunk valami sokkal értékesebbet: egy nyers, őszinte és gondolatébresztő vállalkozói párbeszédet . Foris Attila és Szmola Roland beszélgetésében a vállalkozás nem csupán céges működésként jelenik meg, hanem személyes és rendszerszintű döntések sorozataként . Olyan döntéseként, amelyeket stratégiai gondolkodás, önismeret, agilitás, piacismeret és jövőkép formál. A legfőbb tanulságok: Stratégia nélkül sodródás van. Vízió nélkül nincs valódi növekedés. Az önazonosság a hosszú távú működés alapja. A szerepjátszás ideig-óráig működik, de nem fenntartható. Az agilitás és a mesterséges intelligencia nem opció – alapfeltétel. Aki nem reagál, lemarad. Nemzetközi piacra kell lépni. A magyar piac túl kicsi a hosszú távú stabilitáshoz. Az ambíció nem „nagy szavak” kérdése – hanem a következő lépések logikája. Ez az epizód azoknak szól, akik nem csak működtetni akarják a vállalkozásukat, hanem valódi hatást elérni – üzletileg, emberileg és társadalmilag is. Hallgasd meg az epizódot, ha… vállalkozást vezetsz, és épp új szintre lépnél, döntéshelyzetben vagy, és nem tudod, merre indulj, építeni akarsz – nemcsak céget, hanem közösséget, víziót, jövőt. Oszd meg más vállalkozókkal is – mert a jó beszélgetések terjednek! Szmola Rolandról “A karrieremet olyan multinacionális vállalatoknál kezdtem, mint az ecoB International GmbH. és az E.ON. Utóbbinál eleinte a Digitális Transzformáció csapat vezetője voltam, ahol azzal foglalkoztam, hogy hogyan lehet a lean folyamatszervezést a szolgáltatóiparban is kamatoztatni. 2017 Q1-ben kért fel az E-ON CFO-ja az agilis projektre. 2018-ban vezettük be Magyaroszágon, majd a többi országban is. Ez a projekt 2020-ban fejeződött be, éppen abban az évben, amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a piacon, mint magántanácsadó. Ekkor már ismertem alapítótársamat Zsolt Janovszki -ot, aki szintén agilitással és lean menedzsmenttel foglalkozott. Már az első találkozáskor rájöttünk, hogy nagyon hasonlóak az alapértékeink, így 2020-ban együtt megalapítottuk a RI Consultingot. Egy év alatt már 20 fősre bővült a csapat és tavalyhoz képest a cégcsoport megötszörözte az árbevételét. A célom az, hogy a magyar vállalkozókat olyan agilis tanácsokkal és egyszerűen implementálható szervezetfejlesztési tippekkel ismertessem meg, amelyekkel a nyugati vállalkozásokhoz hasonló növekedési és fejlődési pályára tudnak lépni.” Szmola Roland a neten Honlap LinkedIn Magyar Business A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Ep #32 - Orientify / Dr. Török Réka 2021. június 25. "12 éve foglalkozom útkereső, pályájukat kezdő, szakot vagy szakmát váltó fiatalokkal, szüleikkel és tanáraikkal. A leggyakrabban az a kérdés jut el hozzám, hogy lehetséges-e jó pályadöntést hozni 14, 18, vagy akár 25 évesen? És később, 30 vagy 40 fölött mi alapján hozzuk meg munka szerepekkel kapcsolatos döntéseinket? Vajon (időben) jelez-e a belső iránytűnk, hogy jó helyen vagyunk-e? Elég érzékenyek vagyunk-e a jelzésekre? Van bátorságunk felvállalni a döntést vagy a váltást? Gondold át, hogy az utóbbi három hónapban melyek voltak azok a (munka)tevékenységek az életedben, amelyek örömet okoztak és energiával töltöttek fel. Írj le legalább három olyan dolgot, ami feltöltött, és igazán el tudtál mélyülni benne. Hogyha nem tudsz ilyet felsorolni vagy csak egyet találsz, akkor olvass tovább. A középiskolások egy része pályaelképzeléseiben érett és szülői vagy tanári útmutatás segítségével könnyen eligazodik a képzések és szakmák világában, határozott elképzelései vannak, az önismeretének adott szintjén. Ez azonban csak a tanulók ötödére igaz. Legtöbben nyomasztó teherként élik meg azokat a döntési helyzeteket, amelyek elsősorban az iskolarendszer sajátosságaiból adódnak: az érettségiző diákok és szülei szeme előtt az lebeg, hogy be kell jutni az egyetemre, ezért gyakran kényszer diktálta helyzet születik tudatos és megalapozott döntések helyett. Az egyetemre már bejutottak közül első évben legalább 25%-uk lemorzsolódik, és legalább ennyien nem a végzettségüknek megfelelő területen kezdenek el dolgozni. Egyrészt, mert közben a munkaerőpiac is változik, másrészt később jönnek rá, hogy mi az igazán nekik való terület. Így a későbbi életút is néhány csavarral kezdődik. Az Orientify Karrierajánló azért jött létre, hogy az épp aktuális pálya döntéshez nyújtson kapaszkodót, információt. Segít abban, hogy rálátásunk legyen a saját fejlődésünkre és tudatosabbak legyünk karrier döntéseinkben: a karrier profil teszt kitöltésével egy karrier ajánlóba csöppensz, ahol listázásra kerülnek a személyiségedhez passzoló szakterületek és a hozzá kapcsolódó képzések, rengeteg információval egy helyen. Miért a személyiségből indulunk ki? Mert a személyiségünkhöz illeszkedő szakmában sikeresebbek és elégedettebbek vagyunk. Persze sok egyéb tényező is befolyásolja a döntéseinket: milyen széles a választási paletta, biztosíthatjuk-e a választott karrierrel azt az életmódot, amelyet élni szeretnénk (család-munka egyensúly, munkaidő, fizetés), megjelennek-e szakmánk által azok az értékek, amelyekben igazán hiszünk. Ezek pedig folyton változni fognak. Lesznek átgondolásra vagy törlésre kerülő részek a karrier terveinkben? Valószínűleg igen, többször is. És ez így van jól." Dr. Török Réka a neten: Honlap LinkedIn Instagram Facebook YouTube MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz KFodorLegal / Dr. Fodor Klaudia 2022. október 13. “Dr. Fodor Klaudiának hívnak, és egy olyan ügyvéd vagyok, aki formabontóan gondolkodik a szakmájáról, aki minden ízében modern vállalkozónő, aki imádja a jogot és a szerződéseket, aki ügyvéd marketinget folytat, aki az országban egyedülálló személyességgel épít ügyvédi márkát, és aki több lábon állva, másokat inspirálva kamatoztatja tudását. 2008-ban végeztem az ELTE jogi karán summa cum laude minősítéssel, majd 2018-ban társasági jogi és cégjogi szakjogász (LLM) diplomát szereztem a Pázmány jogi karán. Három felsőfokú nyelvvizsgával először egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgoztam, majd évekig céges jogászként, ezt követően 2018 márciusában megnyitottam a saját egyszemélyes ügyvédi irodámat, ahol azóta ügyvédként dolgozom. A szerződések szerelmese vagyok, tehát olyan ügyeket vállalok, ahol a felek autonómiája, akarata érvényesül elsősorban. Mivel hét évig Magyarország legnagyobb szerzői jogi közös jogkezelő szervezeténél, az Artisjusnál dolgoztam, ezért jelentős részben szerzői jogi ügyekben segítem az ügyfeleim, továbbá precizitással és odaadással látok el ingatlan-adásvételi ügyeket is. Első generációs értelmiségi vagyok, aki „hátszél” nélkül, teljesen egyedül hozta létre az ügyvédi praxisát. Egy ilyen praxis építéséhez elengedhetetlen - divatos szóval élve – a reziliencia, tehát a rugalmasság, a változtatás képessége. Az üzleti tervezés ezen a területen elengedhetetlen: szeretem kimondani, hogy az ügyvédi lét is egy vállalkozás, ahol okosan kell reagálni a körülményekre. Magam többször léptem vissza és terveztem újra a praxisom, legutóbb a KATA megszüntetése miatt kellett alkalmazkodnom – ahogy több ezer kis praxist folytató ügyvédnek rajtam kívül. Azt vallom, hogy mind az ügyfél ügyének intézése során, mind a stratégiai tervezés során a megoldásra kell törekedni. A célom egy hazánkban egyedülálló személyes ügyvédi brand megalkotása: a fiatalos, könnyen érthető és emberközeli ügyvéd képét építem. Fiatal jogászokat bátorítok arra, hogy kezdjenek specializálódni, bátortalan vállalkozókat, hogy vágjanak bele az ötletük megvalósításába, nőket ösztönzök arra, hogy merjenek megszólalni és higgyenek magukban. Mivel én magam is ezeket az utakat jártam be, az én számból mindez nem közhely! A közösségi médián építem a személyes márkám: az Instagram-on lakásvásárlásról beszélek a Linkedin-en pedig a szerzői jogi tartalmakat osztom meg A Youtube -ra (amire jelenleg a legkevesebb energiát fordítok) vegyesen töltöm fel a tartalmakat. Az új honlapom csak a szerzői jogi témájú ügyekben szólítja meg az ügyfeleket: https://kfodorlegal.hu/ Marketingesektől is rendszeresen kapok visszajelzést, hogy az én-márkám mennyire egyedülálló, hasznos, vidám. Ez nagyon jól esik, mert a személyes márkaépítés könnyedén jön belőlem. Sosem hittem volna, hogy az Instagram-on vagy a Youtube-on egy ügyvéd tud ügyfelet találni – és pedig tud! A marketinges szakma elismerését egy díjjal is honorálta: tavaly augusztusban a Te vagy a brand! -nél elvittem a Hónap márkaépítője -címet. Azon dolgozom, hogy az ügyvédkedés mellett kiegyensúlyozott ember, nő is maradjak, és erre tanítok másokat is. Az „Álompraxis – Ügyvédeknek” brandet arra hoztam létre, hogy az élhető ügyvédélethez adjak tippeket és az ügyvédmarketingre oktassam a kollégákat! Ősszel egy egész megvalósító tréninggel készülünk. https://www.instagram.com/alompraxis/ Vállalkozóként több lábon állok – az ügyvédi márkaépítés mellett beszédtréninget tartok, amire a többéves Toastmasters tagságom, mentori szerepem és sikeres versenyeredményeim adnak felhatalmazást. A „Monddbátran!” oldalon nyilvános beszéddel kapcsolatos tippeket osztok meg, élőben pedig tréningeket tartok. https://www.instagram.com/monddbatran/ Ősztől az ELTE-n beszédtréneri képzést kezdek, hogy diplomám is legyen arról, hogy „jól tudok beszélni”. Dr. Fodor Klaudia a neten Honlap Facebook Instagram LinkedIn YouTube MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Bemutatkozás 2020. szeptember 30. A mai részben bemutatkozik a csapat.

<< Vissza az epizódokhoz BB & Co Services Ltd | Vörös Kriszta 2024. június 3. Újrakezdésből stratégiát csinálni Vörös Kriszta története nem egy hirtelen felindulásból hozott döntéssel kezdődött. Nem menekült, nem kiégett, nem megunta Magyarországot. Egyszerűen csak tudta, hogy ha azt akarja, hogy a gyerekei nyelveken beszéljenek, világpolgárok legyenek , akkor az anyanyelvi környezet nem opció, hanem alapfeltétel. És ha ő már ott van velük, akkor miért ne építene ott is vállalkozást? Ez a gondolat lett a vezérfonal, ami Kecskeméttől Ausztriába, onnan Svájcba, majd Angliába, végül Dubajba vezette a családot. Minden új állomásnál új élet, új cégalapítás, új ügyfélkör, új piac. És mindeközben végig ott volt benne a stabilitás: a pénzügyi tudás, az üzleti érzék, és a bátorság, hogy nulláról is fel lehet építeni valamit – akárhányszor. „A pénzügy volt mindig a közös nevező – de az igazi erőm az, hogy nem félek újrakezdeni.” Ma Dubajban él, magyar ügyfeleknek segít cégindításban, befektetési stratégiákban, pénzügyi tervezésben. Emellett vállalkozókat kísér mentálisan is: accountability coach-ként felelősséget kér, motivál, és végigvisz. Nem hagyja, hogy elmaradjanak a teendők. Nem hagyja, hogy belesüppedj a halogatásba. Kriszta nem csak tanácsokat ad. Ő maga a bizonyíték arra, hogy a vállalkozásod veled együtt képes fejlődni – ha hajlandó vagy elhagyni a komfortzónádat. Ez az epizód azoknak szól, akik már érzik, hogy valami mást, valami nagyobbat akarnak. Akik tudják, hogy nem a hely számít, hanem a szándék . És akik végre el akarják hinni: bárhonnan lehet érvényesülni – ha van stratégiád. Vörös Kriszta nem országot váltott – hanem gondolkodásmódot exportált. Sokan úgy mennek külföldre, hogy ott akarnak valami teljesen újat kezdeni. De az újrakezdés nem azt jelenti, hogy letagadod, honnan jössz, és mit tudsz. Az igazi újrakezdés az, amikor a tudásodat adaptálod a helyi lehetőségekhez. Kriszta ezt csinálta. És pont ettől tudott minden országban érvényesülni. Amikor először Ausztriába költöztek, nem tudta még, hogy mi lesz. De azt tudta, hogy a pénzügyi világot ismeri. Érti a banki rendszereket, tudja, hogyan működik az adminisztráció. A nyelvtudás megvolt, a szakmai alap megvolt – már csak meg kellett találnia, kinek lehet ezzel segíteni. És megtalálta: magyaroknak segített az osztrák adó-visszaigénylésekben. „Olyan szavak ezek, az adó-visszaigénylésben, amik speciálisak. Én gyorsan megtanultam, megtetszett – és innentől mindenki kért.” Ez nem egy tudatos üzleti terv volt – hanem gyors reagálás egy helyi igényre. Kriszta felismerte, hogy ahol emberek vannak, ott problémák is vannak. És ha problémát látsz, megoldást is adhatsz – ha van hozzá szakmád. Ez a szemlélet végigkísérte a következő országokban is. Svájcban már nemcsak adóval, hanem pénzügyi tervezéssel is foglalkozott. Angliában a családi vállalkozásukon keresztül cégalapítással, könyveléssel, bérszámfejtéssel, sőt még egészségügyi témájú coachinggal is. Nem azért, mert mindentudó lenne – hanem mert minden országban újra és újra hajlandó volt tanulni, beilleszkedni, és értéket adni. Az igazi tanulság itt nem az, hogy „külföldön is lehet vállalkozni”. Hanem az, hogy nem a lokáció adja az értékedet, hanem a képességed, hogy a tudásod újrahasznosítsd. Kriszta nem „expat-feleségként” ült otthon. Nem félt attól, hogy idegen rendszerbe lép. Sőt: motiválta. Angliában például meglepte, milyen egyszerű a cégalapítás: „Tizenhárom pontból megalapítod a céget, és már indulhatsz is – ráadásul rögtön Kft formában.” Ez azt jelentette, hogy az első perctől professzionális keretek között tudtak elindulni. Nem kényszerből, hanem stratégiai szándékkal. És a tudás, amit Magyarországon szerzett – banki háttér, vállalati hitelezés, üzleti nyelv – minden országban konvertálható maradt. De csak azért, mert ő maga nem félt rugalmasan gondolkodni. Ha Ausztriában a magyar ügyfelek igényeire szabott szolgáltatás működött, akkor Svájcban már más típusú vállalkozóknak kínált mást. Ha Angliában könnyebb volt céget indítani, akkor a cégalapítást vette előre. Ma Dubajban él, ahol a pénzügyi tanácsadás mellett vállalkozóknak segít az üzlet skálázásában, vagy épp elindításában. Sokan még mindig csak a luxusra gondolnak, ha Dubajt hallják. Kriszta viszont a lehetőséget látta: „Azért jó itt lenni, mert annyira nyitottak az emberek a vállalkozásokra, meg az új ötletekre, hogy biztos fogsz találni valamit, amire igény van.” Ez a mondat kulcs. Ez a vállalkozói szemlélet. Nem kifogást keresni, nem félni a rendszertől, hanem felismerni, hol van rés a piacon , és hogyan lehet odatenni egy jól csomagolt, profi szolgáltatást. Kriszta történetéből az jön át: a pénzügyi tudás nemcsak egy karrierút – hanem egy túlélőkészlet. Egy olyan skillkészlet, amit – ha vállalkozó vagy – bárhol kamatoztatni tudsz. Nem kell minden új helyen új szakmát tanulni. Elég, ha megtanulod újként eladni azt, amit már tudsz. Nemzetközi vállalkozás? Igen, de először nézz a tükörbe Sokan romantikus álomként tekintenek a nemzetközi piacra lépésre. Külföld, szabadság, új lehetőségek – csak épp arra nem készülnek fel, hogy az üzleti környezet minden országban más szabályokkal, ritmusokkal és buktatókkal jár.Vörös Kriszta ezt első kézből tapasztalta meg. Nem tankönyvből tanulta, hanem négy ország vállalkozási rendszerén keresztül. „Ausztriában nagyon stabil volt a gazdasági környezet, a szabályozás világos, kockás, tudtad, mit kell csinálni.” Ez egyszerre adott biztonságot és kötöttséget. Cégalapításhoz több tőke kellett, de a működés átlátható volt. Viszont a rugalmasság hiányzott. Svájc hasonló: precizitás, stabilitás, de több rejtett adóval és lassú adminisztrációval. Anglia teljesen más világ volt. Ez a gyors indulás lehetősége csábító, de ott más típusú üzleti kultúrában kell érvényesülni: nyitottság, dinamizmus, de nagy a verseny, és nem elég jónak lenni – láthatónak is kell lenni. És akkor jön Dubaj. Ahol egyszerre van jelen a nyugati vállalkozói szemlélet és a keleti vallási-kulturális háttér . „Most volt a Ramadán, utána kilenc nap ünnep, aztán a 75 éve nem látott eső – és a kormányhivatalok napokig zárva.” Vállalkozóként ehhez nem elég alkalmazkodni. Ezt előre be kell építened a stratégiádba. Kriszta tapasztalata világos: nem létezik tökéletes rendszer. Mindenhol lesz, ami jobb és lesz, ami nehezebb, mint otthon. A kérdés az: felkészültél-e mentálisan és üzletileg is arra, amit egy új piac kér tőled? Társad van benne – vagy csak tűr? Ez mindent eldönt Egy vállalkozásnál rengeteget beszélünk stratégiáról, vízióról, célokról. De ritkán beszélünk arról, hogy a döntéseinket ki viszi tovább velünk. Egy külföldi költözésnél, új vállalkozás indításánál vagy teljes újratervezésnél nemcsak a piac számít – hanem az is, hogy a társad partner vagy akadály. Vörös Kriszta vállaltan szerencsés: „Tényleg olyan férjem van, aki mindenben támogat, minden ötletet együtt valósítunk meg.” Ez a hozzáállás nemcsak személyes szinten fontos, hanem vállalkozói stabilitást is ad. Hiszen ha valaki melletted van minden döntésnél, akkor nem egyedül kell cipelni a bizonytalanságot. Ők együtt mentek Ausztriába, Svájcba, Angliába, majd Dubajba is. Nem úgy, hogy „egyikük dolgozik, másikuk alkalmazkodik” – hanem úgy, hogy közösen gondolkodtak, vállalkozást építettek, és egymást erősítették. A férje most online dolgozik, így földrajzilag is rugalmasan tudnak működni. De nemcsak az online térre korlátozódnak: Dubajban épp azt fontolgatja, hogy padel oktatóként offline is új útra lép. Kriszta szerint ez teljesen érthető: „Sokszor ez van, aki online dolgozik, az előbb-utóbb vágyna valami fizikaira. Egy ügyfelem például elment egy hotelbe csak azért dolgozni, hogy ne mindig otthon legyen.” Ez a gondolkodásmód alapjaiban különbözteti meg a „kísérő” partnert az „együttműködő” partnertől. Az egyik csak tűri a vállalkozói döntéseket. A másik aktívan formálja és támogatja azokat. Ha külföldre lépsz, ha vállalkozást építesz, ha új életet kezdesz: nem mindegy, hogy egyedül húzod vagy ketten viszitek. Ha a gyerekeid több nyelven beszélnek, neked is máshogy kell vállalkoznod A legtöbb család nyelviskolákban és magántanárokban gondolkodik. Vörös Kriszta inkább országot váltott. Nem kampányszerű nyelvtanulást akart, hanem anyanyelvi környezetet. Nem csak a gyerekeinek, hanem magának is. És ez a szemlélet nemcsak szülőként, hanem vállalkozóként is új horizontokat nyitott meg számára. „A mániám a nyelvtanulás. Már munka mellett is tanítottam németet, üzleti angolt, de ez csak hobbiból volt.” A gyerekei nyelvi fejlődése viszont új szintre emelte ezt a szenvedélyt. Mert nemcsak azt akarta, hogy „tanuljanak”, hanem azt, hogy használjanak nyelveket. És tudta: ez csak akkor működik, ha a mindennapjaik részévé válik. Ha az iskola, a bolt, a sport, a barátok – minden idegen nyelven zajlik. Ezért indultak el. Előbb német nyelvterületre: Ausztria, Svájc.Amikor pedig az már ment, jött az új cél: „Akkor most angolul is meg akarok tanulni.” És mentek Angliába. Ez nem csak nyelvi döntés volt – üzleti pozicionálás is. Hiszen Kriszta tudta, hogy egy új nyelvi környezet új vállalkozási lehetőségeket is nyit. A gyerekek gyorsan alkalmazkodtak. De ő sem maradt le: játékos foglalkozásokat szervezett, helyi anyukákkal és családokkal hálózatot épített, minden országban megtalálta a módját, hogy az anyanyelvi közegben ő is értéket adjon. Ez nemcsak elhivatottság, hanem stratégiai gondolkodás. Mert ahol más a nyelv, ott más a gondolkodás, más a vásárlási logika, más a partneri kommunikáció. Kriszta már évekkel ezelőtt elkezdte építeni azt a fajta multikulturális érzékenységet, ami ma alapfeltétele egy nemzetközi vállalkozás sikerének. Találd meg a rést – és csinálj belőle üzletet A sikeres vállalkozók nem terméket árulnak. Problémát oldanak meg. Ez Vörös Kriszta egyik legfontosabb – bár ki nem mondott – működési elve. Bárhová költöztek, nem az volt a kérdés, hogy ő mit akar csinálni , hanem hogy a helyi közösségnek mire van szüksége. Ausztriában ez gyorsan világossá vált. A magyarok küzdöttek az adó-visszaigényléssel – nyelvi akadály, adminisztratív káosz, ismeretlen szabályok. „Ott volt a nyelvtudás, szakmai ismeret, és azok olyan szavak voltak, amik speciálisak. Megtanultam, megtetszett – és onnantól mindenki jött.” Így lett Krisztából nem csak új lakos, hanem egy nélkülözhetetlen szolgáltató – csak azért, mert meglátta a rést. Svájcban szintén pénzügyi területen mozgott, de ott már szofisztikáltabb tanácsadói szerepet is vitt , nemcsak ügyintézőként. Ismét alkalmazkodott, felmérte a lehetőségeket, és nem próbálta mindenáron ugyanazt eladni , amit előtte – hanem kérdezett, megfigyelt, és újrapozicionált. Angliában pedig már nem csak szolgáltatott, hanem teljes rendszert épített ki . Cégalapítástól kezdve a könyvelésen át a bérszámfejtésig, komplex pénzügyi szolgáltatást adott vállalkozóknak. Ez nem működött volna, ha nem ismeri fel, hogy az ottani környezet egyszerűbb, gyorsabb – de precíz és versenyalapú. Kriszta példája világos: a vállalkozói rugalmasság nem azt jelenti, hogy mindent bevállalsz. Hanem azt, hogy minden helyen mást vállalsz be – attól függően, mire van ott szükség. Ez a fajta piaci érzék különbözteti meg a sodródó külföldieket a stratégiai gondolkodású vállalkozóktól. Aki mindig ugyanazt árulja, az hamar falba ütközik. De aki a helyi igényhez igazítja a tudását , annak minden új ország új lehetőség. Dubaj nem álom – hanem lehetőség, ha vállalkozó vagy Sokan Dubajt csak a felszínen ismerik: fényűzés, felhőkarcolók, gyorsan meggazdagodott külföldiek. Vörös Kriszta viszont a lehetőséget látja benne – vállalkozói szemmel. Dubaj nemcsak kulturálisan különleges, hanem üzletileg is kivételesen nyitott. És nem csak a helyiek nyitottak – hanem a rendszer is: szabályozás, hozzáállás, közösség. Kriszta itt sem csak beilleszkedni akar. Hanem értéket teremteni. A helyi magyar közösségnek segít cégalapításban, befektetésekben, ingatlanügyekben, pénzügyi tervezésben , és emellett ott van az új szerepköre is: accountability coaching . Ez nem tréning. Ez nem motivációs beszéd. Ez felelősségre vonás. „Azt mondták rám, hogy olyan vagyok, mint egy felügyelő – ha nincs kész, addig nyomom, amíg kész nem lesz.” Ebben a kultúrában, ahol a lehetőségek gyorsan jönnek és mennek, ez a fajta következetesség ritka és értékes. Kriszta nemcsak segít elindulni – hanem végig is viszi az ügyfeleit a megvalósításon. A beszélgetésből egyértelműen kiderül: Dubajban más a tempó, de a vállalkozói gondolkodás ugyanúgy működik . A piac keresi az újat, a friss ötleteket, a külföldiek pedig be tudnak kapcsolódni – ha van mit adniuk. Kriszta pedig ad. Tudást, rendszert, fókuszt – és ami a legfontosabb: jelenlétet. Mert egy dolog elindulni Dubajban. És teljesen más ténylegesen működő vállalkozást építeni benne. Vallás, kultúra, üzlet – hogyan lehet mindezek között vállalkozni? Vállalkozóként nemcsak a pénzügyi rendszert kell ismerned, hanem a kulturális működést is. Dubaj esetében ez különösen igaz. A város egyedi ötvözete a tradicionális iszlám világnak és a modern, üzletre épülő, nyugati logikának – ezt sokan kívülről nem értik.Vörös Kriszta viszont bennfentesként tapasztalja, mit jelent ez a gyakorlatban. A hivatalok zárva tartanak, az ügyintézés megáll – és erre stratégiát kell építeni. A Ramadánt ráadásul egy kilencnapos ünnep követte, majd jött az évtizedek óta nem látott esőzés, ami ismét napokra megbénította a várost. Ha nem tudsz gyorsan alkalmazkodni, lecsúszol a lehetőségekről. Kriszta viszont nem panaszkodik. Hanem figyel, ért, és reagál. „Nagyon toleránsak. Oké, muszlim vallás van, de senki nem mondja, hogy vegyél fel kendőt.” A vallási szabályok ott vannak – de nem korlátoznak, ha tisztelettel viszonyulsz hozzájuk. Sőt, az expat-közösség túlnyomó többsége nem emirátusi , így egyfajta globális együttélés alakult ki. Amerikaiak, németek, indiaiak, pakisztániak – és igen, rengeteg magyar is. Ez a kulturális sokszínűség nem hátrány, hanem üzleti lehetőség. Ha tudsz alkalmazkodni. Ha nem próbálsz „átformálni” egy rendszert, hanem megtanulod benne a saját utadat megtalálni. Kriszta ebben erős. Nem áll szemben a struktúrákkal – hanem beleilleszti a vállalkozását azokba. Ettől működik. Ettől hiteles. És ettől tud másokat is vezetni a dubaji útjukon. Online vállalkozás? Igen. De nem mindenáron. A COVID után sok vállalkozó euforikusan állt át az online működésre. Végre nincs iroda, nincs dugó, nincs fix helyhez kötöttség. De most, pár év távlatából egyre többen érzik: valami hiányzik. Az emberi kontaktus. A fizikai tér. A mozgás. A valódi jelenlét. Vörös Kriszta is egy online működésre berendezkedett vállalkozó – de pontosan látja a korlátokat. A férje például teljesen online dolgozik, „így mindegy, hogy hol vannak”. Ez adja meg nekik a szabadságot a költözésekhez, rugalmassághoz. De ez a szabadság nem mindig elég. „Most mondta, hogy lehet, szívesen elmenne valamit még így offline dolgozni.” A vágy az offline irányba nem gyengeség – hanem természetes emberi igény. Kriszta ezt nemcsak a férjénél látja, hanem az ügyfeleinél is. Egyikük például fitness oktatóként online dolgozik, mégis elment egy hotelbe csak azért, hogy kicsit más környezetből dolgozhasson . Ez az új igény: a hibrid vállalkozás . Ahol az online adja a struktúrát és a szabadságot, az offline pedig az élményt, a kapcsolatot és az inspirációt. Kriszta a saját bőrén is tapasztalta ezt: „A hétvégén kipróbáltam a padelt. Régen versenyszerűen teniszeztem, és ez nagyon hasonlít. Nagyon tetszett.” A mozgás, az új élmény, a közösség – ezek nem csak szórakozási formák, hanem a vállalkozói kiégés ellenszerei is. Mert bármilyen digitális rendszert építesz, végső soron emberként működsz benne. És néha nem új stratégia kell – hanem egy kicsit több oxigén, mozgás és valódi találkozás. Amíg nem számoltatsz, csak halogatsz A legtöbb vállalkozó nem azért nem halad, mert nincs ötlete – hanem mert nincs, aki számon kérje. Ez a felismerés vezette Vörös Krisztát ahhoz, hogy a pénzügyi tanácsadás mellé egy új szerepet is felépítsen: accountability coach lett . De mit is jelent ez pontosan? Nem hagyja, hogy a feladatok csak a naptárban maradjanak. Nem fogadja el a „ma nem volt időm” kifogásokat. És nem dől hátra, ha valaki késett egy határidővel. Az accountability nem motivációs beszéd. Ez kontroll. Nem arról szól, hogy „hajrá, menni fog”, hanem arról, hogy csináld meg, és utána beszélünk . Ez a mentalitás rendkívül ritka – és ezért olyan hatékony. Kriszta olyan vállalkozókkal dolgozik, akiknek már van termékük, szolgáltatásuk, céljuk. Csak épp megakadnak a saját fejükben. Halogatnak, elcsúsznak, túlgondolnak.Ő nem tanácsot ad, hanem rendszert és folyamatos visszacsatolást . Ha kell, hetente, ha kell, naponta. Ez nem kényelmes – de hatásos. „Mondta az egyik ügyfelem, hogy csak azért halad, mert tudja, hogy úgyis rákérdezek.” Ez az accountability lényege. Külső nyomás, ami belső struktúrát teremt. A vállalkozói szabadság veszélye, hogy senki nem kér számon. Kriszta pont ezt tölti be: a külső szem, aki miatt nem lehet csak úgy „elengedni a hetet”. Mert ha nincs következetesség, nincs eredmény. Ha nincs eredmény, nincs fejlődés. És ha nincs fejlődés, akkor csak elfoglalod magad – de nem építesz vállalkozást. Ha mozdulsz, nősz – ha maradsz, zsugorodsz Sokan azt hiszik, a stabilitás azt jelenti, hogy egy helyben vagy. Vörös Kriszta szerint épp az ellenkezője igaz: a valódi stabilitás belül épül – és csak akkor nő, ha mersz mozdulni. Négy ország. Négy újrakezdés. Négy teljesen különböző vállalkozási környezet. És mégis: a pénzügyi tudás, a nyelvi érzékenység, a stratégiai rugalmasság mindenhol működött. Nem varázslat, hanem tudatos építkezés. „Nem tudtam, hogy mi lesz, csak azt, hogy mit tudok, és hogy miért akarjuk.” Ez a mondat a kulcs. Nem az előreláthatóság volt a hajtóerő, hanem az irány, a szándék és a készség, hogy menet közben tanul. Aki mindig „biztosra” akar menni, az ritkán indul el. Kriszta viszont elindult, és közben épített – nem utána. A gyerekek közben három nyelven beszélnek. A férjével vállalkozói és emberi szövetségben működnek. A szolgáltatásai mára több országot átfognak, és olyan ügyfeleket vonzanak, akik nem csak tanácsot kérnek – hanem rendszert, kontrollt és eredményt. Végső soron Kriszta nem arról szól, hogy „költözz el, és majd jobb lesz”. Hanem arról, hogy ne maradj ott, ahol már kinőtted magad. És ha elindulsz, ne csak túlélj – építs , tanulj, alkalmazkodj, és építs fel egy olyan vállalkozást, ami bárhol megáll a lábán. Mert nem a földrajz tartja meg – hanem a gondolkodásmódod. A vállalkozásod mindig veled van – ha nem félsz újragondolni Vörös Kriszta története nem arról szól, hogyan kell túlélni külföldön. Hanem arról, hogyan lehet stratégiai döntésekkel fejlődni bárhol a világon. Nem az volt a célja, hogy „valahol jobb legyen”, hanem hogy a saját értékeit és tudását ott is érvényesíteni tudja, ahol a játékszabályok teljesen mások. Ez az epizód nem csak azoknak szól, akik épp külföldre készülnek. Hanem mindenkinek, aki már érzi: 🔹 kinőtte a jelenlegi környezetét, 🔹 halogatja az előrelépést, 🔹 vagy épp hiányzik belőle az a „külső nyomás”, ami rendszerbe tereli a vállalkozását. Kriszta példája azt mutatja, hogy a mozgás nem bizonytalanságot, hanem lehetőséget jelent – ha kész vagy tanulni, alkalmazkodni, és elismerni: néha egy másik ország adja meg azt a lendületet, amit otthon már nem találsz meg. És ha közben van melletted valaki, aki számonkér, visszacsatol, tartja veled az irányt , akkor abból nem csak egy új élet lesz – hanem egy fenntartható vállalkozás. 👉 Hallgasd meg a teljes adást, ha kíváncsi vagy, hogyan építhető újra és újra egy vállalkozás pénzügyi tudással, emberi rugalmassággal és stratégiai gondolkodással – akár négy országon keresztül. Vörös Krisztáról "Eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok, és ennek keretén belül voltam vállalati hitelező, biztosítós, pénzügyi tervező, könyvelő, bérszámfejtő, pénzügyi vezető, üzleti tanácsadó, kommunikátor, fordító, tolmács. És mindezt több országon keresztülívelő módon: Magyarország után Ausztriába költöztünk, aztán Svájcba vezetett az utunk, majd Angliában folytattuk életünket a férjemmel és két fiammal, és 2023 októbere óta Dubaion állomásozunk. Minden országban igyekeztem segíteni az ott élő magyarokat, mivel a nyelvtudásom és szakmai tudásom alapján elkelt a segítség adóbevallás, letelepedés, munkakeresés, pénzügyek és vízum terén. Angliában már rögtön az elejétől kezdve a saját cégünkön keresztül dolgoztam pénzügyi területen. Most már Dubaiban vagyunk, itt egyelőre az angol cégemen keresztül ajánló partnerként dolgozom számos etikus és nagy tapasztalattal rendelkező cégalapító céggel és ingatlanos cégekkel. Emellett befektetőket keresek vállalkozásoknak és összekötöm a magyar cégeket könyvelő irodákkal és egyéb szolgáltató cégekkel. A vállalkozókat egy itteni klubba is be tudom vezetni, valamint van még egy terület, ami a szívem csücske, ez pedig a vállalkozók egészsége. Mert a stressz, az évek, a környezet megtépázzák a vállalkozókat különösen, és abban segítek, hogy a test, a sejtek belülről teljesen újjá épüljenek max 7 hónapon belül, akár szívinfarktus vagy stroke után, vagy még inkább megelőzés céljából. Dubainak sokféle arca van, szívesen segítek megismerni, itt boldogulni, üzletileg és egészségileg egyaránt." Vörös Kriszta a neten Facebook LinkedIn Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Volteum / Tóth Zsófia 2022. december 29. "A Volteum társalapítója és CEO-ja vagyok. A Volteum három más alapítótársammal egyetem alatt indítottuk el 2020-ban, és azóta építjük a startupunkat. A Volteum vállalkozásoknak segít elektromos jármű flottáikat üzemeltetni, ezáltal nagymértékben spórolunk meg számukra időt és pénzt. 2022 elején a világ egyik legnagyobb korai fázisú befektetője, az amerikai Techstars befektetett a Volteumba, majd a torinói 3-hónapos akcelerációs programjába is bekerült a csapat a világ 12 legjobb mobilitási startupja közé. Jelenleg zárjuk a seed befektetési körünket, amelyben Magyarország legjobb kockázati tőke befektetői és legsikeresebb startup alapítói is részt vesznek." Tóth Zsófia a neten LinkedIn Google MagyarBusiness Volentum a neten Honlap LinkedIn Instagram Facebook MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Benefit Barcode Inc. / Jáger László 2023. október 2. A plasztik végjátéka – és ami utána jött Jáger László , a Benefit Barcode Inc. alapítója. Ő az a típusú vállalkozó, aki még a 80-as években képeslapokat árult , majd a 90-es évek reklámpiaci robbanásából, MLM-ből, direkt marketingből, plasztikkártyás lojalitásrendszerekből épített fel egy stabil üzleti modellt. Majd jött a technológia, vele együtt az okostelefonok és a piac, ami egyszerűen elkezdte lesöpörni a fizikait a digitális javára . És nem, nem az történt, hogy összeomlott a vállalkozás. Hanem az, hogy újra kellett építeni – nulláról. A Benefit Barcode ma egy többmillió dolláros technológiai platform , amely digitális rajongói termékekkel, virtuális kedvezménykártyákkal, hibrid lojalitásmegoldásokkal dolgozik – nemcsak szakszervezeteknek, hanem influenszereknek, alapítványoknak, sztároknak. A magyar piac ehhez már rég szűk. Ezért a cég Kaliforniából skáláz globálisan . Ebben az epizódban László arról mesél, hogyan hozott meg egy visszafordíthatatlan döntést: mindent feltett az új rendszerre, és ezzel lehetővé tette, hogy a cég egy teljesen új szintre lépjen. Megmutatja, mi történik akkor, amikor valaki kész elengedni a múltat, hogy valódi növekedés indulhasson el. „A siker kulcsa? Hozd magad olyan helyzetbe, ahonnan nincs visszaút.” Egy vállalkozó őszinte visszatekintése arra, hogyan ölte meg a technológia a régi modellt – és mit tett, hogy ne csak túléljen, hanem újra építsen valami működőt. Nincs tovább: amikor a piac nemet mond a régi működésre „40 évesen büszkén tettem az asztalra a 200 plasztikkártyás referenciakupacot – a húszéves vevőm meg annyit mondott: ezért halnak meg a teknősök.” Ez volt az a pillanat, amikor László számára végérvényesen világossá vált: vége a régi játéknak. Amit addig stabil üzleti modellnek hitt, hirtelen szimbóluma lett a környezetszennyezésnek, a túlhaladott gondolkodásnak, a „régi világnak”. A probléma nem a termék volt. Nem is az ügyfélkör. A technológiai fejlődés, az okostelefonok elterjedése és a generációváltás úgy söpörte el a plasztikalapú lojalitásrendszereket, mint a papírtérképeket a Google Maps. A partnerek már mást kértek. Olyat, amire a cég nem volt felkészülve. És László feltett egy egyszerű kérdést: „Mi van akkor, ha nem én vagyok lemaradva, hanem az egész rendszerem?” Elkezdtek visszajelzéseket gyűjteni. Figyelték, mit kérnek a partnerek, milyen funkciók hiányoznak, hol akad el a konverzió . A lista nőtt. A türelem fogyott. A plasztikkártya hegyek már nem bizonyították az értéket – inkább nevetségessé tették az egészet a fiatalabb célcsoport szemében. És itt jön a vállalkozói fordulópont: nem hagyta veszni az egészet. Inkább elkezdett fejleszteni. 150 milliós árajánlatot kaptak az első IT-fejlesztésre, ami akkor még értelmezhetetlen összegnek tűnt . De nem álltak meg. Ma már 2 millió dollárnál tart a beruházás , és László szerint még félmillió kell, mire teljes lesz a rendszer. Ez az, amikor a technológia nemcsak új lehetőség, hanem kényszer . A kérdés már nem az, hogy érdemes-e váltani. Hanem az, hogy ha nem teszed meg – meddig élsz túl a régi rendszereddel. A fordulópont: amikor a plasztik már nem menő, hanem ciki Jáger László vállalkozói útja évtizedekig egyetlen dologra épült: a fizikai jelenlétre. Konkrétan: a plasztikkártyákra. Több mint 15 éven keresztül működött ez a modell. László és csapata lojalitás- és tagsági rendszereket épített közösségeknek, szakszervezeteknek, alapítványoknak, egyesületeknek . Mindenki plasztikkártyát akart – ez volt a hozzáférés eszköze, a lojalitás szimbóluma, a fizikai bizalom tárgya. Egy idő után viszont egyre kevesebben értették, miért kéne még mindig műanyagot nyomtatni. „Amikor 40 évesen kitettem egy 20 éves ifjú hölgy elé, egy kupac kártyát, mit mondott? Jézus Mária, hát ezért halnak meg a teknősök az óceánban.” Ez a pillanat sok mindent elindított benne. Nemcsak egy vélemény volt, hanem egy korszakhatár. Egyértelmű jele annak, hogy a világ — és ezzel együtt az ügyfelek elvárásai — visszafordíthatatlanul megváltoztak. A technológia, az okostelefonok, az új generációk gondolkodása elkezdte kiszorítani a fizikai eszközöket . Már nem volt vagány, ha valaki 40 kártyát hurcolt magával. Környezetszennyező. Idejétmúlt. „...ahogy haladt elő a technika, és azokat lehetett digitalizálni, rájöttünk, hogy előre kell menekülni.” Ez nem egy tudatos, hosszú távra felépített stratégia volt eleinte. Inkább egy kényszerhelyzet : ha nem reagálnak, egyszerűen eltűnnek a piacról. A régi ügyfelek is változtak. Már a tárgyalásokon sem úgy reagáltak, mint korábban. Egyre többször kapták meg azt, hogy: „ez már nem elég” . A vállalkozói reflex ilyenkor az, hogy gyűjtöd az igényeket, és azt mondod: „ma még nincs, de holnap lehet.” És amikor ez a „nincs még” lista már hosszabb, mint az „amit tudunk” lista – ott valami radikálisan új kell. És itt jött a valódi fordulat: komoly IT-fejlesztésbe kezdtek. Kértek ajánlatokat, eleinte 150 millió forintos összeggel szembesültek, ami akkoriban döbbenetesnek tűnt. Ő maga is elismeri: ha előre tudták volna, mekkora falat lesz ez az egész, lehet, hogy el sem kezdik. „Ha akkor tudtuk volna... lehet, hogy kétszer meggondoljuk, hogy belevágunk.” Mégis belevágtak. Mert László szerint a siker kulcsa pont az : Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út, és akkor vagy sikerre jutsz, vagy elbuksz — de visszafelé nem fogsz tudni menni. A régi rendszer nem egyik napról a másikra szűnt meg. De az ügyfelek reakciói, a piaci visszajelzések és az új generációk igényei együtt brutálisan jelezték: ideje váltani. Miért túl kicsi a magyar piac? A globális skálázás kényszere A Benefit Barcode Inc. nem véletlenül tette át működése súlypontját Magyarországról Kaliforniába . László kimondja: a magyar piac egyszerűen nem elég . Nem azért, mert ne lenne benne érték. Hanem mert földrajzilag, demográfiailag, fogyasztói szokások szempontjából korlátos . Ez pedig egy digitális platform számára, amely skálázódásra épít, halálos ítélet lehet. „Ez a magyar piac túl kicsi… a befektetőink látták, tudták az üzleti tervünkben, és ez van leírva, hogy a magyar piacról azt nem tudjuk kitermelni...” A platformjuk célja az, hogy végtelen számú felhasználót ki tudjon szolgálni . Ez egy olyan rendszer, amelyet alapjaiban úgy építettek fel, hogy az nemzetközi terhelést bírjon . Magyarországon viszont nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel van a baj . Ez nem vélemény. Ez matek. És László nem áll meg az elmélet szintjén – konkrét példákkal világít rá a különbségre. Elmesél egy történetet, amikor egykori állami vezetőként találkozott egy jelentős pozícióban lévő magyar döntéshozóval, aki egy európai találkozóra utazott Londonba. Ott szembesült azzal, hogy Magyarország teljes piaca kevesebb bevételt jelent, mint egyetlen londoni kerület . „Magyarország közbevételen nem ér el ennyit, mint a Londonnak egy kerülete.” És ez nemcsak elméleti hasonlat. Ez konkrét üzleti realitás. Egy platform, amelyet milliók használhatnának, egyszerűen nem maradhat meg egy 10 milliós piacon belül. Ezért kellett másfelé nyitni. Ezért lett a cél az, hogy több nyelven működjön a rendszer: angolul, németül, szlovákul . Valamint, hogy új nyelvek is készüljenek: spanyol, francia , hogy elérjék azt az 1 milliárd embert, akinek ezek a nyelvek az elsődleges kommunikációs csatornái. „A magyar nyelv az csak 15 millió embert tud megszólítani… érthetően, nyelvekkel kell dolgoznunk... most éppen németül, angolul és szlovákkal működik a rendszer, de éppen most készítjük a spanyolt és a franciát…” Ez üzleti racionalitás . A rendszer ma 1 millió magyar felhasználót kezel, de az év végére ezt szeretnék 10 millióra növelni , jövőre pedig 100 millió globális felhasználóra céloznak . És hogy miért épp Kalifornia lett a bázis? „Kalifornia a világ negyedik legnagyobb GDP országa lenne, ha külön ország lenne.” Ez a gondolkodás az, ami elválasztja a helyi vállalkozót a nemzetközi vállalkozótól. És László már nem helyi pályán játszik. A célpiac nemcsak bővült, hanem teljesen új szintre lépett . Nem keresi többé a helyét Magyarországon. Inkább skáláz globálisan. Hibrid rendszerek: amikor a váltás nem döntés, hanem túlélési stratégia A digitális átállás a legtöbb vállalkozás számára vagy „igen” vagy „nem” kérdése. Jáger Lászlóék esetében azonban nem volt ilyen egyszerű a válasz . A partnerek ugyanis – különösen a szakszervezeti és idősebb célcsoportban – még mindig ragaszkodtak a fizikai plasztikkártyákhoz . „A partnereink akkor annyira benne voltak a plastik világban, hogy ők azt mondták, ha most azon átérünk a virtuálisra, elpártolnak tőlünk...” Nem lehetett egyszerűen azt mondani, hogy: „innentől nincs plastik” . Ehelyett egy sokkal nehezebb – és sokkal drágább – utat választottak: hibrid rendszert építettek. „...nem azt mondtuk, hogy lesöpörtük a plastikot, és jött a virtuális, hanem egy hibrid megoldást kellett létrehozni...” Ez azt jelentette, hogy a rendszer képes volt a plasztikkártyák digitális verzióját is kezelni , ha valaki erre váltott. És fordítva is , tehát ha valaki virtuálisan regisztrált, de később mégis fizikai kártyát akart, azt is le tudták gyártani és postázni. Különösen szemléletes az Országos Vérellátó Szolgálat példája , amely az egyik legnagyobb hazai partnerük. Náluk egy verifikált rendszer működik, ahol a véradók virtuális kártyát kapnak az applikációban, amely fél évig érvényes . Ha nem mennek vért adni fél éven belül, akkor a rendszer automatikusan inaktiválja a kedvezményre való jogosultságot : Ez nem csupán digitalizálás. Ez már automatizált kontroll , ami fizikailag lehetetlen lenne. De a rendszer tovább ment: azok számára, akik továbbra is kérik, plasztikkártyát is biztosítanak – de csak kérésre. Az arány drámaian csökkent: „Az elején kb. 10% kérte a plasztikot, most 1%.” Ez volt a lényeg: nem elvenni , hanem átterelni . Időt adni, de közben mégis a jövő felé haladni. És ez az átmenet volt az egyik legnagyobb kihívás a cég életében. Nemcsak anyagilag. Technológiai komplexitásban is. A rendszernek kezelnie kellett egyszerre a fizikai és digitális elemeket, szinkronban tartani őket, biztosítani az élményt – és közben nem veszíteni el a régieket . És ez még csak a kártyákról szólt. A hibrid gondolkodás tovább fejlődött a merch termékekre is – erről majd a következő blokkban. De már itt is látszik: a Benefit Barcode stratégiája nem pusztán az volt, hogy digitalizáljon. Hanem hogy mindenkit magával vigyen. Akár plasztikkal, akár appal, akár bögrével. A merch új világa: amikor nem kell legyártanod, hogy eladd Jáger László vállalkozásának egyik legnagyobb ugrása az volt, amikor a lojalitásrendszerek világából átléptek a merchandise piacra – de nem a szokványos módon. Nem fizikai termékek tömegével, raktárkészlettel vagy logisztikával. Hanem teljesen új megközelítéssel: virtuális merch-csel. A kulcs: digitális birtoklás élménye. És ennek a váltásnak a gyökere egy egyszerű megfigyelésből indult: a rajongók nem azért vásárolják meg a bögrét vagy a pólót, mert használni akarják , hanem mert érzelmi kapcsolatot akarnak kifejezni a művésszel, sportolóval vagy influenszerrel. „Ez az első mörcs, amit megvettem… egy úszónőnek a bögréje. Ezt a bögrét én 3000 forintért vettem… ugyanez a bögre bármelyik boltban 500 forint fehéren.” A szorzó nem az anyagban van. Az élményben van. Ezért hoztak létre egy olyan rendszert, amelyben a rajongó egy bögre vagy póló megvásárlásával nemcsak egy terméket kap , hanem digitális hozzáférést, kedvezményeket, és egy olyan augmented reality (kiterjesztett valóság) élményt is, ahol a sztár és a rajongó együtt jelenik meg a virtuális terméken. „Itt van mondjuk egy sztár, itt van a kód… a rajongó ráfotozza a saját szelfijét a bögrére...” Majd készül belőle egy digitális fotó, amely megosztható, posztolható, sőt: valós környezetbe is beilleszthető a mobilkamerán keresztül. A Benefit Barcode platform így forradalmasítja a merch-piacot : nem kell legyártani a terméket ahhoz, hogy valaki „birtokolja”. A sztár vagy influenszer csak feltölti a grafikát , kiválasztja a terméktípusokat (póló, sapka, bögre, kártya), és a rajongó eldönti: virtuálisan vagy fizikailag szeretné. „Van egy ilyen pont az opciók közül, hogy csak virtuálisan kérem, vagy materiálisan is.” A rendszer természetesen lehetőséget biztosít arra is, hogy a termék fizikailag is legyártásra kerüljön — de: csak akkor kapod meg, ha kéred. Ez nemcsak költséghatékony, hanem környezetbarát is. Ezzel a megoldással a sztár és a rajongó is csökkentheti az ökológiai lábnyomát , miközben nem csorbul az élmény . „Most nincs szükség a materiális termékre, csak azért, hogy az ember elbüszkélkedhessen a birtoklásával...” És itt jön a kulcsmomentum: ezek a virtuális termékek benefit bar kóddal vannak ellátva , azaz a vásárláshoz kedvezmények is társulnak – akár egy teljes kedvezményrendszert is aktiválhatnak vele, anélkül, hogy a fizikai terméket magukkal vinnék. Ez a gondolkodás új kategóriát teremt: nem digitális termék, hanem digitális élménytárgy , nem webshop, hanem rajongói ökoszisztéma , nem merch, hanem identitásplatform . És mind emögött valós piac áll : „35 milliárd dolláros az amerikai merchandise piac, a materiális merchandise piac... azt gondoljuk, hogy a 10 százaléka minimum fel fogja kínálni, később virtuálisan is...” A Benefit Barcode pontosan erre a 10%-ra céloz – de globálisan. Egy új korszakban, ahol a fizikai termék már nem kell ahhoz, hogy kapcsolat legyen a művész és a közönsége között. A technológia ára: amit a felhasználó nem lát, de a cég megfizet A Benefit Barcode sikertörténetének egyik legkevésbé látványos, mégis legmeghatározóbb része: az informatikai háttérrendszer. Egy olyan technológiai struktúra, aminek nincsen „hőse” a felhasználó szemében , mégis minden egyes funkció mögött komoly pénz és rengeteg munka áll . „Beszéltünk az informatikai költségekről… most nem tudom a nézőket mennyire fogom eltántorítani…” És azonnal egy konkrét példát hoz: a programnyelvek frissítése. A cég rendszere PHP-alapokon fut, és amikor a PHP verzióváltása megérkezett, a háttérrendszert teljes egészében hozzá kellett igazítani . Ez nem valamilyen fejlesztés vagy új funkció volt – hanem pusztán kompatibilitási kényszer . „A Google vagy valamelyik beszállítónk… kitalálta, hogy innentől kezdve a PHP 7.4-es vagy korábbi változat nem támogatott, csak a 8-as verzió…” Ez a váltás két hónap munkát igényelt, és csak a színfalak mögött történt. Semmi látványos, semmi új szolgáltatás. Mégis kb. 10 milliót égettünk el arra, hogy megfeleljünk a következő szintű kompatibilitásnak. És hogy mit lát ebből a felhasználó? Pont semmit. De ez nem jelenti azt, hogy nem kellett volna megcsinálni. Sőt. Ez épp az a fejlesztés , ami nélkül a rendszer egyszerűen leállt volna. „Mi ennek a hozadéka? Nem hozadéka van, hanem az, hogy nem állt meg a rendszer.” Ez az a vállalkozói realitás, amit kívülről senki sem lát. A befektető talán csak azt érzékeli, hogy „elment 10 millió”, de nem lát terméket, nincs új gomb az appban, nincs sajtóhír. Pedig ez a fejlesztés az, ami életben tartja a platformot. És ez csak egy a sok közül. László elismeri: a technológiai költségek sokkal nagyobbak, mint ahogy bármelyikük gondolta volna. De közben pontosan tudják: ez a cég védelmi vonala is egyben. Mert ha valaki ma akarná leutánozni a Benefit Barcode-ot, akkor legalább ugyanennyi időt és pénzt bele kellene tennie – akkor is, ha végtelen erőforrással indul. „Ha valakinek végtelen pénze van, akkor is minimum két év kell, hogy oda eljusson, mint mi… és ez lesz a mi versenyelőnyünk.” Ez a stratégia nem a látványos gyors nyereményekről szól. Ez infrastruktúra-építés . Olyan rendszer, amelyben minden apró technológiai döntés később milliós megtérülés lehet – vagy teljes bukás. És ez az egyik legfontosabb vállalkozói realitás a digitális korszakban : hogy amit építesz, azt nem mindig fogják látni. De ha jól építed, egyszer csak nem lehet majd kikerülni. Visszavonulás vagy továbbépítés? A vállalkozó, aki nem akar örökre dolgozni Jáger László nem az a típusú vállalkozó, aki a „majd egyszer nyugdíjba megyek” mondattal áltatja magát. De nem is az, aki életfogytiglan saját maga akarja vezetni a cégét. Tudatosan készül arra az időszakra, amikor már nem ő viszi a hátán a vállalkozást. „Nem az van, hogy üzleti életben örök életre fogok dolgozni… egy ügyes vállalkozó nem egy munkahelyet épít magának, ahol élete végéig dolgozhat.” Ez a gondolkodásmód jól mutatja, hogy László nemcsak a rendszert akarja skálázni, hanem a saját szerepét is újradefiniálja. Egy olyan világban, ahol egy nemzetközi technológiai platform napi működtetése folyamatos, több idősávos jelenlétet igényel, az emberi erőforrás is hamar eléri a határát . Konkrét példán keresztül is érzékelteti ezt: amikor Los Angelesben tartózkodik , ottani idő szerint reggel háromkor kel , hogy Magyarországon még elérje a munkaidőt. Így tud online dolgozni a csapattal és a partnerekkel: „Én reggel háromkor kelek Los Angelesben, mert akkor Magyarországon dél van, és tudok dolgozni online a kollégákkal…” Ez pedig azt jelenti, hogy este nyolckor már ágyban kell lennie – vagyis az éjszakai élet kimarad , ahogy ő maga is megfogalmazza: „Jönnek a barátok este nyolckor, hogy menjünk bulizni, mondom: most fekszem le. Miért? Mert háromkor kelek.” Ez az életmód nem hosszú távú megoldás. Ez egy intenzív átmeneti időszak , amit vállalt annak érdekében, hogy a platform nemzetközi jelenlétét személyesen segítse elindítani . Ugyanez a mintázat figyelhető meg Magyarországon is: napközben dolgozik az itthoni projekteken, majd este, amikor az amerikai időzóna beindul, újra kezdődik a munkanapja: „Most, ha veled való beszélgetés után, akkor egy kis szusszanás, és kezdődik az amerikai munkaidő…” A cél az, hogy a napi működtetést emberek, robotok, mesterséges intelligencia vagy legalább chatbotok vegyék át részben vagy egészben. „Szeretné elérni azt, hogy ezt vagy emberek, vagy robotok, mesterséges intelligencia, vagy legalább chatbotok csinálják a munka egy részét.” De ezt is reálisan kezeli. Jelenleg még sok a manuális munka , a vezetői jelenlét nélkülözhetetlen, és hiába építettek már ki amerikai jelenlétet is – még nem lehet hátradőlni. És bár a platform valóban multinacionális szinten működik , a személyes jelenlét, a delegálás, az ellenőrzés továbbra is kulcskérdés: „Ezzel nem kevesebb lett a munkám, hanem több. Most még a tárgyalunk ázsiai piacnyitásáról, hát akkor mi lesz?” Ez a mondat jól összefoglalja a vállalkozói realitást: a siker nem egyenlő a kevesebb munkával – legalábbis az építési szakaszban biztosan nem. László viszont készül arra, hogy ha eljön az idő, léphessen hátra. De csak akkor, ha már működik nélküle is. Miért épp a sztárok? A piaci logika a celebek mögött A Benefit Barcode Inc. stratégiájának egyik látványos, mégis mélyen átgondolt eleme, hogy a terméket nem a hagyományos üzleti célcsoportoknak pozicionálják , hanem influenszereknek, sztároknak, alapítványoknak és sportolóknak . Ez elsőre talán trendvadászatnak tűnhet, de Jáger László szavai alapján kiderül: komoly piaci gondolkodás áll mögötte. A döntés egyik alapja, hogy ezek a szereplők már rendelkeznek saját közösségekkel. És ezek a közösségek nemcsak követők, hanem lojalitással rendelkező fogyasztók . Ők nem véletlenül figyelnek az adott influenszerre – érzelmileg kötődnek hozzá. És ez pontosan az, amit a Benefit Barcode monetizál. „Mi azt mondtuk, hogy kezdjük el egy olyan szférában, ahol egy ember több tízezer embert tud elérni… Influenszerek, sztárok, alapítványok…” Ez a hozzáférés pedig nemcsak figyelmet jelent, hanem aktív elköteleződést. Egy influenszer merch-termékének megvásárlása nemcsak vásárlás, hanem egyfajta identitás kifejezése is. „Az emberek azért veszik meg ezeket a termékeket, hogy kifejezzék: ők támogatják azt az értéket, amit a sztár képvisel.” De itt nem áll meg a rendszer. A sztárok nemcsak passzívan felpakolják a logójukat egy termékre – hanem egy komplett rendszert kapnak a kezükbe, ahol: saját grafikai anyagaikat tölthetik fel, kiválaszthatják, milyen terméktípusokon szeretnék megjeleníteni azt (pl. bögre, póló, kártya), és eldönthetik: fizikai vagy virtuális formában érhető-e el a termék a követőiknek. „Nem az van, hogy a sztár gyárt, raktároz, kiszállít, hanem csak feltölti a grafikát, kiválasztja a terméket, és onnantól megy minden automatikusan.” És a rendszer nem csak az influenszerek igényeire szabott – a rajongók számára is egyedi élményt ad. Például az augmented reality (kiterjesztett valóság) segítségével a rajongó saját szelfijét kombinálhatja a sztár termékével. „Az influenszer kap egy QR kódot, amit ha a rajongó a terméken beolvas, megjelenik a virtuális bögre a saját szelfijével.” Ez az élmény nemcsak különleges , hanem gyakorlatilag megismételhetetlen más platformokon. A Benefit Barcode ezzel olyan ökoszisztémát hoz létre, ahol: a sztár nemcsak terméket értékesít, hanem élményt ad , a rajongó nemcsak vásárol, hanem részesévé válik a brandnek , a rendszer pedig összekapcsolja a vásárlást, az élményt, a lojalitást és a kedvezményeket. László szerint ez a logika egyszerre növeli az elköteleződést, és piaci szempontból is skálázhatóbb , mint a B2B szféra: „Ha egyetlen influenszer 50 000 embert elér, az többet ér, mint 100 kisvállalkozás.” Ez nemcsak gyorsabb növekedést tesz lehetővé, hanem költséghatékonyabb is. Nem kell minden egyes vásárlót külön megszólítani. Elég megnyerni a közösség központi figuráját , és rajta keresztül a követőket is eléri a rendszer. Ezért nem cél a tömegek direkt elérése. A cél: belépni a közösségekbe, amiket már mások felépítettek. A rendszer így nem új érdeklődőket keres – hanem a már meglévő lojalitást fordítja vásárlássá. Mi közünk a Revoluthoz? – A párhuzam, amit nem mindenki ért elsőre A beszélgetés egyik legérdekesebb, elsőre talán meglepő pontja, amikor Jáger László saját rendszerét a Revoluthoz hasonlítja. De ez nem nagyzolás – nem is technológiai párhuzam a klasszikus fintech értelemben. Sokkal inkább üzleti modell szinten értendő. A lényeg: egy applikáció, ami mögött komplex rendszer fut, de az ügyfél csak a legegyszerűbb élményt érzékeli. „Sokan nem értik még, hogy ez egy applikáció… de a Revolut is egy applikáció.” A hasonlóság ott kezdődik, hogy egy egyszerű, letölthető alkalmazás mögött brutálisan összetett infrastruktúra dolgozik. „A Revolut mögött is kell, hogy bank legyen, licensz, központi banki engedély, transzparens háttérrendszer, devizakonverzió, több számla…” És ugyanez a logika működik a Benefit Barcode esetében is. A felhasználó csak annyit lát, hogy van egy applikáció, van egy kártyája (akár digitális, akár fizikai), és ezzel vásárolhat, kedvezményeket kap, élményeket érhet el. De ami valójában a háttérben fut , az ennél jóval összetettebb: regisztrációk különböző kedvezményrendszerekbe, jogosultságkezelés (pl. van-e érvényes tagsága, véradás után jár-e a kedvezmény), digitális birtoklás ellenőrzése (pl. tényleg megvette-e a virtuális merch-terméket), augmented reality technológia integráció, „Egyik se látszik, de mind kell, hogy működjön, különben nem megy.” Ezért hasonlítja a saját rendszerét a Revoluthoz. Mert egy applikáció önmagában nem érték. Az érték a mögötte lévő rendszer. A logika. A skálázhatóság. A biztonság. A megbízhatóság. És az, hogy a felhasználó ebből semmit nem lát, csak az élményt. „Mi vagyunk a Revolut a merch piacon.” Ez az állítás nem azt jelenti, hogy pénzügyi szolgáltatást nyújtanak. Hanem azt, hogy ugyanúgy újradefiniálják a kategóriát. Ahogy a Revolut megváltoztatta a bankolás élményét – úgy a Benefit Barcode célja, hogy megváltoztassa a rajongói lojalitás, a kedvezményprogramok és a merchandise termékek világát. A különbség csak az, hogy a Revolut már ismert – a Benefit Barcode még épül. De a szemlélet, a cél, és az ügyfélélmény-központú gondolkodás ugyanarra az architektúrára épül. És ez stratégiai szempontból fontos: nem egy terméket fejlesztenek, hanem egy kategóriát. És a kategória jövője a rendszer szintű gondolkodásban van – nem az egyedi funkciókban. Nincs visszaút – a vállalkozás, ami mindent feltett egy lapra Jáger László valójában ez a teljes vállalkozói mentalitását összefoglalja egy mondatban: „Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út, és akkor vagy sikerre jutsz, vagy elbuksz – de visszafelé nem fogsz tudni menni.” Ez a cég valódi működésének leírása. A Benefit Barcode nem mellékprojektként indult. Nem „próbaüzemként”. Hanem úgy, hogy az egész korábbi modelljüket felfalták a fejlesztési költségek. A cég teljes nyereségét beletették az új platformba. És ezzel tudatosan megszüntették a visszafordulás lehetőségét. „...az elmúlt 5-6 év fejlesztése elvitte a korábbi 10-15 év összes nyereségét.” Ez a lépés – bármennyire kockázatos – stratégia volt. Mert ha marad még B-terv, ha marad még biztonsági háló, ha megmarad a régi rendszer, akkor nem lett volna elég erős motiváció a teljes váltásra. Épp ezért működik. Mert amikor már nem lehetett visszafordulni, csak előre menni , akkor minden döntés, minden energia, minden kreativitás az új platform felépítését szolgálta. Ez a vállalkozói „égetés”: felégeted magad mögött a hidakat, hogy biztosan előre haladj. És ez nemcsak technológiai értelemben igaz. Érzelmi, piaci és vezetői szinten is. A régi ügyfelek elpártoltak volna, ha nem kapják meg a megszokott dolgokat – ezért hibrid rendszert fejlesztettek. A fejlesztés költségei időről időre túl nagynak tűntek , de továbbmentek. A piac kicsi volt, a visszajelzések kemények – ezért országot és piacot váltottak . És most itt tartanak: egy olyan rendszerrel, ami már több nyelven működik, milliós felhasználóbázisa van , és készen áll arra, hogy globális szinten skálázzák. A „nincs visszaút” nem veszély, hanem stratégia. Nem félelmet kelt, hanem fókuszt ad. És ezt a gondolkodást László nemcsak magának szánja. Ez üzleti tanács is minden vállalkozónak: „Ha nincs visszafelé út, akkor nem gondolkodsz azon, hogy lehetséges-e. Megcsinálod.” Amit ez a történet tanít Ez az epizód nem arról szólt, hogyan „legyél sikeres” vagy „csinálj startupot”. Hanem arról, hogy mit jelent vállalkozónak lenni egy olyan világban, ahol minden gyorsabban változik, mint ahogy dönteni tudsz. Jáger László története tükör mindazoknak, akik érzik, hogy a régi modell már nem elég , de még nem látják a következőt. Itt nincs megúszás. Nincs kompromisszum. Ha még mindig plasztikkártyát árulsz , de a vevő már applikációt akar – lépned kell. Ha a piac kicsi, és nem tud eltartani , akkor vagy kilépsz nemzetközibe , vagy bezársz. Ha a rendszered nem tud skálázódni , akkor nem üzlet, csak elfoglaltság. „Egy ügyes vállalkozó nem egy munkahelyet épít magának, ahol élete végéig dolgozhat.” Ez nem a „dolgozz kevesebbet” tanács. Ez a „gondolkozz máshogy” üzenet. Építs rendszert. Delegálj. Automatizálj. Tervezz kilépéssel. A Benefit Barcode sztorija arról szól, hogyan lehet egy lojalitáskártyás modellből globális platformot építeni úgy, hogy közben nem veszted el a régieket, de megnyered az újakat. Ez stratégia. Ez vízió. Ez vállalkozás a jövő nyelvén. 🎧 Hallgasd meg most az epizódot, ha te is érzed, hogy új szintre kell lépned, de nem tudod, hogyan nézzen ki az új rendszered 💬 Te mit viszel magaddal László történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Jáger Lászlóról "A kollégáimmal már 20 éve vagyunk jelen a magyar piacon, több száz cégnek, illetve nonprofit szervezetnek segítettünk saját arculatú ügyfél-, valamint tag-, illetve támogatói kártyák kibocsátásában – akkor még plasztik alapon. Azonban amennyire „menő” volt évtizedekkel ezelőtt az, ha mondjuk egy szakszervezet a papír alapú tagkártyát plasztik kártyára cserélte, manapság már ez retrónak tűnik: egyrészt már egyre többen a mobiljukban tárolják a kártyáikat, másrészt a plasztik szó ma már szinte egyet jelent a környezetszennyezéssel. Ezért is döntöttünk új évekkel ezelőtt, hogy elindulunk a virtualizáció irányába, de – egyedülálló módon – úgy, hogy egy hibrid rendszert hozunk létre: a plasztik kártyákból is lehet virtuálisat csinálni, vagy fordítva. Azonban azt már előre láttuk, hogy csak a magyar piac nem képes kitermelni a fejlesztéshez szükséges több száz millió forintot, ezért úgy döntöttünk, hogy az új platformunkat, már a nemzetközi piacra fogjuk felépíteni." Benefit Barcode Inc. a neten Honlap Facebook LinkedIn Twitter Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz KNP Law / Koppány Olivér 2022. október 27. “A sztorim Boston-ban kezdödött, amikor egy ügyvédi irodában dolgoztam. Ott voltam egy pár évet miközben tanultam és volt lehetőségem a VC/Private Equity csoportal dolgozni. Volt egy meetingem egy új startuppal, és az ügyvéd, akivel talalkoztak nem látta benne a fantáziát - de engem nagyon érdekelt és .., igy kezdődik a sztorim.” Koppány Olivér a neten Honlap LinkedIn MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

Online vállalkozás nulláról: miért nem a munka hiányzik, hanem a rendszer? AI, social media és mérés - vállalkozóknak. Hallgasd meg! << Vissza az epizódokhoz Nem a munka hiányzik, hanem a rendszer - online vállalkozás nulláról 2026. június 22. Van egy mondat, ami végigvonul ezen az egész beszélgetésen, és ha csak ennyit viszel magaddal, már megérte: a legtöbb ember nem azért akad el, mert nem dolgozik eleget. Hanem mert nincs egy működő rendszer a fejében - és a döntései mögött. Ezt Takács-Vekszli Gertrúd mondja, és nem kívülről beszél róla. Végigment rajta, egytől egyig. Kétgyerekes édesanya, közel a negyvenhez, a Győr környékéről. A családjában volt már vállalkozó - az apja a rendszerváltás után váltott, kamionsofőrként ma is dolgozik -, az anyja viszont az önkormányzatnál, pénzügyi előadóként. Ez a pénzügyi vonal Gertrúdot is megfogta: a húszas évei elején személyi bankárként vállalkozott. Aztán jött a 2008-as válság, és úgy érezte, még nem áll elég stabilan ahhoz, hogy ezt merje csinálni. Onnantól jó pár évig alkalmazott volt. Rengeteg iparágban: reklámszakma, informatikai rendszerek, másolástechnika, pénzváltó. Az utóbbi különösen sokat elárul: napi 12 óra, 40 perc szünettel, néha úgy, hogy le sem tudtál ülni. Gyerekek mellett ez nem volt tartható - sem időben, sem fejben. Szóval amikor jött az online lehetőség, nem kérdezgetett sokat. 2021 őszéig még Facebookja sem volt , az Instagramról meg a TikTokról csak hallott. 2022 januárjában mégis belevágott - nulláról tanulta meg, hogyan működik az egész. Ma business és sales folyamat tanácsadóként, social media szakemberként dolgozik, life és business coach szemlélettel. Azokkal találja meg igazán a közös hangot, akik érzik, hogy többre képesek - csak még nem állt össze bennük a "hogyan". Ebben az adásban Fóris Attilával arról beszélgetnek, ami a felszín alatt van: gondolkodásmód, félelmek, az AI valódi szerepe, a konzisztencia ereje, és az, miért a mérés választja el a tudást a feltételezéstől. Kezdjük. Nulláról, profil nélkül: az igazi tét nem a technika Sokan azt hiszik, az online világba lépés technikai kérdés. Hogy meg kell tanulni a felületeket, az algoritmusokat, a szoftvereket. Gertrúd története épp az ellenkezőjét mutatja. A semmiből indult - szó szerint. 2021 őszéig nem volt közösségi profilja, és 2022 januárjában kezdett online dolgozni. Az informatikai háttere megvolt, de a social media világa teljesen idegen volt. Mégsem ez volt a nehéz rész. Ahogy ő fogalmaz, korábban belecsöppent jó pár nehéz munkába - például a kereskedelmi rendszereknél, ahol nyáron, egy hét tapasztalattal kellett dühös ügyfelek sorát kezelnie reggel hattól. Ehhez képest az online tér nem azért ijesztő, mert nehéz technikailag. Akkor mi a valódi tét? A szabadság, amit cserébe kapsz - és az, hogy ezt tudatosan használd. Gertrúd számára ez kézzelfogható: minden reggel nyugodtan ébresztheti a gyerekeit, ő megy értük, és nincs olyan iskolai esemény, amiről lemaradna. "Leggyakrabban én adok a gyerekeimnek puszit, én megyek értük, és nincs olyan ünnepségük, ahol ne lennék ott." Ez nem mellékes haszon. Ez maga a cél. De pont ezért fontos kimondani: az online vállalkozás nem attól lesz szabadság, hogy otthon ülsz a laptop előtt. Attól, hogy tudod, miért csinálod, és cserébe miről mondasz le. A technika megtanulható. A "miért" nem jön magától. TANULSÁG: Az online világba lépés nem technikai akadály, hanem döntés kérdése. A szabadság csak akkor ér valamit, ha tudod, mire használod - különben csak áthelyezted a mókuskereket egy másik helyszínre. Nem az eszköz tart vissza, hanem a félelem a kritikától Ha megkérdeznéd az embereket, miért nem mernek belevágni az online jelenlétbe, valószínűleg azt mondanák: bonyolult, nincs rá idő, nem értenek hozzá. Gertrúd szerint ezek csak ürügyek. A valódi ok mélyebben van. A félelem a kritikától. Online ugyanis bárki bármit a képedbe mondhat - és meg is teszi. Szemtől szemben az emberek udvariasabbak, de egy kommentmezőben nincs ilyen visszafogottság. És ha ezt magadra veszed, az azonnal megállít a cselekvésben. "Szemtől szemben nem mondja meg neked a véleményét senki, de a social media megmondja. És ha magadra veszed, az megint megállít a cselekvésben." Ez a pont az, ahol a legtöbben elakadnak. Nem azért, mert nem tudják, melyik gombot kell megnyomni, hanem mert nincsenek tisztában önmagukkal annyira, hogy meg merjék védeni az érdekeiket, a véleményüket, a döntéseiket. Itt kapcsolódott be Attila is: szerinte minden innen indul. Gondolkodásmód, pszichológia, a saját démonjaink, a félelmeink, a gátlásaink. Hiába a legjobb eszköz a kezedben, ha a fejedben nincs meg az a rugalmasság, hogy átállj egy új működésre, akkor az egész csak üres buborék marad. És ez nem egy egyszeri akadály, amit egyszer leküzdesz, aztán kész. Gertrúd maga is bevallja: ő is átesett azon, hogy félt megmutatni magát. A különbség az, hogy ő nem várt arra, amíg elmúlik a félelem - cselekedett ellene. Mert a kritika nem fog eltűnni. A kérdés csak az, hogy hagyod-e, hogy megállítson. TANULSÁG: Az online jelenlét legnagyobb akadálya nem technikai, hanem belső: a kritikától való félelem. Aki nincs tisztában önmagával annyira, hogy kiálljon a döntései mellett, az a legjobb eszközzel sem fog elindulni. Az AI csak tükör: annyit ad vissza, amennyit el tudsz mondani Az AI körül ma akkora a zaj, hogy könnyű azt hinni: ez egy varázseszköz, ami helyetted gondolkodik. Gertrúd tapasztalata józanabb - és sokkal hasznosabb. Az AI nem tud helyetted dönteni arról, hogy mit akarsz. Ha te magad sem tudod, mit szeretnél, akkor amit az AI kidob, az pontosan olyan lesz: semmilyen. Ahogy Attila megfogalmazta a beszélgetésben, ezek az eszközök egy tükörhöz hasonlítanak - egyre pontosabban, részletesebben dolgoznak, de csak azt tudják visszaadni, amit te magad is el tudsz magyarázni. "Az AI csak azt tudja visszamondani, vagy abban tud neked segíteni, amit el is tudsz magyarázni." És itt jön a lényeg, ami miatt két ember kezében ugyanaz az eszköz teljesen máshogy működik. Az AI nem érti az emberi kapcsolódásokat. Nem érti, hogy valakinek miért fáj egy probléma, miért akar lefogyni, miért akar szabadon dolgozni. Ha te nem érted ezt a fájdalompontot, akkor nem tudod elmondani neki, milyen szöveget, milyen videót, milyen megoldást szeretnél. Gertrúd őszintén beszél arról is, hogy neki sem ment elsőre. Másfél évébe telt, mire eljutott oda, hogy úgy "magyarázzon" az AI-nak, mintha egy tízéves gyereknek tenné - lépésről lépésre, kontextussal. És pont ezért óvatos azokkal a csábító ígéretekkel, hogy "adok neked 50 tökéletes hook-ot": ha a rendszer nem ismeri az iparágadat, ezek üresek maradnak. Az AI tehát nem a gondolkodásodat váltja ki. Felerősíti azt - akármilyen is. TANULSÁG: Az AI annyit ér, amennyit te bele tudsz tenni. Ha nem érted a saját ügyfeled fájdalompontját és nem tudod, mit akarsz, az eszköz ezt csak visszatükrözi. A munka nálad kezdődik, nem a promptnál. A sablonok csapdája: miért nem működik a "mindenkinek ugyanaz" Gertrúd első online tapasztalata - mint sokak számára - a network marketing volt. És itt ütközött bele abba, ami azóta is az egyik vezérelve. Mindenhol ugyanazokat a dolgokat tanították. Ugyanazok a szövegek, ugyanazok a módszerek, ugyanaz a forgatókönyv. Gertrúd pedig nem tudott ezzel azonosulni. Nem magával az üzleti modellel volt baja - azt a mai napig az egyik legjobbnak tartja a maga műfajában -, hanem azzal, hogy a kész sablonokat ráhúzták mindenkire. És történt valami érdekes. Amikor ő a saját, más megközelítésével dolgozott, az emberek pont emiatt csatlakoztak hozzá: "Mindenki úgy csatlakozott hozzám, hogy nem is értem, eddig miért nem gondoltam erre így, ebben a formában - de ez így tetszik." Ez nem véletlen. A pszichológia és az, ahogyan döntéseket hozunk, nem fog megváltozni. Mindig is valamennyire szimpátia és érzelmek alapján döntünk. Ezért ha jól fogod meg a mondanivalód - mert tudod, mit akarsz, és őszinte vagy -, annak van piaca. Minden másnak legfeljebb egy ideig. A sablonok csábítóak, mert kész megoldást ígérnek. De pont ettől válsz egyformává mindenki mással. Az "50 tökéletes hook" nem azért nem működik, mert rossz, hanem mert nem rólad és nem a te iparágadról szól. Attila ezt a YouTube-on figyelte meg: több tízezer ember mutat be lényegében ugyanazt, mégis van, aki sikert ér el vele - egyszerűen azért, mert másképp néz ki, máshogy beszél, más a stílusa. Mert a végén emberek vagyunk, és nem mindenkinek ugyanaz az igénye. TANULSÁG: A kész sablon a leggyorsabb út ahhoz, hogy összemosódj a versenytársaiddal. Az emberek érzelmek és szimpátia alapján döntenek - amit őszintén, a saját hangodon mondasz el, annak van piaca, a másolatnak csak átmenetileg. Konzisztencia: a pohár víz, amit minden nap beleöntesz Ha Gertrúdnak lenne egy kedvenc szava az egész online jelenlétben, az a konzisztencia lenne. És nem véletlenül. A Pinterest példáján keresztül mutatja meg, miért. Ott, ha jól nyomkodod a fájdalompontokat, egyetlen jól elkészített pin nagyon sokáig életben marad. De ugyanez igaz a social mediára is: nem az számít, hogy egyszer volt egy videód, ami nagy nézettséget ért el, aztán egy hét múlva senki nem emlékszik rá - és te sem tudod, miért működött, vagy hogyan csinálnád újra. "Ha minden nap beleöntesz egy pohár vizet, az látszik. Ha csak csinálod minden nap a dolgodat, annak lesz eredménye." A kisebb, de folyamatos elérés sokszor többre visz, mint egy egyszeri kiugrás. És ez nem motivációs közhely nála - konkrét személyes példával támasztja alá. Tavaly elkezdett futni. Eleinte folyamatosan a számokat figyelte: mennyit futott, mikor lesz meg a következő 100 kilométer. Az első 100 kilométer hat hónapig tartott. Aztán változtatott egy dolgon: nem a számra koncentrált, hanem a folyamatra. Minden alkalommal csak annyit nézett, hogy meg akar hallgatni egy adott podcastet - és ahhoz futnia kellett. A következő 100 kilométert így 11 hét alatt teljesítette. Ugyanez a logika működik a tartalomnál is. Ha arra figyelsz, hogyan rakd ki a következő videót minél jobb minőségben, és minden nap teszed a dolgod - mert tudod, hogy lesz eredménye -, akkor a kitett tartalom dolgozik érted. Akkor is, amikor te épp nem vagy jelen. Mert nem tudhatod, mikor dönt úgy valaki hajnali kettőkor, hogy megnézi a videódat, és onnan végignézi a többit is. TANULSÁG: A konzisztencia veri a kiugró pillanatot. Ha a folyamatra figyelsz a számok helyett, és minden nap leteszed a magadét, a már kint lévő tartalom akkor is dolgozik érted, amikor te nem. A legtöbb vállalkozó nem a munkával van bajban, hanem azzal, hogy nincs tiszta rendszer a döntései mögött. Megvan a "mit" - csak a "hogyan" nem állt össze. Ha ismerős, ne találgass tovább egyedül. Foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést , és nézzük meg együtt, hol akad el a rendszered: 👉 https://www.magyarbusiness.org/ Amit kell, és amit akarsz: építs a saját erősségeidre A vállalkozói lét egyik nagy önbecsapása, hogy azt hisszük, csak azt fogjuk csinálni, amit szeretünk. A valóság árnyaltabb - és Gertrúd meg Attila is őszintén beszél róla. Mindig lesz olyan rész a munkádban, amit nem szeretsz. Gertrúdnak például a számlázás a mumusa - pénzügyi végzettsége ellenére, vagy épp amiatt, mert tudja, milyen könnyű elrontani. A kérdés nem az, hogy van-e ilyen feladat, hanem hogy milyen arányban. Ahogy Attila felteszi: a munkádnak az 5%-a az, amit nem szeretsz, vagy az 50%-a? "Amikor azt csinálod, amit szeretsz és tudsz csinálni, és arra alapozod az egészet, akkor sokkal könnyebb dolgod van. Nem tűnik annyira nehéznek." Itt jön be a legfontosabb alapelv: magadból kell kiindulnod. Mielőtt belevágsz bármilyen vállalkozásba, érdemes jobban megismerned önmagad - mit szeretsz, mit nem, milyen veled született adottságaid vannak, mit tanultál meg az elmúlt években. És erre építeni. Gertrúd ezt egy konkrét határral illusztrálja. Szeret sütni, és szépen is csinálja - de cukrász sosem lenne, mert nem bírná, hogy előre megadott időpontokra ugyanazt a tortát kelljen gyártania. Hiába az ügyesség, ha a működés maga nem passzol hozzá. És van itt egy gyakorlati tanács is: érdemes több lábon állni. Gertrúd amikor sokat volt otthon, elment négy órában egy multihoz dolgozni - de nyíltan kommunikálta, hogy mellette ott a vállalkozása. Mert ha őszintén kommunikálsz, mindig van megoldás. TANULSÁG: Nem az a kérdés, van-e a munkádban olyan rész, amit utálsz, hanem hogy mekkora arányban. Építs a saját erősségeidre, indulj ki magadból - és állj több lábon, nyílt kommunikációval. AI vagy szakember? Ne keverd össze a kettőt Ahogy egyre több mindenre használjuk az AI-t, egyre fontosabb kérdés: mikor elég egy gép, és mikor van szükség valódi szakemberre? Gertrúd és Attila tisztán húzza meg a határt. Az AI egy generalista. Próbál minél több dologról, minél személyre szabottabban válaszolni - de nem ugyanaz, mint amikor elmész egy szakemberhez, aki ugyanazt csinálja évtizedek óta, és még mindig toppon van. Attila jó analógiát hoz: az AI olcsó belépő, havi pár ezer forint. Egy tanácsadó vagy coach óradíja ennek a sokszorosa. De a kettő nem egymás ellensége. Sőt: "Az AI tud neked abban segíteni, hogy egyáltalán hogyan menjél ahhoz a szakemberhez, mit kérdezzél, mik azok a pontok, amiben kell visszajelzés." Vagyis az AI-t használhatod arra, hogy felkészülj a szakemberrel való találkozóra - hogy a megfelelő kérdéseket vidd magaddal, és a drága időt valóban a lényegre fordítsd. Gertrúd egy fontos korlátra is rávilágít a coaching kapcsán. A coaching lényege épp az, hogy ne ismerd előre a másik történetét - mert ha már van egy benyomásod róla, nem tudsz pártatlanul, befolyásolásmentesen kérdezni. Egy AI esetében, amelyik már "tud rólad dolgokat", kérdés, mennyire képes ezt félretenni. A jó kérdezés művészete - az aktív hallgatás, ahol a másik maga találja meg a választ - egyelőre nagyon emberi terep. TANULSÁG: Az AI generalista, a szakember specialista - ne keverd össze a kettőt. A legokosabb, ha az AI-t arra használod, hogy jobban felkészülj a szakemberrel való munkára, ne pedig helyette. Digitalizáció és keretek: a rendszer, ami megvéd az időrablástól Itt a beszélgetés nagyon gyakorlati terepre lép - oda, ahol sok magyar vállalkozás láthatóan vérzik. Sok cég egész egyszerűen nincs digitalizálva. Attila visszatérő tapasztalata, hogy ez itthon meglepően gyakori, és Gertrúd csak rátesz egy lapáttal: van, ahol még mindig telefonon próbálnak mindent megbeszélni. Pedig ma már léteznek olyan alkalmazások, amelyekben több ember látja, ki hol tart a folyamatban, mit csinált meg, mihez kell segítség - anélkül, hogy minden apróságért fel kellene hívni egymást. Itt két dolog kapcsolódik össze. Az egyik az időgazdálkodás : a hívások, a ki nem mondott szabályok, a "majd megbeszéljük telefonon" rengeteg időt elvisznek. A másik a keretek hiánya . Gertrúd szerint nagyon sokan azért úsznak el, mert nem tudnak nemet mondani, és nincsenek felállított kereteik, szabályaik. Van egy előretekintő tanácsa is, ami sokba kerülhet, ha figyelmen kívül hagyod: "Ha van ügyfélbázisod, lépjünk már meg egy CRM rendszert. Mert amikor majd meg kell csinálni két-három-négy-öt év múlva, és fel kell tölteni ezzel a rengeteg adattal, az brutál idő - és nagyon fog fájni." Vagyis a rendszert nem akkor kell kiépíteni, amikor már fáj, hanem előtte. Az infrastruktúra kiépítése időt és pénzt kér most - de a halogatás sokkal többe kerül később. És van egy árnyoldal is, amiről ritkán beszélnek: az otthoni, egyedüli munka magányos tud lenni. Gertrúd ezt hamar átfordítja magában, de elismeri, hogy ez a vállalkozói lét egyik valós ára. TANULSÁG: A digitalizáció és a tiszta keretek nem luxus, hanem idővédelem. A rendszert akkor építsd ki, amikor még nem fáj - mert utólag bepótolni sokkal drágább, idegtépőbb és lassabb. Találd meg, miben vagy jó: gyerekként és vállalkozóként is Ez a blokk személyesebb terepre visz - de a tanulság ugyanaz marad, mint az üzletben. Gertrúd egy saját gyerekkori emlékkel indít: egy kerek évig járt karatéra, az első vizsga után pedig azt mondta, köszöni, nem kér többet. Nem azért, mert rossz volt benne - hanem mert két órán keresztül csendben kellett lennie, és megmondták neki, mit csináljon. Ez nem az ő világa. A futás, a pilates, a társas formában végzett mozgás viszont igen. A lényeg: meg kell találni, mibe vagy jó - és arra ráállni. Ez gyerekként és felnőttként is igaz. "Minél hamarabb megtalálni azokat a dolgokat, amiben a gyerek jó, és arra a pályára állítani." Attila szerint pont ez az, amiről szülőként túl keveset beszélünk: az alapdolgokon túl (tiszta ruha, étel az asztalon) az lenne a feladat, hogy felismerjük, miben tehetséges a gyerek, és minél korábban abba az irányba tereljük. Az oktatási rendszer sajnos nem erről szól. Gertrúd itt a saját, nehezebb valóságáról is őszintén beszél. Kisfia ADHD-s és autista, és a család útja a diagnózisig tele volt olyan helyzetekkel, ahol szakemberek előítélettel, lekezelően vagy egyszerűen rosszul álltak a kérdéshez. A tanulság kettős: egyrészt ezekre a helyzetekre a gyerekeket fel kell készíteni, mert lesz ilyen a környezetükben. Másrészt meg kell tanulniuk diplomatikusnak lenni - de a saját érdekükért kiállni. És itt ér össze a két szál. Mert pontosan ez az, amit egy vállalkozónak is meg kell tanulnia: ismerni a saját adottságait, és kiállni magáért akkor is, ha a "szakértő" mást mond. TANULSÁG: Akár gyereknevelésről, akár vállalkozásról van szó, ugyanaz a kulcs: ismerd fel, miben vagy jó, és arra építs. És tanulj meg kiállni magadért - még a tekintélyt sugárzó véleményekkel szemben is. A számok nem hazudnak: a mérés választja el a tudást a feltételezéstől A beszélgetés egyik legerősebb, leggyakorlatibb tanulsága a végére csúcsosodik ki - és ez az, ami a legtöbb vállalkozónál hiányzik. Amíg nem mérsz, csak feltételezel. Gertrúd egy konkrét példán mutatja meg: a nyári "uborkaszezon" sokak fejében axióma - karácsonykor meg "úgysem lehet eladni". De honnan tudod? Be tudod bizonyítani számokkal? Vagy csak hallottad valakitől, és azóta ténynek veszed? "Ne gondolkodjunk senki más fejével. Kérdezzünk, próbáljuk ki. Amíg nem mérsz, addig csak egy elmélet." Attila ezt egy saját vállalkozásuk példájával támasztja alá: ők ténylegesen kipróbálták, és számokkal tudják bizonyítani, hogy június végétől augusztus végéig náluk nem történik semmi. Ezért arra az időszakra a social media, a blog, az emailek takarékra vannak állítva - tudatosan. De ez nem feltételezés volt: két-három év adatából jöttek rá, miután előtte végigpróbálták így is, úgy is. A különbség óriási. Ha valami nem működött, a kérdés nem az, hogy "akkor ez rossz", hanem hogy miért nem működött. Lehet, hogy aznap nem volt jó. Tedd ki két hónap múlva ugyanazt, és mérd meg újra. "Amikor az ember csak az érzelmeire, az emlékeire, a hallott dolgokra támaszkodik, akkor az csak feltételezés. A számok azok sosem hazudnak." Ez az, ami elválasztja azt, amit tudsz , attól, amit gondolsz, hogy tudsz . És aki ezt a határt tisztán húzza meg, az tud valóban tudatos döntéseket hozni. TANULSÁG: Amit nem mérsz, azt csak feltételezed. A "nyáron úgysem megy" és társai addig hiedelmek, amíg számokkal alá nem támasztod őket. A számok nem hazudnak - és ők választják el a tudást a tippeléstől. A vendégről Takács-Vekszli Gertrúd kétgyerekes édesanya és vállalkozó, aki hosszú utat járt be a klasszikus munka világától az online térig. Pénzügyi háttérrel indult, dolgozott számtalan iparágban, majd network marketingen keresztül talált rá a saját útjára. 2021 őszéig egyetlen közösségi profilja sem volt - ma business és sales folyamat tanácsadóként, social media szakemberként segít vállalkozóknak, life és business coach szemlélettel. Nem kész válaszokat ad, hanem abban támogat, hogy mások is megtalálják a saját rendszerüket és irányukat - mert ő maga is végigment mindezen, egytől egyig. Kövesd Gertrúdot: https://linktr.ee/gertrudvtakacs.lr Tetszett az adás? Akkor három dologgal sokat segítesz - magadnak és másoknak is: Hallgasd meg a teljes epizódot - a beszélgetés tele van olyan részletekkel, amik egy összefoglalóba nem férnek bele. Oszd meg egy vállalkozó ismerősöddel, akinek pont most van szüksége erre a szemléletre. Iratkozz fel, hogy ne maradj le a következő beszélgetésekről. És ha többre vágysz a hallgatásnál: Ha magadra ismertél - dolgozol eleget, mégsem áll össze a rendszer -, akkor itt az ideje, hogy ezt ne egyedül próbáld megfejteni. Foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol akad el a működésed, és mi az első konkrét lépés: 👉 https://www.magyarbusiness.org/

<< Vissza az epizódokhoz Laposa Pincészet / Laposa Bence 2022. szeptember 8. "Egy család, egy borászat, egy birtok és sok-sok gasztronómiai élmény a beach food -tól a modern bisztró konyháig. Birtokunk mára Badacsony egyik legkedveltebb borászatává vált, büszkék vagyunk rá, hogy borainkkal megmutathatjuk a borvidék minden ízét és értékét. Családunk alapvetően tradicionális, helyi szőlőfajtákkal foglalkozik, amelyek a vulkanikus eredetű tanúhegyek legjobb területein teremnek. A borok köré épültek a vendéglátóhelyek, ahol a kóstolók mellett izgalmas ízekkel és programokkal várunk minden Badacsonyba látogatót egész évben. Badacsony központjában, a Hableányban karnyújtásnyira készülnek a borok a látványborászatban, ahol a tartálytérben túra közben mutatjuk be a borkészítés fázisait – a pincében már pezsgőüzem is helyet kapott. A Laposa Birtok teraszán a Badacsony oldalában kóstolás közben a legszebb balatoni panoráma tárul eléd. Fontosnak tartjuk, hogy Badacsonyt és a Badacsonyi borvidéket megismertessük a világgal. Helyben pedig szeretnénk közösséget építeni, átörökíthető értékeket teremteni, időtálló beruházásokat létrehozni és hosszú távú szemléletet kialakítani – gazdasági szempontból is. Olyan fenntartható fejlődésre törekszünk, amely összhangban van a természet ritmusával. Fontos célunk, hogy igazi életpályamodellt biztosítsunk a helyi fiatalok számára, megmutatva azt, hogy vidéken is lehet boldogulni. Minden évben fejlődünk, bővülünk, majdnem minden évben gazdagodunk egy-egy új hellyel. 2019 egyértelmű mérföldkő a birtok életében, a Hableány felújításával és újranyitásával egy olyan modern birtokközpont jött létre, mely a régió számára is fontos közösségi tér és találkozó pont tud lenni. Végre minden egy helyen van, borbár, bisztró, borbolt is helyet kapott az épületben a feldolgozó és a pezsgő üzem mellett, valamint az irodánk is itt található. A bisztróban ülve rálátni a tartálytérre, ahol a borok tényleg karnyújtásnyira készülnek." Laposa Bence a neten Facebook Google Magyar Business Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Nextent Informatika Zrt. / Bagi Tamás 2024. szeptember 30. "1998. augusztus 3-án kezdtem el dolgozni egy hazai alapítású IT cégnél, informatikai konzulensként. Akkor még nem így hívták, de BI (üzleti intelligencia) megoldásokkal foglalkoztunk. Akkor használták nagyvállalati szinten az Oracle termékeit, mi a Microsoft új "konkurens" megoldására álltunk rá, ami az MS SQL + OLAP volt... A Data és BI vonal azóta is megvan, bár a technológiai repertoár bővült. Közben vezettem szoftverfejlesztő csapatot, vagy irányítottam dokumentum digitalizáló projektet is a Parlementben. 2017-ben jöttem a Nextenthez, ami kicsit visszatérés is volt. Ugyanis a cég alapítói, tulajdonosai és menedzsmentjének tagjai mind ugyanabból a cégből váltak ki, ahol elkezdtem dolgozni 1998-ban, így ismertük egymást! Itt először Projektmenedzser voltam, aztán néhány terület vezetése hozzám eszkalálódott, bekerültem a menedzsmentbe és mostanra tulajdonossá is váltam. A fő tulajdonosunk nyugdíjba ment, így egy management buy-out keretében kaptunk erre lehetőséget. A Nextent adatos cég, vagyis az adatmenedzsment teljes területével foglalkozunk, ahogy üzleti intelligencia megoldásokkal (BI) és ha már sok adat van, akkor mesterséges intelligencia megoldásokkal is (AI és ML). Emellett segítünk cégeknek a digitális transzformáció megvalósításában, támogatjuk az üzemeltetési folyamatokat release és deploy eszközökkel. Pár éve elkezdtünk a startupok felé nyitni (vagy ők felénk). Egyedi fejlesztéseket készítünk egészen a problémák megismerése, specifikálása, piaci validáció elkészítése és a fejlesztés megvalósításáig úgy, hogy webes backend rendszeren túl a mobil applikációk fejlesztését is megoldjuk. Hozzám három és fél terület tartozik: üzemeltetés (belső rendszerek) marketing üzletfejlesztés + innovációs technológiák (ez azért fél, mert nem egyedül csinálom)! Díjaink és történetünk Fontos még: a család nélkül nem menne, hisz mindennek ők a közepe. Egy feleség (Petra), 2 gyerek (Balázs 12 és Réka 9), agglomerációban élünk, pici kert, csend és nyugalom, cserébe hosszabb idő bejutni a belvárosba! Szabadidőmben a család mellett sportolni próbálok, de a futás marad egyetlen lehetőségként, ami a hektikus életembe beilleszthető. " Bagi Tamás a neten LinkedIn Nextent Informatika Zrt. a neten Honlap Facebook LinkedIn Instagram

<< Vissza az epizódokhoz Marton Gábor 2021. október 14. Marton Gábornak hívnak, ex-bankár, jelenleg több vállalkozást építek. Fő profil; csúcsteljesítmény coaching, üzleti tanács, mastermind-ok szervezése. A vállalati pályafutásomat telefonos értékesítéssel kezdtem, majd a multinacionális vállalatok világába tekintettem be. Ezt követően 10 évig dolgoztam a bankszektorban - először értékesítés, majd kockázatkezelés és projekt management területeken és végül a vállalati karrieremet az Unicredit Bank Vállalati Innovációs Igazgatójaként fejeztem be 2017-ben. Már az egyetemi éveim alatt bennem volt a vállalkozói kedv, két barátommal 21 évesen alapítottuk az első vállalkozásunkat: készségfejlesztő képzéseket tartottunk középiskolásoknak. Sok-sok tapasztalattal és élménnyel lettünk gazdagabban :) Ezt követően 5 egyéb vállalkozásba vágtam bele, amikből szintén sokat tanultam, bár nem lettek sikeresek. Amiben igazán megtaláltam magam, azok a képzések, emberek támogatása abban, hogy kihozzák magukból/lehetőségeikből a legjobbat. 2012 óta tartok professzionális tréningeket, előadásokat és work shop -okat itthon és külföldön, magyar és angol nyelven. Csúcsteljesítmény coaching-gal 2015-ben kezdtem el intenzíven foglalkozni, ami a mai napig a szenvedélyem. Kezdetben elsősorban sikeres cégvezetők, managerek kerestek meg, hiszen bár szép üzleti eredményeket értek el, de vagy túl voltak terhelve, sok volt a feszültség a munkájukban, hiányoztak az örömteli pillanatok és úgy érezték, hogy itt az ideje változtatniuk. A tevékenységem kiegészült vállalkozásfejlesztéssel. Jelenleg több vállalkozásnak - elsősorban marketing és IT fejlesztő cégeknek és ügynökségeknek - segítek a skálázódásban, fejlődésben. Ebbe beletartozik a vezetőkkel folytatott belső munka, csapat összehangolás, illetve stratégia kialakítása és persze a végrehajtás. Azért szeretem ezt a területet, mert nem csak a vállalkozással, hanem annak szívével és motorjával a vezetőkkel és kollégáival is foglalkozhatok, legyen szó gondolkodásmódról, korlátozó hiedelmeken való felülemelkedésről vagy éppen stresszkezelésről. Az egyik legnagyobb szakmai sikerem, hogy az egyik céges partnerem 2020-ban az árbevételét 50 M HUF-ról 150 M HUF-ra növeltük, a kollégák számát 10-ről 20 főre, végre nyereséges lett a cég. Vàrhatóan ebben az évben a cèg átlépi a 300 M HUF árbevételt. Ha ügynökség vagy, akkor érdemes egy pillantást vetned az Agency Mastery üzleti tervezőkre, amelyben végigvezetünk azon a stratégiai folyamaton, ami segítette a fent említett céget ezen a fejlődésben. www.agencymastery.hu . Mindezek mellett pedig KKV-k, multinacionális cégek és non-profit szervezetek keresnek meg, hogy tartsak készségfejlesztő képzéseket: időgazdálkodás, stresszkezelés, motiváció, vezetés, kapcsolatépítés stb. Amire nagyon büszke vagyok, hogy az egyik multinacionális cég ránk bízta 600 munkatársát, hogy online képezzük kiscsoportokban a nyár során. Ami nagyon jól esik és nagyon szeretem a munkámban, hogy látom, hogy az ügyfeleim sikereket érnek el, könnyebben állnak fel mélypontról, másképp állnak neki egy kihívásnak, illetve jobban élvezik az életet és persze a munkát is:) Jelenleg még egy startup csapat tagja vagyok, ahol pedig elsősorban a pénzügyekért és üzleti tervekért felelek. Marton Gábor a neten: Honlap Facebook Instagram LinkedIn YouTube MagyarBusiness

<< Vissza az epizódokhoz MNDFL flow / Tóth Réka Ibolya 2023. január 19. Tóth Réka Ibolya, a MNDFL flow well-being ügynökség alapítója és ügyvezetője, a modern, élvezhető és könnyedén beilleszthető tudatosság és jóllét híve. Tóth Réka Ibolya több mint 11 éves munkatapasztalattal rendelkezik média-és stratégiatervezés, az önismeret építés, jóga -és meditáció iparág területén. Szerteágazó hazai és nemzetközi tanulmányai mind építették karrierje területeit. Az elmúlt években a MNDFL flow márka szépen erősödött és ismertté vált: a több éves elkötelezett és kíváncsi út egy saját eszköztár, a MNDFL flow Method kifejlesztéséhez és egy well-being ügynökség megalapításához vezetett. A MNDFL flow well-being ügynökség belső vállalati well-being stratégiák megalkotásával és taktikai megvalósításával elhivatottan építi a magyar munkavállalói jóllét és tudatos vállalati működés építőköveit. Egyre többen csatlakoznak a MNDFL életstílushoz és well-beinghez. Réka Ibolya küldetése, hogy tudásával és tapasztalatával támogassa mindazokat, akik önazonos karrierútra vágynak és szeretnék megtartani az egyensúlyt minden pillanatban. Tóth Réka Ibolya a neten Honlap Facebook Instagram LinkedIn MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Startup Maffia / István Barna & Bendegúz Dörnyei 2022. április 28. Barna István: "A Startup Maffiát 2019 nyarán indítottam egy tanulságos, ámde sikertelen startup projekt után. Azzal a céllal vágtam bele, hogy egy olyan fórumot teremtsek, ahol a fiatal vállalkozók és egyetemisták egymástól és a meghívott előadóktól tanulhassanak, saját startup ötleteikről beszélgethessenek. Első alkalmaink a budapesti Demolában kerültek megrendezésre, akiknek most is nagyon hálás vagyok a segítségükért. Saját magam is nagyon szívesen részt vettem volna hasonló eseményeket, ez motivált arra, hogy elindítsam a Startup Maffiát. Nagyon jól estek a pozitív visszajelzések és a kialakult közvetlen légkör, így elhatároztam, hogy mindenképpen biztosítani szeretném a jövőnket hosszú távon is. Az eseményeken kezdetben 10-12 fő vett részt. Az alacsony létszám közvetlen és izgalmas beszélgetéseket tett lehetővé az előadókkal és egymással. A Startup Maffia esszenciájává vált, hogy itt olyan kemény vagy akár személyes kérdéseket is fel lehet tenni, amire máshol nem volt lehetőség. A közösség folyamatosan nőtt, lelkesen szerveztük az alkalmakat, de a koronavírus járvány kezdetével a mi életünkbe is nagy változások köszöntöttek be. Nem volt többé lehetőségünk személyes eseményeket szervezni, ezért fel kellett találnunk magunkat. A Startup Maffia eventjeit gyors átszervezéssel átköltöztettük az online térbe. Az előadás Facebook streamek formájában zajlott, utána pedig Zoomon keresztül tehették fel a kérdéseiket az érdeklődők. Ez megnehezítette a közvetlen, személyes légkör fenntartását, viszont lehetővé tette, hogy sokkal több embert érjünk el, mint korábban. Mint végül kiderült, mi nagyon nyertesei voltunk a járványnak, hiszen óriási növekedést tudtunk elérni azokban a hónapokban. Az utóbbi két évben az eseményeink jelentős részét online formában tartottuk meg. Mindig is fontosnak tartottuk a kísérletezést, szerveztünk eseményt zeneipari szereplőkkel, rendezvényszervezőkkel, befektetőkkel, fiatal vállalkozókkal. Két év után átadtam a szervezet vezetését Dörnyei Bendegúznak, aki egyben a 2021-ben alapított Startup Maffia egyesület első elnöke is. Óriási lelkesedéssel és szorgalommal látott neki új feladatainak, neki köszönhető, hogy a Startup Maffia szintet tudott lépni és ma már sokkal professzionálisabb formában tudjuk megszervezni eseményeinket. Az utóbbi időszakban eventjeinknek a Hubhub ad otthont, de az érdeklődök továbbra is nyomonkövethetik őket Facebookon keresztül is. Számomra óriási élmény volt két évig a Startup Maffia vezetőjének lenni. Rengeteg izgalmas emberrel találkoztam és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Nekem ez egy nagy kimozdulás volt a komfortzónámból, mert korábban nem szerveztem eseményeket, így a saját tapasztalataimon keresztül kellett megtanulnom, hogy hogy lehet ezt jól csinálni. Jelenleg szoftverfejlesztőként dolgozom, de nem adtam fel az álmomat, hogy egyszer saját startupot indítsak." Barna István a neten: LinkedIn Facebook Magyar Business Dörnyei Bendegúz: A Startup Maffia közösségbe meghívott előadóként csöppentem bele először, majd rövidesen már Barna István mellett a szervezői csapatot erősítettem. 2020-tól szervezőként, 2021 májusától pedig vezetőként vagyok jelen a Startup Maffia életében. A Startup Maffia Egyesületet 2021 májusában alapítottuk, azzal a céllal, hogy a Startup Maffia Facebook közösséget egy szervezett egyesületté alakítsuk, és a kínált tudásanyagot, kapcsolatépítési lehetőségeket új szintre emejük. Az egyesület alapító-elnökeként óriási feladat hárult rám, többek között a havi eseményeink szervezésének összefogása, az elnökségi és szervezői meetingek vezetése, a partnerekkel való megállapodádok megkötése, valamint az új koncepciók lehetőleg sikeres bevezetése. Az elmúlt egy évben sok helyen jelentős fejlődést tudtunk elérni az alapból sikeres Startup Maffia életében: Augusztusban megszerveztük az ország legelső kötetlen, gyereknap-szerű startup összejövetelét Startup Piknik néven, ahol a legnevesebb startup szervezetek és több, mint 100 vállalkozó részvételével, szeptembertől pedig korábbi, kisebb helyszíneinkről egy jelentősen nagyobb, 100 fő befogadására alkalmas rendezvényhelyszínre váltottunk a HubHub támogatásával. Jelenleg több partnerrel működünk együtt, hogy az eseményeinken a lehető legnagyobb színvonalat tudjuk nyújtani a résztvevő vendégek számára. Dörnyei Bendegúz a neten Facebook LinkedIn Magyar Business Startup Maffia a neten Honlap Facebook LinkedIn MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

A legtöbb cég csak hiszi, hogy használja az AI-t. Két jogász elmondja, mi az AI-alapú működés és mit kell mérned előtte. Hallgasd meg most! << Vissza az epizódokhoz A legtöbb cég csak HISZI, hogy használja az AI-t 2026. június 3. Mindenki azt mondja, hogy „használja az AI-t". De mit jelent ez valójában? Reggelente megnyitod a ChatGPT-t, beírsz valamit, kapsz egy választ, és már mész is tovább. Pipa, te is benne vagy az AI-forradalomban. Vagy mégsem? Ebben az epizódban két olyan vendég ült le Fóris Attilával, akik a napi munkájukban élesben látják, hol húzódik a határ a felszínes AI-használat és a valódi, üzleti értéket termelő AI-alapú működés között. Szántó Csenge és Andrónyi András az Andrónia Kft. alapítói: mindketten jogi diplomával a zsebükben indultak el, és mindketten viszonylag korán rájöttek, hogy nem az ügyvédi pálya az útjuk. Csenge a toborzásban és a HR-ben épített karriert, egészen a head of recruitment pozícióig, miközben tavaly a vállán csattant az egyik legnagyobb vállalati feladat: az AI bevezetése a HR-folyamatokba. Andris a kíváncsi típus, aki nem érte be a felszínnel, hanem rendesen belemászott abba, hogyan is működnek valójában a nagy nyelvi modellek. Ma együtt építenek egyedi, személyre szabott AI-szoftvereket és automatizálnak üzleti folyamatokat. Nem dobozos terméket adnak el, nem havi licencdíjas előfizetést, hanem olyan megoldást, amit konkrétan az adott cégre szabnak. És nem véletlenül választották ezt: tudatosan, kritériumról kritériumra végiggondolt bizniszmodellt építenek, jogi háttérrel megtámogatva, ami egyszerre garantálja a működést és a megfelelést. A beszélgetés őszinte és helyenként meglepően szókimondó. Szó esik arról, hogy miért nem léteznek valódi „AI-szakértők", hogy az AI valójában amnéziás, hogy miért előny most kicsinek lenni a multikkal szemben, és miért bukik el sok KKV pusztán azért, mert nincs hosszú távú stratégiája. De ami ennél is fontosabb: konkrét, másnap is használható tanulságok arról, mit kell mérned, mit kell standardizálnod, és hogyan döntsd el, mit éri meg egyáltalán automatizálni. Ha vállalkozó vagy, és nem akarsz se pánikolni, se hype-ot kergetni, hanem tisztán látni akarsz: ez a beszélgetés neked szól. Két jogász, aki nem akart ügyvéd lenni A történet nem ott kezdődik, ahol az ember várná. Sem Csenge, sem Andris nem álmodott a bírói talárról vagy a hatalmas ügyvédi irodáról. Mindketten jogi diplomát szereztek, de egyikük sem lett ügyvéd. Csenge a HR-ben kötött ki, Andris pedig a vállalkozói világban, ahol a kíváncsiság és a rendszerszemlélet többet ért, mint a paragrafusok memorizálása. Csenge útja iskolapélda arra, hogyan lehet egy „nem ügyvédi" jogi karriert komoly szintre vinni . Toborzóként kezdte, majd végigjárta a ranglétrát egészen a head of recruitment pozícióig egy nagyvállalatnál. Az utolsó komoly feladata ott pont az volt, ami sokak fejében most kavarog: be kellett vezetnie az AI-t a HR-folyamatokba. Ezt nem elméletből csinálta. Élesben. Andris ezzel szemben a vállalkozói oldalról közelített. Ő az a típus, aki nem éri be azzal, hogy „működik". Tudni akarja, miért működik . Ez a kíváncsiság vitte el odáig, hogy a nagy nyelvi modellek belső logikájáig ásson, és ne csak felhasználóként, hanem értő szemmel nézze az AI-t. „Engem a jog soha nem érdekelt igazán. A diplomát megszereztem, de már közben tudtam, hogy nem ott fogok dolgozni." A közös pont, ami összehozta őket: mindketten korán rájöttek, hogy nem az a fontos, mit tanultál, hanem hogy mit kezdesz vele. A jogi háttér ma sem felesleges teher, hanem konkrét versenyelőny, főleg az EU-s AI-szabályozás körüli világban. Erről később még részletesen lesz szó. TANULSÁG A diploma nem életfogytiglani szerződés. Ha másnak indultál, és menet közben rájössz, hogy nem az a te utad, az nem kudarc, hanem felelős felnőtt döntés. A korábbi évek tudása nem vész el, hanem új kontextusban válik értékké. Csenge HR-es múltja és Andris jogi precizitása nélkül ma nem ott tartanának, ahol. Az oktatási rendszer csapdája Amikor a vállalkozói pályaválasztásra terelődik a szó, Csenge és Andris őszintén beszélnek arról, mi a baj a magyar oktatási rendszerrel . És itt nem az unalmas „a tanárok rosszul fizetettek" klisé jön elő, hanem egy sokkal mélyebb probléma. A rendszer ma is a tekintélyelvű, „mondom, te csinálod" logika mentén működik . A gyereket nem arra tanítják, hogy kérdezzen, hanem hogy megfeleljen. Nem arra, hogy önállóan gondolkodjon, hanem hogy bemagolja az anyagot a dolgozatra. És pont az hiányzik belőle, ami egy vállalkozónak a legfontosabb: az önismeret, a kritikai gondolkodás és az a képesség, hogy felelősséget vállaljon a saját döntéseiért. „Az iskola nem arra készít fel, hogy önállóan gondolkodj. Arra készít fel, hogy megfelelj valaki más elvárásainak." A vállalkozói pálya kapcsán Warren Buffett egyik gondolata is előkerül: egy üzletnek minimum 10 évet kell adni , hogy lássuk, működik-e. Aki két év után feladja, mert „nem jött be", az valójában nem tudta, mibe vágott bele. Ez nem motivációs duma, hanem matematika: a piackutatás, a bizniszmodell tesztelése, az ügyfelek megtalálása, a folyamatok bejáratása mind éveket vesz igénybe. A magyar oktatási rendszer pedig pont arra nem készít fel, hogy ezt a hosszú távú gondolkodást felépítsd magadban. TANULSÁG Ha vállalkozó vagy, vagy vállalkozást indítanál, ne a gyors siker mítoszát kergesd. Az iskola nem adott meg neked egy fontos képességet: az önismeretet és a hosszú távú gondolkodást. Ezt te kell felépítsd magadban. Tegyél egy személyiségtesztet. Nézz a tükörbe. És tervezz legalább 10 évre előre. Aki ezt nem teszi meg, az nem vállalkozó, hanem szerencsejátékos. Egyedi AI-szoftver, nem dobozos termék A beszélgetés most ér el oda, hogy konkrétan mit is csinál az Andrónia Kft . És ez nem mellékes kérdés, mert a piacon ma rengetegen mondják magukról, hogy „AI-val foglalkoznak", de a tartalom mögötte gyakran csak egy ChatGPT-prompt, amit eladnak heti rendszerességgel. Csenge és Andris egyedi, személyre szabott AI-szoftvert építenek , és üzleti folyamatokat automatizálnak. Nem dobozos terméket árulnak, nem havi licencdíjas SaaS-előfizetést, hanem konkrét, az adott cégre szabott megoldást. A logika egyszerű: ha egy gyártócégnek és egy ügyvédi irodának ugyanaz a szoftver válaszol minden problémájára, akkor valami nagyon nem stimmel. „A licencelt szoftverek 80%-át a cégek vagy nem használják, vagy nem úgy használják, ahogy kellene. Mi cseréljük le ezeket egyedi megoldásra." A modelljük ráadásul bootstrapped , nem startup. Ez fontos különbség. Nem futnak befektető után, nem akarnak gyorsan skálázni vagy exit-elni. Lassabban, de saját pénzből, saját tempóban építkeznek. Ez a modell adja a függetlenséget: nem kényszerülnek arra, hogy egy túl korai befektető elvárásai miatt rossz ügyfelet vagy rossz terméket vállaljanak. Amit kínálnak, az hármas hibrid : ügynökségi modell (egyedi fejlesztés projektenként) + tanácsadás (mit érdemes egyáltalán automatizálni) + AI-szakértelem (technikai mélység). Ezt a hármat ritkán látni egyben. A legtöbb cég vagy csak fejleszt, vagy csak tanácsot ad, vagy csak AI-promptokat ír. Csenge és Andris pont azért tud ütőképes lenni, mert mindhárom oldalon ott van a kompetencia. A célközönségük nem a multikból kerül ki . Pont fordítva: kis- és középvállalkozásokra építenek, ahol a rugalmasság és a gyors döntés egyszerre adott. Egy multinál egy AI-projekt két év és kilenc beszámoló. Egy KKV-nál ugyanez két hónap és egy döntés. TANULSÁG Az AI-piac telített a generikus megoldásokkal. Ha a vállalkozásod komolyan veszi az automatizációt, ne azt keresd, mi a legolcsóbb licencelt szoftver. Azt keresd, mi az, ami a te cégedre, a te folyamataidra van szabva . A különbség akkor látszik meg, amikor a számlát kell kifizetni, és kiderül, hogy a 80% még mindig kihasználatlan. AI-szakértők nem léteznek „Ha valaki ma AI-szakértőnek nevezi magát, azzal kezdj el óvatos lenni. Egy hónap múlva már nem az lesz." A piac tele van azzal, amit Andris „AI-hype-pal" nevez: olyan emberek, akik elolvastak két cikket, megnéztek három YouTube-videót, és most ChatGPT-kurzust adnak el 200 ezerért. Csenge ehhez azt teszi hozzá, hogy ez kifejezetten veszélyes a vállalkozókra nézve , mert rossz elvárásokat épít: azt sugallja, hogy az AI egy varázspálca, amit ha megveszel, a céged automatikusan szárnyalni fog. Valójában az AI csak akkor működik, ha alatta tiszta folyamatok, mért KPI-ok és kritikus gondolkodás van. Az igazi különbség: a felszínes AI-felhasználó kérdez, az értő szakember megkérdőjelez . Az első elhiszi, amit az AI kidob. A második tudja, mikor és miért téved. És pont ezért lesz használható az output a valóságban. TANULSÁG Ne dőlj be az „AI-szakértő" címkének. Aki magát annak nevezi, valószínűleg nem az. Az értelmes együttműködés alapja: olyan partnert keress, aki nem az eszközökről, hanem az alapokról és a logikáról tud beszélni. És aki őszintén megmondja, mit nem tud. Ez a két jel sokat elárul. AI-használat ≠ AI-alapú működés Itt jön a beszélgetés egyik legfontosabb megkülönböztetése, ami minden vállalkozónak fülön kéne csapja: óriási különbség van aközött, hogy használod az AI-t, és aközött, hogy AI-alapon működik a céged. Az első verzió: reggel megnyitod a ChatGPT-t, beírsz egy promptot, kapsz egy szöveget, bemásolod valahova. Vagy a marketingesed Midjourney-vel képet generál a posztokhoz. Vagy a csapatod időnként Claude-dal csiszolgat egy e-mailt. Ez AI-használat . Jópofa, kényelmes, és igazából semmit nem változtat a cég működésén. A második verzió: a folyamataid úgy vannak felépítve, hogy az AI a működés szerves része . Nem hozzáadod, hanem benne van. Az ügyfélkérés automatikusan megérkezik a rendszerbe, az AI besorolja, megnézi a precedensre vonatkozó adatokat, megfogalmazza a választervet, és csak akkor küldi tovább emberhez, amikor tényleg kell. Ez AI-alapú működés . Ez az, ami pénzt termel, időt szabadít fel, és skálázhatóvá teszi a céget. „Az AI-használat egy szokás. Az AI-alapú működés egy döntés." Andris erre egy nagyon jó képet hoz: ez olyan, mint az autó és az autópálya. Az AI maga az autó. De ha nincs hozzá autópálya - vagyis működő folyamat, mért KPI, standardizált adat -, akkor az autó a sárban áll. A legtöbb cég ma az autóval büszkélkedik, miközben az autópálya nincs lebetonozva. A különbséget egy konkrét tesztkérdéssel könnyű ellenőrizni a saját vállalkozásodban: ha holnap eltűnnének az AI-eszközök, mi változna? Ha a válasz az, hogy „semmi különös, kicsit kényelmetlen lenne", akkor AI-használó vagy. Ha a válasz az, hogy „leállna fél cég", akkor AI-alapú működésed van. Az utóbbi ritka. A legtöbb magyar KKV ma még az elsőnél tart. Ami a legmeglepőbb: a két verzió között nem a pénz a fő különbség , hanem a gondolkodásmód. Lehet kis büdzséből is AI-alapon működni, ha a folyamatok tiszták. És lehet milliókat ölni AI-licencekbe úgy, hogy a végén csak drágább lett a régi káosz. TANULSÁG Ne azt kérdezd magadtól, hogy „használunk-e már AI-t". Azt kérdezd, hogy az AI eltűnése mit változtatna a cégeden . Ha a válasz „semmit", akkor még nem ott tartasz, ahova lépni érdemes. Az autó nem ér semmit autópálya nélkül. Először a folyamatokat kell rendbe tenni, és csak utána érdemes AI-ról beszélni. Megkérdőjelezed, amit az AI kidob? Itt jön egy olyan vakfolt, amiről kevesen beszélnek: a legtöbben kritika nélkül elhiszik, amit az AI mond . Pedig ez talán a legnagyobb buktató az egész területen. Andris egy konkrét, hétköznapi példával mutatja meg, miért veszélyes ez. A programozók szerencsések , mert náluk azonnal kiderül, ha hülyeséget generál az AI: a kód vagy lefut, vagy nem. Erős, gyors visszacsatolás. Hibázol, látod, javítod. De gondolj bele: ha egy AI stratégiát ad neked, marketing tervet, piaci elemzést vagy üzleti tanácsot - honnan tudod, hogy igaza van? A válasz sokakat sokkolni fog: sehonnan . Vagy hetekkel-hónapokkal később, amikor már beletettél időt, pénzt, embert. „A legveszélyesebb pillanat az, amikor az AI magabiztosan mond hülyeséget. Mert te is elhiszed." Az AI nem mond „nem tudom"-ot, ha nem tudja a választ. Hallucinál . Magabiztosan generál egy logikusan hangzó, jól megfogalmazott szöveget, ami lehet, hogy a teljes valóságtól elrugaszkodott. Aki ezt nem szűri, az úgy hoz döntéseket, mintha egy magabiztos, de inkompetens tanácsadó ülne mellette. Csak ez a tanácsadó még olcsóbb is, ezért még többen hallgatnak rá. Csenge erre azt a megoldást hozza, amit a HR-es múltjából tanult : minden AI-output előtt és után tegyen fel az ember magának egy kérdést. „Ezt én is így csinálnám?" Ha a válasz nem, akkor nem szabad lemásolni. Ha a válasz igen, akkor is meg kell nézni, hogy nem hagyott-e ki valami fontosat. Az AI nem helyettesít, hanem kiegészít és gyorsít . Itt jön elő egy másik fontos pont: a kritikai gondolkodás nem AI-skill, hanem alap életkészség , amit az iskola nem tanít meg. Aki anélkül indul el az AI-jal dolgozni, hogy ezt magában felépítette volna, az olyan, mint aki kést ad egy kisgyereknek. Lehet, hogy nem vágja meg magát rögtön. De előbb-utóbb biztosan. TANULSÁG Az AI nem a válasz, hanem egy újabb hang a beszélgetésben . A te dolgod meghallgatni, megkérdőjelezni, és csak akkor cselekedni, ha tényleg meggyőzött. Ha kritika nélkül használod, gyorsabban hozol majd rossz döntéseket - és pont ez fog visszaütni. A jó AI-felhasználó nem az, aki jól promptol. Hanem az, aki jól kérdez vissza. KKV vs. multi: kié az előny most? A beszélgetés egyik legmeglepőbb, mégis legmegnyugtatóbb része ez. Az AI-korban a kis cég nem hátrányból, hanem előnyből indul a multikkal szemben . És ez nem üres motivációs duma, hanem strukturális igazság. Miért? Egy multinál egy AI-projekt két év, kilenc beszámoló, három bizottság és négy igazgatósági ülés ide-oda. Mire a döntés megszületik, a piac már háromszor átrendeződött, a választott eszköz elavult, és a projektvezetőt is áthelyezték máshova. Andris erre konkrét tapasztalataiból hoz példát: olyan vállalati AI-implementációk, amelyek bürokratikus okból csúsznak , miközben a technológia havonta változik. Egy KKV-nál ugyanez két hónap és egy döntés . A tulajdonos ránéz, megérti, igent vagy nemet mond, és csinálják. Nincs négy szint, nincs jóváhagyási mátrix, nincs nyolcoldalas business case. „A KKV most ott áll, ahol egy multi csak öt év múlva lesz. Ezt ki kell használni, mert a következő szakaszban már nem így lesz." Csenge a head of recruitment-ként szerzett tapasztalataiból hoz egy másik szempontot: a KKV-knak van egy második óriási előnye is - a szervezeti rugalmasság . Egy multinál, ha új AI-folyamatot vezetsz be, át kell képezned 400 embert, át kell írnod 50 SOP-t, és meg kell győznöd hét döntéshozót. Egy 15 fős cégnél ugyanez egy közös meeting alatt megoldódik. TANULSÁG Ha KKV-tulajdonos vagy, most van egy ablak. Néhány évig. A rugalmasság és a gyors döntés most ér a legtöbbet. De ha nincs hosszú távú stratégiád, ez az előny semmit nem ér. Ülj le, és írd le, hol akarsz lenni 3-5 év múlva. Konkrétan. Ha ez nincs meg, mindegy, hogy KKV vagy multi vagy. Mindkettő veszít. Öntudatra ébred az AI? Robotok, UBI, átrendeződés Ezt a részt sokan átugranák, mert „filozófia". Hiba lenne. A vállalkozói döntéseket az határozza meg, milyen jövőképre építesz . Aki ma rosszul gondol az AI-ra, az holnap rossz cégstratégiát fog építeni. Andris azzal kezdi: az AI öntudatra ébredésének kérdése nem releváns gyakorlati kérdés ma. Ez egy szép sci-fi-téma, de a cégednek nem ettől fog jobban menni, ha ezen gondolkodsz. Ami valódi kérdés, az más: hogyan változik át a munka, az értékteremtés és a társadalom szerkezete az AI miatt. És itt nem öt éves, hanem két éves tervezésről kell beszélni. A robotokról is hasonlóan tisztán fogalmaznak. A robotika ma még nem ott tart, mint a szoftveres AI . Az okos szoftver a fejedet pótolja, a robot a kezedet, és a kettő nem ugyanazon a sebességen fejlődik. A fizikai robotok ára, megbízhatósága és bevezethetősége öt-tíz év még legalább. A szoftveres automatizáció viszont már most itt van. Ha gyártócég vagy, ezt fontos szétválasztani: a fizikai munkát végző embereid pozíciója még jó ideig stabil, a szoftveres folyamatokat végzőké viszont radikálisan átrendeződik. „Az ipari forradalom is átrendezte a társadalmat. Senki nem szövő otthon ma. Az AI is ezt csinálja, csak gyorsabban." Itt jön elő az UBI (univerzális alapjövedelem) kérdése, és Csenge nagyon józan álláspontot képvisel : nem akkor lesz erre szükség, ha minden munka megszűnik, hanem akkor, ha a társadalom egy nagyobb része nem tud azzal a sebességgel alkalmazkodni, amivel a technológia változik. Ez egy másik probléma, mint amit a populáris vita sugall. Nem a gépek veszik el a munkát. Az emberek nem tudnak átképezni elég gyorsan. És itt jön egy fontos pont a vállalkozóknak: a következő hét-tíz évben az lesz a nyerő pozíció, aki gyorsan átképzi magát . Nem aki ellenáll, nem aki kivárja, hanem aki most aktívan tanul. Ahogyan száz éve a számítógép-használat lett alapkészség, most az AI-literacy lesz az. Az ipari forradalom párhuzama is itt jön elő: senki nem szövő otthon, mert beépültek a gyárak, és senki nem futár lóháton, mert van vasút. Aki akkor kapaszkodott az otthoni szövőszékbe, az lemaradt. Aki most az AI nélküli működéshez ragaszkodik elvi alapon, az ugyanezt csinálja, csak gyorsabb tempóban. TANULSÁG Ne az öntudatra ébredésen gondolkodj, hanem azon, hogyan rendezed át a céged működését a következő két évben . A robotika még odébb van, de a szoftveres AI már itt csapkodja a kezed. Az AI-literacy ma az, ami száz éve az írástudás volt: nem extra, hanem alap. Ha te nem építed magadba, valaki más fogja, és onnantól versenyhátrányban leszel. Hogyan válassz bizniszmodellt - problémaérték-alapú árazás Itt válik a beszélgetés különösen gyakorlativá . Csenge és Andris konkrétan elmondják, hogyan döntötték el, milyen bizniszmodellt építsenek , és milyen logika mentén áraznak. Ez a rész nem csak AI-vállalkozóknak hasznos - bármilyen szolgáltató cégnek lehet belőle tanulni. Az alapkérdés, amit a legtöbb vállalkozó soha nem tesz fel magának : mit ér a probléma, amit megoldok? Nem az, hogy mennyi idő, mennyi munka, mennyi nyersanyag - hanem hogy az ügyfelemnek mennyibe kerül a probléma , amit ma cipel. Ez a teljes árazás kiindulópontja. Egy példa, ami a beszélgetésben elhangzik: ha egy cégnek havi 5 millió forintos problémája van valamilyen kézi folyamattal - HR, ügyfélkezelés, riportkészítés, akármi -, akkor annak megoldása nem kerülhet havi 100 ezerbe . Pont fordítva: az értéke a probléma értékéhez van rögzítve. „Ha valami havi 5 milliós problémád van, ne attól vegyél megoldást, aki 100 ezerért árulja. Mert pont ennyit fog érni." A konkrét képlet, amivel dolgoznak: a megoldás ára a probléma értékének 20-25%-a . Ez 4-5x-ös ROI-t ad az ügyfélnek, ami bőven elfogadható, sőt vonzó . Aki ennél olcsóbban árul, az valószínűleg nem hisz a saját megoldásában. Aki drágábban, az túlcsavarja a húrt. A bizniszmodell-választásnál Andris egy másik fontos szempontra is felhívja a figyelmet: válaszd ki a célközönséget kritériumról kritériumra . Ne „minden vállalkozónak" árulj. Pontosan definiáld, kinek éri meg a megoldásod, és kinek nem. Ők például digitális vállalkozásokra koncentrálnak : marketing ügynökségek, recruiting cégek, olyan üzletek, ahol nagy a folyamatmennyiség, de viszonylag alacsony a komplexitás. Itt működik a legjobban az automatizáció, és itt a legnagyobb a megtérülés. Aki ezt nem teszi meg, az mindenkinek mindent árul, és senkinek sem ad valódi értéket . Az ár alacsony lesz, a kifogások sokak, az értékesítés vontatott, az ügyfélélmény közepes. Ez nem üzleti modell, hanem küzdelem a túlélésért. Csenge ehhez egy HR-es gondolatot tesz hozzá: a megfelelő ügyfélkör kiválasztása ugyanolyan, mint a megfelelő munkavállaló kiválasztása . Ha rosszat választasz, a baj nem azonnal jön, hanem hetek-hónapok múlva. És akkor már nehéz visszafordítani. TANULSÁG Ne arra árazz, hogy mennyit dolgozol. Arra árazz, hogy mennyit ér az ügyfeled számára a probléma, amit megoldasz . A 20-25%-os szabály jó kiindulási pont: 4-5x-ös ROI-t ad az ügyfélnek, neked meg fenntartható árrést. És szigorúan válaszd ki, kinek árulsz . Az „mindenkinek" valójában „senkinek" jelent. SOP és KPI - amit mérni kell, mielőtt automatizálsz És itt jön a beszélgetés legkönyörtelenebb része. Mielőtt egy fillért költesz AI-ra, válaszolj erre két kérdésre : vannak-e dokumentált folyamataid, és méred-e, hogy ezek a folyamatok hogyan teljesítenek? Ha bármelyikre nemet mondtál, az AI-od nem fog működni . Pont. Ezt nem szépítik, és ennek megvan az oka. Az AI-nak input kell. Az inputnak struktúrált adat kell. A struktúrált adatnak standardizált folyamat kell. Ha a céged ma úgy működik, hogy Kati ezt csinálja így, Béla amazt amúgy, és minden ügyfél esete egyedi „mert annyira más", akkor az AI nem tud mit kezdeni veled . Nem azért, mert hülye, hanem mert nincs mit megtanulnia. „A legtöbb vállalkozó nem azzal a problémával jön, hogy nem tud AI-t bevezetni. Hanem azzal, hogy nincsenek folyamatai." A SOP - Standard Operating Procedure - nem unalmas dokumentum, hanem alapfeltétel . Ez az, amit egy új belépő olvas, és onnan tudja, hogyan kell csinálni a dolgokat. Ha ez nincs, akkor a tudás ott van három ember fejében, és ha bármelyikük elmegy, leáll fél cég. Az AI-bevezetés ilyenkor nem első, hanem kilencedik prioritás . A KPI - Key Performance Indicator - legalább ennyire fontos . Ha nincs mért adatod arról, mennyi időbe telik egy folyamat, hány ügyfelet érint, mennyi hibát termel, milyen elégedettséget hoz, akkor nem tudod, mit kéne egyáltalán automatizálni . Andris erre konkrét példát hoz: jönnek hozzájuk ügyfelek, akik szeretnék „bevezetni az AI-t", és amikor megkérdezi, milyen folyamatot, milyen mérőszámra rákötve - fejcsóválás . A jó hír: nem kell száz KPI-t mérni. Cégtípustól függően 5-10 jól megválasztott mutató is elég , ha azokat tényleg méred és figyeled is. A rossz KPI-ok hosszú listája a fiókban értéktelen. A jó KPI-ok rövid listája a falon vagy a dashboardon megváltoztatja a céget . TANULSÁG Ha most akarsz AI-t bevezetni, állj meg . Először nézd meg, hogy a folyamataid dokumentáltak-e, és hogy méred-e a teljesítményüket. Ha nem, kezdd ezzel . Az AI nem helyettesíti a rendszert. Az AI a rendszerre épül. Aki rendszer nélkül akar automatizálni, az csak gyorsabban fog káoszt termelni. És a gyorsabb káosz drágább, mint a lassú. Itt akadtál el? Ha most magadra ismertél - a folyamat megvan a fejedben, de nincs leírva, és senki nem méri, hogyan teljesít -, akkor nem az AI-jal van a baj. A rendszer hiányzik alóla. Ezt 30 perc alatt át lehet látni. Foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést, és megnézzük, mit kell nálad elsőként rendszerbe tenni - mielőtt egy fillért AI-ra vagy automatizációra költenél. 👉 Foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést Heti KPI, „stay interview" és az ember az első Ahogy a SOP és KPI témáról továbblépünk, a beszélgetés egy nagyon érdekes irányba kanyarodik: hogyan tartsd meg az embereket, akik mindezt működtetik . Mert hiába a legjobb rendszer, ha hat hónap múlva nincs aki használja. Csenge itt egy olyan megközelítést hoz, amit kevés cég csinál Magyarországon: heti KPI-beszélgetés minden emberrel . Nem féléves performance review, nem évi egyszeri „hogy érzed magad" típusú leültetés, hanem heti rendszerességű, rövid, számokra épülő beszélgetés . Mit csináltál? Mi sikerült? Mi nem? Mi az akadály? „Az évi egyszeri performance review olyan, mintha évente egyszer mérnéd a vérnyomásodat. Akkor már túl késő bármit tenni." Ennek a logikája egyszerű: a kis problémákat olcsóbb és könnyebb kezelni, mint a nagyokat . Aki heti szinten beszélget az embereivel, az hetente lát egy kis figyelmeztető jelet, és tud reagálni. Aki féléves szinten, az már csak a kárt nézi . Ekkor már nem fejlesztened kell, hanem menedzselni egy elromlott helyzetet. Itt jön elő a „stay interview" fogalma, ami kontrasztban áll az „exit interview"-val. Az exit interview az, amikor az ember már felmondott, és utólag kérdezed meg, mi volt a baj . Ez túl késő. A „stay interview" az, amikor a még ott dolgozó embereddel ülsz le, és megkérdezed, mi tartja itt, és mi vinné el . Ha valami zavarja, akkor még tudsz változtatni. Ha már elment, akkor csak tanulhatsz belőle - drágán. Csenge konkrét referenciát hoz a témára: Tony Hsieh és a Zappos , illetve a Delivering Happiness könyv. A Zappos legendás a cégkultúrájáról, és nem véletlenül: az ember az első, a folyamat csak utána jön . Aki ezt megfordítja, az hosszú távon veszít, mert a legjobb folyamat sem ment meg attól, hogy az embereid el akarjanak menni. Itt jön egy fájdalmas, de fontos pont a vállalkozóknak: a fluktuáció költsége óriási, és a legtöbb cég alulbecsüli . Andris erre konkrét számot hoz: egy közepes pozíció betöltése 6-9 hónap, mire valaki tényleg termelő . Egy vezetői pozíció ennek a duplája-háromszorosa. Ha valaki egy év után elmegy, akkor a befektetett idő és energia jelentős része soha nem térül meg . És akkor jöhet még az új ember keresése, az onboarding újabb hat hónapja, a tudás újraépítése. Itt jön elő egy másik fontos tanulság: a kultúra nem ingyen van . Nem attól lesz, hogy kiraksz a falra egy „We are family" feliratot. A kultúra napi gyakorlat : a heti KPI-beszélgetés, a stay interview, az emberekre fordított figyelem. Ez munkát ad a tulajdonosnak vagy a vezetőnek, de ez az egyetlen befektetés, ami biztosan megtérül . TANULSÁG A folyamat fontos, de az ember fontosabb . Aki ezt megfordítja, az olcsóbb terméket gyárt rövid távon, de elveszíti a csapatot középtávon. Heti KPI-beszélgetés. Stay interview. Az emberek valódi meghallgatása. Ezek nem szoft skill-ek, hanem kemény üzleti döntések , amelyeknek mérhető hatása van a fluktuációra, a teljesítményre és a cég értékére. Az onboarding és a CEO-keresés rejtett költsége Az előző blokkban már szóba került a fluktuáció költsége, de itt konkrét számokkal és mély példákkal mennek bele . És ez az a rész, ahol a legtöbb vállalkozó a fejéhez kap. Andris egy konkrét adatot hoz, ami sokakat sokkolni fog: egy CEO-pozíció betöltése és teljes onboardingja átlagosan két év . Két év, mire valaki rendesen átveszi egy cég irányítását, megérti a piacát, kiépíti a kapcsolatait, ráhangolódik a kultúrára, és valódi értéket termel. Ez nem hat hónap , és nem is egy év. Két év. És ami még keményebb: ezalatt a két év alatt a céged nem áll meg várni . Megy a piaci verseny, megy a verseny a tehetségekért, mennek a változások. A két év onboardingot a cégnek párhuzamosan finanszíroznia kell , miközben az eredmény még nem jön. „Egy CEO felvétele nem egy döntés. Két éves befektetés. Aki ezt nem így nézi, az ne is keressen CEO-t." A közepes és alacsonyabb pozíciók sem ingyenesek. Andris konkrét adatot ad: egy értékesítő, egy marketinges, egy projektmenedzser 6-9 hónap, mire termelő lesz . Eddig a céged fizeti, miközben még tanul . Ha valaki egy év után elmegy, akkor lényegében a befektetésed legjava elveszett , és kezdheted újra. Itt jön elő egy másik elgondolkodtató szám: a meeting költsége . Csenge ezt a HR-es múltjából hozza: ha leültetsz egy 8 fős csapatot egy órás meetingre, az gyakorlatilag egy ember teljes munkanapja . Ha hetente megcsinálsz három ilyet, az havi 12 munkanap . És ez csak akkor megtérül, ha a meetingen valódi döntés születik vagy valódi információ cserél gazdát . A legtöbb cég ezt nem méri. Pedig kéne. Ami a rejtett költségek listáját illeti: a lassú onboarding , a felesleges meeting , a rosszul felépített folyamat , a kommunikációs félreértés - mind ott vannak a számlán, csak nem soron. A KPI-ok hiánya pont ezeket teszi láthatatlanná. A vállalkozók azt látják, hogy „valami nem stimmel", de nem tudják, mi. A megoldás nem a több munka, hanem a jobb mérés . Ha tudod, hogy egy új belépő nálad átlag 8 hónap, akkor azt a 8 hónapot tudatosan tervezed : kit veszel fel, mikor, milyen elvárással. Ha nem tudod, akkor vakon dobálsz pénzt a HR-be, és csodálkozol, hogy nem jön ki belőle érték. TANULSÁG A HR-költségek sokkal magasabbak, mint amennyit a Excel mutat . Az onboarding ideje, a fluktuáció költsége, a meetingek napi költsége - ezek mind ott vannak a P&L-en, csak nem külön sorban. Aki mér, az látja. Aki nem, az fizet. Olvasd el a „The First 90 Days"-t . Mérd a meetingek értékét. És ha CEO-t veszel fel, számolj két évvel , ne hattal hónappal. A különbség a cég sikere és bukása között lehet. Tanács kezdő vállalkozóknak - önismeret és felelősség Itt jön talán a beszélgetés legszemélyesebb része. Mit mondana Csenge és Andris valakinek, aki most indul el vállalkozóként? A válaszuk nem az, amit a legtöbb motivációs videó kiad. Sokkal józanabb, és pont ezért sokkal hasznosabb. Az első szó, ami elhangzik: önismeret . Mielőtt bárki vállalkozást indítana, tudnia kell, ki ő . Milyen típusú ember, milyen típusú munka illik hozzá, hol vannak az erősségei és hol a vakfoltjai. Ezt nem lehet menet közben kitalálni - vagy ha mégis, az nagyon drága lecke lesz. „A legtöbben azért buknak el, mert nem ismerik magukat. Olyan vállalkozást indítanak, ami nem hozzájuk való." Csenge erre konkrét eszközt javasol: komoly személyiségteszt . Nem a Facebook-os „Melyik Disney-hercegnő vagy" típusú időtöltés, hanem strukturált, validált pszichometriai eszközök - például a Hogan, a Big Five, vagy a MBTI mélyebb változatai. Ezeket akár vállalkozói tanácsadóknál is elérheted. Tegyél egyet, mielőtt belevágsz. Aki nem teszi, az a saját életében kísérletezik vakon. A második szó: felelősség . Aki vállalkozó akar lenni, annak el kell felejtenie a kifogásokat . Nincs „a piac rossz". Nincs „a kormány rossz". Nincs „nincs szerencsém". Vagy van, vagy nincs, de a te felelősséged a kimenetel . Ez nem motivációs szöveg, hanem alaplogika : ha külső tényezőkre tolod a felelősséget, akkor megszűnik a befolyásolhatóságod a saját életed felett. Andris egy konkrét keretet ad arra, hogyan kell elindulni : legalább egy év piackutatás , mielőtt egy fillért beleteszel a saját pénzedből. A tanulság: a piackutatás nem felmérés . A piackutatás az, hogy beszélsz a piacon élő emberekkel . A tűzifaárussal, az ügyfelekkel, a versenytársakkal, a beszállítókkal. Erre nincs shortcut. Aki nem hajlandó leülni és kérdezni, az a saját pénzével fog tanulni - utólag. Itt jön elő a Blue Ocean csapdája is. Sokan azt tanulják, hogy „új piacot keress, ahol nincs verseny". A valóság ennek a pont az ellenkezője lehet hasznos: nyiss éttermet ott, ahol már vannak jó éttermek . Miért? Mert ahol nincs verseny, ott valószínűleg nincs piac sem . Aki egy üres piacon akar pozícionálni, az valószínűleg el fogja magyarázni magának az ügyfelei hiányát. TANULSÁG A vállalkozás nem ötletről szól. Önismeretről és felelősségről szól. Tegyél személyiségtesztet, mielőtt elindulsz. Kutass piacot legalább egy évig. Beszélj a tűzifaárusokkal - a valódi információ tőlük jön, nem a piackutató cégektől. És ne félj attól, ha valaki más is csinálja azt, amit te tervezel. Pont fordítva : ha senki sem csinálja, gondolkodj el azon, hogy talán azért, mert nincs rá igény. Differenciálás + Európa vs. USA szabályozás Itt jön az a rész, ahol Csenge és Andris megmutatják, miből épül a versenyelőnyük, és mi az, ami strukturálisan visszafogja az európai vállalkozókat . Ez a téma sok hasonló cégnél elsikkad, pedig stratégiai mélységű különbség. Kezdjük a differenciálással. Az AI-piac ma zsúfolt : rengeteg ügynökség, fejlesztő, tanácsadó és „szakértő" árul valamilyen AI-megoldást. Hogyan emelkedik ki ebből az Andrónia? Két dolog miatt: a jogi háttér és az EU-s AI-szabályozás ismerete . „Ha AI-t építesz Európában, és nincs jogi rálátásod, csak idő kérdése, mikor lépsz bele valamibe." A jogi háttér nemcsak hitelességet ad, hanem konkrét, mérhető védelmet az ügyfél számára . Az EU-s AI-szabályozás (AI Act) ismerete pedig stratégiai eszköz . A legtöbb fejlesztő ezt nem nézi, és csak utólag derül ki, hogy az adott megoldás nem megfelelő . Aki ezt előre tudja, az megelőzi a problémát , ami egy nagyvállalatnál akár több százmillió forintos kockázatot is jelenthet. Itt jön elő a kritika is, ami nem politikai, hanem strukturális : Európa túl van szabályozva . Amíg az amerikai és a dubaji piac „anything goes" elven működik, addig Európában minden lépésnél jogi átvilágítás, GDPR, AI Act, adatkezelési szabályok és így tovább. Ez védi a felhasználót , de lassítja a vállalkozót . Andris konkrét következményt is megnevez: az AI-cégek többsége nem Európában jön létre , és aki itt indul, az gyakran átköltözteti a központot máshova , hogy gyorsabban tudjon dolgozni. Ez nem véletlen, és nem rossz szándék - strukturális kényszer . „A szabályozás nem rossz. De a túlzott szabályozás megöli az innovációt. Amerikában nem várnak engedélyre, csinálják. Aztán a piac eldönti." A két modell között Csenge árnyaltan választ: mindkettőnek van ára . Az amerikai modell gyorsabb, de több kárt is okoz - a felhasználók védelme gyengébb. Az európai modell biztonságosabb, de lassabb és kevésbé versenyképes globálisan . A kettő között valahol középen lenne az optimum, csak ezt senki nem találta meg. A vállalkozó számára az üzenet egyértelmű: ha Európában vagy, alkalmazkodj . Ne sírj rajta, ne várj rá, hogy megváltozzon. Építsd be a folyamataidba , hogy a jogi és szabályozási oldal versenyelőny legyen, nem hátrány. Ha a versenytársaid utólag kapnak a fejükhöz a szabályozás miatt, te pedig már a 3. ügyfélnél tartasz az AI Act-kompatibilis megoldással, akkor megnyerted a játékot . A differenciálás titka itt is ugyanaz, mint mindenhol: ne arra fókuszálj, ami téged hátráltat, hanem arra, ami a többieket hátráltatja . A jog Európában mindenkit hátráltat. Aki ezt versenyelőnnyé alakítja , az nyer. TANULSÁG A differenciálás nem szlogen. Konkrét képesség , ami a versenytársaknak nincs meg. Csenge és Andris esetében ez a jogi háttér és az EU-s szabályozás ismerete. A te cégednél valami más. Találd meg azt, ami téged megkülönböztet - és ne félj attól, hogy „ezt mások is tudják csinálni". Ha tényleg mások is tudják, akkor ez nem versenyelőny, hanem alap. A különbség ott lesz, amit csak te csinálsz, csak így . Jövőkép, diverzifikáció és az oktatás megreformálása A beszélgetés végén Fóris Attila ráirányítja a fókuszt a jövőre : hol látják magukat Csenge és Andris 5, 10, 20 év múlva? És ha egy világméretű problémát oldhatnának meg, mi lenne az? A válaszok meglepően konkrétak és átgondoltak. Itt jön elő egy érdekes gondolat az AI-jal kapcsolatban: a jövő nem több emberrel, hanem több AI-agenttel jön . Csenge és Andris úgy látják, hogy a freelancereket az AI-agentek fogják helyettesíteni a következő 5-10 évben. Aki ma freelancer munkát végez - egyszerű grafikai feladat, egyszerű szövegírás, adatfeldolgozás -, az nagy valószínűséggel kompetenciát kell, hogy váltson , mert ezeket az AI olcsóbban, gyorsabban és megbízhatóbban fogja végezni. Ez nem ijesztgetés, hanem figyelmeztetés : a következő 5 évben azok a freelancerek maradnak fenn, akik átalakítják magukat AI-tudatos szakemberré . A többiek átképzésre szorulnak, vagy más szakmába mennek. Ez a folyamat már elkezdődött , és gyorsulni fog. Aztán jön a nagy kérdés: ha egy világméretű problémát oldhatnál meg, mi lenne az? Az oktatás. „A legnagyobb probléma a világon az, hogy a gyerekeket még mindig úgy tanítják, ahogy 100 éve." A magyar és európai oktatási rendszer ma is tekintélyelvű : a tanár tudja, a diák bemagolja, a vizsgán visszamondja. Pont ez az, ami a vállalkozói pályán teljesen használhatatlan . A vállalkozónak kérdeznie kell, nem megfelelnie. Önállóan kell gondolkodnia, nem szabálykövetni. Az iskola ennek pont az ellenkezőjére tanít. Az ő reformötletük nem új tantárgyak bevezetése, hanem a tanítás logikájának megfordítása . Kevesebb tekintély, több projektmunka. Kevesebb tananyag, több kritikai gondolkodás. Kevesebb vizsga, több valódi problémamegoldás. A személyiségteszteket már gyerekkorban használni kéne, hogy a gyerek korán megtalálja a saját útját , ne 25 éves korában jöjjön rá, hogy rossz egyetemen volt 5 évig. Ez a gondolat közvetlenül összefügg az AI-jal . Az AI-korban az lesz versenyképes, aki gondolkodik , nem aki memorizál. Az iskola pedig még mindig a memorizálásra optimalizál. Aki ezt nem változtatja meg, az egy egész generációt készít fel olyan világra, ami már nincs . TANULSÁG A jövő nem nagyobb cégekről szól. Tudatos, kis, fókuszált, diverzifikált működésről szól. Az AI nem ellenség, hanem eszköz , és aki erre jól rákészül, az nyer. A legnagyobb hiba most nem az lenne, ha túl gyorsan akarsz növekedni, hanem ha nem készíted fel sem magad, sem a gyerekedet a következő 10 évre . Az AI-tudatosság ma alapkészség. Az oktatás ezt nem fogja megadni - neked kell beépítened , otthon, családon belül, saját döntésből. Ne pánikolj, alkalmazkodj A beszélgetés vége megnyugtató, de nem hazudik megnyugtatást . Csenge és Andris nem azt mondják, hogy „minden rendben lesz, csak vegyél egy ChatGPT-előfizetést". És nem is azt, hogy „az AI mindenkit el fog söpörni, érdemes pánikba esni". A valóság a kettő között van , és ezt érdemes pontosan érteni. Az alapüzenet egyszerű: az AI nem ellenség, és nem megváltó - eszköz . Ahogy 100 éve a számítógép, ahogy 30 éve az internet. Mindkettő átformálta a társadalmat, a munkát, az értékteremtést. Az AI most ugyanezt csinálja, csak gyorsabban. Aki ellenáll, lemarad. Aki alkalmazkodik, nyer. „Nem az fog versenyképes maradni, aki az AI-t használja. Az fog versenyképes maradni, aki anélkül már nem tud dolgozni." Itt jön elő egy nagyon fontos gondolat: az AI-literacy ma az, ami a számítógép-használat volt 30 éve, vagy a nyelvtudás 50 éve . Nem extra képesség, nem versenyelőny - alap . Aki nem építi be magába a következő 2-3 évben, az strukturálisan le fog szakadni a piacon. Nem azért, mert valaki gonosz, hanem mert a többiek lényegesen gyorsabbak és pontosabbak lesznek. Csenge a HR-es múltjából egy konkrét képet hoz: amikor valaki ma a CV-jén feltünteti, hogy „használja a Word-öt és az Excelt", mindenki nevet . Ez 1995-ben skill volt. Ma alap. 5 év múlva ugyanez lesz az AI-jal : aki feltünteti, hogy „használja a ChatGPT-t", azt kinevetik . Aki nem használja, azt fel sem veszik . A fő tanács vállalkozóknak: most kezdj el dolgozni rajta . Nem holnap, nem jövőre. Most. Nyiss meg egy AI-eszközt. Próbáld ki. Találd meg, mire jó és mire nem. Beszélgess vele, kérdezz vissza, kritizáld. Ne hidd el mindent, amit mond, de ne is utasítsd el csak azért, mert új. A használat tanít a legtöbbet , nem a tanfolyam. Csenge és Andris egy konkrét lépést is javasolnak: válassz egy folyamatot a cégedből , ami ismétlődő, mérhető és bosszantó , és nézd meg, hogyan tudnád automatizálni vagy AI-támogatottá tenni. Ne az egészet egyben - egy folyamatot. Aki ezt megcsinálja, az megérti az AI-t a gyakorlatban , és onnantól nem fog rajta félni. A legfontosabb záró üzenet Ne félj, de ne is becsüld alá . Az AI komoly eszköz, ami megfelelő használat esetén megtöbbszörözi a teljesítményed . Rossz használat esetén gyorsabban gyárt hibát . A két verzió között a különbség nem a pénz, hanem a gondolkodásmód : az, hogy hajlandó vagy-e tanulni, kritikus maradni, és az AI-t eszközként , nem csodaszerként kezelni. Tedd meg ezt a 3 lépést most: 1. Hallgasd meg a teljes epizódot - a leírásban időkódokkal jelölt fejezetek vannak, ugorhatsz arra, ami téged a leginkább érdekel. 2. Írd meg kommentben vagy oszd meg ismerősöddel: a cégedben már AI-alapon működtök , vagy csak használjátok az AI-t ? A kettő közti különbség stratégiai mélységű - és érdemes szembenézni vele. 3. Iratkozz fel a Magyar Business csatornáira (YouTube, podcast, hírlevél), ha az ilyen, valódi vállalkozói tartalmakat keresed. Nincs hype, nincs üres motiváció - csak amit a saját cégedben holnap is használhatsz . Ne hagyd, hogy az AI átalakítsa a piacodat anélkül, hogy te is részese lennél a változásnak. A következő 2-3 év eldönti , ki marad versenyképes magyar vállalkozóként, és ki marad le. Te melyik oldalon akarsz lenni? Nem akarsz több évet AI-kísérletezéssel tölteni? Ahogy Csenge és Andris is mondta: az AI nem rendszert csinál a káoszból. Csak felgyorsítja, ami már megvan - vagy ami nincs. Ha azon vagy, hogy a céged ne rajtad múljon, és tényleg legyen mit automatizálni, akkor 30 percben átnézzük, hol tartasz, és mi az első lépés. Konkrétan, a te cégedre szabva. 👉 Foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést A vendégekről dr. Szántó Csenge Jogász végzettséggel és HR-es háttérrel dolgozik azon, hogy a vállalatok az AI-t ne különálló eszközként, hanem üzletileg hasznosítható rendszerként vezessék be. Több évig támogatott cégeket toborzási, HR- és compliance területeken, majd megalapították az Andróniát , egy AI-ügynökséget, amely növekedő vállalkozásoknak segít gyakorlati, jogilag átgondolt és skálázható AI-megoldásokat építeni. Elérhetőségek: LinkedIn: linkedin.com/in/dr-csenge-szanto Instagram: @dr.csenge dr. Andrónyi András Jogi és pénzügyi háttérrel, üzleti szemlélettel és technológiai gondolkodással dolgozik azon, hogy a megoldásaik a gyakorlatban is megbízhatóan működjenek . A fejlesztésekért, az integrációkért és a folyamatok technikai megvalósításáért felel. Olyan rendszereket épít, ahol a döntéseket emberek hozzák meg, az AI pedig leveszi róluk az ismétlődő, időigényes feladatok terhét . Elérhetőségek: LinkedIn: linkedin.com/in/andras-andronyi Andrónia - az ügynökség Az Andróniánál workflow automatizációval, ügyfélszerzési rendszerekkel, egyedi AI-szoftverekkel, AI-képzésekkel , valamint GDPR- és EU AI Act-kompatibilis működési keretrendszerekkel támogatják ügyfeleiket. A munkájuk logikája: először feltérképezik, hol akadnak el a folyamatok, majd olyan AI-workflow-kat terveznek és építenek, amelyek mérhető üzleti eredményt hoznak - compliance-szemlélettel beépítve az első naptól . Az Andrónia online: Weboldal: andronia.com/hu LinkedIn: linkedin.com/company/andronia Instagram: @andronia_agency

<< Vissza az epizódokhoz Executive Services / Kovács Lajos 2024. április 22. " Eredetileg biztonsági szakmeber a "tanult" szakmám, Angliában szereztem mesterdiplomát biztonsági menedzsmentből, valamint pár egyéb, köztük 2-3 oktatói képesítést is. Ezen utóbbiak kapcsán oktatással, felnőttképzéssel is foglalkozom, ami az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kapott az életemben. Van egy nyelviskolám, valamint egy Biztonsági akadémia névre hallgató e-learning oldalam és podcast csatornám is. Az utazás és a nyelvek szerelmese vagyok 5 országban éltem és dolgoztam, ahol szakmai és kulturális tapasztalatokat szereztem, majd Magyarországra hazaköltözve hamar egy nemzetközi networking közösségben találtam magam, ahol tovább építettem a nemzetközi kapcsolataimat, valamint fejlesztettem a vállalkozásomat. Ez odáig jutott, hogy 7 év tagság után elindítottunk egy angol nyelvű, nemzetközi networking csoportot is Magyarországon, valamint a vállalkozásommal is azon cégvezetőket, vállalkozókat igyekszem segíteni, akiknek vannak határokon átnyúló ambíciói. " ETC nyelviskola a neten Honlap Biztonsagi Akadémia a neten Honlap Youtube Kovács Lajos a neten Facebook LinkedIn YouTube

Americana mentalitás, magyar vállalkozás: Kohári Levente a delegálás és a rendszer-alapú skálázás titkaival osztja meg az útvonalat a magyar startupokhoz. << Vissza az epizódokhoz Amerikai mentalitás, magyar vállalkozás: Hogyan skálázódik az, amit delegálsz? 2026. július 6. Levente 17 évesen szerződést írt alá egy amerikai egyetemmel, és elhagyta a magyar csapatot. Nem volt könnyű döntés – az azonos korú magyar fiúk még szülőiknek hallgattak, míg ő már az Atlanti-óceán másik oldalán volt, angol nyelvű tanulmányokban és amerikai üzleti világban. De az elkövetkező három év megtanította neki azt, amit a magyar vállalkozói ökoszisztéma sok évvel később még mindig tanulna: a delegálás nem gyengeség, a hagyaték fontosabb, mint a számla, és a csapat sikere messze felülmúlja az egyéni ambíciót. Most Levente Budapestről dolgozik azon, hogy ezt az amerikai mentális modellt átadja a magyar vállalkozók és startup alapítók számára. Az ő történetéből nem a szép emigrációs mese jön keresztül, hanem a rendszer. Azt a tiszta gondolkodásmódot, amit az amerikaiak erőforrásként kezelnek, és amit a magyar piacon gyakran csak az ösztöndíjasok hoznak haza magukkal. Ebben az epizódban Levente elmondja, hogyan lehet egy sportolóból üzletember, hogyan működik az amerikai egyetem, és – a legfontosabb – hogy az első lépcső a skálázható vállalkozás felépítésében nem a pénz, hanem a gondolkodásmód. SPORTBÓL AZ ÜZLETBE Levente 18 évig versenysportot él. Futball, küzdősport, atletika – nem csak egy sportot csinál, hanem élt a sportban. Ez a korai specialista-mentalitás az egész jellemét formálja. Amikor 17 éves, egy sportösztöndíj lehetősége jön egy Afrikából érkezett barátja révén, aki szintén keresett egy utat Amerikához. De Levente nem csak magáért gondolkozik. Az első vállalkozása abból születik, hogy két fiú észrevesz egy szisztematikus problémát: sok tehetséges sportoló Afrikától és más kontinensekről szeretne amerikai egyetemre jutni, de vagy a pénz hiánya, vagy az információ hiánya megakadályozza őket. "Valami jót tegyünk az emberiségért" – ez nem PR-slogan, hanem a két alapító alapvető gondolata. Levente ezt mondja: "Nem azért csináljuk, mert a pénz kell, hanem inkább szociálisan járuljunk hozzá egy világ jobb átéléséhez." Ez az első tanulság a kezdő vállalkozó számára: az első ötlet nem az értékesítésből jön, hanem a szükségletből. TANULSÁG: Az első vállalkozás egy probléma megoldásából születik. Ne azzal kezdj, hogy "mivel tudok pénzt csinálni", hanem azzal, hogy "mit kellene máshogy csinálni". AMERIKÁRÓL ÉS A MENTÁLIS LECKÉKRŐL Nem szépítve: 17 évesen Amerikához költözni durva. Az időzóna-váltás, az angol, az ismeretlen egyetem-rendszer, a társadalmi normák – mindez egyidejűleg. De Levente három évet töltött Ohio-ban és más államokban, és közvetlenül azt tapasztalta, amit sok magyar vállalkozó csak közvetve tanul meg: az amerikaiak másként gondolkodnak az üzletről. Nem kaotikusan, nem improvizációból, hanem rendszeres, delegáció-alapú megközelítésből. A csapat dolga különbözik a vezetői döntéstől. Az operáció dolga különbözik az értékesítéstől. Az amerikaiak ezt már az egyetemen tanulják. Levente így fogalmaz: "Az európai kontinensen nagyon sok mindent lehetne tanulnunk Amerikától." Ez nem az USA-imádat. Ez a tény: az amerikai üzleti kultúra skálázható, mert rendszeres. A magyar kultúra gyakran személyfüggő, ami alatt azt érti Levente, hogy ha az alapító hiányzik egy nap, a cég összedől. TANULSÁG Az amerikai és magyar üzleti mentalitás közötti különbség nem az ambícióban van – hanem abban, hogy az amerikaiak korán megtanulják a delegálást, a magyarok pedig későn vagy soha. A SKÁLÁZHATÓ PLATFORM LOGIKÁJA A sportösztöndíj-platform nem bonyolult ötlet. Rendszeres input: tehetséges sportolók világszerte. Rendszeres output: amerikai egyetemre kerülés. Rendszeres érték: a sportoló új életre ébred, az egyetem tovább erősödik, a szülők nyugodtabbak. Levente és társa nem azt mondták, hogy "majd mi segítünk" – azt mondták, hogy "van egy mód, amely működik, és mi ezt skálázhatjuk". Ez a különbség klasszikus és sikeres startup gondolkodás között. Az epizódban Levente nyíltan beszél arról, hogy az első vállalkozása még nem profit-orientált volt, és azt is megosztja, hogy a mai vállalkozásainál már sokkal tudatosabban gondolkozik az üzleti részről. De a lényeg: egy jó ötlet nem azért jó, mert profitábilis – azért jó, mert rendszeres és skálázható. Levente ezt mondja: "Valaki azt mondhatja, hogy azért igyenek az emberek, mert jól élnek, de hogy lehetne jobban élni. Az szerintem még mindig egy jobb verzió, mint az, hogyha elvannak maguk, és nem élnek jól." Ez a szociális vállalkozói gondolkodás alapelve. TANULSÁG A skálázható vállalkozás nem azzal kezdődik, hogy "hogyha eladok X-et, Y pénzt keresek". Hanem azzal, hogy "mi a probléma, van-e rendszeres megoldás rá, és lehet-e azt többeket elérni vele". DELEGÁLÁS ÉS VEZETÉSI LOGIKA Itt jut el Levente az egyik legfontosabb tanulsághoz. Egy vállalkozás akkor kezd növekedni, amikor az alapító rájön: nem ő az egyetlen, aki tudja csinálni. Sok magyar vállalkozó ezt soha nem tanulhatja meg – vagy túl késően. Az amerikaiak ezt 22 évesen veszik fel az egyetemen, amikor olyan projektek kapnak, amelyekben nem tudnak egyedül végigmenni. Levente beszél arról, hogy az amerikai egyetem alatt csoportmunkákban gondolkozik az ember. Nem egyéni projektek, hanem csapatfeladatok. Ez alakítja azt az elmét, amely később azt tudja: "nem az a kérdés, hogy ki csinálja legjobban, hanem hogy kit hogyan képzünk fel erre". Ez a gondolat, amely az átlagos magyar KKV-tól a skálázható startup-ig vezet. Levente ezt mondja: "Mindenkitől lehet tanulni. Az embereket úgy kell kezelni, hogy a takarító és a vezető egyforma értékű – mert az igazi ötlet bárhonnan jöhet." Ez nem soft skill – ez a skálázható szervezet alapja. TANULSÁG A delegálás nem azt jelenti, hogy "végzed ki a munkákat". Azt jelenti, hogy "olyan embereket nevelsz fel, akik továbbadják az értékeket, és ezáltal a céged függetlenedik tőled". Eddig megtudtad, hogyan épül egy vállalkozás, és hogy miért kell delegálni ahhoz, hogy skálázódjon. De a valódi kérdés: hogy kezded el ma? Foglalj egy ingyenes 30 perces stratégiai beszélgetést a Magyar Business-szel, és beszéljük meg, hol áll a céged az elmúlt üzleti évben – és milyen egy lépés vár rád. Nincs hosszú prezentáció, nincs értékesítési nyomás. Csak néhány percünk, ahol tisztázunk. → Foglalj időpontot: https://www.magyarbusiness.org/ A HAGYATÉK FONTOSSÁGA Levente hosszú ideig azt hitte, hogy a hagyaték pénzből áll. De az utolsó percekben az epizódnak egy benzinkúton történt beszélgetés megváltoztatta ezt az értelemzést. Egy takarító megkérdezte tőle, hogyan lehet ilyen gondolkodásmódot felszínre hozni az emberekben. Levente erre azt felelte: ha vannak álmaid, akkor ne azt gondold, hogy meg tudod-e engedni magadnak, hanem azt, hogy milyen úton jutsz el oda – és hogy mi az a hagyaték, amelyet mögötted hagysz. Ez nem filozófiai dumálás. Ez az a pont, ahol a KKV-s gondolkodásmód (az első 10 év: több pénz, nagyobb iroda, több alkalmazott) találkozik a valódi skálázó gondolkodásmóddal (nem az én szintemről szól, hanem arról, hogy mit építek azok után, amit már nem vezetem). Levente ezt mondja: "A hagyaték amit te hátra hagysz – hogy te leállsz, hogyha akármilyen anyagi helyzetben vagy, akármilyen kedve vagy – hogy te igenis az embereket úgy viselkedsz fel, úgy kezeled őket, hogy mindenkitől lehet tanulni." Ez nem a végrendeleti hagyaték. Ez a lelki és szellemi vagyon, amit az ember mögött hagy. TANULSÁG A valódi siker nem az első millió. Az első generáció sikere. Az emberek, akiket megtanítottál, a gondolatok, amit átadtál, és azok, akik folytatják, amit elindítottál. --- 6. BLOKK: AMERIKAI EGYETEM VS. MAGYAR UTÁNKÉPZÉS Az amerikai egyetem nem csak diploma. Ez egy olyan három-négy éves program, amely célja: gondolkodásmód-váltás. Az amerikai hallgató megtanul csapatban dolgozni, megtanul delegálni, megtanul vezetői döntéseket hozni még akkor is, ha csak egy szemináriumban van 30 fős csoportban. A magyar felsőoktatás gyakran egyéni, szómonkérés-alapú: te tudod-e ezt egyedül megoldani? Ez a különbség később végigmegy az egész vállalkozói pályán. Az amerikai alapító 22 évesen már tudja, hogy nem ő a szupercsapat. A magyar alapító 32 évesen kezdi el tanulni. Ez 10 év különbség – ami addigra már komoly versenyhátrány. Levente ezt mondja: "Az amerikai egyetem alatt azért inkább csoportmunkákban gondolkodsz az ember." Ez olyan egyszerű mondat, de a következménye: a vezetési kompetencia nem később szerzett add-on, hanem a tanulmányok szerves része. TANULSÁG: Az oktatási modell formálja az üzleti gondolkodásmódot. Ha az egyetem egyéni szerzésre tanít, a vállalkozó is egyéni alapon fog gondolkozni – és soha nem fog skálázódni. MENTORÁLÁS ÉS AZ ÉRTÉKRENDSZER A magyarországi mentorálás még mindig személyfüggő. Egy tapasztalt vállalkozó talán beszél egy fiatalabbnak, de ez az esetek nagy részében tanácsadás, nem pedig gondolkodásmód-csere. Az amerikaiak ezt jobban megoldottak: a mentor nem azt mondja, hogy "ezt így csináld", hanem azt, hogy "próbálj meg te így gondolkodni, majd kérdezz vissza". Ez a szókratészi módszer – kérdésekkel tanítani – sokkal előidejűbb, mint az utasítás. De megköveteli az időt, és azt az értékrendet, hogy a mentor nem a saját ötleteit próbálja rábizonyítani, hanem az ígéreteket segíti kibontakoztatni. Levente szerint az európai mentoráció sokszor nem működik, mert nincs meg az a szisztéma, amely ezt tartja. Az amerikaiak pedig már az egyetemen tanulják ezt az iskola mellett azt, hogy a mentor nem az egyedüli forrás – a csapat, a könyvek, a kísérletek, a hibák, mindez tanít. Levente azt mondja: "Hosszú távon igazából nyilván ez nem lesz tartható, tehát hogy nagyon-nagyon-nagyon sok mindent helyre kell rakni." Ez a reális megközelítés: a mentorálás kezdetleges forma, amit később szisztémás tanulási platformokkal kell felváltani. TANULSÁG A mentorálás csak az első lépés. A skálázható tanulás azt jelenti, hogy nem egy személytől tanulsz, hanem egy rendszert tanulod meg, amelyet magad is tudsz továbbadni. A MATERIALIZMUSTÓL A CÉLJÁIG A legtöbb vállalkozó életciklusa így néz ki: 1-3 év – túlélés. 3-7 év – növekedés. 7-15 év – majd többet szeretne. 15-30 év – már nem tudja, miért szeretne többet. Levente ezt az utolsó pontot szeretné gyorsabban elérni a magyar vállalkozók számára. Nem azért, hogy abbahagyják a munkát, hanem azért, hogy felismerjék: az első millió után a második nem adja meg azt, amit az első adott. Levente így fogalmaz: "Amihez semmi baj nincsen egy bizonyos fokig, csak valamikor meg el kell érkezni arra, hogy igazából ő megfeleltette az, amit megtudott, és ez nagyon fontos." Ez az a pont, ahol a vállalkozó bejelenti magában: nem többet akarok, hanem jobbat. Nem nagyobb irodát, hanem jobb embert. Nem több pénzt, hanem több hatást. Ez nem önzetlen. Ez csak okos. Az ember, aki már elérte a kényelmét, az nem a pénz miatt dolgozik – hanem az örökségért. TANULSÁG A valódi üzleti növekedés nem a 20. millióig tart – hanem a pontig, ahol az alapító felismeri, hogy az, ami ő csinál, nem róla szól, hanem a rendszerről, amelyet mögött hagy. A KÖVETKEZŐ 5-10-20 ÉV Levente nem hallgatja el az ambícióját. Azt szeretné, hogy a vállalkozásai – legyen az a sportösztöndíj-platform, vagy a most épülő új startup – nem csak túléljék az ő irányítását, hanem felmenjenek a tőzsdére. De nem pénzért. Azt mondja: "Én igazából sem más nem szeretnék csinálni, mint azon ki, hogy és hasonló vállalkozásokat tovább vinni, minél jobban skárazni, akár tőzsdére vinni ezeket a vállalkozásokat, és ezek a vállalkozásoknak az a lényege, hogy valami jóért tegyük." Ez az, ami megkülönbözteti a szociális vállalkozót a profithajó üzletembertől. Az egyiknél a tőzsdei jegyzés a cél (és a profit csak a zsírozás). A másiknál a tőzsdei jegyzés az eszköz (amely azt jelenti: elég validálva vagy ahhoz, hogy a rendszered működik). Levente perspektívája az, hogy 5 év múlva olyan vállalkozások működnek, amelyek nem rajta függenek. 10 év múlva pedig olyan mozgalom indult meg, amely a magyar fiatalokat megtanítja: nem csak keresni kell, hanem építeni is kell. 20 év múlva talán tényleg nemzetközi a hatása. TANULSÁG A hosszútávú terv nem az, hogy "majd én már nem dolgozom". Az, hogy "majd az én munkám egyáltalán nem szól rólam". KÉSZ A KÖVETKEZŐ LÉPCSŐS Ez az epizód végig azt mutatja, hogy az amerikai és magyar gondolkodásmód közötti kapu nem zárt, hanem nyitott – és nem az Atlanti-óceán szélessége a probléma, hanem hogy kevesen mernek bemenni rajta. Levente története azt mutatja: 17 évesen lehet elkezdeni, de lehet 32 évesen is. A lényeg: mikor kezded el azt gondolni, hogy a vállalkozásod nem te vagy, hanem a csapatod? Levente így fejezi be az epizódot: "Ha vannak álmaid, akkor igazából ne azon gondolkodsz, hogy te ezt meg tudod-e barustani, vagy nem, hanem mindig azt nézd, hogy az A, B, C, vagy esetleg az E-verszió az, ami megfelelő, és mi az az út, ahogy te el tudsz oda jutni." Ez nem motivációs dumálás. Ez a döntéshozás logikája: nem az szűk le az utakat, hanem te választottad meg magadnak a legfenntarthatóbba. Az első lépés ma este: válassz egy olyan dolgot, amelyet te csinálsz, de amit delegálhatnál. Majd holnap: nézd meg, hogy ki tudná azt helyettesíteni. Egy hét múlva: kezdd el megtanítani neki. Egy hónap múlva: már nem te csinálod. TANULSÁG A növekedés nem a munkamennyiségtől indul, hanem attól, hogy felismered: amit te csinálsz, másvaki is csinálhatja – csak be kell tanítani. KOHÁRI LEVENTE – VENDÉG BEMUTATÓ Kohári Levente 18 évig versenysportot élt – futballtól a küzdősportig. 17 évesen egy sportösztöndíj révén Amerikához költözött, ahol 3 évet töltött az egyetemen (Ohio és más államok). Ott alapította meg sportösztöndíj-platformját, amely segít magyar és külföldi tehetséges sportolóknak amerikai egyetemekre eljutni. Ma Budapestről dolgozik. A célja: a magyar vállalkozók és startup alapítók számára átadni azt az amerikai üzleti gondolkodásmódot, amelyet az egyetemen tanult meg – különösen a delegálást, a rendszer-alapú skálázást és az értékeken alapuló vezetést. Szociális vállalkozó mentalitással dolgozik: a profit nem az első cél, hanem az eszköz arra, hogy jót tegyen az emberiségre. LinkedIn: https://www.linkedin.com/in/levente-kohári-649301295/?locale=en KEZDD EL MA – DELEGÁLÁS ÉS SKÁLÁZÁS Most már tudod, miért kell az amerikai mentalitás, és hogyan lehet azt a magyar piacra adaptálni. De a tudás önmagában nem elég – szükséges a cselekvés. A legtöbb magyar KKV-s vezetőnél az első blokád ez: "Jól van, értem, de nem tudom, hol kezdjem el a delegálást." Ez jogos félelem, és ez pont az, amit az ingyenes 30 perces konzultáció során megoldunk. Foglalj időpontot : https://www.magyarbusiness.org/ Beszéljünk arról, hogy mely folyamatok lehetnek az elsők, amelyeket el tudsz adni a csapatodnak – anélkül, hogy félnél a minőségtől. Ez az első lépcső a valódi skálázás felé.

<< Vissza az epizódokhoz Vállalkozás lépésről-lépésre - Vállalkozás Életciklusa 2021. március 18. Vállalkozás lépésről-lépésre sorozatunk huszadik részében a Vállalkozás Életciklusáról beszélünk.

<< Vissza az epizódokhoz Neuron Software / Bodrogközi László 2023. november 20. Bodrogközi László, több mint 26 éve vállalkozó, IT szakember. Nemzetközi üzleti mentor és üzleti angyal. A Neuron Software vezetőjeként telekommunikációs, pénzügyi, gyártó, kiskereskedelmi vállalatok számára szállítanak üzletkritikus szoftvereket az értékesítés, az ügyfélkezelés, a logisztika, az adat menedzsment, a végfelhasználói ügyfél élmény területén. László és csapata nevéhez kapcsolódik a Neuron STO Method , amely segítségével képesek olyan szoftver projektek fenntarthatóságának biztosítására, amelyeknek a fejlesztői háttere HR vagy beszállítói okból veszélybe kerültek. László üzleti mentorként és angyalbefektetőként évek óta segít induló vállalkozásoknak megtenni a kezdeti lépéseket. Mára ezt már csapatával együtt végzi és a Neuron Labs innovációs kompetenciaközpontban K+F projektek tervezésével, tőkebevonásával, megvalósításával és piacra vitelének támogatásával foglalkozik nem csak kisvállalatok számára. Lászlót 5 alkalommal választották a ITB TOP25 informatikai vezető közé. Megkapta a rangos Leader of the Year 2022 díjat, kisvállalati kategóriában a Bizalmi Kör vállalkozó klubban. Családapa, 2 tinédzser lányával és feleségével Debrecenben él. Vitorlázó repülő oktató és motoros sportrepülő pilóta a hajdúszoboszlói HajduFly repülőiskola vezetője. A repülőiskolában a sportrepülésen keresztül a fegyelmezettségen és az egymás iránti felelősségvállaláson keresztül oktatják a növendékeket (a fiataloktól az idősekig) arra, hogy a repülés egy csodálatos sport és egyben közösség is. A Debreceni Egyetem Informatikai Karának külső oktatójaként a következő generációk szakembereinek képzésén és szemléletformálásán keresztül is a fenntartható jövő formálásán dolgozik. 2023. szeptemberében a debreceni TEDx színpadán tartott előadásában a saját történetén keresztül mutatott rá a tervek és a kommunikáció fontosságára, valamint arra, hogy hogyan kaphatunk akár váratlan segítséget is céljaink eléréhez. Neuron Software a neten: Honlap Bodrogközi László a neten Facebook LinkedIn Instagram Olvasd el a Recap cikkeket