Forgács-Fábián Sára elmondja mik a kihívások egy alapítvány vezetésében; miért fontos, hogy pótolható legyen mindenki, és hogyan dolgoznak együtt a korházakkal
Milyen kihívásokkal kell szembenézni az Alapítvány vezetésénél?
„A forrásteremtés az mindig egy kihívás.”
Ennek ellenére nonprofit szervezetként tervezni kell bátran, kommunikálni kell másoknak a tervekről, és bízni kell abban, hogy melléjük állnak az emberek és előteremtik a kellő mennyiségű anyagi vagy tárgyi forrást.
„Az ügybe vetett hit, ami a legfontosabb.”
Emellett meg kell találni a megfelelő kollégákat, akik segítik a szervezet tevékenységét. Ez sem könnyű feladat, mert alkalmasnak kell lenni a pozícióra, hinnie kell a tevékenységükben, nem valószínű, hogy olyan szintű fizetést kaphat, mint egy forprofit szervezet dolgozója. Ez sokszor elvi és etikai dilemma, hiszen egy nonprofit szervezet dolgozójának is ugyan olyan anyagi szükségletei vannak, mint másnak.
Megtalálni az egyensúlyt a rengeteg hely között, ahol elfér a segítség nehéz feladat. A gyerekek boldogsága mellett sok minden más is felmerül, egy lyukas zokni, vagy a szülő elveszti az állását, vagy valamilyen eszközre nincs pénze a családnak. Ha viszont túl sok dologra fókuszál az alapítvány, akkor egy adott dologban, lásd mosolyt csalni a lehető legtöbb gyerek arcára, nem biztos, hogy a legjobban tud teljesíteni.
„Ha szétszóródunk, akkor nem tudunk egy dolgot se jól csinálni, de közben van egy iszonyú nyomás arra, hogy a lehető legtöbbet megtegyük egy-egy családért. Ennek az összesége azt gondolom, hogy ez a legnagyobb kihívás ebben embernek maradni, de közben egy stratégiát követni.”
Mindenki pótolható
Sárának az egyik legfontosabb szempont a szervezet felépítésében, hogy mindenki pótolható legyen és főleg Ő maga.
„Nagyon sok szervezetnek az alapító a halála.”
Sokat dolgozik azon, hogy pótólható legyen és ennek érdeképen középvezetői réteget, struktúrákat építsenek. Az önkénteseknél is már a kezdetektől fogva mindenki pótolható legyen, betegség vagy egyéb okok miatt mindig legyen tartalék ember, aki bevethető.
A kollégáknak mindent dokumentálniuk kell annak érdekében, ha új munkatárs érkeznek, akkor a dokumentumot elolvasva folytatni tudja a megkezdett munkát, a feladatkört.
„Fontos elfogadnunk, hogy mindenki pótolható és azért dolgoznunk, hogy pótolhatóak legyünk.”
Az Amigos nem a dolgozókért van, hanem a gyerekekért, ezért az a fő cél, hogy a szervezet minél tovább működjön, attól függetlenül, hogy kik dolgoznak benne.
„Én egy mellékszereplő vagyok remélhetőleg.”
Hogy dolgoznak együtt a korházakkal és a munkatársakkal?
Minden korház esetében más az, akivel együtt dolgoznak. Általában a korház megbíz egy kapcsolattartót, akivel aztán az Amigos kommunikálni tud, ez lehet nővér, pszichológus, szociális munkás stb.
„Mivel mi délután járunk a korházba kevés kapcsolatunk van az orvosokkal, akik délelőtt vizitelnek, sokkal inkább a nővérekkel és a többiekkel, akik ennek a nagy csapatnak, hogy a gyerek meggyógyuljon egy apró eleme az Amigos. Rengeteg más sokkal nagyobb szereplő van és mi ezt a kis apró űrt töltjük be.”
Vannak Szenior Amigók is, akik tulajdonképpen tanácsadók. Azok tartoznak ide felkéréses alapon, akik már nem egyetemisták, de bennük van a segítés utáni vágy. Vannak köztük, akik a pedagógiában, kapcsolatteremtésben, bizniszben, vagy az orvoslás, a korház oldaláról tanácsadói szerepben segítik az Amigos munkáját.
Olvass tovább!
További cikkek a témában: