Ződi-Sipos Mária beszél az első klienseikről, tanácsokat ad kezdő vállalkozóknak, szó esik a mentorokról és az AI-ról, milyen tervei vannak, milyen világméretű problémát oldana meg ha lehetne
1.Hogyan szerezted meg az első 10-100 kliensedet?
Szerencsénk volt, az első évben kaptunk egy kiterjesztett valóság projektet Németországból, amiben férjem szakmai oldalról látott kihívást, én marketing oldalról.
Amit anno beleláttam, az az utóbbi években jelent meg a piacon tényleges igényként.
Mivel akkor (13-14 éve) senki nem foglalkozott AR-el az országban, így könnyű dolgunk volt. Több konkurenciának mi dolgoztunk évekig megvalósítóként alvállalkozói státuszban. Ajánlások alapján jöttek sokáig a projektek, nem igazán kellett arculattal, sales-el, marketinggel foglalkoznunk.
2016-ban lett először tudatosan szervezett arculatunk és marketing tevékenységünk. 2019-ben kiléptünk az alvállalkozói státuszból és tudatosan kommunikáltuk a magas minőséget ügyfeleink felé.
2.Milyen tanácsot adnál egy kezdő vállalkozónak, hogy jobb legyen?
Nehézségek:
Nehéz tervezhetőség,
szakképzett munkaerő megtalálása és megtartása,
folyamatos alkalmazkodás.
Szerintem a kulcstényezők az alkalmazkodásban vannak rugalmasság, nyitottság, tájékozottság.
Munkaerő kapcsán a munkáltatói brand, a jó munkakörnyezet megteremtése. Hiszem, hogy egy 21. Századi vezető nem felülről “parancsolgat”, hanem alulról támogatja a kollégákat abban, hogy a lehető legtöbbet tudják kihozni magukból.
A kudarcok pozitív felfogása, építkezés belőle.
2 fontos dolgot tanultam az elmúlt években:
1. Tervezni kell rövid és hosszú távon is. Nem baj, ha nem úgy alakul minden, ahogy terveztük, akkor újratervezünk. De legyen honnan újratervezni.
2. Networking és kapcsolatok szerepe: egyedül gyengék vagyunk, nagy tud lenni az ügyvezetői magány. Együtt könnyebb, a tudás-tapasztalat nagyon hasznos lehet nem csak az iparágon belül érkező cégek oldaláról is. Fontos a regionális beágyazottság az üzleti életben, nagyon nagy szerepe van a kapcsolatoknak. Emellett a BNI például megtanított arra is, hogy a konkurenciám lehet a stratégiai partnerem is, csak gondolkodás és nézőpont kérdése.
3. Mit gondolsz a mentorokról?
„Azt látom, hogy aki mentorhoz fordul nagyon sok esetben sokkal többet vár annál, mint amit a mentor adni tud.”
Sokan azt várják a mentoroktól, hogy megoldják a problémáikat, de neki az a feladat, hogy figyeljen és a megfelelő kérdésekkel rávilágítson olyan triviális dolgokra, amit igazából tudunk, de még soha nem mondtunk ki adott kontextusban, mert túlságosan a saját vállalkozásunkra fókuszálunk.
„Konkrét segítséget én már nem várok tőlük, csak ötleteket és best practise-eket. Nem fogják megoldani a dolgaidat, azzal neked kell melózni, ők csak segítenek a fontos kérdéseket fókuszba tenni.”
4. Mit gondolsz az AI-ról?
A vállalkozás tevékenysége miatt ezt kicsit közelebbről látom. Mindig azt szoktam mondani, hogy a mesterséges intelligancia és az új digitális megoldások, legyen az kiterjesztett valóság, virtuális valóság szemüveg vagy akár egy digitális kontaktlencse, csak kiegészítik, nem pedig helyettesítik a valós világot. Ha ezt képesek vagyunk a helyén kezelni, akkor az előreviszi a fejlődést, nem pedig elferdíti az irányát.
5. Mik lesznek az AI előnyei, illetve hátrányai?
Szól erről egy nagyon jó könyv, a Homo Deus. Azt mondja, hogy a közeljövőben az AI jobban fogja tudni az ízlésünket, választásainkat, mint mi magunk. Ez ijesztően hangzik, hiszen felmerül a kérdés, hogy innentől ki irányít kit? Vajon a gondolkodásunk, személyiségünk mennyire determinálja a választásainkat? Képesek vagyunk-e kilépni saját kereteinkből, komfortzónánkból és döntéseinkkel meglepni akár saját magunkat is…
6. Mi a terved a jövőre nézve?
10 év múlva már jó lenne utazgatni és messziről irányítani a vállalatot. Persze bennünk van az igény, hogy maradandót alkossunk. Szeretném, ha a cégünk olyan vállalkozás lenne, ami fenntartható és ami egy idő után azért már boldogok lennénk, ha nélkülünk is működne, inkább tulajdonosként maradnánk bent és nem a napi operatív folyamatokban.
Én nagyon szeretek utazni, most már a gyerekeim is elég nagyok ahhoz, hogy fel tudjam ültetni őket egy hosszabb repülőútra, bízom benne, hogy egyre többet tudunk majd világot látni.
7. Milyen világméretű problémát oldanál meg és hogyan?
Azt látom, hogy azért ez az újraelosztás ez nem nagyon működik most. Tehát van, akinek nagyon sok van és nem ad belőle, és minek kell az ötvenedik Ferrari a garázsba, amivel csak a saját autópályáján mehet, mert utcára nem mehet ki vele. Annyira aránytalanok és közben ott van az ország 60%-a, aki létminimum alatt él. Én hiszek abban, ha valameddig eljutunk, egy olyan életszínvonalra, hogy már nem kell több, akkor azon felül kutya kötelességünk visszaadni és segíteni támogatni azokat, akik nehezebb helyzetben vannak.
Környezetre káros alapanyagok minél nagyobb részét kormányzati szinten betiltani, mind a termelésüket, mind az előállítást. Persze, bizonyos ágazatoknak fájna, de az ember találékony, biztos vagyok benne, hogy mindenre hamar megjelennének az alternatív megoldások.
Az idősgondozást és a gyermekotthonokat összevonnám. Biztos vagyok benne, hogy az egyedülálló gyermekekben és idősekben annyi szeretet van, amivel csak építeni tudnák egymást a személytelen “ellátáson” túl. Szeretet és remény költözne a szívükbe…
Olvass tovább!
További cikkek a témában:
Ződi-Sipos Mária: egyediség, tanácsok, adminisztráció, nehézségek
Ződi-Sipos Mária: 7 érdekes kérdés és válasz