Search this site

Hogyan lesz a tojásból skálázható üzlet? Feldolgozás, hatékonyság és versenyelőny KKV-knak. Tanulj iparági példákból most. << Vissza az epizódokhoz A tojás mint aranybánya Hogyan építesz iparágat egy hétköznapi alapanyagból? 2026. március 30. Van egy pillanat, amikor egy vállalkozás sorsa eldől - és ez a pillanat gyakran évekkel korábban történik, mint gondolnánk. Dr. Németh Csaba családjának esetében ez 1992-93-ban volt, amikor az édesapja, agrármérnökként, észrevette, amit akkor még szinte senki más Magyarországon: a nyugati piacokon már elindult egy folyamat, aminek itthon is be kell következnie. A Németh család nem véletlenül lett a hazai tojásfeldolgozás egyik zászlóshajója. Csaba szülei mindketten kertészmérnökök, a család generációkon át állat- és növénytermesztéssel foglalkozott - ő az első élelmiszermérnök a családban. És pont ez a kombináció - agrár gyökerek plusz élelmiszertudomány - hozta létre azt a vállalkozást, ami ma a Capriovus néven fut, és aminek fejlesztési vonala, a ToTu, mára nemzetközi elismerést és Év Agrárembere jelölést hozott Csabának. Ez a beszélgetés arról szól, hogyan lesz egy hagyományos alapanyagból - a tojásból - innováció, ami valóban eljut a boltok polcára. Nem elméletről van szó. Csaba pontosan azt csinálja, amit minden vállalkozónak tanulságos látni: felismeri a piaci rést, tudományosan megalapozza a döntéseit, és nem fél megkérdőjelezni azt, amit "mindenki tud". TOJÁSTERMÉK VS. HÉJAS TOJÁS - MIÉRT VAN SZÜKSÉG A FELDOLGOZÁSRA? A legtöbb magyar fogyasztó számára a tojás egyenlő a héjas tojással, amit otthon törünk fel. Csaba viszont egy egészen más világot mutat be: vannak gépek, amik óránként 70 ezer tojást törnek meg, és külön választják a fehérjét a sárgájától. Ez nem luxus - ez szükségszerűség. Gondolj bele: egy tésztaüzem, ami több ezer kiló tojásbeltartalmat használ naponta, fizikailag nem tudná megoldani, hogy alkalmazottak kézzel törjék fel a tojásokat. A feldolgozott tojáslé nem csak kényelmi termék - biztonsági és hatékonysági kérdés. Az elválasztás pedig azért fontos, mert más-más felhasználóknak más-más részre van szüksége. A cukrásznak más arányban kell a sárgája, a testépítőnek szinte kizárólag a fehérje, a hagyományos tojáslikőr-gyártónak megint más kombináció. Egy alapanyagból, okos feldolgozással, teljesen különböző piacokat lehet kiszolgálni. A tanulság vállalkozóknak egyértelmű: amikor egy alapanyagot vagy szolgáltatást csak egyféleképpen kínálsz, valószínűleg piacokat hagysz az asztalon. A szegmentálás - ugyanabból a nyersanyagból különböző végtermékek különböző vevőknek - önmagában lehet a növekedési stratégiád. A CSALÁDI VÁLLALKOZÁS EREDETE - FELISMERNI A RÉST, MIELŐTT MÁS MEGLÁTJA 1992-93 körül, amikor Magyarországon még szinte kizárólag héjas tojással dolgoztak a konyhák, az amerikai gyorséttermi láncok megjelenése Magyarországon hozott egy fontos felismerést. Ezek a láncok azt mondták: a héjas tojás fertőzésforrás, a héjhulladék probléma, kell egy dobozos, feldolgozott alternatíva. Csaba édesapja - aki maga is agrármérnök volt - meglátta ebben a lehetőséget. Nem várt arra, hogy valaki más csinálja meg itthon. Elindította azt, ami ma családi vállalkozásként, generációkon átívelve működik. **"Ez volt édesapámnak egy nagyon zseniális meglátása."** Ez a mondat sokat elárul arról, hogyan gondolkodik Csaba a vállalkozásról: nem a saját érdemeit hangsúlyozza, hanem azt a felismerést, ami az egészet elindította. A vállalkozói siker gyakran nem a "mit csinálunk" kérdésében dől el, hanem abban, hogy valaki időben észreveszi: "erre igény lesz, mielőtt még mindenki látná." Ha te most egy iparágban dolgozol, és azt érzed, hogy "ez még nem probléma nálunk" - érdemes megnézni, mi történik már a fejlettebb piacokon. Az, ami ma külföldön trend, holnap itthon lehetőség. A ToTu TERMÉKCSALÁD - AMIKOR A TOJÁSBÓL TEJTERMÉK-HELYETTESÍTŐ LESZ Itt jön a beszélgetés talán legmeglepőbb része. Csaba és csapata kifejlesztett egy tojásfehérje-alapú termékcsaládot, ami tejtermékeket helyettesít - túrót, joghurtot - azok számára, akik tejallergiásak, laktózérzékenyek, vagy paleo/keto diétát követnek. A kihívás nem kicsi: a tojásnak van egy nagyon intenzív, sajátos íz- és illatvilága. A cél az volt, hogy ez a jellegzetes tojásíz szinte teljesen eltűnjön a végtermékből, miközben az állag - a "túrósság" - megmaradjon. **"Nagyon fontos, hogy az íze is nagyon hasonló legyen."** A folyamat mögött 17 lépés áll, kizárólag fizikai eljárásokkal - szűrés, hőkezelés - semmi kemikália. És igen, ez szabadalmaztatott eljárás, ami nyilvánosan is elérhető a szabadalmi hivatal oldalán, ha valaki utána akar járni. Ez a rész azért fontos vállalkozóknak, mert megmutatja: az innováció nem mindig azt jelenti, hogy valami teljesen újat találsz fel. Gyakran azt jelenti, hogy egy meglévő alapanyagot úgy alakítasz át, hogy egy másik piaci szegmens - itt: az érzékeny fogyasztók - számára is elérhetővé válik. MIÉRT VAN ROSSZ HÍRE A HÉJAS TOJÁSNAK - ÉS MIÉRT ALAPTALAN? Csaba egy fontos félreértést tisztáz: a legtöbben azt hiszik, a feldolgozott tojástermék kevésbé biztonságos, mint a héjas tojás otthon. A valóság ennek majdnem az ellenkezője. A szalmonella - amitől mindenki tart - egy viszonylag gyenge baktérium, ami már 55 fokon elpusztul. A feldolgozó üzemekben a teljes tojástelepeket folyamatosan monitorozzák a legjobb szakemberek; ha egy telep fertőzött, azonnal kiderül, és intézkednek. A valódi kockázat nem magával a tojással van, hanem a kezeléssel: ha egy kezdő konyhai dolgozó a tojást egy vágódeszkára teszi, majd ugyanarra a deszkára paradicsomot vág (amit nem hőkezelnek), a keresztszennyeződés ott történik - nem a tojás hibájából. **A tanulság:** sokszor azt hisszük, hogy egy termék vagy folyamat kockázatos, miközben a valódi kockázat egy másik lépésben rejlik. Vállalkozóként érdemes megkérdőjelezni a "köztudott" félelmeket, és megnézni, valójában hol keletkezik a probléma. MENNYI TOJÁST ESZÜNK VALÓJÁBAN? A REJTETT FOGYASZTÁS Egy átlagos magyar évente kb. 290 tojást fogyaszt - ez sokkal több, mint amit a legtöbben gondolnának magukról. A trükk az, hogy a tojás nagy része nem "tojásként" kerül a gyomrunkba, hanem rejtett összetevőként: száraz tésztában, süteményben, krémekben. Ez a felismerés üzleti szempontból is releváns: a B2B piac (élelmiszeripari felhasználók) sokkal nagyobb, mint amit a végfogyasztói statisztikák sejtetnek. Ha egy alapanyagot gyártasz vagy dolgozol fel, a valódi kereslet gyakran a láthatatlan, ipari felhasználásban van, nem a boltpolcon. EU VS. USA - A TOJÁSMOSÁS REJTÉLYE ÉS A SZABÁLYOZÁSI KULTÚRA Az egyik legérdekesebb kitérő: az USA-ban kötelező megmosni a tojást, mielőtt a boltba kerül, az EU-ban viszont ez tilos. Ennek az az oka, hogy a tojáshéjon van egy természetes védőréteg, ami megakadályozza a baktériumok bejutását - ha ezt lemossuk, a tojás sebezhetőbbé válik, hacsak nem kombináljuk szabályozott hűtési és páratartalom-technológiával. Emiatt nem is lehet egyszerűen tojást exportálni-importálni a két kontinens között - a szabványok alapvetően különböznek. Ez remek példa arra, hogy ugyanarra a problémára (élelmiszerbiztonság) két teljesen eltérő, mégis működő megoldás született - attól függően, hogy milyen infrastruktúrába és kulturális kontextusba illeszkedik. TÚLSZABÁLYOZÁS VAGY VÉDELEM? A DILEMMA, AMI MINDEN VÁLLALKOZÓT ÉRINT Csaba nyíltan felveti a kérdést: a mai szigorú élelmiszeripari szabályozások valóban a mi érdekünket szolgálják, vagy inkább megfojtanak minket? Példaként hozza fel a falusi nénit, aki házi bogyós lekvárt vagy horgászcsalit készít - rá ugyanolyan szigorú raktározási előírások vonatkoznak, mint egy nagyüzemi feldolgozónak, miközben a kockázata nulla. Ezzel szemben teljesen legálisan lehet otthon disznót vágni, és azt haverokkal megenni - ott szinte semmilyen szabályozás nincs. **"Az emberek általában saját magukkal sokkal elnézőbbek, mint másokkal szemben."** A tanulság: a szabályozás gyakran nem arányos a valós kockázattal. Vállalkozóként fontos tudni, hol vannak azok a szabályok, amik ténylegesen véded, és hol vannak azok, amik csak adminisztratív terhet jelentenek - és hol van az a pont, ahol érdemes megkérdőjelezni a status quo-t. A KOLESZTERIN-MÍTOSZ ÉS A CUKORIPAR TUDOMÁNY-BEFOLYÁSOLÁSA Az egyik legfontosabb üzenet: a tudományos "tényeknek" hitt információk időnként megbízótól függenek. Csaba felidézi, hogy brit tudósok - köztük Nobel-díjasok - később bocsánatot kellett kérjenek, miután kiderült: a cukoripar évtizedeken át fizetett kutatóknak azért, hogy a cukrot "egészségesnek" állítsák be a zsírokkal szemben. **"Azóta én az ilyen kutatásoknak nem hiszek bevallottan őszintén."** Csaba saját tesztje: megnézi, hogy egy adott élelmiszer ilyen formában létezett-e száz évvel ezelőtt. Ha igen, valószínűleg nem az igazi probléma. Ha egy teljesen új, ipari feldolgozású termékről van szó, ott érdemes óvatosabbnak lenni. A tanulság: mielőtt bármilyen "tudományos" állítást elhiszel - és mielőtt bármilyen üzleti döntést egy tanulmányra alapozol - érdemes megnézni, ki finanszírozta a kutatást, hány alanyon végezték, és mennyire régóta állítja ugyanezt a szakma. A JÖVŐ - MAGYAR AGRÁRIUM VS. GLOBÁLIS MÉRETGAZDASÁGOSSÁG A beszélgetés egyik legélesebb üzleti pillanata: Csaba szerint Magyarországnak esélye sincs versenyezni tömegtermeléssel. Amíg Magyarországon összesen 4,5 millió tojótyúk van, Ukrajnában egyetlen farmon 19 millió. Brazíliával, Ukrajnával a héjas tojás árversenyében nem lehet nyerni. **A válasz Csaba szerint: egyediség, nem méret.** Nem arra kell törekedni, hogy "feltaláljuk a spanyolviaszt", hanem hogy egy meglévő alapterméknek (mint a tojás) egyedi, technofunkcionális tulajdonságait fejlesszük tovább - jobb oldhatóság, jobb felhasználhatóság, olyan tulajdonságok, amik globálisan is újdonságot jelentenek. **"Én az egyéniségben látom a lehetőségeket."** Ez pontosan az a stratégia, amit minden kisebb piacon versenyző magyar vállalkozásnak érdemes megfontolnia: ha a méretben nem lehet nyerni, a differenciálásban lehet. ZÁRÓ TANULSÁG Dr. Németh Csaba beszélgetése egy olyan iparágba enged betekintést, amiről a legtöbben azt hiszik, hogy nincs benne innováció - és pont ez bizonyítja az ellenkezőjét. Egy hagyományos alapanyagból, tudományos megalapozottsággal és a piaci rések felismerésével, világszínvonalú terméket lehet építeni. A legfontosabb üzenetek: ismerd fel a rést, mielőtt más látná meg; kérdőjelezd meg a köztudott "igazságokat", és nézd meg, mi áll mögöttük valójában; és ha méretben nem versenyezhetsz, versenyezz egyediséggel. Ha ez az epizód megérintett, és úgy érzed, a saját vállalkozásodban is van egy fel nem ismert rés vagy egy megkérdőjelezetlen "igazság" - hallgasd meg a teljes epizódot, oszd meg valakivel, akinek szüksége van rá, és iratkozz fel, hogy ne maradj le a következő beszélgetésekről. FOGLALJ IDŐPONTOT - INGYENES STRATÉGIAI BESZÉLGETÉS Ha Dr. Németh Csaba történetéből azt szűrted le, hogy a saját vállalkozásodban is van egy fel nem ismert lehetőség - egy piaci rés, egy egyediség, amit még nem használtál ki -, ne várj tovább, amíg valaki más veszi észre helyetted. Foglalj egy ingyenes, 30 perces stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol van a te "ToTu-pillanatod". 👉 https://www.magyarbusiness.org/ VENDÉG BEMUTATÁSA Dr. Németh Csaba a Capriovus családi vállalkozás szakembere, amit édesapja alapított 1992-93 körül, felismerve a feldolgozott tojástermékek iránti igényt a magyar piacon. Csaba élelmiszermérnökként fejlesztette ki a ToTu tojásfehérje-alapú termékcsaládot - tejtermék-helyettesítőket azok számára, akik tejallergiásak, laktózérzékenyek, vagy paleo/keto diétát követnek. A fejlesztéseinek köszönhetően Csaba több alkalommal képviselhette Magyarországot nemzetközi innovációs utakon, és másodszor jelölték Év Agrárembere díjra. A legbüszkébb arra, hogy fejlesztései nem az íróasztalnak készülnek - a boltok polcain is sikeresek. 🥚 Capriovus: capriovus.eu 📱 ToTu Facebook: https://www.facebook.com/totutojastermek/ NE HAGYD KI A KÖVETKEZŐ EPIZÓDOT Ha szereted az olyan beszélgetéseket, ahol a vállalkozói gondolkodás találkozik a valódi szakértelemmel - iratkozz fel a Magyar Business Podcastra, kommentelj, és oszd meg azokkal, akiknek szükségük van erre a szemléletre. 👉 https://www.magyarbusiness.org/ Élő podcast epizód: Dr Németh Csaba – Január 21. 15:15-tól! CET Egy tojásfeldolgozással foglalkozó családi vállalat vagyunk, amit édesapám alapított ( capriovus.eu ). Ehhez kapcsolódon fejlesztettem egy tojásfehérje-alapú tejtermék helyettesítő termékcsaládot, a ToTu-t (https://www.facebook.com/totutojastermek/), ami kapcsán már számos siker történet részese lehettem (meghívások Magyarország képviseletére több innovációs úton, Év Agrárembere jelölés - ez most másodszor). Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a fejlesztések nem az íróasztalnak készülnek, hanem a boltok polcaira is felkerülnek, ott sikeresek. Hasznos linkek: Capriovus.eu Facebook.com Index.hu

<< Vissza az epizódokhoz Verő Barbara & Tarczali Patrícia | Future Proof Consulting Kft. 2023. december 4. "Nagyvállalati környezetből indult, vállalkozók, befektetők, az innovációs ökoszisztéma humántőke szakértői vagyunk." A 2019-ben alapított Future Proof Consulting fő tevékenysége a vállalati értéket növelő HR tevékenységre fókuszáló tanácsadás. A vállalat alapítói - Tarczali Patrícia és Verő Barbara - hisznek abban, hogy a hazai ökoszisztémában tevékeny magyar tehetségek kiaknázása által olyan rendszerszintű fejlődés érhető el, amely hosszú távon össztársadalmi és gazdasági problémákra kínál megoldást. Future Proof Consulting Kft ügyfélkörében megtalálhatóak befektetők, startupok, innovatív kkv-k, inkubátorok/akcelerátorok, valamint felsőoktatási intézmények is. A vállalat célja a magyar innovációs -és vállalkozói kapacitás növelése a humán tőke fejlesztése által. Future Proof consulting Kft. a neten Honlap Tarcali patrícia a neten LinkedIn Verő Barbara a neten LinkedIn Olvasd el a Recap cikkeket

Miért bukik el a legtöbb magyar a pénzügyein? Félelem, rossz döntések, drága „biztonság”. Tanuld meg az alapokat most. << Vissza az epizódokhoz Pénzügyi tudatosság nélkül nincs stabil cég 2026. március 16. Van egy kérdés, ami minden magyar podcast-hallgatót foglalkoztat, csak épp senki nem meri feltenni: mennyit keresel? Van befektetésed? Mennyi hiteled van? Moon Dávid szerint ez a hallgatás az egyik legveszélyesebb dolog, ami a magyar társadalommal történhet - és ebben az epizódban pontosan megmutatja, miért. Dávid a Pénz Egyetem alapítója, és 15 éve foglalkozik pénzügyekkel és befektetésekkel. 18 évesen kezdett day-tradelni, aztán forexezett, majd rájött, hogy a hosszú távú befektetés az, ami neki működik - útközben pedig többször is nullázta le magát. Ma egy olyan platformot épít, ahol több mint 40 szakértő tanítja a pénzügyi tudatosságtól a tőzsdéig, az ingatlanoktól a kriptóig azt, amit szerinte az iskolában senkinek nem tanítanak meg. A beszélgetés Fóris Attilával nem egy szokásos "hogyan legyél gazdag" epizód. Szó esik arról, miért néznek az emberek red flagnek egy teljesen legális adóoptimalizálási struktúrát, hogyan veszített el Dávid 30,5 millió forintot egy jóhiszemű ingatlanbefektetésen, és miért nem old meg semmit az állam helyetted - se Magyarországon, se máshol. MIÉRT FÉL A MAGYAR A PÉNZÜGYEITŐL? Dávid szerint a probléma gyökere lelki, nem technikai. A magyar emberek nagy százaléka teljesen jogosan fél a befektetésektől és a pénzügyektől - csak épp ez a félelem az ismeretlentől jön, nem a valós kockázatból. Vegyük a hitel példáját. A társadalmi emlékezetben ott ül a svájci frankos hitelek katasztrófája, és ebből az lett, hogy "a hitel rossz". Csakhogy Dávid rámutat: a svájci frankos hitel azért ment tönkre, mert nem forintalapú volt és nem fix kamatozású - vagyis az árfolyamkockázat vitte el az embereket, nem maga a hitel fogalma. Egy forintalapú, fix kamatozású hitel, amit átgondoltan használnak fel - például egy azonnal kiadható ingatlan megvásárlására -, egészen más kategória. Ugyanez igaz a tőzsdére. Az emberek rettegnek tőle, pedig egy diverzifikált ETF-portfólió (mondjuk egy S&P 500 alapú, 0,1%-os éves költséggel) az elmúlt 30-50 évben évi 10-12%-os hozamot termelt - nem befektetési csodafegyverként, hanem stabil, kiszámítható eszközként. Eközben rengetegen tesznek pénzt olyan unit-linked biztosításokba és megtakarítási alapokba, ahol az első három évben csak a jutalékot fizetik ki, és tíz év után is csak nullán vagy veszteséggel tudnak kiszállni. "Mi fánterem a hitel, mi fánterem a tőzsde, milyen lehetőségeim vannak, milyen célokat tudok kitűzni magamnak" - Dávid szerint ez az a négy alapkérdés, amivel mindenkinek tisztában kellene lennie, mielőtt bármilyen pénzügyi döntést hoz. A LEGVESZÉLYESEBB SZEREPLŐK PONTOSAN AZOK, AKIKHEZ FORDULNÁNK Az egyik legdöbbenetesebb történet az epizódban egy iskolai előadásról szól. Egy ismert bank pénzügyi tanácsadója bement egy iskolába, és azt mondta a gyerekeknek, hogy soha ne töltsék le a Revolutot, és soha ne menjenek a tőzsde közelébe se - mert az mind átverés. A tanár ott állt mellette, és hagyta. Dávid szerint ez nem rosszindulat volt. A probléma az, hogy azok a szereplők, akikhez az emberek pénzügyi tanácsért fordulnak - bankok, biztosítók, pénzügyi tanácsadók - gyakran maguk sincsenek képben. Nem szándékosan vernek át senkit; egyszerűen a saját félelmeiket vetítik ki azokra, akiket tanítanak. Ez az oktatási rendszer nagyobb problémájára is rávilágít: az iskola megtanít számolni és olvasni, de semmit nem tanít arról, hogyan kell pénzügyileg boldogulni a való életben. Ahogy Fóris Attila fogalmazott: "Gyakorlatilag semmit nem tanítanak nekik, amit tudnának használni az életük folyamán." A KAJMÁN-SZIGETEK CSAPDÁJA Dávid legnagyobb szakmai pofonja egy kriptó-alapú befektetési projekt volt, amit egy tehetséges partnerrel, Bencével közösen indítottak. A koncepció jó volt: egy strukturált alap, ahol kisebb tőkével rendelkező befektetők is részt vehetnek olyan kriptó-portfóliókban, amikkel korábban komoly hozamot értek el. A probléma a struktúrával kezdődött. Magyarországon ekkor még nem volt szabályozva ez a fajta alap, így a reális opciók egy máltai vagy egy kanadai cég bevonása voltak - végül a kanadai mellett döntöttek. A megoldás összesen kb. 200 000 dollárba került (100 000 a létrehozás, 100 000 az első év fenntartása). Amikor Dávid a tévében is elmagyarázta, hogy a struktúra jogilag miért van a Kajmán-szigeteken bejegyezve, azonnal "kivágta a biztosítékot" mindenkinél. Pedig - ahogy Dávid utólag rájött - a világ legnagyobb alapkezelőinek több mint 70%-a szintén Kajmán-szigeteki bejegyzésű, pontosan adózási és jogi okokból. Csak azoknak, akik nem ismerik ezt a világot, ez azonnal átverésnek tűnik. "Nyilván, hogyha neked nem célod átverni, lehúzni az embereket, akkor szerintem nem jut eszedbe, hogy más erre fog gondolni." Ehhez társult, Dávid saját bevallása szerint, egy pökhendi, alázat nélküli előadásmód is - ami tovább rontott a helyzeten. A projekt végül csúnyán elvérzett, de mint mondja: jobb is, hogy így alakult, mert az oktatás felé fordulva sokkal jobban megtalálta a helyét. 30,5 MILLIÓ FORINT EGY "BIZTOS" BEFEKTETÉSEN A legnagyobb anyagi vesztesége azonban nem a kriptóból jött, hanem egy ingatlanbefektetésből - abból, amit a magyarok általában a legbiztonságosabb befektetési formának tartanak. 2022-ben Dávid két, piaci ár alatti ingatlant szeretett volna megszerezni egy több milliárdos, hét éve működő magyar cégen keresztül - a tulajdonos egy ismerősének jó barátja volt, tehát a bizalom megvolt. A hiba az volt, hogy a pénzt nem ügyvédi letétbe helyezte, hanem megbízási díjként adta át közvetlenül, mert azt mondták neki: ha letétbe teszi, valószínűleg nem kapja meg azt a két ingatlant. A kapzsiság és a bizalom kombinációja végzetesnek bizonyult: a cég vezetői eltűntek - nemcsak az ő pénzével, hanem több száz másik ember befektetéseivel együtt. A tulajdonos ma börtönben ül; kiderült, hogy őt magát is átverte egy szlovák céghez kapcsolódó további szereplő. Akkori értéken 30,5 millió forintról volt szó - mai értéken ez több mint 200 millió forintnak felelne meg. "Az ingatlanos téma az annyira érdekes, mert tényleg aránylag biztos, de mégis nagyon sok az ilyen kétélyes, kérdéses, szürke területű megoldás." - Fóris Attila FOGLALJ IDŐPONTOT - INGYENES KONZULTÁCIÓ Kajmán-szigetek, 30,5 millió forint, egy tévhitekkel teli piac - Moon Dávid története jól mutatja, milyen könnyű rosszul dönteni, ha nincs mögötted egy tiszta stratégia. Ugyanez igaz a vállalkozásodra is: a növekedés nem a szerencsén, hanem a rendszeren múlik. Ha te is érzed, hogy itt az ideje rendet tenni a stratégiádban - mielőtt egy rossz döntés sokba kerül -, foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol a helye a következő lépésednek. https://www.magyarbusiness.org/ A VÁLLALKOZÓ ÉS A VÁLLALKOZÁS: KÉT KÜLÖN IDENTITÁS Az epizód egyik legfontosabb gondolati fordulata arról szól, hogyan keverik össze a vállalkozók a saját identitásukat a cégükkel. Fóris Attila szerint rengeteg vállalkozó úgy éli meg, mintha ő maga lenne a vállalkozás - és ha a cég bajba kerül, ők maguk omlanak össze. Dávid teljesen egyetért: "A vállalkozás az egy eszköz. A vállalkozás az nem én vagyok, a vállalkozás az egy nagyon-nagyon jó eszköz arra, hogy értéket teremtsek, arra, hogy pénzt termeljek, és hogy abból a pénzből én utána szabadságot tudjak, időt tudjak vásárolni magamnak, a családomnak és a szeretteimnek." A gyakorlati tanács: a vállalkozónak igenis ki kell vennie a cégből azt a pénzt, amit megérdemel - ne halmozódjon fel csak a cégben, mert az később nagy hiba lehet. Ugyanakkor legyen mindig egy pénzügyi "backup" a vállalkozás mellett - tőzsdei portfólió, ingatlan, bármi - hogy ha az üzlet bedől, az ember magánemberként ne dőljön be vele együtt. Dávid a saját cégénél jelenleg még a felépítési fázis stratégiáját követi: az elmúlt másfél évben szinte semmit nem vett ki, mindent visszaforgatott - de hangsúlyozza, hogy ez egyénfüggő, és van, akit épp az motivál jobban, ha az elején is ki tud venni valamennyit. NEM KELL TŐKE ÉS NEM KELL SOK IDŐ Az egyik legfontosabb üzenete Dávidnak azoknak szól, akik azt gondolják, hogy a pénzügyi fejlődés luxus, amit ők - orvosként, tűzoltóként, tanárként, bármilyen leterhelt hivatás mellett - nem engedhetnek meg maguknak. Ez szerinte óriási tévhit. Vannak stratégiák - Dávid szerint körülbelül három-négy - amikkel saját tőke és hitel nélkül is lehet ingatlant vásárolni. Vannak módszerek napi 15-20-30 perces tőzsdei kereskedésre, ahol nem a saját tőkét kockáztatjuk, és három hónap alatt kiderül, alkalmas-e rá valaki anélkül, hogy nagyobb összeget tett volna kockára. "Ma már tényleg bárki bármilyen helyzetben képes pénzt termelni, és képes azt jól befektetni." A kulcsüzenet: nem kell feladni a hivatást ahhoz, hogy közben pénzügyileg is fejlődjünk. A kettő nem zárja ki egymást. A BUKÁS NEM PROBLÉMA - A BUKÁSTÓL VALÓ FÉLELEM AZ Dávid nyíltan beszél arról, hogy háromszor nullázta le magát karrierje során. 26 évesen már majdnem elérte az anyagi függetlenséget - aztán egy rossz projekt és egy rossz befektetés miatt mindent elvesztett, és a nulláról, sőt mínuszból kellett újraépítkeznie. Ma jóval előrébb tart, mint akkor. Szerinte a világ legsikeresebb befektetői mind veszítettek már el pénzt - ez nem kivétel, hanem szabály. A félelem attól, hogy rossz döntést hozunk, teljesen emberi, de ezen át kell tudni verekedni magunkat, kalkulált kockázatokkal, tudatosan minimalizálva a veszteség lehetőségét. "Egyszerűen szükséges ahhoz, hogy tanuljunk belőle, felálljunk, leporoljuk magunkat, és utána megpróbáljuk még egyszer." KIVEL VEGYÜK KÖRBE MAGUNKAT Dávid szerint az egyik legnagyobb hiba, amit az emberek elkövetnek, hogy olyanokkal veszik körbe magukat, akiknél ők jobbak - ahelyett, hogy olyanokat keresnének, akiktől tanulhatnak. A baráti kör és a család - jó szándékkal, féltésből - gyakran visszatart a kockázatvállalástól. Dávid saját tapasztalata: a családja eleinte teljesen ellenezte a vállalkozói és befektetői útját. Nem rosszindulatból - egyszerűen a saját félelmüket vetítették ki rá. Mára ez teljesen megváltozott: az édesanyja ma már bátorítja, érdeklődik, sőt büszke rá. A tanulság: a család fontos szerepe nem a szakmai tanácsadás, hanem az érzelmi támogatás - a pénzügyi és vállalkozói kérdésekben inkább olyan közösséget, mentorokat érdemes keresni, akik ténylegesen értenek hozzá, és akik kényszerítenek minket a komfortzónánk elhagyására. MIÉRT TABU MAGYARORSZÁGON A PÉNZ? Az epizód zárásában Fóris Attila egy meglepő párhuzamot von: szerinte ugyanaz történik a pénzügyekkel Magyarországon, mint a szólásszabadsággal Kínában. Ha valamiről nem lehet szabadon beszélni, azt a problémát soha nem lehet megoldani. Magyarországon a pénz - mennyit keresünk, van-e befektetésünk, mennyi hitelünk van - ugyanolyan tabu téma, mint a politika. Dávid teljesen egyetért: "A pénz az egy szitok szó jelenleg az embereknél." Ha nem beszélünk róla szabadon, soha nem fogjuk megérteni, hogyan viselkedik, és soha nem fogunk tudni felkészülni egy folyamatosan változó, AI által is átalakuló világra. TANULSÁG A pénzügyi tudatosság nem luxus és nem is bonyolult tudomány - hanem alapjog, amihez idő és tőke nélkül is hozzá lehet kezdeni. A legnagyobb kockázat nem a bukás, hanem az, ha félelemből meg sem próbáljuk, és ha a pénzről soha nem beszélünk nyíltan. Ha ez a beszélgetés gondolkodásra késztetett, hallgasd meg a teljes epizódot, oszd meg valakivel, akinek szüksége lehet rá, és mondd el kommentben: te miben ismertél magadra? VENDÉG BEMUTATÓ Moon Dávid a Pénz Egyetem alapítója, vállalkozó és befektető, aki több mint 15 éve foglalkozik pénzügyekkel és befektetésekkel. 2021-ben jelent meg "Vedd kezedbe az irányítást" című könyve. A Pénz Egyetem küldetése, hogy minden magyar családnak megadja a lehetőséget az anyagi biztonság megteremtésére - mert Dávid szerint a pénzügyi tudás alapjog, nem kiváltság. A platform ma több mint 40 szakértővel, 400+ videókurzussal, munkafüzetekkel, VIP befektetési lehetőségekkel, mentorálással és ingyenes rendezvényekkel segíti a tőzsdével, ingatlannal, kriptóval, FIRE-mozgalommal, digitális termékekkel és vállalkozással kapcsolatos pénzügyi tudatosság fejlesztését - kezdőknek és haladóknak egyaránt. Ingyenes kurzus és Dávid könyve ajándékba: https://www.penzegyetem.hu/offers/Yxu5XzNN/checkout Weboldal: penzegyetem.hu FOGLALJ IDŐPONTOT - INGYENES STRATÉGIAI BESZÉLGETÉS Te hogy állsz a saját pénzügyi tudatosságoddal? Vállalkozóként könnyű elmerülni a cég napi működésében, és közben elfelejteni, hogy a saját anyagi biztonságodért is neked kell felelned - nem a cégednek, és nem az államnak. Ha szeretnél tiszta stratégiát kapni ahhoz, hogyan építs fel egy olyan vállalkozást, ami nem emészt fel mindent, és ami mellett a saját pénzügyeid is rendben vannak - foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol tartasz most, és merre érdemes lépned. https://www.magyarbusiness.org/ Élő podcast epizód: David Moon – Január 14. 15:15-tól! David Moon a Pénz Egyetem alapítója, vállalkozó, befektető; “Küldetésünk, hogy minden magyar családnak megadjuk a lehetőséget az anyagi biztonság megteremtésére, mert hiszünk abban, hogy a pénzügyi tudás alapjog, nem kiváltság. Hiszünk benne, hogy mindenki képes a pénzügyi szabadságra. Csak tudni kell, merre induljon. Mi ehhez adunk térképet!” Több mint 15 éves tapasztalattal rendelkezik pénzügyek, befektetések, értékesítés és marketing terén. Írt egy könyvet “Vedd kezedbe az irányítást” címmel, amely 2021-ben jelent meg. 40+ szakértő 400+ videó kurzus Munkafüzetek VIP befektetési lehetőségek Mentorálás, tanácsadás Online és offline rendezvények Karitatív Iskolai programok, előadások Ingyenes kurzusok Mesterelme csoportok Tőzsde, ingatlan, Kripto, FIRE, Digitális termékek, Vállalkozás, adózás, stb. Kezdőknek és haladóknak egyaránt! Ingyenes kurzus és David könyve ajándékba Weboldal: penzegyetem.hu

<< Vissza az epizódokhoz Ünnepek Áruháza és Santai / Forray Niki 2025. július 7. Te milyen vezető vagy válság idején? Forray Niki az elmúlt másfél évben pontosan ezt élte át. 30 éves vállalkozói tapasztalattal a háta mögött hirtelen szembesült azzal, hogy 50%-kal omlott össze a cégének forgalma — egyik napról a másikra . És nem egy, hanem három nagy beszállító ment csődbe, egymást követően. Ehhez jött a Temu brutális árversenye, a geopolitikai feszültségek, az infláció, a magyar piac beszűkülése. Mi maradt? Egy szó: újratervezés . Forray Niki őszintén beszél arról, hogy: miért vallottak veszteséget 2024-ben (először a cég történetében), miért kellett feltennie magának a kérdést: egyáltalán akarom-e még ezt csinálni? hogyan gondolkodik stratégiáról, kockázatkezelésről, vezetői rezilienciáról , hogyan használja az önismeretet és a csapatépítési módszereket túlélésre és hosszú távú építkezésre. Kiderül, hogy nem elég a régi SWOT-elemzés . Ma már risk management az alap. És hogy egy jó vezető először saját magát teszi rendbe — különben a cég sem fog talpra állni . Ha úgy érzed, hogy turbulens időkben vállalkozni maga a hullámvasút , akkor ez az epizód neked szól. Tanulj más hibájából, vedd át, ami működik — és készülj fel arra, ami jön. Miért a vezető személyes állapota határozza meg a cég túlélését? Amikor a világ kiszámíthatatlanná válik, a vezető belső stabilitása lesz a legfontosabb stratégiai eszköz. Forray Niki ezt saját bőrén tapasztalta meg, amikor sorra omlottak össze a kulcsbeszállítói. "Szerintem az én állapot az így nagyon fontos, és kezdett kiáltuk még egy harmadik könyvet, és az egy magyar írónőnek a könyvét... a Visszapattanás Művészete... szerintem szükségünk lesz rá, nagyon nagy fokú rugalmasságra, rezilenciára." Válság idején nem lesz tökéletes stratégia, nem lesz tökéletes terv. Egy dolgod marad: hogyan reagálsz te magad, és hogyan reagál a csapatod . Ezért Niki nemcsak pénzügyi és üzleti könyveket olvasott , hanem olyan anyagokat is, amelyek abban segítenek: hogyan tartsd meg a belső egyensúlyodat , amikor minden darabokra hullik. A személyes állapot hatása ugyanis közvetlenül megjelenik a cégben. "Amilyen állapotban én, mint vállalkozó vagyok, olyan lesz az egész vállalkozásom. Belőlünk fakad az egész." Niki ezt a szemléletet tudatosan építette be a mindennapokba , és ezzel adott keretet a csapatának is, hogy egyáltalán tudjanak működni az extrém körülmények között. Aki ma nem dolgozik saját rezilienciáján — annak a cégében is pánik és kapkodás lesz . Hogyan omlott össze egyik napról a másikra Forray Niki üzletének 50%-a? Ha azt gondolod, hogy több évtizedes, stabil beszállítói háttérrel biztonságban vagy, és a piac kiszámítható , gondold újra. Forray Niki példája azt mutatja, hogy még a legjobban felépített üzleti modell is pillanatok alatt meginoghat. Az elmúlt másfél év egyik legnagyobb kihívása nem a belső működésből vagy a hazai piaci versenyből jött, hanem onnan, ahonnan talán a legkevésbé számítana az ember: a kulcsbeszállítói láncból . Három, egymást követő súlyos krízis rengette meg Niki cégét — olyan mélységben, amit korábban ő maga sem tartott volna elképzelhetőnek. „Az én másfelemben arról szólt, hogy ezek a nagy amerikai cégek szép sorban csődbe mentek.” Az első sokk akkor érkezett, amikor a Party City , egy több mint 100 éves, nagymúltú amerikai cég csődöt jelentett. Ez nem akármilyen partner volt — a forgalmazott termékválaszték 50%-át tőlük szerezte be a cég. A legnehezebb azonban nem is a csőd ténye volt, hanem a teljes információs sötétség: „A management nem kommunikált semmit... több mint egy év bizonytalanságban éltünk.” A második ütés az Amscan bedőlése volt — az USA egyik legnagyobb party-termék gyártója. Ezzel újabb hatalmas rés keletkezett a portfólióban. A harmadik csapás sem váratott sokat magára: a 35. legnagyobb beszállító szintén válságba került, felvásárlás és kényszerű fúzió következett. „Felvásárolták őket, fúziónálniuk kellett.” Ez a sorozatos beszállítói válság különösen fájdalmas volt, mert Niki a kezdetektől nagyon tudatosan építette fel a partneri körét . Számára mindig kiemelten fontos volt, hogy olyan beszállítókkal dolgozzon, akik a fenntarthatósági értékrendet is képviselik: „Kínával soha nem kereskedtem... fontos volt nekem indulás óta a környezet. Az egyik legfontosabb termékvonal például olyan latex léggömbökből állt, amelyek: 100%-ban környezetbarátok voltak.” Mindez egyik napról a másikra omlott össze. A cég forgalma 50%-kal zuhant . Ehhez képest már az is komoly eredmény volt, hogy 15-20%-os szinten sikerült stabilizálni a helyzetet — de ehhez teljes újratervezésre volt szükség. És mindehhez jött még a Temu agresszív nyomása , amely új dimenziót adott a kihívásoknak. De a legfontosabb tanulság, amit Niki mindebből levont, ma minden vállalkozó számára megszívlelendő: „Itt most már szerintem risk management irányba kell elvinnie mindenkinek a kérdést.” A világ ma már nem a régi játékszabályok szerint működik. Aki nem épít be tudatos kockázatkezelési mechanizmusokat a vállalkozásába, könnyen lehet, hogy nem éli túl a következő hullámot. Miért nem elég ma már egy SWOT-elemzés? Az elmúlt másfél év válságai után Forray Niki számára egyértelművé vált: ami korábban elég volt stratégiai gondolkodásnak, ma már édeskevés . Az a tempó és mélységű változás, amit a piacon tapasztalt, teljes szemléletváltást követel meg minden vezetőtől. Niki a pénzügyi vezetőjével közösen értékelte a helyzetet, és az derült ki: a klasszikus SWOT-elemzés már nem nyújt valódi védelmet . A SWOT felméri az erősségeket, gyengeségeket, lehetőségeket és veszélyeket — de ez statikus nézőpont. Egy olyan környezetben, ahol egyik napról a másikra omolhatnak össze piacok, beszállítói láncok, partnerek, folyamatos, dinamikus kockázatkezelésre van szükség . „Azt érzem, hogy az, hogy most itt SWOT-ozgatunk... az már édes kevés. Itt most már szerintem risk management irányba kell elvinnie mindenkinek a kérdést.” Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy már nem az az első kérdés, hogy mik az aktuális erősségeid és gyengeségeid, hanem hogy hogyan véded ki a következő, előre nem látott csapást . A változó geopolitikai helyzet, a Temu típusú modellek piacromboló hatása, a globális gazdasági bizonytalanság, a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága — mindezek permanens bizonytalanságot teremtenek . Aki ebben a közegben ma még csak SWOT-elemzésben gondolkodik, az gyakorlatilag védtelen marad. Forray Niki számára ez azt jelenti, hogy háromhavonta újra kell tervezni , frissíteni a forgatókönyveket, kockázatelemzést végezni. „Három havonta tervezni az ember újra.” Nem trendekre kell reagálni, hanem folyamatosan finomhangolt védelmi és alkalmazkodási mechanizmusokat kell beépíteni . És ehhez az is kell, hogy a vezető személyesen is felkészült legyen — hiszen, ahogy Niki is mondja: az én állapotom meghatározza a cég állapotát is . A modern vezetői gondolkodás ma már nem trendfigyelésről szól, hanem kockázatmenedzsmentről, rugalmasságról és vezetői rezilienciáról . Hogyan tarolja le a Temu a magyar piacot — és miért igazságtalan a verseny? A Temu megjelenése radikális hatást gyakorolt a magyar piacon is — különösen az olyan iparágakban, mint amilyenben Niki is dolgozik. Míg korábban létezett egy világosan felépített, több lépcsős értékesítési lánc — gyártó, európai disztribútor, magyar nagykereskedő, viszonteladó, végfelhasználó —, addig a Temu brutálisan lerövidítette ezt a láncot . A kínai platform közvetlenül árasztja el a magyar piacot túlkínálattal , extrém alacsony áron, helyi raktárról, gyors szállítással. „A Temu az nagy probléma, nagyon sok konferencián kerül elő, mint kihívás. És nem csak a mi águnkban. Ismerek más kereskedőket is, főleg online kereskedőket is, akiknek most nem könnyű a helyzet.” De a probléma nemcsak az árverseny. A helyi vállalkozók olyan szabályozási környezetben működnek, amelyet a kínai termékek importjánál gyakran nem érvényesítenek . Míg a hazai szereplőknek a legszigorúbb környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak kell megfelelniük — például olyan papírtányért gyártatni, amelyből a gyermek is biztonságosan ehet —, addig a Temun érkező árukra gyakran ezek a szabályok nem vonatkoznak vagy nem ellenőrzik őket szigorúan . „Nem lehet semmi műanyag, nagyon környezetbarát irányba kellett elvinnünk a teljes termékválasztékunkat. Például amikor én egy papírtányért legyártatok, annak olyan bevonatának kell lennie, amiből a gyermek enni tud. Biztos vagyok benne, hogy a kínaiak azért erre nem figyelnek oda.” Ráadásul a vevői szokások is látványosan változnak. A Temu marketinggépezete olyan erős, hogy a vásárlók jelentős része már nem is gondolkodik a hagyományos csatornákban . „A barátnőm ment a kisgyerekével egy születésnapra. Minden föl volt díszítve — de rogyásig —, és az anyuka mindent megrendelt a Temun.” A minőség? Nem mindig megfelelő — de a vásárlók egy része hajlandó ezzel együtt élni, ha cserébe lényegesen olcsóbban vásárolhat. És hogy mindez hogyan lehetséges logisztikailag, még az iparági szereplők sem értik teljesen. „Lehetetlenség, hogy egy pár dolláros termék ingyen szállítással, légi úton megérkezzen Budapestre, mondjuk tizenakárhány nap alatt.” A verseny tehát igazságtalan : míg a hazai szereplők minden szabályt betartanak és hosszú, költséges láncon keresztül jutnak el a vásárlókhoz, a Temu szabályozatlanul, állami támogatással, közvetlenül nyomul be a piacra . Ez az a közeg, amelyben ma a magyar vállalkozóknak helyt kell állniuk — ha pedig nincs gyors alkalmazkodás , akkor bizony elveszítik a versenyt . Miért nincs esélyed ma “visszafelé kozmetikázni” a céged számait? Amikor válságban vagy, sok cégvezető ösztönösen kozmetikázni próbálja a céges eredményeket — különösen, ha banki hitelek vagy befektetők felé kell szép mérleget felmutatni. De Forray Niki ezt a játszmát nem vállalta. Őszintén felvállalta a veszteséget , még ha az fájdalmas is volt. „Nem sikerült kihoznunk profitosra a tavalyi évet... Első olyan évünk, ahol mínuszt csináltunk.” A döntés tudatos volt. Bár a könyvelési lehetőségek adottak lennének, Niki nem akarta mesterségesen javítani az eredményeket : „Felszokott merülni az a kérdés, hogyha mondjuk valakinek bankhitele van, akkor nem árt, ha szép eredményt produkál az év végén... És így a Gáborral mondtuk, hogy figyelj, mínusz 16 millió — ez van, bevállaljuk.” Ezzel a hozzáállással erős üzenetet küldött a csapatának is : a valóságot kell kezelni, nem a kirakatot építeni. Nem titkolta azt sem, hogy ez vezetői szinten is mély önvizsgálatra késztette : „Ha most nagy lenne az egóm, akkor tupíroznám, fésülgetném, és pozitívvá tenném. De megmondom őszintén... kíváncsi voltál, mi van velünk, úgyhogy akkor elmondom ezt is.” A döntés mögött az is állt, hogy Niki felismerte: a helyzet már nem a hagyományos vezetői rutinokkal kezelhető .Nem az számít, hogy szép mérleget mutassanak fel, hanem az, hogy a cég túléljen és alkalmazkodjon egy folyamatosan változó környezethez. Ezért a következő lépésként már a kiszállás lehetőségét is elkezdte komolyan mérlegelni. Az, hogy egy 30 éve működő vállalkozó ilyen őszintén és nyíltan beszél a veszteségről, a lehetséges stratégiaváltásról vagy akár a piacról való kivonulásról , komoly vezetői érettségről árulkodik. Mai környezetben pedig pontosan ez az attitűd az, ami hosszú távon is fenntarthatóvá tehet egy vállalkozást. Miért kell ma már háromhavonta újraépítened a stratégiádat? A régi világban elegendő volt éves, esetleg kétéves stratégiai ciklusokban gondolkodni . Ez ma, a jelenlegi turbulens környezetben, teljesen irreális. Forray Niki saját példáján keresztül mutatta meg: a piaci realitások már nem teszik lehetővé a hosszú távra kitartó, statikus tervezést. Folyamatos, háromhavonta frissülő stratégiai gondolkodásra van szükség. „Három havonta tervezni az ember újra.” Miért van erre szükség?Mert a külső környezet szinte hetente hoz új, előre nem látható tényezőket : beszállítói csődök, szabályozási változások, a kínai modellek nyomulása, a globális inflációs helyzet, geopolitikai kockázatok. Ezért ma már nem elég, ha a vezető csak a klasszikus, stabil alapokra épít. Rugalmas, adaptív vezetői attitűd kell , aki képes gyorsan reagálni — és akinek a csapata is képes vele együtt gyorsan mozdulni. „A hosszú távú víziót, a stratégiát, azokat a következő nagy mérföldköveket ezeket mindig újra kell tervezni rosszabb esetben, jobb esetben csak finomra kell hangolni.” Niki szerint a probléma gyökere az, hogy sok vezető még mindig túlzottan befelé néz . Ahelyett, hogy a külső környezetre dinamikusan reagálna, ragaszkodik a régi mintákhoz . Pedig ma már nem az a kérdés, hogy építed-e a cégedet , hanem az, hogy milyen gyorsan vagy képes újraépíteni azt, amikor a külső környezet ezt kikényszeríti. Ehhez pedig egy teljes szemléletváltás kell — már nem az éves pénzügyi tervek a legfontosabbak, hanem hogy a csapat mennyire képes együtt mozogni a változó környezettel. Aki erre nem képes, az lemarad. Aki igen — az még a mostani időkben is piaci előnyhöz juthat . Miért kell a vezetői önismeret a válságban is a középpontban legyen? A válság idején nemcsak a stratégián, hanem a vezető személyes önismeretén is múlik a cég túlélése . Forray Niki elmondta, hogy ő maga is újra fel kellett tegye a kérdést — egyáltalán akarja-e még ezt csinálni . A mostani időszakban ugyanis már nemcsak a piaci tényezők a kihívások , hanem az is, hogy a vezető képes-e belső stabilitást teremteni a folyamatos külső bizonytalanságban. "Akarom én ezt csinálni? Mint amikor vállalkozást indítasz, ugyanígy a vállalkozás folytatásánál is az, hogy ki vagyok, mit tudok, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim, egyáltalán mi a motivációm, megvan-e még bennem az a szenvedély, vagy esetleg kiégtem.” Ez a kérdés nemcsak elméleti. Niki nyíltan elmondta , hogy volt olyan pillanat, amikor fontolgatta, hogy akár ki is szállna a vállalkozásból. „Én lehet, hogy az egészet elengedném. Egyrészt már 30 év után nem mondom, hogy kiégtem, de lehet, hogy már nyugdíjaznám magamat.” Az is kiderült, hogy a vezetői ego milyen könnyen rossz irányba viheti a döntéseket. „Beszéltem egy barátommal, és mondom, figyelj, én lehet, hogy az egészet elengedném... És olyan érdekes volt a válasza, hogy neki az egója nem engedné meg elengedni. Hitelt venne föl, még tovább, tovább, tovább.” A kulcs tehát nem a külső kényszer, hanem az, hogy a vezető tudatosan feltegye magának a kérdést : valóban akarja-e folytatni, és ha igen, milyen feltételekkel . Nem véletlen, hogy Niki azt is kiemelte: önismeret nélkül egy vállalkozás könnyen öncélú, fenntarthatatlan erőlködéssé válhat . Ehhez az önismereti folyamathoz pedig számára fontos eszközök voltak azok a könyvek és módszerek, amelyek segítettek a saját belső állapotát is tudatosan vizsgálni — mert tudta: ha ő nincs rendben, a cég sem lesz. Miért nem tanítja meg az iskola azt, amire a vállalkozói életben a legnagyobb szükség van? A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor Niki és Attila arról beszélgettek: mennyi mindent kell ma felnőttként megtanulni, amit az iskolában sosem tanítottak meg — pedig alap lenne minden vállalkozónak . Az önismerettől kezdve a pénzügyi tudatosságig, a kommunikációtól a konfliktuskezelésig, mind olyan készségek, amelyekre a cégvezetésben minden nap szükség van — de ezek megszerzése ma is szinte kizárólag autodidakta módon történik. „Sokszor beszélgetjük mi is a barátainkkal, milyen jó lenne, hogyha az iskolában pici gyerekeknek oktatnának akár olyan dolgokat, amivel megismerik önmagukat, pszichológia, megismerik a kis társaikat, a kapcsolataikat.” A gond az, hogy ezek a készségek nélkül a vezető is, és a munkatársak is gyakran csak későn — felnőttként — szembesülnek a saját működésükkel .Ekkor pedig már sokszor komoly károkat is szenvedhet a cég vagy a csapat. „És mindezt felnőtt fejjel tanuljuk... Ugyanez a pénzügyek is. Azt sem tanítják, hogy hogyan gazdálkodj okosan, és hogyan kezeld a pénzt.” A vállalkozói élet viszont kegyetlenül gyorsan visszajelez : ha nincs pénzügyi tudatosság, nincs konfliktuskezelési képesség, nincs vezetői önismeret, akkor a legjobb üzleti terv is megbukik a gyakorlatban . Ezért is hangsúlyozta Niki, hogy felnőttként folyamatosan tanulni kell ezeket a soft skilleket . „Felnőtt korunkban vagy akár vállalkozóként megyünk el kommunikációs tanfolyamra, konfliktuskezelés tanfolyamra, előadói tanfolyamra, storytelling tanfolyamra... hogy egyáltalán ki tudjuk fejezni akár a munkatársaink előtt magunkat.” A mai világban tehát egy sikeres vezető nemcsak a szakmai tudására kell építsen , hanem arra is, hogy folyamatosan fejleszti saját önismeretét, pénzügyi intelligenciáját és emberi kapcsolódási képességeit . Enélkül nincs hosszú távú, fenntartható vállalkozás — ezt a tapasztalatot Niki saját bőrén is megtanulta. Miért nem mindegy, hogy a cégben dolgozol — vagy a cégeden? A szemléletváltás, amit Forray Niki a vállalkozásában tudatosan megvalósított: nem a cégben akart dolgozni, hanem a cégén . Ez a különbség sok vállalkozónak életmentő lehet, főleg válság idején. Ha a vezető túl mélyen ragad bele a napi operatív feladatokba , nem marad ideje és energiája arra, hogy stratégiai szinten vezesse a céget — pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. „Pont mielőtt beszélgettünk a felvétel elindítása előtt mutattam meg neked ezt a könyvet, hogy most vettem meg... És nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki is vagyok. És tényleg én mindig a szívem útját követtem, azzal nálam nem volt gond. És egy idő után kifejezetten a vállalkozáson kezdtem el dolgozni.” Ennek a szemléletnek köszönhetően ma már a cége önjáró — ez nem véletlen, hanem tudatos vezetői munka eredménye. „Ezért is tudom évek óta teljesen távolról menedzselni. Ezért önjáró a cég. Van egy kiváló csapatom, és tőlük önjáró.” De ez a működés csak akkor lehet sikeres, ha a vezető megfelelő csapatot épít maga köré , és nem fél átadni a feladatokat. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a vezető önismerettel rendelkezzen , tudja, hogy mi az ő valódi erőssége , és mikor kell stratégiai szinten irányítani , nem pedig mindenben maga dönteni. „Az a különbség szerintem az, hogy a céget építed, vagy benne dolgozol.” Aki tehát ma még a cégében van nyakig — operatív feladatokban ég, folyamatos tűzoltásban él — az válság idején szinte biztosan ellehetetlenül . Aki viszont képes a cégén dolgozni, tudatosan építi a csapatát és saját vezetői szerepét — annak van esélye stratégiai szintű túlélésre és fejlődésre is . Ez ma a vállalkozói világ egyik legfontosabb vezetői kihívása. Miért a személyiségre kell építeni a cég működését — nem csak a szakmai tudásra? A személyiség, a hozzáállás és az attitűd mennyire meghatározza a vállalkozás sikerét. Ma, amikor a környezet folyamatosan változik, nem elég csak a hard skillre — a szakmai tudásra — építeni. A cég hosszú távú sikerét az emberi oldal tartja egyben: ki milyen személyiség, hogyan viselkedik, hogyan működik csapatban. „Elég, mint a szimpatikus nagyon sokszor azért van, mert olyan, mint én. Annyira hasonlóak vagyunk. De én azt mondom, hogy úristen, csak olyat föl ne vegyek, mint amilyen én vagyok.” Ez a felismerés segít abban is, hogy a cégben valódi diverzitás jöjjön létre : különböző gondolkodásmódok, különböző erősségek. Egy csapat így tudja csak kiegyensúlyozni egymást. „Mert akkor ötletekből tele lesz a padlás, és senki nem fogja megcsinálni és megvalósítani.” A személyiségre épített cégszervezés ezért nem luxus, hanem versenyelőny . Forray Niki ezt tudatosan is alkalmazza a kiválasztási folyamatokban: „Mi használjuk nemcsak a DISC-tesztet, de a Profile XT tesztet is kiválasztásnál, és a csapatépítés során is.” Attila ehhez hozzá is tette, hogy a modern cégépítés egyik kulcsa a feladatok személyiség-alapú kiosztása — nem csak a végzettség, nem csak a tapasztalat alapján. „Van egy olyan képletem, hogy A plusz B egyenlő P. Attitude plus Behavior equals profit.” Ez a szemlélet a jövő vállalkozásépítésének alapja. Egy erős cég nem attól lesz erős, hogy milyen tanfolyamokat végzett el a vezetője , hanem attól, hogy mennyire jó emberekből épül fel a csapata , akik a helyükön vannak, a személyiségükhöz passzoló feladatokkal . Aki ma ezt nem veszi komolyan, az hosszú távon elengedi a piaci versenyt .Aki viszont tudatosan építi a csapatát a személyiség és a hozzáállás alapján, annak van esélye egy válságálló, erős cég felépítésére — még a mai, kiszámíthatatlan világban is. Amit ez a történet tanít A Forray Niki-vel készült beszélgetésből egy dolog világosan kiderült: válság idején nem a stratégia, nem az üzleti modell, még csak nem is a piac a legfontosabb tényező — hanem Te. A Te személyes állapotod, hozzáállásod, rugalmasságod. Ha a vezető nincs rendben, ha a vezető nem meri feltenni magának a legkeményebb kérdéseket, akkor bármilyen jó cég is van mögötte, előbb-utóbb szétesik . Ha viszont képes vagy szembenézni a helyzettel — akár kimondani, hogy veszteséget termeltél, akár újragondolni az egész működésedet —, akkor még ilyen időszakokban is lehetőséged van erősebben kijönni a válságból . Forray Niki példája: 50%-os forgalomkiesés , beszállítók csődjei , Temu árversenye , mínuszos év vége — és mégis talpon maradt a cég . De ami még ennél is fontosabb: közben fel merte tenni magának a legfontosabb kérdést : „Akarom én ezt még csinálni? Itt a pont, amikor új stratégiát, új utat kell építeni?” Nem minden vezető hajlandó ezt kimondani. Nem mindenki képes a saját egóját félretenni — sokan inkább eljátsszák a „minden rendben” szerepet. Csakhogy ez nem működik egy ilyen gyorsan változó világban . ❌ Ma már nem elég SWOT-ozgatni. ✅ Ma risk management kell. ❌ Ma nem elég régi minták szerint vezetni. ✅ Ma önismeret kell. ❌ Ma nem elég jó szakembernek lenni. ✅ Ma erős, hiteles vezetőnek kell lenni. És ha ezt a gondolkodásmódot beépíted a saját cégedbe, akkor nemcsak túlélni fogsz — hanem hosszú távon is erős, fenntartható vállalkozást tudsz építeni . 🎧 Hallgasd meg a teljes beszélgetést Forray Niki-vel a Magyar Business Podcastben — hogy még több konkrét példát, személyes tapasztalatot, és vállalkozói tanulságot vihess el magadnak ebből az őszinte, mély beszélgetésből. 💬 Te mit viszel magaddal Niki történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Forray Nikiről Niki már 30 éve vállalkozó, 1993-ban alapította az első vállalkozását, ami egy Betéti Társaság volt. Később létrehozott még egy Bt.-t, 2000-ben pedig összeolvadt a kettő és azóta Kft.-ként működnek, melynek neve Balloon World Hungary Kft., weboldaluk pedig az Ünnepek Áruháza és a Balloon World Hungary nevet viseli. A Santai irányzat még egész fiatal, tavaly előtt decemberben indult el. Egy 20 fős csapattal dolgozik együtt, akiket nagyon becsül és akiknek köszönheti, hogy évi 280 napot külföldön tölthet. Ez azért lehetséges, mert rengeteg munkával közel 20 évébe telt, hogy önjáróvá fejlessze a céget, ezáltal megteremtette magának a lehetőséget, hogy sok időt tölthessen utazással, külföldi tartózkodással. Forray Niki a neten Facebook LinkedIn YouTube Instagram Ünnepek Áruháza a neten Honlap Santai a neten Honlap A beszélgetés alapján készült cikkek Recap: amikor először beszélgettünk

Miért nem működik a céged nélküled? Marjai Viktor megmutatja, hogyan építs rendszert és stratégiát, ami hosszú távon is működik. << Vissza az epizódokhoz Marjai Viktor / DISC Elemzés 2025. szeptember 1. Nincs időd többet halogatni A vállalkozásod nem te vagy. És ha ezt nem érted meg időben, rámegy minden. Ez az epizód nem elméletgyűjtemény. Nincsenek nagy szavak, nincsen csili-vili marketing. Ez a beszélgetése arról szól, hogy mi tart vissza attól, hogy a céged valóban működjön – nélküled is. Marjai Viktor újra mikrofon mögött, de most nem csak a DISC miatt. Bár az is szóba kerül – mert mindig előkerül –, a hangsúly most a rendszerben gondolkodásra, a hosszú távú tervezésre és a valódi önismeretre kerül. Viktor azóta nagyot lépett: belevágott egy mentálhigiénés képzésbe, új keretrendszereket, validált teszteket tanult, és elkezdte átlátni, hogy mitől működik vagy nem működik egy vállalkozás. Ez az epizód azoknak szól, akik érzik, hogy nem jó irányba mennek . Akik nem értik, miért akadt meg a növekedés. Akik már túl vannak a pénzhajszoláson – de még nem látják, mi jön utána. Ez rólad szól. A cégedről. A gondolkodásodról. És arról, miért nem elég a lendület, ha nincs mögötte stratégia. Nem a személyiségedhez illik? Akkor nem fog működni. Miért nem tudsz tartósan bevezetni egy új szokást? Miért fut ki a lendület pár hét után? A válasz egyszerű: mert nem passzol hozzád . „Az a szokás, ami a személyiségedtől messze áll, az nagyon nehéz beépíthető.” És ez nem csak magánéleti kérdés. Ez a vállalkozásod működésének egyik legfontosabb sarokköve . Ha nem vagy tudatában annak, hogyan működsz alapból, mitől kapsz energiát, mire vagy érzékeny – akkor olyan rendszert fogsz építeni, ami veled szemben dolgozik . Ezért van az, hogy sokan belefáradnak a saját cégükbe. Nem a piac viszi őket padlóra. Saját maguk. Az önismeret nem öncélú. Ez nem pszichológiai játszótér. Ez a vállalkozásod működési alapja. A DISC, a mentálhigiénés tesztek, a konfliktuskezelési modellek – mind egy célt szolgálnak: Segítenek megérteni a működésedet, és úgy felépíteni a vállalkozásod, hogy ne önmagaddal harcolj nap mint nap. Aki ezt nem veszi komolyan, hosszú távon elveszti az irányítást. És nem azért, mert nem dolgozik eleget. Hanem azért, mert nem azt csinálja, amire építhetne. Az oktatás nem tanít meg önmagadra A legtöbb vállalkozó későn kezdi el azt, amit már rég kellett volna: önmagával foglalkozni . Nem azért, mert nem akarja. Hanem azért, mert az oktatásból ezt teljesen kihagyták . „Az oktatási rendszer nem arra épül, hogy megismerd önmagad, és ahhoz képest hozd ki a legtöbbet abból a 10–20 évből, amit a rendszerben töltesz.” A probléma nem új, de a környezet ma még jobban felnagyítja. A mesterséges intelligencia, a ChatGPT és az elérhető tudás mennyisége miatt az akadémiai lexikonfejlesztés értelmét veszítette . De közben senki nem segít abban, hogy az ember értsen önmagához . A DISC ezért üt akkorát. Mert ad egy rendszert, amiben elhelyezheted magad.Egy támpontot, amihez képest tudsz dönteni, haladni, fejlődni. Ez az „igazodási pont” nemcsak a vállalkozásra, hanem a gondolkodásra, a szokásokra, a döntéshozásra is hat . Akkor a napi operatív pörgés mindig elvisz – és nem marad időd gondolkodni . A vállalkozásod nem te vagy Ez az egyik legveszélyesebb tévedés, amiben a legtöbb vállalkozó benne él. Azt hiszi, hogy ő maga a cég. És ebből jön minden más probléma: kiégés, kontrollvesztés, növekedési plafon. „Az első nagy probléma a gondolkodásmódban az, hogy a cég az én vagyok.” Pedig egy vállalkozás nem lehet egyenlő egy emberrel.A vállalkozás rendszer . A rendszerhez pedig cél, struktúra, és egy olyan hosszú távú vízió kell, ami nem a vállalkozó aktuális élethelyzetéhez van kötve . Mert mi történik akkor, ha te változol?Ha mást akarsz, mint öt évvel ezelőtt?Ha eleged van, ha pihenni akarsz, ha kiszállnál? Ha nem készíted fel a vállalkozásodat a független működésre, akkor minden személyes hullámvölgyedet magával rántja . És ha nincs hosszú távú stratégiai irány, akkor nem tud önállóan működni .Nem tud nélküled dönteni. Nem tud fejlődni. Csak túlélni. A rendszered a stratégiai tervedből indul ki Sokan azt hiszik, hogy a vállalkozásuknak rendszert építenek. De valójában csak működnek . A cél nélküli működés viszont mindig káoszba torkollik. Marjai Viktor szerint a vállalkozás lelkét nem a napi teendők, hanem egy hosszú távú terv adja. „Ez a hosszútávú stratégiai terv a lelke az egész vállalkozásnak.” Ez nem egy Excel-táblázat.Nem éves célkitűzés.Nem kampányterv. Ez egy olyan vízió, ami évtizedes távlatban gondolkodik , és minden más ebből vezethető le: a termék, a csapat, a folyamatok, a marketing, a pénzügy. Ha ez nincs meg, akkor minden csak ad-hoc történik. A döntések nincsenek összhangban.A csapat irányt téveszt. A vállalkozó pedig elveszti a fonalat. „Ebből kéne kiinduljon minden, amit csinálsz a vállalkozásodon vagy a vállalkozásodban.” És hogy miért nincs meg a legtöbb cégnél? Mert a vállalkozók nem gondolkodnak el rajta. Naponta hoznak döntéseket. De nem látják, hogy ezek mennyire visznek közelebb vagy távolabb a víziójuktól . Ha nincs stratégiád, más dönt helyetted Sokan építenek céget úgy, hogy közben azt sem tudják, hova tartanak. Van bevétel, van működés, van pörgés – csak épp nincs mögötte vízió. Ez hosszú távon megbosszulja magát. Marjai Viktor ezért a stratégiát nem a piacból, nem is az üzleti célokból vezeti le. Hanem abból, hogy te mint ember mit akarsz kezdeni az életeddel. A stratégia nem más, mint visszafejteni azt, amit el akarsz érni.És ebből vezetni le, hogy milyen vállalkozás kell hozzá. „A vállalkozásnak is kell egy vízió. Nem elég, hogy te tudod, mit akarsz.” Ha nincs külön irány, akkor a cég leköveti a személyes hullámzásaidat. És ezzel időt, energiát, pénzt, fókuszt veszítesz. „A nagy cégek is azért működnek jól, mert hosszú távra terveznek. Nem kapkodnak. Nem reaktívak. Ők stratégiai szinten gondolkodnak.” Ez a gondolkodásmód nem csak a multiknak való. Ez a túlélés alapfeltétele. Záró tanulság – Ne hagyd, hogy mások döntsenek a vállalkozásod sorsáról Ez az adás nem arról szól, hogy mit kéne csinálnod. Hanem arról, hogy miért nem csinálod azt, amit valójában akarsz. Marjai Viktor több száz vállalkozóval beszélgetett az elmúlt években. A tapasztalata egyértelmű: A legtöbben nem tudják, miért építik a cégüket. „A kérdés az, hogy miért vállalkozol egyáltalán?” Ha erre nincs egyértelmű válaszod, akkor nem tudsz stratégiát sem építeni. És stratégia nélkül a céged nem tud rendszerként működni. Csak futsz az események után. És végül eljutsz oda, amit nem is te választottál. A megoldás nem a több munka. Nem az új eszköz. Nem a következő kampány. „Komolyan gondolod? Akkor ülj le, és dolgozd ki, mit akarsz. Ez fájni fog. De megéri.” 🎧 Hallgasd meg a teljes adást, ha te irányítani akarod a vállalkozásod – nem csak benne dolgozni. 💬 Írd meg kommentben, szerinted mi hiányzik a legtöbb magyar cégből: rendszer vagy stratégia? 🔔 Iratkozz fel, ha érdekel, hogyan gondolkodnak hosszú távon azok, akik tényleg szintet léptek. Marjai Viktorról "Kommunikációs viselkedés stílus (DISC) tanácsadóként dolgozom, 14 év multis irodista lét után tavaly lettem vállalkozó. Kezdetben a hozzám hasonló multis irodistákat segítettem, hogyan tudják a DISC módszert alkalmazni a karrierjük építésében. Ebben a témában írtam első könyvem, Főnökkezelési kézikönyv címmel. Mostanában főleg vállalkozókat támogatom Üzlet&Kommunikáció brand alatt, vállalkozás és szervezetfejlesztés témákban. ( UzletEsKommunikacio.hu ). Rendszeresen előadok a Grow with Google programjában és a MinnerAkadémi-án is elérhető képzésem." Marjai Viktor a neten Honlap LinkedIn Magyar Business

<< Vissza az epizódokhoz Szervezetpszichológia / Kertész Lilla 2024. január 8. Kertész Lilla a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte pszichológiai diplomáit és munka-és szervezetpszichológusi végzettségét. Ezt követően egy közel egy éves 'Brief coaching a vezetésben és a szervezetekben' című business coach képzéssel sajátította el a megoldás-fókuszú módszertan alkalmazását. Ez a módszertan és szemlélet azóta szerves részét képezi munkájának. 2014 óta dolgozik a szakmában, de már 13 éves korában elvégzett egy online célkitűző tanfolyamot és azóta készült a pszichológiai pályára, és arra, hogy személyiség-és szervezetfejlesztő projektekkel foglalkozhasson. 15 évesen bekerült a GE által szervezett másfél éves tehetséggondozó programba, ahol már fiatalon betekintést nyerhetett egy multinacionális vállalat működésébe, az agilis módszertanokba és a program végén üzleti angol nyelvvizsgát is szerzett. Lilla látta, hogy a coaching, a pszichológia és a képzések milyen hatással voltak rá és a környezetére és az elmúlt évek során összegyűjtött tudást és tapasztalatot szeretné az ügyfelei számára is átadni és az üzleti életükben kamatoztatni. Jelenleg Lilla startup-okat, illetve kis-és középvállalkozásokat és azok vezetőit, csapatait támogatja szervezetfejlesztési módszerekkel, tanácsadással, coaching-gal, workshopokkal. Fő témája a self-leadership (énvezetés) vagyis olyan pszichológiai stratégiák alkalmazása, melyekkel eredményesebbé és tudatosabbá válhat az életünk. Kertész Lilla szervezetpszichológus a neten Honlap1 Honlap2 Facebook LinkedIn Instagram Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz ALH Consulting / Pál Zoltán Gábor 2022. július 28. “Érettségi után - akkor jó ötletnek tűnt - autószerelőként folytatva, majd megjárva két saját egyedi fejlesztésű web áruházat, végül könyvelő lettem. Ma egy kb 50 contractor fővel dolgozó SEO ügynökségem van, ami alapvetően automatizált keretek között dolgozik 400 weboldal mögött álló 300 cégnek, miközben kb 400 m.ft. árbevételt termel. Ez a rövid verzió, a hosszú pedig túl hosszú az 500 szóhoz :) Az indok, amiért rólunk cégként nagyon sokat beszélnek, hogy remote ügynökségként mindenki home office-ban dolgozik, és gyakorlatilag teljesen automatizáltan működik a cég minden területe. Minden folyamatban amit digitálisan automatizálni lehet, vagy paraméterekkel specifikálni, hogy szoftverek dolgozzanak emberek helyett, azt megtettük / megtesszük amint lehetőség van rá, így a manuális szervezési és projektmenedzselési munkák több, mint 90%-át megszüntettük. Előbbi tette lehetővé, hogy 3 év alatt 35 millióról 400 -ra nőjünk úgy, hogy a cég vezetése jelentősen nem változott és a növekedés nem terhelte le sem a szervezetet, sem az ügyfélkör nem távozott. Miközben visszük a "boltot", jellemzően nem állunk meg egy percre sem, épp építkezünk a Pilisben, és járjuk a világot. Havi 1-2 hetet töltünk külföldön és folyamatosan fedezzük fel a minket körülvevő világot. Két kedvenc interjúim Bizniszboyz Podcast Cégépítők Podcast " Pál Zoltán Gábor a neten Facebook Instagram Magyar Business ALH Consulting a neten Honlap LinkedIn MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Systemmind Consulting Kft. / Ungvári Judit és Leon Frank 2024. június 17. "Régen a multicégek módszereiből tanultak a kis- és középvállalkozások, mi pedig mára azt tapasztaljuk, hogy a kkv szektor olyan értékeket képvisel amit egyre több nagyvállalati vezető épít be a működésébe. A multicégek szervezettsége a kkv szektor rugalmasságával és szívbéliségével ötvözve óriási versenyelőny azoknak a vezetőknek akik a Rendszerelme módszertanunkat alkalmazzák a cégükben. Két különleges nézőpontból közelítjük meg a cégfejlesztést, hogy a lehető legtöbbet hozhassuk ki a vállalkozásokból. Judit nézőpontja a hatékonyság, rendszerszemlélet, folyamatok és a cégvezetők egyéni fejlődése. Frank szenvedélye a vezetőfejlesztés és a cégkultúra fejlesztése formabontó eszközökkel. Tudjuk, hogy minden cég egyedi, és éppen ezért személyre szabott megoldásokat kínálunk, amelyek tökéletesen illeszkednek a cégek egyedi igényeihez és a cégvezetői stílusokhoz is. Célunk, hogy kis és középvállalkozóként is nagyot alkothass!" Systemmind Consulting Kft. a neten Honlap Facebook LinkedIn Instagram

<< Vissza az epizódokhoz Vállalkozás Lépésről-Lépésre - Piackutatás 2020. október 29. Vállalkozás lépésről-lépésre sorozatunk hatodik részében a Piackutatásról beszélünk.

<< Vissza az epizódokhoz .wave acceleration program / Sódar Gabriella 2023. október 23. "Sok féle munkában kipróbáltam magam, a suli szünetben fénymásolástól a multin át, egyetemi egészségügyi technológia transzfer vezetőként. Most pedig fenntartható start-upok fejlesztése a Wave programon keresztül a Kék Bolygó Alapítvány égisze alatt. Hiszek benne, hogy a rendkívül változatos múltbeli tapasztalataimnak köszönhetően sokkal jobban látom, hogy a rendszerben hol kell beavatkozni, mi kell a fejlődéshez. Egy nem régen befejezett humánökológia képzés következtében persze az is világos, hogy a fejlődés nem mindig kívánatos, illetve attól függ hogyan definiáljuk azt. Mégis van-e létjogosultsága egy fenntarthatósági célt támogató vállalkozásnak a jelenlegi gazdasági helyzetben? Azt gondolom IGEN!" .wave acceleration program a neten Honlap LinkedIn Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Kukoly Dávid / Fluid Digital 2025. május 12. A vállalkozó, aki nem akart óriást építeni Mi van akkor, ha valaki nem akar nagy lenni? Nem akar 300 milliós árbevételt. Nem akar csapatot építeni. Nem akar CEO lenni. Csak élhető vállalkozást, kontrollt, szabadságot és néha egy nyugodt, fókuszált délutánt. Kukoly Dávid tipikusan az a vállalkozó, akiről elsőre azt gondolod: ambiciózus, haladós, technológiában otthon van, marketinges agya van, és tuti, hogy skálázni akar. De nem. Vagy legalábbis nem úgy . 15 hónappal a korábbi adás után tért vissza a Magyar Business Podcastbe, és nem csak földrajzilag költözött haza Nyíregyházára – hanem vállalkozói identitásban is hazaért önmagához . Mire is jött rá ez idő alatt? „Először mindent is csinálni akartam. De amikor folyamatosan az időmből loptam, rájöttem, hogy ez így nem fenntartható. Csak az maradhat, ami közel áll hozzám – és ami eltart.” A beszélgetésben nem sikerekről, nem bevételrekordokról, és nem futó kampányokról van szó. Hanem valami sokkal érettebbről. Hogyan lehet egyszerre vállalkozni, fejlődni, embernek maradni és nem megőrülni. Ez az epizód nem csak egy újabb „vállalkozói történet”. Ez egy személyiségalapú vállalkozásfejlesztési kinyilatkoztatás . Egy útkereső vállalkozó gondolatfolyama, aki felismerte:– nem kell mindent skálázni,– nem minden ötletből kell cég,– nem kell minden áron nőni. Miközben ChatGPT-t oktat, marketing projekteket vezet, szoftvereket fejleszt, Dávid az igazi munkát önmagán végzi . És erről mesél őszintén. Stratégiai fókusz – Minden ötlet jó, de nem mindegy, melyikbe ölsz időt Egy vállalkozó soha nem ötlet hiányában szenved. A probléma nem az, hogy nincs mit csinálni. Hanem az, hogy túl sok minden van. És a legtöbb vállalkozó bele is rohan ebbe a csapdába:– Minden ötlet fontosnak tűnik.– Minden projekt lehetne „a nagy dobás”.– Minden startup-szagú gondolat skálázhatónak néz ki… papíron. Kukoly Dávid is így kezdte. Mindenre igent mondott, mindenbe belefogott. Aztán jött a valóság. „Nagyon lelkes kezdőként azt éreztem, hogy ezt is meg kell csinálni, meg azt is. Csak közben mindig onnan vettem el az időt, ami pénzt hozott.” A második év a realizálás éve lett. A felismerésé, hogy a túl sok projekt valójában visszafogja a teljesítményt. Nem visz előre, csak szétszór. Ahogy Attila frappánsan megfogalmazta: „Ha túl távol vannak egymástól az ötleteid, olyan, mintha sok kis tűz égne, de egyik sem elég meleg ahhoz, hogy bármit is megsüss rajta.” Az igazi stratégia nem az, hogy több irányba húzol. Hanem hogy eldöntöd: mire NEM mondasz igent. A fókusz ott kezdődik, amikor elkezded kaszálni a „jó ötleteket” – mert rájössz, hogy csak viszik az energiád, nem adják vissza. Dávid leállított több AI-alapú projektet is. Nem azért, mert rosszak voltak. Hanem mert nem szolgálták azt a célt, amit ő valójában el akart érni. „Működtek, de nem tudtuk őket skálázni. Nem volt értelme beletenni több időt, ha nem hoz vissza annyit, mint egy-egy jó marketing projekt.” Döntés a skálázásról – Kicsiben nagyobbat lehet nyerni? A mai vállalkozói világban van egy íratlan szabály: "növekedj vagy pusztulj" . Ha nem akarsz 10 fős csapatot, új irodát, havi 5 milliós kampányokat, akkor valamit „rosszul csinálsz” – legalábbis ezt súgja a mainstream. De mi van, ha pont ez a hiba? „Volt két AI-alapú szoftverem is. Elindítottuk, működött, fizetős ügyfelek voltak. De nem volt értelme továbbvinni. Skálázhatatlan volt számunkra, nem érte meg.” Dávid nem bukott el. Egyszerűen visszavonult a túl sok irányból , és belőtte: - Mi a core?– Mi hoz pénzt?– Mihez van természetes affinitása? A válasz: marketing kivitelezés és oktatás. Nem csilivili AI termékek. Nem újabb SaaS platform.Hanem az, amit tényleg jól csinál – és amiért fizetnek. „A 80/20 szerint néztem meg, mi adja a bevételem 80%-át. És kiderült, hogy azt a 20%-ot kell turbózni, nem az új ötleteket.” Ez nem visszalépés. Ez egy tudatos stratégiai döntés: kicsiben maximalizálni a profitot , ahelyett, hogy nagyban szórnánk az erőforrásokat. És ebben van egy vállalkozói lázadás is: nem mindenki akar startupos tempót. Nem mindenki akar milliós árbevételt, ha azzal milliós stressz is jár. Dávid „one-person marketing ügynökséget” épít. Hatékonyan, automatizálva és közben él . Nem égeti magát, nem skálázási álmokat kerget. Azt csinálja, ami működik . „Sok tanulság volt, sok mindent elrontottam. De amit tanultam, azt nem veheti el senki. Ha újra kell kezdenem, meg fogom oldani.” Ez a valódi skálázás: nem a céged méretét növeled, hanem a döntéseid minőségét. Személyiség mint stratégiai tényező – Amikor a karaktered írja az üzleti terved A legtöbb vállalkozó úgy próbál céget építeni, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a saját karakterét . Erőltetnek egy modellt, ami jól néz ki kívülről. Aztán csodálkoznak, hogy belül szétégnek. Kukoly Dávid nem akart ebbe belesétálni. Inkább leült, és megkérdezte magától:– Mi az, amit jól csinálok?– Milyen munkát élvezek tényleg ?– És mit nem akarok ? „Nagyon szerettem volna membership modellt építeni. Visszatérő bevétel, egyszer eladod, aztán csak tartod a kapcsolatot. Csak épp a személyiségemnek nem állt jól.” Dávid nem akar közösséget építeni, folyamatosan tartalmat gyártani és másoknak megfelelni. Ő deep work típus. Aki elmerül egy kampányban, egy optimalizálásban. Nem „frontvonalas arc”, hanem háttérben építkező mester. És ez a felismerés nem hátrány – hanem stratégiai előny. „Én inkább vagyok kocka marketing geek, mint influencer. Szeretek elbújni a képernyő mögé és a számokat bogarászni.” Ez az igazi vállalkozói önismeret.Nem „önfejlesztésről” szól, nem bullshit workshopokról.Hanem arról, hogy tudod, mire vagy való – és mire nem. És ha ezt nem veszed figyelembe, két dolog történik: Kiégsz egy olyan modellben, ami nem neked való. Elpazarolod azokat a területeket, amiben tényleg kiemelkedő lehetnél. A stratégia nem PowerPoint prezentációkban kezdődik. A stratégia a személyiségedből indul. Tartalomgyártás és a toxikus produktivitás – Nem kell influencernek lenned, hogy vállalkozó legyél A modern vállalkozói világ azt üvölti: „Ha nem posztolsz, nem létezel.” „Tartalom nélkül nincs márka.”„A personal brand az új valuta.” De mi van akkor, ha te utálsz posztolni? Mi van akkor, ha a tartalomgyártás nem ad energiát, hanem elvesz? „Ha érdekel valami, akkor szívesen csinálok róla tartalmat. De ha kötelező, akkor azonnal elmegy a kedvem.” Dávid nem tartalomgyártó típus. Ő marketing kivitelező. Nem influencer. És ez az a pont, ahol sok vállalkozó csúszik el. Összekeverik a marketinget az önkifejezéssel. Azt hiszik, hogy a növekedés egyenlő azzal, hogy 0-24-ben látható vagy. Közben meg a legnagyobb növekedés akkor jön, amikor épp csendben vagy és dolgozol. „A podcast például baromi jó formátum lenne, ha lenne időm csinálni. De nincs. Mert dolgozom.” Ez nem lustaság, ez tudatosság. A tartalomgyártás egy eszköz, nem kötelező penzum . A „toxikus produktivitás” pontosan ott kezdődik, amikor mindenáron csinálni kell valamit , csak azért, hogy ne maradj le. Pedig néha az az igazi fejlődés, amikor mersz nem csinálni semmit . Csak fókuszálni arra, ami valóban számít. Önismeret és pszichológiai mélység – Amikor a legnagyobb vállalkozói eszköz a saját agyad A legtöbb vállalkozó üzleti könyveket olvas. Stratégiai podcasteket hallgat. Workshopokra jár. De van egy eszköz, amit alig használunk – pedig a legnagyobb hatása van a cégünkre : A saját pszichénk. „Hat éve járok pszichológushoz. És nem a cégem lett jobb tőle – hanem én. Aztán a cégem is.” Ez nem life coaching. Nem instant motiváció. Ez kőkemény önismereti munka . Honnan jövök? Mi mozgat? Mitől kattantam be újra és újra ugyanott? És miért akarok olyat csinálni, ami valójában nem is az enyém? Dávid elkezdett mélyre menni. Jung-i archetípusokkal dolgozott, önreflexióval, karaktervizsgálattal. A cél nem az volt, hogy „önazonosabbnak” tűnjön,hanem hogy stratégiai döntéseket tudjon hozni saját magára alapozva. „Nem akarok dominálni egy szakterületen. De ha megkérdeznek, legyen olyan válaszom, amire azt mondják: na jó, ezt hallani kellett.” Az önismeret a vállalkozásban nem luxus. Nem „extra”. Nem “szép, ha van”. Ez a core engine . Ez dönti el, hogy túl fogsz-e élni, amikor mások kiégnek. Ez adja meg, mikor kell elengedni egy projektet, mikor kell nemet mondani egy ügyfélre, és mikor kell inkább lazítani, nem ráfeszülni. Dávid meditál. Transzcendentális technikával. Mert kell a rendszeres kiszakadás , hogy vissza tudjon térni. Ez nem "spiri", hanem stratégiai szintlépés: ha a gép vagy, akkor a karbantartásod nem opció. Technológiai mindset – ChatGPT nem csak AI, hanem a legjobb kollega Az AI-ról mindenki beszél. A legtöbben félnek tőle, néhányan istenítik. De nagyon kevesen használják jól. Kukoly Dávid nem fél az AI-tól. Beépítette a rendszerébe. Nem úgy, mint sokan, akik „néha ráírnak egy promptot”.Hanem napi szinten, tudatosan, célorientáltan. „ChatGPT számomra konkrétan a 2024-es év dolgozója lett. Segít, válaszol, promptolok vele. De csak akkor működik jól, ha pontosan tudod, mit akarsz tőle.” Ez a kulcs. Nem az AI lesz okos helyetted. Hanem akkor segít, ha te is okosan kommunikálsz vele. A legtöbben ott rontják el, hogy: nem adnak kontextust, nem definiálják a szerepet („role prompting”), és csodát várnak egy félmondatos utasítástól. Dávid ezzel szemben kísérletezik. A saját marketinges eseteit már konkrét prompt-stratégiákkal oldja meg. Volt, hogy ugyanazt a kérdést tízszer tette fel – tíz különböző módon. És mind a tízszer más választ kapott. „Az egésznek az a trükkje, hogy tudd, mit akarsz kihozni belőle. Ha nem tudod, a ChatGPT is csak össze-vissza beszél majd.” Ez már nem „kiegészítő” technológia. Ez core eszköz , mint egy svájci bicska, amit minden nap előveszel – csak meg kell tanulni használni . A vállalkozásban ma már nem az a kérdés, hogy használod-e az AI-t. Hanem az, hogy milyen szinten vagy benne. És Dávid példája világos: ha jól használod, egy emberként is lehet százszorosítani a hatékonyságot. Reziliencia és realitás – Az egyfős hadsereg kihívásai Egyszemélyes vállalkozónak lenni szexinek tűnik. Nincs főnök, nincs kolléga, nincs meeting. Csak te, a géped és a hatékonyság. De ez csak a felszín. A mélyben brutálisan nehéz. „Ha én kiesek, minden megáll. Ha lebetegszem, ha utazom, ha bármi történik – nincs, aki helyettesítsen.” Ez a realitás. Nincs szabadság. Nincs backup. Nincs „majd megoldja valaki” . Az idődet árulod, és az idő véges. És mégis: Dávid nem panaszkodik.Ő ezt tudatosan vállalta. Nem akar csapatot. Nem akar 30 fős ügynökséget.Mert nem az az álma. „Szívesebben elemzek beállításokat, mint hogy csapatot menedzseljek. Nem akarok HR-ozni, nem akarok kultúrát építeni – most nem.” Ez nem kicsiség. Ez fókusz.Tisztában lenni azzal, hogy mi fér bele – és mi nem. És nem elhinni, hogy „csak skálázással lehet fejlődni”. Dávid jelenleg a „one-person marketing agency” modellt viszi. Maximalizálja az outputot, automatizál, rendszerez, dokumentál. De nem akar „még egy embert”, ha azzal elveszíti a kontrollt. „Most például utazom, és viszem a laptopot. Nem ideális, de még nem találtam meg azt a második személyt, aki helyettesíthetne. Lehet, hogy nem is akarok.” Ez az önazonos vállalkozás. Nem az, amit az online guruk árulnak. Hanem az, ami működik neked – hosszú távon, emberként is. A reziliencia nem azt jelenti, hogy mindig bírod.Hanem hogy tudod: mit bírsz el – és mit nem érdemes cipelni. Profit, cashflow és magyar valóság – Mit jelent valójában jól menni? A közösségi médiában mindig az árbevétel szerepel:– „300 milliós évet zártunk!”– „50 ügyfél, 7 országban!”– „Márkánk most lépett nemzetközi piacra!” És akkor mi van? „Lehet 300 milliós árbevételed, de ha 260 millió a költséged, nem vagy előrébb. A profit az, ami számít – és erről alig beszélünk.” Dávid nem hajt az impresszív számokra. Ő profitot akar realizálni. Úgy építi a vállalkozását, hogy több maradjon a zsebében , ne a könyvelési Excelben. Ez a gondolkodás viszont szembemegy az amerikai típusú „scale first, profit later” logikával. Az Amazon, a Spotify, a Netflix – évekig veszteségesek voltak. Csakhogy ez nem a magyar valóság . „Itt nincs olyan, hogy majd egyszer eladod a céget, és jön a nagy pénz. Itt az van, hogy ha ma nem marad valami a hónap végén, akkor gáz van.” Ezért Dávid cashflow fókuszú vállalkozó . Nem „növekedésmániás”, hanem nyereségorientált. És ezzel vállalja azt is, hogy inkább kicsiben marad, de hatékonyan működik. Mert ha nem figyelsz:– többet költesz, mint kéne,– új projekteket cipelsz, amik nem hoznak,– elfelejted: az a pénz számít, amit meg is tartasz. „A profit a vállalkozás végeredménye – nem az árbevétel. De erről nem szól egy Facebook poszt sem.” A valódi siker nem a nagy számokról szól. Hanem arról, hogy te mint ember jobban élsz. Nem több Excelcellát töltesz ki – hanem több időt tölthetsz azzal, akit szeretsz. Tanulságok és önazonosság – A vállalkozás nem sprint, hanem belső játék A legtöbb vállalkozó eljut egy pontra, ahol már nem a pénz, nem az ügyfelek, nem a kampányok érdeklik – hanem az a kérdés: „Ki vagyok én ebben az egészben?” „Nagyon sokáig azt hajtottam, amit mások szerint kellett volna. Membership, startup, skálázhatóság. Csak épp nem voltam benne önazonos.” A felismerés fájdalmas, de felszabadító: Nem kell mindenkinek nagyot építenie. Nem kell mindenkinek extravertáltnak lennie.Nem kell mindenáron növekedni. A vállalkozás nem sprint . Nem az nyer, aki először ér célba – hanem az, aki nem adja fel, mert nem szakad szét útközben. „A személyiséged nem akadály. A személyiséged a térkép. Csak végre olvasni kellene róla.” Dávid rájött, hogy ő nem akar ügynökséget vezetni. Nem akar menedzselni, motiválni, riportolni. Ő csinálni akarja, szívvel. Ha pedig valami nem illik bele ebbe a képbe – megy a kukába. Ez nem egoizmus.Ez életstratégia. „A vállalkozásom azért működik, mert végre úgy működöm benne, ahogy én működöm. Nem úgy, ahogy a piac, a trendek vagy a LinkedIn mondja.” Ez az igazi üzleti szabadság: nem akkor jön el, amikor bármit megtehetsz, hanem amikor nem vagy hajlandó akármit megtenni. Stratégia egyszemélyesben – A kevesebb nem hátrány, hanem élesség A „stratégia” szó sokak fejében még mindig multiszagú. PowerPoint, évzáró meeting, csapategyeztetés, KPI-k. De mit jelent stratégiai gondolkodás akkor, amikor egyedül vagy? Nincs meeting. Nincs team. Csak a határidő, az ügyfél – meg a te energiád. „Az elmúlt év végén megnéztem, mi működik valójában. És ami nem szolgálta a fő célomat, azt elengedtem.” Ez nem vállalati racionalizálás. Ez belső rendrakás . Dávid nem csak rendszereket szűrt, hanem gondolkodásmódot váltott .– Nem abban gondolkodik, mi trendi.– Nem abban, mi lenne „skálázható”.– Hanem: mi az, ami hosszú távon működtethető általa, mint egyetlen erőforrás. „Mindent optimalizálok, ami nem én vagyok. Ami viszont hozzám kötött – azt nem adom ki. Mert ott van az érték.” Ez a tudatos kiszervezés kulcsa: nem csak azt adod ki, amit nem szeretsz – hanem azt is, amit nem neked való. Ez az, amit a legtöbb „építs céget” típusú tanácsadás figyelmen kívül hagy: egy egyszemélyes vállalkozás nem kicsi cég – hanem egy másik játék. Itt nem az a kérdés, hogyan tudsz 20%-ot növekedni.Hanem hogy hogyan tudod fenntartani a 100%-odat hosszú távon. „Ha a vállalkozásomnak én vagyok az alapja, akkor magamat kell a legjobban menedzselnem.” Stratégia egyszemélyesben? Belőled indul. A vállalkozás nem más, mint önmenedzsment extrém környezetben Ez az epizód nem a klasszikus „hogyan építs céget” sztori. Ez annak a vállalkozónak a története, aki nem akar cégvezér lenni. Nem akar exitet, nem akar befektetőt.Akar viszont fókuszt, kontrollt, profitot – és önazonosságot. Amit hazavihetsz ebből a beszélgetésből: A személyiséged nem hátrány – hanem iránytű. Ne másolni akarj modelleket, hanem testre szabni. Nem minden ötlet érdemel időt. A fókusz nem opció – stratégiai túlélési feltétel. A tartalomgyártás nem kötelező. Ha nem neked való, engedd el – a marketinged akkor is működhet. A profit fontosabb, mint az árbevétel. A pénz, ami a zsebedben marad, számít – nem a számlázott összeg. Egyedül is lehet jól csinálni. Csak ehhez rendszer, önismeret, és brutális őszinteség kell. Az AI nem varázslat – hanem erősítő. Ha tudod, mit akarsz, százszorosítja az erődet. A legnagyobb stratégád te magad vagy. Ha te nem vagy rendben, a céged se lesz az. „Most végre úgy működöm a vállalkozásomban, ahogy én működöm. Ez a valódi szabadság.” 🎧 Hallgasd meg a teljes adást, ha végre a saját utadat járnád! 💬 Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek, Kukoly Dávidról Kukoly Dávid, a Fluid Digital alapítója és a több webáruház és szoftver tulajdonosa és társ-tulajdonosa, tartalom készítő. Már több mint 10 éve tevékenykedik aktívan az online marketing iparágban B2B és B2C területen egyaránt, amelyet az utóbbi években nem csak művel, hanem oktat is több intézményben és a saját streaming felületén. Marketing szakemberként és e-kereskedőként a célja, hogy segítsen azoknak, akik szeretnék megtanulni az online marketinget a gyakorlatban. Kukoly Dávid a neten LinkedIn Fluid Digital Kft. a neten Honlap YouTube Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Szmola Roland / March.hu 2025. április 21. A kérdés, amit minden vállalkozónak fel kellene tennie Vállalkozóként gyakran hajlamosak vagyunk túlságosan fókuszálni a következő feladatra. A kampányra, a következő negyedévre, a csapatépítésre, az ügyfélszerzésre. Ritkán állunk meg, hogy tisztázzuk: tulajdonképpen mit akarunk mi ebből az egészből . A Magyar Business Podcast házigazdája, Fóris Attila egy ponton feltette azt a kérdést, amit minden vállalkozónak érdemes lenne időről időre feltenni saját magának: „Te, mint szakember, mit akarsz?” Ez nem egy motivációs idézet. Nem is stratégiai iránymeghatározás. Inkább egy tükör. Egy pontos, egyszerű mondat, ami épp azért nehéz, mert nem lehet rá automatikusan válaszolni. A vendégünk, Szmola Roland – aki tanácsadóként és mentorálóként is dolgozik cégekkel – jól ismeri azt a dilemmát, amikor a vállalkozó már nem a saját belső iránytűjét követi, hanem valamilyen elvárt szerepet próbál felépíteni. A podcastban így fogalmaz: „A kulcs, amit te mondasz, hogy te legyél jól benne. Ha valaki megpróbál egy olyan szerepet játszani, ami nem ő, az egy idő után nem fenntartható…” A beszélgetés több ponton visszatér ehhez az alapkérdéshez. Hogy kinek próbálunk megfelelni? Hogy valóban azokkal dolgozunk-e, akikkel szeretnénk? Hogy azt a vállalkozási modellt építjük-e, ami hosszú távon is fenntartható – számunkra is? „Amikor az ember érzi a zsigereiben, hogy most itt be van feszülve, hogy lehet, hogy én vagyok éppen a gátja a cégnek – és azt észre kell venni. És hagyni kell megnézni.” Roland kiemeli, hogy a legtöbb vállalkozó előbb-utóbb eléri azt a pontot, amikor újra kell értelmeznie saját szerepét. Ez nemcsak üzleti kérdés, hanem személyes is – hiszen egy cég működése gyakran tükrözi a vezetője aktuális állapotát. A beszélgetés hangvétele végig reflektív. Nem arról van szó, hogy „változz meg és csináld jobban”. Inkább arról, hogy szánj időt arra, hogy tisztázd: miért csinálod, amit csinálsz? A tempó és a külvilági nyomás sokszor eltol minket az önazonosságtól, és mire észbe kapunk, már nem az eredeti céljaink felé tartunk. A podcast epizód egy olyan gondolkodási folyamatot modellez, amelyben nincs egyetlen „jó válasz”. Viszont nagyon is van tétje annak, hogy felmerjük-e tenni magunknak az alapvető kérdéseket. Mert ha nem tesszük, mások fogják eldönteni helyettünk, hogy merre megy a vállalkozásunk – és az életünk. Stratégiai gondolkodás és döntéshozatal Minden vállalkozás egy döntéssel indul. De nem minden döntés születik tudatosan. A beszélgetés egyik alapkérdése, hogy hogyan hoz valaki olyan döntéseket, amelyek nemcsak rövid távon működnek, hanem hosszú távon is értelmet nyernek. Szmola Roland szerint sok vállalkozás elindul egy ötletből, de a következő lépések már nem épülnek szilárd alapokra. A stratégiai gondolkodás ott kezdődik, amikor a vállalkozó nemcsak reagál a piacra, hanem kezdeményez is. „Szeretnék egy olyan portfóliót építeni, ami gyakorlatilag képes a tanácsadásunkon kívül a leszállításba, akár saját termék indításába is.” – Szmola Roland Ebben a témakörben szó esik arról is, hogyan kapcsolódik az egyéni ambíció a kollektív teljesítményhez. Roland azt hangsúlyozza, hogy a stratégiai döntések akkor válnak erőteljessé, ha mögöttük ott van az a szándék is, hogy érdemi változásokat érjenek el – nemcsak cégen belül, hanem a piacon is. „Szeretnék olyan cégekbe belépni, ahol az attitűd jó, a termék jó, és van bennük olyan dinamika, amire érdemes építeni.” – Szmola Roland A beszélgetés rávilágít arra is, hogy a stratégiai gondolkodás nem feltétlenül csak az üzleti célokról szól. Legalább ennyire fontos az is, hogy milyen típusú közösséget, partnereket és rendszereket épít maga köré a vállalkozó. Olyan működési logikáról van szó, amely túlmutat a saját cégen – és hatással van az ökoszisztémára is. Roland szerint: „Azt keresem, hogy mi az, amiben értéket lehet teremteni – nem csak anyagi szempontból.” A témakör tanulsága egyértelmű: stratégiai gondolkodás nélkül a vállalkozás sodródik – és vele együtt az alapító is. De ha van vízió, és az ahhoz vezető út döntések mentén épül fel, akkor valódi mozgásteret teremthet a jövő alakítására. Az ego szerepe a vállalkozásban A vállalkozás nemcsak stratégiai döntések sorozata, hanem egyéni belső utak térképe is. Ebben a folyamatban az ego elkerülhetetlenül megjelenik – néha épít, máskor akadályoz. De vajon mikor válik hasznossá, és mikor torzítja a vezetői működést? A beszélgetés során Attila rávilágít arra, hogy az ego nem feltétlenül negatív dolog. Egy bizonyos szintig szükség van rá – főleg, amikor a vállalkozó olyan helyzetben találja magát, ahol nincs biztos kapaszkodó . „A bizonyos szituációkban fontos az ego, amikor tényleg nem tudod, hogy mi lesz, gőzöd sincs, mi fog történni… És akkor az egyetlen dolog, ami tud hajtani, az a magabiztosság. Az ego valamilyen szintű keveréke.” – Attila Szmola Roland e gondolatmenetre építve elmondja, hogy tapasztalata szerint azok a vezetők tudnak igazán hosszú távon építkezni, akik megtanulják kapcsolgatni az egójukat . Akik képesek elengedni a szerepjátékokat, és nem a látszatra, hanem a belső stabilitásra építenek. „Nagyon sokat dolgoztam különböző vezetőkkel, és azt látom, hogy kívülről nézve pár apró lépésnek tűnik, de belülről nézve ez az egész elképesztő vezetési munka.” – Roland Az ego tehát nem ellenség. Hanem egy eszköz , amit tudni kell használni – és még inkább: tudni kell félretenni. Aki mindig a saját fontosságát közvetíti, az könnyen elveszítheti a kapcsolatot a csapatával, a piaccal, vagy akár saját céljaival is. Aki viszont felismeri, mikor kell hátralépni, az hosszú távon képes építkezni. A beszélgetés rámutat: a vállalkozásban nem lehet minden döntést csak számok mentén hozni . Van, amikor a belső egyensúly, az önreflexió, és a személyes növekedés az, ami valódi versenyelőnyt jelent. „Sok mindenen keresztül juthatunk el a belső egyensúlyhoz – de amíg ez nincs meg, nem lehet jól vezetni.” – Roland A végső tanulság: az ego nem probléma – ha ismerjük, és ha nem engedjük, hogy irányítson. A valódi vezetői erő nem abban van, hogy mindig nekünk van igazunk. Hanem abban, hogy tudjuk, mikor kell hátralépni, hallgatni, és tanulni – akár önmagunktól is. Újratervezés: amikor a vállalkozó saját magát is újra kell gondolja A vállalkozói út nem lineáris. A növekedés, a stagnálás, a visszalépés és az újraindulás természetes részei az építkezésnek. A kérdés az, hogy a vezető mikor és hogyan képes felismerni: elérkezett az újratervezés ideje . Szmola Roland szerint az újratervezés egyik legnagyobb akadálya, hogy sok vállalkozó az eredeti szerepeiben ragad . Az első siker, az első működő modell, az első profitot termelő projekt könnyen válik identitássá. Innen nehéz továbblépni, még akkor is, ha a környezet már változást követelne. „Nagyon sok olyan vállalkozóval dolgoztam együtt, akik egy ponton elérték a saját kapacitásaik, fókuszuk vagy működésük korlátait. És ilyenkor nem a piac változik meg – hanem belül kell újratervezni.” – Roland Az újratervezés nemcsak üzleti szinten történik. Gyakran élethelyzetek hívják elő . Családalapítás, kiégés, tulajdonosi konfliktus, vagy akár egy piaci sokk: ezek mind olyan pontok, ahol a vezető kénytelen újragondolni, mi a fontos. És mi nem az. Attila ezt a folyamatot úgy írja le, mint egy tudatos lebontást és újjáépítést : „Megfelelő attitűd kell hozzá. Hogy változni akarok. Hogy jobb akarok lenni. Hogy megkeresem a hibákat, hogy tényleg levetkőzöm, és meztelenül kiállok: mutassátok meg, hol a probléma.” – Attila Ez nemcsak szakmai bátorságot igényel, hanem emberit is. Az újratervezés azt jelenti, hogy a vállalkozó készen áll megkérdőjelezni önmagát . A saját döntéseit, szokásait, működési mintáit. Mert csak így tud valami jobbat építeni. A beszélgetés során szóba kerül az is, hogy az újratervezés időnként az ambíció újra definiálásával is jár. Roland például nemcsak tanácsadóként akar jelen lenni, hanem konkrét vállalati szerepeket is keres – ott, ahol valódi értéket lehet teremteni. „Szeretnék egyre több olyan vállalkozásban részt venni, ahol nemcsak tanácsot adunk, hanem ténylegesen benne vagyunk a megvalósításban is.” – Szmola Roland Az újratervezés nem a kudarc jele, hanem a fejlődés kulcsa . Az a vezető, aki képes szembenézni önmagával, és újraírni a saját működését, nemcsak a cégét viszi előre – hanem a saját életminőségét is. Önismeret: a hosszú távú működés feltétele A vállalkozásépítés egyik legnagyobb félreértése, hogy azt hisszük, a sikeres vezetőnek mindig határozottnak, magabiztosnak és „készen lévőnek” kell lennie. A valóság ezzel szemben sokkal árnyaltabb. Az önismeret nem állapot – hanem folyamatos tanulási folyamat. Szmola Roland szerint az önismeret fejlődése akkor kezd igazán mélyrétegekbe hatolni, amikor a vállalkozó már nem kifelé, hanem befelé keres válaszokat. „Imádok olyan típusú emberekkel dolgozni, akik belülről kezdik átrendezni a saját döntési mechanizmusaikat.” – Szmola Roland Ez a gondolat nemcsak a vezetői fejlődésre, hanem a vállalati működés egészére is hatással van. Aki felismeri saját működési mintáit – például hogy mikor halogat, mikor túlkompenzál, mikor enged a megfelelési kényszernek – az sokkal tisztábban tud dönteni . Nem reaktívan, hanem tudatosan. Foris Attila ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozza, hogy a változás iránti nyitottság az első lépés. Aki nem akar változni, az nem fog fejlődni – bármilyen jó tanácsot is kap kívülről. A beszélgetésből kiderül, hogy az önazonos működés nem jelent passzivitást . Épp ellenkezőleg: aki tudja, hogy mikor milyen működési módja érvényes, az sokkal rugalmasabban tud alkalmazkodni a változásokhoz. A belső stabilitás adja meg azt a keretet, amiben a külső világ ingadozása nem viszi ki a fókuszt. Szmola konkrét példákat is hoz arra, amikor valaki már túl van az első vállalkozói hullámokon, és elkezd mélyebbre menni. A „hogyan döntök?” helyett a „mi alapján döntök?” válik kulcskérdéssé. Ebben a szakaszban a sikeres vállalkozók újra előveszik a korábbi tapasztalataikat – és átkeretezik azokat. „Sokszor az a legjobb, amikor valaki emlékeztet arra, amit már 5 éve tudtál – csak közben elfelejtetted.” – Roland Ez az önismereti dinamika nemcsak a vezetői döntésekre hat. Kihat a csapatépítésre, az ügyfélválasztásra, a partnerkapcsolatokra – sőt, még az életminőségre is. Önismeret nélkül nincs stabil vállalkozás . Aki nem tudja, hogy hol tart – nem tudja azt sem, merre tovább. Aki viszont hajlandó belenézni a saját tükörképébe, az olyan döntéseket tud hozni, amelyek nemcsak céget, hanem életpályát is építenek. Stratégia, mint gondolkodásmód: hosszútávúság, komplexitás, rendszerben gondolkodás Sokan azt hiszik, hogy a stratégia egy dokumentum. Egy PowerPoint prezentáció, amit évente egyszer előveszünk, majd visszatolunk a fiók mélyére. Pedig valójában a stratégia nem dokumentum, hanem gondolkodásmód. Olyan keretrendszer, amely segít eligazodni a komplex üzleti helyzetekben – és hosszú távon biztosítja, hogy ne csak „csináljunk valamit”, hanem tudjuk, miért csináljuk. Szmola Roland a beszélgetésben többször is visszatér erre a szemléletre. Nem arról beszél, hogy milyen eszközökkel kell tervezni, hanem arról, hogy hogyan lehet gondolkodni rendszerben, időtávokban, és döntési logikákban. „Én most sokkal inkább olyan típusú portfóliót építek, amiben nem csak tanácsadás van, hanem fejlesztés, digitalizáció, termékoldali hozzáadott érték is. És ez nem csak nekem épül, hanem az ökoszisztéma köré.” – Szmola Roland Ez a szemlélet túlmutat egyetlen vállalkozáson. A stratégiai gondolkodás lényege, hogy a vállalkozó nemcsak egyéni szinten, hanem rendszerszinten is képes átlátni a működését – és felismeri, hogy minden döntés egy nagyobb struktúra része. Ez különösen igaz akkor, amikor valaki több lábon akar állni, több cégben gondolkodik, vagy különböző iparágakban hoz létre összekapcsolódó projekteket. „Azért keresem azokat a cégeket, ahol a dinamika jó, mert tudom, hogy önmagában egy jó termék nem elég. Kellenek hozzá az emberek, a működési logika és a hosszú távú gondolkodás.” – Szmola Roland A stratégia tehát nemcsak a célokról szól, hanem a döntések minőségéről is. Arról, hogy a vállalkozó felismeri: nem minden növekedés pozitív, és nem minden változás előrelépés. A beszélgetésből világossá válik, hogy a sikeres vállalkozók nemcsak terveznek, hanem folyamatosan újrakeretezik a saját működésüket. Roland arra is kitér, hogy a stratégiai gondolkodás egyik legfontosabb hozadéka az időhorizont kitágítása: „Sokan azt kérdezik, mi lesz jövőre. Engem inkább az érdekel, hogy milyen rendszert építünk tíz év alatt, és hogy abban én milyen szerepet tudok betölteni.” – Szmola Roland Ez a gondolat élesen szemben áll azzal a „vállalkozói kapkodással”, ami sok cég működését jellemzi. A rövid távú célok állandó váltogatása, az azonnali eredmények hajszolása gyakran stratégiai elbizonytalanodáshoz vezet. Ezzel szemben Roland megközelítése azt hangsúlyozza: ha van vízió, akkor van út is. Még ha kanyargós is. Itt a legfőbb tanulság: a stratégia nem útvonalterv, hanem térkép. Nem tudhatjuk előre, hol lesz kanyar vagy emelkedő, de ha van egy koherens gondolkodásmódunk, akkor minden helyzethez tudunk alkalmazkodni – anélkül, hogy elveszítenénk az irányt. Piacra lépés és nemzetközi terjeszkedés A hazai piac kicsi. Egy vállalkozás fejlődése szempontjából hamar elérkezik az a pont, amikor a növekedés csak úgy tartható fenn, ha a cég kilép Magyarország határai közül. Ez azonban nemcsak üzleti döntés, hanem szemléleti váltás is. A beszélgetés során világosan körvonalazódik, hogy a nemzetközi terjeszkedés nem feltétlenül egyenes út. A vállalkozónak először meg kell értenie: Magyarország nem végcél, hanem ugródeszka . Ezt fogalmazza meg Foris Attila így: „Az első probléma az, hogy ki kell lépni Magyarországon. Úgy kell felépíteni a céget, hogy az csak idő kérdése, mert nagyon hamar eléred azt a plafont.” A nemzetközi lépés nem kizárólag az anyagi lehetőségeken múlik. Sokkal inkább azon, hogy a cégvezető képes-e kulturálisan, gondolkodásban és struktúrában alkalmazkodni az új piacokhoz. A podcastban többször is előkerül, hogy az Egyesült Államokban való megjelenés nem csupán földrajzi változást jelent, hanem radikálisan más üzleti kultúrát is. „A gond azzal van, hogy Amerikára úgy tekintenek kívülről, mint egy országra. Ez a nagy probléma. Minden állam egyedi. Úgy vannak, mintha külön országok lennének.” – Foris Attila Szmola Roland hangsúlyozza, hogy a nemzetközi piacra lépés első lépése nem feltétlenül a cégalapítás , hanem a kapcsolatok építése, a validáció, a piacismeret megszerzése. Egy-egy jól irányzott látogatás, konferencia, szakmai networking is lehet első lépés. De az alaplogika világos: ha nem gondolkodsz nemzetközi szinten, előbb-utóbb elfogy a levegő . A beszélgetésből kiderül, hogy a nemzetközi bővülés nem minden cégnek való – de aki skálázni akar, annak elkerülhetetlen. Fontos kérdés az is: milyen típusú cégekbe akar belépni a vállalkozó? Milyen szintű versenytársakkal néz szembe? „Nekem a nagy cégek helyett inkább az a középvállalati méret érdekes.” – Szmola Roland A nemzetközi piacra lépés nemcsak üzleti lehetőség, hanem önismereti út is. Felszínre hozza, hogy a vállalkozó mennyire képes elengedni a kontrollt, delegálni, új környezetben alkalmazkodni. A magyar vállalkozók számára külön kihívás, hogy a lokális gondolkodást nem lehet exportálni – csak azt, ami valós értéket teremt más kultúrákban is. A tanulság itt világos: aki piacot akar váltani, annak előbb gondolkodást kell váltania . Agilitás és mesterséges intelligencia: előny vagy kényszer? A gyorsan változó piaci környezetben a vállalkozások számára az egyik legnagyobb kérdés: hogyan tudják fenntartani a rugalmasságot úgy, hogy közben ne veszítsék el a fókuszt ? A beszélgetés során többször is felmerül az agilitás témája – nem csupán mint projektmenedzsment eszköz, hanem mint szemlélet. Szmola Roland szerint az agilitás nem technikai kérdés, hanem mentális alkalmasság arra, hogy a változásokra ne reagálni kelljen, hanem ráhangolódni lehessen. „Nagyon sok fiatal csapatot látunk, ahol az ötlet jó, a szándék megvan, de a menedzsment képessége teljesen hiányzik.” – Szmola Roland Ez a mondat pontosan rávilágít arra, hogy az agilitásnak nem a szoftverfejlesztésben van a legnagyobb szerepe, hanem ott, ahol bizonytalan, gyorsan változó környezetben kell döntéseket hozni. Az agilitás az a működésmód, amely nem akar mindent előre kontrollálni , hanem gyors, iteratív tanulási ciklusokban fejlődik. Ugyanakkor ez az agilis működés csak akkor életképes, ha mellette ott van a technológiai nyitottság is. Ez az a pont, ahol a mesterséges intelligencia kerül elő. A beszélgetésben nem kizárólag újdonságként jelenik meg az AI, hanem mint olyan eszköz, amelyet tudatosan kell integrálni a vállalkozás mindennapjaiba. „Elkezdünk olyan projekteket is, ahol konkrét AI-megoldásokat is szeretnénk kipróbálni – nem csak tanácsadás, hanem termékoldalon is.” – Szmola Roland A kulcs itt az, hogy a mesterséges intelligencia nem öncélú. A vállalkozás számára csak akkor hoz érdemi előnyt, ha valós problémára ad megoldást , és nem csak azért vezetik be, mert „mindenki ezt csinálja”. A beszélgetésből egyértelműen kirajzolódik az a gondolkodási vonal, hogy az agilitás és az AI nem egymástól független trendek, hanem egymást erősítő működési alapelvek. Az AI eszköz, az agilitás módszer – a döntés és a fókusz pedig az ember dolga marad. Tanulság: az, aki nem hajlandó tanulni, újratervezni, hibázni és korrigálni, lemarad. De aki hajlandó, az előtt egy újfajta versenyelőny nyílhat meg – nem az adatok miatt, hanem azért, mert gyorsabban és jobban értelmezi őket. Vállalati kultúra: a működés láthatatlan rendszere A beszélgetés egy pontján Szmola Roland világosan megfogalmazza: egy vállalkozás hosszú távú működése nem a stratégián, hanem a kultúrán áll vagy bukik . Ez elsőre talán túlzásnak hangzik – de minél több konkrét példát említ, annál egyértelműbbé válik az állítás súlya. A kultúra nem az, amit a falra írnak. Nem a céges értékek PowerPoint prezentációja. Hanem az, ahogyan a hétköznapokban döntések születnek, konfliktusokat kezelnek, és emberek együtt dolgoznak . „A legtöbb startupon azt látod, hogy van ötlet, van lelkesedés, de nincs mögötte működési keret. És ez előbb-utóbb szétesést okoz.” – Szmola Roland A működési keret ebben az esetben nem Excel-táblákra vagy ERP-rendszerekre utal, hanem arra a kulturális alapra, amiben az emberek képesek együttműködni. Ahol az érték nemcsak kommunikált, hanem megélt . Foris Attila ehhez kapcsolódva arról beszél, hogy a sikeres nemzetközi példák – különösen az amerikai startup-ökoszisztémában – mindig nagy hangsúlyt fektetnek a kezdeti fázisban a kultúra alakítására. Nem utólag próbálják beemelni, hanem már az alapítói szinten is jelen van. Ez azért kritikus, mert a kultúra visszahat a döntések minőségére, a hibák kezelésére, sőt: a fejlődés sebességére is . Egy olyan szervezetben, ahol a belső kommunikáció elfojtott, ahol a vezető nem vállalja a bizonytalanságot, vagy ahol a kudarc tabu, ott egyszerűen nem tud kialakulni tanulási ciklus. „A belső egyensúly és a vállalati kultúra együtt adja azt a stabilitást, ami túlélővé tesz.” – Szmola Roland Szmola hangsúlyozza, hogy sokszor nem is technikai, hanem érzelmi gátak akadályozzák a növekedést . Egy vezető nem tudja elengedni a kontrollt, nem meri kiszervezni a döntést, nem bízik a csapatban – és a rendszer beragad. A vállalati kultúra tehát nem egy HR-funkció. Hanem üzleti kérdés . És minél gyorsabban nő egy cég, annál inkább versenyelőny, ha ezt tudatosan alakítja – nem pedig hagyja, hogy „majd kialakul”. Tanulság: ha azt akarjuk, hogy egy szervezet fenntarthatóan működjön és skálázhatóvá váljon, akkor nem elég a stratégia. Kell hozzá egy olyan kultúra is, ami képes ezt megtartani és működtetni. Innováció és portfóliógondolkodás: a vállalkozói skálázás új nyelve Ahogy egy vállalkozás eléri a működési plafonját, elkerülhetetlenné válik egy kérdés: mi a következő szint? Ma már nem elég egy üzleti modellt fenntarthatóan működtetni. Egy hosszú távra tervező vállalkozó diverzifikál – többféle projektben, iparágban, technológiában is jelen van. Ez nem csupán védekezés a piaci ingadozások ellen, hanem stratégiai előny : rugalmasságot, tanulást és belépési lehetőségeket ad más piacokra. Szmola ennek mentén beszél arról is, hogy nemcsak tanácsadói szerepben, hanem operatív partnerként is szeretne részt venni cégekben. A cél: aktívan hozzájárulni a működéshez, termékfejlesztéshez, digitalizációhoz . „Szeretnék józanul árazott, menthetően effektív projekteket létrehozni, digitális és informatikai területen.” – Szmola Roland Foris Attila ehhez hozzáteszi: az innováció nem mindig azt jelenti, hogy valami forradalmit kell létrehozni. Néha a meglévő működés újragondolása is éppen elég. A hangsúly nem a technológián van, hanem a hozzáálláson: mennyire merünk máshogy nézni a megszokott folyamatokra. A beszélgetésben több példa is elhangzik olyan vállalkozókról, akik az egy lábon álló működésből egy komplex, több irányba nyitott üzleti ökoszisztémát hoztak létre – akár startup befektetéseken, akár gyártásba való beszálláson keresztül. Ez utóbbi különösen izgalmas Szmola számára: „Szeretnék gyártással kapcsolódó céggel is foglalkozni, de nem kívülről, hanem úgy, hogy benne vagyok a húsban-vérben.” – Szmola Roland Ez az attitűd egyre fontosabb: az innováció nemcsak technikai vívmányokat jelent, hanem aktív részvételt, rendszerépítést és stratégiai jelenlétet . A tanulság: a jövő vállalkozója nem terméket épít, hanem portfóliót . Olyan rendszereket, amelyek egymásra épülnek, tanulnak egymásból, és képesek reagálni a változó piaci környezetre. Ambíció és jövőkép: miért nem lehet „nyugdíjba menni” vállalkozóként? Vállalkozni nem csak szakmai döntés. Lelki és szemléleti vállalás is. Aki ezt az utat választja, az ritkán tekint úgy a karrierjére, mint valami időszakos feladatra, amit majd egyszer csak befejez. Ezt a gondolatot Szmola Roland egyetlen mondattal sűríti: „Amikor azt hallom, hogy valaki nyugdíjba akar menni, akkor kezd el meghalni.” – Szmola Roland Ez nem túlzás. Inkább rávilágítás arra, hogy a vállalkozói attitűd lényegében élethosszig tartó kíváncsiság és cselekvőképesség. Nem lehet csak úgy kikapcsolni. A beszélgetés során világosan kirajzolódik Szmola háromirányú jövőképe. Az első: egy erős, inspiráló szakmai közösség kiépítése , ahol fiatal vállalkozók, vezetők és projektgazdák együtt dolgoznak konkrét ügyeken. „Azt keresem, hogy olyan emberekkel tudjak dolgozni, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, de nálam akár sokkal fiatalabbak is – és valós ügyeket akarunk előre vinni.” – Szmola Roland A második ambíció a vállalkozás sokszínűsége . Olyan cégekben való aktív részvétel, amelyekben nemcsak tanácsadóként van jelen, hanem döntéshozóként, résztulajdonosként, fejlesztőként. A cél: a tanácsadástól a konkrét piaci megvalósításig terjedő teljes értékláncban való részvétel. A harmadik irány pedig a gyártási szektor felé való nyitás – egy ma még kevésbé kiforrott, de izgalmasan felvázolt cél. „Szeretnék más iparágban is részt venni. A gyártás az, ami most a fejemben van.” – Szmola Roland Foris Attila ebben a szakaszban egyértelműen támogatja a jövőbe mutató gondolatokat – különösen az amerikai és nemzetközi irányok fontosságát hangsúlyozza. Az üzleti világ globalizálódásával párhuzamosan a hazai piac egyszerűen nem elegendő . „A céget úgy kell felépíteni, hogy a nemzetközi lépés csak időkérdés legyen – mert nagyon hamar elérjük a plafont.” – Foris Attila Ez a szakasz lezárja a beszélgetést, de valójában egy új gondolkodás kezdete : mit jelent ma valóban hosszú távon vállalkozni? Milyen üzleti és emberi döntéseket igényel az, ha valaki nem leállni akar, hanem építeni, méghozzá évtizedes távlatban ? A végső tanulság egyértelmű: a vállalkozói vízió nem egy célállomás, hanem egy mentális izom , amit edzeni, táplálni és újraértelmezni kell – folyamatosan. Mit viszünk magunkkal ebből a beszélgetésből? Ez a beszélgetés nem egy „how-to” lista. Nem kaptunk sablonokat, sem varázsrecepteket. Ehelyett kaptunk valami sokkal értékesebbet: egy nyers, őszinte és gondolatébresztő vállalkozói párbeszédet . Foris Attila és Szmola Roland beszélgetésében a vállalkozás nem csupán céges működésként jelenik meg, hanem személyes és rendszerszintű döntések sorozataként . Olyan döntéseként, amelyeket stratégiai gondolkodás, önismeret, agilitás, piacismeret és jövőkép formál. A legfőbb tanulságok: Stratégia nélkül sodródás van. Vízió nélkül nincs valódi növekedés. Az önazonosság a hosszú távú működés alapja. A szerepjátszás ideig-óráig működik, de nem fenntartható. Az agilitás és a mesterséges intelligencia nem opció – alapfeltétel. Aki nem reagál, lemarad. Nemzetközi piacra kell lépni. A magyar piac túl kicsi a hosszú távú stabilitáshoz. Az ambíció nem „nagy szavak” kérdése – hanem a következő lépések logikája. Ez az epizód azoknak szól, akik nem csak működtetni akarják a vállalkozásukat, hanem valódi hatást elérni – üzletileg, emberileg és társadalmilag is. Hallgasd meg az epizódot, ha… vállalkozást vezetsz, és épp új szintre lépnél, döntéshelyzetben vagy, és nem tudod, merre indulj, építeni akarsz – nemcsak céget, hanem közösséget, víziót, jövőt. Oszd meg más vállalkozókkal is – mert a jó beszélgetések terjednek! Szmola Rolandról “A karrieremet olyan multinacionális vállalatoknál kezdtem, mint az ecoB International GmbH. és az E.ON. Utóbbinál eleinte a Digitális Transzformáció csapat vezetője voltam, ahol azzal foglalkoztam, hogy hogyan lehet a lean folyamatszervezést a szolgáltatóiparban is kamatoztatni. 2017 Q1-ben kért fel az E-ON CFO-ja az agilis projektre. 2018-ban vezettük be Magyaroszágon, majd a többi országban is. Ez a projekt 2020-ban fejeződött be, éppen abban az évben, amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a piacon, mint magántanácsadó. Ekkor már ismertem alapítótársamat Zsolt Janovszki -ot, aki szintén agilitással és lean menedzsmenttel foglalkozott. Már az első találkozáskor rájöttünk, hogy nagyon hasonlóak az alapértékeink, így 2020-ban együtt megalapítottuk a RI Consultingot. Egy év alatt már 20 fősre bővült a csapat és tavalyhoz képest a cégcsoport megötszörözte az árbevételét. A célom az, hogy a magyar vállalkozókat olyan agilis tanácsokkal és egyszerűen implementálható szervezetfejlesztési tippekkel ismertessem meg, amelyekkel a nyugati vállalkozásokhoz hasonló növekedési és fejlődési pályára tudnak lépni.” Szmola Roland a neten Honlap LinkedIn Magyar Business A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Ep #32 - Orientify / Dr. Török Réka 2021. június 25. "12 éve foglalkozom útkereső, pályájukat kezdő, szakot vagy szakmát váltó fiatalokkal, szüleikkel és tanáraikkal. A leggyakrabban az a kérdés jut el hozzám, hogy lehetséges-e jó pályadöntést hozni 14, 18, vagy akár 25 évesen? És később, 30 vagy 40 fölött mi alapján hozzuk meg munka szerepekkel kapcsolatos döntéseinket? Vajon (időben) jelez-e a belső iránytűnk, hogy jó helyen vagyunk-e? Elég érzékenyek vagyunk-e a jelzésekre? Van bátorságunk felvállalni a döntést vagy a váltást? Gondold át, hogy az utóbbi három hónapban melyek voltak azok a (munka)tevékenységek az életedben, amelyek örömet okoztak és energiával töltöttek fel. Írj le legalább három olyan dolgot, ami feltöltött, és igazán el tudtál mélyülni benne. Hogyha nem tudsz ilyet felsorolni vagy csak egyet találsz, akkor olvass tovább. A középiskolások egy része pályaelképzeléseiben érett és szülői vagy tanári útmutatás segítségével könnyen eligazodik a képzések és szakmák világában, határozott elképzelései vannak, az önismeretének adott szintjén. Ez azonban csak a tanulók ötödére igaz. Legtöbben nyomasztó teherként élik meg azokat a döntési helyzeteket, amelyek elsősorban az iskolarendszer sajátosságaiból adódnak: az érettségiző diákok és szülei szeme előtt az lebeg, hogy be kell jutni az egyetemre, ezért gyakran kényszer diktálta helyzet születik tudatos és megalapozott döntések helyett. Az egyetemre már bejutottak közül első évben legalább 25%-uk lemorzsolódik, és legalább ennyien nem a végzettségüknek megfelelő területen kezdenek el dolgozni. Egyrészt, mert közben a munkaerőpiac is változik, másrészt később jönnek rá, hogy mi az igazán nekik való terület. Így a későbbi életút is néhány csavarral kezdődik. Az Orientify Karrierajánló azért jött létre, hogy az épp aktuális pálya döntéshez nyújtson kapaszkodót, információt. Segít abban, hogy rálátásunk legyen a saját fejlődésünkre és tudatosabbak legyünk karrier döntéseinkben: a karrier profil teszt kitöltésével egy karrier ajánlóba csöppensz, ahol listázásra kerülnek a személyiségedhez passzoló szakterületek és a hozzá kapcsolódó képzések, rengeteg információval egy helyen. Miért a személyiségből indulunk ki? Mert a személyiségünkhöz illeszkedő szakmában sikeresebbek és elégedettebbek vagyunk. Persze sok egyéb tényező is befolyásolja a döntéseinket: milyen széles a választási paletta, biztosíthatjuk-e a választott karrierrel azt az életmódot, amelyet élni szeretnénk (család-munka egyensúly, munkaidő, fizetés), megjelennek-e szakmánk által azok az értékek, amelyekben igazán hiszünk. Ezek pedig folyton változni fognak. Lesznek átgondolásra vagy törlésre kerülő részek a karrier terveinkben? Valószínűleg igen, többször is. És ez így van jól." Dr. Török Réka a neten: Honlap LinkedIn Instagram Facebook YouTube MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz KFodorLegal / Dr. Fodor Klaudia 2022. október 13. “Dr. Fodor Klaudiának hívnak, és egy olyan ügyvéd vagyok, aki formabontóan gondolkodik a szakmájáról, aki minden ízében modern vállalkozónő, aki imádja a jogot és a szerződéseket, aki ügyvéd marketinget folytat, aki az országban egyedülálló személyességgel épít ügyvédi márkát, és aki több lábon állva, másokat inspirálva kamatoztatja tudását. 2008-ban végeztem az ELTE jogi karán summa cum laude minősítéssel, majd 2018-ban társasági jogi és cégjogi szakjogász (LLM) diplomát szereztem a Pázmány jogi karán. Három felsőfokú nyelvvizsgával először egy nemzetközi ügyvédi irodában dolgoztam, majd évekig céges jogászként, ezt követően 2018 márciusában megnyitottam a saját egyszemélyes ügyvédi irodámat, ahol azóta ügyvédként dolgozom. A szerződések szerelmese vagyok, tehát olyan ügyeket vállalok, ahol a felek autonómiája, akarata érvényesül elsősorban. Mivel hét évig Magyarország legnagyobb szerzői jogi közös jogkezelő szervezeténél, az Artisjusnál dolgoztam, ezért jelentős részben szerzői jogi ügyekben segítem az ügyfeleim, továbbá precizitással és odaadással látok el ingatlan-adásvételi ügyeket is. Első generációs értelmiségi vagyok, aki „hátszél” nélkül, teljesen egyedül hozta létre az ügyvédi praxisát. Egy ilyen praxis építéséhez elengedhetetlen - divatos szóval élve – a reziliencia, tehát a rugalmasság, a változtatás képessége. Az üzleti tervezés ezen a területen elengedhetetlen: szeretem kimondani, hogy az ügyvédi lét is egy vállalkozás, ahol okosan kell reagálni a körülményekre. Magam többször léptem vissza és terveztem újra a praxisom, legutóbb a KATA megszüntetése miatt kellett alkalmazkodnom – ahogy több ezer kis praxist folytató ügyvédnek rajtam kívül. Azt vallom, hogy mind az ügyfél ügyének intézése során, mind a stratégiai tervezés során a megoldásra kell törekedni. A célom egy hazánkban egyedülálló személyes ügyvédi brand megalkotása: a fiatalos, könnyen érthető és emberközeli ügyvéd képét építem. Fiatal jogászokat bátorítok arra, hogy kezdjenek specializálódni, bátortalan vállalkozókat, hogy vágjanak bele az ötletük megvalósításába, nőket ösztönzök arra, hogy merjenek megszólalni és higgyenek magukban. Mivel én magam is ezeket az utakat jártam be, az én számból mindez nem közhely! A közösségi médián építem a személyes márkám: az Instagram-on lakásvásárlásról beszélek a Linkedin-en pedig a szerzői jogi tartalmakat osztom meg A Youtube -ra (amire jelenleg a legkevesebb energiát fordítok) vegyesen töltöm fel a tartalmakat. Az új honlapom csak a szerzői jogi témájú ügyekben szólítja meg az ügyfeleket: https://kfodorlegal.hu/ Marketingesektől is rendszeresen kapok visszajelzést, hogy az én-márkám mennyire egyedülálló, hasznos, vidám. Ez nagyon jól esik, mert a személyes márkaépítés könnyedén jön belőlem. Sosem hittem volna, hogy az Instagram-on vagy a Youtube-on egy ügyvéd tud ügyfelet találni – és pedig tud! A marketinges szakma elismerését egy díjjal is honorálta: tavaly augusztusban a Te vagy a brand! -nél elvittem a Hónap márkaépítője -címet. Azon dolgozom, hogy az ügyvédkedés mellett kiegyensúlyozott ember, nő is maradjak, és erre tanítok másokat is. Az „Álompraxis – Ügyvédeknek” brandet arra hoztam létre, hogy az élhető ügyvédélethez adjak tippeket és az ügyvédmarketingre oktassam a kollégákat! Ősszel egy egész megvalósító tréninggel készülünk. https://www.instagram.com/alompraxis/ Vállalkozóként több lábon állok – az ügyvédi márkaépítés mellett beszédtréninget tartok, amire a többéves Toastmasters tagságom, mentori szerepem és sikeres versenyeredményeim adnak felhatalmazást. A „Monddbátran!” oldalon nyilvános beszéddel kapcsolatos tippeket osztok meg, élőben pedig tréningeket tartok. https://www.instagram.com/monddbatran/ Ősztől az ELTE-n beszédtréneri képzést kezdek, hogy diplomám is legyen arról, hogy „jól tudok beszélni”. Dr. Fodor Klaudia a neten Honlap Facebook Instagram LinkedIn YouTube MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Bemutatkozás 2020. szeptember 30. A mai részben bemutatkozik a csapat.

<< Vissza az epizódokhoz BB & Co Services Ltd | Vörös Kriszta 2024. június 3. Újrakezdésből stratégiát csinálni Vörös Kriszta története nem egy hirtelen felindulásból hozott döntéssel kezdődött. Nem menekült, nem kiégett, nem megunta Magyarországot. Egyszerűen csak tudta, hogy ha azt akarja, hogy a gyerekei nyelveken beszéljenek, világpolgárok legyenek , akkor az anyanyelvi környezet nem opció, hanem alapfeltétel. És ha ő már ott van velük, akkor miért ne építene ott is vállalkozást? Ez a gondolat lett a vezérfonal, ami Kecskeméttől Ausztriába, onnan Svájcba, majd Angliába, végül Dubajba vezette a családot. Minden új állomásnál új élet, új cégalapítás, új ügyfélkör, új piac. És mindeközben végig ott volt benne a stabilitás: a pénzügyi tudás, az üzleti érzék, és a bátorság, hogy nulláról is fel lehet építeni valamit – akárhányszor. „A pénzügy volt mindig a közös nevező – de az igazi erőm az, hogy nem félek újrakezdeni.” Ma Dubajban él, magyar ügyfeleknek segít cégindításban, befektetési stratégiákban, pénzügyi tervezésben. Emellett vállalkozókat kísér mentálisan is: accountability coach-ként felelősséget kér, motivál, és végigvisz. Nem hagyja, hogy elmaradjanak a teendők. Nem hagyja, hogy belesüppedj a halogatásba. Kriszta nem csak tanácsokat ad. Ő maga a bizonyíték arra, hogy a vállalkozásod veled együtt képes fejlődni – ha hajlandó vagy elhagyni a komfortzónádat. Ez az epizód azoknak szól, akik már érzik, hogy valami mást, valami nagyobbat akarnak. Akik tudják, hogy nem a hely számít, hanem a szándék . És akik végre el akarják hinni: bárhonnan lehet érvényesülni – ha van stratégiád. Vörös Kriszta nem országot váltott – hanem gondolkodásmódot exportált. Sokan úgy mennek külföldre, hogy ott akarnak valami teljesen újat kezdeni. De az újrakezdés nem azt jelenti, hogy letagadod, honnan jössz, és mit tudsz. Az igazi újrakezdés az, amikor a tudásodat adaptálod a helyi lehetőségekhez. Kriszta ezt csinálta. És pont ettől tudott minden országban érvényesülni. Amikor először Ausztriába költöztek, nem tudta még, hogy mi lesz. De azt tudta, hogy a pénzügyi világot ismeri. Érti a banki rendszereket, tudja, hogyan működik az adminisztráció. A nyelvtudás megvolt, a szakmai alap megvolt – már csak meg kellett találnia, kinek lehet ezzel segíteni. És megtalálta: magyaroknak segített az osztrák adó-visszaigénylésekben. „Olyan szavak ezek, az adó-visszaigénylésben, amik speciálisak. Én gyorsan megtanultam, megtetszett – és innentől mindenki kért.” Ez nem egy tudatos üzleti terv volt – hanem gyors reagálás egy helyi igényre. Kriszta felismerte, hogy ahol emberek vannak, ott problémák is vannak. És ha problémát látsz, megoldást is adhatsz – ha van hozzá szakmád. Ez a szemlélet végigkísérte a következő országokban is. Svájcban már nemcsak adóval, hanem pénzügyi tervezéssel is foglalkozott. Angliában a családi vállalkozásukon keresztül cégalapítással, könyveléssel, bérszámfejtéssel, sőt még egészségügyi témájú coachinggal is. Nem azért, mert mindentudó lenne – hanem mert minden országban újra és újra hajlandó volt tanulni, beilleszkedni, és értéket adni. Az igazi tanulság itt nem az, hogy „külföldön is lehet vállalkozni”. Hanem az, hogy nem a lokáció adja az értékedet, hanem a képességed, hogy a tudásod újrahasznosítsd. Kriszta nem „expat-feleségként” ült otthon. Nem félt attól, hogy idegen rendszerbe lép. Sőt: motiválta. Angliában például meglepte, milyen egyszerű a cégalapítás: „Tizenhárom pontból megalapítod a céget, és már indulhatsz is – ráadásul rögtön Kft formában.” Ez azt jelentette, hogy az első perctől professzionális keretek között tudtak elindulni. Nem kényszerből, hanem stratégiai szándékkal. És a tudás, amit Magyarországon szerzett – banki háttér, vállalati hitelezés, üzleti nyelv – minden országban konvertálható maradt. De csak azért, mert ő maga nem félt rugalmasan gondolkodni. Ha Ausztriában a magyar ügyfelek igényeire szabott szolgáltatás működött, akkor Svájcban már más típusú vállalkozóknak kínált mást. Ha Angliában könnyebb volt céget indítani, akkor a cégalapítást vette előre. Ma Dubajban él, ahol a pénzügyi tanácsadás mellett vállalkozóknak segít az üzlet skálázásában, vagy épp elindításában. Sokan még mindig csak a luxusra gondolnak, ha Dubajt hallják. Kriszta viszont a lehetőséget látta: „Azért jó itt lenni, mert annyira nyitottak az emberek a vállalkozásokra, meg az új ötletekre, hogy biztos fogsz találni valamit, amire igény van.” Ez a mondat kulcs. Ez a vállalkozói szemlélet. Nem kifogást keresni, nem félni a rendszertől, hanem felismerni, hol van rés a piacon , és hogyan lehet odatenni egy jól csomagolt, profi szolgáltatást. Kriszta történetéből az jön át: a pénzügyi tudás nemcsak egy karrierút – hanem egy túlélőkészlet. Egy olyan skillkészlet, amit – ha vállalkozó vagy – bárhol kamatoztatni tudsz. Nem kell minden új helyen új szakmát tanulni. Elég, ha megtanulod újként eladni azt, amit már tudsz. Nemzetközi vállalkozás? Igen, de először nézz a tükörbe Sokan romantikus álomként tekintenek a nemzetközi piacra lépésre. Külföld, szabadság, új lehetőségek – csak épp arra nem készülnek fel, hogy az üzleti környezet minden országban más szabályokkal, ritmusokkal és buktatókkal jár.Vörös Kriszta ezt első kézből tapasztalta meg. Nem tankönyvből tanulta, hanem négy ország vállalkozási rendszerén keresztül. „Ausztriában nagyon stabil volt a gazdasági környezet, a szabályozás világos, kockás, tudtad, mit kell csinálni.” Ez egyszerre adott biztonságot és kötöttséget. Cégalapításhoz több tőke kellett, de a működés átlátható volt. Viszont a rugalmasság hiányzott. Svájc hasonló: precizitás, stabilitás, de több rejtett adóval és lassú adminisztrációval. Anglia teljesen más világ volt. Ez a gyors indulás lehetősége csábító, de ott más típusú üzleti kultúrában kell érvényesülni: nyitottság, dinamizmus, de nagy a verseny, és nem elég jónak lenni – láthatónak is kell lenni. És akkor jön Dubaj. Ahol egyszerre van jelen a nyugati vállalkozói szemlélet és a keleti vallási-kulturális háttér . „Most volt a Ramadán, utána kilenc nap ünnep, aztán a 75 éve nem látott eső – és a kormányhivatalok napokig zárva.” Vállalkozóként ehhez nem elég alkalmazkodni. Ezt előre be kell építened a stratégiádba. Kriszta tapasztalata világos: nem létezik tökéletes rendszer. Mindenhol lesz, ami jobb és lesz, ami nehezebb, mint otthon. A kérdés az: felkészültél-e mentálisan és üzletileg is arra, amit egy új piac kér tőled? Társad van benne – vagy csak tűr? Ez mindent eldönt Egy vállalkozásnál rengeteget beszélünk stratégiáról, vízióról, célokról. De ritkán beszélünk arról, hogy a döntéseinket ki viszi tovább velünk. Egy külföldi költözésnél, új vállalkozás indításánál vagy teljes újratervezésnél nemcsak a piac számít – hanem az is, hogy a társad partner vagy akadály. Vörös Kriszta vállaltan szerencsés: „Tényleg olyan férjem van, aki mindenben támogat, minden ötletet együtt valósítunk meg.” Ez a hozzáállás nemcsak személyes szinten fontos, hanem vállalkozói stabilitást is ad. Hiszen ha valaki melletted van minden döntésnél, akkor nem egyedül kell cipelni a bizonytalanságot. Ők együtt mentek Ausztriába, Svájcba, Angliába, majd Dubajba is. Nem úgy, hogy „egyikük dolgozik, másikuk alkalmazkodik” – hanem úgy, hogy közösen gondolkodtak, vállalkozást építettek, és egymást erősítették. A férje most online dolgozik, így földrajzilag is rugalmasan tudnak működni. De nemcsak az online térre korlátozódnak: Dubajban épp azt fontolgatja, hogy padel oktatóként offline is új útra lép. Kriszta szerint ez teljesen érthető: „Sokszor ez van, aki online dolgozik, az előbb-utóbb vágyna valami fizikaira. Egy ügyfelem például elment egy hotelbe csak azért dolgozni, hogy ne mindig otthon legyen.” Ez a gondolkodásmód alapjaiban különbözteti meg a „kísérő” partnert az „együttműködő” partnertől. Az egyik csak tűri a vállalkozói döntéseket. A másik aktívan formálja és támogatja azokat. Ha külföldre lépsz, ha vállalkozást építesz, ha új életet kezdesz: nem mindegy, hogy egyedül húzod vagy ketten viszitek. Ha a gyerekeid több nyelven beszélnek, neked is máshogy kell vállalkoznod A legtöbb család nyelviskolákban és magántanárokban gondolkodik. Vörös Kriszta inkább országot váltott. Nem kampányszerű nyelvtanulást akart, hanem anyanyelvi környezetet. Nem csak a gyerekeinek, hanem magának is. És ez a szemlélet nemcsak szülőként, hanem vállalkozóként is új horizontokat nyitott meg számára. „A mániám a nyelvtanulás. Már munka mellett is tanítottam németet, üzleti angolt, de ez csak hobbiból volt.” A gyerekei nyelvi fejlődése viszont új szintre emelte ezt a szenvedélyt. Mert nemcsak azt akarta, hogy „tanuljanak”, hanem azt, hogy használjanak nyelveket. És tudta: ez csak akkor működik, ha a mindennapjaik részévé válik. Ha az iskola, a bolt, a sport, a barátok – minden idegen nyelven zajlik. Ezért indultak el. Előbb német nyelvterületre: Ausztria, Svájc.Amikor pedig az már ment, jött az új cél: „Akkor most angolul is meg akarok tanulni.” És mentek Angliába. Ez nem csak nyelvi döntés volt – üzleti pozicionálás is. Hiszen Kriszta tudta, hogy egy új nyelvi környezet új vállalkozási lehetőségeket is nyit. A gyerekek gyorsan alkalmazkodtak. De ő sem maradt le: játékos foglalkozásokat szervezett, helyi anyukákkal és családokkal hálózatot épített, minden országban megtalálta a módját, hogy az anyanyelvi közegben ő is értéket adjon. Ez nemcsak elhivatottság, hanem stratégiai gondolkodás. Mert ahol más a nyelv, ott más a gondolkodás, más a vásárlási logika, más a partneri kommunikáció. Kriszta már évekkel ezelőtt elkezdte építeni azt a fajta multikulturális érzékenységet, ami ma alapfeltétele egy nemzetközi vállalkozás sikerének. Találd meg a rést – és csinálj belőle üzletet A sikeres vállalkozók nem terméket árulnak. Problémát oldanak meg. Ez Vörös Kriszta egyik legfontosabb – bár ki nem mondott – működési elve. Bárhová költöztek, nem az volt a kérdés, hogy ő mit akar csinálni , hanem hogy a helyi közösségnek mire van szüksége. Ausztriában ez gyorsan világossá vált. A magyarok küzdöttek az adó-visszaigényléssel – nyelvi akadály, adminisztratív káosz, ismeretlen szabályok. „Ott volt a nyelvtudás, szakmai ismeret, és azok olyan szavak voltak, amik speciálisak. Megtanultam, megtetszett – és onnantól mindenki jött.” Így lett Krisztából nem csak új lakos, hanem egy nélkülözhetetlen szolgáltató – csak azért, mert meglátta a rést. Svájcban szintén pénzügyi területen mozgott, de ott már szofisztikáltabb tanácsadói szerepet is vitt , nemcsak ügyintézőként. Ismét alkalmazkodott, felmérte a lehetőségeket, és nem próbálta mindenáron ugyanazt eladni , amit előtte – hanem kérdezett, megfigyelt, és újrapozicionált. Angliában pedig már nem csak szolgáltatott, hanem teljes rendszert épített ki . Cégalapítástól kezdve a könyvelésen át a bérszámfejtésig, komplex pénzügyi szolgáltatást adott vállalkozóknak. Ez nem működött volna, ha nem ismeri fel, hogy az ottani környezet egyszerűbb, gyorsabb – de precíz és versenyalapú. Kriszta példája világos: a vállalkozói rugalmasság nem azt jelenti, hogy mindent bevállalsz. Hanem azt, hogy minden helyen mást vállalsz be – attól függően, mire van ott szükség. Ez a fajta piaci érzék különbözteti meg a sodródó külföldieket a stratégiai gondolkodású vállalkozóktól. Aki mindig ugyanazt árulja, az hamar falba ütközik. De aki a helyi igényhez igazítja a tudását , annak minden új ország új lehetőség. Dubaj nem álom – hanem lehetőség, ha vállalkozó vagy Sokan Dubajt csak a felszínen ismerik: fényűzés, felhőkarcolók, gyorsan meggazdagodott külföldiek. Vörös Kriszta viszont a lehetőséget látja benne – vállalkozói szemmel. Dubaj nemcsak kulturálisan különleges, hanem üzletileg is kivételesen nyitott. És nem csak a helyiek nyitottak – hanem a rendszer is: szabályozás, hozzáállás, közösség. Kriszta itt sem csak beilleszkedni akar. Hanem értéket teremteni. A helyi magyar közösségnek segít cégalapításban, befektetésekben, ingatlanügyekben, pénzügyi tervezésben , és emellett ott van az új szerepköre is: accountability coaching . Ez nem tréning. Ez nem motivációs beszéd. Ez felelősségre vonás. „Azt mondták rám, hogy olyan vagyok, mint egy felügyelő – ha nincs kész, addig nyomom, amíg kész nem lesz.” Ebben a kultúrában, ahol a lehetőségek gyorsan jönnek és mennek, ez a fajta következetesség ritka és értékes. Kriszta nemcsak segít elindulni – hanem végig is viszi az ügyfeleit a megvalósításon. A beszélgetésből egyértelműen kiderül: Dubajban más a tempó, de a vállalkozói gondolkodás ugyanúgy működik . A piac keresi az újat, a friss ötleteket, a külföldiek pedig be tudnak kapcsolódni – ha van mit adniuk. Kriszta pedig ad. Tudást, rendszert, fókuszt – és ami a legfontosabb: jelenlétet. Mert egy dolog elindulni Dubajban. És teljesen más ténylegesen működő vállalkozást építeni benne. Vallás, kultúra, üzlet – hogyan lehet mindezek között vállalkozni? Vállalkozóként nemcsak a pénzügyi rendszert kell ismerned, hanem a kulturális működést is. Dubaj esetében ez különösen igaz. A város egyedi ötvözete a tradicionális iszlám világnak és a modern, üzletre épülő, nyugati logikának – ezt sokan kívülről nem értik.Vörös Kriszta viszont bennfentesként tapasztalja, mit jelent ez a gyakorlatban. A hivatalok zárva tartanak, az ügyintézés megáll – és erre stratégiát kell építeni. A Ramadánt ráadásul egy kilencnapos ünnep követte, majd jött az évtizedek óta nem látott esőzés, ami ismét napokra megbénította a várost. Ha nem tudsz gyorsan alkalmazkodni, lecsúszol a lehetőségekről. Kriszta viszont nem panaszkodik. Hanem figyel, ért, és reagál. „Nagyon toleránsak. Oké, muszlim vallás van, de senki nem mondja, hogy vegyél fel kendőt.” A vallási szabályok ott vannak – de nem korlátoznak, ha tisztelettel viszonyulsz hozzájuk. Sőt, az expat-közösség túlnyomó többsége nem emirátusi , így egyfajta globális együttélés alakult ki. Amerikaiak, németek, indiaiak, pakisztániak – és igen, rengeteg magyar is. Ez a kulturális sokszínűség nem hátrány, hanem üzleti lehetőség. Ha tudsz alkalmazkodni. Ha nem próbálsz „átformálni” egy rendszert, hanem megtanulod benne a saját utadat megtalálni. Kriszta ebben erős. Nem áll szemben a struktúrákkal – hanem beleilleszti a vállalkozását azokba. Ettől működik. Ettől hiteles. És ettől tud másokat is vezetni a dubaji útjukon. Online vállalkozás? Igen. De nem mindenáron. A COVID után sok vállalkozó euforikusan állt át az online működésre. Végre nincs iroda, nincs dugó, nincs fix helyhez kötöttség. De most, pár év távlatából egyre többen érzik: valami hiányzik. Az emberi kontaktus. A fizikai tér. A mozgás. A valódi jelenlét. Vörös Kriszta is egy online működésre berendezkedett vállalkozó – de pontosan látja a korlátokat. A férje például teljesen online dolgozik, „így mindegy, hogy hol vannak”. Ez adja meg nekik a szabadságot a költözésekhez, rugalmassághoz. De ez a szabadság nem mindig elég. „Most mondta, hogy lehet, szívesen elmenne valamit még így offline dolgozni.” A vágy az offline irányba nem gyengeség – hanem természetes emberi igény. Kriszta ezt nemcsak a férjénél látja, hanem az ügyfeleinél is. Egyikük például fitness oktatóként online dolgozik, mégis elment egy hotelbe csak azért, hogy kicsit más környezetből dolgozhasson . Ez az új igény: a hibrid vállalkozás . Ahol az online adja a struktúrát és a szabadságot, az offline pedig az élményt, a kapcsolatot és az inspirációt. Kriszta a saját bőrén is tapasztalta ezt: „A hétvégén kipróbáltam a padelt. Régen versenyszerűen teniszeztem, és ez nagyon hasonlít. Nagyon tetszett.” A mozgás, az új élmény, a közösség – ezek nem csak szórakozási formák, hanem a vállalkozói kiégés ellenszerei is. Mert bármilyen digitális rendszert építesz, végső soron emberként működsz benne. És néha nem új stratégia kell – hanem egy kicsit több oxigén, mozgás és valódi találkozás. Amíg nem számoltatsz, csak halogatsz A legtöbb vállalkozó nem azért nem halad, mert nincs ötlete – hanem mert nincs, aki számon kérje. Ez a felismerés vezette Vörös Krisztát ahhoz, hogy a pénzügyi tanácsadás mellé egy új szerepet is felépítsen: accountability coach lett . De mit is jelent ez pontosan? Nem hagyja, hogy a feladatok csak a naptárban maradjanak. Nem fogadja el a „ma nem volt időm” kifogásokat. És nem dől hátra, ha valaki késett egy határidővel. Az accountability nem motivációs beszéd. Ez kontroll. Nem arról szól, hogy „hajrá, menni fog”, hanem arról, hogy csináld meg, és utána beszélünk . Ez a mentalitás rendkívül ritka – és ezért olyan hatékony. Kriszta olyan vállalkozókkal dolgozik, akiknek már van termékük, szolgáltatásuk, céljuk. Csak épp megakadnak a saját fejükben. Halogatnak, elcsúsznak, túlgondolnak.Ő nem tanácsot ad, hanem rendszert és folyamatos visszacsatolást . Ha kell, hetente, ha kell, naponta. Ez nem kényelmes – de hatásos. „Mondta az egyik ügyfelem, hogy csak azért halad, mert tudja, hogy úgyis rákérdezek.” Ez az accountability lényege. Külső nyomás, ami belső struktúrát teremt. A vállalkozói szabadság veszélye, hogy senki nem kér számon. Kriszta pont ezt tölti be: a külső szem, aki miatt nem lehet csak úgy „elengedni a hetet”. Mert ha nincs következetesség, nincs eredmény. Ha nincs eredmény, nincs fejlődés. És ha nincs fejlődés, akkor csak elfoglalod magad – de nem építesz vállalkozást. Ha mozdulsz, nősz – ha maradsz, zsugorodsz Sokan azt hiszik, a stabilitás azt jelenti, hogy egy helyben vagy. Vörös Kriszta szerint épp az ellenkezője igaz: a valódi stabilitás belül épül – és csak akkor nő, ha mersz mozdulni. Négy ország. Négy újrakezdés. Négy teljesen különböző vállalkozási környezet. És mégis: a pénzügyi tudás, a nyelvi érzékenység, a stratégiai rugalmasság mindenhol működött. Nem varázslat, hanem tudatos építkezés. „Nem tudtam, hogy mi lesz, csak azt, hogy mit tudok, és hogy miért akarjuk.” Ez a mondat a kulcs. Nem az előreláthatóság volt a hajtóerő, hanem az irány, a szándék és a készség, hogy menet közben tanul. Aki mindig „biztosra” akar menni, az ritkán indul el. Kriszta viszont elindult, és közben épített – nem utána. A gyerekek közben három nyelven beszélnek. A férjével vállalkozói és emberi szövetségben működnek. A szolgáltatásai mára több országot átfognak, és olyan ügyfeleket vonzanak, akik nem csak tanácsot kérnek – hanem rendszert, kontrollt és eredményt. Végső soron Kriszta nem arról szól, hogy „költözz el, és majd jobb lesz”. Hanem arról, hogy ne maradj ott, ahol már kinőtted magad. És ha elindulsz, ne csak túlélj – építs , tanulj, alkalmazkodj, és építs fel egy olyan vállalkozást, ami bárhol megáll a lábán. Mert nem a földrajz tartja meg – hanem a gondolkodásmódod. A vállalkozásod mindig veled van – ha nem félsz újragondolni Vörös Kriszta története nem arról szól, hogyan kell túlélni külföldön. Hanem arról, hogyan lehet stratégiai döntésekkel fejlődni bárhol a világon. Nem az volt a célja, hogy „valahol jobb legyen”, hanem hogy a saját értékeit és tudását ott is érvényesíteni tudja, ahol a játékszabályok teljesen mások. Ez az epizód nem csak azoknak szól, akik épp külföldre készülnek. Hanem mindenkinek, aki már érzi: 🔹 kinőtte a jelenlegi környezetét, 🔹 halogatja az előrelépést, 🔹 vagy épp hiányzik belőle az a „külső nyomás”, ami rendszerbe tereli a vállalkozását. Kriszta példája azt mutatja, hogy a mozgás nem bizonytalanságot, hanem lehetőséget jelent – ha kész vagy tanulni, alkalmazkodni, és elismerni: néha egy másik ország adja meg azt a lendületet, amit otthon már nem találsz meg. És ha közben van melletted valaki, aki számonkér, visszacsatol, tartja veled az irányt , akkor abból nem csak egy új élet lesz – hanem egy fenntartható vállalkozás. 👉 Hallgasd meg a teljes adást, ha kíváncsi vagy, hogyan építhető újra és újra egy vállalkozás pénzügyi tudással, emberi rugalmassággal és stratégiai gondolkodással – akár négy országon keresztül. Vörös Krisztáról "Eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok, és ennek keretén belül voltam vállalati hitelező, biztosítós, pénzügyi tervező, könyvelő, bérszámfejtő, pénzügyi vezető, üzleti tanácsadó, kommunikátor, fordító, tolmács. És mindezt több országon keresztülívelő módon: Magyarország után Ausztriába költöztünk, aztán Svájcba vezetett az utunk, majd Angliában folytattuk életünket a férjemmel és két fiammal, és 2023 októbere óta Dubaion állomásozunk. Minden országban igyekeztem segíteni az ott élő magyarokat, mivel a nyelvtudásom és szakmai tudásom alapján elkelt a segítség adóbevallás, letelepedés, munkakeresés, pénzügyek és vízum terén. Angliában már rögtön az elejétől kezdve a saját cégünkön keresztül dolgoztam pénzügyi területen. Most már Dubaiban vagyunk, itt egyelőre az angol cégemen keresztül ajánló partnerként dolgozom számos etikus és nagy tapasztalattal rendelkező cégalapító céggel és ingatlanos cégekkel. Emellett befektetőket keresek vállalkozásoknak és összekötöm a magyar cégeket könyvelő irodákkal és egyéb szolgáltató cégekkel. A vállalkozókat egy itteni klubba is be tudom vezetni, valamint van még egy terület, ami a szívem csücske, ez pedig a vállalkozók egészsége. Mert a stressz, az évek, a környezet megtépázzák a vállalkozókat különösen, és abban segítek, hogy a test, a sejtek belülről teljesen újjá épüljenek max 7 hónapon belül, akár szívinfarktus vagy stroke után, vagy még inkább megelőzés céljából. Dubainak sokféle arca van, szívesen segítek megismerni, itt boldogulni, üzletileg és egészségileg egyaránt." Vörös Kriszta a neten Facebook LinkedIn Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Volteum / Tóth Zsófia 2022. december 29. "A Volteum társalapítója és CEO-ja vagyok. A Volteum három más alapítótársammal egyetem alatt indítottuk el 2020-ban, és azóta építjük a startupunkat. A Volteum vállalkozásoknak segít elektromos jármű flottáikat üzemeltetni, ezáltal nagymértékben spórolunk meg számukra időt és pénzt. 2022 elején a világ egyik legnagyobb korai fázisú befektetője, az amerikai Techstars befektetett a Volteumba, majd a torinói 3-hónapos akcelerációs programjába is bekerült a csapat a világ 12 legjobb mobilitási startupja közé. Jelenleg zárjuk a seed befektetési körünket, amelyben Magyarország legjobb kockázati tőke befektetői és legsikeresebb startup alapítói is részt vesznek." Tóth Zsófia a neten LinkedIn Google MagyarBusiness Volentum a neten Honlap LinkedIn Instagram Facebook MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Benefit Barcode Inc. / Jáger László 2023. október 2. A plasztik végjátéka – és ami utána jött Jáger László , a Benefit Barcode Inc. alapítója. Ő az a típusú vállalkozó, aki még a 80-as években képeslapokat árult , majd a 90-es évek reklámpiaci robbanásából, MLM-ből, direkt marketingből, plasztikkártyás lojalitásrendszerekből épített fel egy stabil üzleti modellt. Majd jött a technológia, vele együtt az okostelefonok és a piac, ami egyszerűen elkezdte lesöpörni a fizikait a digitális javára . És nem, nem az történt, hogy összeomlott a vállalkozás. Hanem az, hogy újra kellett építeni – nulláról. A Benefit Barcode ma egy többmillió dolláros technológiai platform , amely digitális rajongói termékekkel, virtuális kedvezménykártyákkal, hibrid lojalitásmegoldásokkal dolgozik – nemcsak szakszervezeteknek, hanem influenszereknek, alapítványoknak, sztároknak. A magyar piac ehhez már rég szűk. Ezért a cég Kaliforniából skáláz globálisan . Ebben az epizódban László arról mesél, hogyan hozott meg egy visszafordíthatatlan döntést: mindent feltett az új rendszerre, és ezzel lehetővé tette, hogy a cég egy teljesen új szintre lépjen. Megmutatja, mi történik akkor, amikor valaki kész elengedni a múltat, hogy valódi növekedés indulhasson el. „A siker kulcsa? Hozd magad olyan helyzetbe, ahonnan nincs visszaút.” Egy vállalkozó őszinte visszatekintése arra, hogyan ölte meg a technológia a régi modellt – és mit tett, hogy ne csak túléljen, hanem újra építsen valami működőt. Nincs tovább: amikor a piac nemet mond a régi működésre „40 évesen büszkén tettem az asztalra a 200 plasztikkártyás referenciakupacot – a húszéves vevőm meg annyit mondott: ezért halnak meg a teknősök.” Ez volt az a pillanat, amikor László számára végérvényesen világossá vált: vége a régi játéknak. Amit addig stabil üzleti modellnek hitt, hirtelen szimbóluma lett a környezetszennyezésnek, a túlhaladott gondolkodásnak, a „régi világnak”. A probléma nem a termék volt. Nem is az ügyfélkör. A technológiai fejlődés, az okostelefonok elterjedése és a generációváltás úgy söpörte el a plasztikalapú lojalitásrendszereket, mint a papírtérképeket a Google Maps. A partnerek már mást kértek. Olyat, amire a cég nem volt felkészülve. És László feltett egy egyszerű kérdést: „Mi van akkor, ha nem én vagyok lemaradva, hanem az egész rendszerem?” Elkezdtek visszajelzéseket gyűjteni. Figyelték, mit kérnek a partnerek, milyen funkciók hiányoznak, hol akad el a konverzió . A lista nőtt. A türelem fogyott. A plasztikkártya hegyek már nem bizonyították az értéket – inkább nevetségessé tették az egészet a fiatalabb célcsoport szemében. És itt jön a vállalkozói fordulópont: nem hagyta veszni az egészet. Inkább elkezdett fejleszteni. 150 milliós árajánlatot kaptak az első IT-fejlesztésre, ami akkor még értelmezhetetlen összegnek tűnt . De nem álltak meg. Ma már 2 millió dollárnál tart a beruházás , és László szerint még félmillió kell, mire teljes lesz a rendszer. Ez az, amikor a technológia nemcsak új lehetőség, hanem kényszer . A kérdés már nem az, hogy érdemes-e váltani. Hanem az, hogy ha nem teszed meg – meddig élsz túl a régi rendszereddel. A fordulópont: amikor a plasztik már nem menő, hanem ciki Jáger László vállalkozói útja évtizedekig egyetlen dologra épült: a fizikai jelenlétre. Konkrétan: a plasztikkártyákra. Több mint 15 éven keresztül működött ez a modell. László és csapata lojalitás- és tagsági rendszereket épített közösségeknek, szakszervezeteknek, alapítványoknak, egyesületeknek . Mindenki plasztikkártyát akart – ez volt a hozzáférés eszköze, a lojalitás szimbóluma, a fizikai bizalom tárgya. Egy idő után viszont egyre kevesebben értették, miért kéne még mindig műanyagot nyomtatni. „Amikor 40 évesen kitettem egy 20 éves ifjú hölgy elé, egy kupac kártyát, mit mondott? Jézus Mária, hát ezért halnak meg a teknősök az óceánban.” Ez a pillanat sok mindent elindított benne. Nemcsak egy vélemény volt, hanem egy korszakhatár. Egyértelmű jele annak, hogy a világ — és ezzel együtt az ügyfelek elvárásai — visszafordíthatatlanul megváltoztak. A technológia, az okostelefonok, az új generációk gondolkodása elkezdte kiszorítani a fizikai eszközöket . Már nem volt vagány, ha valaki 40 kártyát hurcolt magával. Környezetszennyező. Idejétmúlt. „...ahogy haladt elő a technika, és azokat lehetett digitalizálni, rájöttünk, hogy előre kell menekülni.” Ez nem egy tudatos, hosszú távra felépített stratégia volt eleinte. Inkább egy kényszerhelyzet : ha nem reagálnak, egyszerűen eltűnnek a piacról. A régi ügyfelek is változtak. Már a tárgyalásokon sem úgy reagáltak, mint korábban. Egyre többször kapták meg azt, hogy: „ez már nem elég” . A vállalkozói reflex ilyenkor az, hogy gyűjtöd az igényeket, és azt mondod: „ma még nincs, de holnap lehet.” És amikor ez a „nincs még” lista már hosszabb, mint az „amit tudunk” lista – ott valami radikálisan új kell. És itt jött a valódi fordulat: komoly IT-fejlesztésbe kezdtek. Kértek ajánlatokat, eleinte 150 millió forintos összeggel szembesültek, ami akkoriban döbbenetesnek tűnt. Ő maga is elismeri: ha előre tudták volna, mekkora falat lesz ez az egész, lehet, hogy el sem kezdik. „Ha akkor tudtuk volna... lehet, hogy kétszer meggondoljuk, hogy belevágunk.” Mégis belevágtak. Mert László szerint a siker kulcsa pont az : Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út, és akkor vagy sikerre jutsz, vagy elbuksz — de visszafelé nem fogsz tudni menni. A régi rendszer nem egyik napról a másikra szűnt meg. De az ügyfelek reakciói, a piaci visszajelzések és az új generációk igényei együtt brutálisan jelezték: ideje váltani. Miért túl kicsi a magyar piac? A globális skálázás kényszere A Benefit Barcode Inc. nem véletlenül tette át működése súlypontját Magyarországról Kaliforniába . László kimondja: a magyar piac egyszerűen nem elég . Nem azért, mert ne lenne benne érték. Hanem mert földrajzilag, demográfiailag, fogyasztói szokások szempontjából korlátos . Ez pedig egy digitális platform számára, amely skálázódásra épít, halálos ítélet lehet. „Ez a magyar piac túl kicsi… a befektetőink látták, tudták az üzleti tervünkben, és ez van leírva, hogy a magyar piacról azt nem tudjuk kitermelni...” A platformjuk célja az, hogy végtelen számú felhasználót ki tudjon szolgálni . Ez egy olyan rendszer, amelyet alapjaiban úgy építettek fel, hogy az nemzetközi terhelést bírjon . Magyarországon viszont nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel van a baj . Ez nem vélemény. Ez matek. És László nem áll meg az elmélet szintjén – konkrét példákkal világít rá a különbségre. Elmesél egy történetet, amikor egykori állami vezetőként találkozott egy jelentős pozícióban lévő magyar döntéshozóval, aki egy európai találkozóra utazott Londonba. Ott szembesült azzal, hogy Magyarország teljes piaca kevesebb bevételt jelent, mint egyetlen londoni kerület . „Magyarország közbevételen nem ér el ennyit, mint a Londonnak egy kerülete.” És ez nemcsak elméleti hasonlat. Ez konkrét üzleti realitás. Egy platform, amelyet milliók használhatnának, egyszerűen nem maradhat meg egy 10 milliós piacon belül. Ezért kellett másfelé nyitni. Ezért lett a cél az, hogy több nyelven működjön a rendszer: angolul, németül, szlovákul . Valamint, hogy új nyelvek is készüljenek: spanyol, francia , hogy elérjék azt az 1 milliárd embert, akinek ezek a nyelvek az elsődleges kommunikációs csatornái. „A magyar nyelv az csak 15 millió embert tud megszólítani… érthetően, nyelvekkel kell dolgoznunk... most éppen németül, angolul és szlovákkal működik a rendszer, de éppen most készítjük a spanyolt és a franciát…” Ez üzleti racionalitás . A rendszer ma 1 millió magyar felhasználót kezel, de az év végére ezt szeretnék 10 millióra növelni , jövőre pedig 100 millió globális felhasználóra céloznak . És hogy miért épp Kalifornia lett a bázis? „Kalifornia a világ negyedik legnagyobb GDP országa lenne, ha külön ország lenne.” Ez a gondolkodás az, ami elválasztja a helyi vállalkozót a nemzetközi vállalkozótól. És László már nem helyi pályán játszik. A célpiac nemcsak bővült, hanem teljesen új szintre lépett . Nem keresi többé a helyét Magyarországon. Inkább skáláz globálisan. Hibrid rendszerek: amikor a váltás nem döntés, hanem túlélési stratégia A digitális átállás a legtöbb vállalkozás számára vagy „igen” vagy „nem” kérdése. Jáger Lászlóék esetében azonban nem volt ilyen egyszerű a válasz . A partnerek ugyanis – különösen a szakszervezeti és idősebb célcsoportban – még mindig ragaszkodtak a fizikai plasztikkártyákhoz . „A partnereink akkor annyira benne voltak a plastik világban, hogy ők azt mondták, ha most azon átérünk a virtuálisra, elpártolnak tőlünk...” Nem lehetett egyszerűen azt mondani, hogy: „innentől nincs plastik” . Ehelyett egy sokkal nehezebb – és sokkal drágább – utat választottak: hibrid rendszert építettek. „...nem azt mondtuk, hogy lesöpörtük a plastikot, és jött a virtuális, hanem egy hibrid megoldást kellett létrehozni...” Ez azt jelentette, hogy a rendszer képes volt a plasztikkártyák digitális verzióját is kezelni , ha valaki erre váltott. És fordítva is , tehát ha valaki virtuálisan regisztrált, de később mégis fizikai kártyát akart, azt is le tudták gyártani és postázni. Különösen szemléletes az Országos Vérellátó Szolgálat példája , amely az egyik legnagyobb hazai partnerük. Náluk egy verifikált rendszer működik, ahol a véradók virtuális kártyát kapnak az applikációban, amely fél évig érvényes . Ha nem mennek vért adni fél éven belül, akkor a rendszer automatikusan inaktiválja a kedvezményre való jogosultságot : Ez nem csupán digitalizálás. Ez már automatizált kontroll , ami fizikailag lehetetlen lenne. De a rendszer tovább ment: azok számára, akik továbbra is kérik, plasztikkártyát is biztosítanak – de csak kérésre. Az arány drámaian csökkent: „Az elején kb. 10% kérte a plasztikot, most 1%.” Ez volt a lényeg: nem elvenni , hanem átterelni . Időt adni, de közben mégis a jövő felé haladni. És ez az átmenet volt az egyik legnagyobb kihívás a cég életében. Nemcsak anyagilag. Technológiai komplexitásban is. A rendszernek kezelnie kellett egyszerre a fizikai és digitális elemeket, szinkronban tartani őket, biztosítani az élményt – és közben nem veszíteni el a régieket . És ez még csak a kártyákról szólt. A hibrid gondolkodás tovább fejlődött a merch termékekre is – erről majd a következő blokkban. De már itt is látszik: a Benefit Barcode stratégiája nem pusztán az volt, hogy digitalizáljon. Hanem hogy mindenkit magával vigyen. Akár plasztikkal, akár appal, akár bögrével. A merch új világa: amikor nem kell legyártanod, hogy eladd Jáger László vállalkozásának egyik legnagyobb ugrása az volt, amikor a lojalitásrendszerek világából átléptek a merchandise piacra – de nem a szokványos módon. Nem fizikai termékek tömegével, raktárkészlettel vagy logisztikával. Hanem teljesen új megközelítéssel: virtuális merch-csel. A kulcs: digitális birtoklás élménye. És ennek a váltásnak a gyökere egy egyszerű megfigyelésből indult: a rajongók nem azért vásárolják meg a bögrét vagy a pólót, mert használni akarják , hanem mert érzelmi kapcsolatot akarnak kifejezni a művésszel, sportolóval vagy influenszerrel. „Ez az első mörcs, amit megvettem… egy úszónőnek a bögréje. Ezt a bögrét én 3000 forintért vettem… ugyanez a bögre bármelyik boltban 500 forint fehéren.” A szorzó nem az anyagban van. Az élményben van. Ezért hoztak létre egy olyan rendszert, amelyben a rajongó egy bögre vagy póló megvásárlásával nemcsak egy terméket kap , hanem digitális hozzáférést, kedvezményeket, és egy olyan augmented reality (kiterjesztett valóság) élményt is, ahol a sztár és a rajongó együtt jelenik meg a virtuális terméken. „Itt van mondjuk egy sztár, itt van a kód… a rajongó ráfotozza a saját szelfijét a bögrére...” Majd készül belőle egy digitális fotó, amely megosztható, posztolható, sőt: valós környezetbe is beilleszthető a mobilkamerán keresztül. A Benefit Barcode platform így forradalmasítja a merch-piacot : nem kell legyártani a terméket ahhoz, hogy valaki „birtokolja”. A sztár vagy influenszer csak feltölti a grafikát , kiválasztja a terméktípusokat (póló, sapka, bögre, kártya), és a rajongó eldönti: virtuálisan vagy fizikailag szeretné. „Van egy ilyen pont az opciók közül, hogy csak virtuálisan kérem, vagy materiálisan is.” A rendszer természetesen lehetőséget biztosít arra is, hogy a termék fizikailag is legyártásra kerüljön — de: csak akkor kapod meg, ha kéred. Ez nemcsak költséghatékony, hanem környezetbarát is. Ezzel a megoldással a sztár és a rajongó is csökkentheti az ökológiai lábnyomát , miközben nem csorbul az élmény . „Most nincs szükség a materiális termékre, csak azért, hogy az ember elbüszkélkedhessen a birtoklásával...” És itt jön a kulcsmomentum: ezek a virtuális termékek benefit bar kóddal vannak ellátva , azaz a vásárláshoz kedvezmények is társulnak – akár egy teljes kedvezményrendszert is aktiválhatnak vele, anélkül, hogy a fizikai terméket magukkal vinnék. Ez a gondolkodás új kategóriát teremt: nem digitális termék, hanem digitális élménytárgy , nem webshop, hanem rajongói ökoszisztéma , nem merch, hanem identitásplatform . És mind emögött valós piac áll : „35 milliárd dolláros az amerikai merchandise piac, a materiális merchandise piac... azt gondoljuk, hogy a 10 százaléka minimum fel fogja kínálni, később virtuálisan is...” A Benefit Barcode pontosan erre a 10%-ra céloz – de globálisan. Egy új korszakban, ahol a fizikai termék már nem kell ahhoz, hogy kapcsolat legyen a művész és a közönsége között. A technológia ára: amit a felhasználó nem lát, de a cég megfizet A Benefit Barcode sikertörténetének egyik legkevésbé látványos, mégis legmeghatározóbb része: az informatikai háttérrendszer. Egy olyan technológiai struktúra, aminek nincsen „hőse” a felhasználó szemében , mégis minden egyes funkció mögött komoly pénz és rengeteg munka áll . „Beszéltünk az informatikai költségekről… most nem tudom a nézőket mennyire fogom eltántorítani…” És azonnal egy konkrét példát hoz: a programnyelvek frissítése. A cég rendszere PHP-alapokon fut, és amikor a PHP verzióváltása megérkezett, a háttérrendszert teljes egészében hozzá kellett igazítani . Ez nem valamilyen fejlesztés vagy új funkció volt – hanem pusztán kompatibilitási kényszer . „A Google vagy valamelyik beszállítónk… kitalálta, hogy innentől kezdve a PHP 7.4-es vagy korábbi változat nem támogatott, csak a 8-as verzió…” Ez a váltás két hónap munkát igényelt, és csak a színfalak mögött történt. Semmi látványos, semmi új szolgáltatás. Mégis kb. 10 milliót égettünk el arra, hogy megfeleljünk a következő szintű kompatibilitásnak. És hogy mit lát ebből a felhasználó? Pont semmit. De ez nem jelenti azt, hogy nem kellett volna megcsinálni. Sőt. Ez épp az a fejlesztés , ami nélkül a rendszer egyszerűen leállt volna. „Mi ennek a hozadéka? Nem hozadéka van, hanem az, hogy nem állt meg a rendszer.” Ez az a vállalkozói realitás, amit kívülről senki sem lát. A befektető talán csak azt érzékeli, hogy „elment 10 millió”, de nem lát terméket, nincs új gomb az appban, nincs sajtóhír. Pedig ez a fejlesztés az, ami életben tartja a platformot. És ez csak egy a sok közül. László elismeri: a technológiai költségek sokkal nagyobbak, mint ahogy bármelyikük gondolta volna. De közben pontosan tudják: ez a cég védelmi vonala is egyben. Mert ha valaki ma akarná leutánozni a Benefit Barcode-ot, akkor legalább ugyanennyi időt és pénzt bele kellene tennie – akkor is, ha végtelen erőforrással indul. „Ha valakinek végtelen pénze van, akkor is minimum két év kell, hogy oda eljusson, mint mi… és ez lesz a mi versenyelőnyünk.” Ez a stratégia nem a látványos gyors nyereményekről szól. Ez infrastruktúra-építés . Olyan rendszer, amelyben minden apró technológiai döntés később milliós megtérülés lehet – vagy teljes bukás. És ez az egyik legfontosabb vállalkozói realitás a digitális korszakban : hogy amit építesz, azt nem mindig fogják látni. De ha jól építed, egyszer csak nem lehet majd kikerülni. Visszavonulás vagy továbbépítés? A vállalkozó, aki nem akar örökre dolgozni Jáger László nem az a típusú vállalkozó, aki a „majd egyszer nyugdíjba megyek” mondattal áltatja magát. De nem is az, aki életfogytiglan saját maga akarja vezetni a cégét. Tudatosan készül arra az időszakra, amikor már nem ő viszi a hátán a vállalkozást. „Nem az van, hogy üzleti életben örök életre fogok dolgozni… egy ügyes vállalkozó nem egy munkahelyet épít magának, ahol élete végéig dolgozhat.” Ez a gondolkodásmód jól mutatja, hogy László nemcsak a rendszert akarja skálázni, hanem a saját szerepét is újradefiniálja. Egy olyan világban, ahol egy nemzetközi technológiai platform napi működtetése folyamatos, több idősávos jelenlétet igényel, az emberi erőforrás is hamar eléri a határát . Konkrét példán keresztül is érzékelteti ezt: amikor Los Angelesben tartózkodik , ottani idő szerint reggel háromkor kel , hogy Magyarországon még elérje a munkaidőt. Így tud online dolgozni a csapattal és a partnerekkel: „Én reggel háromkor kelek Los Angelesben, mert akkor Magyarországon dél van, és tudok dolgozni online a kollégákkal…” Ez pedig azt jelenti, hogy este nyolckor már ágyban kell lennie – vagyis az éjszakai élet kimarad , ahogy ő maga is megfogalmazza: „Jönnek a barátok este nyolckor, hogy menjünk bulizni, mondom: most fekszem le. Miért? Mert háromkor kelek.” Ez az életmód nem hosszú távú megoldás. Ez egy intenzív átmeneti időszak , amit vállalt annak érdekében, hogy a platform nemzetközi jelenlétét személyesen segítse elindítani . Ugyanez a mintázat figyelhető meg Magyarországon is: napközben dolgozik az itthoni projekteken, majd este, amikor az amerikai időzóna beindul, újra kezdődik a munkanapja: „Most, ha veled való beszélgetés után, akkor egy kis szusszanás, és kezdődik az amerikai munkaidő…” A cél az, hogy a napi működtetést emberek, robotok, mesterséges intelligencia vagy legalább chatbotok vegyék át részben vagy egészben. „Szeretné elérni azt, hogy ezt vagy emberek, vagy robotok, mesterséges intelligencia, vagy legalább chatbotok csinálják a munka egy részét.” De ezt is reálisan kezeli. Jelenleg még sok a manuális munka , a vezetői jelenlét nélkülözhetetlen, és hiába építettek már ki amerikai jelenlétet is – még nem lehet hátradőlni. És bár a platform valóban multinacionális szinten működik , a személyes jelenlét, a delegálás, az ellenőrzés továbbra is kulcskérdés: „Ezzel nem kevesebb lett a munkám, hanem több. Most még a tárgyalunk ázsiai piacnyitásáról, hát akkor mi lesz?” Ez a mondat jól összefoglalja a vállalkozói realitást: a siker nem egyenlő a kevesebb munkával – legalábbis az építési szakaszban biztosan nem. László viszont készül arra, hogy ha eljön az idő, léphessen hátra. De csak akkor, ha már működik nélküle is. Miért épp a sztárok? A piaci logika a celebek mögött A Benefit Barcode Inc. stratégiájának egyik látványos, mégis mélyen átgondolt eleme, hogy a terméket nem a hagyományos üzleti célcsoportoknak pozicionálják , hanem influenszereknek, sztároknak, alapítványoknak és sportolóknak . Ez elsőre talán trendvadászatnak tűnhet, de Jáger László szavai alapján kiderül: komoly piaci gondolkodás áll mögötte. A döntés egyik alapja, hogy ezek a szereplők már rendelkeznek saját közösségekkel. És ezek a közösségek nemcsak követők, hanem lojalitással rendelkező fogyasztók . Ők nem véletlenül figyelnek az adott influenszerre – érzelmileg kötődnek hozzá. És ez pontosan az, amit a Benefit Barcode monetizál. „Mi azt mondtuk, hogy kezdjük el egy olyan szférában, ahol egy ember több tízezer embert tud elérni… Influenszerek, sztárok, alapítványok…” Ez a hozzáférés pedig nemcsak figyelmet jelent, hanem aktív elköteleződést. Egy influenszer merch-termékének megvásárlása nemcsak vásárlás, hanem egyfajta identitás kifejezése is. „Az emberek azért veszik meg ezeket a termékeket, hogy kifejezzék: ők támogatják azt az értéket, amit a sztár képvisel.” De itt nem áll meg a rendszer. A sztárok nemcsak passzívan felpakolják a logójukat egy termékre – hanem egy komplett rendszert kapnak a kezükbe, ahol: saját grafikai anyagaikat tölthetik fel, kiválaszthatják, milyen terméktípusokon szeretnék megjeleníteni azt (pl. bögre, póló, kártya), és eldönthetik: fizikai vagy virtuális formában érhető-e el a termék a követőiknek. „Nem az van, hogy a sztár gyárt, raktároz, kiszállít, hanem csak feltölti a grafikát, kiválasztja a terméket, és onnantól megy minden automatikusan.” És a rendszer nem csak az influenszerek igényeire szabott – a rajongók számára is egyedi élményt ad. Például az augmented reality (kiterjesztett valóság) segítségével a rajongó saját szelfijét kombinálhatja a sztár termékével. „Az influenszer kap egy QR kódot, amit ha a rajongó a terméken beolvas, megjelenik a virtuális bögre a saját szelfijével.” Ez az élmény nemcsak különleges , hanem gyakorlatilag megismételhetetlen más platformokon. A Benefit Barcode ezzel olyan ökoszisztémát hoz létre, ahol: a sztár nemcsak terméket értékesít, hanem élményt ad , a rajongó nemcsak vásárol, hanem részesévé válik a brandnek , a rendszer pedig összekapcsolja a vásárlást, az élményt, a lojalitást és a kedvezményeket. László szerint ez a logika egyszerre növeli az elköteleződést, és piaci szempontból is skálázhatóbb , mint a B2B szféra: „Ha egyetlen influenszer 50 000 embert elér, az többet ér, mint 100 kisvállalkozás.” Ez nemcsak gyorsabb növekedést tesz lehetővé, hanem költséghatékonyabb is. Nem kell minden egyes vásárlót külön megszólítani. Elég megnyerni a közösség központi figuráját , és rajta keresztül a követőket is eléri a rendszer. Ezért nem cél a tömegek direkt elérése. A cél: belépni a közösségekbe, amiket már mások felépítettek. A rendszer így nem új érdeklődőket keres – hanem a már meglévő lojalitást fordítja vásárlássá. Mi közünk a Revoluthoz? – A párhuzam, amit nem mindenki ért elsőre A beszélgetés egyik legérdekesebb, elsőre talán meglepő pontja, amikor Jáger László saját rendszerét a Revoluthoz hasonlítja. De ez nem nagyzolás – nem is technológiai párhuzam a klasszikus fintech értelemben. Sokkal inkább üzleti modell szinten értendő. A lényeg: egy applikáció, ami mögött komplex rendszer fut, de az ügyfél csak a legegyszerűbb élményt érzékeli. „Sokan nem értik még, hogy ez egy applikáció… de a Revolut is egy applikáció.” A hasonlóság ott kezdődik, hogy egy egyszerű, letölthető alkalmazás mögött brutálisan összetett infrastruktúra dolgozik. „A Revolut mögött is kell, hogy bank legyen, licensz, központi banki engedély, transzparens háttérrendszer, devizakonverzió, több számla…” És ugyanez a logika működik a Benefit Barcode esetében is. A felhasználó csak annyit lát, hogy van egy applikáció, van egy kártyája (akár digitális, akár fizikai), és ezzel vásárolhat, kedvezményeket kap, élményeket érhet el. De ami valójában a háttérben fut , az ennél jóval összetettebb: regisztrációk különböző kedvezményrendszerekbe, jogosultságkezelés (pl. van-e érvényes tagsága, véradás után jár-e a kedvezmény), digitális birtoklás ellenőrzése (pl. tényleg megvette-e a virtuális merch-terméket), augmented reality technológia integráció, „Egyik se látszik, de mind kell, hogy működjön, különben nem megy.” Ezért hasonlítja a saját rendszerét a Revoluthoz. Mert egy applikáció önmagában nem érték. Az érték a mögötte lévő rendszer. A logika. A skálázhatóság. A biztonság. A megbízhatóság. És az, hogy a felhasználó ebből semmit nem lát, csak az élményt. „Mi vagyunk a Revolut a merch piacon.” Ez az állítás nem azt jelenti, hogy pénzügyi szolgáltatást nyújtanak. Hanem azt, hogy ugyanúgy újradefiniálják a kategóriát. Ahogy a Revolut megváltoztatta a bankolás élményét – úgy a Benefit Barcode célja, hogy megváltoztassa a rajongói lojalitás, a kedvezményprogramok és a merchandise termékek világát. A különbség csak az, hogy a Revolut már ismert – a Benefit Barcode még épül. De a szemlélet, a cél, és az ügyfélélmény-központú gondolkodás ugyanarra az architektúrára épül. És ez stratégiai szempontból fontos: nem egy terméket fejlesztenek, hanem egy kategóriát. És a kategória jövője a rendszer szintű gondolkodásban van – nem az egyedi funkciókban. Nincs visszaút – a vállalkozás, ami mindent feltett egy lapra Jáger László valójában ez a teljes vállalkozói mentalitását összefoglalja egy mondatban: „Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út, és akkor vagy sikerre jutsz, vagy elbuksz – de visszafelé nem fogsz tudni menni.” Ez a cég valódi működésének leírása. A Benefit Barcode nem mellékprojektként indult. Nem „próbaüzemként”. Hanem úgy, hogy az egész korábbi modelljüket felfalták a fejlesztési költségek. A cég teljes nyereségét beletették az új platformba. És ezzel tudatosan megszüntették a visszafordulás lehetőségét. „...az elmúlt 5-6 év fejlesztése elvitte a korábbi 10-15 év összes nyereségét.” Ez a lépés – bármennyire kockázatos – stratégia volt. Mert ha marad még B-terv, ha marad még biztonsági háló, ha megmarad a régi rendszer, akkor nem lett volna elég erős motiváció a teljes váltásra. Épp ezért működik. Mert amikor már nem lehetett visszafordulni, csak előre menni , akkor minden döntés, minden energia, minden kreativitás az új platform felépítését szolgálta. Ez a vállalkozói „égetés”: felégeted magad mögött a hidakat, hogy biztosan előre haladj. És ez nemcsak technológiai értelemben igaz. Érzelmi, piaci és vezetői szinten is. A régi ügyfelek elpártoltak volna, ha nem kapják meg a megszokott dolgokat – ezért hibrid rendszert fejlesztettek. A fejlesztés költségei időről időre túl nagynak tűntek , de továbbmentek. A piac kicsi volt, a visszajelzések kemények – ezért országot és piacot váltottak . És most itt tartanak: egy olyan rendszerrel, ami már több nyelven működik, milliós felhasználóbázisa van , és készen áll arra, hogy globális szinten skálázzák. A „nincs visszaút” nem veszély, hanem stratégia. Nem félelmet kelt, hanem fókuszt ad. És ezt a gondolkodást László nemcsak magának szánja. Ez üzleti tanács is minden vállalkozónak: „Ha nincs visszafelé út, akkor nem gondolkodsz azon, hogy lehetséges-e. Megcsinálod.” Amit ez a történet tanít Ez az epizód nem arról szólt, hogyan „legyél sikeres” vagy „csinálj startupot”. Hanem arról, hogy mit jelent vállalkozónak lenni egy olyan világban, ahol minden gyorsabban változik, mint ahogy dönteni tudsz. Jáger László története tükör mindazoknak, akik érzik, hogy a régi modell már nem elég , de még nem látják a következőt. Itt nincs megúszás. Nincs kompromisszum. Ha még mindig plasztikkártyát árulsz , de a vevő már applikációt akar – lépned kell. Ha a piac kicsi, és nem tud eltartani , akkor vagy kilépsz nemzetközibe , vagy bezársz. Ha a rendszered nem tud skálázódni , akkor nem üzlet, csak elfoglaltság. „Egy ügyes vállalkozó nem egy munkahelyet épít magának, ahol élete végéig dolgozhat.” Ez nem a „dolgozz kevesebbet” tanács. Ez a „gondolkozz máshogy” üzenet. Építs rendszert. Delegálj. Automatizálj. Tervezz kilépéssel. A Benefit Barcode sztorija arról szól, hogyan lehet egy lojalitáskártyás modellből globális platformot építeni úgy, hogy közben nem veszted el a régieket, de megnyered az újakat. Ez stratégia. Ez vízió. Ez vállalkozás a jövő nyelvén. 🎧 Hallgasd meg most az epizódot, ha te is érzed, hogy új szintre kell lépned, de nem tudod, hogyan nézzen ki az új rendszered 💬 Te mit viszel magaddal László történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Jáger Lászlóról "A kollégáimmal már 20 éve vagyunk jelen a magyar piacon, több száz cégnek, illetve nonprofit szervezetnek segítettünk saját arculatú ügyfél-, valamint tag-, illetve támogatói kártyák kibocsátásában – akkor még plasztik alapon. Azonban amennyire „menő” volt évtizedekkel ezelőtt az, ha mondjuk egy szakszervezet a papír alapú tagkártyát plasztik kártyára cserélte, manapság már ez retrónak tűnik: egyrészt már egyre többen a mobiljukban tárolják a kártyáikat, másrészt a plasztik szó ma már szinte egyet jelent a környezetszennyezéssel. Ezért is döntöttünk új évekkel ezelőtt, hogy elindulunk a virtualizáció irányába, de – egyedülálló módon – úgy, hogy egy hibrid rendszert hozunk létre: a plasztik kártyákból is lehet virtuálisat csinálni, vagy fordítva. Azonban azt már előre láttuk, hogy csak a magyar piac nem képes kitermelni a fejlesztéshez szükséges több száz millió forintot, ezért úgy döntöttünk, hogy az új platformunkat, már a nemzetközi piacra fogjuk felépíteni." Benefit Barcode Inc. a neten Honlap Facebook LinkedIn Twitter Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Krisz Nádasi writes / Nádasi Krisz 2021. július 14. Nádasi Krisz író és szerkesztő. Szakmai könyveket és történeteket íróknak segít, kéziratok szerkesztésével, tanácsadással, oktatással foglalkozik; intézményesített formában, állami ösztöndíjjal is részt vett fiatal írók mentorálásában. Novellái rendszeresen jelennek meg irodalmi folyóiratokban. Nádasi Krisz a neten Honlap Facebook Instagram LinkedIn MagyarBusiness

<< Vissza az epizódokhoz Szabó Norbert Ádám 2021. augusztus 26. Szabó Norbert Ádám és hűséges társa Kele, 2016 januárjában, közel 6 évnyi felkészülés és munka után, életük eddigi legnagyobb álmát valóra váltva, 85 nap alatt 6500km-t megtéve átszelték az Atlanti- óceánt. Megálmodták, megtervezték és az akadályokat kitartással és életerővel leküzdve, véghezvitték céljukat, a világon elsőként, Guinness Rekordot felállítva átevezték Földünk második legnagyobb óceánját. Mióta filmbetétekkel egybekötött motivációs előadását már közel 2000-en hallották. Expedíciójának több mint 6 éves tapasztalataiból, sikereiből és kudarcaiból mindenki számára tartogat valamilyen értékes üzenetet, céljának megvalósítása pedig élő példája lehet mindazoknak, akik azt mondják, hogy a lehetetlen nem létezik. Inspiráció, motiváció, stratégia és egy rendszer, aminek segítségével bárki a nyomába eredhet, és elérheti azt, amit igazán szeretne! „Hiszen életünket élni, csak Teljes Szívvel érdemes” - Szabó Norbert Ádám Szabó Norbert Ádám a neten Facebook LinkedIn Instagram Twitter MagyarBusiness

<< Vissza az epizódokhoz Minden Ami Külföld / Szilvia Varadiné Diener 2022. július 14. Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a https://mindenamikulfold.hu/ oldalon! A csapból még nem a Minden ami külföld folyik, de törekszünk rá, hogy minél több emberhez eljussanak az információk, tapasztalatok! Varadiné Diener Szilvia a neten LinkedIn Magyar Business Minden Ami Külföld a neten Honlap Instagram YouTube Facebook Spotify Soundcloud Anchor.FM MagyarBusiness Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Kelemen Kálmán / iFinance 2025. február 18. "Több mint 25 éves nemzetközi nagyvállalati, felsővezetői tapasztalattal rendelkezem, a céget egyszemélyes vállalkozásként indítottam, előszőr még csak kiszervezett CFO szolgáltatásokat nyújtottam, ez a vállalkozás a mai napra kinőtte magát. 20 fős csapatukkal gyakorlatilag egy külsős pénzügyi osztály tudunk lenni a KKV-k számára. Tesszük ezt online, nemzetközi tapasztalattal, több nyelven, innovatív megoldásokkal naprakészen tartva ügyfeleink pénzügyeit. Szolgáltatásinkról bővebben honlapunkon lehet érdeklődni. https://ifinance.hu/ " Kelemen Kálmán / iFinance a neten: LinkedIn Facebook

Miért nem jönnek az ügyfelek, ha jó vagy? Laczay Patrik megmutatja, hogyan építs kiszámítható B2B ügyfélszerzési rendszert << Vissza az epizódokhoz A legtöbb cég nem marketinghibát követ el, hanem rendszerhibát 2026. április 20. Amikor a jó bornak mégis kell a cégér Van egy mondás, ami szinte minden magyar vállalkozói vacsoraasztalnál elhangzik: „A jó bornak nem kell cégér." Laczay Patrik, a Golden Brothers ügynökség B2B marketing szakértője és sommelier vizsgás borrajongó – aki nem véletlenül keveri e két világot – ezt a mondást egyenesen visszájára fordítja. Szerinte pontosan a legjobb bornak kell a legtöbb reklám. Mert a világ legkönnyebb dolga egy igazán jó dolgot eladni – ha egyáltalán megtalálnak. Ez a szemlélet az a pillér, amelyre az egész beszélgetés épül ebben a Magyar Business Podcast epizódban. Patrik és Fóris Attila közel másfél órán át boncolgatják azt a kérdést, amelyen ezrek vállalkozása akad el évről évre: miért nem jönnek az ügyfelek, ha a termék vagy a szolgáltatás valóban jó? Az ok szinte soha nem a minőség. Annál sokkal prózaibb – és annál jobban megoldható. Patrik a Lead Plus és a Deal Plus módszertanán keresztül mutatja be, hogyan lehet egy B2B ipari vállalkozásból – legyen az fémipar, faipar, CNC-megmunkálás, vagy bármilyen termelő, gyártó, szolgáltató cég – kiszámítható ügyfélszerzési gépet csinálni. Nem varázslással. Nem motivációs szövegekkel. Rendszerrel. A Golden Brothers ügynökséget nem véletlenül húzta Patrik ebbe az irányba. Saját családjában is van termelővállalkozás – gyerekkorától látja belülről, milyen kemény megrendelőt szerezni, milyen az a fajta őrlődés, amit csak az ért meg, aki valaha maga is állt a „remélem felhívnak" oldalán. Ebben az epizódban nincs mellébeszélés. Lesz szó gőgről, elveszített lead -ekről, érzelmi döntésekről, üvegplafonokról – és arról, hogyan törheted át ezeket rendszerrel, mérőszámokkal és egy jó kérdéskészlettel. Ha B2B-ben mozogsz, és az ajánlások már nem jönnek olyan sűrűn, mint régen – ez az epizód neked szól. A specializáció ereje: miért jobb kevesebbre fókuszálni Amikor a niche nem szűkít – hanem erősít A legtöbb ügynökség mindent elvállal. A Golden Brothers is így indult – világító fakanál webshop -tól kezdve ipari gyártókig mindennel foglalkoztak. Aztán valamit észrevettek. Az ipari, gyártó és termelő B2B szegmensben sokkal erősebbek voltak, mint bárhol máshol. Nem csak szakmailag – hanem érzelmileg is közelebb álltak hozzá. Patrik saját családjában is van termelő vállalkozás, baromfi ágazatban. Gyerekkorától látja belülről, milyen megrendelőt szerezni, hogyan néz ki egy beszállítói folyamat mindkét oldalról, milyen a napi szintű bizonytalanság, ha nincs stabil ügyfélbázis. Ez az érzékenység lett az alapja annak, hogy a Golden Brothers tudatosan a B2B ipari marketingre specializálódott. „Jól megtaláltuk a hangot ezekkel a piaci szereplőkkel, jól megértettük azt, hogy hogyan tudnak beszállítók lenni." – Laczay Patrik És ez az öngerjesztő folyamat törvénye: minél több sikersztori születik egy területen, annál több hasonló ügyfél keres meg. A hírnév ebben az iparágban nem reklámból épül – hanem eredményekből. A tanulság számodra: Ha azt érzed, hogy a vállalkozásod mindenkinek szól, valójában senkinek sem szól igazán. A specializáció elsőre szűkítésnek tűnik – valójában fókuszt ad, és a piacodon belül megkülönböztethetetlenné tesz. Azok, akiknek valóban dolgozol, pontosan érzik, hogy érted a világukat. Ez az a bizalom, amiért nem kell küzdeni – csak meg kell szerezni egyszer. A B2B-ben ez különösen igaz. Nem elég jónak lenni – érteni kell azt a kontextust, amiben az ügyfeled dönt, fél, és végül igent mond. LeadPlus és DealPlus: két különböző játék, két különböző szabálykönyv Nem elég megszerezni az érdeklődőt – meg is kell nyerni Patrik két külön módszertant épített fel, és nem véletlenül. Mert a lead generálás és az értékesítés két teljesen különböző folyamat – és az a vállalkozás, amelyik ezt összekeveri, mindkettőt rosszul csinálja. A LeadPlus a megtalálhatóságról szól. Arról, hogy amikor egy potenciális ügyfél problémája megérik, és elkezd keresgélni – te ott legyél. Láthatóan, hitelesen, releváns üzenettel. Patrik ezt egy könnyed újzélandi sauvignon blanc -hoz hasonlítja: friss, változatos, gyorsan fogyasztható. A DealPlus már egészen más műfaj. Ez a hosszú értékesítési ciklusok világa – ahol egy üzlet nem napok, hanem hónapok alatt zárul. Ahol több döntéshozó van az asztalnál, mindenkinek más az érdeke, és egyetlen rossz lépés visszaveti az egész folyamatot. Patrik ezt egy 7-8 éves érlelt vörösborhoz hasonlítja: komplex, türelmet igényel, és csak akkor igazán jó, ha megvárják az idejét. „Az értékesítési ciklusok nagyon hosszúak – és milyen érzelemgazdag az az időszak, amikor na vajon elfogadja az ajánlatot." – Laczay Patrik A DealPlus módszertan hat lépésen keresztül térképezi fel a döntéshozói mátrixot: kik a kapuőrök, kik ronthatják el az üzletet, és kik azok a belső champion -ok, akik segíthetnek belülről. Mert a B2B döntés nem egy ember fejében születik – és ha csak egy emberre fókuszálsz, elveszíted az üzletet még azelőtt, hogy észreveszed. A tanulság számodra: Ha van leaded, de nincs rendszered arra, hogyan vezeted végig a folyamaton – akkor csak reménykedsz. A remény nem stratégia. Építs folyamatot mindkét fázisra: a megszerzésre és a lezárásra is. A döntéshozói mátrix: emberek döntenek, nem cégek B2B-ben is érzelmek zárják az üzletet Az egyik legnagyobb tévhit a B2B értékesítésben: mivel két cég köt üzletet, a döntés racionális. Számok, specifikációk, határidők. Semmi érzelem. Patrik ezt határozottan cáfolja. Amikor megkérdezed egy B2B vállalkozótól, hogy ki a célközönsége, a legtipikusabb válasz: „A cégek." De egy céggel nem lehet beszélgetni. Egy céget nem gyötör a félelem, hogy kirúgják, ha rossz beszállítót választ. Egy cég nem aggódik azon, hogy a főnöke hat hónapig savazza, ha a projekt nem sikerül. Emberek döntenek. És az emberek félnek. „Ugyanannyira az érzelmek játéka – egy alkalmazott középvezető attól fél, hogy kirúgják, hogyha rosszul választ, vagy kárt okoz a cégnek." – Laczay Patrik Ez az a felismerés, ami gyökeresen megváltoztatja az értékesítési megközelítést. A beszerzési vezető nem csak azt mérlegeli, hogy a te ajánlatod technikai szempontból megfelelő-e. Azt is mérlegeli, hogy tudja-e majd megvédeni ezt a döntést a board meeting -en. Hogy mi történik, ha valami félresiklik. Hogy a belső presztízse mit nyer vagy veszít. Patrik módszertana ezért nem csak a szakmai érvekre épít. Feltérképezi az érzelmi téteket is: ki a champion, aki belülről segíthet – és ki az, aki félelmei miatt megakaszthatja az egész folyamatot. A tanulság számodra: Ne a cégnek adj el – adj el az embernek, aki a cégen belül dönt. Értsd meg, mitől fél, mit nyerhet, és hogyan tudod megkönnyíteni a döntését. Ha ezt nem csinálod, a legjobb ajánlatod is elveszhet egy belső meeting -en, ahol te már nem vagy ott. A gőg, ami elpusztítja a céged: az ajánlás nem stratégia Ha csak ajánlásból élsz, egy napon reggel ébredsz – és nincs megrendelés Ez az egyik legkényelmesebb csapda, amibe egy B2B vállalkozás eshet. Megy a cég, elégedettek az ügyfelek, jönnek az ajánlások. Minden rendben van. Egészen addig, amíg nem. Patrik ezt nevezi az első számú banánhéjnak – és szerinte ez az a pont, ahol a legtöbb komoly, tapasztalt, valóban jó szakember elcsúszik. Nem azért, mert rossz a munkájuk. Hanem mert azt hiszik, hogy a jó munka önmagában elegendő ahhoz, hogy folyamatosan jöjjenek az ügyfelek. „Az ajánlás az egy probléma, hogy nincs rá hatásom, hogy a következő ügyfélnek lesz olyan ismerőse, akinek tud ajánlani." – Laczay Patrik A helyzet kegyetlen egyszerűsége: lehet, hogy minden ügyfeled tökéletesen elégedett, ötcsillagos értékelést adna – de egyszerűen nincs kinek továbbadjanak. Nincs a környezetükben olyan, aki épp most keres ilyen szolgáltatást. És másnap a céged megrendelés nélkül áll. Ez nem elméleti veszély. Patrik rendszeresen találkozik ezzel a helyzettel – cégek, amelyek hónapokig nem kaptak új megkeresést, miközben minden meglévő ügyfelük elégedett. A megoldás nem az, hogy többet dolgozol. Hanem az, hogy rendszert építesz a lead generálásra , ami nem a véletlentől, nem mások memóriájától és jóindulatától függ. A tanulság számodra: Az ajánlás ajándék – nem stratégia. Ha a növekedésed kizárólag arra épül, hogy mások majd eszükbe juttatnak téged, akkor nem vállalkozást vezetsz. Sodródsz. Építs mellé kiszámítható, rendszeres érdeklődő szerzési folyamatot – mielőtt az ajánlások elapadnak. A weboldal, ami inkább elriaszt, mint meggyőz Ha a weboldalad egyetlen CTA-ja az árajánlatkérés – rengeteg pénzt hagysz az asztalon Képzelj el valakit, aki először hall rólad. Rákeres a Google-ön arra, amivel foglalkozol. Megtalálja a weboldalad. És akkor... semmi. Egy kapcsolati űrlap. Egy telefonszám. Esetleg egy "Kérj ajánlatot" gomb. De mi van akkor, ha ő még nem áll készen arra, hogy ajánlatot kérjen? Mi van, ha csak tájékozódik? Ha azt szeretné eldönteni, hogy egyáltalán megbízható vagy-e? Ha azt keresi, hogy milyen kérdéseket tegyen fel, mielőtt bárkit megkeres? Patrik szerint a legtöbb magyar B2B vállalkozás weboldala pontosan ebben hibázik. Csak a vásárlásra kész embereket szólítja meg – és mindenki mást elveszít. „Ha egy weboldalnak 1%-os meggyőzőképessége van, a világ legjobb hirdetése mellett is borzasztóan drága lesz az ügyfélszerzés." – Laczay Patrik A megoldás nem drága újratervezés. Sokszor egyetlen lépés is drámai változást hoz: írd össze azokat a kérdéseket, amelyeket az érdeklődők leggyakrabban feltesznek telefonon – és válaszold meg őket a weboldalon. Ha ezek ott szerepelnek, a látogató már félig meggyőzve érkezik a kapcsolatfelvételhez. Patrik szerint ez akár kétszeres meggyőzőképességet is eredményezhet – ami azt jelenti, hogy feleannyi hirdetési költségből ugyanannyi érdeklődőt szerzel. A weboldal nem egy digitális névjegykártya. Nem arra való, hogy megmutasd, ki vagy. Arra való, hogy végigvezesd a látogatót a döntés felé – fokozatosan, az ő tempójában, az ő kérdéseire válaszolva. A tanulság számodra: Nézd meg a weboldalad úgy, ahogy egy teljesen ismeretlen látogató látja. Megérti egy perc alatt, hogy mit csinálsz, kinek segítesz, és miért téged válasszon? Ha nem – ott van a legnagyobb, legolcsóbban megoldható növekedési lehetőséged. A megtalálhatóság: a legjobb árértékarányú marketing eszköz, amit szinte senki nem használ rendesen Ha valaki most keresi azt, amivel foglalkozol – megtalál téged? Patrik van egy kedvenc gondolatkísérlete. Nyiss egy inkognitó böngészőt. Írj be azt, amivel foglalkozol. És nézd meg, ki jön fel. Ha nem te – az a versenyednek dolgozol. Ingyen. Ez nem elméleti probléma. Patrik rendszeresen találkozik olyan vállalkozásokkal, amelyek milliárdos forgalmat bonyolítanak le, csarnokokban gyártanak, komoly gépeket üzemeltetnek – és nincs olyan weboldaluk, ami megjelenik, amikor valaki épp azt keresi, amit ők csinálnak. A megoldás nem bonyolult. Patrik szerint a B2B ipari szegmensben a Google Ads az első számú, kötelező eszköz – még a SEO előtt is. Gyors, mérhető, és a niche-piacokon kifejezetten hatékony. „Ha CNC marással, esztergálással, forgácsolással foglalkozom, a világ legkönnyebb dolga, hogy behirdetem, hogy én ezzel foglalkozom, megtalálhatóvá válok, hátradőlök – és előbb-utóbb az Isten nem mentett meg attól, hogy ne csörenjen meg a telefon." – Laczay Patrik És itt jön a meglepő fordulat: minél szűkebb a piac, annál jobb a hirdetés megtérülése. Ha kevesen keresnek rá valamire, kevesebb a versenytárs is – és a kattintás ára alacsonyabb, miközben a vásárlási szándék magasabb. Egy CNC esztergálásra irányuló keresés mögött szinte biztosan komoly érdeklődő áll – nem egy kíváncsi böngésző. 50-150 ezer forint hirdetési büdzsé ebben a szegmensben szinte biztosan megtérül. Nem reményből – matematikából. A tanulság számodra: Mielőtt bármilyen komplex marketingstratégiába fognál, tedd fel a legegyszerűbb kérdést: megtalálható vagy-e ott, ahol az ügyfeleid keresnek? Ha nem – ez az első lépés. Minden más csak ezután jön. A fehér kalapos lead generálás: miért a legjobb lead az, aki maga jelentkezik Olcsó lead, nulla eredmény – vagy drágább rendszer, ami tényleg hoz üzletet? A B2B lead generálás piacán van egy csábító rövidút. Darabszámra megvehető lead listák, „50 kontakt 50 ezer forintért" ajánlatok, látszólag gyors megoldások. Patrik ezt a területet jól ismeri – és határozottan óv tőle. Az egyik ügyfele visszahívott két hónappal egy ilyen lista megvásárlása után. A verdict: lopott adatok, adathalászattal szerzett kontaktok, jogilag érvénytelen lista – és ugyanazt a listát tíz másik cégnek is eladták. Nulla valódi érdeklődő. Kidobott pénz. „Kizárólag fehér kalapos megoldásban érdemes gondolkodni, ha hosszú távon gondolkodik az ember." – Laczay Patrik A fehér kalapos megközelítés lassabb. Több munkát igényel az elején. De az eredménye gyökeresen más. A legjobb lead az, aki önkéntes jelentkező. Ő adja meg az adatait. Érdekli a megoldásod. Ismeri már a cégedet – átment egy minimális edukációs folyamaton. Nem kell rátukmálni semmit, mert ő keresett meg téged. GDPR-kompatibilis. És a vásárlási szándéka összehasonlíthatatlanul magasabb, mint egy hideg listáról felhívott kontakté. Ez az a különbség, ami között a lead generálás vallásból tudománnyá válik. Nem reménykedsz, hogy valaki majd felveszi a telefont – hanem rendszert építesz, ami folyamatosan hozza azokat, akik már eleve érdeklődnek. A tanulság számodra: Ne a lead -ek mennyiségét optimalizáld – hanem a minőségét. Egy önként jelentkező érdeklődő többet ér tíz hideg kontaktnál. Építs olyan rendszert, ami vonzza az embereket – ahelyett, hogy utánuk szaladna. A leadből üzlet: mérőszámok, folyamatok és az érzelmi veszteségkerülés csapdája Amíg nincs aláírva a szerződés – és meg nem érkezett a pénz – addig nincs mit ünnepelni Patrik az egyik legőszintébb pillanatban vallja be: a vállalkozások egyik legnagyobb hibája, hogy érzelmileg túlságosan ragaszkodnak a lead -ekhez. Főleg azokhoz, amelyek már régóta „folyamatban vannak." Ez a jelenség neve: lead-önámítás. Az értékesítők – és a cégtulajdonosok – hajlamosak azt hinni, hogy egy régi, melegnek tűnő lead még mindig aktív érdeklődő. Hogy „csak idő kérdése." Hogy „már majdnem megvan." Közben a folyamat hónapok óta elakadt, a döntéshozói mátrixon nem sikerült feljebb jutni, és az értékesítő azért nem akarja visszaminősíteni az SQL-t MQL-re, mert az olyan érzés, mintha bevallana egy vereséget. „A veszteség elkerülése az egyik legnagyobb hajtóerőnk. A vágyaink elérése csak fele annyira motivál bennünket, mint a veszteségek elkerülése." – Laczay Patrik Ez nem gyengeség – ez emberi természet. De egy rendszerben nincs helye az önámításnak. Patrik saját folyamatában kristálytiszta stage-eket definiált: kontakt, lead, demo, tervezés, üzlet. Minden szakaszban mérhető előrelépés kell. Ha nincs – a lead visszaminősül, és a fókusz odakerül, ahol valódi mozgás van. A demóink 58-62%-a eljut a belépő termékig. Ezt a számot pontosan tudja – mert méri. És amikor egy értékesítő 32%-on hoz, van miről beszélgetni. A tanulság számodra: Definiáld, hogy mi számít lead-nek, mi számít valódi előrelépésnek – és mérj minden szakaszt. Az érzések nem stratégia. A számok azok. Amíg nincs rendszered, csak reménykedsz. Amikor van – optimalizálsz. Az üvegplafon, amit senki nem lát: magyar vállalkozók és a nemzetközi piac Szegedről Berlinbe küldeni egy e-mailt ugyanannyi, mint Szegedről Budapestre A magyar ipari vállalkozások egy jelentős része alkalmas lenne arra, hogy nemzetközi szintű beszállítóvá váljon. Megvan a tudás, megvan a kapacitás, megvannak a referenciák. Ami nincs meg – az a hit, hogy ez lehetséges. Patrik ezt nevezi az üvegplafonnak. Nem falnak – mert a fal látható, és el lehet kerülni. Az üvegplafon átlátszó. Nem érzed, hogy ott van – csak egyszer csak beleütközöl, és nem tudod, mitől vérzik a fejed. A leggyakoribb tévhit: a nemzetközi piacra lépés valami óriási ugrás. Valami, amire fel kell készülni évekig. Valami, ami teljesen más folyamat, mint a hazai értékesítés. „Elfelejtik, hogy Szegedről Budapestre elküldeni egy e-mailt ugyanannyi, mint Szegedről Berlinbe. Tehát összességében az, hogy elkezdje tárgyalni nemzetközi szinten, az semmivel nem nagyobb energiabefektetés." – Laczay Patrik A valóság: az európai vállalkozói kultúrkörben a folyamatok nagyon hasonlóak. Ami megváltozik – az a nyelv, és a levél elején a köszöntés. Ennyi. Patrik tapasztalata szerint a magyar minőséget Európában kifejezetten szeretik. Olyan cégeket lát rendszeresen, amelyek itthon kiválóak – és ugyanolyan könnyen tudnának szállítani Németországba, csak eszükbe sem jut megpróbálni. A konfortzóna az igazi határátkelő. Nem a vám, nem a nyelv, nem a bürokrácia. A tanulság számodra: Ha a céged jó abban, amit csinál – a piac, ahol ezt értékesíted, csak egy döntés kérdése. Nyiss inkognitó böngészőt, keress rá arra, amivel foglalkozol – angolul, németül. Nézd meg, ki jelenik meg. Kérdezd meg magadtól: miért ne lehetnél te az? A jó minőség és a marketing nem ellenségek: kiegészítik egymást Minél jobb vagy, annál könnyebb a marketingesed dolga – de csak akkor, ha tudnak rólad Az egyik legtartósabb tévhit a magyar vállalkozói gondolkodásban: ha elég jó vagy, nem kell marketing. Majd eljönnek az ügyfelek maguktól. Majd szólnak egymásnak. Majd meglátják. Patrik és Fóris Attila ebben teljes egyetértésre jut – és az összefüggés egyszerűbb, mint gondolnád. Minél rosszabb a minőség, annál több pénzt kell marketingre költeni. Mert a gyenge terméket el kell adni – meg kell győzni, rá kell venni, manipulálni kell. Ez drága. Ez fárasztó. És hosszú távon nem működik. Minél jobb a minőség, annál kevesebb munkát igényel az értékesítés – de csak akkor, ha az emberek tudnak rólad. Mert ha nem tudnak, a legjobb termék is láthatatlan marad. „A jó bornak kell a legjobb cégér és a legtöbb reklám. A világ legkönnyebb dolga jó dolgot eladni." – Laczay Patrik Ez nem ellentmondás – ez szinergia. A marketing nem helyettesíti a minőséget. A minőség nem helyettesíti a marketinget. A kettő együtt dolgozik – és amikor mindkettő erős, az ügyfélszerzés nem küzdelem, hanem egy természetes folyamat. Patrik ezt a saját munkájában is érzi. Iparági kiválóságokkal dolgoznak szívesen – mert ott a marketing valóban könnyű. Nem kell meggyőzni senkit arról, hogy a termék jó. Csak meg kell mutatni, hogy létezik. A tanulság számodra: Ne válassz a minőség és a marketing között. Mindkettőbe fektess. Ha jó vagy – tedd láthatóvá. Ha látható vagy – légy jó. Ez a két dolog együtt épít tartós, skálázható vállalkozást. Rendszer nélkül nincs növekedés – csak remény Ha végigolvastad ezt az összefoglalót, valószínűleg felismertél valamit. Egy helyzetet, egy hibát, egy mintát – ami ismerős. Talán az ajánlásokra való támaszkodást. Talán a weboldalt, ami nem győz meg senkit. Talán a leadet, amihez érzelmileg ragaszkodsz, holott rég elakadt. Ez nem véletlenszerű. Ezek azok a csapdák, amelyekbe a legjobb szakemberek is beleesnek – nem tudatlanságból, hanem mert senki nem tanítja meg, hogyan épül fel egy valóban működő B2B ügyfélszerzési rendszer. Laczay Patrik és Fóris Attila beszélgetéséből az egyik legfontosabb tanulság ez: A jó munka szükséges feltétel – de nem elégséges. Kell mellé egy rendszer, ami megtalálhatóvá tesz. Kell egy folyamat, ami végigvezeti az érdeklődőt a döntésig. Kell egy mérőszám, ami megmutatja, hol akad el az egész. És kell egy szemléletváltás – hogy a marketing nem az ellenséged, hanem a legjobb munkatársad. Ha ma csak egy dolgot teszel ennek hatására: 👉 Nyiss inkognitó böngészőt. Keress rá arra, amivel foglalkozol. Nézd meg, ki jelenik meg – és kérdezd meg magadtól, miért nem te. Hallgasd meg a teljes epizódot – mert ami itt olvasható, csak töredéke annak, ami elhangzott. A részletek, a konkrét technikák, a valódi sztori mind ott van. 🎧 Iratkozz fel a Magyar Business Podcastra – hogy egyetlen epizódot se mulassz el. 📲 Oszd meg egy vállalkozóval, akinek ez most pont kellene. És ha úgy érzed, hogy a cégednek nem csak inspiráció kell, hanem végrehajtható stratégia – nézd meg a Skálázás Térképe online kurzust: 👉 https://www.magyarbusiness.org/skalazas-terkepe Élő podcast epizód: Laczay Patrik – 2026. január 7. 15:15-tól! A következő adás vendége Laczay Patrik , értékesítési rendszerépítő, a LEAD Lead alapítója és a DEAL Lead módszertan megalkotója. Patrik nem hirdetésekről beszél.Hanem arról, hogyan lesz egy cégnek kiszámítható, automatizált vevőszerző rendszere akkor is, amikor az ajánlások elfogynak, a piac bizonytalan, és a régi marketing eszközök már nem működnek. A 2010-es évek eleje óta dolgozik értékesítésben és vevőszerzésben. Azóta évente 60–80 cégnek segít felépíteni vagy újragondolni a teljes érdeklődő-szerző és értékesítési rendszerét. A Golden Brothers marketing ügynökség és a LEAD Plus mögött több száz audit , mérhető eredmények és valódi üzleti tapasztalat áll. Az adásban szó lesz többek között: miért él ma rengeteg cég egy folyamatos túlélő show-ban pusztán ajánlásokból miért nem pénzügyi , hanem bizalmi válság a legtöbb B2B marketing probléma mi az, ami korábban működött, de 2026-ben már nem hoz vevőket honnan tudja egy cégvezető, hogy melyik marketing fog ténylegesen megtérülni hogyan lehet a hirdetgetésből rendszerszintű, automatizált vevőszerzést építeni Ez az epizód nem inspirációs beszélgetés.Hanem vezetőknek szóló, gondolkodást kényszerítő adás arról, hogyan lehet kiszámítható növekedést csinálni káosz nélkül. Elérhetõségek: Honlap Facebook

Hogyan épít valaki bukásból fintech-céget? Kripto, portfólióoptimalizálás és USA-piac – Koncz Balázs a Magyar Business Podcastban. << Vissza az epizódokhoz Kripto, tőzsderobot és az USA-piac: amit a befektetőknek senki nem mer elmondani 2026. május 4. Amikor a bukás lesz az üzleti terv alapja Van egy momentum, amikor az ember rájön, hogy amit eddig csinált, az nem stratégia volt – hanem sodródás. Koncz Balázsnak ez a pillanat 2017-ben jött el. Pontosan akkor vett bitcoint, amikor a piac tetején volt. Két napig nézte, ahogy az árfolyam emelkedik. Aztán jött a zuhanás – és a portfóliójának kétharmada eltűnt. Nem egy vagyont bukott, de a lecke annál súlyosabb volt: nem elég lelkes befektetőnek lenni, ha nem érted, mit csinálsz. Ez az epizód arról szól, mi történt azután. Balázs nem adta fel. Elkezdte megtanulni, amit nem tudott. Tőzsdei szakvizsgát szerzett a Budapest Institute of Banking-től – igen, az a Nemzeti Bank leányvállalata –, fintech projekteken dolgozott olyan cégeknél, mint a Södernt befektetési vállalat és a Greystar ingatlan alap. Közben gépi tanulást tanult, neurális hálókat épített, algoritmusokat írt. Éveken át. Sok bukással. Ma saját kriptovaluta-alapú befektetési megoldáson dolgozik: egy olyan rendszeren, ahol a token értékét egy optimalizált részvényportfólió fedezi. Nem pump and dump. Nem „holnapra megduplázod." Hanem egy komolyan vett pénzügyi termék, amire már vagyonkezelők is felkapták a fejüket. De ez az epizód nem csak Balázs projektjéről szól. Szó esik arról, hogyan változott meg a kriptószabályozás az USA-ban Trump megválasztása után – és milyen mélységű volt az elnyomás Biden alatt, amit a mainstream média szinte el sem mesélt. Szó van a Howey-tesztről, a Genius Act-ről, a debankingről, arról, hogy miért érdemes az USA-piacot elsőként célozni. És arról is, hogy mit tehet egy vállalkozó, ha AI-ra bízná a stratégiai döntéseit – de az AI egyszerűen nem teszi fel a jó kérdéseket. Fóris Attila és Koncz Balázs két óránál is többet beszélgetett – arról, hogyan épít valaki rendszert a káoszból, miért fontos a nagyszámok törvénye az értékesítésben, és mit jelent az, hogy egy jó szakember a saját frameworkjét fejleszti ki. Ha vállalkozóként érdekel a tőzsde, a kripto, az USA-piac, vagy csak tudni akarod, hogyan gondolkodik egy fintech-es alapító a pénzről, a stratégiáról és a bukásokról – jó helyen jársz. A bukásból épített tudás – hogyan lesz a veszteségből stratégia? Nem a szerencse hiányzott. A tudás hiányzott. Sokan vannak, akik elveszítenek valamit – pénzt, időt, lehetőséget –, majd megpróbálják elfelejteni az egészet. Továbblépnek, mintha mi sem történt volna. Koncz Balázs nem ezt csinálta. Amikor 2017-ben a bitcoinba fektetett pénzének kétharmadát elveszítette, nem a piacot okolta. Nem a szerencsétlen időzítést. Hanem önmagát – pontosabban azt, amit nem tudott. És ebből a felismerésből indult el valami, ami aztán éveken át formálta a gondolkodását. Az első lépés: megérteni, ami történt. Balázs elkezdett utánajárni. Mi az a tőzsde? Mi az a befektetés valójában? Hogyan működnek a piacok? Nem YouTube-videókból, hanem komolyan: brókervizsgát tett a Budapest Institute of Banking-nél, amely a Nemzeti Bank leányvállalata. Ezzel nemcsak tudást szerzett – hanem egy olyan hitelesítést, ami később ajtókat nyitott meg számára a pénzügyi szektorban. Ez a mozzanat önmagában tanulságos minden vállalkozónak: a tudást meg kell fizetni – időben vagy pénzben. Ahogy Attila megfogalmazta a beszélgetésben: vagy megveszed a tudást valakitől, aki megcsinálja helyetted, vagy te szerzel tudást, és te csinálod meg. Harmadik út nincs. Aki ezt megpróbálja megspórolni, az általában kétszer fizet. Balázs a saját útját választotta. És ez nem volt gyors. Neurális hálókat tanított részvényekre – és állandóan teljesítménybeli problémákba ütközött. El kellett engednie, amit felépített, és újrakezdeni. Nem egyszer. „Egy kicsit vissza kellett vonulni, mint a 2017-es krach után – oké, akkor gondoljuk végig, hogy mit szeretnék én, és mik a lehetőségek." Ez az a gondolkodásmód, ami megkülönbözteti azokat, akik tanulnak a veszteségből, azoktól, akik csak elszenvedik azt. Nem az a kérdés, hogy bukasz-e. Hanem az, hogy mit csinálsz utána. A tőzsde – és általában bármilyen komplex terület – egyfajta önismereti tükör is. Balázs ezt így fogalmazta meg: papír trading accounton egész más döntéseket hozol, mint amikor valódi pénzed van kockán. Az érzelmek előjönnek. A türelmetlenség, a kapzsiság, a félelem. Aki ezeket nem ismeri magában, az nem befektet – hanem szerencsejátékozik. A bukás tehát nem kudarc. Az egy tanterv – ha hajlandó vagy elvégezni. A rendszer, amit újra kellett építeni – a tőzsderobottól az optimális portfólióig Nem az algoritmus volt a probléma. A kérdés volt rossz. Sok vállalkozó ismeri ezt az érzést: beleteszel rengeteg energiát valamibe, és valami mégsem stimmel. Működik, de nem úgy. Hozza az eredményt, de nem azt. Balázs éveken át ezen ment keresztül – és végül rájött, hogy nem a megoldást kell javítani, hanem a kérdést kell újrafogalmazni. Az első verzió egyszerűnek tűnt: taníts be egy neurális hálót arra, hogy részvényeket cseréljen. Vegyél, adj el, optimalizálj. A probléma az volt, hogy ez a megközelítés folyamatos beavatkozást igényelt – és az eredmények sem voltak meggyőzőek. Állandó teljesítménybeli gondok, finomhangolás, újraírás. A rendszer dolgozott, de nem azt hozta, amit Balázs valójában akart. Aztán jött egy tanulmány, ami megváltoztatta a perspektíváját. A kutatás azt mutatta ki, hogy a tőzsdén azok jártak a legjobban, akik ott felejtették a pénzüket – és nem nyúltak hozzá. Ez felvetette a kérdést: valóban szükséges-e az aktív beavatkozás? Vagy a cél nem a folyamatos kereskedés, hanem egy olyan portfólió felépítése, ami önmagában jól teljesít? „Arra a következtetésre jutottam, mint a legtöbben talán be sem vallják: én pénzt szeretnék úgy, hogy a pénzem dolgozik nekem, én meg csak úgy végignézem." Ebből a felismerésből született az új irány. Balázs nem cserebere-algoritmusokat kezdett írni, hanem portfólióoptimalizálással foglalkozott. A cél: olyan részvénykosarat összeállítani, ami konzisztensen jobban teljesít, mint a piac – például az S&P 500. Ehhez a Markowitz-féle portfólióelméletet is felhasználta, de nem csak azt. Több eljárást kombinált, és figyelte, milyen gyakran kell frissíteni a portfóliót, hogyan kell stop loss és take profit szabályokat ráépíteni. Az eredmény egy kriptovaluta-alapú megoldás lett , ahol a token értékét egy optimalizált amerikai részvényportfólió fedezi. Ha valaki 100 dollárt visz be a rendszerbe, azt az összeget a portfólió részvényeibe osztják szét – és a token mindig annyit ér, amennyit ez a portfólió. Száz százalékos fedezettség. Nem ígéret. Fedezet. Ez azért érdekes, mert megoldja azt a problémát, amivel a legtöbb kisebb befektető szembesül: a jó hozam elérése eddig vagy drága volt, vagy bonyolult. Vagyonkezelőhöz menni jellemzően 20 millió forintos belépési küszöböt jelent. ETF-et venni egyszerűbb, de ott is kell az alapismeret. Balázs megoldása olcsóbb belépési pontot kínál – és a technológia végzi a nehéz munkát. Ráadásul vagyonkezelők is jelezték már, hogy szívesen licenszelnék az algoritmust. Ez nem véletlen: egy jól működő rendszer előbb-utóbb megtalálja azokat, akik értik az értékét. Értékesítés fintech területen – a nagyszámok törvénye és a szakbefektető Tízből nyolc azonnal nemet mond. Ez nem kudarc – ez matematika. Van egy tévhit, amibe sok vállalkozó beleesik: ha elég jó a terméked, az emberek majd maguktól megértik. Balázs pontosan ezt tapasztalta meg a saját bőrén – és rájött, hogy a fintech sem különbözik semmilyen más szektortól, amikor értékesítésről van szó. Amikor elkezdte bemutatni a megoldását potenciális partnereknek, a reakciók megjósolhatóan oszlottak meg. Volt, aki meghallotta a „kripto" szót – és azonnal zárt. Volt, aki az „algoritmus kereskedés" kifejezésnél lépett ki a beszélgetésből. Volt, aki a grafikonokat photoshopnak nézte. Balázs becslése szerint tíz emberből – de inkább ötvenből – nyolcvan százalék azonnal elzárkózott. Ez elsőre leverőnek hangzik. Valójában ez a játék szabálya. „Nagyszámok törvénye alapján mindig akad valaki, aki nem ezt mondja. Nem is olyan régen hallgattam valakit, aki számolta a nemeket, és valamilyen több századig eljutott, mire egy darab igent kapott – és abból sikerült üzletet építenie." Az elutasítás tehát nem azt jelenti, hogy rossz a termék. Azt jelenti, hogy még nem találtad meg azt, akinek szól. És itt jön a kulcslépés, amit Balázs nagyon korán felismert: nem mindenkinek kell eladni – hanem a megfelelő embernek. A fintech és a befektetési szektor konzervatív világ. Ha valakinek a nulláról kell elmagyarázni, hogy mi az a blockchain, mi az a portfólió optimalizálás, mi az a gépi tanulás – akkor az az ember valószínűleg nem a te vevőd. Nem azért, mert rossz ember, hanem azért, mert nem ő a célközönséged. Ha viszont olyan befektetési tanácsadóhoz vagy vagyonkezelőhöz mész, aki már érti a kontextust, ott elég annyit mondani: „van egy eljárásom, ami portfóliókat optimalizál – csináljunk egy tesztet." Erre már valaki kinyitja az ajtót. Balázs ezt egy nagyon egyszerű analógiával fogalmazta meg, amit az egyik sikeres magyar üzletembertől hallott: mindegy, mit árulsz – az a nem mindegy, kinek árulod. Ha üvegpoharat árulsz, ne minden sarkon próbálkozz. Barátkozz meg a szállodatulajdonosokkal és a vendégházak üzemeltetőivel – és megkötöd az üzletet. Ez a gondolat közvetlenül alkalmazható bármilyen B2B értékesítésre. A kérdés nem az, hogy hogyan győzöd meg az elzárkózókat. A kérdés az: hogyan találod meg azokat, akik eleve nyitottak – és irántad mint ember iránt érdeklődnek, nem csak a terméked iránt? Mert az elutasításban is van érték – ha ki tudod szűrni belőle az építő kritikát. Balázs erre is kitért: volt, aki nemet mondott, de közben hasznos visszajelzést adott arról, mi hiányzik a megoldásból. Ezt érdemes meghallani. Azt viszont, aki csak legyint – azt el kell engedni, és menni tovább. Miért az USA az elsőszámú piac – és mit jelent ez a te vállalkozásodra? Ott hálózz, ahol sok a hal. Ez nem vélemény – ez stratégia. Sok magyar vállalkozó ugyanazt a hibát követi el: először megpróbál itthon bizonyítani, aztán talán kilép Európába, és ha minden jól megy, esetleg egyszer majd Amerika. Balázs fordítva gondolkodik. És nem véletlenül. Az érvelése egyszerű, de annál erőteljesebb. Képzeld el, hogy hálót vetsz ki. Hol fogsz többet fogni – ott, ahol rengeteg hal van, vagy ott, ahol egy-két példány bújkál a kövek között? A válasz nyilvánvaló. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb fizetőképes piaca: rengeteg ember, rengeteg tőke, és – ami a legfontosabb – rengeteg olyan befektető és vállalkozó, aki már érti a fintech, a kripto és az algoritmus-alapú befektetés nyelvét. „Magyarországról trendeket vagy terméket átvinni az Egyesült Államokba nagyon nehéz – és most még óvatosan fogalmaztam. Viszont az Egyesült Államokból termékeket áthozni az EU-s piacra, vagy bárhová máshová, pedig nagyon könnyű." Ez a mondat nem pesszimizmus. Ez a piac logikája. Ha az USA-ban bizonyítasz, az EU-s és a globális terjeszkedés jön magától. Fordítva ez ritkán működik. Balázs ezt nemcsak elvként vallja – hanem konkrét stratégiává alakította. Az USA-ban elsősorban befektetési tanácsadókra és befektetési vállalkozásokra fókuszál, akik profit megosztásos alapon tudják értékesíteni a megoldását. Ez azt jelenti, hogy nem kell minden egyes ügyféllel egyenként megküzdeni – elég megtalálni azokat a partnereket, akiknek már van kész ügyfélbázisuk, és akik értik, mit kínál. De miért most? Mi változott? Részben a szabályozási környezet. Részben a politikai hangulat. Részben az, hogy az USA-ban egyre több olyan konferencia, szakmai közösség és befektetői kör működik, ahol a fintech és a kripto nem téma – hanem iparág. Ahol nem kell megmagyarázni az alapokat, csak a különbséget. Ez pedig közvetlenül kapcsolódik ahhoz, amit Attila is hangsúlyozott a pitchelésről: a rossz befektetőnek pitchelni nemcsak időpazarlás – hanem energiapazarlás is. Ha valaki nem érti a szektort, nem fogja értékelni a megoldást sem. Ha viszont olyan emberhez mész, aki kifejezetten ilyen típusú startupokba fektet, akkor azonnal más szintű párbeszéd kezdődik. Van ennek egy másik tanulsága is, ami minden vállalkozóra vonatkozik, nemcsak fintech-es alapítókra: a piac megválasztása stratégiai döntés, nem logisztikai kérdés. Nem azt kell először eldöntened, hogyan jutsz el a piacra – hanem azt, hogy melyik piac a legjobb terep a te megoldásodnak. Aztán jön a hogyan. Balázs egyértelműen döntött. USA-piac, először. A többi majd következik. Biden, debanking és a kripto elleni háború – amit a mainstream média nem mesélt el Nem a piac döntötte el, ki nyerhet. Hanem a politika. Ha valaki azt hitte, hogy a kriptószabályozás egy száraz jogi téma – ez a fejezet megváltoztatja a véleményét. Mert ami az USA-ban történt a Biden-adminisztráció alatt a kriptoiparral, az nem szabályozás volt. Az elnyomás volt. Balázs és Attila ebben a részben olyan dolgokról beszéltek, amiket a mainstream média szinte egyáltalán nem tematizált – pedig mélyen érintette azt, hogy ki tud vállalkozni, és ki nem. A debanking mechanizmusa. Az USA-ban a bankok kidobhatnak téged mint klienst. Ha egy bank azt mondja, hogy nem vagy megbízható ügyfél, a többi bank követi ezt az értékelést. Az eredmény: bankszámla nélkül maradsz. Készpénzért kell dolgoznod. Nem tudsz számlát nyitni, nem tudsz bért fizetni, nem tudsz szerződést kötni. Gyakorlatilag ellehetetlenül a vállalkozásod. Ez nem elmélet. Ez megtörtént. A Biden-adminisztráció idején számos kripto-founder és kripto-fókuszú cég erre a listára került – pusztán azért, mert a szektorban dolgoztak. Attila hozott erre konkrét példát: az Andreessen Horowitz befektetési cégnél volt egy munkatárs, aki kripto-szabályozással foglalkozott. Az adminisztráció nyomására debankingre került – és a cégnek készpénzben kellett fizetnie a fizetését. Amerikában. 2023-ban. „Nagyon csúnya dolgok történtek a Biden-adminisztráció alatt. Nagyon-nagyon kriptoellenesek voltak – és persze most megjött Trump bácsi, aki azt mondta, hogy a kripto az nagyon jó." Ez nem politikai véleménynyilvánítás. Ez az üzleti valóság leírása. Amikor egy kormányzat szabályozás helyett adminisztratív nyomással lehetetleníti el egy iparág szereplőit, az nem piacvédelem – az iparággyilkosság. Miért volt ez így? Balázs nem értette, és nem is értette meg teljesen. Attila felvetette a Kína-párhuzamot: ott nyíltan kitiltották a kriptomájnerokat, akik aztán Vietnámba, Indonéziába mentek tovább. Legalább ott tiszta volt a szabály. Az USA-ban viszont nem volt nyílt tiltás – csak láthatatlan nyomás, banki kizárás, és jogi bizonytalanság, amibe sok startup belerokkant. Mi változott Trump megválasztásával? Szinte minden. Létrehoztak egy elnöki munkacsoportot, amelynek kizárólagos feladata a kriptótörvények rendbe tétele volt. Megjelent a Genius Act, ami egyértelművé tette: ha egy token mögött fiat pénz áll fedezetként, az nem értékpapír. A SEC és a CFTC közös állásfoglalást adott ki, amelyben öt kategóriába sorolták a kriptovalutákat – és a Bitcoin, az Ethereum, a Solana bekerült a „digital commodities" kategóriába, ami kívül esik az értékpapír-szabályozáson. Ez azt jelenti, hogy rengeteg projekt, ami korábban jogi szürke zónában létezett, most zöld utat kapott. A piac nem változott – a szabályozás változott. És ez mindent megváltoztat. A tanulság vállalkozóként egyértelmű: a szabályozási környezet nem háttérzaj – hanem stratégiai változó. Aki nem figyel rá, az nem érti a piacot. Aki figyel rá, az időben pozicionálja magát. A kriptó jövője – miért most, és miért éppen itt? A szabályozás megváltozott. Az ablak nyitva van. De nem marad nyitva örökre. A legtöbb vállalkozó akkor lép piacra, amikor már mindenki más is ott van. Amikor a trend nyilvánvaló, amikor a sajtó tele van a témával, amikor a szomszéd is azt mondja, hogy ő is benne van. Ez a legdrágább pillanat a belépésre – és általában a legkockázatosabb is. Balázs máshogy gondolkodik. Ő azt figyeli, mikor nyílik meg egy szabályozási vagy piaci ablak – és hogyan lehet azt elsőként kihasználni, mielőtt a tömeg megérkezik. A kripto most éppen ilyen ablak előtt áll. Az USA-ban a szabályozási bizonytalanság – ami éveken át az iparág legnagyobb fékezője volt – elkezdett feloldódni. A Genius Act, a SEC és CFTC közös állásfoglalása, az elnöki munkacsoport outputjai mind ugyanabba az irányba mutatnak: a kripto legitim iparággá válik. Nem underground mozgalom. Nem szürke zóna. Hanem egy szabályozott, intézményi szinten is elfogadott pénzügyi szektor. „Én azt gondolom, hogy a kriptó az növekedni fog, mert most változott az állami és a szabályozásbeli hozzáállás is. Amerikában jobb a terep – és nagyon sok indok ebbe az irányba mutat." Balázs szerint ennek a növekedésnek van egy konkrét motorja: a decentralizált rendszerek természetes előnye a hagyományos pénzügyi infrastruktúrával szemben. Egy blockchain-alapú tranzakció nem igényel napokat, nem igényel közvetítőt, és nem igényel overnight állampapír-vásárlást ahhoz, hogy a bank a pénzedből profitot termeljen, miközben te várod az átutalást. A rendszer gyorsabb, olcsóbb és átláthatóbb. De miért pont most érdemes figyelni? Mert a piac most kezd intézményi szintre érni. A vagyonkezelők már érdeklődnek az algoritmus-alapú megoldások iránt. A befektetési tanácsadók keresik azokat a termékeket, amelyek a konzervatív ügyfeleknek is eladhatók – miközben a portfólióban ott van a növekedési potenciál is. Balázs ezt pontosan így pozicionálja a saját megoldásával: egy stabil, fedezett alap, amelyhez hozzáadható egy magasabb kockázatú, magasabb hozamú komponens. Az egyik jól alszik tőle, a másik izgatottan várja, mi történik. Van azonban egy fontos figyelmeztetés is, ami a beszélgetésből egyértelműen kijött: a kriptóban is rengeteg az átverés. A „60%-os hozam három hónap alatt" típusú ígéretek nem befektetési termékek – azok pump and dump sémák. Balázs nagyon tudatosan pozicionálja magát ezzel szemben: az ő megoldása nem ígér csodát, hanem konzisztens, mérhető, fedezett teljesítményt kínál. Ez lassabb növekedés – de valódi. A fintech evolúciójának következő lépcsője – ahogy Balázs fogalmaz – éppen ez: olyan rendszerek, amelyek a jó befektetési döntéseket olcsóbbá, gyorsabbá és hozzáférhetőbbé teszik mindenki számára, nem csak azoknak, akik be tudnak lépni egy 20 milliós küszöbű vagyonkezelőhöz. A piac nyitva van. A szabályozás rendeződik. A kérdés nem az, hogy érdemes-e figyelni erre a szektorra. A kérdés az: mikor lépsz be – és felkészülten lépsz-e be? Önismeret, tőzsde és a gondolkodó ember – miért a legdrágább befektetés az, amit magadba teszel? A tőzsde nem pénzügyi eszköz. Az egy tükör. Kevés olyan terület van, ahol az önismeret hiánya ilyen gyorsan és ilyen kézzelfoghatóan megjelenik a számládon, mint a befektetés. Nem véletlenül beszéltek Balázs és Attila sokat az önismeretről – mert a pénzügyi döntések mögött szinte mindig emberi pszichológia áll. Félelem, kapzsiság, türelmetlenség, önbizalom-hiány vagy éppen túlzott önbizalom. Balázs ezt nagyon korán megtanulta – a saját pénzén. A 2017-es bitcoin-veszteség nem csak pénzügyi lecke volt. Önismereti lecke is volt. Rájött, hogy nem az számít, mennyire lelkes valaki egy befektetés iránt – hanem az, hogy hogyan reagál akkor, amikor a piac ellenfordul. A paper trading jelenség. Balázs hozott erre egy nagyon szemléletes példát. Ha kártyázol zsetón nélkül, teljesen másképp játszol, mint ha valódi pénz van a tét. Papír trading accounton mindenki türelmes, fegyelmezett és racionális. Amikor viszont a saját megtakarításod megy le 30-50 százalékot – az érzelmek előjönnek. A kéz remeg a „eladom" gombra. Vagy éppen befagy, és nem tesz semmit, miközben kellene. „A tőzsde egyébként ad egy bizonyos önismeretet – mert gondold el, hogy mondjuk paper trading accountod van, vagy csak úgy kártyázol zsetón nélkül. Teljesen másképpen fogsz viselkedni." Ez a felismerés nemcsak a befektetésre igaz. Minden olyan területen igaz, ahol nyomás alatt kell dönteni – legyen az üzleti tárgyalás, válságkezelés vagy akár egy nehéz alkalmazotti helyzet. Az önismeret nem soft skill. Az egy versenyelőny. Balázs ezért szokta azt tanácsolni mindenkinek, aki tőzsdézni akar: először ismerje meg magát. Ismerje meg, hogyan reagál veszteségre. Hogyan reagál nyereségre. Mennyire türelmes. Mennyire fegyelmezett. Mert ha ezeket nem tudja – a tőzsde megtanítja. De a tandíj magas. A Polymarket-jelenség – hogyan változtatja meg a tudást a tét. Attila hozta be a Polymarket példáját, ami egy előrejelzési piac: emberek fogadnak valós eseményekre valódi pénzzel. Az érdekesség az, hogy minél nagyobb összeggel fogad valaki, annál alaposabban utánanéz a témának. Nem szimpatia alapján dönt – hanem utánaolvas, elemez, mérlegeli az esélyeket. A tét megváltoztatja a gondolkodás minőségét. Ez egy általánosabb igazságot is hordoz: az emberek akkor gondolkodnak a legjobban, amikor valódi következménye van a döntésüknek. Amikor saját bőrükön érzik a tévedés árát. Ez nem azt jelenti, hogy mindig a saját pénzedet kell kockáztatni ahhoz, hogy jól dönts – de azt igen, hogy a tét nélküli döntés ritkán hoz igazi elkötelezettséget és igazi fókuszt. Mi a kapcsolat a vállalkozással? Minden vállalkozó befektet – pénzt, időt, energiát, hírnevét. És minden befektetési döntés mögött ott van az ember, aki meghozza. Ha ez az ember nem ismeri magát – ha nem tudja, mi mozgatja, mi blokkolja, mi torzítja az ítéletét –, akkor a legjobb üzleti modell sem fogja megmenteni a rossz döntésektől. Balázs esetében az önismeret fejlesztése nem elvont önfejlesztési projekt volt. Konkrét veszteségekből tanult, konkrét döntéseket vizsgált felül, és konkrét rendszereket épített arra, hogy a jövőben az érzelmek helyett az algoritmus döntsön – ahol arra van lehetőség. A legdrágább befektetés, amit tehetsz, az, amit magadba teszel. De az is a legjobb hozamú – ha komolyan csinálod. Az AI, a munka jövője és az ember szerepe – ha a robot dolgozik, te ki leszel? Ha nem kell dolgoznod, megtanulsz-e gondolkodni? Ez az a kérdés, amit a legtöbb jövőről szóló vita elkerül. Mindenki beszél az automatizációról, az AI térnyeréséről, az univerzális alapjövedelemről – de kevesen teszik fel azt a kérdést, ami valójában a legfontosabb: ha a munka eltűnik, mi marad belőlünk? Balázs és Attila a beszélgetés végén elértek erre a mélyvízre. Nem elvont filozofálásként – hanem nagyon is konkrét vállalkozói és emberi szempontból. Az univerzális alapjövedelem paradoxona. Balázs felvetette: ha mindenki kap egy alapjövedelmet, ami fedezi az alapszükségleteket, annak lehet, hogy pozitív mellékhatása is van. Csökkenhet a bűnözés, mert nem kell mástól elvenni ahhoz, hogy neked legyen. Kevesebb embernek kell megalázó körülmények között dolgoznia puszta túlélésért. De ott van a másik oldal is. Ha valakinek a megélhetése nem függ attól, hogy mit tesz nap mint nap – mi ösztönzi arra, hogy tegyen valamit? Mi tartja fenn a fegyelmet, a fejlődési vágyat, az alkotási kényszert? „Ha nincsen munkád, akkor hogy tanulsz meg gondolkodni?" Ez Attila kérdése volt – és nem költői. Mert a munka nem csak jövedelemforrás. A munka struktúrát ad. Identitást ad. Visszajelzést ad arról, hogy jók-e a döntéseid, értékes-e az, amit csinálsz. Ha ezt az AI vagy egy automatizált rendszer veszi át – mi marad? A Wall-E pillanat. Attila hozta be a Wall-E-t – azt a Pixar-filmet, ahol az emberiség egy űrhajón lebeg, minden szükségletét robotok elégítik ki, és az emberek lassan elveszítik a képességüket a mozgásra, a gondolkodásra, a kapcsolatteremtésre. Nem drámai összeomlás – hanem lassú, kényelmes leépülés. Ez nem science fiction figyelmeztetés. Ez egy nagyon valódi kérdés, amit már most fel kell tenni. Mert az AI nem holnap érkezik – már itt van. Már most átvesz feladatokat, folyamatokat, döntéseket. És ha egy vállalkozó nem gondolkodik el azon, hogy mi az, amit az AI nem tud átvenni tőle – akkor előbb-utóbb szembe fog nézni ezzel a kérdéssel. Csak akkor már kevesebb lesz az idő a válaszra. Mit nem tud átvenni az AI? A kontextust. A felelősségvállalást. A valódi kockázatvállalást. Azt a pillanatot, amikor egy vállalkozó eldönti, hogy beleáll valamibe – nem azért, mert az algoritmus azt mondta, hanem azért, mert ő hisz benne, és vállalja a következményeket. Az AI optimalizál. De az értékek mentén való döntés – hogy mit érdemes optimalizálni, és miért – az emberi feladat marad. Balázs erre egy nagyon egyszerű választ adott: fel kell találni magad. Nem metaforikusan – hanem konkrétan. Meg kell találni azt, amit te tudsz adni, amit te látsz meg, amit te építesz fel – amit egy algoritmus nem tud lemásolni, mert az a te tapasztalatodból, a te hibáidból, a te egyedi nézőpontodból születik. Ez visszavezet oda, ahol a beszélgetés elkezdődött: a bukásból épített tudáshoz, a saját framework-höz, az önismerethez. Ezek nem elvont fogalmak. Ezek a versenyképességed alapjai egy olyan világban, ahol az AI egyre több mindent tud – de gondolkodni helyetted még nem fog. Záró tanulság Amit Koncz Balázs históriájából nem szabad elfelejteni Két óra beszélgetés. Rengeteg téma. De ha egyetlen mondatba kellene sűríteni, amit Balázs sztorija tanít – ez lenne az: A bukás nem a vég. Az a kezdet – ha hajlandó vagy tanulni belőle. Balázs a kétharmados bitcoin-veszteséggel kezdte. Ma saját kriptovaluta-alapú befektetési megoldást épít, vagyonkezelők érdeklődnek az algoritmusa iránt, és stratégiai partnereket keres az USA-ban. Nem azért jutott idáig, mert szerencsés volt. Hanem azért, mert minden egyes bukás után visszaült, végig gondolta, mi történt – és újrakezdte, de okosabban. Ez a gondolkodásmód nem fintech-specifikus. Ez vállalkozói alapállás. A legfontosabb tanulságok, amiket magaddal vihetsz: Fel kell nőni a problémához – minden területen, ahol komolyan akarsz eredményt elérni. A tudásnak ára van: vagy időd adod érte, vagy pénzt. A harmadik út az, hogy kétszer fizetsz. A megfelelő piac megválasztása stratégiai döntés, nem logisztikai kérdés. Ott hálózz, ahol sok a hal – és ne félj az USA-piacot elsőnek célozni, ha a megoldásod arra való. Nem mindenkinek kell eladni – hanem a megfelelő embernek. A szakbefektető érti a nyelvedet. Az elzárkózó nem a te piacod. A nagyszámok törvénye a te barátod, ha elég kitartó vagy. Az AI hasznos eszköz – de a stratégiai döntéseket még mindig neked kell meghoznod. Aki átadja ezt a felelősséget egy algoritmusnak, az előbb-utóbb szembesül a következményekkel. Az önismeret nem soft skill. Az a legkeményebb versenyelőny, amit felépíthetsz – és a tőzsde, a vállalkozás, az élet folyamatosan teszteli. És végül: ha nincsen munkád – vagy ha az AI átveszi azt, amit eddig csináltál –, akkor a kérdés nem az, hogy mi lesz veled. A kérdés az, hogy mire vagy képes, ha rákényszerülsz, hogy gondolkodj. Hallgasd meg a teljes epizódot Ha ezek a témák megmozgattak valamit benned – a kripto, a tőzsde, az USA-piac, az AI és a vállalkozói gondolkodás –, akkor a teljes beszélgetés még ennél is mélyebb. Balázs és Attila két órán át nem kerülte meg a nehéz kérdéseket. Érdemes végighallgatni. Élő podcast epizód: Koncz Balázs – 2026. Április 8. 15:15-tól! Hamarosan: Kripto törvények vállalkozói szemmel – USA vs. EU Ha vállalkozóként még nem gondolkodtál komolyan a kriptón – ez az epizód megváltoztatja a véleményedet. A szabályok megváltoztak. Az USA-ban új kriptótörvények születtek, az EU-ban is rendeződik a helyzet – és aki most érti meg, mi történik, az lesz az, aki a következő évtizedben a legjobb pozícióból indul. A következő Magyar Business Podcast epizódban Fóris Attila vendége Koncz Balázs – fintech alapító, tőzsde-algoritmus fejlesztő, brókervizsgás informatikus –, aki saját bőrén élte meg, mit jelent kriptóban veszíteni, tanulni, és végül egy valódi, fedezett pénzügyi megoldást építeni belőle. Megismered a NeuroFundCoint A NeuroFundCoin egy olyan kriptovaluta, amelynek értékét egy gondosan összeállított részvénykosár fedezi. A kosarat egy saját fejlesztésű algoritmus kezeli, amely a lehető legmagasabb hozam elérésére törekszik. Nem ígéret. Nem hype. Hanem egy valódi, fedezett befektetési megoldás – amit Balázs most vezet piacra. Miről lesz szó? Miért változott meg minden a kriptóban Trump megválasztása után – és mit jelent ez számodra vállalkozóként USA vs. EU kriptószabályozás – melyik piac a jobb terep, és miért érdemes az USA-t elsőként célozni Mi a Genius Act, a Howey-teszt és a debanking – közérthetően, vállalkozói szemmel Hogyan működik a NeuroFundCoin – és miért más ez, mint bármi, amit eddig láttál a kriptópiacon Mikor éri meg kriptóba fektetni – és hogyan különböztesd meg a valódi lehetőséget az átveréstől Hamarosan – a Magyar Business Podcaston 📅 Értesülj elsőként, amikor megjelenik – iratkozz fel a Magyar Business hírlevelére. 🔔 Követd a Magyar Business YouTube-csatornát, és kapcsold be az értesítéseket. 💬 Te mit gondolsz – az USA vagy az EU lesz a kripto igazi otthona? Írd le a kommentben – kíváncsiak vagyunk a véleményedre!

Hogyan építs önjáró családi vállalkozást kiégés nélkül? Valódi stratégia, delegálás, rendszer – 30 év tapasztalata egyetlen történetben. << Vissza az epizódokhoz Baranyiné Mariann / Baranyi Hűtéstechnika Kft. 2025. augusztus 4. Egy önjáróvá vált családi cég története – belülről 30 év vállalkozás után két ember leült, és kimondta: így már nem akarjuk tovább csinálni. Ez az epizód azokhoz szól, akik már benne vannak a játékban . Akik már túl vannak a hajnali túlórákon, a 7 napos munkaheteken, és a kényszeredett „családi nyaralásokon”, ahol a laptop volt a harmadik gyerek. Baranyiné Mariann 1992 óta vállalkozó. A férjével közösen alapított Baronyi Hűtéstechnika Kft. közel 30 éves. 18 fős csapatot vezettek, sokáig operatív frontvonalban , amíg 2021-ben egy döntést nem hoztak: önjáróvá kell tenni a céget. „Ez a tipikus több évtizedes vállalkozói létforma… a napi 10-12 órai munkától elkezdve, a szabadság alatti e-maileken át… mi ebbe fáradtunk el.” Nem volt kész terv. Nem volt coach. Nem volt biztosíték arra, hogy túlélik. „Nem tudtuk, hogy meddig fog tartani. Nem tudtuk, hogy a cégünk ezt túléli-e. Nem volt előttünk egy minta. Ez egy kicsit ilyen bungee jumping volt.” Mégis belevágtak. És két év alatt lépésről lépésre átalakították a cégüket úgy, hogy ma már nem ők viszik a céget, hanem a rendszer viszi a céget . Három kulcspozícióra osztották a működést, belső vezetőket emeltek ki, és rendszerszinten kezdték felépíteni a jövőt. Nem a megszokott „generációváltós” út volt – és nem is egy kivásárlásra készített struktúra. Ez egy szemléletváltás volt, ami nemcsak a cég struktúráját, hanem az életüket is újraszervezte. „Engedjük meg a változást az életünkbe. Mert az, amit csináltál 30 évesen, ha ugyanazt csinálod 50 évesen, akkor kidobtál 20 évet az életedből.” Kiégés, rutin és robotpilóta – amikor már nem elég, hogy “működik” Miért vágnak bele több évtizedes vállalkozók egy teljes újratervezésbe? Mert egyszer csak elfogy az élmény. Baranyiné Mariann és férje nem egyik napról a másikra döntötték el, hogy „önjáróvá” teszik a vállalkozásukat. Az első jelek alattomosan, évek alatt kúsztak be: már nem volt öröm a hétfő, nem volt sikerélmény az ügyfélkezelés, nem volt kihívás a folyamatokban. Csak mentek előre – robotpilótán. Ez pontosan arról szól, amit sok vállalkozó nem mer kimondani: a napi rutin kiéget. És ha nem veszed észre időben, akkor lassú, biztos hanyatlás jön. A vállalkozásban és benned is. „A napi rutinnak a szervezése az, ami szerintem a vállalkozóknak a legtöbb energiáját fölemészti.” A lendület eleinte még visz: az indulás, a bizonyítási vágy, a sikerélmény. De pár év után eljön a váltás: már nem a sikerért dolgozol, csak hogy ne omoljon össze a rendszer. „Egy idő után azon vesztük magunkat észre, hogy felkelünk reggel, és csináljuk a dolgunkat, mert ez a dolgunk, de nem látunk ki ebből a helyzetből, és valami nem az igazi.” Mariann ezt a folyamatot nem dramatizálja. Racionálisan néz rá: minden vállalkozásnak van egy természetes evolúciója. Az energiád változik, a motivációd is. És ha nem történik tudatos megújulás, a stagnálás előbb-utóbb leépülésbe fordul . „Olyan nincs, hogy egy vállalkozás hosszú távon stagnáljon.” Ez az epizód egyik legfontosabb állítása: a robotpilóta-üzemmód veszélyes . Nem csak azért, mert unalmassá válik, hanem mert a cég lendülete láthatatlanul fogy el – és amikor észreveszed, már késő. „Valami, ami kibillent abból, hogy rutinszerűen dolgozzunk.” Ez a felismerés vezetett oda, hogy 2021-ben belevágtak egy mély átalakításba. Nem a céggel volt baj – a működésmóddal. Skálázni akarod a céged? Előbb a saját fejedet skálázd Nem lehet önjáró céget építeni régi gondolkodással. A váltás először fejben történik – utána a rendszerben. Mariann és férje belátták: a legnagyobb akadály az önjáró működés felé… ők maguk. Nem a csapat, nem a piac, nem a körülmények. Hanem az, hogy eddig minden rajtuk múlt – és képtelenek voltak másképp elképzelni a működést. Nem találtak klónt. Nem jött „tökéletes ügyvezető”. Néhány hónapot el is vesztegettek azzal, hogy mást kerestek, aki helyettük viszi tovább a céget. „Egyszerűen nem találtuk meg a klónunkat.” A valódi fordulat akkor jött, amikor felismerték: ezt a váltást saját magukkal kell kezdeni . A gondolkodásmódjukkal, a saját korlátaikkal. A pont, amikor a cég már működik, de a vezető folyamatosan küzd a kontrollal. Mit szólnak majd a kollégák? Hogyan fogadják, ha a vezető „hátrébb lép”? Megáll a munka, lazul a fegyelem? Ezek a félelmek lebéníthatják az egész folyamatot. De Mariannék másképp döntöttek. Elkezdték átalakítani a szerepüket – és szemléletet váltottak a cégvezetésben. Nem egy új vezetőt kerestek. Rendszert építettek. A meglévő csapaton belül három kulcsembert választottak ki – irodai, operatív és szakmai vezetőt – és rájuk bízták a napi döntéseket. „Ez csak együtt tud megvalósulni. A cégnek és a vezetőnek is együtt kell fejlődni.” Ez volt a folyamat igazi kezdete. Nem stratégiai tervezéssel indult – hanem azzal, hogy kimondták: „másképp akarjuk élni az életünket.” És ebből jött minden rendszer, minden struktúra, minden változás. Delegálás: nem ott kezdődik, hogy „átadsz” valamit A legtöbb vállalkozó eljut oda, hogy szeretne „kiszállni az operatívból”. De amíg nincs mögötte gondolkodásváltás, addig a delegálás csak egy illúzió marad. Mariann és férje ezt saját bőrükön tapasztalták meg. A vállalkozásuk első szakaszában még úgy gondolkodtak, mint sokan: amit saját kezűleg csinálnak, az nem kerül pénzbe . Ezért mindent maguk intéztek – a takarítástól a papírmunkáig. Ez az a pont, ahol a vállalkozó nem céget épít, hanem csak kiterjeszti saját magát . A fordulópont akkor jött el, amikor számokkal néztek rá a működésre. Rájöttek: egy kolléga évente X millió forint hasznot termel. És onnantól már nem „költségként” néztek az új munkatársra – hanem megtérülő erőforrásként . „Amit én megcsinálok, az nem kerül pénzbe – ezt gondoltam. Ez egy nagyon veszélyes dolog.” Mariann külön delegálási fejlődési modellt is felvázolt, amit saját tapasztalataik alapján alakítottak ki. Ebben világosan látszik, hogy a vállalkozó útja hogyan vezet végig az „én csinálom” szinttől a valódi vezetői szerepig. Az első lépés: mindent maga végez. Aztán jön a szervező szint, ahol már több kolléga van, de még mindig ő szervezi a folyamatokat. Innen a tárgyaló szerepkörbe kerül, ahol a kivitelezés már mások dolga, de a döntések és az ügyfélkapcsolat még az övé. A főnök szerep az, amikor már vannak részvezetők, struktúrák, és az alapműködés nem tőle függ. És csak ezután jön a tulajdonosi pozíció. „Nagyon sokáig azt hittük, hogy az ügyvezetői szerep a vége. De nem az.” A delegálás tehát nem egy technika. Ez egy személyes evolúció . És minél gyorsabban ismeri ezt fel a vállalkozó, annál kevesebb időt éget el ott, ahol már nincs dolga. Cég vagy élet? A kérdés rossz – mert nem választható szét Egy ponton túl minden vállalkozó érzi: valami nem stimmel. A cég megy, a pénz is jön, de te már nem vagy benne jól . Mariann ezt a töréspontot úgy írja le, mint egy belső fordulatot: az ember nem a saját álmát éli, hanem a cég álma viszi őt . A vállalkozás ugyanis, ha nincs tudatosan irányítva, magához húzza az embert. És ahelyett, hogy eszköz lenne az élethez, önálló erőtér lesz , ami beszippant. „A végén csak azt nem csináltam, amit igazán szerettem.” Ez az érzés különösen ismerős azoknak, akik szakemberként indultak. Akik jól csinálták, felfutottak, bővültek – és egyszer csak azt vették észre: már nem azt csinálják, amit szeretnek , hanem adminisztrálnak, szerveznek, tűzoltanak. És minél tovább halogatják a váltást, annál keményebb lesz az ébredés. Az epizódban világosan elhangzik: az önjáró cég nem cél, hanem eszköz. Egy struktúra, ami lehetővé teszi, hogy a tulajdonosok ne csak működtessék a vállalkozást – hanem éljenek is mellette. Ez nem csak életminőségi kérdés. Stratégiai is. Mert ha te mint vezető, teljesen ki vagy égve , akkor nem tudsz jól dönteni, nem tudsz inspirálni, nem látsz előre. És ilyenkor nem csak a hangulatod sínyli meg – hanem a cég jövője is. „A mi álmainkat, céljainkat valósítjuk meg a cég által – vagy eszközök vagyunk abban, hogy a cég sikerét vigyük véghez?” Ez a kérdés minden vállalkozót elér egyszer. Aki nem válaszol rá időben, előbb-utóbb belefárad, belekeseredik vagy kiég . Mariannék nem vártak tovább. Ők döntöttek: újra az életüket akarják irányítani – és ehhez a céget is át kellett formálni. Stratégia nincs – csak ha időd van gondolkodni Az egyik legfontosabb felismerés, amit Mariann megoszt: stratégiát építeni idő kell. Márpedig az nincs, ha minden percben operatív tűzoltás megy. Ezért volt számukra prioritás, hogy olyan rendszert építsenek, ahol a vezetőknek nem kell a napi működés minden részletét kézben tartaniuk. „Ha nincs szabad időd, hogy mást csinálj, akkor hogy akarsz mást csinálni?” Sokan beszélnek hosszú távú célokról, „nagy képről”, vízióról – miközben naponta 8-10 órát töltenek mikromenedzseléssel, ügyfélkezeléssel vagy Excel-táblákkal. Mariann szerint a stratégiai gondolkodás nem luxus, hanem túlélési eszköz . És nem csak a jövő tervezése miatt fontos – hanem azért, hogy megőrizd az irányítást az életed felett. Ők például már hetente pár órát foglalkoznak a cégükkel – de azt magas szinten . Ez a működés ma már rendszeralapú: van cél, van kontrolling, van vezetői támogatás. „Három feladatunk maradt: stratégia, kontrolling és a vezetőink erősítése.” Ezt azonban nem lehet felépíteni úgy, hogy közben a vezető minden döntést maga hoz meg, és minden szál nála fut össze. Az önjáró cég valójában azt jelenti: a rendszer működik nélküled is – te pedig a jövőn dolgozol. Ennek az első feltétele: legyen időd kilépni a napi körforgásból. Nem havonta egyszer egy szabad napra, hanem struktúráltan, előre tervezetten, rendszerszinten. Mert idő nélkül nincs stratégia. Stratégia nélkül nincs fejlődés. És fejlődés nélkül nincs életképes cég – csak sodródás. Döntési jogkörök nélkül nincs önjárás – csak káosz Amikor Mariannék komolyan vették az önjáró működést, az első valódi rendszerépítő lépésük nem a szoftverekkel vagy folyamatábrákkal kezdődött. Hanem a döntések újradefiniálásával. Világosan látták: amíg nem határozzák meg, hogy ki, miben dönthet önállóan , addig nem önjáró a cég – csak vezető nélkül maradt csapat. Az önjáró működés alapja ugyanis nem a „távollét”, hanem a keretek, szabályok és felelősségek világos meghatározása. „Felállítottuk a döntési hierarchiánkat. Pontosan szabályokat kellett létrehozni, és átbeszélni, hogy ki, miben, hogyan dönthet.” Ez a lépés nem látványos, de kulcsfontosságú. A cégek nagy része azért esik szét, ha a tulajdonos hátralép, mert nincs lefektetve, hogy mi a mozgástér, ki mire jogosult, és meddig. A mindennapi döntések egy része túl kicsi a vezetőhöz, de túl nagy a dolgozókhoz – és ilyenkor elindul a bénultság, majd a visszarendeződés. Mariannék ezt megelőzték. Három kulcsvezetőt neveztek ki – nem kívülről, hanem a saját csapatukból. Olyan embereket választottak, akik ismerték a céget, és tudták vállalni az új felelősségi szintet. „Nem hoztunk be külső szakembert. A meglévő kollégáink közül választottuk ki, akiben láttuk, hogy képes megtanulni a vezetést.” A döntési szintek tisztázása után egy olyan szervezet kezdett formálódni, ahol nem az volt a kérdés, hogy Mariann mit gondol egy helyzetről – hanem hogy az adott vezető hogyan oldja meg. És itt jött el a valódi váltás: a bizalom rendszerszintű építése. Mert a döntés nemcsak felelősség, hanem önállóság is – és ez adja meg a működés szabadságát a tulajdonosnak és a vezetőnek is. Az önjáró működés kulcsa: a vezetők fejlesztése – belülről Mariannék nem csak rendszert építettek – embereket is. Mert egy cég csak akkor tud stabilan működni nélküled, ha a vezetői csapat nem pozícióba kerül, hanem felnő hozzá. Ezért nem csak kijelöltek embereket. Elkezdtek velük közösen dolgozni – emberileg, szakmailag, tudatosan. Vezetői megbeszéléseket tartottak, stratégiai egyeztetéseket vezettek, és egyértelművé tették: nem feladatokat, hanem bizalmat adnak át. „A vezetőinket föl kellett építeni. Egy vezető önmagát nem tudja fölépíteni – nekünk kellett őket megerősíteni.” Ez különösen fontos volt, mert a kiválasztott vezetők korábban „egy volt a többiek közül”. Az új szerephez kellett tekintély, elfogadás, rendszer – és kívülről kellett őket ebbe „beemelni”, hogy ne csak címük legyen, hanem súlyuk is. Ez nem ment volna elkötelezett kommunikáció nélkül. Mariann rendszeresen készített kérdőíveket, folyamatosan visszajelzéseket gyűjtöttek, és valódi kétirányú kommunikációt építettek ki. „Folyamatosan kérdőíveket raktam össze. A kommunikációnak a kétirányú vonala elindult.” Ez a rész mutatja meg igazán, hogy az önjáró működés nem egyenlő azzal, hogy „eltűnök” . Sokkal inkább azt jelenti: tudatosan felkészítem a csapatot arra, hogy nélkülem is döntésképesek, motiváltak és felelősek legyenek. Nem siettették a folyamatot. Lépésről lépésre haladtak, mindig csak a következő mérföldkőig láttak. És ez volt a siker kulcsa: nem ugráltak fázisokat , hanem végigvitték a tanulási görbét – együtt. Kontroll nem egyenlő jelenléttel – csak a módszer számít Az önjáró cég nem azt jelenti, hogy a tulajdonos „nem foglalkozik vele”. Hanem azt, hogy másképp tartja kézben. Mariann ezt pontosan meghatározza: stratégia, kontrolling, vezetők támogatása – ennyi maradt. És ami igazán lényeges: ehhez nem kell bent ülni az irodában. „Nem kell az irodában ülnünk. Bárhonnan látjuk, mi történik a cégben.” A kulcs: minden adatuk valós időben elérhető. Digitális könyvelés, naprakész vezetői riportok, átlátható irányítási rendszer – ezek teszik lehetővé, hogy pár kattintással képben legyenek a céggel kapcsolatban, akár hetente 15 perc alatt. Ez nem technikai részlet – ez stratégiai függetlenség. Mert a legtöbb vállalkozó azért nem tud „kiszállni”, mert csak úgy fér hozzá az információhoz, ha ott van. Papíralapú számlák, email-keresgélés, szóbeli jelentések – ezek mind gúzsba kötik. Mariannék ezeket évekkel korábban elkezdték lecserélni. Így ma már a rendszer működik, nem ők működtetik. „Vége a gyűjtögető életmódnak. A homokóra ketyeg, és mi döntjük el, mire szánjuk az időt.” A kontroll nem attól működik, hogy ott vagy – hanem attól, hogy van rendszered arra, hogyan látsz rá. És amikor már nem kell jelen lenned ahhoz, hogy képben legyél , akkor végre tered nyílik arra, hogy máson dolgozz : új irányokon, új projekten, vagy egyszerűen a saját életeden. A cél hiánya a legnagyobb kockázat – nem a versenytárs Az utolsó kulcstéma, amit Mariann többször hangsúlyoz: a legtöbb cég nem azért nem fejlődik, mert rossz a piac – hanem mert nincs világos célja. És ha nincs cél, nincs fókusz. Márpedig cél nélkül nincs stratégia, csak sodródás. Ezért az önjáró működés nemcsak működés, hanem irány is. „Nagyon nagy dolog létrehozni egy vállalkozást. De az igazi kihívás az, hogy egyszerre legyen időd és pénzed.” Ezt azonban nem lehet pusztán a működés optimalizálásával elérni. Tudni kell, merre tart a cég. Nem csak pénzügyileg, nem csak fejlesztésben – hanem szerepben is: mit akar a tulajdonos, és hol akar állni benne 3–5–10 év múlva. Mariann szerint a stratégiai gondolkodás nem egy különálló tevékenység, hanem a működés természetes része kellene, hogy legyen. Az ő esetükben ez rendszeres vezetői megbeszéléseket, éves célkitűzéseket, és világos mérőszámokat jelent. „Nem vagyok jós, de azt el tudom dönteni, hogy melyik üzletágat akarom erősíteni.” Ez a mondat minden vállalkozónak szól. Mert a „majd lesz valahogy” nem stratégia. Az önjáró cég nem csak az operatív terhek levételéről szól, hanem arról is, hogy világosan tudd, hova tartasz – és ezt hogyan méred. Cél nélkül nem lehet fókuszálni. Fókusz nélkül pedig nem lehet fejlődni. És ha nincs fejlődés, jön a stagnálás, majd a leépülés. Mariannék példája azt mutatja meg, hogy a stabilitás nem statikus állapot – hanem tudatos tervezés eredménye. A cégük ma is működik. De már nem ők működtetik. Amit ez a történet tanít Nem attól leszel szabad, hogy nem dolgozol – hanem attól, hogy van egy működő rendszered, ami nélküled is halad előre. Baranyiné Mariann és férje nem örököltek céget. Nem építettek startupot. Nem lett belőlük influencer. Ők harminc év alatt, lépésről lépésre építettek egy olyan vállalkozást, amit ma már nem nekik kell kézben tartaniuk. És ez nem szerencse, nem véletlen, nem külső segítség eredménye – hanem döntésé, tudatosságé és bátorságé. Bátorság ahhoz, hogy felismerjék: nem akarják tovább ugyanazt az életet élni. Döntés ahhoz, hogy ne csak működtessék a céget – hanem új szerepet vállaljanak benne. És tudatosság ahhoz, hogy lépésről lépésre mindent úgy alakítsanak át, hogy az ma már működjön nélkülük. Ez a történet nem arról szól, hogyan add el a céged. Hanem arról, hogyan maradj benne anélkül, hogy felemésztene 🎧 Hallgasd meg a teljes beszélgetést Baranyiné Mariannal a Magyar Business Podcastben – ha érdekel, hogyan építhetsz fel egy működő, stabil vállalkozást úgy, hogy közben újra legyen időd élni, gondolkodni és stratégiában működni. 💬 Te mit viszel magaddal Mariann történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Baranyiné Mariannról Baranyiné Mariann 1992-ben, 20 éves korában kezdett vállalkozóként tevékenykedni, és több mint 30 éve, az esküvőjüktől számítva, együtt dolgozik a férjével a vállalatukban. A Baranyi Hűtéstechnika Kft. nevű cégüket 1995 óta vezetik, ipari és kereskedelmi hűtéssel foglalkoznak. Gyártanak, telepítenek és szervizelnek egyedi igényekre szabott hűtőrendszereket, hűtőkamrákat, hűtőházakat, gyors fagyasztókat, folyadékhűtőket és technológiai hűtőrendszereket. Továbbá, 10 éve alapították a Hódszolár Kft. nevű napelemes céget, amely lakossági és vállalati napelemrendszereket telepít. Mariann erősen hisz abban, hogy a gazdasági körülményekre és hatásokra adott válaszai a saját képességeitől függenek, és ő maga a változás forrása. Baranyi Hűtéstechnika Kft. a neten Honlap Facebook YouTube1 YouTube2 A beszélgetés alapján készült cikkek Recap: amikor először beszélgettünk

<< Vissza az epizódokhoz beeco / Hegedűs Kristóf és Farkas Levente 2024. március 4. "A beeco csapatával, majd 30 önkéntessel, 2022 ősze óta egy öko-iránytűt fejlesztünk. A projekt volt már öko- asszisztens, ökoplatform és névtelen csillagromboló is, de a lényeg ugyanaz maradt. Célunk a kezdetek óta, hogy közelebb hozzuk az emberekhez a fenntarthatóságot. Hogy amit ma még tanulni kell, az húsz év múlva már alappá váljon. Ennek szerintünk a kulcsa a megfelelő kommunikáció, edukáció és a közösségépítés. A politikába nem tudunk és nem is akarunk beleszólni. Úgy érezzük, hogy alulról kell elkezdeni az építkezést, mert csak tömeges részvétellel érhetünk el igazi változásokat. Hiszünk a sok kis tett óriási erejében. Célunk, hogy az emberek értsék és érezzék, miért fontos, amit tesznek és persze, hogy ne érezzék egyedül magukat a harcban. Hiszen a méhek is így erősek: rajban! Elkezdtünk tehát egy appon dolgozni, ami ötvözi a duolingo játékosságát és motiváló erejét a Wikipedia közösségi fejlesztésének az előnyeivel. Egy ökolábnyom kalkulátorral kiszámoljuk a user lábnyomát és ez alapján személyre szabott küldetésekkel motiváljuk őket a zöldebb életvitelre, melyekért még jutalmat is kapnak. Ez egy játékos fejlődési utat ígér és kézzelfogható előnyöket: csökkenő személyes ökolábnyomot, kuponokat és kedvezményeket fenntartható partnereinknél. Mindezt megtoldottuk még egy öko-térképpel, amire feltettünk mindent, ami segít a fenntartható hétköznapokban: - szelektív kukák - komposztálók - csomagolásmentes boltok - turkálók - közkutak - zöld események - szervizek - fenntartható étkezés - közösségi terek - és még sok minden más A térkép webes verziója már elkészült, a linken megtaláljátok: https://www.beeco.hu/terkep Buzdítunk mindenkit, hogy egészítse ki a saját ajánlásaival, vagy javítsa ki, ha valami hibát talál. Az app első verzióján még dolgozunk, várhatóan március elején kapja a nagyközönség a kezébe a térképpel, a partnerekkel és a kuponokkal együtt. Ez az egész természetesen nem csak egy appról szól. Szemléletformáló kampányunk az éter minden irányába online és offline is terjeszkedik. Voltunk már fesztiválozni méhecske jelmezben, edukatív játékok és trashart installációk kíséretében. Tiszteletünket tettük már 6 startup inkubátor és mentorprogramban és számos eseményen megjelentünk előadóként vagy edukatív játékokkal. Igyekezzük kihasználni a social media minden felületét. Idén már jobban belevetjük magunkat a videós tartalmakba, blogolunk, játszunk, filmklubozunk. Azért láthatjátok, hogy ez nem 1 emberes feladat, ezért is végtelenül hálásak vagyunk önkénteseinknek, akik nélkül most ki tudja hol lennénk. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hiszen ambiciózus terveinkhez mindig jól jön egy két új dolgos méhecske. Akinek tetszik a projekt itt tud körülnézni önkéntes pozícióink között: https://www.beeco.hu/csatlakozz Adódhat a kérdés, hogy jó de hogyan lesz mindez pénzügyileg is stabil? Fenntartható partnereink fognak nekünk jutalékos rendszerben fizetni. Platformként persze adódik a tyúktojás probléma, így ez a láb kicsit döcögve indul. Ezen felül pedig eljárunk nagy cégekhez előadásokat, workshopokat tartani, és segítünk nekik az idén bevezetett ESG követelményeknek való megfelelésben. Van még pár ötlet pénzforrásokra, de ezeket most még nem áruljuk el. Megszületett nemrég az első webshopunk is méhecskés mörcsökkel. Itt támogatni is tudtok minket, akár egy rendszeres összeggel. Csekkoljátok le a linken: https://ko-fi.com/beecompass Ez a startup nem a pénzesőről fog szólni, mi nem egy tipikus szilikonvölgyi álomban látjuk magunkat, de úgy gondoljuk így is meg fogjuk állni a helyünket a piacon, anélkül, hogy eladnánk az ötletünket egy VC-nek. A küldetés és az egyre növekvő közösségünk ereje hajt minket minden nap. Szereténk átadni ezt a lelkesedést mindenkinek, aki egy zöldebb jövőért küzd. Biztos sokszor gondolod, hogy reménytelen és hogy egyedül nem megy, de ne feledd: Ha úgy érzed baj van, csatlakozz hozzánk és beezz a rajban!" beeco a neten Honlap Facebook LinkedIn Instagram Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Fluid Digital Kft. / Kukoly Dávid 2024. február 19. Rájöttem hogy edukációval többet tudok adni mint kampányokkal „Ne legyél vállalkozó, fiam, csak baj van vele.” – hangzott el századszor is a mondat Kukoly Dávid fülében, miközben a harmadik geek ajándékcsomagot csomagolta be éjszaka, egy Nyíregyházán bérelt pici irodában. A kezében Marveles kulcstartó, Star Wars bögre, anime matrica. A webshop élt, pörgött – de a profit sehol. Ez az egész ott kezdődött, amikor Dávid rájött: nem akarja más ötleteit futtatni. Growth hackerként egy startup-konglomerátumban töltötte a napjait, de közben már a saját „dobozában” gondolkodott. Már akkor is tudta, amit ma tanít: a vállalkozói szabadság nem jön automatikusan – ki kell izzadni . Dávid nem egy tucat "marketinges influencer". Nem fújja az ostoba mantrákat, nem hivatkozik egymásra a LinkedIn-cápákkal. Ő a frontvonalból jött. Túl van egy eladott, de bukott webshopon. Bejárta a freelancerkedés minden mélységét. És ma már több webshopot is menedzsel, miközben más vállalkozóknak segít túlélni a digitális marketing útvesztőjét. Ez a beszélgetés nem arról szól, hogy mennyit lehet keresni , hanem hogy mit fizetsz érte – időben, kapcsolatokban, kudarccal . Miről beszélgettünk? Hogyan nőtte ki magát egy „hobbi webshop” vállalkozássá. Miért ölik meg a cégeket az alulárazott termékek. Miért fontosabb a működő matek, mint az álmodozás. És hogyan lesz egy kezdő marketingesből mentor, aki ma már tanfolyamokat tart, és mások online lábát építi fel nulláról. Ez a történet azoknak szól, akik már legalább egyszer koppantak . Akik érzik, hogy nem elég jónak lenni – jól kell rendszert építeni . Akiknek elegük van a tanácsosztókból, és végre valódi tapasztalatra vágynak. Ha te is egyedül viszed a hátadon a céged, ha érezted már, hogy „nőni kéne, de hogyan”, akkor ez az epizód neked szól. Hogyan NE építsünk webshopot? „Túl alacsony profittartalom, se előfizetés, se skálázhatóság – de legalább lelkesek voltunk.” – Kukoly Dávid A vállalkozói romantika ott bukik el legtöbbször, ahol a matek kezdődik. Kukoly Dávid és társai ezt akkor tapasztalták meg, amikor elindították a Neon Ninja Box nevű geek lootbox webáruházukat – Magyarországon az elsők között. A koncepció nem volt rossz. Tematikus ajándékcsomagok minden hónapban, Marvel, Star Wars, anime-őrületbe csomagolva. Egy subscription alapú modell, csak épp előfizetés nélkül. „Nem volt még beépítve a recurring payment rendszer, így minden egyes hónapban újra kellett győzni a vásárlót, hogy fizessen.” És itt jött az első tanulság: ha nincs rendszeres bevétel, a reklámköltség nyír ki . Bár Facebook-hirdetéssel akár 400–600 Ft / vásárló áron is tudtak konvertálni, ez a profitjuk 10%-át elvitte . És akkor még nem számoltak irodabérléssel, csomagolással, devizakockázattal. A másik hiba? A hamis profitkalkuláció. „50% profittartalmat lőttünk be, de ez nettó naivitás volt. Nem számoltunk a rejtett költségekkel.” A webshop nemcsak anyagilag fulladt ki, hanem időben is. Munka mellett építették, hajnalban csomagoltak, hétvégén logisztikáztak. A végén már nemhogy nem volt szabadidejük, de a „hobbi projekt” teljesen felemésztette őket. És , hogy mi a történet vége? Eladták a webshopot. Volt egy kvázi exit, de nem maradt működő üzlet mögöttük. A lelkesedés kevés volt. A rendszer nem bírta el. Dávid nem titkolja: ha újrakezdené, a pénzügyi tervezéssel indítana. Mekkora legyen a profittartalom? Hol van upsell? Van-e automatizált előfizetés? Milyen skálázhatósági pontok vannak? Ezek ma már alap kérdések. „A számok nem hazudnak. Ha nem stimmelnek, a legjobb ötlet is elvérzik.” – zárta le őszintén. Influencer marketing: mielőtt még trend lett volna? „Nem volt pénzünk hirdetésre, úgyhogy gerilláztunk. Influenszert küldtünk dobozokkal.” – Kukoly Dávid Ma már minden második „tanácsadó” az influencer marketinget tolja. De amikor Kukoly Dávidék a Neo Ninja Box-szal előálltak, még nem volt ez menő – inkább merész húzás volt. Pénzük nem volt sok, viszont volt kreativitás. Összeraktak egy demó lootboxot , tele geek cuccokkal, és elküldték azokat YouTube-osoknak, vloggereknek, rajongói Facebook-csoportok vezetőinek . „Volt, aki ingyen elvállalta a videóforgatást. Volt, akinek fizetni kellett. De működött – beindult a dolog.” Ez volt a hazai geek szcéna egyik első gerilla kampánya. Nem nagy márkával, nem ismert arcokkal, hanem lelkes, valódi rajongó influenszerekkel. Akik nem csak elmondták a véleményüket, hanem élvezték is a terméket . A Facebook-csoportok szintén kulcsszerepet játszottak. Ott találták meg az első „early adoptereket” – azokat, akik vakon megvették a boxot, csak mert hitték, hogy valami menő dolog készül. „Azt se tudták, mi lesz benne, de jött a hype – és ez elég volt.” Persze az egészet nem lehetett örökké szívességekből finanszírozni. Az influenszerek egy része elkezdett árat kérni, és Dávidék nem kalkuláltak ezzel a költséggel előre. Ez egy újabb tanulópont lett: a marketing nem „ingyen reklám”, hanem tervezett befektetés. És mégis: ebben a fázisban volt a legtöbb energia, a legnagyobb lendület. Itt érezték először, hogy valami működik. Egy kis közösség, amit nem hirdetési büdzsével, hanem ötlettel, bátorsággal és személyes kapcsolatokkal építettek fel. „A hype működött. De mi nem voltunk készen arra, hogy kezeljük, ha beindul.” Amikor a matek kinyírja a lelkesedést „Azt hittük, 50% profittartalom majd bőven elég. Hát nem volt az.” – Kukoly Dávid Ez az a pont, ahol a legtöbb első vállalkozás bedől. Mert a szenvedély, az ötlet, a hype – önmagában semmit nem ér, ha a matek mögötte nem működik . Kukoly Dávidék azt hitték, 50%-os árréssel simán elmenedzselik a Neon Ninja Box-ot. De kiderült: a valóságban ez nevetségesen kevés , ha nem számolsz minden rejtett költséggel. „Az eurós beszerzés, az infláció, a forint gyengülése… ezek már önmagukban megették az árrés felét.” És ez még csak a kezdet volt. Jöttek a csomagolási költségek, a raktárbérlés, a marketing, az el nem adott készlet, a visszaküldések , és az a rengeteg idő, amit három alapító a szabadidejéből beletett. A végén már nonprofit alapítványként működtek. A termékmentés több energiát vitt el, mint amit a rendelés hozott. „Rájöttünk, hogy nem tudunk minden dobozt saját kézzel összerakni hajnalban. Elfogytunk, fizikailag is.” És ami talán a legkeményebb: nem volt cash flow bufferük. Egy rossz hónap, egy félrecsúszott kampány, egy hirtelen devizaváltás – és már borult az egész. Ez a rész tökéletes példája annak, hogyan nem szabad álmodozásból céget építeni. Dávid ma már tanítja is: indulás előtt ne azt kérdezd, „mit imádsz csinálni”, hanem azt: „hogyan termel ez stabil profitot?” „A webshopot eladtuk. De valójában már az is siker volt, hogy megértettük: mit csináltunk rosszul.” A bukás, ami épített: mit tanult egy kezdő az első exitből? „Végül eladtuk. De nem ez volt a happy end – az az, amit magammal vittem belőle.” – Kukoly Dávid Egy webáruházat eladni első vállalkozóként? Sokak szemében ez siker. Kukoly Dávid viszont máshogy látja: ez nem egy ünnepélyes exit volt, hanem egy kényszerű kiszállás. Mert a rendszer nem működött – nélküle legalábbis biztosan nem. „Mi voltunk a szíve-lelke annak a webshopnak. Eladtuk, de a lélek nélkül elhalt.” Ez a felismerés egy kezdő vállalkozónak brutális. Hogy a rendszer, amit épített, nem működött önállóan. Mert nem volt automatizált, nem volt skálázható, nem volt delegálható. A csomagokat ők állították össze, ők kommunikáltak, ők csinálták a marketinget – ha ők kiestek, minden megállt. És mégis: ez a bukás volt az igazi tanítómester . Itt tanulta meg, hogyan kell: tudatosan árazni, költséget kalkulálni, vásárlói életutat megérteni, és nem utolsósorban: mikor kell kiszállni. „Pluszosan zártunk, tanultunk, és a barátságokat sem vesztettük el. Ez önmagában egy win.” Sokan első próbálkozásként építenek webáruházat, de kevesen tudnak ilyen őszintén beszélni róla utólag. Dávid nem csak a sikeres kampányokat meséli el – hanem a hibákat is, amit más már megspórolhat. És innen indult el az igazi karrierje. Mert a kudarc után jött az önállóság: a freelancerkedés, a tanácsadás, az új irány. „A legnagyobb tanulság? A vállalkozás akkor működik jól, ha nélkülem is megy.” Szolgáltatóként újrakezdeni: a szóló vállalkozás logikája „Elkezdtem PPC-t kezelni másoknak. Egyfős ügynökségként szálltam be webshopok mögé.” – Kukoly Dávid A lootbox után nem jött új termék. Nem újabb webáruház. Hanem egy döntés: építsük inkább arra, amit valóban tudok. Kukoly Dávid marketingesként már bizonyított – ideje volt azt másoknak is eladni. Így született meg a „szóló ügynökség” koncepciója: egy személyes freelancer brand , ahol a tudás és tapasztalat az érték, nem a csillogó csomagolás. „Nem akartam céget növeszteni. Inkább hatékonyan, fókuszáltan akartam dolgozni – olyan partnerekkel, akikkel rezonálok.” Itt jött be a PPC menedzsment (Google Ads, Facebook Ads), később a stratégiai tanácsadás. Nem volt iroda, nem volt csapat. Csak ő, a laptopja, meg a tudása. És mégis: ez lett az első stabil, nyereséges vállalkozása. Ez volt az időszak, amikor megtanulta: hogyan árazza be a tudását , hogyan kezeljen ügyfelet és nemet mondjon , és hogyan építsen márkát egyéni vállalkozóként . „Volt, hogy túl alacsonyan kezdtem az árat, csak hogy megkapjam az ügyfelet. Ma már tudom, ez a leggyorsabb út a kiégéshez.” Dávid ebben a részben fogalmazza meg először igazán, miért fontos tudatosan építeni az egyszemélyes vállalkozást is : Időmenedzsment. Automatizálás. Ügyfél előszűrés. Tudatos pozicionálás. Ez már nem a „próbáljuk meg, hátha bejön” korszak volt. Ez már stratégiai működés, ahol minden döntés mögött számok, tapasztalat és tudatosság van. „Én most a one-man show-knak segítek. Azoknak, akik ugyanebben vannak: egyedül, időhiányban, fókuszvesztésben. Nekik akarok kapaszkodót adni.” A marketing, amit tényleg tanítani kell: miért fulladnak be az autodidakta vállalkozók? „A marketing nem attól megy, hogy érzed. Hanem attól, hogy érted.” – Kukoly Dávid A vállalkozók zöme ugyanazt a hibát követi el: úgy gondolják, majd „érzésre” megoldják a marketinget. Írnak pár posztot, indítanak egy hirdetést, reszelgetik a webshopot – aztán csodálkoznak, hogy nincs vásárló. Kukoly Dávid ezt nap mint nap látja. Ezért lett az oktatás a fő fókusza. Nem a motivációs bullshit, nem a „gyere el az egynapos workshopra és kész is vagy” típusú csomag. Hanem valódi tudásátadás. „A marketing napról napra változik. Nekem, szakmabeliként is kemény, hát még egy vállalkozónak, aki ezer más dologgal is küzd.” Dávid rendszert épít az oktatásból: Soft skilleket tanít: priorizálás, üzenetformálás, célcsoport-felismerés . Hard skilleket tanít: Google Ads, Facebook kampánystruktúrák, analitika . És közben szemléletet formál : „Nem kampányt kell futtatni – üzletet kell építeni.” A célja egyszerű: felkészíteni az egyszemélyes vállalkozókat arra, hogy ne essenek bele ugyanabba a hibába, amibe ő is beleesett. „Nagyon sokan autodidakta módon vágnak bele, de a marketing nem egy DIY polc összeszerelés. Itt pénzt égetsz el, ha nem tudod, mit csinálsz.” Dávid szerint ez a legnagyobb veszély: a „félinformált” vállalkozó. Aki hallott valamit egy podcastben, olvasott valamit egy cikkben, és azt hiszi, készen áll. Közben a kampánya veszteséges, a posztjai céltalanok, stratégiája nincs. Ezért kell tanulni. Nem trendek miatt, hanem túlélés miatt. Mert aki ma nem érti a digitális marketing működését, az holnap nem lesz versenyben. „Nem az a cél, hogy mindenki marketinges legyen. Hanem hogy ne legyen kiszolgáltatva annak, aki annak mondja magát.” A one-man show valósága: időzavar, kontrollmánia és a kiégés határa „Egyedül viszem, mert csak én tudom jól megcsinálni – ismerős?” – Kukoly Dávid A vállalkozói szabadság mítosza: „én döntök, én osztom be az időmet, nincs főnököm”. A valóság? Te vagy a főnök, a beosztott, a futár, a könyvelő, a marketinges, az ügyfélszolgálatos – és közben megőrülsz. Kukoly Dávid nagyon pontosan írja le ezt az állapotot. Nem kívülről elemzi – ő ebben él. „Én is ott voltam, hogy naponta húsz kis döntést hoztam meg, és közben elfelejtettem, hogy miért csinálom az egészet.” A one-man show modell csábító – főleg a kata-időszakban. Kevés adminisztráció, alacsony költségek, gyors indulás. De közben: teljesen a saját kapacitásodra vagy utalva. Ez a modell hozza magával a klasszikus csapdákat: Mindent te csinálsz, mert csak te tudod „jól”. Nincs idő stratégiai gondolkodásra, csak tűzoltás van. Nemet mondani nehéz – így mindenkit bevállalsz. És persze nincs szabi. Mert ha nem dolgozol, nem jön pénz. „Az volt a fordulópont, amikor először mondtam nemet egy ügyfélre. Mert tudtam, hogy hosszú távon nekem többe kerülne, mint amennyit hoz.” Ez az a pont, ahol a szóló vállalkozónak rendszert kell építenie – különben bedarálja magát. Nem embereket kell felvennie feltétlenül, hanem: Szűrési logikát. Automatizmust. Időkereteket. Árpolitikai tudatosságot. Dávid ebben segít azoknak, akik szintén „egyszemélyes hadseregként” működnek. Mert ő nemcsak tudja, át is élte . „A szabadság ára az önuralom. Aki ezt nem tanulja meg, az nem vállalkozó – csak egy magányos melós.” A piac nem hülye: mi az, amit ma már nem lehet eladni? „Az emberek nem ostobák. Csak egy ideig hagyják, hogy annak nézd őket.” – Kukoly Dávid Volt idő, amikor elég volt egy stockfotó, egy „limitált ajánlat” felirat meg egy számláló a landing oldalon, és dőlt a pénz. Ez ma már nem működik. A piac tanult. A vevő olvasott, csalódott, vásárolt és visszavitt. Kukoly Dávid ezt első kézből tapasztalta. Nem egy kampány futott el azért, mert túl volt tolva, túl szép volt, túl mesterkélt volt. Ahelyett, hogy őszintén elmondták volna, mit adnak – eljátszották a „guru marketinget”. „Az emberek nem vevők a rizsára. Tudják, hogy ha valami túl jónak tűnik, akkor az valószínűleg nem igaz.” Ezért is fordult az oktatásban és szolgáltatásaiban egyre inkább a transzparens, tartalomalapú marketing felé: Letisztult üzenet. Konkrét ajánlat. Életszerű példák. Valódi eredmények. A hülyeség-mentesség nemcsak etikai döntés volt. Piaci igény lett. A vevők elvárják, hogy: Ne verjék át őket. Ne csomagoljanak újrafóliázott közhelyeket prémium áron. Ne hazudjanak számokat, amiket úgysem tudnak bizonyítani. „A mainstream média azt tolja, hogy mennyit keresett valaki, hány millió forint funding jött – de nem beszélünk arról, hogy mi van mögötte. Ez torzítja a gondolkodást.” A valóság sokkal egyszerűbb: az ügyfél azt akarja tudni, hogy miért éri meg neki. Nem inspirációt keres, hanem megoldást. Dávid ma már ezt tanítja az ügyfeleinek is: ne a pátoszban gondolkodj, hanem az értékajánlatban. Aki ezt nem érti meg, annak a hirdetései mennek a levesbe – akármekkora a büdzsé. „A bizalom lett a legértékesebb marketing eszköz. És az nem jön ingyen – azt építeni kell.” Workshop, mint üzleti modell: amikor nem csak tudás, hanem közösség is épül „Nem elég tanítani. Köré kell építeni egy kultúrát.” – Kukoly Dávid A legtöbb online tanfolyam egy fájl letöltése után véget ér. Nincs kérdés, nincs visszacsatolás, nincs kapcsolódás. Kukoly Dávid máshogy gondolkodik: az igazi érték nem a slide-okban van – hanem abban, ahogyan közösen gondolkodunk. Ezért kezdett el workshopokat szervezni. Nem tömegtanfolyamokat, hanem célzott, kiscsoportos, gyakorlatias alkalmakat , ahol valódi problémákkal dolgoznak. Ahol nem „marketingről általában” van szó, hanem: Hogyan állíts be kampányt ma, 2025-ben? Mit csinálj, ha 100 ezer forint alatt van a hirdetési büdzséd? Hogyan mérd, hogy tényleg működik-e a stratégiád? „Az emberek nem csak tudást akarnak. Bizonyosságot akarnak. Azt, hogy amit csinálnak, az nem hülyeség.” És ehhez közösség kell. Mert a legtöbb one-man show vállalkozó egyedül van. Nincs kivel megbeszélni, nincs visszajelzés, csak az Excel és az Analytics tábla. A workshop modell azért működik, mert: valóságos helyzetekből indul , azonnal hasznosítható tudást ad , és kapcsolatokat épít , amik hosszú távon is működnek. „Volt, hogy egy workshop után két résztvevő együtt csinált kampányt. Ez nem csak oktatás – ez vállalkozói ökoszisztéma.” A workshop nem csak neki üzlet. A résztvevőknek kapaszkodó. Egy biztonságos tér, ahol lehet kérdezni, hibázni, újratervezni. Ez az, ami hiányzik a legtöbb digitális oktatásból – az élő, emberi kapcsolat. És ez nem véletlen. Dávid hitvallása: ha nem tudod lefordítani a tudásodat más nyelvére, akkor nem vagy szakember – csak egy magának való geek. „A tanítás felelősség. Nem azt kell mondani, amitől okosnak tűnsz – hanem amitől a másik továbbjut.” Scraping, nem spam – Így építs automatizált ügyfélszerző gépezetet LinkedIn alapon „Ez nem hackelés. Ez adatkinyerés – és ha okosan csinálod, neked dolgozik a rendszer.” – Kukoly Dávid A legtöbb vállalkozó PPC-ben vagy tartalommarketingben gondolkodik, ha új ügyfeleket akar. Kukoly Dávid viszont egyetlen eszközzel szerez nemzetközi B2B leadeket : scrapinggel . És nem a sötét webről van szó – hanem legális, strukturált adatkinyerésről LinkedIn alapon, céltudatos rendszerben. Mi az a scraping? Scraping = automatizált adatkinyerés publikus forrásokból. Kukoly Dávid konkrétan LinkedIn-profilokat, pozíciókat, országot, iparágat, céges e-maileket gyűjt be – napi több ezer kontaktot. Nem manuálisan, hanem: Tokenalapú scraping API-val. Szoftveresen generált Gmail fiókokkal (rotáció). Automatizált outreach kampányokkal (pl. Woodpecker, Instantly). „Egy normál PPC kampányban fizetsz, hogy kattintsanak. Itt csak egyszer fizetsz – a folyamat innentől magától fut.” Miért működik ez jobban, mint a PPC? Nem hirdetési büdzsét égetsz, hanem célzott listát építesz. Olyanokat érsz el, akik nincsenek jelen aktívan a hirdetési térben. Globális piacra is működik – Dávid például Ausztráliába épített így ügyfélkört. „A scraping nem spam. A spam az, ha értéktelen dolgot küldesz annak, akit nem érdekel. Ha releváns, akkor ez kapcsolatépítés.” Hogyan néz ki a folyamat? Célcsoport meghatározása (ország, cégméret, pozíció, iparág). Scraping eszközzel listaépítés (LinkedIn-ről vagy más adatbázisból). Gmail fiók klónozása és tokenek rotálása, hogy ne blokkoljanak. Automatizált e-mail sorozat küldése (értékadás, bemutatkozás, CTA). Beérkező válaszok kvalifikálása manuálisan – vagy AI-szűréssel. „A legtöbb cég ezt nem meri megcsinálni, mert nincs hozzá skill. Ezért van előnyben, aki megtanulja.” Mit lehet és mit nem? Nyilvános adatok alapján lehet listázni: név, pozíció, cég, e-mail. Nem lehet pénzügyi adatokat, privát profilokat vagy céges jelszavakat kinyerni – és nem is kell. Ez nem shady módszer. Ez adatvezérelt értékesítés – amit kevesen tanítanak, de óriási előnyt ad azoknak, akik megértik a működését. Mikor éri meg scrapingbe fektetni? Ha B2B területen dolgozol. Ha magas értékű szolgáltatásod van. Ha nem akarsz hirdetni, de stabil ügyfélcsatornát építenél. Ha nemzetközi piacra is nyitnál. „A scraping nem varázslat. De ha egyszer beállítod, akkor úgy működik, mint egy junior értékesítő – csak nem kér fizetést.” A vállalkozói játszma csak azoknak való, akik hajlandók gondolkodni Kukoly Dávid története nem egy sikersztori. Ez egy túlélés története. Egy one-man show küzdelme az idővel, a pénzzel, a tudáshiánnyal – és végül a rendszerrel, amit magának kellett felépítenie. Nem nyert startupversenyt. Nem lett Forbes címlap. De lett egy működő modell. Egy vállalkozás, ami nem csak őt szolgálja, hanem másokat is. És közben tanult: Hogy az ötlet nem ér semmit, ha nem számolsz. Hogy nem kell mindent egyedül vinni – csak tudni kell, mit érdemes kiszervezni. Hogy az ostoba marketing halott, a transzparens tartalom viszont elad. És hogy a legjobb kampány a saját sztorid – ha őszintén vállalod. „A siker nem jön gyorsan. De ha végig tudsz menni a saját hibáidon – akkor jön a stabilitás.” – Kukoly Dávid Ez az epizód minden egyedül küzdő vállalkozónak üzen: nem kell tökéletesnek lenned. Csak tanulónak. Nem kell zseninek lenned. Csak stratégának. És ha úgy érzed, kezded átlátni: hogy ne csak dolgozz a cégedben, hanem építsd is – akkor már jó úton jársz. Kukoly Dávidról Kukoly Dávid, a Fluid Digital alapítója és a több webáruház és szoftver tulajdonosa és társ-tulajdonosa, tartalom készítő. Már több mint 10 éve tevékenykedik aktívan az online marketing iparágban B2B és B2C területen egyaránt, amelyet az utóbbi években nem csak művel, hanem oktat is több intézményben és a saját streaming felületén. Marketing szakemberként és e-kereskedőként a célja, hogy segítsen azoknak, akik szeretnék megtanulni az online marketinget a gyakorlatban. Kukoly Dávid a neten LinkedIn Fluid Digital Kft. a neten Honlap YouTube Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Boldog Születésnapot Magyar Business Podcast 2022. október 6. Boldog Születésnapot Magyar Business Podcast !

<< Vissza az epizódokhoz Freelancer / Filep Szilvia 2023. szeptember 4. Filep Szilvia, márkaépítési és üzletfejlesztési szakértő, coworking specialista. Dolgozott alkalmazottként állami szektorban, hazai KKV-knál és multinál is, majd a freelancerek körében találta meg azt a közeget, ami lendületben tartja. A hazai freelancer ökoszisztéma építésében 2013 óta vállal aktív szerepet. Számos szabadúszással kapcsolatos esemény szervezője: Freelancer Festival , Freedom X Fest Budapest , meetupok, workshopok. A FreelancerBlog online magazin alapítója és szerzője, valamint nemzetközi vizekre is elkalandozott: a 2018-as Freedom X Fest Spain projektvezetője, volt hivatalos Upwork tréner és a nemzetközi freelancer közösséget építő Freelance Business Community marketing vezetője is. Az elmúlt években egyre aktívabban vesz részt a közösségi irodai munkavégzés népszerűsítésében és izgalmas terek, koncepciók létrehozásában. Coworking irodáknak segít üzleti tervezés, marketing és működtetés terén. Hisz a közösség és összefogás erejében, az alakuló Coworking Hungary szövetség egyik mozgatórugója. Legfrissebb projektje a veszprémi Katedra Coworking . Szeret átfogóan, fenntartható rendszerekben, ökoszisztémákban gondolkodni. Missziója, hogy segítse a munka világának átalakulását egy rugalmasabb, élvezetesebb, a 21. századi mindennapokkal és változatos élethelyzetekkel könnyebben összeegyeztethető irányba. Mátészalkán született, Budapesten tanult és immár 7 éve Veszprémben él. Egy 5 és egy 7 éves gyerkőc anyukája. Filep Szilvia a neten: LinkedIn Facebook Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Growth Hackers / Sárközi András 2021. október 21. Sárközi András Certified Growth Master és a Nemzetközi Growth Hacking technikák hazai szakértője valamint a Growth Masters Kft. ügyvezetője. Több mint 15 év növekedés-fejlesztési, management és online termékfejlesztési tapasztalattal a háta mögött egy olyan Growth Hacking ügynökséget hozott létre, ami a vállalkozások piaci részesedésének növelését serkenti. A Growth Hacking az adatvezérelt marketing, a termékfejlesztés és az adatelemzés olyan kísérlet alapú megközelítése, amely tudományos módszerekre alapozva segíti az olyan vállalatok növekedését, mint például az AirBnB, Netflix, Uber, Facebook, Linkedin vagy akár a Revolut. Ezen technikák alkalmazásának és a Growth Mindset adaptálásának köszönhetően nem csak a külföldi startupok és sikersztorik, de a hazai vállalatok is képesek a jóval nagyobb növekedésre. A Growth Hacking nem a trükkökről, mindinkább a folyamatokról és a viselkedési mintákról szól. Mi azért dolgozunk minden nap, hogy honosítsuk és minden hazai vállalkozás számára elérhetővé tegyük azt a viselkedési mintát, aminek segítségével gyorsabb, okosabb és nagyobb céget építhetnek. Akik velünk dolgoznak, megtapasztalhatják a szisztematikus Growth Mindset és az Experiment Driven Culture előnyeit és ezáltal saját vállalkozásukban rejlő és eddig fel nem fedezett növekedési potenciálok meglepő erejét. A Research Lab-unk kimondottan a piackutatásokra és az adatokból való olvasásra szakosodott, de mindezeken felül arra, hogy ügyfeleinknek ne csak elvégezzük a piackutatási feladatokat, de igény esetén meg is tanítsuk őket, hogy házon belül is képesek legyenek felismerni a piacot, a konkurensek növekedési stratégiáit. Startup Accelerator részlegünk pedig olyan startupokba száll be, ahol megvannak a jó üzleti alapok, de hiányzik a növekedés-fejlesztési kompetencia. Ilyen zászlóshajónk az eszerzodes.hu, Magyarország legnagyobb elektronikus szerződéskezelő platformj, amely közel több, mint 50 000 magyar felhasználóval és 130 000 tárolt szerződéssel papírmentesség teszi a vállalkozásokat. A startup-ba a hazai szakma egyik elismert angyalbefektetője Balogh Petyával (Cápák között) is szintén csatlakozott. Az alapítókkal folyamatosan azon dolgozunk, hogy duplázás ne álljon meg, sőt elérjük az 5x-ös növekedést. Sárközi András a neten: Honlap LinkedIn Twitter Instagram MagyarBusiness