Nem minden vállalkozó akar vezető lenni

Van egy gondolat, ami sok vállalkozónak nehezen fér bele a fejébe: nem kötelező vezetővé válni csak azért, mert céget építesz.

Pedig ez a felismerés lehet a kulcsa annak, hogy hosszú távon ne égesd ki magad, és valóban élvezd is, amit csinálsz.

Erről szól ez a cikk. És ha érdekel a téma mélyebben is, hallgasd meg a Magyar Business Podcast legújabb epizódját Kukoly Dáviddal – egy őszinte, szókimondó beszélgetés arról, hogy miért nem akar mindenki CEO lenni, és ez miért van teljesen rendben.

Az elvárások és az önazonosság feszültsége

Kukoly Dávid nem ma kezdte a vállalkozást. Évek alatt végigment azon az úton, amin sokan: skálázni akart, rendszert építeni, nagyban gondolkodni. De egy idő után elkezdett szembenézni a legfontosabb kérdéssel: valójában ezt akarom én?

„Én nem érzem annak igényét, hogy felépítsek egy 30-40 fős ügynökséget… azzal foglalkozni, hogy a kollégákat menedzselem, az nekem elveszi a munkám örömét.”

Sokan beleragadnak a „növekedni kell” narratívába, mintha a vállalkozás csak akkor lenne sikeres, ha egyre nagyobb lesz. De Dávid felismerte: a saját személyiségtípusához a one-person agency illik leginkább, ahol minden folyamatot kontrollálni tud, és nem kell kompromisszumokat kötnie csak azért, hogy megfeleljen egy ideálnak.

A kulcs itt a személyes hatékonyság és a profit maximalizálása, nem a létszám. Mert egy nagy cég is lehet veszteséges, egy jól felépített egyszemélyes rendszer pedig lehet kifejezetten nyereséges – ha az ember tudja, mit akar, és hajlandó felvállalni, hogy nem akar vezető lenni.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb felismerése Dávid számára az volt, hogy nem mindenki „vezető típus”, és ez nem kudarc, hanem önismeret kérdése. Egyre tudatosabban figyelte magát, és elkezdett dolgozni azon, hogy megértse: mi az, amiben természetesen jó, és mi az, amit csak kényszerből csinál.

„Volt bennem egy vágy, hogy legyen egy nagy membership… de amikor megláttam, mennyi tartalmat kellene folyamatosan gyártani, rájöttem: ez nem nekem való. Nem élvezem. Nem áll közel a személyiségemhez.”

Ez a mondat arcon csap minden „csináld csak, mert a trend ezt diktálja” típusú tanácsot. Mert a vállalkozás nem a trendekről szól, hanem arról, hogy hosszú távon miben tudsz kiteljesedni. 

És Dávid vállalja, hogy ő nem akar állandóan embereket motiválni, nem akar főnök lenni, hanem abban jó, ha a marketing technikai részleteiben mélyülhet el, és egyedül tud fókuszáltan dolgozni.

Ez az önreflexió vezetett el odáig is, hogy ne másokhoz mérje magát:

„Én nem vagyok egy 300 milliós árbevételű cég. De mint freelancer marketinges, tök jó eredményeket tudok hozni. És ez teljesen rendben van.”

A vállalkozói kultúrában gyakran elfelejtjük, hogy az önazonosság nem gyengeség, hanem stratégiai előny.

Dávid példája azt mutatja: ha fel mered vállalni, hogy nem akarsz mindenáron vezető lenni, akkor sokkal erősebb pozícióból építheted a saját utad.

A skálázás mítosza: nem mindig éri meg nagyban játszani

Sokan azt gondolják, a vállalkozás lényege a skálázás. Hogy egyre nagyobb csapat, több ügyfél, több termék – különben nem haladsz. Dávid viszont konkrét példákon keresztül mesél arról, hogy mi történik, ha nem a saját utadat járod, csak másolod mások modelljeit.

„Két AI-s terméket is fejlesztettünk, jól működtek, volt fizetős ügyfél is, de… nem tudtuk skálázni. És rájöttem, hogy nem is akarom. Túl sok idő, túl sok energia – nem hozza vissza, amit beleteszek.”

Ez az a pont, ahol a legtöbb vállalkozó elbukik: nem meri leállítani azt, ami nem működik. Vagy nem működik jól. Vagy nem működik az ő személyiségével. Dávid viszont bátran meghúzta a féket – és inkább azokra a szolgáltatásokra koncentrál, amik közel állnak hozzá, és aránytalanul nagy értéket hoznak.

„Én az Excel-es, szoftveres vonalról jövök… egyedül is hatékony tudok lenni, és inkább optimalizálom, amit csinálok. Nem akarok egy nagy csapatot menedzselni. Nem akarok más típusú problémákat magamnak.”

Ez nem lustaság. Ez stratégia.

A döntés, hogy mibe fekteted az energiád, és mibe nem. 

Egy egyszemélyes rendszerben a rugalmasság, az időmenedzsment és a mentális teherbírás a skálázás valódi eszközei – nem a több munkatárs.

És Dávid ezt választotta. Tudatosan. Mert ő nem az akar lenni, aki vezet – hanem az, aki működik.

A személyiséged a stratégia része – ha nem figyelsz rá, te leszel a szűk keresztmetszet

A legtöbb vállalkozó nem tudja, miért érzi magát kiégve, frusztráltnak, miért akadozik a növekedés. A válasz sokszor nem a piacon, hanem bennük van. A személyiségük és a választott vállalkozói modell nincs szinkronban. Dávid ezt nagyon pontosan fogalmazza meg:

„Én one-person agency vagyok. Nem akarok 40 fős céget, nem akarok csapatmenedzsmentet. Én mélyre akarok menni, nem felfelé. És ez nem baj. Ez egy választás.”

Ez a gondolat őszinte, és rettenetesen felszabadító annak, aki eddig csak arról hallott, hogy skálázni kell, embereket kell felvenni, rendszert kell építeni. Dávid felismerte: a szabadság neki fontosabb, mint a létszám. És ez stratégiai döntés, nem kifogás.

„Lehet, hogy nem leszek nagyvállalkozó, de a saját kis focipályámon én akarok lenni a csatár. Nem a padon ülni a stadionban.”

És itt ér körbe a történet: ha felismered, hogy nem akarsz vezető lenni, csak jól akarsz működni, akkor megszűnik a belső feszültség, és elindulhatsz a saját utadon. Akkor nem kell másokhoz mérni magad. Akkor rájössz, hogy a vállalkozás egy játék, és a cél nem az, hogy te nyerd meg – hanem hogy élvezd, miközben játszod.

🎧 Ha mélyebben érdekel ez a téma, hallgasd meg Kukoly Dáviddal készült epizódunkat a Magyar Business Podcastban. Őszintén beszél arról, amit sokan csak maguknak mernek bevallani.

📍 Ha te is szeretnél tisztábban látni és személyiségedhez passzoló stratégiát kialakítani, jelentkezz a workshopjainkra:

• Cégre Szabott Workshop

• Csoportos Workshop