A Magyar Business Podcast egy beszélgetős műsor, ahol mélyenszántó témákat feszegetünk, egy nagy céllal: segíteni a magyar vállalkozóknak, az üzletüket a skálázni. Heading 1 Heading 1 Heading 1 Heading 1 Heading 1 Heading 1 Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon

Böngészd a Magyar Business Podcast összes epizódját. Vállalkozói stratégia, skálázás, növekedés – találd meg, ami most a legjobban illik a cégedhez. Magyar Business Podcast Mentorált nemzetközi terjeszkedés lépésről-lépésre IRATKOZZ FEL A STRATÉGIAI HÍRLEVELŪNKRE! Vendég keresõ 2026. június 22. 2026. április 20. 2026. március 2. 2026. január 19. 2025. december 8. 2025. szeptember 22. 2025. augusztus 4. 2025. június 23. 2026. június 3. 2026. március 30. 2026. február 16. 2026. január 5. 2025. november 19. 2025. szeptember 1. 2025. július 21. 2025. június 9. 2026. május 4. 2026. március 16. 2026. február 2. 2025. december 22. 2025. október 20. 2025. augusztus 18. 2025. július 7. 2025. május 26. 1 2 3 4 5 1 ... 1 2 3 4 5 6 7 8 ... 8 Kövess minket a kedvenc podcast lejátszódon

A Magyar Business egy olyan közösség ahol partneri kapcsolatok születnek, vállalkozói párbeszédek folynak, áramlik a tapasztalatcsere, és mindennek fókuszában a vállalati skálázás, a stratégiai tervezés, nemzetközi fejlődés és a profitnövelés áll. Home: Welcome Nemzetközi terjeszkedés? – mi tartja vissza a cégedet? 1. Először megtudjuk, mi az a bottleneck ( szűk keresztmetszet ) ami vissza tartja a cégedet a növekedésben. 2. Aztán felépítjük a rendszert, ami nemzetközi szintre emeli a vállalkozásodat. Foglalj Ingyenes Diagnózist Honnan tudod, hogy megrekedtél? Ha felismered magad ezekben a helyzetekben, diagnózis szükséges. 💪 Szorgalmas vagy és mégis lemaradsz A munkád működik, de konkurenseid gyorsabban nőnek. Nincs világos út, miért és hogyan. 🧩 Visszatérő problémák Ugyanaz a probléma újra jön elő újra meg újra. Felületi kezeléseket csinálsz, nem oldod meg a gyökereinél fogva. 📈 Megrekedett fejlődés Nem tudsz rendszeresen a következő szintre kerülni. Túl sok időt töltesz napi operációban. 📊 Növekedsz vagy zsugorodsz? Nem látod pontosan, mi az a bottleneck. A számok mindig változnak, de miért? Hogyan működik? Három lépésben: diagnózis → rendszer-megoldás → partnerség. 1. Vakfolt Ingyenes diagnózis - Megtudjuk, mi a bottleneck. Konkrét, 30–45 perces call. Nincs fluff. 2. Sprint 3–6 hónapos program - Felépítjük a működő rendszert. Nem tervek, hanem végrehajtás. 3. Partnerség Retainer / hosszú távú - Közös út. Melletted vagyok, nem csak egy tervet hagytam ott. 👋 Szia, Attila vagyok. Rendszert építek, hogy ne törjön össze a tiéd Miután elindítottam és felépítettem a saját startupokat, felismertem, hogy a legtöbb alapító és kkv-s vezetőnek: ✗ Bullshit nem kell: - 100 slide-os prezentáció, üres motiváció ✓ Amit viszont csinálok: 1. Megtalálom a bottleneck-et. 2. Felépítem alá a működő rendszert. 3. Végigjárjuk közösen az utat. Végeredmény: Egy út, amit egyedül is tudsz járni. De nem hagylak magadra. Hogyan kezdjük el? 1. Foglalj időpontot 30–45 perces diagnózis. Ingyenes, nincs kötelezettség. 2. Beszélgetünk Feltérképezzük a helyzetet, megtaláljuk a bottleneck-et. 3. Döntesz Ha jó fit vagyunk, ajánlatot küldök. Ha nem, útmutatást adok. Foglalok egy Időpontot Célom, hogy egy jól kidolgozott üzleti rendszerrel, felgyorsítsuk a TE vállalkozások fejlődését! Vállalkozás Fejleszt ő tippek, heti rendszerességgel *Garantálom, hogy ilyet még nem kaptál IRATKOZZ FEL A Vállalkozás Fejlesztő HÍRLEVELŪNKRE!

Hallgasd meg a Magyar Business podcastot: vállalkozói stratégiák, gyakorlati tippek és inspiráló történetek KKV-k és startupok vezetőinek. A Magyar Business Podcast -ről Célunk, hogy egy cégre szabott, részletesen kidolgozott, profi üzletfejlesztési trervel felgyorsítsuk a magyar vállalkozások növekedését! Stratégiai vállalkozásfejlesztési tippek *Garantáltan egyedi és hasznos tartalom! Iratkozz fel stratégiai hírlevelünkre! Történetünk 2020. szeptemberében indítottuk a Magyar Business podcast adásait, azzal a céllal, hogy naprakész, haladó szintű és modern szemlélettel átbeszéljük a mai vállalkozásokat érintő témákat. Friss Podcast Epizódok További epizódok Legyél a Vendégünk Ki az ideális vendég és hogyan jelentkezhetsz? Kövess Minket Mielőtt külföldi terjeszkedésbe kezdesz oktasd magad!

Online vállalkozás nulláról: miért nem a munka hiányzik, hanem a rendszer? AI, social media és mérés - vállalkozóknak. Hallgasd meg! << Vissza az epizódokhoz Nem a munka hiányzik, hanem a rendszer - online vállalkozás nulláról 2026. június 22. Van egy mondat, ami végigvonul ezen az egész beszélgetésen, és ha csak ennyit viszel magaddal, már megérte: a legtöbb ember nem azért akad el, mert nem dolgozik eleget. Hanem mert nincs egy működő rendszer a fejében - és a döntései mögött. Ezt Takács-Vekszli Gertrúd mondja, és nem kívülről beszél róla. Végigment rajta, egytől egyig. Kétgyerekes édesanya, közel a negyvenhez, a Győr környékéről. A családjában volt már vállalkozó - az apja a rendszerváltás után váltott, kamionsofőrként ma is dolgozik -, az anyja viszont az önkormányzatnál, pénzügyi előadóként. Ez a pénzügyi vonal Gertrúdot is megfogta: a húszas évei elején személyi bankárként vállalkozott. Aztán jött a 2008-as válság, és úgy érezte, még nem áll elég stabilan ahhoz, hogy ezt merje csinálni. Onnantól jó pár évig alkalmazott volt. Rengeteg iparágban: reklámszakma, informatikai rendszerek, másolástechnika, pénzváltó. Az utóbbi különösen sokat elárul: napi 12 óra, 40 perc szünettel, néha úgy, hogy le sem tudtál ülni. Gyerekek mellett ez nem volt tartható - sem időben, sem fejben. Szóval amikor jött az online lehetőség, nem kérdezgetett sokat. 2021 őszéig még Facebookja sem volt , az Instagramról meg a TikTokról csak hallott. 2022 januárjában mégis belevágott - nulláról tanulta meg, hogyan működik az egész. Ma business és sales folyamat tanácsadóként, social media szakemberként dolgozik, life és business coach szemlélettel. Azokkal találja meg igazán a közös hangot, akik érzik, hogy többre képesek - csak még nem állt össze bennük a "hogyan". Ebben az adásban Fóris Attilával arról beszélgetnek, ami a felszín alatt van: gondolkodásmód, félelmek, az AI valódi szerepe, a konzisztencia ereje, és az, miért a mérés választja el a tudást a feltételezéstől. Kezdjük. Nulláról, profil nélkül: az igazi tét nem a technika Sokan azt hiszik, az online világba lépés technikai kérdés. Hogy meg kell tanulni a felületeket, az algoritmusokat, a szoftvereket. Gertrúd története épp az ellenkezőjét mutatja. A semmiből indult - szó szerint. 2021 őszéig nem volt közösségi profilja, és 2022 januárjában kezdett online dolgozni. Az informatikai háttere megvolt, de a social media világa teljesen idegen volt. Mégsem ez volt a nehéz rész. Ahogy ő fogalmaz, korábban belecsöppent jó pár nehéz munkába - például a kereskedelmi rendszereknél, ahol nyáron, egy hét tapasztalattal kellett dühös ügyfelek sorát kezelnie reggel hattól. Ehhez képest az online tér nem azért ijesztő, mert nehéz technikailag. Akkor mi a valódi tét? A szabadság, amit cserébe kapsz - és az, hogy ezt tudatosan használd. Gertrúd számára ez kézzelfogható: minden reggel nyugodtan ébresztheti a gyerekeit, ő megy értük, és nincs olyan iskolai esemény, amiről lemaradna. "Leggyakrabban én adok a gyerekeimnek puszit, én megyek értük, és nincs olyan ünnepségük, ahol ne lennék ott." Ez nem mellékes haszon. Ez maga a cél. De pont ezért fontos kimondani: az online vállalkozás nem attól lesz szabadság, hogy otthon ülsz a laptop előtt. Attól, hogy tudod, miért csinálod, és cserébe miről mondasz le. A technika megtanulható. A "miért" nem jön magától. TANULSÁG: Az online világba lépés nem technikai akadály, hanem döntés kérdése. A szabadság csak akkor ér valamit, ha tudod, mire használod - különben csak áthelyezted a mókuskereket egy másik helyszínre. Nem az eszköz tart vissza, hanem a félelem a kritikától Ha megkérdeznéd az embereket, miért nem mernek belevágni az online jelenlétbe, valószínűleg azt mondanák: bonyolult, nincs rá idő, nem értenek hozzá. Gertrúd szerint ezek csak ürügyek. A valódi ok mélyebben van. A félelem a kritikától. Online ugyanis bárki bármit a képedbe mondhat - és meg is teszi. Szemtől szemben az emberek udvariasabbak, de egy kommentmezőben nincs ilyen visszafogottság. És ha ezt magadra veszed, az azonnal megállít a cselekvésben. "Szemtől szemben nem mondja meg neked a véleményét senki, de a social media megmondja. És ha magadra veszed, az megint megállít a cselekvésben." Ez a pont az, ahol a legtöbben elakadnak. Nem azért, mert nem tudják, melyik gombot kell megnyomni, hanem mert nincsenek tisztában önmagukkal annyira, hogy meg merjék védeni az érdekeiket, a véleményüket, a döntéseiket. Itt kapcsolódott be Attila is: szerinte minden innen indul. Gondolkodásmód, pszichológia, a saját démonjaink, a félelmeink, a gátlásaink. Hiába a legjobb eszköz a kezedben, ha a fejedben nincs meg az a rugalmasság, hogy átállj egy új működésre, akkor az egész csak üres buborék marad. És ez nem egy egyszeri akadály, amit egyszer leküzdesz, aztán kész. Gertrúd maga is bevallja: ő is átesett azon, hogy félt megmutatni magát. A különbség az, hogy ő nem várt arra, amíg elmúlik a félelem - cselekedett ellene. Mert a kritika nem fog eltűnni. A kérdés csak az, hogy hagyod-e, hogy megállítson. TANULSÁG: Az online jelenlét legnagyobb akadálya nem technikai, hanem belső: a kritikától való félelem. Aki nincs tisztában önmagával annyira, hogy kiálljon a döntései mellett, az a legjobb eszközzel sem fog elindulni. Az AI csak tükör: annyit ad vissza, amennyit el tudsz mondani Az AI körül ma akkora a zaj, hogy könnyű azt hinni: ez egy varázseszköz, ami helyetted gondolkodik. Gertrúd tapasztalata józanabb - és sokkal hasznosabb. Az AI nem tud helyetted dönteni arról, hogy mit akarsz. Ha te magad sem tudod, mit szeretnél, akkor amit az AI kidob, az pontosan olyan lesz: semmilyen. Ahogy Attila megfogalmazta a beszélgetésben, ezek az eszközök egy tükörhöz hasonlítanak - egyre pontosabban, részletesebben dolgoznak, de csak azt tudják visszaadni, amit te magad is el tudsz magyarázni. "Az AI csak azt tudja visszamondani, vagy abban tud neked segíteni, amit el is tudsz magyarázni." És itt jön a lényeg, ami miatt két ember kezében ugyanaz az eszköz teljesen máshogy működik. Az AI nem érti az emberi kapcsolódásokat. Nem érti, hogy valakinek miért fáj egy probléma, miért akar lefogyni, miért akar szabadon dolgozni. Ha te nem érted ezt a fájdalompontot, akkor nem tudod elmondani neki, milyen szöveget, milyen videót, milyen megoldást szeretnél. Gertrúd őszintén beszél arról is, hogy neki sem ment elsőre. Másfél évébe telt, mire eljutott oda, hogy úgy "magyarázzon" az AI-nak, mintha egy tízéves gyereknek tenné - lépésről lépésre, kontextussal. És pont ezért óvatos azokkal a csábító ígéretekkel, hogy "adok neked 50 tökéletes hook-ot": ha a rendszer nem ismeri az iparágadat, ezek üresek maradnak. Az AI tehát nem a gondolkodásodat váltja ki. Felerősíti azt - akármilyen is. TANULSÁG: Az AI annyit ér, amennyit te bele tudsz tenni. Ha nem érted a saját ügyfeled fájdalompontját és nem tudod, mit akarsz, az eszköz ezt csak visszatükrözi. A munka nálad kezdődik, nem a promptnál. A sablonok csapdája: miért nem működik a "mindenkinek ugyanaz" Gertrúd első online tapasztalata - mint sokak számára - a network marketing volt. És itt ütközött bele abba, ami azóta is az egyik vezérelve. Mindenhol ugyanazokat a dolgokat tanították. Ugyanazok a szövegek, ugyanazok a módszerek, ugyanaz a forgatókönyv. Gertrúd pedig nem tudott ezzel azonosulni. Nem magával az üzleti modellel volt baja - azt a mai napig az egyik legjobbnak tartja a maga műfajában -, hanem azzal, hogy a kész sablonokat ráhúzták mindenkire. És történt valami érdekes. Amikor ő a saját, más megközelítésével dolgozott, az emberek pont emiatt csatlakoztak hozzá: "Mindenki úgy csatlakozott hozzám, hogy nem is értem, eddig miért nem gondoltam erre így, ebben a formában - de ez így tetszik." Ez nem véletlen. A pszichológia és az, ahogyan döntéseket hozunk, nem fog megváltozni. Mindig is valamennyire szimpátia és érzelmek alapján döntünk. Ezért ha jól fogod meg a mondanivalód - mert tudod, mit akarsz, és őszinte vagy -, annak van piaca. Minden másnak legfeljebb egy ideig. A sablonok csábítóak, mert kész megoldást ígérnek. De pont ettől válsz egyformává mindenki mással. Az "50 tökéletes hook" nem azért nem működik, mert rossz, hanem mert nem rólad és nem a te iparágadról szól. Attila ezt a YouTube-on figyelte meg: több tízezer ember mutat be lényegében ugyanazt, mégis van, aki sikert ér el vele - egyszerűen azért, mert másképp néz ki, máshogy beszél, más a stílusa. Mert a végén emberek vagyunk, és nem mindenkinek ugyanaz az igénye. TANULSÁG: A kész sablon a leggyorsabb út ahhoz, hogy összemosódj a versenytársaiddal. Az emberek érzelmek és szimpátia alapján döntenek - amit őszintén, a saját hangodon mondasz el, annak van piaca, a másolatnak csak átmenetileg. Konzisztencia: a pohár víz, amit minden nap beleöntesz Ha Gertrúdnak lenne egy kedvenc szava az egész online jelenlétben, az a konzisztencia lenne. És nem véletlenül. A Pinterest példáján keresztül mutatja meg, miért. Ott, ha jól nyomkodod a fájdalompontokat, egyetlen jól elkészített pin nagyon sokáig életben marad. De ugyanez igaz a social mediára is: nem az számít, hogy egyszer volt egy videód, ami nagy nézettséget ért el, aztán egy hét múlva senki nem emlékszik rá - és te sem tudod, miért működött, vagy hogyan csinálnád újra. "Ha minden nap beleöntesz egy pohár vizet, az látszik. Ha csak csinálod minden nap a dolgodat, annak lesz eredménye." A kisebb, de folyamatos elérés sokszor többre visz, mint egy egyszeri kiugrás. És ez nem motivációs közhely nála - konkrét személyes példával támasztja alá. Tavaly elkezdett futni. Eleinte folyamatosan a számokat figyelte: mennyit futott, mikor lesz meg a következő 100 kilométer. Az első 100 kilométer hat hónapig tartott. Aztán változtatott egy dolgon: nem a számra koncentrált, hanem a folyamatra. Minden alkalommal csak annyit nézett, hogy meg akar hallgatni egy adott podcastet - és ahhoz futnia kellett. A következő 100 kilométert így 11 hét alatt teljesítette. Ugyanez a logika működik a tartalomnál is. Ha arra figyelsz, hogyan rakd ki a következő videót minél jobb minőségben, és minden nap teszed a dolgod - mert tudod, hogy lesz eredménye -, akkor a kitett tartalom dolgozik érted. Akkor is, amikor te épp nem vagy jelen. Mert nem tudhatod, mikor dönt úgy valaki hajnali kettőkor, hogy megnézi a videódat, és onnan végignézi a többit is. TANULSÁG: A konzisztencia veri a kiugró pillanatot. Ha a folyamatra figyelsz a számok helyett, és minden nap leteszed a magadét, a már kint lévő tartalom akkor is dolgozik érted, amikor te nem. A legtöbb vállalkozó nem a munkával van bajban, hanem azzal, hogy nincs tiszta rendszer a döntései mögött. Megvan a "mit" - csak a "hogyan" nem állt össze. Ha ismerős, ne találgass tovább egyedül. Foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést , és nézzük meg együtt, hol akad el a rendszered: 👉 https://www.magyarbusiness.org/ Amit kell, és amit akarsz: építs a saját erősségeidre A vállalkozói lét egyik nagy önbecsapása, hogy azt hisszük, csak azt fogjuk csinálni, amit szeretünk. A valóság árnyaltabb - és Gertrúd meg Attila is őszintén beszél róla. Mindig lesz olyan rész a munkádban, amit nem szeretsz. Gertrúdnak például a számlázás a mumusa - pénzügyi végzettsége ellenére, vagy épp amiatt, mert tudja, milyen könnyű elrontani. A kérdés nem az, hogy van-e ilyen feladat, hanem hogy milyen arányban. Ahogy Attila felteszi: a munkádnak az 5%-a az, amit nem szeretsz, vagy az 50%-a? "Amikor azt csinálod, amit szeretsz és tudsz csinálni, és arra alapozod az egészet, akkor sokkal könnyebb dolgod van. Nem tűnik annyira nehéznek." Itt jön be a legfontosabb alapelv: magadból kell kiindulnod. Mielőtt belevágsz bármilyen vállalkozásba, érdemes jobban megismerned önmagad - mit szeretsz, mit nem, milyen veled született adottságaid vannak, mit tanultál meg az elmúlt években. És erre építeni. Gertrúd ezt egy konkrét határral illusztrálja. Szeret sütni, és szépen is csinálja - de cukrász sosem lenne, mert nem bírná, hogy előre megadott időpontokra ugyanazt a tortát kelljen gyártania. Hiába az ügyesség, ha a működés maga nem passzol hozzá. És van itt egy gyakorlati tanács is: érdemes több lábon állni. Gertrúd amikor sokat volt otthon, elment négy órában egy multihoz dolgozni - de nyíltan kommunikálta, hogy mellette ott a vállalkozása. Mert ha őszintén kommunikálsz, mindig van megoldás. TANULSÁG: Nem az a kérdés, van-e a munkádban olyan rész, amit utálsz, hanem hogy mekkora arányban. Építs a saját erősségeidre, indulj ki magadból - és állj több lábon, nyílt kommunikációval. AI vagy szakember? Ne keverd össze a kettőt Ahogy egyre több mindenre használjuk az AI-t, egyre fontosabb kérdés: mikor elég egy gép, és mikor van szükség valódi szakemberre? Gertrúd és Attila tisztán húzza meg a határt. Az AI egy generalista. Próbál minél több dologról, minél személyre szabottabban válaszolni - de nem ugyanaz, mint amikor elmész egy szakemberhez, aki ugyanazt csinálja évtizedek óta, és még mindig toppon van. Attila jó analógiát hoz: az AI olcsó belépő, havi pár ezer forint. Egy tanácsadó vagy coach óradíja ennek a sokszorosa. De a kettő nem egymás ellensége. Sőt: "Az AI tud neked abban segíteni, hogy egyáltalán hogyan menjél ahhoz a szakemberhez, mit kérdezzél, mik azok a pontok, amiben kell visszajelzés." Vagyis az AI-t használhatod arra, hogy felkészülj a szakemberrel való találkozóra - hogy a megfelelő kérdéseket vidd magaddal, és a drága időt valóban a lényegre fordítsd. Gertrúd egy fontos korlátra is rávilágít a coaching kapcsán. A coaching lényege épp az, hogy ne ismerd előre a másik történetét - mert ha már van egy benyomásod róla, nem tudsz pártatlanul, befolyásolásmentesen kérdezni. Egy AI esetében, amelyik már "tud rólad dolgokat", kérdés, mennyire képes ezt félretenni. A jó kérdezés művészete - az aktív hallgatás, ahol a másik maga találja meg a választ - egyelőre nagyon emberi terep. TANULSÁG: Az AI generalista, a szakember specialista - ne keverd össze a kettőt. A legokosabb, ha az AI-t arra használod, hogy jobban felkészülj a szakemberrel való munkára, ne pedig helyette. Digitalizáció és keretek: a rendszer, ami megvéd az időrablástól Itt a beszélgetés nagyon gyakorlati terepre lép - oda, ahol sok magyar vállalkozás láthatóan vérzik. Sok cég egész egyszerűen nincs digitalizálva. Attila visszatérő tapasztalata, hogy ez itthon meglepően gyakori, és Gertrúd csak rátesz egy lapáttal: van, ahol még mindig telefonon próbálnak mindent megbeszélni. Pedig ma már léteznek olyan alkalmazások, amelyekben több ember látja, ki hol tart a folyamatban, mit csinált meg, mihez kell segítség - anélkül, hogy minden apróságért fel kellene hívni egymást. Itt két dolog kapcsolódik össze. Az egyik az időgazdálkodás : a hívások, a ki nem mondott szabályok, a "majd megbeszéljük telefonon" rengeteg időt elvisznek. A másik a keretek hiánya . Gertrúd szerint nagyon sokan azért úsznak el, mert nem tudnak nemet mondani, és nincsenek felállított kereteik, szabályaik. Van egy előretekintő tanácsa is, ami sokba kerülhet, ha figyelmen kívül hagyod: "Ha van ügyfélbázisod, lépjünk már meg egy CRM rendszert. Mert amikor majd meg kell csinálni két-három-négy-öt év múlva, és fel kell tölteni ezzel a rengeteg adattal, az brutál idő - és nagyon fog fájni." Vagyis a rendszert nem akkor kell kiépíteni, amikor már fáj, hanem előtte. Az infrastruktúra kiépítése időt és pénzt kér most - de a halogatás sokkal többe kerül később. És van egy árnyoldal is, amiről ritkán beszélnek: az otthoni, egyedüli munka magányos tud lenni. Gertrúd ezt hamar átfordítja magában, de elismeri, hogy ez a vállalkozói lét egyik valós ára. TANULSÁG: A digitalizáció és a tiszta keretek nem luxus, hanem idővédelem. A rendszert akkor építsd ki, amikor még nem fáj - mert utólag bepótolni sokkal drágább, idegtépőbb és lassabb. Találd meg, miben vagy jó: gyerekként és vállalkozóként is Ez a blokk személyesebb terepre visz - de a tanulság ugyanaz marad, mint az üzletben. Gertrúd egy saját gyerekkori emlékkel indít: egy kerek évig járt karatéra, az első vizsga után pedig azt mondta, köszöni, nem kér többet. Nem azért, mert rossz volt benne - hanem mert két órán keresztül csendben kellett lennie, és megmondták neki, mit csináljon. Ez nem az ő világa. A futás, a pilates, a társas formában végzett mozgás viszont igen. A lényeg: meg kell találni, mibe vagy jó - és arra ráállni. Ez gyerekként és felnőttként is igaz. "Minél hamarabb megtalálni azokat a dolgokat, amiben a gyerek jó, és arra a pályára állítani." Attila szerint pont ez az, amiről szülőként túl keveset beszélünk: az alapdolgokon túl (tiszta ruha, étel az asztalon) az lenne a feladat, hogy felismerjük, miben tehetséges a gyerek, és minél korábban abba az irányba tereljük. Az oktatási rendszer sajnos nem erről szól. Gertrúd itt a saját, nehezebb valóságáról is őszintén beszél. Kisfia ADHD-s és autista, és a család útja a diagnózisig tele volt olyan helyzetekkel, ahol szakemberek előítélettel, lekezelően vagy egyszerűen rosszul álltak a kérdéshez. A tanulság kettős: egyrészt ezekre a helyzetekre a gyerekeket fel kell készíteni, mert lesz ilyen a környezetükben. Másrészt meg kell tanulniuk diplomatikusnak lenni - de a saját érdekükért kiállni. És itt ér össze a két szál. Mert pontosan ez az, amit egy vállalkozónak is meg kell tanulnia: ismerni a saját adottságait, és kiállni magáért akkor is, ha a "szakértő" mást mond. TANULSÁG: Akár gyereknevelésről, akár vállalkozásról van szó, ugyanaz a kulcs: ismerd fel, miben vagy jó, és arra építs. És tanulj meg kiállni magadért - még a tekintélyt sugárzó véleményekkel szemben is. A számok nem hazudnak: a mérés választja el a tudást a feltételezéstől A beszélgetés egyik legerősebb, leggyakorlatibb tanulsága a végére csúcsosodik ki - és ez az, ami a legtöbb vállalkozónál hiányzik. Amíg nem mérsz, csak feltételezel. Gertrúd egy konkrét példán mutatja meg: a nyári "uborkaszezon" sokak fejében axióma - karácsonykor meg "úgysem lehet eladni". De honnan tudod? Be tudod bizonyítani számokkal? Vagy csak hallottad valakitől, és azóta ténynek veszed? "Ne gondolkodjunk senki más fejével. Kérdezzünk, próbáljuk ki. Amíg nem mérsz, addig csak egy elmélet." Attila ezt egy saját vállalkozásuk példájával támasztja alá: ők ténylegesen kipróbálták, és számokkal tudják bizonyítani, hogy június végétől augusztus végéig náluk nem történik semmi. Ezért arra az időszakra a social media, a blog, az emailek takarékra vannak állítva - tudatosan. De ez nem feltételezés volt: két-három év adatából jöttek rá, miután előtte végigpróbálták így is, úgy is. A különbség óriási. Ha valami nem működött, a kérdés nem az, hogy "akkor ez rossz", hanem hogy miért nem működött. Lehet, hogy aznap nem volt jó. Tedd ki két hónap múlva ugyanazt, és mérd meg újra. "Amikor az ember csak az érzelmeire, az emlékeire, a hallott dolgokra támaszkodik, akkor az csak feltételezés. A számok azok sosem hazudnak." Ez az, ami elválasztja azt, amit tudsz , attól, amit gondolsz, hogy tudsz . És aki ezt a határt tisztán húzza meg, az tud valóban tudatos döntéseket hozni. TANULSÁG: Amit nem mérsz, azt csak feltételezed. A "nyáron úgysem megy" és társai addig hiedelmek, amíg számokkal alá nem támasztod őket. A számok nem hazudnak - és ők választják el a tudást a tippeléstől. A vendégről Takács-Vekszli Gertrúd kétgyerekes édesanya és vállalkozó, aki hosszú utat járt be a klasszikus munka világától az online térig. Pénzügyi háttérrel indult, dolgozott számtalan iparágban, majd network marketingen keresztül talált rá a saját útjára. 2021 őszéig egyetlen közösségi profilja sem volt - ma business és sales folyamat tanácsadóként, social media szakemberként segít vállalkozóknak, life és business coach szemlélettel. Nem kész válaszokat ad, hanem abban támogat, hogy mások is megtalálják a saját rendszerüket és irányukat - mert ő maga is végigment mindezen, egytől egyig. Kövesd Gertrúdot: https://linktr.ee/gertrudvtakacs.lr Tetszett az adás? Akkor három dologgal sokat segítesz - magadnak és másoknak is: Hallgasd meg a teljes epizódot - a beszélgetés tele van olyan részletekkel, amik egy összefoglalóba nem férnek bele. Oszd meg egy vállalkozó ismerősöddel, akinek pont most van szüksége erre a szemléletre. Iratkozz fel, hogy ne maradj le a következő beszélgetésekről. És ha többre vágysz a hallgatásnál: Ha magadra ismertél - dolgozol eleget, mégsem áll össze a rendszer -, akkor itt az ideje, hogy ezt ne egyedül próbáld megfejteni. Foglalj egy ingyenes stratégiai beszélgetést, és nézzük meg együtt, hol akad el a működésed, és mi az első konkrét lépés: 👉 https://www.magyarbusiness.org/

Legyél a Magyar Business Podcast vendége! Oszd meg tapasztalataid, építs szakmai kapcsolatokat, mutasd be szakértelmed és növeld személyes márkádat. Legyél a Magyar Business Podcast Vendége! Regisztrálj & Jelentkezz Szereplés a podcastban remek lehetőség szakmai kapcsolatok építésére és tapasztalataid megosztására. Bemutathatod szakértelmed, sikereidet, és inspirálhatod a hallgatókat. Az epizódok online elérhetők, így üzeneted hosszú távon is látható marad. Csatlakozz, és növeld személyes márkádat, miközben értéket adsz a vállalkozói közösségnek! Kik az ideális vendégek? Magyar nyelvű vállalkozók világszerte, akik rendelkeznek tapasztalattal nemzetközi cégfejlesztésben. Alapítók Szervezet építõk Cégépítõk, Vállalkozók, Sorozat-vállalkozók For-profit és Non-profit szervezetek B2B Szolgáltatók Ügynōkségek Konzultánsok Freelancerek Couchok Tanácsadók Regisztrálj & Jelentkezz Gyakran Ismételt Kérdések Miért érdemes egy vállalkozónak részt venni a Magyar Business Podcastben? A Magyar Business Podcast kifejezetten a magyar vállalkozók tapasztalatainak, gondolkodásmódjának és történeteinek megosztására összpontosít. Ez egy egyedi lehetőség arra, hogy a vállalkozások üzenete eljusson a magyar üzleti közösséghez, valamint inspiráljak másokat a saját útjuk bemutatására. Hogyan segíthet a Magyar Business Podcast abban, hogy növeljem a vállalkozásom ismertségét? A podcast hallgatói elkötelezett, érdeklődő közönséget alkotnak, akik nyitottak az új ötletekre, szolgáltatásokra és vállalkozásokra. A szerepléssel lehetőséget kap minden magyar nyelvű vállalkozó, hogy a már meglévő közönséget is megszólítsák, és új potenciális ügyfeleket érjenek el. Milyen előnyökkel jár, ha a Magyar Business Podcastben beszélek a vállalkozói gondolkodásmódomról? A Magyar Business Podcast lehetőséget nyújt arra, hogy minden magyar nyelvű vállalkozó mélyebb betekintést adjon abba, hogyan hoz döntéseket, milyen alapelvek mentén működik a vállalkozása, és hogyan kezeli a kihívásokat. Ezzel nemcsak inspirálhat másokat, hanem értékes tanulságokat is megoszthat a hallgatósággal, miközben hitelességet és szakmai tekintélyt épít. Hogyan tudom a Magyar Business Podcast szereplést, marketingeszközként használni? A podcast epizód egy tartalom, amelyet könnyen meg lehet osztani a közösségi médiában, a weboldalakon vagy akár hírlevelekben is. Egy hosszú formátumú beszélgetés segít abban, hogy részletesen bemutassuk az adott vállalkozást anélkül, hogy reklámszerűnek hangozzon. Milyen típusú közönséghez juthatok el a Magyar Business Podcast révén? A Magyar Business Podcast hallgatói elsősorban olyan vállalkozók, szakemberek és üzleti gondolkodású emberek, akik inspirációt és tanulságokat keresnek. Az ilyen közönség értékeli az őszinte történeteket, és akár üzleti partnerré vagy ügyféllé is válhatnak. Hogyan támogathatja a podcastban való szereplés az üzleti kapcsolatok építését? A Magyar Business Podcastet hallgatók közül sokan maguk is vállalkozók vagy vezetők, így könnyen kialakulhatnak új kapcsolatok vagy együttműködési lehetőségek. Ráadásul a műsorvezető hálózatához is kapcsolódhatok. Milyen konkrét eredmények várhatók, ha egy vállalkozó szerepel a Magyar Business Podcastben? A podcastban való megjelenés után várható, hogy megnő a vállalkozás iránti érdeklődés, több látogató érkezik a vállalkozás weboldalára, vagy bővül a közösségi média követőinek száma. Emellett a hallgatóságtól érkező visszajelzések értékes ötleteket és inspirációt nyújthatnak a vállalkozás jövőbeli fejlesztéséhez. Hogyan készülhet fel egy vállalkozó a Magyar Business Podcastben való szereplésre, hogy a legtöbbet hozza ki belőle? Egy vállalkozónak érdemes előre átgondolnia, milyen üzeneteket szeretne közvetíteni, milyen történetekkel tudja bemutatni a vállalkozását, és hogyan tud értéket adni a hallgatóságnak. Alapos felkészüléssel a beszélgetés nemcsak inspiráló és hasznos lehet, hanem hozzájárulhat a vállalkozó hitelességének és ismertségének növeléséhez is. Top Podcast Epizódok

<< Vissza az epizódokhoz Benefit Barcode Inc. / Jáger László 2023. október 2. A plasztik végjátéka – és ami utána jött Jáger László , a Benefit Barcode Inc. alapítója. Ő az a típusú vállalkozó, aki még a 80-as években képeslapokat árult , majd a 90-es évek reklámpiaci robbanásából, MLM-ből, direkt marketingből, plasztikkártyás lojalitásrendszerekből épített fel egy stabil üzleti modellt. Majd jött a technológia, vele együtt az okostelefonok és a piac, ami egyszerűen elkezdte lesöpörni a fizikait a digitális javára . És nem, nem az történt, hogy összeomlott a vállalkozás. Hanem az, hogy újra kellett építeni – nulláról. A Benefit Barcode ma egy többmillió dolláros technológiai platform , amely digitális rajongói termékekkel, virtuális kedvezménykártyákkal, hibrid lojalitásmegoldásokkal dolgozik – nemcsak szakszervezeteknek, hanem influenszereknek, alapítványoknak, sztároknak. A magyar piac ehhez már rég szűk. Ezért a cég Kaliforniából skáláz globálisan . Ebben az epizódban László arról mesél, hogyan hozott meg egy visszafordíthatatlan döntést: mindent feltett az új rendszerre, és ezzel lehetővé tette, hogy a cég egy teljesen új szintre lépjen. Megmutatja, mi történik akkor, amikor valaki kész elengedni a múltat, hogy valódi növekedés indulhasson el. „A siker kulcsa? Hozd magad olyan helyzetbe, ahonnan nincs visszaút.” Egy vállalkozó őszinte visszatekintése arra, hogyan ölte meg a technológia a régi modellt – és mit tett, hogy ne csak túléljen, hanem újra építsen valami működőt. Nincs tovább: amikor a piac nemet mond a régi működésre „40 évesen büszkén tettem az asztalra a 200 plasztikkártyás referenciakupacot – a húszéves vevőm meg annyit mondott: ezért halnak meg a teknősök.” Ez volt az a pillanat, amikor László számára végérvényesen világossá vált: vége a régi játéknak. Amit addig stabil üzleti modellnek hitt, hirtelen szimbóluma lett a környezetszennyezésnek, a túlhaladott gondolkodásnak, a „régi világnak”. A probléma nem a termék volt. Nem is az ügyfélkör. A technológiai fejlődés, az okostelefonok elterjedése és a generációváltás úgy söpörte el a plasztikalapú lojalitásrendszereket, mint a papírtérképeket a Google Maps. A partnerek már mást kértek. Olyat, amire a cég nem volt felkészülve. És László feltett egy egyszerű kérdést: „Mi van akkor, ha nem én vagyok lemaradva, hanem az egész rendszerem?” Elkezdtek visszajelzéseket gyűjteni. Figyelték, mit kérnek a partnerek, milyen funkciók hiányoznak, hol akad el a konverzió . A lista nőtt. A türelem fogyott. A plasztikkártya hegyek már nem bizonyították az értéket – inkább nevetségessé tették az egészet a fiatalabb célcsoport szemében. És itt jön a vállalkozói fordulópont: nem hagyta veszni az egészet. Inkább elkezdett fejleszteni. 150 milliós árajánlatot kaptak az első IT-fejlesztésre, ami akkor még értelmezhetetlen összegnek tűnt . De nem álltak meg. Ma már 2 millió dollárnál tart a beruházás , és László szerint még félmillió kell, mire teljes lesz a rendszer. Ez az, amikor a technológia nemcsak új lehetőség, hanem kényszer . A kérdés már nem az, hogy érdemes-e váltani. Hanem az, hogy ha nem teszed meg – meddig élsz túl a régi rendszereddel. A fordulópont: amikor a plasztik már nem menő, hanem ciki Jáger László vállalkozói útja évtizedekig egyetlen dologra épült: a fizikai jelenlétre. Konkrétan: a plasztikkártyákra. Több mint 15 éven keresztül működött ez a modell. László és csapata lojalitás- és tagsági rendszereket épített közösségeknek, szakszervezeteknek, alapítványoknak, egyesületeknek . Mindenki plasztikkártyát akart – ez volt a hozzáférés eszköze, a lojalitás szimbóluma, a fizikai bizalom tárgya. Egy idő után viszont egyre kevesebben értették, miért kéne még mindig műanyagot nyomtatni. „Amikor 40 évesen kitettem egy 20 éves ifjú hölgy elé, egy kupac kártyát, mit mondott? Jézus Mária, hát ezért halnak meg a teknősök az óceánban.” Ez a pillanat sok mindent elindított benne. Nemcsak egy vélemény volt, hanem egy korszakhatár. Egyértelmű jele annak, hogy a világ — és ezzel együtt az ügyfelek elvárásai — visszafordíthatatlanul megváltoztak. A technológia, az okostelefonok, az új generációk gondolkodása elkezdte kiszorítani a fizikai eszközöket . Már nem volt vagány, ha valaki 40 kártyát hurcolt magával. Környezetszennyező. Idejétmúlt. „...ahogy haladt elő a technika, és azokat lehetett digitalizálni, rájöttünk, hogy előre kell menekülni.” Ez nem egy tudatos, hosszú távra felépített stratégia volt eleinte. Inkább egy kényszerhelyzet : ha nem reagálnak, egyszerűen eltűnnek a piacról. A régi ügyfelek is változtak. Már a tárgyalásokon sem úgy reagáltak, mint korábban. Egyre többször kapták meg azt, hogy: „ez már nem elég” . A vállalkozói reflex ilyenkor az, hogy gyűjtöd az igényeket, és azt mondod: „ma még nincs, de holnap lehet.” És amikor ez a „nincs még” lista már hosszabb, mint az „amit tudunk” lista – ott valami radikálisan új kell. És itt jött a valódi fordulat: komoly IT-fejlesztésbe kezdtek. Kértek ajánlatokat, eleinte 150 millió forintos összeggel szembesültek, ami akkoriban döbbenetesnek tűnt. Ő maga is elismeri: ha előre tudták volna, mekkora falat lesz ez az egész, lehet, hogy el sem kezdik. „Ha akkor tudtuk volna... lehet, hogy kétszer meggondoljuk, hogy belevágunk.” Mégis belevágtak. Mert László szerint a siker kulcsa pont az : Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út, és akkor vagy sikerre jutsz, vagy elbuksz — de visszafelé nem fogsz tudni menni. A régi rendszer nem egyik napról a másikra szűnt meg. De az ügyfelek reakciói, a piaci visszajelzések és az új generációk igényei együtt brutálisan jelezték: ideje váltani. Miért túl kicsi a magyar piac? A globális skálázás kényszere A Benefit Barcode Inc. nem véletlenül tette át működése súlypontját Magyarországról Kaliforniába . László kimondja: a magyar piac egyszerűen nem elég . Nem azért, mert ne lenne benne érték. Hanem mert földrajzilag, demográfiailag, fogyasztói szokások szempontjából korlátos . Ez pedig egy digitális platform számára, amely skálázódásra épít, halálos ítélet lehet. „Ez a magyar piac túl kicsi… a befektetőink látták, tudták az üzleti tervünkben, és ez van leírva, hogy a magyar piacról azt nem tudjuk kitermelni...” A platformjuk célja az, hogy végtelen számú felhasználót ki tudjon szolgálni . Ez egy olyan rendszer, amelyet alapjaiban úgy építettek fel, hogy az nemzetközi terhelést bírjon . Magyarországon viszont nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel van a baj . Ez nem vélemény. Ez matek. És László nem áll meg az elmélet szintjén – konkrét példákkal világít rá a különbségre. Elmesél egy történetet, amikor egykori állami vezetőként találkozott egy jelentős pozícióban lévő magyar döntéshozóval, aki egy európai találkozóra utazott Londonba. Ott szembesült azzal, hogy Magyarország teljes piaca kevesebb bevételt jelent, mint egyetlen londoni kerület . „Magyarország közbevételen nem ér el ennyit, mint a Londonnak egy kerülete.” És ez nemcsak elméleti hasonlat. Ez konkrét üzleti realitás. Egy platform, amelyet milliók használhatnának, egyszerűen nem maradhat meg egy 10 milliós piacon belül. Ezért kellett másfelé nyitni. Ezért lett a cél az, hogy több nyelven működjön a rendszer: angolul, németül, szlovákul . Valamint, hogy új nyelvek is készüljenek: spanyol, francia , hogy elérjék azt az 1 milliárd embert, akinek ezek a nyelvek az elsődleges kommunikációs csatornái. „A magyar nyelv az csak 15 millió embert tud megszólítani… érthetően, nyelvekkel kell dolgoznunk... most éppen németül, angolul és szlovákkal működik a rendszer, de éppen most készítjük a spanyolt és a franciát…” Ez üzleti racionalitás . A rendszer ma 1 millió magyar felhasználót kezel, de az év végére ezt szeretnék 10 millióra növelni , jövőre pedig 100 millió globális felhasználóra céloznak . És hogy miért épp Kalifornia lett a bázis? „Kalifornia a világ negyedik legnagyobb GDP országa lenne, ha külön ország lenne.” Ez a gondolkodás az, ami elválasztja a helyi vállalkozót a nemzetközi vállalkozótól. És László már nem helyi pályán játszik. A célpiac nemcsak bővült, hanem teljesen új szintre lépett . Nem keresi többé a helyét Magyarországon. Inkább skáláz globálisan. Hibrid rendszerek: amikor a váltás nem döntés, hanem túlélési stratégia A digitális átállás a legtöbb vállalkozás számára vagy „igen” vagy „nem” kérdése. Jáger Lászlóék esetében azonban nem volt ilyen egyszerű a válasz . A partnerek ugyanis – különösen a szakszervezeti és idősebb célcsoportban – még mindig ragaszkodtak a fizikai plasztikkártyákhoz . „A partnereink akkor annyira benne voltak a plastik világban, hogy ők azt mondták, ha most azon átérünk a virtuálisra, elpártolnak tőlünk...” Nem lehetett egyszerűen azt mondani, hogy: „innentől nincs plastik” . Ehelyett egy sokkal nehezebb – és sokkal drágább – utat választottak: hibrid rendszert építettek. „...nem azt mondtuk, hogy lesöpörtük a plastikot, és jött a virtuális, hanem egy hibrid megoldást kellett létrehozni...” Ez azt jelentette, hogy a rendszer képes volt a plasztikkártyák digitális verzióját is kezelni , ha valaki erre váltott. És fordítva is , tehát ha valaki virtuálisan regisztrált, de később mégis fizikai kártyát akart, azt is le tudták gyártani és postázni. Különösen szemléletes az Országos Vérellátó Szolgálat példája , amely az egyik legnagyobb hazai partnerük. Náluk egy verifikált rendszer működik, ahol a véradók virtuális kártyát kapnak az applikációban, amely fél évig érvényes . Ha nem mennek vért adni fél éven belül, akkor a rendszer automatikusan inaktiválja a kedvezményre való jogosultságot : Ez nem csupán digitalizálás. Ez már automatizált kontroll , ami fizikailag lehetetlen lenne. De a rendszer tovább ment: azok számára, akik továbbra is kérik, plasztikkártyát is biztosítanak – de csak kérésre. Az arány drámaian csökkent: „Az elején kb. 10% kérte a plasztikot, most 1%.” Ez volt a lényeg: nem elvenni , hanem átterelni . Időt adni, de közben mégis a jövő felé haladni. És ez az átmenet volt az egyik legnagyobb kihívás a cég életében. Nemcsak anyagilag. Technológiai komplexitásban is. A rendszernek kezelnie kellett egyszerre a fizikai és digitális elemeket, szinkronban tartani őket, biztosítani az élményt – és közben nem veszíteni el a régieket . És ez még csak a kártyákról szólt. A hibrid gondolkodás tovább fejlődött a merch termékekre is – erről majd a következő blokkban. De már itt is látszik: a Benefit Barcode stratégiája nem pusztán az volt, hogy digitalizáljon. Hanem hogy mindenkit magával vigyen. Akár plasztikkal, akár appal, akár bögrével. A merch új világa: amikor nem kell legyártanod, hogy eladd Jáger László vállalkozásának egyik legnagyobb ugrása az volt, amikor a lojalitásrendszerek világából átléptek a merchandise piacra – de nem a szokványos módon. Nem fizikai termékek tömegével, raktárkészlettel vagy logisztikával. Hanem teljesen új megközelítéssel: virtuális merch-csel. A kulcs: digitális birtoklás élménye. És ennek a váltásnak a gyökere egy egyszerű megfigyelésből indult: a rajongók nem azért vásárolják meg a bögrét vagy a pólót, mert használni akarják , hanem mert érzelmi kapcsolatot akarnak kifejezni a művésszel, sportolóval vagy influenszerrel. „Ez az első mörcs, amit megvettem… egy úszónőnek a bögréje. Ezt a bögrét én 3000 forintért vettem… ugyanez a bögre bármelyik boltban 500 forint fehéren.” A szorzó nem az anyagban van. Az élményben van. Ezért hoztak létre egy olyan rendszert, amelyben a rajongó egy bögre vagy póló megvásárlásával nemcsak egy terméket kap , hanem digitális hozzáférést, kedvezményeket, és egy olyan augmented reality (kiterjesztett valóság) élményt is, ahol a sztár és a rajongó együtt jelenik meg a virtuális terméken. „Itt van mondjuk egy sztár, itt van a kód… a rajongó ráfotozza a saját szelfijét a bögrére...” Majd készül belőle egy digitális fotó, amely megosztható, posztolható, sőt: valós környezetbe is beilleszthető a mobilkamerán keresztül. A Benefit Barcode platform így forradalmasítja a merch-piacot : nem kell legyártani a terméket ahhoz, hogy valaki „birtokolja”. A sztár vagy influenszer csak feltölti a grafikát , kiválasztja a terméktípusokat (póló, sapka, bögre, kártya), és a rajongó eldönti: virtuálisan vagy fizikailag szeretné. „Van egy ilyen pont az opciók közül, hogy csak virtuálisan kérem, vagy materiálisan is.” A rendszer természetesen lehetőséget biztosít arra is, hogy a termék fizikailag is legyártásra kerüljön — de: csak akkor kapod meg, ha kéred. Ez nemcsak költséghatékony, hanem környezetbarát is. Ezzel a megoldással a sztár és a rajongó is csökkentheti az ökológiai lábnyomát , miközben nem csorbul az élmény . „Most nincs szükség a materiális termékre, csak azért, hogy az ember elbüszkélkedhessen a birtoklásával...” És itt jön a kulcsmomentum: ezek a virtuális termékek benefit bar kóddal vannak ellátva , azaz a vásárláshoz kedvezmények is társulnak – akár egy teljes kedvezményrendszert is aktiválhatnak vele, anélkül, hogy a fizikai terméket magukkal vinnék. Ez a gondolkodás új kategóriát teremt: nem digitális termék, hanem digitális élménytárgy , nem webshop, hanem rajongói ökoszisztéma , nem merch, hanem identitásplatform . És mind emögött valós piac áll : „35 milliárd dolláros az amerikai merchandise piac, a materiális merchandise piac... azt gondoljuk, hogy a 10 százaléka minimum fel fogja kínálni, később virtuálisan is...” A Benefit Barcode pontosan erre a 10%-ra céloz – de globálisan. Egy új korszakban, ahol a fizikai termék már nem kell ahhoz, hogy kapcsolat legyen a művész és a közönsége között. A technológia ára: amit a felhasználó nem lát, de a cég megfizet A Benefit Barcode sikertörténetének egyik legkevésbé látványos, mégis legmeghatározóbb része: az informatikai háttérrendszer. Egy olyan technológiai struktúra, aminek nincsen „hőse” a felhasználó szemében , mégis minden egyes funkció mögött komoly pénz és rengeteg munka áll . „Beszéltünk az informatikai költségekről… most nem tudom a nézőket mennyire fogom eltántorítani…” És azonnal egy konkrét példát hoz: a programnyelvek frissítése. A cég rendszere PHP-alapokon fut, és amikor a PHP verzióváltása megérkezett, a háttérrendszert teljes egészében hozzá kellett igazítani . Ez nem valamilyen fejlesztés vagy új funkció volt – hanem pusztán kompatibilitási kényszer . „A Google vagy valamelyik beszállítónk… kitalálta, hogy innentől kezdve a PHP 7.4-es vagy korábbi változat nem támogatott, csak a 8-as verzió…” Ez a váltás két hónap munkát igényelt, és csak a színfalak mögött történt. Semmi látványos, semmi új szolgáltatás. Mégis kb. 10 milliót égettünk el arra, hogy megfeleljünk a következő szintű kompatibilitásnak. És hogy mit lát ebből a felhasználó? Pont semmit. De ez nem jelenti azt, hogy nem kellett volna megcsinálni. Sőt. Ez épp az a fejlesztés , ami nélkül a rendszer egyszerűen leállt volna. „Mi ennek a hozadéka? Nem hozadéka van, hanem az, hogy nem állt meg a rendszer.” Ez az a vállalkozói realitás, amit kívülről senki sem lát. A befektető talán csak azt érzékeli, hogy „elment 10 millió”, de nem lát terméket, nincs új gomb az appban, nincs sajtóhír. Pedig ez a fejlesztés az, ami életben tartja a platformot. És ez csak egy a sok közül. László elismeri: a technológiai költségek sokkal nagyobbak, mint ahogy bármelyikük gondolta volna. De közben pontosan tudják: ez a cég védelmi vonala is egyben. Mert ha valaki ma akarná leutánozni a Benefit Barcode-ot, akkor legalább ugyanennyi időt és pénzt bele kellene tennie – akkor is, ha végtelen erőforrással indul. „Ha valakinek végtelen pénze van, akkor is minimum két év kell, hogy oda eljusson, mint mi… és ez lesz a mi versenyelőnyünk.” Ez a stratégia nem a látványos gyors nyereményekről szól. Ez infrastruktúra-építés . Olyan rendszer, amelyben minden apró technológiai döntés később milliós megtérülés lehet – vagy teljes bukás. És ez az egyik legfontosabb vállalkozói realitás a digitális korszakban : hogy amit építesz, azt nem mindig fogják látni. De ha jól építed, egyszer csak nem lehet majd kikerülni. Visszavonulás vagy továbbépítés? A vállalkozó, aki nem akar örökre dolgozni Jáger László nem az a típusú vállalkozó, aki a „majd egyszer nyugdíjba megyek” mondattal áltatja magát. De nem is az, aki életfogytiglan saját maga akarja vezetni a cégét. Tudatosan készül arra az időszakra, amikor már nem ő viszi a hátán a vállalkozást. „Nem az van, hogy üzleti életben örök életre fogok dolgozni… egy ügyes vállalkozó nem egy munkahelyet épít magának, ahol élete végéig dolgozhat.” Ez a gondolkodásmód jól mutatja, hogy László nemcsak a rendszert akarja skálázni, hanem a saját szerepét is újradefiniálja. Egy olyan világban, ahol egy nemzetközi technológiai platform napi működtetése folyamatos, több idősávos jelenlétet igényel, az emberi erőforrás is hamar eléri a határát . Konkrét példán keresztül is érzékelteti ezt: amikor Los Angelesben tartózkodik , ottani idő szerint reggel háromkor kel , hogy Magyarországon még elérje a munkaidőt. Így tud online dolgozni a csapattal és a partnerekkel: „Én reggel háromkor kelek Los Angelesben, mert akkor Magyarországon dél van, és tudok dolgozni online a kollégákkal…” Ez pedig azt jelenti, hogy este nyolckor már ágyban kell lennie – vagyis az éjszakai élet kimarad , ahogy ő maga is megfogalmazza: „Jönnek a barátok este nyolckor, hogy menjünk bulizni, mondom: most fekszem le. Miért? Mert háromkor kelek.” Ez az életmód nem hosszú távú megoldás. Ez egy intenzív átmeneti időszak , amit vállalt annak érdekében, hogy a platform nemzetközi jelenlétét személyesen segítse elindítani . Ugyanez a mintázat figyelhető meg Magyarországon is: napközben dolgozik az itthoni projekteken, majd este, amikor az amerikai időzóna beindul, újra kezdődik a munkanapja: „Most, ha veled való beszélgetés után, akkor egy kis szusszanás, és kezdődik az amerikai munkaidő…” A cél az, hogy a napi működtetést emberek, robotok, mesterséges intelligencia vagy legalább chatbotok vegyék át részben vagy egészben. „Szeretné elérni azt, hogy ezt vagy emberek, vagy robotok, mesterséges intelligencia, vagy legalább chatbotok csinálják a munka egy részét.” De ezt is reálisan kezeli. Jelenleg még sok a manuális munka , a vezetői jelenlét nélkülözhetetlen, és hiába építettek már ki amerikai jelenlétet is – még nem lehet hátradőlni. És bár a platform valóban multinacionális szinten működik , a személyes jelenlét, a delegálás, az ellenőrzés továbbra is kulcskérdés: „Ezzel nem kevesebb lett a munkám, hanem több. Most még a tárgyalunk ázsiai piacnyitásáról, hát akkor mi lesz?” Ez a mondat jól összefoglalja a vállalkozói realitást: a siker nem egyenlő a kevesebb munkával – legalábbis az építési szakaszban biztosan nem. László viszont készül arra, hogy ha eljön az idő, léphessen hátra. De csak akkor, ha már működik nélküle is. Miért épp a sztárok? A piaci logika a celebek mögött A Benefit Barcode Inc. stratégiájának egyik látványos, mégis mélyen átgondolt eleme, hogy a terméket nem a hagyományos üzleti célcsoportoknak pozicionálják , hanem influenszereknek, sztároknak, alapítványoknak és sportolóknak . Ez elsőre talán trendvadászatnak tűnhet, de Jáger László szavai alapján kiderül: komoly piaci gondolkodás áll mögötte. A döntés egyik alapja, hogy ezek a szereplők már rendelkeznek saját közösségekkel. És ezek a közösségek nemcsak követők, hanem lojalitással rendelkező fogyasztók . Ők nem véletlenül figyelnek az adott influenszerre – érzelmileg kötődnek hozzá. És ez pontosan az, amit a Benefit Barcode monetizál. „Mi azt mondtuk, hogy kezdjük el egy olyan szférában, ahol egy ember több tízezer embert tud elérni… Influenszerek, sztárok, alapítványok…” Ez a hozzáférés pedig nemcsak figyelmet jelent, hanem aktív elköteleződést. Egy influenszer merch-termékének megvásárlása nemcsak vásárlás, hanem egyfajta identitás kifejezése is. „Az emberek azért veszik meg ezeket a termékeket, hogy kifejezzék: ők támogatják azt az értéket, amit a sztár képvisel.” De itt nem áll meg a rendszer. A sztárok nemcsak passzívan felpakolják a logójukat egy termékre – hanem egy komplett rendszert kapnak a kezükbe, ahol: saját grafikai anyagaikat tölthetik fel, kiválaszthatják, milyen terméktípusokon szeretnék megjeleníteni azt (pl. bögre, póló, kártya), és eldönthetik: fizikai vagy virtuális formában érhető-e el a termék a követőiknek. „Nem az van, hogy a sztár gyárt, raktároz, kiszállít, hanem csak feltölti a grafikát, kiválasztja a terméket, és onnantól megy minden automatikusan.” És a rendszer nem csak az influenszerek igényeire szabott – a rajongók számára is egyedi élményt ad. Például az augmented reality (kiterjesztett valóság) segítségével a rajongó saját szelfijét kombinálhatja a sztár termékével. „Az influenszer kap egy QR kódot, amit ha a rajongó a terméken beolvas, megjelenik a virtuális bögre a saját szelfijével.” Ez az élmény nemcsak különleges , hanem gyakorlatilag megismételhetetlen más platformokon. A Benefit Barcode ezzel olyan ökoszisztémát hoz létre, ahol: a sztár nemcsak terméket értékesít, hanem élményt ad , a rajongó nemcsak vásárol, hanem részesévé válik a brandnek , a rendszer pedig összekapcsolja a vásárlást, az élményt, a lojalitást és a kedvezményeket. László szerint ez a logika egyszerre növeli az elköteleződést, és piaci szempontból is skálázhatóbb , mint a B2B szféra: „Ha egyetlen influenszer 50 000 embert elér, az többet ér, mint 100 kisvállalkozás.” Ez nemcsak gyorsabb növekedést tesz lehetővé, hanem költséghatékonyabb is. Nem kell minden egyes vásárlót külön megszólítani. Elég megnyerni a közösség központi figuráját , és rajta keresztül a követőket is eléri a rendszer. Ezért nem cél a tömegek direkt elérése. A cél: belépni a közösségekbe, amiket már mások felépítettek. A rendszer így nem új érdeklődőket keres – hanem a már meglévő lojalitást fordítja vásárlássá. Mi közünk a Revoluthoz? – A párhuzam, amit nem mindenki ért elsőre A beszélgetés egyik legérdekesebb, elsőre talán meglepő pontja, amikor Jáger László saját rendszerét a Revoluthoz hasonlítja. De ez nem nagyzolás – nem is technológiai párhuzam a klasszikus fintech értelemben. Sokkal inkább üzleti modell szinten értendő. A lényeg: egy applikáció, ami mögött komplex rendszer fut, de az ügyfél csak a legegyszerűbb élményt érzékeli. „Sokan nem értik még, hogy ez egy applikáció… de a Revolut is egy applikáció.” A hasonlóság ott kezdődik, hogy egy egyszerű, letölthető alkalmazás mögött brutálisan összetett infrastruktúra dolgozik. „A Revolut mögött is kell, hogy bank legyen, licensz, központi banki engedély, transzparens háttérrendszer, devizakonverzió, több számla…” És ugyanez a logika működik a Benefit Barcode esetében is. A felhasználó csak annyit lát, hogy van egy applikáció, van egy kártyája (akár digitális, akár fizikai), és ezzel vásárolhat, kedvezményeket kap, élményeket érhet el. De ami valójában a háttérben fut , az ennél jóval összetettebb: regisztrációk különböző kedvezményrendszerekbe, jogosultságkezelés (pl. van-e érvényes tagsága, véradás után jár-e a kedvezmény), digitális birtoklás ellenőrzése (pl. tényleg megvette-e a virtuális merch-terméket), augmented reality technológia integráció, „Egyik se látszik, de mind kell, hogy működjön, különben nem megy.” Ezért hasonlítja a saját rendszerét a Revoluthoz. Mert egy applikáció önmagában nem érték. Az érték a mögötte lévő rendszer. A logika. A skálázhatóság. A biztonság. A megbízhatóság. És az, hogy a felhasználó ebből semmit nem lát, csak az élményt. „Mi vagyunk a Revolut a merch piacon.” Ez az állítás nem azt jelenti, hogy pénzügyi szolgáltatást nyújtanak. Hanem azt, hogy ugyanúgy újradefiniálják a kategóriát. Ahogy a Revolut megváltoztatta a bankolás élményét – úgy a Benefit Barcode célja, hogy megváltoztassa a rajongói lojalitás, a kedvezményprogramok és a merchandise termékek világát. A különbség csak az, hogy a Revolut már ismert – a Benefit Barcode még épül. De a szemlélet, a cél, és az ügyfélélmény-központú gondolkodás ugyanarra az architektúrára épül. És ez stratégiai szempontból fontos: nem egy terméket fejlesztenek, hanem egy kategóriát. És a kategória jövője a rendszer szintű gondolkodásban van – nem az egyedi funkciókban. Nincs visszaút – a vállalkozás, ami mindent feltett egy lapra Jáger László valójában ez a teljes vállalkozói mentalitását összefoglalja egy mondatban: „Hozd magad olyan helyzetbe, hogy nincs mögötted visszafelé út, és akkor vagy sikerre jutsz, vagy elbuksz – de visszafelé nem fogsz tudni menni.” Ez a cég valódi működésének leírása. A Benefit Barcode nem mellékprojektként indult. Nem „próbaüzemként”. Hanem úgy, hogy az egész korábbi modelljüket felfalták a fejlesztési költségek. A cég teljes nyereségét beletették az új platformba. És ezzel tudatosan megszüntették a visszafordulás lehetőségét. „...az elmúlt 5-6 év fejlesztése elvitte a korábbi 10-15 év összes nyereségét.” Ez a lépés – bármennyire kockázatos – stratégia volt. Mert ha marad még B-terv, ha marad még biztonsági háló, ha megmarad a régi rendszer, akkor nem lett volna elég erős motiváció a teljes váltásra. Épp ezért működik. Mert amikor már nem lehetett visszafordulni, csak előre menni , akkor minden döntés, minden energia, minden kreativitás az új platform felépítését szolgálta. Ez a vállalkozói „égetés”: felégeted magad mögött a hidakat, hogy biztosan előre haladj. És ez nemcsak technológiai értelemben igaz. Érzelmi, piaci és vezetői szinten is. A régi ügyfelek elpártoltak volna, ha nem kapják meg a megszokott dolgokat – ezért hibrid rendszert fejlesztettek. A fejlesztés költségei időről időre túl nagynak tűntek , de továbbmentek. A piac kicsi volt, a visszajelzések kemények – ezért országot és piacot váltottak . És most itt tartanak: egy olyan rendszerrel, ami már több nyelven működik, milliós felhasználóbázisa van , és készen áll arra, hogy globális szinten skálázzák. A „nincs visszaút” nem veszély, hanem stratégia. Nem félelmet kelt, hanem fókuszt ad. És ezt a gondolkodást László nemcsak magának szánja. Ez üzleti tanács is minden vállalkozónak: „Ha nincs visszafelé út, akkor nem gondolkodsz azon, hogy lehetséges-e. Megcsinálod.” Amit ez a történet tanít Ez az epizód nem arról szólt, hogyan „legyél sikeres” vagy „csinálj startupot”. Hanem arról, hogy mit jelent vállalkozónak lenni egy olyan világban, ahol minden gyorsabban változik, mint ahogy dönteni tudsz. Jáger László története tükör mindazoknak, akik érzik, hogy a régi modell már nem elég , de még nem látják a következőt. Itt nincs megúszás. Nincs kompromisszum. Ha még mindig plasztikkártyát árulsz , de a vevő már applikációt akar – lépned kell. Ha a piac kicsi, és nem tud eltartani , akkor vagy kilépsz nemzetközibe , vagy bezársz. Ha a rendszered nem tud skálázódni , akkor nem üzlet, csak elfoglaltság. „Egy ügyes vállalkozó nem egy munkahelyet épít magának, ahol élete végéig dolgozhat.” Ez nem a „dolgozz kevesebbet” tanács. Ez a „gondolkozz máshogy” üzenet. Építs rendszert. Delegálj. Automatizálj. Tervezz kilépéssel. A Benefit Barcode sztorija arról szól, hogyan lehet egy lojalitáskártyás modellből globális platformot építeni úgy, hogy közben nem veszted el a régieket, de megnyered az újakat. Ez stratégia. Ez vízió. Ez vállalkozás a jövő nyelvén. 🎧 Hallgasd meg most az epizódot, ha te is érzed, hogy új szintre kell lépned, de nem tudod, hogyan nézzen ki az új rendszered 💬 Te mit viszel magaddal László történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Jáger Lászlóról "A kollégáimmal már 20 éve vagyunk jelen a magyar piacon, több száz cégnek, illetve nonprofit szervezetnek segítettünk saját arculatú ügyfél-, valamint tag-, illetve támogatói kártyák kibocsátásában – akkor még plasztik alapon. Azonban amennyire „menő” volt évtizedekkel ezelőtt az, ha mondjuk egy szakszervezet a papír alapú tagkártyát plasztik kártyára cserélte, manapság már ez retrónak tűnik: egyrészt már egyre többen a mobiljukban tárolják a kártyáikat, másrészt a plasztik szó ma már szinte egyet jelent a környezetszennyezéssel. Ezért is döntöttünk új évekkel ezelőtt, hogy elindulunk a virtualizáció irányába, de – egyedülálló módon – úgy, hogy egy hibrid rendszert hozunk létre: a plasztik kártyákból is lehet virtuálisat csinálni, vagy fordítva. Azonban azt már előre láttuk, hogy csak a magyar piac nem képes kitermelni a fejlesztéshez szükséges több száz millió forintot, ezért úgy döntöttünk, hogy az új platformunkat, már a nemzetközi piacra fogjuk felépíteni." Benefit Barcode Inc. a neten Honlap Facebook LinkedIn Twitter Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Celo platform / Dr. Litter Anna 2024. április 1. "Már 1999-ben egy gimis fogalmazásban is azt írtam, hogy szeretném, ha nagyobb lenne a társadalmi egyenlőség és kisebb a környezetszennyezés. Ezt a fogalmazást a 10 éves osztálytalálkozón kiosztotta az osztályfőnökünk, akkor magam is meglepődtem, hogy már 15 évesen is ez foglalkoztatott. A köz sorsa érdekelt, ezért jelentkeztem az ELTE jogi karára. Negyedéves joghallgatóként 2007-ben kezdtem el egy Word dokumentumban vezetni első gondolataimat a Celoról. Környezetvédelmi joggal, majd klímavédelmi joggal foglalkoztam. Az első magyar EU elnökséget láttuk el kollégáimmal 2011-ben, én az EU-s klímapolitikai jogi munkacsoportot vezettem, valamint az ENSZ-es klímakonferenciákon az uniós álláspontot koordináltam a témában. Lányom és ikerfiaim megszületése után vágtam bele a régi ötlet, a Celo megvalósításába. Az én ügyem az ügyek összefogása lett. Tavaly májusban elindult a fenntarthatósági ügyeket összefogó Celo platform, melynek neve eszperantó nyelven missziót, mélyebb cél jelent. A Celo víziója egy kultúraformáló gazdasági és társadalmi ökoszisztéma létrehozása, amelyben nemzetközi szinten is egyedülálló módon 3 célcsoport kapcsolódik össze az ENSZ 17 fenntartható fejlődési célja (SDG) mentén: mind magánszemélyek, mind vállalatok segítik az ügygazdák - jellemzően nonprofit szervezetek - által képviselt ügyeket. Vállalatok számára a Celo étlapot kínál a cég brandjéhez illő fenntarthatósági ügyek megtalálásához. Jól célzott marketingfelületen népszerűsíthető a cég által választott ügy, így vállalatok élő fenntarthatósági ügyeken keresztül, közvetlenül kapcsolódnak fogyasztóikhoz és munkavállalóikhoz, növelve a márkahűséget és erősítve a munkáltatói márkát. A Celo lett a World Summit Awards Hungary 2023 győztese Citizen Engagement kategóriában, egyben a hazai jelölt a nemzetközi versenyen. A Portfolio Sustainable World 2023 konferencián átadott Green Awardson a Celo a shortlistre került az Év Jó Ügye kategóriában." Celo platform (Microcomp Kft.) a neten Honlap Facebook LinkedIn

<< Vissza az epizódokhoz Loffice | Klementz Kata 2024. június 10. "Klementz Kata vagyok a Loffice irodák egyik alapítója. Testvéremmel, Pannival közösen vezetjük vállalkozásunkat, mely mára már 2 országban – Magyarország mellett Ausztriában – és 4 helyszínen van jelen. Idén 15 évesek lettünk és velünk együtt a hazai coworking mozgalom is, melyet mi hoztunk be az országba, megalapítva az első közösségi irodát a 6. kerületi Zeneakadémia egykori kottanyomdájában, egy felújított loft épületben. Mára irodáink jellege és mérete bár túlmutat a coworking eredeti koncepcióján, flexibilis irodáink és a hibrid munkavégzésre kialakított tereink mégis őrzik annak számos előnyét, mint a hatékonyság, megosztás vagy a kooperáció. Közösségi irodáink mellet több ezer négyzetméteren nyújtunk szolgáltatott, standard és flexibilis irodai megoldásokat, klasszikus vagy éppen rugalmas feltételekkel igénybe vehető infrastruktúrát, így a szabadúszóktól a nagyvállalatokig bárki részese lehet a Loffice életérzésnek. Olyan vagány irodaházakat fejlesztünk és alakítunk ki, mint egy ex cipőgyár, műanyagfeldolgozó üzem vagy éppen piroslámpás ház. Plug & play loft irodáinkat izgalmas kreatív tartalmakkal töltjük meg és a fenntartható módon üzemeltetjük. Hiszünk a sokszínűség és a megosztás globális erejében és célunk egy olyan támogató légkör megteremtése, ahol lehetőség nyílik a szakmai és emberi kapcsolatok építésére, ihletszerzésre és önfejlesztésre." Loffice a neten Honlap Facebook LinkedIn YouTube Instagram

<< Vissza az epizódokhoz Boda & Partners / Dr. Boda György 2024. április 29. Dr. Boda György közgazdász diplomáját 1973-ban szerezte a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. Egyetemi tanulmányai után az államigazgatásban helyezkedett el. 1990-től 1999-ig különböző nagyvállalatok kontrollere volt (Douwe Egberts - treasurer, MOL - kontrolling igazgató, Hungaropharma - közgazdasági főosztályvezető). 1999-től vezetői tanácsadóként dolgozik (2001-ig az AAM, 2003-ig a KPMG tanácsadó cégeknél állt alkalmazásban). 2005 óta a Boda & Partners Kft. alapító partnere, ügyvezetője. Kutatási tevékenysége során kezdetben a nemzetgazdasági elszámolásokkal foglalkozott. A KSH-ban az Ágazati Kapcsolatok Mérlegének összeállításáért és az erre épülő input-output modellezésért volt felelős. Miután átkerült a vállalati szférába, átállt a vállalati elszámolásokra. E témán belül is elsősorban a vállalatirányítás azon problémái érdeklik, melyek a kontrollingban sűrűsödnek össze. A tárgykörben több könyvet publikált „Vezetői kontrolling”, „Kontrolling rendszerek tervezése”, illetve „Kontrolling rendszerek” címmel. Pár éve érdeklődése a tudásmenedzsment irányába fordult, melyben a vállalatvezetés alapvető jövőbeli irányát látja. Közvetlenül részt vett több tudásmenedzsment jellegű szakkönyv kiadásában, lektorálásában. Tanácsadói feladatainak teljesítése mellett több, nemzetközi hírű felsőoktatási intézményben oktat. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára, de vendég oktatóként tanít a BME-n, CEU-n is. Oktatott tantárgyai a kontrolling, a vezetői számvitel, a vállalatgazdaságtan és a tudásmenedzsment területek körül összpontosulnak. A Boda & Partners Tanácsadó Kft. 2005 óta segíti ügyfeleit a vállalati működéssel kapcsolatos kérdéseik megválaszolásában. Tevékenységünk fókuszában az üzleti irányítást támogató szakértői szolgáltatások állnak. Segítünk azonosítani a fejlesztésre szoruló tevékenységeket/folyamatokat, javaslatot teszünk a szükséges változtatási lépésekre és segítjük ezek gyakorlatban történő megvalósítását. Boda & Partners Kft. a neten Honlap

<< Vissza az epizódokhoz Efficenter / Dr. Tóth András 2024. március 25. "Az ELTE-n doktoráltam elméleti részecskefizikából. Ott tanítottam 7 évet, majd 1989-ben megalapitottam amikor lehetetett az első KFT-met. Ez be is csődölt 3 év alatt. Onnantól 14 területen volt vállalkozásom, építőipar, kereskedelem, pénzügy minden. A tapasztalataimból 15 könyvet írtam amiből 3 kifejezetten a vállakozás felépítés, működtetésről szól, de irtam marketingről is hármat . Most előadok, oktatok és utazgatom, mert utazni érdekes." Efficenter a neten Honlap Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz AbilityMatrix / Tolnai Ákos 2024. január 29. Ákos 15 év informatikai értékesítési tapasztalattal a háta mögött alapította meg az AbilityMatrix-ot Amerikában. A cég saját know-how-ra, egy viselkedés alapú piacszegmentálási modellre épül. Ennek segítségével gyorsabb product-market fit, és hatékonyabb termékfejlesztés érhető el. Elsősorban innovatív nagyvállalatokkal vagy korai fázisú (seed és Series A) startupokkal dolgoznak világszerte. Startup mentor, fintech, agritech és ESG, valamint fenntarthatósági területen. Akkreditált ügyfélélmény-szakértő, az amerikai CXPA tagja. Előadó, kiemelt megjelenései az amerikai Harvard Business Review nyomtatott verziója, és a Forbes. Informatikai és üzleti területeken van diplomája (programozás és MBA). Jelenleg Torontóban él és az AbilityMatrix észak-amerikai tevékenységét építi. A Toronto Service Design Jam főszervezője és a Toronto Behavioural Science Meetup csoport alapítója. AbilityMatrix a neten Honlap Facebook LinkedIn Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Csenevent Weddingstyle / Böjte Csenge 2023. július 14. "Szeretek szervezkedni, lassan 10 éve élek a rendezvényeknek. Legyen szó kisebb vagy nagyobb eseményről, esküvőről vagy céges megrendelésről, a cél mindig ugyanaz: ELÉGEDETTSÉG, mindkét fél részéről. Egyediségem abban rejlik, hogy elhivatott vagyok a kutyás esküvők iránt is, ezért örömmel szervezem meg a kutyával rendelkező jegyesek menyegzőjét, akik szeretnék bevonni kiskedvencüket a Nagy Nap eseményeibe." Böjte Csenge a neten LinkedIn Csenevent Weddingstyle a neten Facebook Instagram Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Kolozsvári Arnold Csaba / Revive Fitness 2025. június 9. Újjáépíteni, amikor minden darabokra hullik Van az a pont, amikor nem te választod a változást – hanem a változás választ téged . Kolozsvári Arnold Csaba ezt a pontot élte át – méghozzá Floridában, egy jól menő vállalkozás közepén, amikor a teljes edzői csapata hátat fordított neki. És nem azért, mert rossz főnök lett volna. Hanem mert rendet akart teremteni . Arnold edzőterme az Egyesült Államok egyik legelismertebb, magyar kézben lévő egészségközpontja. De amikor eldöntötte, hogy a laza alvállalkozói struktúrát felváltja egy felelősségteljesebb munkavállalói rendszerrel , a kollégái fellázadtak. A lojalitásból lett árulás. A csapatból lett konkurencia. És az addig épített brand veszélybe került. "Aki sírva kérte, hogy dolgozhasson nálam, ő volt az első, aki elárult." Ebben az epizódban Arnold nemcsak a válságkezelést, hanem a mélyebb tanulságokat is megosztja: Hogyan ne hagyd, hogy a saját embereid kontrollálják a cégedet. Milyen vezetői döntések nem tűrnek kompromisszumot. Mi történik, ha nemcsak vállalkozóként, hanem emberként is be kell keményítened . Ez a történet minden vállalkozónak szól, aki valaha is épített valamit nulláról – és tudja, milyen érzés elveszíteni mindent. Amikor a csapatod ellened fordul – és még nekik áll feljebb A vállalkozói lét egyik legkeményebb leckéje: a lojalitás nem örök. Kolozsvári Arnold Csaba brutálisan őszintén mesél arról, hogyan omlott össze egy jól működő rendszer egyetlen stratégiai döntés következményeként. „A srác, aki sírva könyörgött, hogy nálam dolgozhasson, volt az első, aki kilépett.” Arnold úgy döntött: rendet tesz. Alvállalkozói szerződések helyett munkavállalói státuszt vezetett be. Magasabb elvárásokkal, pontosabban definiált felelősségekkel. A cél nem az volt, hogy kontrollálja az oktatóit – hanem az, hogy egy egységes, hosszútávon is stabil rendszert építsen. De amit kapott, az nem hála volt. Hanem lázadás. A csapat titokban szervezkedett ellene , és amikor nem kapták meg a „külön jogokat”, tömegesen távoztak. Volt, aki új céget alapított, és elvitte magával a tanítványokat is – kihasználva a személyes kötődést, amit az edzések során építettek ki. A sztori nem egyedi. Sok vállalkozó ismeri azt az érzést , amikor a legközelebbi kollégák hirtelen riválisokká válnak. Amikor a jóindulat visszaüt. És amikor újra kell definiálni, hogy mit jelent vezetőnek lenni . Arnold nem menekült. Vállalta a konfliktust. És újra felépítette a csapatot. Kisebb lett, de erősebb. Nem azok maradtak, akik hízelegtek – hanem akik bíztak a vízióban. Nem újrakezdeni nehéz – hanem eldönteni, hogy nem állsz meg Képzeld el: évek alatt felépítesz valamit. Működik. Elismert. Szeretik. Aztán jön egy döntés – és egy pillanat alatt minden darabokra hullik. A többség ilyenkor hátralép. Kivár. Lefagy. Kolozsvári Arnold nem ilyen típus. „Ez az én álmom. Én építettem. Az, hogy ők elmentek, nem jelenti azt, hogy én is megyek.” Amikor szétcsúszott a rendszer, nem csak embereket vesztett. Tanítványokat is. Sokan az oktatókhoz voltak lojálisak, nem a márkához. A váltás után a bevétel egyharmada eltűnt , a stressz pedig fizikai fájdalommá vált. Arnold reggel 4-től este 8-ig tolta. A mellkasa fájt. És miközben kifelé motiváló vezetőként kommunikált, belül a nulláról kellett újraépítenie magát is. Ez az epizód nyíltan bemutatja, hogy az igazi vállalkozók nem azért mennek előre, mert nincsenek problémáik – hanem mert nem hajlandók megállni. Arnold írt magának egy jegyzetet: „Ez a te céged. Nem adhatod fel.” És nap mint nap visszanézett rá. Nem azért úszta meg. Azért ment át rajta . Amikor a marketing megáll – és vele együtt a növekedés is Egy jól működő vállalkozás alapja a rendszeresen beérkező új érdeklődő. De mi történik, ha hirtelen már nem működik, ami eddig működött? Kolozsvári Arnold cége Floridában hosszú évekig a bevált módszerekből élt: Facebook, Instagram, klasszikus social media hirdetések – és a hírnév, amit kemény munkával épített fel. Aztán 2023 májusától elkezdett minden lassulni. Arnold világosan látja az okokat: Politikai és gazdasági bizonytalanság az Egyesült Államokban. Tömeges leépítések, megcsappant fizetőképesség. A megszokott hirdetési platformok teljesítményének drasztikus esése. „Amit eddig csináltunk, egyszerűen nem hozta a tanítványokat.” És ez nem csak egy marketinges kihívás volt. Hanem egzisztenciális . A cég túlélése múlt azon, hogy tud-e alternatív csatornákat, új stratégiákat találni. Miközben tehát a belső csapat széthullott, kívülről sem jöttek az új ügyfelek. Arnoldnak nemcsak új oktatókat kellett keresnie, hanem új utakat is a piac felé. Ez jelentette például az edzések struktúrájának újragondolását, az ajánlási rendszer beépítését, és egy teljesen más hangvételű kommunikációt . A piac változik. És ha nem követed, akkor az eredményeid is visszafelé kezdenek futni. „Ha valami nem működik, változtatni kell. Ez ilyen egyszerű – és ilyen fájdalmas.” A lojalitás nem menedzselhető – csak felépíthető (vagy elveszíthető) Amikor Kolozsvári Arnold úgy döntött, hogy alvállalkozóból alkalmazottá formálja az oktatóit , nem csak szerződéseket módosított. Egy teljes mentalitást próbált újraírni . Addig mindenki „szabadúszóként” dolgozott. Kötetlenül, nagy mozgástérrel, kevesebb felelősséggel. Arnold viszont egy olyan szintre akarta emelni a céget, ahol rendszer, sztenderd, felelősség, minőségkontroll működik – és ehhez jogi, strukturális átalakításra volt szükség. „ Ha azt akarom, hogy a 30 év tapasztalatomat átvegyék, akkor az nem mehet többé puszira.” Ez a döntés alapjaiban borította fel az addigi viszonyokat. Néhányan úgy érezték, elveszítik a „függetlenségüket”. Mások nem akarták feladni a „különállásukat”. És akadtak, akik ezt egyenesen árulásként élték meg – és úgy is reagáltak. Arnold ezt nemcsak vezetőként, hanem emberként is megszenvedte. Olyan emberek távoztak, akiket ő tanított be. Akiknek fizette a vizsgáit. Akik az ő cégének hírnevéből éltek. És ezek az emberek végül nem csak kiléptek – hanem tanítványokat vittek, saját vállalkozást indítottak, és ellene pozicionálták magukat. Ezek nagyon fontos vállalkozói dilemmák: Hogyan egyezteted össze a közösség-érzést és a professzionális működést ? Hol a határ a „családias” hangulat és az üzleti fegyelem között? És hogyan védd meg a cégedet – akár azokkal szemben is, akiket te tanítottál meg a szakmára? Arnold tanulsága egyértelmű: „Nem engedhetem meg, hogy az emberek azt higgyék, hogy amit építettem, az tőlük függ. Mert nem tőlük függ – hanem tőlem.” Nem tudás kérdése – hozzáállás kérdése A legtöbb vállalkozó hajlamos azt hinni, hogy az emberek a tapasztalatuk miatt értékesek. Hogy a szakmai múlt, a bizonyítványok, a régi eredmények számítanak. De Arnold teljesen másképp látja. „Engem nem érdekel, hogy hány diplomád van. Az érdekel, hogy jobbá akarsz-e válni.” Ez a szemlélet nem HR-politika – hanem túlélési stratégia. A vállalkozásában nem az számít, hogy ki mit csinált 5 éve , hanem hogy mit tesz ma, és hogyan fejlődik holnap . Az oktatók felé is ezt kommunikálja: ha valaki csak a múltjával akar érvényesülni, az nincs helyben nála. Ez a hozzáállás átragad a tanítványokra is. Floridában Arnold edzőterme már rég nem csak egy hely, ahol „edzenek”. Hanem egy közösség, ahol az emberek mentálisan és fizikailag is erősödnek . Mert nem az izmok a legfontosabbak – hanem a hozzáállás. „Aki azt mondja, hogy nem képes rá – igaza van. És aki azt mondja, hogy képes – annak is.” Ez az epizód kíméletlenül szembesít mindenkit: vállalkozóként, vezetőként, emberként a hozzáállásod határozza meg, hogy mit hozol ki egy válságból. Nem az eszközeid. Nem a múltad. És nem a kifogásaid. Arnold filozófiája kőkemény, mégis inspiráló: Ne a kifogásaidat építsd, hanem az izmaidat. Ne a múltban élj, hanem a megoldásokban. És ne várd, hogy más motiváljon, ha te sem vagy hajlandó mozdulni. Ez a mentalitás különbözteti meg a vállalkozót az alkalmazottól. És a vezetőt a követőtől. A stressz nemcsak mentális – fizikai tüneteket is okozhat Sokan azt gondolják, hogy a vállalkozói stressz csak egy „fejben létező” dolog. Kolozsvári Arnold Csaba azonban egészen más szinten élte meg ezt. Amikor széthullott a csapata, elmentek az oktatók, és tanítványokat is vesztett, a feszültség annyira elhatalmasodott rajta, hogy fizikai fájdalomként jelentkezett. „Reggel 4-kor keltem, este 8-ig dolgoztam, és fájt a mellkasom a stressztől. ” Ez nem túlzás volt – hanem valóság. Miközben újra kellett építeni a céget szinte nulláról, Arnoldnak közben azokkal is foglalkoznia kellett, akik maradtak. Ők is bizonytalanok voltak. Naponta jöttek a kérdések: Mi lesz veletek? Maradtok? Bezártok? Ő pedig vezetőként azt vállalta: mindenkit megnyugtat, mindenkit biztosít arról, hogy a cég megy tovább. „Ezt egy nap eldöntöttem, hogy építeni fogom. Akkor is, ha elmentek.” A nyomás viszont nem múlt el. Ott volt minden nap. Ezért is kezdett el jegyzetelni – egy „notebookban” vezette le a gondolatait, hogy ne veszítse el a fókuszt , hogy emlékezzen, miért csinálja. Visszanézte, mikor mi történt, és mire tanította az adott helyzet. A stressz valós, de nagyon fontos tanulság, hogyan kezeli egy tudatos vállalkozó a nyomást . Nem gyógyszerrel. Nem nyaralással. Hanem azzal, hogy napról napra újra dönt: tovább viszi a víziót. „A legnagyobb probléma nem az, hogy elmentek. Hanem hogy azt gondolhatták, én akartam őket átvágni. Ez fájt igazán.” A személyes kapcsolat ereje – és veszélye Egy edzőterem nem csak a gépekről szól. És nem is kizárólag az edzéstervről. Kolozsvári Arnold Csaba világosan látja: a tanítvány és az oktató között személyes kötődés alakul ki – és ennek komoly következményei lehetnek a vállalkozásra nézve. „Amikor egy edző elmegy, sok tanítvány is megy vele. Mert az emberi kapcsolatot viszik tovább – nem a helyet.” Ez nem elmélet – hanem gyakorlat. Amikor az oktatók kiléptek, voltak tanítványok, akik azonnal szerződésbontást követeltek. Indok: az az oktató, aki miatt odamentek, már nem dolgozik a cégnél. Volt, aki nem is volt hajlandó szóba állni Arnolddal – csak dühből küldött egy e-mailt , hogy „nem ezt ígérték” . És Arnold pontosan tudta: nem a helyszíntől, nem a programtól váltak függővé ezek az emberek – hanem az edzőtől. „Senki nem azért jött hozzánk, mert az adott oktató olyan különleges volt. Azért jöttek, mert a cégemnek volt hírneve. Mert amit én felépítettem, annak volt értéke.” Ezért Arnold minden egyes ilyen esetre időt és figyelmet szánt. Volt, akit visszahozott egyetlen beszélgetéssel – elmagyarázva, hogy az edző, akit tiszteltek, tőle tanult. Hogy a minőség, amit kaptak, nem az egyénből fakadt – hanem a rendszerből. Ha a vállalkozásod személyes kapcsolatokra épül, az előny és kockázat is egyben . Mert amit az emberek szeretnek benne, azt vihetik is magukkal – ha elviszi az, aki építette. Arnold tanulsága? A közösséget nem elég építeni. Meg is kell védeni. „ Egy oktató lehet karizmatikus. De a rendszer az, ami megtartja a céget.” Alkalmazott vagy alvállalkozó? A stratégiai döntés, ami mindent boríthat Kolozsvári Arnold Csaba vállalkozása évekig épült egy laza, rugalmas modellre. Oktatók jöttek-mentek, többségük alvállalkozóként dolgozott. Ez kényelmes volt mindkét félnek – de nem biztosította a stabilitást. Aztán elérkezett a pont, amikor Arnold meghúzta a vonalat: struktúrát épít. Rendszert hoz létre. És ennek része volt az is, hogy mindenki alkalmazotti státuszba kerül. Ez nem csak egy adminisztratív váltás volt. Hanem üzleti filozófiaváltás . Innentől kezdve a cégnél dolgozók nem „szolgáltatók” voltak, hanem csapattagok. Felelősséggel, kötelezettségekkel, és – ami sokaknak meglepő volt – jobb feltételekkel. „Az órabérük olyan szinten van, amit máshol nem kapnának meg. És olyan továbbképzést biztosítunk nekik, amit sehol máshol nem kapnak.” A döntés mégis sokaknál ellenállást váltott ki. Nem a pénz miatt – hanem a kontrollérzet elvesztése miatt. Az alvállalkozói szerep ugyanis látszólag több szabadságot ad. De Arnold pontosan tudta: ha skálázni akar, ha minőséget akar tartani, akkor nem építhet kiszámíthatatlan, független egységekre. A váltás után jött az ár: távozások, konfliktusok, visszaesés. De akik maradtak, azok ma hálásabbak, mint valaha. Stabil jövedelmük van, kiszámítható munkarendjük, és egy vezetőjük, aki felelősséget vállal értük. „Most végre csapatként működünk. És ez a különbség minden nap látszik.” Fontos felismerés minden vállalkozónak, aki szolgáltatásalapú csapatot épít: Az alvállalkozói modell gyorsan indul – de nem épül belőle kultúra . Az alkalmazotti struktúra több munkát jelent – de lehet rá céget alapozni . Arnold számára ez nem választás volt, hanem szükségszerűség. És a döntés meghozta a gyümölcsét. Az izomtömeg nem csak esztétika – hanem életminőség és üzleti eszköz Kolozsvári Arnold Csaba vállalkozása nem „egyszerű” edzőterem. A programjaik fókuszában az izomtömeg növelése és az egészség fenntartása áll , méghozzá tudományos alapokon, személyre szabottan. És ez nem csak egy jól hangzó marketingmondat – hanem életmentő felismerés, amit hetente bizonyítanak tanítványaik eredményei. „Nem az öregedés miatt leszel gyenge. Azért öregszel meg, mert gyengévé válsz.” Arnold évek óta hangoztatja: az izomtömeg megőrzése kritikus tényező a hosszú, egészséges élethez. Aki rendszeresen edz, és ellenállással dolgozik, az nem csak formában marad – hanem: jobb anyagcserével rendelkezik, ellenállóbb a betegségekkel szemben, és jelentősen csökkenti a sérülésveszélyt idősebb korban is. "Akár 90 évesen is képes vagy izomtömeget építeni. A genetika nem mentség – csak kifogás.” A rendszer, amit Arnold cége alkalmaz, nem időhöz vagy edzettségi szinthez kötött. Mindenkivel teljes testösszetétel-méréssel és funkcionális mozgásanalízissel kezdenek, hogy valóban személyre szabott programot kapjon – olyat, ami figyelembe veszi az illető regenerációs idejét, mobilitását, hormonális hátterét. És ez nemcsak egészségügyi kérdés. Ez üzleti stratégia is . Mert egy vállalkozónak nemcsak a cége kell, hogy jól működjön – hanem a teste is. A fókusz, a teljesítmény, az állóképesség nem jön magától – dolgozni kell érte. „Ez nem csak edzés. Ez a vállalkozói túlélés egyik legfontosabb eszköze.” Testre szabott edzés, mint bizalomépítés – nem csak fitnesz, hanem rendszer Aki azt gondolja, hogy Kolozsvári Arnold Csaba floridai vállalkozása csak az edzésekről szól, az nem érti a lényegét. Ez nem egy sportklub – hanem egy precízen felépített rendszer , amelyben az emberek nemcsak izmosabbak lesznek, hanem visszakapják az irányítást a testük felett. Mert Arnold szerint a hatékonyság nem abból fakad, hogy mindenki ugyanazt csinálja . Hanem abból, hogy mindenki azt csinálja, amire épp szüksége van – a saját testi és egészségügyi állapota alapján. „Nem az a cél, hogy mindenki szétgyúrja magát. Hanem hogy ne csak kibírja az életet – hanem élje.” Ezért az első lépés minden tanítványnál: teljes testösszetétel-mérés (izomszövet, zsírszövet, víz, viszcerális zsír), mozgásanalízis (aszimmetriák, mozgáskorlátozottság, funkcionális korlátok), majd ezek alapján egy teljesen személyre szabott program . Az elhangzó konkrét példák döbbenetesek: valaki nem tudott leguggolni, ma Spartan Race-t fut, egy 48 éves nőt leírt az orvosa – ma csúcsformában van, egy jogász, aki nem tudott mozdulni, ma heti szinten edz stabilan. És mi a közös ezekben az emberekben? Nem a genetika. Hanem az, hogy nem adták fel. Arnold csapata – már az új, alkalmazotti rendszerben – ezt a szemléletet képviseli. Oktatóik nem gépeken pörgetik végig a klienseket, hanem: mérnek, figyelnek, alkalmazkodnak, és folyamatos visszajelzést kérnek. „Nem lehet úgy tanítani, hogy nem érdekel, hogy van a másik.” Ez a működés bizalmat épít. Olyan kapcsolatokat, amik túlmutatnak az edzésen. És ez az, amit Arnold cégében semmi nem veszélyeztethet – sem konkurencia, sem változó gazdaság, sem régi sérelmek. Mert amit testre szabsz, azt nem lehet helyettesíteni. És amit emberként nyújtasz, azt nem lehet elvenni. Vezetőként nem elég túlélni – újra kell tanulni irányítani Kolozsvári Arnold Csaba története arról szól, hogyan néz szembe egy vállalkozó a legkeményebb döntésekkel – és hogyan építi újra a cégét, miközben nemcsak üzletileg, hanem emberileg is újradefiniálja önmagát. Elment a csapat? Megállt a marketing? Megingott a bizalom? Ezekre nem kifogásokkal válaszolt, hanem azzal, hogy: új munkastruktúrát vezetett be, visszavette a marketinget a kezébe, tanítványokat nyert vissza személyes beszélgetésekkel, és közben minden nap küzdött a hitéért: abban, amit épített, és abban, aki ő maga . Ez az epizód minden vállalkozónak szól, aki valaha újra akarta kezdeni , aki csalódott a saját embereiben, akit stressz emésztett fel, de mégis továbbment – mert nem tudott mást csinálni, csak építeni . „Nem az számít, hogy hány oktatód van. Hanem hogy hányan hisznek veled együtt abban, amit építesz.” 👉 Tanulság vállalkozóknak : Ne építs instabil emberekre. Ne félj struktúrát vinni a rendszerbe. És ne várd a tökéletes körülményeket – a vezetés a káoszban kezdődik. 🎧 Hallgasd meg az epizódot most – és tanulj egy olyan vállalkozótól, aki nem elméletből, hanem a saját bőrén tanulta meg, mit jelent újrakezdeni. 📢 küldd el egy vállalkozó barátodnak, akinek épp erre a sztorira van szüksége. Kolozsvári Arnold Csabáról „Kolozsvári Csaba Arnold vagyok Debreceni születésű. Miután megtaláltam az ideálom képét egy magazinban, aki nem volt más mint Arnold Schwarzenegger, azonnal határozottá vált a számomra hogy mit is akarok az életemben elérni. Ami pedig nem volt más mint hogy ne a fizikai erőnlétemből hanem a tudásomból fakadóan másokon, embereken segítsek az egészség megőrzésé érdekében. Ezt pedig nem máshol hanem az Egyesült Államokban akartam megvalósítani. Ezek után a sport betöltötte az életem 13 eves koromtól, kisebb-nagyobb versenyzési sikerekkel. Majd pedig végül 24 évesen 1999-ben megérkeztem az USA-ba és elkezdtem dolgozni az álmom megvalósításán. Ami természetesen nagyon nehezen kezdődött. Először Marco Islanden kezdtem meg takarítói és tányérmosó munkásságom. Mindössze 6 rövid hónap után, azok a magyarok, akikkel együtt éltem, lehetetlenné tettek a további ottmaradást és ezért az utolsó remény egy daytonai közjegyzőben maradt, aki M.o.-n is hirdette magát mint egy zöldkártya lottó sorsolásában segítő személy. Remélve azt, hogy ő majd munkában és szállásban is fog segíteni, egy 1984-es Dodge 600 autóval neki vágtam én es az akkori barátnőm a bizonytalannak a bizonytalanból. Sajnos munka az nem sikerült, de ezen úr segítségével sikerült bérelni egy kis lakást. Oda adva az utolsó 1000$-t, munkát nem kapván, hihetetlenül kis angol tudassál de sportból fakadó kitartassál és elkötelezettséggel, illetve egy angol-magyar szótárral a kezemben, tudtam hogy nincs más út mint előre. Szótáram segítségével megtaláltam a megoldást egy újságban, "work today, get paid today". Így aztán, ennek a munkaadónak a segítségével, tovább tudtam folytatni a karrierem mint takarító és mosogató fiú. De tudtam, néha remegve is, hogyha kitartok, meglesz az eredménye. A másik nagy toló erőt édesapámnak köszönhetem, aki nem hitt abban, hogy bármi sikert elfogok tudni érni, sem a sportban, sem pedig az USA-ban. Így aztán a bizonyítási vágy az állandóan égett bennem, ami mai napig nem aludt ki! Természetesen azóta mint a bevándorlók nagyrésze, rengeteg nehézségen mentem keresztül és még a kitoloncolás is szóba került. Ma viszont büszkén elmondhatom, hogy egy sikeres fitneszteremnek vagyok a tulajdonosa, amely csak személyi edzessél foglalkozik és többszörös bajnoka a legjobb helyi fitneszközpont díjnak, amelyet évente rendeznek a helyi sajtó által. Céljaim nem apadtak, további 2 terem nyitását tervezem 2024-ben, majd pedig az ingatlanok további vásárlása a cél. ” Revive Fitness a neten Honlap Facebook YouTube Beszélgetés alapján készült cikkek Recap: amikor először beszélgettünk

Fedezd fel, hogyan válik a káoszból tudatos növekedés. Vállalkozás skálázása rendszerekkel, szemléletváltással és profitfókuszú stratégiával. << Vissza az epizódokhoz Rédey Soma / Vilhemp 2025. szeptember 22. Amikor a növekedés káosszá válik Minden vállalkozás életében eljön az a pont, amikor a növekedés egyszerre áldás és átok. Egy ideig minden működik ösztönből, a csapat lelkes, az ügyfelek jönnek, a bevétel nő. De aztán valami megváltozik. A rendszer hiánya hirtelen visszaüt: döntések torlódnak, a vezető túlterhelődik, a csapat pedig szétesik. Ebben az epizódban Rédely Soma meséli el, hogyan élte meg vállalkozóként ezt a fordulópontot, és mit tanult belőle. Soma nem kertel, hanem szókimondóan beszél arról, milyen érzés, amikor te magad válsz a saját céged szűk keresztmetszetévé. „Rájöttem, hogy minden döntés rajtam csapódott le, és ez lassan megölte a céget.” – mondja őszintén. Ez a mondat nemcsak az ő története, hanem sok más vállalkozóé is, akik a gyors növekedés árnyoldalát tapasztalják meg. A beszélgetésben végig arra keressük a választ: Hogyan lehet felismerni, hogy a káosz már nem a kreatív energiát, hanem a túlélés küzdelmét jelenti? Mikor kell stratégiát váltani, és hogyan építhetsz fel olyan rendszert, ami tényleg felszabadít, nem pedig gúzsba köt? Milyen szemléletbeli változásokon kell keresztülmenned, ha hosszú távon nem csak túlélni, hanem skálázni akarsz? Ez az epizód nem a szépített vállalkozói sztorikról szól. Ez itt a nyers valóság: a hibákról, az újratervezésről és a felelősségvállalásról. Ahol kiderül, hogy a legnagyobb veszély gyakran nem kívülről jön, hanem belülről – belőled, a saját működésedből. Ha te is érezted már, hogy a céged lassan maga alá temet, akkor ebben a beszélgetésben magadra fogsz ismerni. És ami ennél is fontosabb: eszközöket kapsz arra, hogyan fordítsd át a káoszt tudatos skálázássá. A stratégia hiánya: amikor csak tűzoltás van Egy vállalkozás indulásakor sokszor nincs szükség papíron lefektetett stratégiára. Elég az ötlet, a lendület és a kemény munka. De ahogy nő a cég, a „mindenki csinál mindent” hozzáállás gyorsan fenntarthatatlanná válik. Soma is pontosan ezt élte meg. Eleinte a siker magától jött, de amikor a csapat és az ügyfélkör bővülni kezdett, hiányzott a tudatos irány. Nem volt világos, hogy merre haladjanak, és hogyan kellene priotizálni a feladatokat. Ez oda vezetett, hogy a döntések nagy része ad hoc módon született. „A stratégiát mindig tologattuk, mert a napi túlélés fontosabbnak tűnt.” – vallja be Soma. Ez a mondat sok vállalkozónak ismerős lehet. A tűzoltás rövid távon működik, de hosszú távon elveszi az energiát, és állandó bizonytalanságot szül. Amikor nincs stratégia: A vezető túl sok apróságban dönt, így kifárad. A csapat nem tudja, mi a fókusz, és szétszóródik. Az ügyfelek érzik a kapkodást, és csökken a bizalom. A valódi stratégia nem arról szól, hogy minden lépést kőbe véss, hanem arról, hogy legyen egy világos iránytű. Egy olyan keret, amihez mindenki igazodni tud. Ahogy Soma megfogalmazza: „Nem lehet mindent megcsinálni, ezért muszáj dönteni, hogy mire mondunk igent – és mire nemet.” Ez az a pont, ahol a vállalkozás elkezd különbséget tenni aközött, hogy csak fut a saját árnyéka után, vagy tényleg épít valamit, ami skálázható. A döntéshozás csapdája: amikor minden rajtad áll A növekedés egyik legnagyobb kihívása, hogy a vezető képes legyen elengedni bizonyos döntéseket. A kezdeti szakaszban természetes, hogy minden rajtad megy át: te tárgyalsz az ügyfelekkel, te egyeztetsz a csapattal, és te húzod meg a határidőket. De amikor a cég elér egy bizonyos méretet, ez a modell egyszerűen összeomlik. „Minden döntés rajtam csapódott le, és ez lassan megfojtotta a működést.” – mondja Soma. A kulcsszó itt a fojtogatás . Nemcsak a vállalkozást, hanem a vállalkozót is kimeríti, amikor minden teher rá nehezedik. Ez a helyzet három tipikus problémát szül: Lassúság : mert mindenki rád vár. Bizonytalanság : mert a csapat nem meri magától meghozni a döntéseket. Kiégés : mert te magad egy idő után képtelen vagy kezelni a terhelést. A döntéshozás valójában hatalom- és bizalomkérdés. Ahogy Soma rámutatott: „Amíg nem adod át a döntéseket, addig nem csapatod van, hanem végrehajtóid.” Ez a mondat pontosan leírja, miért nem tud sok cég túllépni egy bizonyos szinten. Az áttörés akkor történik meg, amikor képes vagy világos kereteket adni, és azon belül szabad kezet biztosítani a csapatnak. A döntések decentralizálása nem gyengíti a vezetőt – éppen ellenkezőleg, megerősíti. Így szabadul fel az időd arra, hogy a stratégiai kérdésekkel foglalkozz, ne az apró részletekkel. A döntéshozás tehát nem az irányítás elvesztését jelenti, hanem a tudatos irányítás új szintjét. Ez az, ami elválasztja a mikro-menedzselő vállalkozót a skálázó vezetőtől. Újratervezés: amikor szembenézel a falnak rohanással Minden vállalkozó életében eljön az a pont, amikor be kell látnod: a jelenlegi működés hosszú távon nem fenntartható. Ekkor nem elég apró javításokat végezni, hanem teljes újratervezésre van szükség. Soma is eljutott ehhez a ponthoz, amikor már nem működött a „több munka = több siker” képlet. „Egy idő után rájöttem, hogy nem az a kérdés, hogyan dolgozzunk még többet, hanem az, hogy mit kell teljesen máshogy csinálni.” – vallja be Soma. Ez a mondat jól megfogalmazza az újratervezés lényegét: nem a tempó fokozása a megoldás, hanem a pálya teljes átrajzolása. Az újratervezés fő lépései, ahogy az adásban is elhangzottak: Diagnózis : pontosan felismerni, mi nem működik. Kivágni a felesleget : bátran leállni olyan projektekkel, amelyek nem hoznak valódi értéket. Új keretek építése : bevezetni folyamatokat, amelyek megakadályozzák a káosz újbóli kialakulását. Az újratervezés egyik legnagyobb bátorságpróbája, hogy elengedd azokat a dolgokat, amelyekhez érzelmileg kötődsz, de üzletileg visszahúznak. Ahogy Soma fogalmaz: „Nehéz volt kimondani, hogy amit eddig csináltunk, az zsákutca. De amíg nem vállalod fel, addig mindig ugyanabba a falba rohansz bele.” Ez a felismerés sok vállalkozónak fájdalmas, de szükséges. A növekedés nem azt jelenti, hogy folytatod ugyanazt nagyobb erővel – hanem azt, hogy másképp csinálod, tudatosabb alapokra építve. Az újratervezés tehát nem vereség, hanem a következő szint előfeltétele. Ha nem vállalod be, a céged előbb-utóbb szétesik. Szemléletváltás: amikor vállalkozóból vezetővé kell válnod A legtöbb vállalkozó úgy indul, hogy mindenhez ért egy kicsit, mindent kézben akar tartani, és személyesen felügyel mindent. Ez az indulásnál előny, de a növekedésnél halálos csapda. Soma is felismerte: ha nem vált szemléletet, a saját cégének lesz az akadálya. „Nem elég vállalkozónak lenni, vezetővé kell válni.” – mondja Soma. Ez a mondat tökéletesen összefoglalja a váltás lényegét. A szemléletváltás három fő területen történik: Kontroll helyett bizalom : nem minden részletet kell ellenőrizned, hanem a kereteket kell meghatároznod. Rövid táv helyett hosszú táv : nem az számít, hogy ma mennyit dolgozol, hanem hogy holnapra milyen rendszert építesz. Egyedül helyett csapatban : a siker nem abból fakad, hogy te mindent tudsz, hanem abból, hogy a csapatod erősebb, mint te önmagadban. Ez a váltás nem könnyű, mert sokszor identitásválsággal jár. A „mindenhez én értek” attitűd feladása azt is jelenti, hogy ki kell lépned a komfortzónából. De amíg nem teszed meg, addig nem leszel képes skálázni. Soma kiemeli: „A cég addig nő, ameddig a vezető szemlélete engedi.” Ez a mondat tükör minden vállalkozónak. Ha belül nem változol, a céged sem fog. A szemléletváltás tehát nem opció, hanem kötelező lépés. Mikor vezetővé válsz, képes leszel a céget valóban önjáróvá tenni. Ha nem, akkor a vállalkozásod mindig rajtad fog múlni – és ez egy idő után bedönti. Rendszerek nélkül nincs skálázás A káosz ellenszere mindig a rendszer. Ha nincs rendszered, a vállalkozásod előbb-utóbb saját súlya alatt roskad össze. Soma is erre a pontra világított rá, amikor felismerte: a növekedés nem azért állt meg, mert nem volt elég ügyfél vagy pénz, hanem mert hiányoztak a folyamatok. „Amíg minden fejben létezett, addig minden nap újra fel kellett találni a kereket.” – mondja Soma. Ez a mondat tökéletesen leírja, mi történik, ha a cég működése nincs formalizálva. A rendszerépítés nem arról szól, hogy papírokkal vagy bonyolult szabályokkal terheled túl a csapatot. Hanem arról, hogy egyszerű, átlátható, ismételhető folyamatokat vezetsz be, amelyek stabil alapot adnak a növekedéshez. Miért kulcsfontosságúak a rendszerek? Felszabadítják a vezetőt : nem minden kérdés hozzád fut be. Stabilizálják a csapatot : mindenki tudja, mi a dolga, és mihez igazodjon. Átláthatóvá teszik a működést : nem érzésből, hanem adatból hozol döntést. Soma szerint a legnagyobb váltás az volt, amikor rájött: „A rendszer nem elvesz, hanem ad – szabadságot és fókuszt.” Ez az a gondolkodás, ami elválasztja a mikro-menedzselt vállalkozást a profi, skálázható cégtől. Rendszerek nélkül minden növekedés csak ideiglenes fellángolás. Rendszerekkel viszont bármilyen méretet el lehet érni – mert van, ami megtartja az egészet. A csapat ereje: felelősség megosztás nélkül nincs előrelépés Egy vállalkozás nem tud egy ember vállán nőni a végtelenségig. Ha minden döntés, minden probléma és minden feladat a vezetőnél landol, az előbb-utóbb megbénítja a fejlődést. Soma saját tapasztalatból beszélt erről, amikor rájött: a cég szűk keresztmetszete nem a piac, nem az ügyfelek, hanem ő maga volt. „Amíg mindenért én feleltem, addig nem csapatom volt, hanem asszisztenseim.” – fogalmazott Soma. A valódi csapatépítés ott kezdődik, amikor hajlandó vagy átadni a felelősséget – nem csak a feladatokat. Ez óriási különbség. Feladatot kiosztani könnyű, de a döntési jogkört, a számonkérhetőséget és a felelősséget átengedni már bátorságot igényel. Mi történik, ha nem osztod meg a felelősséget? Te kiégsz , mert folyamatosan a terhek alatt roskadsz. A csapat passzívvá válik , mert megszokja, hogy mindenben rád kell várni. Az ügyfélélmény romlik , mert a folyamatok lelassulnak. Ezzel szemben, ha tudatosan építesz felelősség megosztást, a csapatod erősebb lesz nálad. És ez nem veszély, hanem a legnagyobb előny. „Az igazi vezető ismérve nem az, hogy mindenben benne van, hanem az, hogy nélküle is működik a cég.” A skálázás kulcsa tehát nem a több munka, hanem a több önállóság. Amikor a csapatod már nem végrehajtókból, hanem önálló döntéshozókból áll, akkor válik a vállalkozás valóban skálázhatóvá. A káosz és a kontroll vékony határvonala Egy bizonyos szintig a káosz még hajtóerő is lehet. Ott van benne a kreativitás, a gyors reakció, az ösztönös döntés. De ha átbillensz a határon, a káosz már nem lendületet ad, hanem bedarál. Soma pontosan így fogalmazott: „A káosz eleinte inspiráló, de ha nincs kontroll, akkor szépen lassan szétcsúszik minden.” Ez a kettősség minden vállalkozónak ismerős. A teljes kontroll illúziója bénít, a teljes káosz pedig rombol. A kulcs az, hogy megtaláld az egyensúlyt: elég szabadság a kreativitáshoz, de elég rendszer a stabil működéshez. A túl sok kontroll veszélyei: megöli az innovációt, frusztrálja a csapatot, lassítja a döntéseket. A túl sok káosz veszélyei: szétesnek a folyamatok, elszivárog a felelősség, elvész a fókusz. A jó vezető nem az egyik végletet választja, hanem képes dinamikusan mozogni a kettő között. Soma ezt úgy írja le, hogy „olyan kereteket kell adni, amik biztonságot nyújtanak, de teret hagynak a szabad mozgásra.” Ez a szemlélet teszi lehetővé, hogy a vállalkozás egyszerre maradjon rugalmas és kiszámítható. Ez az a pont, ahol a káosz energiája és a kontroll stabilitása nem kioltja, hanem erősíti egymást. Pénzégetés vagy profit: a skálázás valódi mércéje A növekedés sokszor vakít: nagy számok, új ügyfelek, impozáns projektek. De ha a háttérben nincs profit, minden csak látszat. Soma kendőzetlenül beszélt arról, hogy a skálázás nem arról szól, mennyi pénzt költesz el, hanem arról, hogy mit tartasz meg belőle. „Egy darabig azt hittük, hogy a növekedés önmagában siker. Aztán rájöttem, hogy valójában csak égettük a pénzt.” – vallja be Soma. Ez a felismerés kulcsfontosságú. A bevétel önmagában semmit nem ér, ha mögötte nincs egészséges profit. A gyors növekedés ugyanis hajlamos elfedni a működési hibákat: túlárazott projektek, felesleges kiadások, rosszul skálázódó folyamatok. A pénzégetés tipikus jelei: folyamatos cashflow-problémák, a költségek gyorsabban nőnek, mint a bevétel, a vezető mindig új forrás után rohan. Ezzel szemben a profit alapú növekedés tudatos. Nem a legnagyobb bevétel hajszolása a cél, hanem a stabil, hosszú távon is fenntartható működés. Soma szerint a fordulópont akkor jött el, amikor felismerte: „A profit nem maradék, hanem cél.” Ez a mondat alapjaiban változtatja meg a vállalkozói gondolkodást. A profit nem az, ami „ha szerencsénk van, megmarad”, hanem az, amit tudatosan tervezni kell. A valódi skálázás tehát nem pénzégetésről szól, hanem arról, hogy a növekedés minden szintjén egyre erősebb profitot tudj termelni. Te vagy a szűk keresztmetszet: a vállalkozó korlátai A legtöbb vállalkozó hajlamos kifelé mutogatni: a piacra, az ügyfelekre, a csapatra. De az igazság gyakran fájdalmasabb – sokszor te magad vagy a saját céged legnagyobb akadálya . Soma kíméletlenül őszintén beszélt erről: „Rájöttem, hogy én fogtam vissza a céget, nem a piac.” A vállalkozás csak addig tud nőni, ameddig te személyesen képes vagy engedni. Ha ragaszkodsz a mikro menedzsmenthez, ha nem vagy hajlandó átadni a felelősséget, vagy ha nem váltasz szemléletet, a cég előbb-utóbb eléri a plafont. A személyes korlátok három fő területen jelennek meg: Idő : egy napodban csak 24 óra van. Ha minden rajtad áll, elkerülhetetlenül túlterhelt leszel. Energia : a folyamatos döntés- és problémamegoldás kiéget. Szemlélet : ha nem tanulsz, nem fejlődsz, a céged sem tud továbbmenni. A felismerés önmagában már fél siker. Ahogy Soma mondta: „Amikor kimondtam, hogy én vagyok a szűk keresztmetszet, akkor indult el a valódi változás.” Ez a pillanat sok vállalkozónál a fordulópont: amikor vállalod a felelősséget, és nem kifelé, hanem befelé nézel. Ez fájdalmas folyamat, de elkerülhetetlen. A skálázás nemcsak a cégről, hanem rólad is szól. Ha te nem nősz, a céged sem fog. A hosszú távú gondolkodás ereje A rövid távú sikerek könnyen elvakítanak: új ügyfél, nagy projekt, hirtelen bevételnövekedés. De a vállalkozás valódi értéke nem abban mérhető, hogy mi történik három hónap alatt, hanem abban, hogy öt-tíz év múlva is stabilan működik-e. Soma pontosan erre hívta fel a figyelmet. „Az igazi kérdés nem az, hogy most nyerünk-e, hanem hogy hosszú távon fent tudjuk-e tartani a növekedést.” – fogalmazta meg. Ez a gondolat sok vállalkozónak idegen, mert a napi túlélés és a rövid távú döntések kötik le az energiákat. Pedig a hosszú távú szemlélet éppen azt biztosítja, hogy ne ess állandó tűzoltásba. Mit jelent a hosszú távú gondolkodás? Rendszerekben tervezni : olyan folyamatokat kialakítani, amelyek évekig működnek, nem csak hónapokig. Csapatot építeni : nem egyszeri megoldásokban, hanem tartós kompetenciákban gondolkodni. Pénzügyeket tudatosan kezelni : nem a bevétel maximalizálására, hanem a stabil profitra fókuszálni. Személyes fejlődést beépíteni : vezetőként folyamatosan tanulni, hogy a cég ne nőjön túl rajtad. Soma hangsúlyozza: „A növekedésnek akkor van értelme, ha közben nem veszítjük el a céget és önmagunkat.” A hosszú távú szemlélet teszi lehetővé, hogy a vállalkozás ne csak gyorsan nőjön, hanem tartósan fenn is maradjon. Ez különbözteti meg a valódi céget az ideiglenes próbálkozástól. A káoszból tudatos növekedés Ez a beszélgetés Rédely Somával nem a megszépített vállalkozói sztorikról szólt, hanem a nyers valóságról. Arról, hogy milyen érzés, amikor a saját céged kezd maga alá temetni. Arról, amikor rájössz: nem a piac, nem az ügyfelek, hanem te magad vagy a szűk keresztmetszet . A legfontosabb üzenet, amit Soma átadott: a növekedés nem csak lehetőség, hanem veszély is. Ha nincs stratégiád, ha minden döntést magad akarsz meghozni, ha hiányoznak a rendszerek, akkor a káosz szépen lassan felőröl. De van kiút. „A rendszer nem elvesz, hanem ad – szabadságot, fókuszt és jövőt.” – mondta Soma. Ez a mondat nemcsak a cégekre, hanem a vezetőkre is igaz. A skálázás nem több munka, hanem több tudatosság. Nem több kontroll, hanem több bizalom. Nem rövid távú sprint, hanem hosszú távú építkezés. Ha vállalkozóként te is érzed, hogy egyre inkább a túlélésért futsz, és nem a tudatos növekedésért, akkor ez az epizód neked szól. Itt az ideje szembenézni a korlátaiddal, újratervezni, rendszereket építeni, és végre vezetőként gondolkodni. Ez a történet rólad is szólhat – csak rajtad múlik, hogy a káoszból építesz-e rendszert, és a túlélésből jövőt. Élő podcast epizód: Rédey Soma – 2025.05.22 15:15-tól! Rédey Soma már korábban is járt nálunk – az akkori adást itt hallgathatod meg . Most újra vendégünk lesz a Vilhemp alapítója. Soma egy olyan, kizárólag természetes összetevőkből álló anyagon dolgozik, amely kiváltja a műanyagot, és nem válik hulladékká a használat után. Evőeszközök, szívószálak, komposztálható anyaghasználat – és mindez hazai alapanyagokkal, magyar technológiával. A Vilhemp nemcsak terméket, hanem rendszert is kínál: a cég visszagyűjti saját termékeit, és ipari komposztálásra adja át, így zárva le a termékek életciklusát. ✔️ Fenntartható anyaghasználat✔️ Műanyag kiváltása természetes alternatívákkal✔️ Körforgásos gazdaság és ipari komposztálás✔️ Hazai alapanyag, hazai fejlesztés✔️ Vállalkozói mindset zöld küldetéssel Ne hagyd ki, ha téged is érdekel, hogyan lehet egy környezettudatos ötletből piacképes termék és hosszú távon működő vállalkozás! 📅 Időpont: 2025.05.22 – 15:15 (CET)📍 Helyszín: www.magyarbusiness.org Elérhetőségek: 🔗 vilhemp.hu 🔗 Facebook 🔗 Instagram 🔗 LinkedIn – Rédey Soma

<< Vissza az epizódokhoz Ünnepek Áruháza és Santai / Forray Niki 2025. július 7. Te milyen vezető vagy válság idején? Forray Niki az elmúlt másfél évben pontosan ezt élte át. 30 éves vállalkozói tapasztalattal a háta mögött hirtelen szembesült azzal, hogy 50%-kal omlott össze a cégének forgalma — egyik napról a másikra . És nem egy, hanem három nagy beszállító ment csődbe, egymást követően. Ehhez jött a Temu brutális árversenye, a geopolitikai feszültségek, az infláció, a magyar piac beszűkülése. Mi maradt? Egy szó: újratervezés . Forray Niki őszintén beszél arról, hogy: miért vallottak veszteséget 2024-ben (először a cég történetében), miért kellett feltennie magának a kérdést: egyáltalán akarom-e még ezt csinálni? hogyan gondolkodik stratégiáról, kockázatkezelésről, vezetői rezilienciáról , hogyan használja az önismeretet és a csapatépítési módszereket túlélésre és hosszú távú építkezésre. Kiderül, hogy nem elég a régi SWOT-elemzés . Ma már risk management az alap. És hogy egy jó vezető először saját magát teszi rendbe — különben a cég sem fog talpra állni . Ha úgy érzed, hogy turbulens időkben vállalkozni maga a hullámvasút , akkor ez az epizód neked szól. Tanulj más hibájából, vedd át, ami működik — és készülj fel arra, ami jön. Miért a vezető személyes állapota határozza meg a cég túlélését? Amikor a világ kiszámíthatatlanná válik, a vezető belső stabilitása lesz a legfontosabb stratégiai eszköz. Forray Niki ezt saját bőrén tapasztalta meg, amikor sorra omlottak össze a kulcsbeszállítói. "Szerintem az én állapot az így nagyon fontos, és kezdett kiáltuk még egy harmadik könyvet, és az egy magyar írónőnek a könyvét... a Visszapattanás Művészete... szerintem szükségünk lesz rá, nagyon nagy fokú rugalmasságra, rezilenciára." Válság idején nem lesz tökéletes stratégia, nem lesz tökéletes terv. Egy dolgod marad: hogyan reagálsz te magad, és hogyan reagál a csapatod . Ezért Niki nemcsak pénzügyi és üzleti könyveket olvasott , hanem olyan anyagokat is, amelyek abban segítenek: hogyan tartsd meg a belső egyensúlyodat , amikor minden darabokra hullik. A személyes állapot hatása ugyanis közvetlenül megjelenik a cégben. "Amilyen állapotban én, mint vállalkozó vagyok, olyan lesz az egész vállalkozásom. Belőlünk fakad az egész." Niki ezt a szemléletet tudatosan építette be a mindennapokba , és ezzel adott keretet a csapatának is, hogy egyáltalán tudjanak működni az extrém körülmények között. Aki ma nem dolgozik saját rezilienciáján — annak a cégében is pánik és kapkodás lesz . Hogyan omlott össze egyik napról a másikra Forray Niki üzletének 50%-a? Ha azt gondolod, hogy több évtizedes, stabil beszállítói háttérrel biztonságban vagy, és a piac kiszámítható , gondold újra. Forray Niki példája azt mutatja, hogy még a legjobban felépített üzleti modell is pillanatok alatt meginoghat. Az elmúlt másfél év egyik legnagyobb kihívása nem a belső működésből vagy a hazai piaci versenyből jött, hanem onnan, ahonnan talán a legkevésbé számítana az ember: a kulcsbeszállítói láncból . Három, egymást követő súlyos krízis rengette meg Niki cégét — olyan mélységben, amit korábban ő maga sem tartott volna elképzelhetőnek. „Az én másfelemben arról szólt, hogy ezek a nagy amerikai cégek szép sorban csődbe mentek.” Az első sokk akkor érkezett, amikor a Party City , egy több mint 100 éves, nagymúltú amerikai cég csődöt jelentett. Ez nem akármilyen partner volt — a forgalmazott termékválaszték 50%-át tőlük szerezte be a cég. A legnehezebb azonban nem is a csőd ténye volt, hanem a teljes információs sötétség: „A management nem kommunikált semmit... több mint egy év bizonytalanságban éltünk.” A második ütés az Amscan bedőlése volt — az USA egyik legnagyobb party-termék gyártója. Ezzel újabb hatalmas rés keletkezett a portfólióban. A harmadik csapás sem váratott sokat magára: a 35. legnagyobb beszállító szintén válságba került, felvásárlás és kényszerű fúzió következett. „Felvásárolták őket, fúziónálniuk kellett.” Ez a sorozatos beszállítói válság különösen fájdalmas volt, mert Niki a kezdetektől nagyon tudatosan építette fel a partneri körét . Számára mindig kiemelten fontos volt, hogy olyan beszállítókkal dolgozzon, akik a fenntarthatósági értékrendet is képviselik: „Kínával soha nem kereskedtem... fontos volt nekem indulás óta a környezet. Az egyik legfontosabb termékvonal például olyan latex léggömbökből állt, amelyek: 100%-ban környezetbarátok voltak.” Mindez egyik napról a másikra omlott össze. A cég forgalma 50%-kal zuhant . Ehhez képest már az is komoly eredmény volt, hogy 15-20%-os szinten sikerült stabilizálni a helyzetet — de ehhez teljes újratervezésre volt szükség. És mindehhez jött még a Temu agresszív nyomása , amely új dimenziót adott a kihívásoknak. De a legfontosabb tanulság, amit Niki mindebből levont, ma minden vállalkozó számára megszívlelendő: „Itt most már szerintem risk management irányba kell elvinnie mindenkinek a kérdést.” A világ ma már nem a régi játékszabályok szerint működik. Aki nem épít be tudatos kockázatkezelési mechanizmusokat a vállalkozásába, könnyen lehet, hogy nem éli túl a következő hullámot. Miért nem elég ma már egy SWOT-elemzés? Az elmúlt másfél év válságai után Forray Niki számára egyértelművé vált: ami korábban elég volt stratégiai gondolkodásnak, ma már édeskevés . Az a tempó és mélységű változás, amit a piacon tapasztalt, teljes szemléletváltást követel meg minden vezetőtől. Niki a pénzügyi vezetőjével közösen értékelte a helyzetet, és az derült ki: a klasszikus SWOT-elemzés már nem nyújt valódi védelmet . A SWOT felméri az erősségeket, gyengeségeket, lehetőségeket és veszélyeket — de ez statikus nézőpont. Egy olyan környezetben, ahol egyik napról a másikra omolhatnak össze piacok, beszállítói láncok, partnerek, folyamatos, dinamikus kockázatkezelésre van szükség . „Azt érzem, hogy az, hogy most itt SWOT-ozgatunk... az már édes kevés. Itt most már szerintem risk management irányba kell elvinnie mindenkinek a kérdést.” Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy már nem az az első kérdés, hogy mik az aktuális erősségeid és gyengeségeid, hanem hogy hogyan véded ki a következő, előre nem látott csapást . A változó geopolitikai helyzet, a Temu típusú modellek piacromboló hatása, a globális gazdasági bizonytalanság, a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága — mindezek permanens bizonytalanságot teremtenek . Aki ebben a közegben ma még csak SWOT-elemzésben gondolkodik, az gyakorlatilag védtelen marad. Forray Niki számára ez azt jelenti, hogy háromhavonta újra kell tervezni , frissíteni a forgatókönyveket, kockázatelemzést végezni. „Három havonta tervezni az ember újra.” Nem trendekre kell reagálni, hanem folyamatosan finomhangolt védelmi és alkalmazkodási mechanizmusokat kell beépíteni . És ehhez az is kell, hogy a vezető személyesen is felkészült legyen — hiszen, ahogy Niki is mondja: az én állapotom meghatározza a cég állapotát is . A modern vezetői gondolkodás ma már nem trendfigyelésről szól, hanem kockázatmenedzsmentről, rugalmasságról és vezetői rezilienciáról . Hogyan tarolja le a Temu a magyar piacot — és miért igazságtalan a verseny? A Temu megjelenése radikális hatást gyakorolt a magyar piacon is — különösen az olyan iparágakban, mint amilyenben Niki is dolgozik. Míg korábban létezett egy világosan felépített, több lépcsős értékesítési lánc — gyártó, európai disztribútor, magyar nagykereskedő, viszonteladó, végfelhasználó —, addig a Temu brutálisan lerövidítette ezt a láncot . A kínai platform közvetlenül árasztja el a magyar piacot túlkínálattal , extrém alacsony áron, helyi raktárról, gyors szállítással. „A Temu az nagy probléma, nagyon sok konferencián kerül elő, mint kihívás. És nem csak a mi águnkban. Ismerek más kereskedőket is, főleg online kereskedőket is, akiknek most nem könnyű a helyzet.” De a probléma nemcsak az árverseny. A helyi vállalkozók olyan szabályozási környezetben működnek, amelyet a kínai termékek importjánál gyakran nem érvényesítenek . Míg a hazai szereplőknek a legszigorúbb környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak kell megfelelniük — például olyan papírtányért gyártatni, amelyből a gyermek is biztonságosan ehet —, addig a Temun érkező árukra gyakran ezek a szabályok nem vonatkoznak vagy nem ellenőrzik őket szigorúan . „Nem lehet semmi műanyag, nagyon környezetbarát irányba kellett elvinnünk a teljes termékválasztékunkat. Például amikor én egy papírtányért legyártatok, annak olyan bevonatának kell lennie, amiből a gyermek enni tud. Biztos vagyok benne, hogy a kínaiak azért erre nem figyelnek oda.” Ráadásul a vevői szokások is látványosan változnak. A Temu marketinggépezete olyan erős, hogy a vásárlók jelentős része már nem is gondolkodik a hagyományos csatornákban . „A barátnőm ment a kisgyerekével egy születésnapra. Minden föl volt díszítve — de rogyásig —, és az anyuka mindent megrendelt a Temun.” A minőség? Nem mindig megfelelő — de a vásárlók egy része hajlandó ezzel együtt élni, ha cserébe lényegesen olcsóbban vásárolhat. És hogy mindez hogyan lehetséges logisztikailag, még az iparági szereplők sem értik teljesen. „Lehetetlenség, hogy egy pár dolláros termék ingyen szállítással, légi úton megérkezzen Budapestre, mondjuk tizenakárhány nap alatt.” A verseny tehát igazságtalan : míg a hazai szereplők minden szabályt betartanak és hosszú, költséges láncon keresztül jutnak el a vásárlókhoz, a Temu szabályozatlanul, állami támogatással, közvetlenül nyomul be a piacra . Ez az a közeg, amelyben ma a magyar vállalkozóknak helyt kell állniuk — ha pedig nincs gyors alkalmazkodás , akkor bizony elveszítik a versenyt . Miért nincs esélyed ma “visszafelé kozmetikázni” a céged számait? Amikor válságban vagy, sok cégvezető ösztönösen kozmetikázni próbálja a céges eredményeket — különösen, ha banki hitelek vagy befektetők felé kell szép mérleget felmutatni. De Forray Niki ezt a játszmát nem vállalta. Őszintén felvállalta a veszteséget , még ha az fájdalmas is volt. „Nem sikerült kihoznunk profitosra a tavalyi évet... Első olyan évünk, ahol mínuszt csináltunk.” A döntés tudatos volt. Bár a könyvelési lehetőségek adottak lennének, Niki nem akarta mesterségesen javítani az eredményeket : „Felszokott merülni az a kérdés, hogyha mondjuk valakinek bankhitele van, akkor nem árt, ha szép eredményt produkál az év végén... És így a Gáborral mondtuk, hogy figyelj, mínusz 16 millió — ez van, bevállaljuk.” Ezzel a hozzáállással erős üzenetet küldött a csapatának is : a valóságot kell kezelni, nem a kirakatot építeni. Nem titkolta azt sem, hogy ez vezetői szinten is mély önvizsgálatra késztette : „Ha most nagy lenne az egóm, akkor tupíroznám, fésülgetném, és pozitívvá tenném. De megmondom őszintén... kíváncsi voltál, mi van velünk, úgyhogy akkor elmondom ezt is.” A döntés mögött az is állt, hogy Niki felismerte: a helyzet már nem a hagyományos vezetői rutinokkal kezelhető .Nem az számít, hogy szép mérleget mutassanak fel, hanem az, hogy a cég túléljen és alkalmazkodjon egy folyamatosan változó környezethez. Ezért a következő lépésként már a kiszállás lehetőségét is elkezdte komolyan mérlegelni. Az, hogy egy 30 éve működő vállalkozó ilyen őszintén és nyíltan beszél a veszteségről, a lehetséges stratégiaváltásról vagy akár a piacról való kivonulásról , komoly vezetői érettségről árulkodik. Mai környezetben pedig pontosan ez az attitűd az, ami hosszú távon is fenntarthatóvá tehet egy vállalkozást. Miért kell ma már háromhavonta újraépítened a stratégiádat? A régi világban elegendő volt éves, esetleg kétéves stratégiai ciklusokban gondolkodni . Ez ma, a jelenlegi turbulens környezetben, teljesen irreális. Forray Niki saját példáján keresztül mutatta meg: a piaci realitások már nem teszik lehetővé a hosszú távra kitartó, statikus tervezést. Folyamatos, háromhavonta frissülő stratégiai gondolkodásra van szükség. „Három havonta tervezni az ember újra.” Miért van erre szükség?Mert a külső környezet szinte hetente hoz új, előre nem látható tényezőket : beszállítói csődök, szabályozási változások, a kínai modellek nyomulása, a globális inflációs helyzet, geopolitikai kockázatok. Ezért ma már nem elég, ha a vezető csak a klasszikus, stabil alapokra épít. Rugalmas, adaptív vezetői attitűd kell , aki képes gyorsan reagálni — és akinek a csapata is képes vele együtt gyorsan mozdulni. „A hosszú távú víziót, a stratégiát, azokat a következő nagy mérföldköveket ezeket mindig újra kell tervezni rosszabb esetben, jobb esetben csak finomra kell hangolni.” Niki szerint a probléma gyökere az, hogy sok vezető még mindig túlzottan befelé néz . Ahelyett, hogy a külső környezetre dinamikusan reagálna, ragaszkodik a régi mintákhoz . Pedig ma már nem az a kérdés, hogy építed-e a cégedet , hanem az, hogy milyen gyorsan vagy képes újraépíteni azt, amikor a külső környezet ezt kikényszeríti. Ehhez pedig egy teljes szemléletváltás kell — már nem az éves pénzügyi tervek a legfontosabbak, hanem hogy a csapat mennyire képes együtt mozogni a változó környezettel. Aki erre nem képes, az lemarad. Aki igen — az még a mostani időkben is piaci előnyhöz juthat . Miért kell a vezetői önismeret a válságban is a középpontban legyen? A válság idején nemcsak a stratégián, hanem a vezető személyes önismeretén is múlik a cég túlélése . Forray Niki elmondta, hogy ő maga is újra fel kellett tegye a kérdést — egyáltalán akarja-e még ezt csinálni . A mostani időszakban ugyanis már nemcsak a piaci tényezők a kihívások , hanem az is, hogy a vezető képes-e belső stabilitást teremteni a folyamatos külső bizonytalanságban. "Akarom én ezt csinálni? Mint amikor vállalkozást indítasz, ugyanígy a vállalkozás folytatásánál is az, hogy ki vagyok, mit tudok, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim, egyáltalán mi a motivációm, megvan-e még bennem az a szenvedély, vagy esetleg kiégtem.” Ez a kérdés nemcsak elméleti. Niki nyíltan elmondta , hogy volt olyan pillanat, amikor fontolgatta, hogy akár ki is szállna a vállalkozásból. „Én lehet, hogy az egészet elengedném. Egyrészt már 30 év után nem mondom, hogy kiégtem, de lehet, hogy már nyugdíjaznám magamat.” Az is kiderült, hogy a vezetői ego milyen könnyen rossz irányba viheti a döntéseket. „Beszéltem egy barátommal, és mondom, figyelj, én lehet, hogy az egészet elengedném... És olyan érdekes volt a válasza, hogy neki az egója nem engedné meg elengedni. Hitelt venne föl, még tovább, tovább, tovább.” A kulcs tehát nem a külső kényszer, hanem az, hogy a vezető tudatosan feltegye magának a kérdést : valóban akarja-e folytatni, és ha igen, milyen feltételekkel . Nem véletlen, hogy Niki azt is kiemelte: önismeret nélkül egy vállalkozás könnyen öncélú, fenntarthatatlan erőlködéssé válhat . Ehhez az önismereti folyamathoz pedig számára fontos eszközök voltak azok a könyvek és módszerek, amelyek segítettek a saját belső állapotát is tudatosan vizsgálni — mert tudta: ha ő nincs rendben, a cég sem lesz. Miért nem tanítja meg az iskola azt, amire a vállalkozói életben a legnagyobb szükség van? A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor Niki és Attila arról beszélgettek: mennyi mindent kell ma felnőttként megtanulni, amit az iskolában sosem tanítottak meg — pedig alap lenne minden vállalkozónak . Az önismerettől kezdve a pénzügyi tudatosságig, a kommunikációtól a konfliktuskezelésig, mind olyan készségek, amelyekre a cégvezetésben minden nap szükség van — de ezek megszerzése ma is szinte kizárólag autodidakta módon történik. „Sokszor beszélgetjük mi is a barátainkkal, milyen jó lenne, hogyha az iskolában pici gyerekeknek oktatnának akár olyan dolgokat, amivel megismerik önmagukat, pszichológia, megismerik a kis társaikat, a kapcsolataikat.” A gond az, hogy ezek a készségek nélkül a vezető is, és a munkatársak is gyakran csak későn — felnőttként — szembesülnek a saját működésükkel .Ekkor pedig már sokszor komoly károkat is szenvedhet a cég vagy a csapat. „És mindezt felnőtt fejjel tanuljuk... Ugyanez a pénzügyek is. Azt sem tanítják, hogy hogyan gazdálkodj okosan, és hogyan kezeld a pénzt.” A vállalkozói élet viszont kegyetlenül gyorsan visszajelez : ha nincs pénzügyi tudatosság, nincs konfliktuskezelési képesség, nincs vezetői önismeret, akkor a legjobb üzleti terv is megbukik a gyakorlatban . Ezért is hangsúlyozta Niki, hogy felnőttként folyamatosan tanulni kell ezeket a soft skilleket . „Felnőtt korunkban vagy akár vállalkozóként megyünk el kommunikációs tanfolyamra, konfliktuskezelés tanfolyamra, előadói tanfolyamra, storytelling tanfolyamra... hogy egyáltalán ki tudjuk fejezni akár a munkatársaink előtt magunkat.” A mai világban tehát egy sikeres vezető nemcsak a szakmai tudására kell építsen , hanem arra is, hogy folyamatosan fejleszti saját önismeretét, pénzügyi intelligenciáját és emberi kapcsolódási képességeit . Enélkül nincs hosszú távú, fenntartható vállalkozás — ezt a tapasztalatot Niki saját bőrén is megtanulta. Miért nem mindegy, hogy a cégben dolgozol — vagy a cégeden? A szemléletváltás, amit Forray Niki a vállalkozásában tudatosan megvalósított: nem a cégben akart dolgozni, hanem a cégén . Ez a különbség sok vállalkozónak életmentő lehet, főleg válság idején. Ha a vezető túl mélyen ragad bele a napi operatív feladatokba , nem marad ideje és energiája arra, hogy stratégiai szinten vezesse a céget — pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. „Pont mielőtt beszélgettünk a felvétel elindítása előtt mutattam meg neked ezt a könyvet, hogy most vettem meg... És nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki is vagyok. És tényleg én mindig a szívem útját követtem, azzal nálam nem volt gond. És egy idő után kifejezetten a vállalkozáson kezdtem el dolgozni.” Ennek a szemléletnek köszönhetően ma már a cége önjáró — ez nem véletlen, hanem tudatos vezetői munka eredménye. „Ezért is tudom évek óta teljesen távolról menedzselni. Ezért önjáró a cég. Van egy kiváló csapatom, és tőlük önjáró.” De ez a működés csak akkor lehet sikeres, ha a vezető megfelelő csapatot épít maga köré , és nem fél átadni a feladatokat. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a vezető önismerettel rendelkezzen , tudja, hogy mi az ő valódi erőssége , és mikor kell stratégiai szinten irányítani , nem pedig mindenben maga dönteni. „Az a különbség szerintem az, hogy a céget építed, vagy benne dolgozol.” Aki tehát ma még a cégében van nyakig — operatív feladatokban ég, folyamatos tűzoltásban él — az válság idején szinte biztosan ellehetetlenül . Aki viszont képes a cégén dolgozni, tudatosan építi a csapatát és saját vezetői szerepét — annak van esélye stratégiai szintű túlélésre és fejlődésre is . Ez ma a vállalkozói világ egyik legfontosabb vezetői kihívása. Miért a személyiségre kell építeni a cég működését — nem csak a szakmai tudásra? A személyiség, a hozzáállás és az attitűd mennyire meghatározza a vállalkozás sikerét. Ma, amikor a környezet folyamatosan változik, nem elég csak a hard skillre — a szakmai tudásra — építeni. A cég hosszú távú sikerét az emberi oldal tartja egyben: ki milyen személyiség, hogyan viselkedik, hogyan működik csapatban. „Elég, mint a szimpatikus nagyon sokszor azért van, mert olyan, mint én. Annyira hasonlóak vagyunk. De én azt mondom, hogy úristen, csak olyat föl ne vegyek, mint amilyen én vagyok.” Ez a felismerés segít abban is, hogy a cégben valódi diverzitás jöjjön létre : különböző gondolkodásmódok, különböző erősségek. Egy csapat így tudja csak kiegyensúlyozni egymást. „Mert akkor ötletekből tele lesz a padlás, és senki nem fogja megcsinálni és megvalósítani.” A személyiségre épített cégszervezés ezért nem luxus, hanem versenyelőny . Forray Niki ezt tudatosan is alkalmazza a kiválasztási folyamatokban: „Mi használjuk nemcsak a DISC-tesztet, de a Profile XT tesztet is kiválasztásnál, és a csapatépítés során is.” Attila ehhez hozzá is tette, hogy a modern cégépítés egyik kulcsa a feladatok személyiség-alapú kiosztása — nem csak a végzettség, nem csak a tapasztalat alapján. „Van egy olyan képletem, hogy A plusz B egyenlő P. Attitude plus Behavior equals profit.” Ez a szemlélet a jövő vállalkozásépítésének alapja. Egy erős cég nem attól lesz erős, hogy milyen tanfolyamokat végzett el a vezetője , hanem attól, hogy mennyire jó emberekből épül fel a csapata , akik a helyükön vannak, a személyiségükhöz passzoló feladatokkal . Aki ma ezt nem veszi komolyan, az hosszú távon elengedi a piaci versenyt .Aki viszont tudatosan építi a csapatát a személyiség és a hozzáállás alapján, annak van esélye egy válságálló, erős cég felépítésére — még a mai, kiszámíthatatlan világban is. Amit ez a történet tanít A Forray Niki-vel készült beszélgetésből egy dolog világosan kiderült: válság idején nem a stratégia, nem az üzleti modell, még csak nem is a piac a legfontosabb tényező — hanem Te. A Te személyes állapotod, hozzáállásod, rugalmasságod. Ha a vezető nincs rendben, ha a vezető nem meri feltenni magának a legkeményebb kérdéseket, akkor bármilyen jó cég is van mögötte, előbb-utóbb szétesik . Ha viszont képes vagy szembenézni a helyzettel — akár kimondani, hogy veszteséget termeltél, akár újragondolni az egész működésedet —, akkor még ilyen időszakokban is lehetőséged van erősebben kijönni a válságból . Forray Niki példája: 50%-os forgalomkiesés , beszállítók csődjei , Temu árversenye , mínuszos év vége — és mégis talpon maradt a cég . De ami még ennél is fontosabb: közben fel merte tenni magának a legfontosabb kérdést : „Akarom én ezt még csinálni? Itt a pont, amikor új stratégiát, új utat kell építeni?” Nem minden vezető hajlandó ezt kimondani. Nem mindenki képes a saját egóját félretenni — sokan inkább eljátsszák a „minden rendben” szerepet. Csakhogy ez nem működik egy ilyen gyorsan változó világban . ❌ Ma már nem elég SWOT-ozgatni. ✅ Ma risk management kell. ❌ Ma nem elég régi minták szerint vezetni. ✅ Ma önismeret kell. ❌ Ma nem elég jó szakembernek lenni. ✅ Ma erős, hiteles vezetőnek kell lenni. És ha ezt a gondolkodásmódot beépíted a saját cégedbe, akkor nemcsak túlélni fogsz — hanem hosszú távon is erős, fenntartható vállalkozást tudsz építeni . 🎧 Hallgasd meg a teljes beszélgetést Forray Niki-vel a Magyar Business Podcastben — hogy még több konkrét példát, személyes tapasztalatot, és vállalkozói tanulságot vihess el magadnak ebből az őszinte, mély beszélgetésből. 💬 Te mit viszel magaddal Niki történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Forray Nikiről Niki már 30 éve vállalkozó, 1993-ban alapította az első vállalkozását, ami egy Betéti Társaság volt. Később létrehozott még egy Bt.-t, 2000-ben pedig összeolvadt a kettő és azóta Kft.-ként működnek, melynek neve Balloon World Hungary Kft., weboldaluk pedig az Ünnepek Áruháza és a Balloon World Hungary nevet viseli. A Santai irányzat még egész fiatal, tavaly előtt decemberben indult el. Egy 20 fős csapattal dolgozik együtt, akiket nagyon becsül és akiknek köszönheti, hogy évi 280 napot külföldön tölthet. Ez azért lehetséges, mert rengeteg munkával közel 20 évébe telt, hogy önjáróvá fejlessze a céget, ezáltal megteremtette magának a lehetőséget, hogy sok időt tölthessen utazással, külföldi tartózkodással. Forray Niki a neten Facebook LinkedIn YouTube Instagram Ünnepek Áruháza a neten Honlap Santai a neten Honlap A beszélgetés alapján készült cikkek Recap: amikor először beszélgettünk

Tanuld meg Marjai Viktortól, hogyan válhat a DISC a legerősebb eszközöddé a csapatépítésben és az üzleti növekedésben. << Vissza az epizódokhoz DISC Elemzés / Marjai Viktor 2022. augusztus 18. Hány évig húzod még, hogy a céged csak akkor működik, ha te ott vagy? Ez a kérdés állt a középpontban Marjai Viktor életében is, aki 14 év multis tapasztalat után jött rá: nem elég jó szakembernek lenni, ha közben az ember sosem találja a helyét a rendszerben. Nyolcszor váltott munkahelyet, de a történet mindig ugyanúgy végződött: lelkesedés, kiábrándulás, menekülés. A fordulópontot egy mondat hozta el: „Jó szakember vagy, de nincs benned vezetői attitűd.” Ez a visszautasítás fontos fordulópont lett Marjai Viktor karrierjében. Viktorban megszületett a felismerés: a probléma nem benne van, hanem a kapcsolódásokban. Abban, hogy hogyan értjük – vagy épp nem értjük – egymást a munkahelyen. Innen indult az út a DISC világába . Viktor először önmagát akarta megérteni, majd másokat. Az, ami kezdetben személyes túlélési eszköznek indult, ma már az egyik legerősebb tanácsadói módszere: a DISC alapú gondolkodás vállalkozásoknak . Nem csak elmélet, hanem kézzel fogható eszköz arra, hogy: jobb csapatot építs, pontosabban szólítsd meg az ügyfeleidet, és úgy optimalizáld a működésed, hogy ne te legyél minden döntés szűk keresztmetszete. Marjai Viktor ma azt tanítja, amit maga is végigélt: ha rossz emberekkel dolgozol, ha nem érted a csapatod reakcióit, vagy ha mindig mindent neked kell megcsinálnod, akkor a céged sosem lesz önjáró. De van kiút. És ez nem a „még több motiváció”, hanem egy strukturált, egyszerű, alkalmazható rendszer – a DISC. Ez az epizód arról szól, hogyan építs valódi vállalkozást, amely nem a válladon, hanem a rendszereden áll. A DISC mint a hiányzó láncszem Egy vállalkozás sikerét sokszor a termékre, a marketingre vagy a stratégiára fogják. Pedig a valóság ennél jóval egyszerűbb – és sokkal kellemetlenebb. Az emberek miatt áll vagy bukik minden. Ha a csapat nem érti egymást, ha a vezető nem tudja átadni az üzenetét, ha az ügyfél kommunikációja falakba ütközik, akkor hiába a legjobb ajánlat, a legjobb szándék – a cég nem halad. Marjai Viktor pontosan ezt élte át újra és újra a multik világában: amikor a kapcsolat a főnökkel vagy a kollégákkal nem működött, akkor az egész rendszer omlott össze. Innen jött a felismerés, hogy a probléma gyökere nem a szakmai tudásban van, hanem a kommunikációban és a viselkedési különbségekben . Ezért kezdett el foglalkozni a DISC-vel – egy egyszerű, de hatékony modell, ami megmutatja, hogyan működünk különböző helyzetekben. „Nem biztos, hogy benned van a hiba, ha nem érzed jól magad egy munkahelyen. Lehet, hogy egyszerűen csak nem értitek egymást.” A DISC segítségével a vállalkozó pontosan láthatja, hogy: milyen típusú ügyfelekkel tud igazán jól dolgozni, melyik stílusú kolléga illik a csapatba, és hogyan kell másképp kommunikálni, hogy az üzenet át is menjen. A hiányzó láncszem tehát nem a legújabb szoftver, nem egy új értékesítési trükk. Hanem annak megértése, hogy az emberek különbözőek – és ez így van rendjén . A kérdés csak az, hogy tudatosan építesz-e erre, vagy továbbra is ösztönből, kísérletezve próbálod összerakni a céged működését. Döntéshozás és vezetés más szemszögből A legtöbb vállalkozó ugyanazzal a hibával indul: azt hiszi, hogy jó szakemberből automatikusan jó vezető lesz . Pedig ez ritkán igaz. A két szerephez teljesen más készségek kellenek. Jó szakemberként a feladatodra fókuszálsz, a részleteket kezeled, és a saját tudásodra építesz. Vezetőként viszont a nagyobb képet kell átlátni, koordinálni, irányt mutatni – és ami a legfontosabb: embereket megérteni és mozgatni. Marjai Viktor is többször nekifutott a vezetői karriernek, de rendre falakba ütközött. Majd felismerte, hogy a vezetés nem arról szól, mennyire értesz a szakmádhoz, hanem arról, hogyan tudsz másokat mozgatni. És itt jött képbe a DISC. Viktor számára ez adta meg a választ: a vezető nem attól lesz hiteles, hogy mindent jobban tud, hanem attól, hogy érti, hogyan működnek a körülötte lévő emberek . A DISC keretrendszer megmutatja, miért reagál másképp Gizike és Béluka ugyanarra az utasításra, miért motiválja az egyik kollégát a kihívás, míg a másikat a biztonság. Egy vezető feladata az, hogy felismerje az egyéni különbségeket, és ehhez igazítsa a kommunikációját, a döntéseit , sőt, a csapat egész működését. „A legtöbben ott rontják el, hogy magukból indulnak ki. Amit én igaznak látok, azt mindenki így látja, nem? Nem.” A jó vezetés tehát nem arról szól, hogy te mit gondolsz jónak, hanem arról, hogy hogyan tudod elérni, hogy mások a legjobbat hozzák ki magukból . És ebben a DISC nem elmélet – hanem működő gyakorlat. Újratervezés és önazonosság A legtöbb váltás mögött valamilyen kényszer vagy kiégés áll. Marjai Viktor esetében is ez volt a forgatókönyv: lelkesedés, majd kiábrándulás, végül menekülés . Multiknál dolgozott, új és új pozíciókban, de a történet mindig ugyanaz volt. A Covid csak felgyorsította azt a döntést, ami már régóta érlelődött benne: ideje saját útra lépni. De a valódi változást nem a külső körülmények hozták, hanem az, hogy Viktor megtalálta a saját működésének a kulcsát a DISC-ben. „Ezért van az, hogy én mindig futni szoktam, nem ütni” – mondta magáról, amikor rájött, hogy a viselkedési stílusa miatt teljesen másképp reagál a stresszre, mint sok kollégája. És innentől kezdve már nem hibaként látta ezt, hanem adottságként, amivel tudatosan lehet dolgozni. Ez az önismeret lett a vállalkozása alapja. Mert ha megérted, hogy te hogyan működsz, akkor nem fogsz olyan helyzetekbe sodródni, amelyek újra és újra kiégetnek. És ugyanígy, ha vezetőként tisztában vagy a saját DISC-profiloddal, akkor tudod, mikor kell kiegészíteni magad másokkal, és mikor van szükséged ellentétes típusokra, hogy a cég kiegyensúlyozottan működjön. Viktor ezért fordult az alkalmazotti létből a tanácsadás és írás felé. Megszületett a Főnökkezelési kézikönyv , majd a blogja, és végül a vállalkozása, amely ma már más cégeket segít abban, hogy ne ismételjék meg ugyanazokat a hibákat. Az újratervezés nemcsak szakmai váltás volt, hanem gondolkodásmódbeli is: nem a rendszerhez próbált alkalmazkodni, hanem saját rendszert épített . És pontosan ezt tanítja ma más vállalkozóknak is : ha nem érted magad, nem fogod érteni a csapatod sem. Az önazonosság a DISC-ben kezdődik – a többi csak erre épülhet. A szemléletváltás: a DISC a gyakorlatban A legtöbb vezető ösztönből épít csapatot: olyat keres, aki hasonlít rá, mert vele könnyű szót érteni. Ez kényelmes, de hosszú távon katasztrófa. A homogén csapat biztonságosnak tűnik, de hiányoznak belőle a kiegészítő erők. „Én biztosan az ellentétemet venném fel először.” A DISC itt válik igazán gyakorlati eszközzé. Megmutatja, hogy a csapatépítés nem személyes szimpátiáról szól, hanem arról, hogy minden alapvető működési stílus jelen legyen. Kell egy piros , aki irányt mutat; egy sárga , aki energiát és ötleteket hoz; egy zöld , aki stabilan végigviszi a feladatokat; egy kék , aki rendszert, analitikát és szabályokat ad a működéshez. Ha bármelyik hiányzik, a cég döcög, mintha egy autónak csak három kereke lenne. A szemléletváltás tehát abban áll, hogy a vezető megtanulja: nem mindenki fog úgy működni, mint ő maga – és ez így van jól . A különbségeket nem elnyomni kell, hanem összehangolni. Ez a felismerés oldja fel azt a rengeteg feszültséget, amit sok vállalkozó él át, amikor azt érzi, hogy a kollégák „nem értik, mit akar”. A napi működésben ez annyit jelent, hogy másképp kommunikálsz a különböző típusokkal. A részletekbe menő prezentáció például remekül működik a „kékeknél”, de a „pirosakat” csak felidegesíti. Ugyanígy, a „zöldeknek” biztonságot kell adni, a „sárgáknak” teret a kreativitásra. Ha ezt tudatosítod, megszűnik a vakon tapogatózás: pontosan tudod, hogyan szólj ahhoz, akit meg akarsz nyerni . Ez a szemléletváltás az, ami a DISC-et elméletből fegyverré teszi: nem tankönyv marad, hanem a vállalkozás mindennapi működésének kulcsa. A DISC, mint üzleti növekedési motor Egy vállalkozás akkor lép szintet, amikor a működés nemcsak stabilabb, hanem mérhetően eredményesebb lesz. És itt jön a képbe a DISC: nem pusztán emberismereti eszköz, hanem üzleti növekedési motor . Marjai Viktor szerint a legnagyobb kihívás a vállalkozóknál az, hogy nem tudják helyesen megszólítani az ügyfeleiket . Egy marketingüzenet lehet zseniális, de ha nem illeszkedik a célcsoport stílusához, egyszerűen lepereg róluk. „Nem mindegy, hogy hosszú, részletes szöveget írsz, vagy rövid, vizuális üzenetet. Az egyik stílust megszólítja, a másikat elriasztja.” A DISC tehát nemcsak a csapatépítésben, hanem a buyer persona pontosításában is kulcsszerepet játszik. Ha tudod, milyen típusú ügyfél hozza a legtöbb bevételt, tudatosan építheted fel az ajánlataidat, a kommunikációs csatornáidat és az értékesítési folyamatodat. Ez az, ami közvetlenül a bevételedet növeli . Ugyanez igaz a belső hatékonyságra is. Egy vezető, aki érti a saját és a csapata DISC-profilját, pontosan tudja, kinek mit delegáljon, hogyan tartson meetinget, és hogyan oldjon meg konfliktusokat. Ez nem csak időt spórol, hanem csökkenti a fluktuációt és a feszültséget , ami önmagában is óriási pénzügyi előnyt jelent. Az üzleti növekedés tehát azon múlik, hogy mennyire pontosan tudsz kapcsolódni az emberekhez. A DISC ebben ad előnyt: egy átlátható keretrendszert, amivel a vállalkozó nemcsak jobb vezető lesz, hanem jobb üzletember is. Záró tanulság – Az emberek megértése a valódi versenyelőny Marjai Viktor története és tapasztalatai egy dolgot világítanak meg kristálytisztán: a vállalkozásod sikere nem azon múlik, mennyire vagy jó szakember, hanem azon, mennyire érted az embereket. A DISC egy gyakorlati eszköz, amivel kézzelfogható eredményt érhetsz el. Ha felismered, hogy nem mindenki működik úgy, mint te, akkor el tudod fogadni a különbségeket – és ki is tudod használni őket. Egy jó csapatban nem hasonmások dolgoznak, hanem kiegészítő erők. Egy jó ügyfélkapcsolat nem arról szól, hogy mindenki ugyanarra rezonál, hanem hogy te megérted, mi mozgatja a másik felet. És egy jó vezető nem azért hiteles, mert mindent jobban tud, hanem mert pontosan tudja, hogyan kell másokat a legjobban működtetni . Ez a szemlélet nemcsak emberileg könnyíti meg a mindennapokat, hanem üzletileg is kifizetődik: hatékonyabb kommunikáció, kevesebb konfliktus, jobb ügyfélélmény és mérhető növekedés. Ahogy Viktor munkája bizonyítja: ha a DISC-et beépíted a vállalkozásodba , az többé nem rád fog épülni – hanem egy önjáró, erősebb rendszerre. 🎧 Hallgasd meg a teljes adást, és fedezd fel, hogyan segít a DISC abban, hogy gyorsabban és hatékonyabban érj el üzleti eredményeket. 💬 Oszd meg a tapasztalataidat kommentben, és írd meg, nálad mi működött a legjobban a toborzásban! 📌 Iratkozz fel a Magyar Business Podcastre, hogy ne maradj le a következő vállalkozói stratégiákról! Marjai Viktorról "Kommunikációs viselkedés stílus (DISC) tanácsadóként dolgozom, 14 év multis irodista lét után tavaly lettem vállalkozó. Kezdetben a hozzám hasonló multis irodistákat segítettem, hogyan tudják a DISC módszert alkalmazni a karrierjük építésében. Ebben a témában írtam első könyvem, Főnökkezelési kézikönyv címmel. Mostanában főleg vállalkozókat támogatom Üzlet&Kommunikáció brand alatt, vállalkozás és szervezetfejlesztés témákban. ( UzletEsKommunikacio.hu ). Rendszeresen előadok a Grow with Google programjában és a MinnerAkadémi-án is elérhető képzésem." Marjai Viktor a neten Honlap LinkedIn Magyar Business

<< Vissza az epizódokhoz Sztori Podcast / Lafka Dávid 2022. augusztus 11. "Az első forgatókönyvemet 9 évesen írtam - egy kockás füzetbe. Az első filmemet 15 évesen rendeztem. Rendezőként és producerként 10 évet dolgoztam a magyar filmiparban. 2015-ben csatlakoztam a hollywoodi piacra gyártó DIGIC Pictures-höz, ahol Development Producerként fejlesztek írókkal forgatókönyveket. Civilként a Sztori Podcast-ban neves szakemberekkel és történetmesélőkkel tárjuk fel a történetek erejét." Lafka Dávid a neten Facebook LinkedIn Magyar Business Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz BB & Co Services Ltd | Vörös Kriszta 2024. június 3. Újrakezdésből stratégiát csinálni Vörös Kriszta története nem egy hirtelen felindulásból hozott döntéssel kezdődött. Nem menekült, nem kiégett, nem megunta Magyarországot. Egyszerűen csak tudta, hogy ha azt akarja, hogy a gyerekei nyelveken beszéljenek, világpolgárok legyenek , akkor az anyanyelvi környezet nem opció, hanem alapfeltétel. És ha ő már ott van velük, akkor miért ne építene ott is vállalkozást? Ez a gondolat lett a vezérfonal, ami Kecskeméttől Ausztriába, onnan Svájcba, majd Angliába, végül Dubajba vezette a családot. Minden új állomásnál új élet, új cégalapítás, új ügyfélkör, új piac. És mindeközben végig ott volt benne a stabilitás: a pénzügyi tudás, az üzleti érzék, és a bátorság, hogy nulláról is fel lehet építeni valamit – akárhányszor. „A pénzügy volt mindig a közös nevező – de az igazi erőm az, hogy nem félek újrakezdeni.” Ma Dubajban él, magyar ügyfeleknek segít cégindításban, befektetési stratégiákban, pénzügyi tervezésben. Emellett vállalkozókat kísér mentálisan is: accountability coach-ként felelősséget kér, motivál, és végigvisz. Nem hagyja, hogy elmaradjanak a teendők. Nem hagyja, hogy belesüppedj a halogatásba. Kriszta nem csak tanácsokat ad. Ő maga a bizonyíték arra, hogy a vállalkozásod veled együtt képes fejlődni – ha hajlandó vagy elhagyni a komfortzónádat. Ez az epizód azoknak szól, akik már érzik, hogy valami mást, valami nagyobbat akarnak. Akik tudják, hogy nem a hely számít, hanem a szándék . És akik végre el akarják hinni: bárhonnan lehet érvényesülni – ha van stratégiád. Vörös Kriszta nem országot váltott – hanem gondolkodásmódot exportált. Sokan úgy mennek külföldre, hogy ott akarnak valami teljesen újat kezdeni. De az újrakezdés nem azt jelenti, hogy letagadod, honnan jössz, és mit tudsz. Az igazi újrakezdés az, amikor a tudásodat adaptálod a helyi lehetőségekhez. Kriszta ezt csinálta. És pont ettől tudott minden országban érvényesülni. Amikor először Ausztriába költöztek, nem tudta még, hogy mi lesz. De azt tudta, hogy a pénzügyi világot ismeri. Érti a banki rendszereket, tudja, hogyan működik az adminisztráció. A nyelvtudás megvolt, a szakmai alap megvolt – már csak meg kellett találnia, kinek lehet ezzel segíteni. És megtalálta: magyaroknak segített az osztrák adó-visszaigénylésekben. „Olyan szavak ezek, az adó-visszaigénylésben, amik speciálisak. Én gyorsan megtanultam, megtetszett – és innentől mindenki kért.” Ez nem egy tudatos üzleti terv volt – hanem gyors reagálás egy helyi igényre. Kriszta felismerte, hogy ahol emberek vannak, ott problémák is vannak. És ha problémát látsz, megoldást is adhatsz – ha van hozzá szakmád. Ez a szemlélet végigkísérte a következő országokban is. Svájcban már nemcsak adóval, hanem pénzügyi tervezéssel is foglalkozott. Angliában a családi vállalkozásukon keresztül cégalapítással, könyveléssel, bérszámfejtéssel, sőt még egészségügyi témájú coachinggal is. Nem azért, mert mindentudó lenne – hanem mert minden országban újra és újra hajlandó volt tanulni, beilleszkedni, és értéket adni. Az igazi tanulság itt nem az, hogy „külföldön is lehet vállalkozni”. Hanem az, hogy nem a lokáció adja az értékedet, hanem a képességed, hogy a tudásod újrahasznosítsd. Kriszta nem „expat-feleségként” ült otthon. Nem félt attól, hogy idegen rendszerbe lép. Sőt: motiválta. Angliában például meglepte, milyen egyszerű a cégalapítás: „Tizenhárom pontból megalapítod a céget, és már indulhatsz is – ráadásul rögtön Kft formában.” Ez azt jelentette, hogy az első perctől professzionális keretek között tudtak elindulni. Nem kényszerből, hanem stratégiai szándékkal. És a tudás, amit Magyarországon szerzett – banki háttér, vállalati hitelezés, üzleti nyelv – minden országban konvertálható maradt. De csak azért, mert ő maga nem félt rugalmasan gondolkodni. Ha Ausztriában a magyar ügyfelek igényeire szabott szolgáltatás működött, akkor Svájcban már más típusú vállalkozóknak kínált mást. Ha Angliában könnyebb volt céget indítani, akkor a cégalapítást vette előre. Ma Dubajban él, ahol a pénzügyi tanácsadás mellett vállalkozóknak segít az üzlet skálázásában, vagy épp elindításában. Sokan még mindig csak a luxusra gondolnak, ha Dubajt hallják. Kriszta viszont a lehetőséget látta: „Azért jó itt lenni, mert annyira nyitottak az emberek a vállalkozásokra, meg az új ötletekre, hogy biztos fogsz találni valamit, amire igény van.” Ez a mondat kulcs. Ez a vállalkozói szemlélet. Nem kifogást keresni, nem félni a rendszertől, hanem felismerni, hol van rés a piacon , és hogyan lehet odatenni egy jól csomagolt, profi szolgáltatást. Kriszta történetéből az jön át: a pénzügyi tudás nemcsak egy karrierút – hanem egy túlélőkészlet. Egy olyan skillkészlet, amit – ha vállalkozó vagy – bárhol kamatoztatni tudsz. Nem kell minden új helyen új szakmát tanulni. Elég, ha megtanulod újként eladni azt, amit már tudsz. Nemzetközi vállalkozás? Igen, de először nézz a tükörbe Sokan romantikus álomként tekintenek a nemzetközi piacra lépésre. Külföld, szabadság, új lehetőségek – csak épp arra nem készülnek fel, hogy az üzleti környezet minden országban más szabályokkal, ritmusokkal és buktatókkal jár.Vörös Kriszta ezt első kézből tapasztalta meg. Nem tankönyvből tanulta, hanem négy ország vállalkozási rendszerén keresztül. „Ausztriában nagyon stabil volt a gazdasági környezet, a szabályozás világos, kockás, tudtad, mit kell csinálni.” Ez egyszerre adott biztonságot és kötöttséget. Cégalapításhoz több tőke kellett, de a működés átlátható volt. Viszont a rugalmasság hiányzott. Svájc hasonló: precizitás, stabilitás, de több rejtett adóval és lassú adminisztrációval. Anglia teljesen más világ volt. Ez a gyors indulás lehetősége csábító, de ott más típusú üzleti kultúrában kell érvényesülni: nyitottság, dinamizmus, de nagy a verseny, és nem elég jónak lenni – láthatónak is kell lenni. És akkor jön Dubaj. Ahol egyszerre van jelen a nyugati vállalkozói szemlélet és a keleti vallási-kulturális háttér . „Most volt a Ramadán, utána kilenc nap ünnep, aztán a 75 éve nem látott eső – és a kormányhivatalok napokig zárva.” Vállalkozóként ehhez nem elég alkalmazkodni. Ezt előre be kell építened a stratégiádba. Kriszta tapasztalata világos: nem létezik tökéletes rendszer. Mindenhol lesz, ami jobb és lesz, ami nehezebb, mint otthon. A kérdés az: felkészültél-e mentálisan és üzletileg is arra, amit egy új piac kér tőled? Társad van benne – vagy csak tűr? Ez mindent eldönt Egy vállalkozásnál rengeteget beszélünk stratégiáról, vízióról, célokról. De ritkán beszélünk arról, hogy a döntéseinket ki viszi tovább velünk. Egy külföldi költözésnél, új vállalkozás indításánál vagy teljes újratervezésnél nemcsak a piac számít – hanem az is, hogy a társad partner vagy akadály. Vörös Kriszta vállaltan szerencsés: „Tényleg olyan férjem van, aki mindenben támogat, minden ötletet együtt valósítunk meg.” Ez a hozzáállás nemcsak személyes szinten fontos, hanem vállalkozói stabilitást is ad. Hiszen ha valaki melletted van minden döntésnél, akkor nem egyedül kell cipelni a bizonytalanságot. Ők együtt mentek Ausztriába, Svájcba, Angliába, majd Dubajba is. Nem úgy, hogy „egyikük dolgozik, másikuk alkalmazkodik” – hanem úgy, hogy közösen gondolkodtak, vállalkozást építettek, és egymást erősítették. A férje most online dolgozik, így földrajzilag is rugalmasan tudnak működni. De nemcsak az online térre korlátozódnak: Dubajban épp azt fontolgatja, hogy padel oktatóként offline is új útra lép. Kriszta szerint ez teljesen érthető: „Sokszor ez van, aki online dolgozik, az előbb-utóbb vágyna valami fizikaira. Egy ügyfelem például elment egy hotelbe csak azért dolgozni, hogy ne mindig otthon legyen.” Ez a gondolkodásmód alapjaiban különbözteti meg a „kísérő” partnert az „együttműködő” partnertől. Az egyik csak tűri a vállalkozói döntéseket. A másik aktívan formálja és támogatja azokat. Ha külföldre lépsz, ha vállalkozást építesz, ha új életet kezdesz: nem mindegy, hogy egyedül húzod vagy ketten viszitek. Ha a gyerekeid több nyelven beszélnek, neked is máshogy kell vállalkoznod A legtöbb család nyelviskolákban és magántanárokban gondolkodik. Vörös Kriszta inkább országot váltott. Nem kampányszerű nyelvtanulást akart, hanem anyanyelvi környezetet. Nem csak a gyerekeinek, hanem magának is. És ez a szemlélet nemcsak szülőként, hanem vállalkozóként is új horizontokat nyitott meg számára. „A mániám a nyelvtanulás. Már munka mellett is tanítottam németet, üzleti angolt, de ez csak hobbiból volt.” A gyerekei nyelvi fejlődése viszont új szintre emelte ezt a szenvedélyt. Mert nemcsak azt akarta, hogy „tanuljanak”, hanem azt, hogy használjanak nyelveket. És tudta: ez csak akkor működik, ha a mindennapjaik részévé válik. Ha az iskola, a bolt, a sport, a barátok – minden idegen nyelven zajlik. Ezért indultak el. Előbb német nyelvterületre: Ausztria, Svájc.Amikor pedig az már ment, jött az új cél: „Akkor most angolul is meg akarok tanulni.” És mentek Angliába. Ez nem csak nyelvi döntés volt – üzleti pozicionálás is. Hiszen Kriszta tudta, hogy egy új nyelvi környezet új vállalkozási lehetőségeket is nyit. A gyerekek gyorsan alkalmazkodtak. De ő sem maradt le: játékos foglalkozásokat szervezett, helyi anyukákkal és családokkal hálózatot épített, minden országban megtalálta a módját, hogy az anyanyelvi közegben ő is értéket adjon. Ez nemcsak elhivatottság, hanem stratégiai gondolkodás. Mert ahol más a nyelv, ott más a gondolkodás, más a vásárlási logika, más a partneri kommunikáció. Kriszta már évekkel ezelőtt elkezdte építeni azt a fajta multikulturális érzékenységet, ami ma alapfeltétele egy nemzetközi vállalkozás sikerének. Találd meg a rést – és csinálj belőle üzletet A sikeres vállalkozók nem terméket árulnak. Problémát oldanak meg. Ez Vörös Kriszta egyik legfontosabb – bár ki nem mondott – működési elve. Bárhová költöztek, nem az volt a kérdés, hogy ő mit akar csinálni , hanem hogy a helyi közösségnek mire van szüksége. Ausztriában ez gyorsan világossá vált. A magyarok küzdöttek az adó-visszaigényléssel – nyelvi akadály, adminisztratív káosz, ismeretlen szabályok. „Ott volt a nyelvtudás, szakmai ismeret, és azok olyan szavak voltak, amik speciálisak. Megtanultam, megtetszett – és onnantól mindenki jött.” Így lett Krisztából nem csak új lakos, hanem egy nélkülözhetetlen szolgáltató – csak azért, mert meglátta a rést. Svájcban szintén pénzügyi területen mozgott, de ott már szofisztikáltabb tanácsadói szerepet is vitt , nemcsak ügyintézőként. Ismét alkalmazkodott, felmérte a lehetőségeket, és nem próbálta mindenáron ugyanazt eladni , amit előtte – hanem kérdezett, megfigyelt, és újrapozicionált. Angliában pedig már nem csak szolgáltatott, hanem teljes rendszert épített ki . Cégalapítástól kezdve a könyvelésen át a bérszámfejtésig, komplex pénzügyi szolgáltatást adott vállalkozóknak. Ez nem működött volna, ha nem ismeri fel, hogy az ottani környezet egyszerűbb, gyorsabb – de precíz és versenyalapú. Kriszta példája világos: a vállalkozói rugalmasság nem azt jelenti, hogy mindent bevállalsz. Hanem azt, hogy minden helyen mást vállalsz be – attól függően, mire van ott szükség. Ez a fajta piaci érzék különbözteti meg a sodródó külföldieket a stratégiai gondolkodású vállalkozóktól. Aki mindig ugyanazt árulja, az hamar falba ütközik. De aki a helyi igényhez igazítja a tudását , annak minden új ország új lehetőség. Dubaj nem álom – hanem lehetőség, ha vállalkozó vagy Sokan Dubajt csak a felszínen ismerik: fényűzés, felhőkarcolók, gyorsan meggazdagodott külföldiek. Vörös Kriszta viszont a lehetőséget látja benne – vállalkozói szemmel. Dubaj nemcsak kulturálisan különleges, hanem üzletileg is kivételesen nyitott. És nem csak a helyiek nyitottak – hanem a rendszer is: szabályozás, hozzáállás, közösség. Kriszta itt sem csak beilleszkedni akar. Hanem értéket teremteni. A helyi magyar közösségnek segít cégalapításban, befektetésekben, ingatlanügyekben, pénzügyi tervezésben , és emellett ott van az új szerepköre is: accountability coaching . Ez nem tréning. Ez nem motivációs beszéd. Ez felelősségre vonás. „Azt mondták rám, hogy olyan vagyok, mint egy felügyelő – ha nincs kész, addig nyomom, amíg kész nem lesz.” Ebben a kultúrában, ahol a lehetőségek gyorsan jönnek és mennek, ez a fajta következetesség ritka és értékes. Kriszta nemcsak segít elindulni – hanem végig is viszi az ügyfeleit a megvalósításon. A beszélgetésből egyértelműen kiderül: Dubajban más a tempó, de a vállalkozói gondolkodás ugyanúgy működik . A piac keresi az újat, a friss ötleteket, a külföldiek pedig be tudnak kapcsolódni – ha van mit adniuk. Kriszta pedig ad. Tudást, rendszert, fókuszt – és ami a legfontosabb: jelenlétet. Mert egy dolog elindulni Dubajban. És teljesen más ténylegesen működő vállalkozást építeni benne. Vallás, kultúra, üzlet – hogyan lehet mindezek között vállalkozni? Vállalkozóként nemcsak a pénzügyi rendszert kell ismerned, hanem a kulturális működést is. Dubaj esetében ez különösen igaz. A város egyedi ötvözete a tradicionális iszlám világnak és a modern, üzletre épülő, nyugati logikának – ezt sokan kívülről nem értik.Vörös Kriszta viszont bennfentesként tapasztalja, mit jelent ez a gyakorlatban. A hivatalok zárva tartanak, az ügyintézés megáll – és erre stratégiát kell építeni. A Ramadánt ráadásul egy kilencnapos ünnep követte, majd jött az évtizedek óta nem látott esőzés, ami ismét napokra megbénította a várost. Ha nem tudsz gyorsan alkalmazkodni, lecsúszol a lehetőségekről. Kriszta viszont nem panaszkodik. Hanem figyel, ért, és reagál. „Nagyon toleránsak. Oké, muszlim vallás van, de senki nem mondja, hogy vegyél fel kendőt.” A vallási szabályok ott vannak – de nem korlátoznak, ha tisztelettel viszonyulsz hozzájuk. Sőt, az expat-közösség túlnyomó többsége nem emirátusi , így egyfajta globális együttélés alakult ki. Amerikaiak, németek, indiaiak, pakisztániak – és igen, rengeteg magyar is. Ez a kulturális sokszínűség nem hátrány, hanem üzleti lehetőség. Ha tudsz alkalmazkodni. Ha nem próbálsz „átformálni” egy rendszert, hanem megtanulod benne a saját utadat megtalálni. Kriszta ebben erős. Nem áll szemben a struktúrákkal – hanem beleilleszti a vállalkozását azokba. Ettől működik. Ettől hiteles. És ettől tud másokat is vezetni a dubaji útjukon. Online vállalkozás? Igen. De nem mindenáron. A COVID után sok vállalkozó euforikusan állt át az online működésre. Végre nincs iroda, nincs dugó, nincs fix helyhez kötöttség. De most, pár év távlatából egyre többen érzik: valami hiányzik. Az emberi kontaktus. A fizikai tér. A mozgás. A valódi jelenlét. Vörös Kriszta is egy online működésre berendezkedett vállalkozó – de pontosan látja a korlátokat. A férje például teljesen online dolgozik, „így mindegy, hogy hol vannak”. Ez adja meg nekik a szabadságot a költözésekhez, rugalmassághoz. De ez a szabadság nem mindig elég. „Most mondta, hogy lehet, szívesen elmenne valamit még így offline dolgozni.” A vágy az offline irányba nem gyengeség – hanem természetes emberi igény. Kriszta ezt nemcsak a férjénél látja, hanem az ügyfeleinél is. Egyikük például fitness oktatóként online dolgozik, mégis elment egy hotelbe csak azért, hogy kicsit más környezetből dolgozhasson . Ez az új igény: a hibrid vállalkozás . Ahol az online adja a struktúrát és a szabadságot, az offline pedig az élményt, a kapcsolatot és az inspirációt. Kriszta a saját bőrén is tapasztalta ezt: „A hétvégén kipróbáltam a padelt. Régen versenyszerűen teniszeztem, és ez nagyon hasonlít. Nagyon tetszett.” A mozgás, az új élmény, a közösség – ezek nem csak szórakozási formák, hanem a vállalkozói kiégés ellenszerei is. Mert bármilyen digitális rendszert építesz, végső soron emberként működsz benne. És néha nem új stratégia kell – hanem egy kicsit több oxigén, mozgás és valódi találkozás. Amíg nem számoltatsz, csak halogatsz A legtöbb vállalkozó nem azért nem halad, mert nincs ötlete – hanem mert nincs, aki számon kérje. Ez a felismerés vezette Vörös Krisztát ahhoz, hogy a pénzügyi tanácsadás mellé egy új szerepet is felépítsen: accountability coach lett . De mit is jelent ez pontosan? Nem hagyja, hogy a feladatok csak a naptárban maradjanak. Nem fogadja el a „ma nem volt időm” kifogásokat. És nem dől hátra, ha valaki késett egy határidővel. Az accountability nem motivációs beszéd. Ez kontroll. Nem arról szól, hogy „hajrá, menni fog”, hanem arról, hogy csináld meg, és utána beszélünk . Ez a mentalitás rendkívül ritka – és ezért olyan hatékony. Kriszta olyan vállalkozókkal dolgozik, akiknek már van termékük, szolgáltatásuk, céljuk. Csak épp megakadnak a saját fejükben. Halogatnak, elcsúsznak, túlgondolnak.Ő nem tanácsot ad, hanem rendszert és folyamatos visszacsatolást . Ha kell, hetente, ha kell, naponta. Ez nem kényelmes – de hatásos. „Mondta az egyik ügyfelem, hogy csak azért halad, mert tudja, hogy úgyis rákérdezek.” Ez az accountability lényege. Külső nyomás, ami belső struktúrát teremt. A vállalkozói szabadság veszélye, hogy senki nem kér számon. Kriszta pont ezt tölti be: a külső szem, aki miatt nem lehet csak úgy „elengedni a hetet”. Mert ha nincs következetesség, nincs eredmény. Ha nincs eredmény, nincs fejlődés. És ha nincs fejlődés, akkor csak elfoglalod magad – de nem építesz vállalkozást. Ha mozdulsz, nősz – ha maradsz, zsugorodsz Sokan azt hiszik, a stabilitás azt jelenti, hogy egy helyben vagy. Vörös Kriszta szerint épp az ellenkezője igaz: a valódi stabilitás belül épül – és csak akkor nő, ha mersz mozdulni. Négy ország. Négy újrakezdés. Négy teljesen különböző vállalkozási környezet. És mégis: a pénzügyi tudás, a nyelvi érzékenység, a stratégiai rugalmasság mindenhol működött. Nem varázslat, hanem tudatos építkezés. „Nem tudtam, hogy mi lesz, csak azt, hogy mit tudok, és hogy miért akarjuk.” Ez a mondat a kulcs. Nem az előreláthatóság volt a hajtóerő, hanem az irány, a szándék és a készség, hogy menet közben tanul. Aki mindig „biztosra” akar menni, az ritkán indul el. Kriszta viszont elindult, és közben épített – nem utána. A gyerekek közben három nyelven beszélnek. A férjével vállalkozói és emberi szövetségben működnek. A szolgáltatásai mára több országot átfognak, és olyan ügyfeleket vonzanak, akik nem csak tanácsot kérnek – hanem rendszert, kontrollt és eredményt. Végső soron Kriszta nem arról szól, hogy „költözz el, és majd jobb lesz”. Hanem arról, hogy ne maradj ott, ahol már kinőtted magad. És ha elindulsz, ne csak túlélj – építs , tanulj, alkalmazkodj, és építs fel egy olyan vállalkozást, ami bárhol megáll a lábán. Mert nem a földrajz tartja meg – hanem a gondolkodásmódod. A vállalkozásod mindig veled van – ha nem félsz újragondolni Vörös Kriszta története nem arról szól, hogyan kell túlélni külföldön. Hanem arról, hogyan lehet stratégiai döntésekkel fejlődni bárhol a világon. Nem az volt a célja, hogy „valahol jobb legyen”, hanem hogy a saját értékeit és tudását ott is érvényesíteni tudja, ahol a játékszabályok teljesen mások. Ez az epizód nem csak azoknak szól, akik épp külföldre készülnek. Hanem mindenkinek, aki már érzi: 🔹 kinőtte a jelenlegi környezetét, 🔹 halogatja az előrelépést, 🔹 vagy épp hiányzik belőle az a „külső nyomás”, ami rendszerbe tereli a vállalkozását. Kriszta példája azt mutatja, hogy a mozgás nem bizonytalanságot, hanem lehetőséget jelent – ha kész vagy tanulni, alkalmazkodni, és elismerni: néha egy másik ország adja meg azt a lendületet, amit otthon már nem találsz meg. És ha közben van melletted valaki, aki számonkér, visszacsatol, tartja veled az irányt , akkor abból nem csak egy új élet lesz – hanem egy fenntartható vállalkozás. 👉 Hallgasd meg a teljes adást, ha kíváncsi vagy, hogyan építhető újra és újra egy vállalkozás pénzügyi tudással, emberi rugalmassággal és stratégiai gondolkodással – akár négy országon keresztül. Vörös Krisztáról "Eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok, és ennek keretén belül voltam vállalati hitelező, biztosítós, pénzügyi tervező, könyvelő, bérszámfejtő, pénzügyi vezető, üzleti tanácsadó, kommunikátor, fordító, tolmács. És mindezt több országon keresztülívelő módon: Magyarország után Ausztriába költöztünk, aztán Svájcba vezetett az utunk, majd Angliában folytattuk életünket a férjemmel és két fiammal, és 2023 októbere óta Dubaion állomásozunk. Minden országban igyekeztem segíteni az ott élő magyarokat, mivel a nyelvtudásom és szakmai tudásom alapján elkelt a segítség adóbevallás, letelepedés, munkakeresés, pénzügyek és vízum terén. Angliában már rögtön az elejétől kezdve a saját cégünkön keresztül dolgoztam pénzügyi területen. Most már Dubaiban vagyunk, itt egyelőre az angol cégemen keresztül ajánló partnerként dolgozom számos etikus és nagy tapasztalattal rendelkező cégalapító céggel és ingatlanos cégekkel. Emellett befektetőket keresek vállalkozásoknak és összekötöm a magyar cégeket könyvelő irodákkal és egyéb szolgáltató cégekkel. A vállalkozókat egy itteni klubba is be tudom vezetni, valamint van még egy terület, ami a szívem csücske, ez pedig a vállalkozók egészsége. Mert a stressz, az évek, a környezet megtépázzák a vállalkozókat különösen, és abban segítek, hogy a test, a sejtek belülről teljesen újjá épüljenek max 7 hónapon belül, akár szívinfarktus vagy stroke után, vagy még inkább megelőzés céljából. Dubainak sokféle arca van, szívesen segítek megismerni, itt boldogulni, üzletileg és egészségileg egyaránt." Vörös Kriszta a neten Facebook LinkedIn Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Kukoly Dávid / Fluid Digital 2025. május 12. A vállalkozó, aki nem akart óriást építeni Mi van akkor, ha valaki nem akar nagy lenni? Nem akar 300 milliós árbevételt. Nem akar csapatot építeni. Nem akar CEO lenni. Csak élhető vállalkozást, kontrollt, szabadságot és néha egy nyugodt, fókuszált délutánt. Kukoly Dávid tipikusan az a vállalkozó, akiről elsőre azt gondolod: ambiciózus, haladós, technológiában otthon van, marketinges agya van, és tuti, hogy skálázni akar. De nem. Vagy legalábbis nem úgy . 15 hónappal a korábbi adás után tért vissza a Magyar Business Podcastbe, és nem csak földrajzilag költözött haza Nyíregyházára – hanem vállalkozói identitásban is hazaért önmagához . Mire is jött rá ez idő alatt? „Először mindent is csinálni akartam. De amikor folyamatosan az időmből loptam, rájöttem, hogy ez így nem fenntartható. Csak az maradhat, ami közel áll hozzám – és ami eltart.” A beszélgetésben nem sikerekről, nem bevételrekordokról, és nem futó kampányokról van szó. Hanem valami sokkal érettebbről. Hogyan lehet egyszerre vállalkozni, fejlődni, embernek maradni és nem megőrülni. Ez az epizód nem csak egy újabb „vállalkozói történet”. Ez egy személyiségalapú vállalkozásfejlesztési kinyilatkoztatás . Egy útkereső vállalkozó gondolatfolyama, aki felismerte:– nem kell mindent skálázni,– nem minden ötletből kell cég,– nem kell minden áron nőni. Miközben ChatGPT-t oktat, marketing projekteket vezet, szoftvereket fejleszt, Dávid az igazi munkát önmagán végzi . És erről mesél őszintén. Stratégiai fókusz – Minden ötlet jó, de nem mindegy, melyikbe ölsz időt Egy vállalkozó soha nem ötlet hiányában szenved. A probléma nem az, hogy nincs mit csinálni. Hanem az, hogy túl sok minden van. És a legtöbb vállalkozó bele is rohan ebbe a csapdába:– Minden ötlet fontosnak tűnik.– Minden projekt lehetne „a nagy dobás”.– Minden startup-szagú gondolat skálázhatónak néz ki… papíron. Kukoly Dávid is így kezdte. Mindenre igent mondott, mindenbe belefogott. Aztán jött a valóság. „Nagyon lelkes kezdőként azt éreztem, hogy ezt is meg kell csinálni, meg azt is. Csak közben mindig onnan vettem el az időt, ami pénzt hozott.” A második év a realizálás éve lett. A felismerésé, hogy a túl sok projekt valójában visszafogja a teljesítményt. Nem visz előre, csak szétszór. Ahogy Attila frappánsan megfogalmazta: „Ha túl távol vannak egymástól az ötleteid, olyan, mintha sok kis tűz égne, de egyik sem elég meleg ahhoz, hogy bármit is megsüss rajta.” Az igazi stratégia nem az, hogy több irányba húzol. Hanem hogy eldöntöd: mire NEM mondasz igent. A fókusz ott kezdődik, amikor elkezded kaszálni a „jó ötleteket” – mert rájössz, hogy csak viszik az energiád, nem adják vissza. Dávid leállított több AI-alapú projektet is. Nem azért, mert rosszak voltak. Hanem mert nem szolgálták azt a célt, amit ő valójában el akart érni. „Működtek, de nem tudtuk őket skálázni. Nem volt értelme beletenni több időt, ha nem hoz vissza annyit, mint egy-egy jó marketing projekt.” Döntés a skálázásról – Kicsiben nagyobbat lehet nyerni? A mai vállalkozói világban van egy íratlan szabály: "növekedj vagy pusztulj" . Ha nem akarsz 10 fős csapatot, új irodát, havi 5 milliós kampányokat, akkor valamit „rosszul csinálsz” – legalábbis ezt súgja a mainstream. De mi van, ha pont ez a hiba? „Volt két AI-alapú szoftverem is. Elindítottuk, működött, fizetős ügyfelek voltak. De nem volt értelme továbbvinni. Skálázhatatlan volt számunkra, nem érte meg.” Dávid nem bukott el. Egyszerűen visszavonult a túl sok irányból , és belőtte: - Mi a core?– Mi hoz pénzt?– Mihez van természetes affinitása? A válasz: marketing kivitelezés és oktatás. Nem csilivili AI termékek. Nem újabb SaaS platform.Hanem az, amit tényleg jól csinál – és amiért fizetnek. „A 80/20 szerint néztem meg, mi adja a bevételem 80%-át. És kiderült, hogy azt a 20%-ot kell turbózni, nem az új ötleteket.” Ez nem visszalépés. Ez egy tudatos stratégiai döntés: kicsiben maximalizálni a profitot , ahelyett, hogy nagyban szórnánk az erőforrásokat. És ebben van egy vállalkozói lázadás is: nem mindenki akar startupos tempót. Nem mindenki akar milliós árbevételt, ha azzal milliós stressz is jár. Dávid „one-person marketing ügynökséget” épít. Hatékonyan, automatizálva és közben él . Nem égeti magát, nem skálázási álmokat kerget. Azt csinálja, ami működik . „Sok tanulság volt, sok mindent elrontottam. De amit tanultam, azt nem veheti el senki. Ha újra kell kezdenem, meg fogom oldani.” Ez a valódi skálázás: nem a céged méretét növeled, hanem a döntéseid minőségét. Személyiség mint stratégiai tényező – Amikor a karaktered írja az üzleti terved A legtöbb vállalkozó úgy próbál céget építeni, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a saját karakterét . Erőltetnek egy modellt, ami jól néz ki kívülről. Aztán csodálkoznak, hogy belül szétégnek. Kukoly Dávid nem akart ebbe belesétálni. Inkább leült, és megkérdezte magától:– Mi az, amit jól csinálok?– Milyen munkát élvezek tényleg ?– És mit nem akarok ? „Nagyon szerettem volna membership modellt építeni. Visszatérő bevétel, egyszer eladod, aztán csak tartod a kapcsolatot. Csak épp a személyiségemnek nem állt jól.” Dávid nem akar közösséget építeni, folyamatosan tartalmat gyártani és másoknak megfelelni. Ő deep work típus. Aki elmerül egy kampányban, egy optimalizálásban. Nem „frontvonalas arc”, hanem háttérben építkező mester. És ez a felismerés nem hátrány – hanem stratégiai előny. „Én inkább vagyok kocka marketing geek, mint influencer. Szeretek elbújni a képernyő mögé és a számokat bogarászni.” Ez az igazi vállalkozói önismeret.Nem „önfejlesztésről” szól, nem bullshit workshopokról.Hanem arról, hogy tudod, mire vagy való – és mire nem. És ha ezt nem veszed figyelembe, két dolog történik: Kiégsz egy olyan modellben, ami nem neked való. Elpazarolod azokat a területeket, amiben tényleg kiemelkedő lehetnél. A stratégia nem PowerPoint prezentációkban kezdődik. A stratégia a személyiségedből indul. Tartalomgyártás és a toxikus produktivitás – Nem kell influencernek lenned, hogy vállalkozó legyél A modern vállalkozói világ azt üvölti: „Ha nem posztolsz, nem létezel.” „Tartalom nélkül nincs márka.”„A personal brand az új valuta.” De mi van akkor, ha te utálsz posztolni? Mi van akkor, ha a tartalomgyártás nem ad energiát, hanem elvesz? „Ha érdekel valami, akkor szívesen csinálok róla tartalmat. De ha kötelező, akkor azonnal elmegy a kedvem.” Dávid nem tartalomgyártó típus. Ő marketing kivitelező. Nem influencer. És ez az a pont, ahol sok vállalkozó csúszik el. Összekeverik a marketinget az önkifejezéssel. Azt hiszik, hogy a növekedés egyenlő azzal, hogy 0-24-ben látható vagy. Közben meg a legnagyobb növekedés akkor jön, amikor épp csendben vagy és dolgozol. „A podcast például baromi jó formátum lenne, ha lenne időm csinálni. De nincs. Mert dolgozom.” Ez nem lustaság, ez tudatosság. A tartalomgyártás egy eszköz, nem kötelező penzum . A „toxikus produktivitás” pontosan ott kezdődik, amikor mindenáron csinálni kell valamit , csak azért, hogy ne maradj le. Pedig néha az az igazi fejlődés, amikor mersz nem csinálni semmit . Csak fókuszálni arra, ami valóban számít. Önismeret és pszichológiai mélység – Amikor a legnagyobb vállalkozói eszköz a saját agyad A legtöbb vállalkozó üzleti könyveket olvas. Stratégiai podcasteket hallgat. Workshopokra jár. De van egy eszköz, amit alig használunk – pedig a legnagyobb hatása van a cégünkre : A saját pszichénk. „Hat éve járok pszichológushoz. És nem a cégem lett jobb tőle – hanem én. Aztán a cégem is.” Ez nem life coaching. Nem instant motiváció. Ez kőkemény önismereti munka . Honnan jövök? Mi mozgat? Mitől kattantam be újra és újra ugyanott? És miért akarok olyat csinálni, ami valójában nem is az enyém? Dávid elkezdett mélyre menni. Jung-i archetípusokkal dolgozott, önreflexióval, karaktervizsgálattal. A cél nem az volt, hogy „önazonosabbnak” tűnjön,hanem hogy stratégiai döntéseket tudjon hozni saját magára alapozva. „Nem akarok dominálni egy szakterületen. De ha megkérdeznek, legyen olyan válaszom, amire azt mondják: na jó, ezt hallani kellett.” Az önismeret a vállalkozásban nem luxus. Nem „extra”. Nem “szép, ha van”. Ez a core engine . Ez dönti el, hogy túl fogsz-e élni, amikor mások kiégnek. Ez adja meg, mikor kell elengedni egy projektet, mikor kell nemet mondani egy ügyfélre, és mikor kell inkább lazítani, nem ráfeszülni. Dávid meditál. Transzcendentális technikával. Mert kell a rendszeres kiszakadás , hogy vissza tudjon térni. Ez nem "spiri", hanem stratégiai szintlépés: ha a gép vagy, akkor a karbantartásod nem opció. Technológiai mindset – ChatGPT nem csak AI, hanem a legjobb kollega Az AI-ról mindenki beszél. A legtöbben félnek tőle, néhányan istenítik. De nagyon kevesen használják jól. Kukoly Dávid nem fél az AI-tól. Beépítette a rendszerébe. Nem úgy, mint sokan, akik „néha ráírnak egy promptot”.Hanem napi szinten, tudatosan, célorientáltan. „ChatGPT számomra konkrétan a 2024-es év dolgozója lett. Segít, válaszol, promptolok vele. De csak akkor működik jól, ha pontosan tudod, mit akarsz tőle.” Ez a kulcs. Nem az AI lesz okos helyetted. Hanem akkor segít, ha te is okosan kommunikálsz vele. A legtöbben ott rontják el, hogy: nem adnak kontextust, nem definiálják a szerepet („role prompting”), és csodát várnak egy félmondatos utasítástól. Dávid ezzel szemben kísérletezik. A saját marketinges eseteit már konkrét prompt-stratégiákkal oldja meg. Volt, hogy ugyanazt a kérdést tízszer tette fel – tíz különböző módon. És mind a tízszer más választ kapott. „Az egésznek az a trükkje, hogy tudd, mit akarsz kihozni belőle. Ha nem tudod, a ChatGPT is csak össze-vissza beszél majd.” Ez már nem „kiegészítő” technológia. Ez core eszköz , mint egy svájci bicska, amit minden nap előveszel – csak meg kell tanulni használni . A vállalkozásban ma már nem az a kérdés, hogy használod-e az AI-t. Hanem az, hogy milyen szinten vagy benne. És Dávid példája világos: ha jól használod, egy emberként is lehet százszorosítani a hatékonyságot. Reziliencia és realitás – Az egyfős hadsereg kihívásai Egyszemélyes vállalkozónak lenni szexinek tűnik. Nincs főnök, nincs kolléga, nincs meeting. Csak te, a géped és a hatékonyság. De ez csak a felszín. A mélyben brutálisan nehéz. „Ha én kiesek, minden megáll. Ha lebetegszem, ha utazom, ha bármi történik – nincs, aki helyettesítsen.” Ez a realitás. Nincs szabadság. Nincs backup. Nincs „majd megoldja valaki” . Az idődet árulod, és az idő véges. És mégis: Dávid nem panaszkodik.Ő ezt tudatosan vállalta. Nem akar csapatot. Nem akar 30 fős ügynökséget.Mert nem az az álma. „Szívesebben elemzek beállításokat, mint hogy csapatot menedzseljek. Nem akarok HR-ozni, nem akarok kultúrát építeni – most nem.” Ez nem kicsiség. Ez fókusz.Tisztában lenni azzal, hogy mi fér bele – és mi nem. És nem elhinni, hogy „csak skálázással lehet fejlődni”. Dávid jelenleg a „one-person marketing agency” modellt viszi. Maximalizálja az outputot, automatizál, rendszerez, dokumentál. De nem akar „még egy embert”, ha azzal elveszíti a kontrollt. „Most például utazom, és viszem a laptopot. Nem ideális, de még nem találtam meg azt a második személyt, aki helyettesíthetne. Lehet, hogy nem is akarok.” Ez az önazonos vállalkozás. Nem az, amit az online guruk árulnak. Hanem az, ami működik neked – hosszú távon, emberként is. A reziliencia nem azt jelenti, hogy mindig bírod.Hanem hogy tudod: mit bírsz el – és mit nem érdemes cipelni. Profit, cashflow és magyar valóság – Mit jelent valójában jól menni? A közösségi médiában mindig az árbevétel szerepel:– „300 milliós évet zártunk!”– „50 ügyfél, 7 országban!”– „Márkánk most lépett nemzetközi piacra!” És akkor mi van? „Lehet 300 milliós árbevételed, de ha 260 millió a költséged, nem vagy előrébb. A profit az, ami számít – és erről alig beszélünk.” Dávid nem hajt az impresszív számokra. Ő profitot akar realizálni. Úgy építi a vállalkozását, hogy több maradjon a zsebében , ne a könyvelési Excelben. Ez a gondolkodás viszont szembemegy az amerikai típusú „scale first, profit later” logikával. Az Amazon, a Spotify, a Netflix – évekig veszteségesek voltak. Csakhogy ez nem a magyar valóság . „Itt nincs olyan, hogy majd egyszer eladod a céget, és jön a nagy pénz. Itt az van, hogy ha ma nem marad valami a hónap végén, akkor gáz van.” Ezért Dávid cashflow fókuszú vállalkozó . Nem „növekedésmániás”, hanem nyereségorientált. És ezzel vállalja azt is, hogy inkább kicsiben marad, de hatékonyan működik. Mert ha nem figyelsz:– többet költesz, mint kéne,– új projekteket cipelsz, amik nem hoznak,– elfelejted: az a pénz számít, amit meg is tartasz. „A profit a vállalkozás végeredménye – nem az árbevétel. De erről nem szól egy Facebook poszt sem.” A valódi siker nem a nagy számokról szól. Hanem arról, hogy te mint ember jobban élsz. Nem több Excelcellát töltesz ki – hanem több időt tölthetsz azzal, akit szeretsz. Tanulságok és önazonosság – A vállalkozás nem sprint, hanem belső játék A legtöbb vállalkozó eljut egy pontra, ahol már nem a pénz, nem az ügyfelek, nem a kampányok érdeklik – hanem az a kérdés: „Ki vagyok én ebben az egészben?” „Nagyon sokáig azt hajtottam, amit mások szerint kellett volna. Membership, startup, skálázhatóság. Csak épp nem voltam benne önazonos.” A felismerés fájdalmas, de felszabadító: Nem kell mindenkinek nagyot építenie. Nem kell mindenkinek extravertáltnak lennie.Nem kell mindenáron növekedni. A vállalkozás nem sprint . Nem az nyer, aki először ér célba – hanem az, aki nem adja fel, mert nem szakad szét útközben. „A személyiséged nem akadály. A személyiséged a térkép. Csak végre olvasni kellene róla.” Dávid rájött, hogy ő nem akar ügynökséget vezetni. Nem akar menedzselni, motiválni, riportolni. Ő csinálni akarja, szívvel. Ha pedig valami nem illik bele ebbe a képbe – megy a kukába. Ez nem egoizmus.Ez életstratégia. „A vállalkozásom azért működik, mert végre úgy működöm benne, ahogy én működöm. Nem úgy, ahogy a piac, a trendek vagy a LinkedIn mondja.” Ez az igazi üzleti szabadság: nem akkor jön el, amikor bármit megtehetsz, hanem amikor nem vagy hajlandó akármit megtenni. Stratégia egyszemélyesben – A kevesebb nem hátrány, hanem élesség A „stratégia” szó sokak fejében még mindig multiszagú. PowerPoint, évzáró meeting, csapategyeztetés, KPI-k. De mit jelent stratégiai gondolkodás akkor, amikor egyedül vagy? Nincs meeting. Nincs team. Csak a határidő, az ügyfél – meg a te energiád. „Az elmúlt év végén megnéztem, mi működik valójában. És ami nem szolgálta a fő célomat, azt elengedtem.” Ez nem vállalati racionalizálás. Ez belső rendrakás . Dávid nem csak rendszereket szűrt, hanem gondolkodásmódot váltott .– Nem abban gondolkodik, mi trendi.– Nem abban, mi lenne „skálázható”.– Hanem: mi az, ami hosszú távon működtethető általa, mint egyetlen erőforrás. „Mindent optimalizálok, ami nem én vagyok. Ami viszont hozzám kötött – azt nem adom ki. Mert ott van az érték.” Ez a tudatos kiszervezés kulcsa: nem csak azt adod ki, amit nem szeretsz – hanem azt is, amit nem neked való. Ez az, amit a legtöbb „építs céget” típusú tanácsadás figyelmen kívül hagy: egy egyszemélyes vállalkozás nem kicsi cég – hanem egy másik játék. Itt nem az a kérdés, hogyan tudsz 20%-ot növekedni.Hanem hogy hogyan tudod fenntartani a 100%-odat hosszú távon. „Ha a vállalkozásomnak én vagyok az alapja, akkor magamat kell a legjobban menedzselnem.” Stratégia egyszemélyesben? Belőled indul. A vállalkozás nem más, mint önmenedzsment extrém környezetben Ez az epizód nem a klasszikus „hogyan építs céget” sztori. Ez annak a vállalkozónak a története, aki nem akar cégvezér lenni. Nem akar exitet, nem akar befektetőt.Akar viszont fókuszt, kontrollt, profitot – és önazonosságot. Amit hazavihetsz ebből a beszélgetésből: A személyiséged nem hátrány – hanem iránytű. Ne másolni akarj modelleket, hanem testre szabni. Nem minden ötlet érdemel időt. A fókusz nem opció – stratégiai túlélési feltétel. A tartalomgyártás nem kötelező. Ha nem neked való, engedd el – a marketinged akkor is működhet. A profit fontosabb, mint az árbevétel. A pénz, ami a zsebedben marad, számít – nem a számlázott összeg. Egyedül is lehet jól csinálni. Csak ehhez rendszer, önismeret, és brutális őszinteség kell. Az AI nem varázslat – hanem erősítő. Ha tudod, mit akarsz, százszorosítja az erődet. A legnagyobb stratégád te magad vagy. Ha te nem vagy rendben, a céged se lesz az. „Most végre úgy működöm a vállalkozásomban, ahogy én működöm. Ez a valódi szabadság.” 🎧 Hallgasd meg a teljes adást, ha végre a saját utadat járnád! 💬 Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek, Kukoly Dávidról Kukoly Dávid, a Fluid Digital alapítója és a több webáruház és szoftver tulajdonosa és társ-tulajdonosa, tartalom készítő. Már több mint 10 éve tevékenykedik aktívan az online marketing iparágban B2B és B2C területen egyaránt, amelyet az utóbbi években nem csak művel, hanem oktat is több intézményben és a saját streaming felületén. Marketing szakemberként és e-kereskedőként a célja, hogy segítsen azoknak, akik szeretnék megtanulni az online marketinget a gyakorlatban. Kukoly Dávid a neten LinkedIn Fluid Digital Kft. a neten Honlap YouTube Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Baranyi Hűtéstechnika Kft. / Baranyiné Mariann 2023. június 9. Mi történik, ha nem a pénzért vállalkozol – hanem a minőségért? Baranyiné Mariann és férje erre 31 éve adnak élő választ. Nem volt indulótőke, nem volt piackutatás, nem volt stratégiai tanácsadó – csak szaktudás, munkamorál, és az a makacs döntés, hogy amit csinálnak, abban a legjobbak lesznek. Ma már a saját fejlesztésű hűtőrendszereik 20 országban működnek, a cég stabilan nő, és az ajánlásból jön az összes új ügyfél. Ez nem startup-sztori. Ez vállalkozói valóság. Válságokkal, piacváltással, emberi drámákkal, folyamatos újratervezéssel. Mégis működik – mert a fókusz mindig ugyanaz maradt: a megbízhatóság, a szakmai színvonal és az emberi kapcsolat. Ebben a beszélgetésben nem csak azt látod, hogyan épült fel a Baranyi Hűtéstechnika Kft., hanem azt is, hogyan gondolkodik az a vállalkozó, aki nem a gyors pénzért, hanem a tartós eredményért dolgozik . Aki számára az ügyfél nem vevő, hanem partner. Aki a csapatot nem adminisztrálja, hanem építi. Ez az epizód azoknak szól, akik hosszú távra terveznek. Akik tudják, hogy a bizalom a legerősebb marketing , és hogy az ajánlás nem kérhető – csak kiérdemelhető. A szakmai hitelesség, mint üzleti stratégia „Mi nem csináltunk piackutatást. Egyszerűen tudtuk, hogy jól csináljuk, amit csinálunk – és ennyi elég volt.” Baranyiné Mariann mondata elsőre bátornak hangzik – talán vakmerőnek is. De a teljes történet fényében világos: ez nem vak hit volt, hanem tudatos döntés. Egy olyan vállalkozói attitűd, ahol a minőség nem marketingfogás, hanem alapérték . Amikor 1992-ben belevágtak, nem volt startbüdzsé. Nem volt piacfelmérés. Csak a szakma szeretete, a szakértelem és az a belső kényszer, hogy amit kiadnak a kezükből, arra lehessen építeni. És ezt a piac idővel felismerte – és visszajelzett. Először szájhagyományban. Aztán ajánlások formájában. Ma pedig már rendszereik működnek Vietnámtól Dél-Afrikáig. Ez az a növekedési pálya, amit pénzzel nem lehet megvenni – csak kiérdemelni. Ahol nem kampány építi a márkát, hanem a megbízhatóság. Ahol nem posztolások generálják a vevőt, hanem visszatérő partnerek hívják újra őket. Ahol a legnagyobb dicséret nem egy like, hanem az, hogy „megint titeket ajánlottak”. Mariann szerint a bizalomnak ára van – de nem pénzben, hanem következetességben. És ez az, amit a legtöbb vállalkozás ma kihagy: túl hamar akarják a láthatóságot, mielőtt valódi értékük lenne. Náluk fordítva történt. Előbb jött a munka, az eredmény, a rendszer – aztán az elismerés. A szakmai hitelesség nem extra – hanem stratégiai döntés. Az ő példájuk mutatja, hogy a lassabb út lehet a stabilabb. És hogy az ajánlás – ha valódi – többet ér, mint bármelyik kampány. Tőke nélkül indulni: így építkeznek a valóságból Baranyiné Mariann története a valódi vállalkozásépítés iskolapéldája – tőke, kapcsolatok és biztos háttér nélkül. Egy 1992-ben hozott döntésből indult minden: elkezdenek együtt vállalkozni. „Nulláról kezdtük, nem volt semmink. Nem volt irodánk, nem volt semmi.” Nem volt pénzük, eszközparkjuk, kapcsolatrendszerük. Amit viszont hoztak: a férje hűtéstechnikai tudása, Mariann tanulási hajlandósága és kettejük elszántsága. Ez volt az alap. Minden mást közben tanultak meg – miközben már csinálták. „Én akkor még azt se tudtam, hogy mi az, hogy hűtéstechnika. És akkor elkezdtünk együtt dolgozni.” Az indulás nem volt komfortos, de őszinte volt. Nem volt struktúra, csak az a hit, hogy ha jól dolgoznak, abból lesz valami . Ez a gondolkodásmód tette lehetővé, hogy válságok, iparági változások és nulláról induló helyzetek után is tudtak fejlődni – sőt, növekedni. „Az első tíz évünk arról szólt, hogy mindig tanultunk valamit, mindig csináltunk valamit.” Ez az attitűd – a tanulás, cselekvés, újrakezdés egymásra épülő ritmusa – ma is alap a működésükben. Nem várnak tökéletes körülményekre, hanem vállalják az első lépést , aztán hozzák fel mellé a kompetenciát. „Amikor 2008-ban bejött a gazdasági válság, akkor azt mondtuk, hogy akkor most más irányt veszünk, és akkor kezdtük el az ipari klímákkal való foglalkozást.” Ez nem csak egy új termék – hanem egy teljes újrapozicionálás volt. Ami közös minden ilyen váltásban: nem ragaszkodtak a megszokotthoz , hanem arra reagáltak, amit a piac igényelt – és amit ők hitelesen képviselni tudtak. Ez az a gondolkodás, ami a nulláról való indulásból működő céget csinál: nem pénzből, nem kapcsolatokból, hanem valódi döntésekből . Miért működik az ajánlás, ha a marketing nem? A legtöbb cégvezető azzal küzd, hogyan legyen több ügyfele. Milyen csatornát használjon. Milyen kampányt indítson. Mennyiért hirdessen. Baranyiné Mariann erre csak annyit mondana: náluk nem volt kampány – csak ajánlás. És mégis működött. Sőt, működik ma is. „Nem marketingeztünk. Ajánlás útján terjedt el, hogy velünk lehet dolgozni.” Ez nem véletlen. És nem is egyszeri szerencse. Ez tudatos választás eredménye volt: nem ők akarták magukat láthatóvá tenni, hanem akarták, hogy a munkájuk szóljon helyettük. Ez a vállalkozói hozzáállás teljesen más alapokra helyezi a növekedést – nem gyors, de mély és megbízható. „Nem volt az, hogy reklámoztuk magunkat – hanem mindig jött valaki, aki hallotta, hogy velünk lehet, hogy jól dolgozunk.” Ez a fajta ügyfélszerzés nem épül trükkre, szövegírásra vagy automata tölcsérekre. Ez az értékalapú növekedés. Ahol a visszajáró ügyfél nem csak pénzt hoz, hanem újabb ügyfelet is. Ahol az ajánlás nem kegy, hanem természetes következménye annak, hogy amit ígérsz, azt tartod. Hogy a határidőt tartod. Hogy a rendszer működik. És hogy ember vagy – nem csak szolgáltató. „Soha nem volt olyan, hogy most akkor reklámkampányba fogjunk. Nem volt rá szükség. Aki jött, jött ajánlásból.” Mariann története bizonyíték arra, hogy a legjobb növekedési stratégia az, ha nem a láthatóságot kergeted, hanem a hitelességedet építed. Mert a láthatóság elérhet figyelmet – de nem hoz bizalmat. A bizalom viszont bizniszt hoz. Újra meg újra. És ez nem lassú út – ez az út, ami nem omlik össze az első válságnál. Hogyan építesz stabil céget egy instabil piacon? Egy vállalkozás sok mindent túlélhet – ha van belső tartása. A Baranyi Hűtéstechnika Kft. története erre épül: három évtized alatt végigmentek több válságon, piacátrendeződésen, szabályozási káoszon – és közben nem csak talpon maradtak, hanem fejlesztettek, új piacokra léptek, új területekre nyitottak. „2008-ban ugye jött a gazdasági válság.És akkor azt mondtuk, hogy jó, akkor most egy új irány.” Ez a mondat nem panaszkodás – hanem stratégiai reflex. Nem próbálták átvészelni a válságot úgy, hogy ugyanazt csinálják tovább kisebb költségen. Teljesen új irányba indultak el: ipari klímák, nagy rendszerek, új vevőkör. Ez az a fajta vállalkozói gondolkodás, ahol nem a túlélés a cél – hanem a pozícióváltás. „A Covid alatt volt olyan időszak, hogy hetente változott a szabályozás.Akkor ez most engedélyköteles? Nem engedélyköteles?Miért engedélyköteles? Kinek engedélyköteles? Hol engedélyköteles?” Ez nem egy jól tervezhető, stabil iparág – hanem egy folyamatosan változó környezet, ahol a jogszabályok nem segítenek, hanem akadályoznak. De Mariannék erre nem panaszkodtak – hanem alkalmazkodtak. „Ha az ember vállalkozik, akkor nem várhatja el azt, hogy valaki más megmondja neki, hogy mit csináljon.Neked kell eldönteni, hogy akkor most mi a következő lépés.” Ez a vezetői attitűd az, ami különbséget tesz vállalkozás és sodródás között. Amikor nincs biztos környezet, akkor a belső stratégia stabilitása dönti el, hogy életben maradsz-e. Nem a piac kedvez – te döntesz, és te viszed tovább. „Mindig figyelni kell arra, hogy mi az, ami várható.[...] És nem akkor kell reagálni, amikor már ott van a probléma, hanem egy picit előre gondolkodni.” Ez a kulcs. Nem lehet mindenre készülni – de lehet stratégiai érzékkel előre dolgozni , figyelni a jeleket, és nem csak reagálni, hanem megelőzni. Ez a gondolkodásmód az, ami Mariannékat válságállóvá tette. Stabilitás nem abból születik, hogy semmi nem változik. Hanem abból, hogy te képes vagy jól reagálni arra, amikor minden változik. Mi tart össze 31 éve egy családi vállalkozást? Sokan félnek együtt vállalkozni a párjukkal. Túl közeli. Túl sok a konfliktus. Túl nagy a tét. De Baranyiné Mariann és férje 31 éve együtt csinálják – és nemcsak működik, hanem fejlődik. Nincs szétválasztott szerepkör, nincs külön világ – minden nap együtt dolgoznak , és közben a cég is épül. „92-ben kezdtünk el vállalkozni. Úgyhogy immáron 31 éve vagyunk vállalkozók,azóta nap 24 órájában együtt dolgozunk, együtt élünk.” Ez nem csak üzleti döntés. Ez életforma. Ahol a magánélet és az üzlet nem kettéválasztva működik, hanem összehangban . Nem mindig könnyű, de működik – mert van egy közös értékrend, és minden döntés abba kapaszkodik vissza. „Vannak dolgok, amikben abszolút másképp gondolkodunk. De van egy közös értékrend, egy közös irány.” Ez a közös irány nem arról szól, hogy mindig mindenben egyetértenek. Hanem arról, hogy a céges döntések sosem önkényesek , hanem közösek. Még ha az egyik fél hozza is meg, a másiknak ott van a súlya a gondolkodásban. Ez az a típusú partnerség, amit nem lehet tanítani – csak megélni. „Nem mindig értünk egyet, de a céggel kapcsolatos döntéseket minden esetben együtt hozzuk meg.” A hosszú táv titka tehát nem a konfliktusmentesség – hanem a bizalom abban, hogy a másik a közös ügyet képviseli. Ez a fajta bizalom nem épül egyik napról a másikra, és nem is tartható fenn, ha nincs folyamatos önreflexió. „A saját döntéseit az ember tudja hozni, de felelősséggel a másik iránt.” Ez az a mondat, ami megmutatja, hogyan lehet három évtizedig közösen vállalkozni úgy, hogy közben nem csak a cég marad egyben – hanem a kapcsolat is. Ahol nem versengés van, hanem közös cél. Ahol nem szerepek, hanem erősségek szerint oszlik meg a feladat. „Mi például sosem számoltuk külön, hogy most ki mennyit dolgozott.Mert úgy gondoljuk, hogy egy csapat vagyunk.” Ez a mentalitás teszi a céget stabil egységgé – mert a vezetés maga is stabil. Ahol nincs külön kassza, ott nincs külön irány sem. Együtt dönteni, együtt vinni, együtt újratervezni – ez az alapja annak, hogy 31 év után is együtt maradt minden, amit építettek. Nem piacot kutattak – piacot csináltak A legtöbb vállalkozó azt kérdezi: van rá kereslet? Megéri belevágni? Baranyiné Mariann és férje nem így gondolkodtak. Ők nem keresték a „biztos piacot” – egyszerűen csinálták azt, amit hitelesen tudtak képviselni . Még akkor is, ha a piac még nem volt ott. Még akkor is, ha mások még nem látták benne a lehetőséget. „Mi nem csináltunk piackutatást.Mi azt gondoltuk, hogy ha mi tudjuk ezt csinálni, akkor fogunk tudni ebből élni.” Ez az a gondolkodásmód, amit ma sokan kockázatosnak tartanának. De Mariannék nem kalkuláltak – felelősséget vállaltak a saját szaktudásukért. Nem egy rést kerestek a piacon – hanem ők voltak a rést betöltő megoldás. És ez a szemlélet újabb és újabb szinteken is működött. Például akkor, amikor olyan technológiával kezdtek dolgozni, amiről még senki nem tudta, hogy működhet – ők pedig már használták. „Mi mondtuk először, hogy klímával is lehet fűteni.” Nem mások után mentek – hanem ők mutattak irányt. Nem azért, mert különösebb küldetéstudat hajtotta őket, hanem mert a gyakorlat igazolta, hogy működik. És ha működik, akkor el is lehet kezdeni vele dolgozni. „Volt olyan, hogy még nem volt engedélyköteles, de már csináltuk.” Ez nem szabályszegés volt – hanem új szabályok előkészítése a gyakorlatban. Amikor ők megjelentek egy új technológiával vagy rendszerrel, a szabályozás sokszor csak később követte le azt. De ez nem tartotta őket vissza. Sőt, épp ez adta meg nekik az elsőbbséget. „Volt olyan, hogy még nem volt senki ott. De mi már elkezdtük.” Ez az a különbség, ami nem tanítható: kezdeményező szemlélet. Nem kell hozzá piackutatás – csak kompetencia, felelősség, és az a döntés, hogy nem vársz engedélyre, ha biztos vagy a dolgodban. A jó csapat nem önéletrajzból épül Egy vállalkozás addig tud növekedni, amíg a csapata bírja tartani a ritmust. De hogy lesz egy cégnek valódi, stabil, megbízható csapata – nem csak alkalmazottai? Baranyiné Mariann nem HR-es sablonokra épít. Náluk nem a CV dönt. Nem a végzettség. Hanem az, hogy az ember hajlandó-e tanulni, fejlődni, és tud-e kapcsolódni a cég értékrendjéhez. „Nálunk nem az önéletrajz alapján választunk.Azt nézzük, hogy emberileg beleillik-e abba, amit mi képviselünk.” Ez a szemlélet nem hangzatos – hanem működő. Nem arról szól, hogy „családias a légkör”, hanem arról, hogy valaki hajlandó-e elköteleződni és vállalni a fejlődést. És ehhez nem a papír kell – hanem az emberi minőség. „A legtöbb kollégánknak nincs olyan végzettsége, ami ide kapcsolódna.A férjem tanította be őket.” Ez az a fajta csapatépítés, ahol nem elvárnak valamit a munkavállalótól , hanem segítenek neki képessé válni arra. Ahol a tanítás nem extra, hanem vállalás. Ahol nem nézik le, ha valaki nem tud valamit – csak azt, ha nem akarja megtanulni. És mi történik, ha valaki így építi fel a csapatát? Lojalitás. Stabilitás. Alacsony fluktuáció. Mariann szerint ez nem véletlen, hanem következmény. „Nagyon sokan vannak, akik már húsz éve velünk vannak.” A hosszú távú működéshez nem a legjobb CV kell – hanem a legnagyobb bizalom. És azt nem lehet kérni – csak kiérdemelni. Pont úgy, mint az ügyfelek ajánlását. Vezetőként mikor kell beleállni – és mikor hátralépni? A legtöbb kis- és középvállalkozásban a vezető egyszerre főnök, operatív ember, tréner, pszichológus – néha még futár is. De Mariann szerint ez nem fenntartható. A vállalkozás fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy vezetőként nézz rá a csapatodra – és ezt őszintén, tisztán vállald is. „Nálunk is eljön az a pillanat, amikor azt kell mondani, hogy oké, akkor ezt most vezetőként kell nézni.” Ez nem mindig komfortos. Nem arról szól, hogy ne legyen kapcsolat a csapattal – hanem arról, hogy a kapcsolat ne legyen fontosabb, mint a működés. Van, amikor dönteni kell. Van, amikor fegyelmezni kell. És van, amikor el kell engedni. „Volt olyan, hogy nekem kellett megmondani, hogy nem tudunk együtt dolgozni.” Ez az a pillanat, amikor nem barátként viselkedsz, hanem vezetőként. Mert a cégért vállalsz felelősséget – és azokért is, akik benne maradnak. Ez a döntés nem mindig látványos, de hosszú távon alapozza meg a kultúrát. „Mi nem barátkozunk a kollégákkal.A jó kapcsolat nem ezt jelenti, hanem azt, hogy korrektül, normálisan, tisztelettel beszélünk egymással.” Ez a tisztaság és határtartás az, ami hosszú távon működtethető rendszert hoz létre. Nem az a cél, hogy a csapatban mindenki „jó fej” legyen – hanem hogy mindenki vállalható legyen: szakmailag, emberileg, működésben. „Meg kell húzni a határokat, különben nem tud működni.” Mariann példája mutatja, hogy a vezetői szerep nem a pozícióról szól – hanem a döntési képességről. Arról, hogy vállald a nehéz beszélgetéseket. És arról, hogy tudd, mikor kell hátralépned – hogy a rendszer működjön tovább nélküled is. Hogyan lesz a cégből rendszer, nem csak működés? Sokan működtetnek vállalkozást – kevesen építenek rendszert . A különbség nem a forgalomban, nem a munkatársak számában, hanem a kiszámíthatóságban, az átláthatóságban és a delegálhatóságban rejlik. Baranyiné Mariann pontosan tudja, mit jelent az, ha a cég nem függ minden nap tőle – hanem működik akkor is, ha ő nem lép be az ajtón. „Nálunk most már úgy működik a rendszer, hogy ha mi nem vagyunk bent, akkor is működik.” Ez nem ment egyik napról a másikra. A rendszerépítés azt jelentette számukra, hogy minden folyamatot újra kellett gondolni : ki mit csinál, mi alapján dönt, mi van leírva, mi van átadva – és hol van a kontrollpont. „Meg kell tanítani a kollégáknak, hogy hogyan kell csinálni.Le kell írni, meg kell mutatni.” Ez a fajta működés nem a kontrollról szól – hanem a tisztázásról . Mindenki tudja, mit kell tennie, mikor, hogyan, kivel, milyen feltételek mellett. Így nem áll meg a működés, ha valaki szabadságra megy. Nem borul fel a folyamat, ha a vezető épp tárgyaláson van. „Nem kell mindig jelen lenni.Mert a rendszer az, ami működteti a céget.” Ez az a vállalkozói szint, ahol a napi tűzoltás helyett stratégiai idő szabadul fel . Ahol a vezető nem a működtetés foglya, hanem az irány kijelölője. És ez az a pont, ahol a cég először önállósodik – aztán skálázhatóvá válik. Mariann története egyértelművé teszi: nem elég működni. Ki kell alakítani azt a struktúrát, amiben a cég nélküled is tud teljesíteni. Mi a cél, ha nem az, hogy a legnagyobbak legyünk? Sok vállalkozásnak a növekedés önmagában cél. Nagyobb forgalom. Több ember. Új piacok. De mi van akkor, ha a növekedés nem visz előre – csak szétszed? Baranyiné Mariannék pontosan tudják, mit bír el a cégük, és nem akarnak a legnagyobbak lenni – csak a legjobbak a saját működésükben. „Nem célunk a növekedés olyan mértékben, amit nem tudunk kezelni.” Ez az a szemlélet, ami stabilitást épít. Nem hajszolják a méretet – csak akkor bővülnek, ha tudják, hogy a minőség nem sérül. Nem vesznek fel hitelt, nem vállalják túl magukat, és nem építenek olyan rendszert, amit nem tudnak kézben tartani. „Mi nem akarunk a legnagyobbak lenni.Mi egy olyan céget akarunk működtetni, amit nyugodt szívvel tudunk vezetni.” Ez a „nyugodt szívvel” az egész működésük kulcsa. Nem a külső elvárások irányítanak. Nem trendek vagy versenytársak határozzák meg a lépéseiket. Hanem az a belső igény, hogy stabil, fenntartható, jól működő céget építsenek. Olyat, ahol nem csak az ügyfél alszik nyugodtan – hanem a tulajdonos is. „A növekedés nálunk mindig organikus volt.Akkor növünk, amikor el tudjuk vinni.” Ez a vállalkozói gondolkodás nem a maximalizálásról szól – hanem az egyensúlyról. Ahol a kapacitás, a csapat, a rendszer és a piac együtt tud fejlődni. Nem gyorsan, de stabilan. Nem látványosan, de tartósan. És ez az, ami túlél minden külső nyomást: mert nem kifelé bizonyítanak, hanem belülre építenek. Amit ez a történet tanít Baranyiné Mariann története nem tankönyv. Nem esettanulmány. Ez a valóság. Egy olyan cégvezető hangja, aki 31 éve minden egyes nap a saját bőrén tanulta meg, hogyan működik egy vállalkozás – tőke nélkül, külső segítség nélkül, állami támogatás nélkül. És hogyan marad talpon három évtized után is, minden válság, változás és piacátrendeződés mellett. Amit az ő történetéből tanulhatsz: 🔹 Nem kell tökéletes piac – elég, ha te biztos vagy magadban. 🔹 Nem kell a legnagyobbnak lenned – elég, ha stabil vagy. 🔹 Nem kell megfelelned másoknak – csak tartsd, amit ígérsz. 🔹 És nem kell mindig jelen lenned – ha rendszerben gondolkodsz. „Mi nem akarunk a legnagyobbak lenni.Mi egy olyan céget akarunk működtetni, amit nyugodt szívvel tudunk vezetni.” Ez az epizód a működő alapokról szól. Ha olyan cégvezető vagy, aki nem a trükköket keresi, hanem a tartós válaszokat , akkor itt megtalálod azt a gondolkodásmódot, ami túlél és épít. Ami nem zajos – de megingathatatlan. 🎧 Hallgasd meg a teljes beszélgetést Baranyiné Mariannal a Magyar Business Podcastben – ha érdekel, hogyan lehet tőke nélkül, kapcsolatok nélkül, válságokon átívelve felépíteni egy 30+ éves működő vállalkozást úgy, hogy közben ne veszítsd el sem magad, sem a céged stabilitását. 💬 Te mit viszel magaddal Mariann történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Baranyiné Mariannról Baranyiné Mariann 1992-ben, 20 éves korában kezdett vállalkozóként tevékenykedni, és több mint 30 éve, az esküvőjüktől számítva, együtt dolgozik a férjével a vállalatukban. A Baranyi Hűtéstechnika Kft. nevű cégüket 1995 óta vezetik, ipari és kereskedelmi hűtéssel foglalkoznak. Gyártanak, telepítenek és szervizelnek egyedi igényekre szabott hűtőrendszereket, hűtőkamrákat, hűtőházakat, gyors fagyasztókat, folyadékhűtőket és technológiai hűtőrendszereket. Továbbá, 10 éve alapították a Hódszolár Kft. nevű napelemes céget, amely lakossági és vállalati napelemrendszereket telepít. Mariann erősen hisz abban, hogy a gazdasági körülményekre és hatásokra adott válaszai a saját képességeitől függenek, és ő maga a változás forrása. Baranyi Hűtéstechnika Kft. a neten Honlap Facebook YouTube1 YouTube2 A beszélgetés alapján készült cikkek Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz RI Consulting / Szmola Roland 2022. március 10. A szakember, aki nem megmondja, hanem megmutatja Mi történik egy céggel, ha végre valaki nem a tüneteket kezeli, hanem a rendszerszintű viselkedést? Szmola Roland pontosan ezzel foglalkozik – és nem PowerPointban, hanem a valóságban. Nem tréninget tart, hanem megújítja a gondolkodást a cégekben . Nem „megmondja” a megoldást, hanem rávezeti a vezetőket és a csapatokat , hogy maguk dolgozzák ki – és vállalják is. Roland az a szakember, akit akkor hívnak, amikor már nem lehet tovább mismásolni. Nem csak a vezetőkkel dolgozik. Nem csak a csapattal. Az egész céggel. Kultúrával. Rendszerrel. Gondolkodással. És ha kell, feszültséggel is. Mert ez a munka nem finomkodás – hanem egy közös ráébresztés , hogy a "majd valahogy lesz" szemlélet nem működik. „A legtöbb cég nem a versenytársai miatt bukik el, hanem a kimondatlan dolgoktól belülről.” – mondja Roland. És pontosan ezekre tapint rá, amikor belép egy vállalathoz: milyen a bizalom szintje? Létezik-e valódi felhatalmazás? Tudnak-e beszélgetni a döntésekről, vagy csak körbeudvarolják egymást? A beszélgetésben Zsapka Andrea, Somogyi Balázs és Fóris Attila a megszokott éleslátással kérdeznek rá arra, mi az a szemlélet és módszertan, amivel Roland újra mozgásba hozza a cég belső motorját – az embereket. Nem pusztán vezetőket képez, hanem a teljes szervezeti működést fejleszti . Roland módszertana több mint tanácsadás: aktív beavatkozás a vállalati dinamika mélyrétegeibe . Fókuszban a párbeszéd, az autonómia, a felelősségvállalás – és az ezekből születő, valódi együttműködés. Ahogy ő fogalmaz: „Nem egyes vezetőkkel dolgozom, hanem a közös működés logikáján. A szándék és a rendszer között van a csapat.” Ez nem egy egyszerű inspirációs beszélgetés. Ez egy figyelemfelkeltés ahhoz, hogyan ébreszd fel a saját céged – még akkor is, ha most éppen csak "üzemel". A delegációs póker - a vezetői önféltés rendszere „Amikor delegálsz, fel akarsz hatalmazni valakit, akkor nem nagyon van meg az eszköztára a vezetőknek. Én 90 százalékot szoktam mondani ebben a dologban, hogy nagyon-nagyon kevésnek van eszköztára.” Szmola Roland szerint a delegáció nem egy fekete-fehér történés , hanem egy 7 szintből álló dinamikus játék, amit érdemes tudatosan játszani. A gond ott kezdődik, amikor a vezetők nem tudják, milyen eszköztár kell a felhatalmazáshoz , és csak játszanak a hatalommal. „A delegációs pókernek van egy olyan szintje, amikor te fel akarsz valakit hatalmazni, a döntést nem adhatod be neki, de nagyon el akarod adni neki, hogy ez milyen jó lesz neked. De az emberek nem hülyék, észreveszik.” Ez a gondolkodás radikálisan más, mint amit megszoktunk. Itt nem utasítunk, hanem kooperálunk . Nem csak felelősséget adunk, hanem fejlődési lehetőséget is . Roland világossá teszi, hogy a delegálás nem arról szól, hogy valamit ledobunk más vállára – hanem arról, hogy közösen értelmezzük, ki mire kész, mit vállal és miért. „Ha te fel akarsz fegyverezni valakit arra, hogy képes legyen valamire, ez is egy párbeszéd. Azt kell tudni mondani, hogy én szeretném, hogy erre legyél képes. Te mire érzed magadat képesnek? Te mit szeretnél? Mire szeretnél képesnek lenni? Kettő között távolság van. Akkor ezt valahogy át kell beszélnünk. Szeretnénk ebben közelíteni? Fog ez változni?” A delegációs póker hét szintje ebben segít. Nem csak abban, hogy hol tart az adott munkatárs , hanem abban is, hogy a vezető tudja, mikor mit kell mondani, adni, kérdezni . Például: „Főnök, én többet szeretnék, jobban szeretném ezt magam dönteni” – ez egy tök jó válasz. Ahogy az is, hogy „Főnök, én nem akarok erről dönteni, úgyhogy bocsi, ezt ne pakold át az én vállamra.” Ez a módszer működik. Roland tapasztalata szerint, amikor vezetők elkezdik alkalmazni, már egy hét múlva eredményeket látnak . „Nem volt még olyan vezető, aki azt mondta volna, hogy ne lett volna haszna – akár már a hétköznapi munkájában.” A kulcs: merd megbeszélni, merd tisztázni. Ne várd, hogy magától beérik. A legjobb tanács, amit senki nem akar meghallani A beszélgetés végén elhangzik egy kérdés, ami szinte provokatív: „Milyen tanácsot adnál egy vállalkozásnak, hogy elkerülje, hogy titeket felhívjanak?” Szmola Roland nem kertel. Nem az a fajta tanácsadó, aki misztifikálja a szakmát. Épp ellenkezőleg: az a célja, hogy minél kevesebbszer legyen szükség rá. „Szerintem két dolgot kell csinálni. Az egyik: gyűjts információt. Olvass, hallgass, kérdezz. Ma már nem kell pénzért venni a tudást, elérhető – csak akarni kell.” Roland azt is hangsúlyozza, hogy nemcsak tanulni kell, hanem kérdezni is . És nem a Google-től. Hanem emberektől. Tapasztaltakról. Akik már elrontották. „Kérdezd meg mástól, hogy mi nem működött jól. Telefonálj. 5 perc alatt rengeteg tanulság kijön egy beszélgetésből.” A másik tanács? Mérj. Állíts fel hipotézist, és nézd meg, működik-e. Ez a vállalkozói agy egyik legfontosabb izma – a visszamérés képessége. „Nem kell milliméterre pontosan, de rácsekkolok: jól vagyok? Jól működünk? Értem, mi történik?” Ez az a fajta praktikus hozzáállás, amit Roland minden szinten képvisel: ne agyald túl, ne játssz szerepeket, nézd meg, mi történik valójában. A legfontosabb üzenet? A tanácsadás nem csodaszer, hanem tükör. És ha jól kérdezel, mérsz és gondolkozol, lehet, hogy pont ezt a tanácsadást is elkerülheted. „Ha ezt a kettőt csinálod – tájékozódsz és mérsz – akkor már félig nyert ügyed van. És amit nem értesz, abban is jobban tudsz kérdezni.” A csapat nem a főnök mögött áll – hanem a rendszerben mozog Sok vezető fejében él egy romantikus kép: a „jó vezető” előtt ott sorakozik fel a csapata, támogatják, követik, együtt mennek előre. Csakhogy a valóságban a csapat nem mögötted áll. Hanem egy rendszerben mozog – és reagál arra, amit a rendszer megenged, ösztönöz vagy épp akadályoz. „Ha valakit fel akarsz fegyverezni, hogy képes legyen valamire, akkor ehhez be kell tudni vállalni, hogy ez egy párbeszéd. Meg kell kérdezni: te mire érzed magad képesnek? Mire szeretnél képes lenni?” – Szmola Roland Roland szerint a vezetők ott rontják el, hogy egyéni problémákat akarnak egyéni megoldásokkal kezelni, miközben a rendszer generálja a helyzeteket. Például: A „motiválatlan kolléga” nem motiválatlan, csak nem kap visszajelzést. A „felelősséget kerülő projektmenedzser” nem kerül semmit, csak sosem volt egyértelmű a döntési köre. A „konfliktuskerülő csapat” nem magától lett ilyen, hanem mert senki nem modellálta a nyílt kommunikációt. A csapat viselkedése a rendszer tükre. És ezt a tükröt kell felmutatni. „A döntések nem csak a főnök dolga. A csapatban kell, hogy megszülessen a képesség, hogy beszéljünk róla, ki mit vállal, ki mit nem.” – Szmola Roland Ezért van az, hogy Roland nem vezetőfejlesztőként gondol magára, hanem rendszerbeavatkozóként. Nem „tréninget tart”, hanem beül a megbeszélésekre, figyeli, hogyan működnek együtt, és visszatükrözi, amit lát. Ahol kell, belenyúl, konfrontál, kérdez. És közben elindít valamit, amit a PowerPoint nem tud: a gondolkodás átalakulását. A csapat működését nem a vezető személyisége, hanem a rendszer logikája határozza meg. És ha ez a logika nem tudatos, akkor majd lesz helyette egy véletlenszerű, elhallgatásokkal teli dinamikarendszer. Csak abból nem lesz fejlődés. „Nem egyes vezetőkkel dolgozom, hanem a közös működés logikáján.” – Szmola Roland A kérdés tehát nem az, hogy ki a jó főnök, hanem az, hogy mit tud a csapat magáról, egymásról – és a rendszerről, amiben működnek. Tudásmegosztás kontra tudásféltés – A magyar paradoxon „Én szerintem mi féltjük a tudásunkat.” Szmola Roland így fogalmaz, amikor Fóris Attila arról kérdezi, miért van munkaerőhiány a digitális és agilis szakmákban. A válasz nem technológiai, hanem kulturális . Nem arról van szó, hogy ne lenne elég információ vagy lehetőség – hanem arról, hogy nem osztjuk meg egymással azt, amit már tudunk. A beszélgetés egyik legerősebb gondolata, hogy a magyar vállalkozói közeg egyszerre fejlődik gyorsan és zár be magába . A tudás átadását sokan még mindig versenyhátránynak látják, nem közösségi befektetésnek. Roland szerint ez nem mindig volt így, de mára beleégett a kultúrába: „Valamiért mi mindig pénzre akarjuk váltani a tudásunkat, méghozzá azonnal.” A skandináv vagy amerikai hozzáállás – „pay it forward” – egyelőre ritka Magyarországon. Nálunk még mindig gyanús, ha valaki csak úgy segíteni akar. „Amikor akarsz valakinek segíteni, akkor még úgy néznek rád, mintha űrlakó lennél” – mondja Fóris Attila. Ez a mentalitásváltás kulcs lenne ahhoz, hogy a vállalkozások hosszabb távon tudjanak skálázódni. Mert amit ma tudásként zárunk el mások elől, az holnap a saját növekedésünk gátja lesz . Roland így folytatja: „Nem azt hisszük, hogy attól leszünk gazdagabbak, ha másokat fejlesztünk. Hanem attól, ha megtartjuk magunknak. Ez a gondolkodás nem fenntartható.” És valóban: a piac már nem csak a termékekért, hanem a működéskultúráért is fizet . Azok a cégek, ahol belső mentorálás, tanítás és tudásmegosztás folyik, gyorsabban fejlődnek – és vonzóbbak a tehetségeknek is. A tanulság? Nem elég jól dolgozni – meg is kell tanulni tanítani . A fejlődés ára – Ki vállalja be a kényelmetlenséget? „Az a baj, hogy meg kell fizetni az árat. És nem mindenki akarja megfizetni.” – Szmola Roland nem szépít, és nem csomagol: a szervezeti fejlődés nem ott kezdődik, hogy motivációs posztokat olvasunk LinkedInen , hanem ott, hogy valaki végre beleáll abba, amit eddig senki sem akart kimondani . A legtöbb cégnél nem a stratégia hiányzik, hanem az őszinte beszélgetés bátorsága . Mert tudják, hogy fájni fog. Mert tudják, hogy valaki majd nem fog jól kijönni belőle. És ezért inkább nem bolygatják – csak épp nem haladnak sehova. Roland a beszélgetésben ezt a dilemmát nevezi nevén: „Vannak olyan helyek, ahol ezek a döntések születnek, de az oda vezető úton túl sok árat kell fizetni. És azok, akik jól gondolkodnak, nem mennek el ezekbe a balhé-szituációkba.” Vagyis: pont azok nem jutnak el hatalmi pozícióba, akik képesek lennének emberként gondolkodni – mert túl sok a feszültség . Ez a gondolkodás már túlmutat a cégvezetésen. Ez társadalmi szintű kérdés: ki vállalja a konfliktust a jövőért? Roland szerint: „Nagyon szeretném, hogy tíz éven belül akár politikai, akár nemzetközi együttműködéseken keresztül is hatással tudjak lenni – de az első lépés az, hogy legyenek többen, akik így gondolkodnak.” A tanulság brutálisan egyszerű: ha nincs, aki a kellemetlenséget felvállalja, akkor a rendszer sosem fog megváltozni. A változás ára a feszültség – és a feszültséggel való munka. „Nem a stratégián múlik. A szándék és a rendszer között van a csapat.” És ez a csapat akkor lesz erős, ha van benne legalább egy ember, aki kimondja: „ezt eddig szarul csináltuk – változtassunk.” Introvertált vezetők, extrovertált elvárások – Ki való igazán főnöknek? „Nem mindenkinek való vezetés – ezzel teljesen egyetértek.” Mondja Szmola Roland, és ezzel fejbe veri azt az évtizedes vállalati dogmát , hogy minden jó szakemberből vezetőt kell csinálni. Miért hisszük még mindig, hogy aki csendesebb, az nem lehet jó vezető? A podcastben erről egy őszinte, személyes szál is megnyílik. Roland például kimondja: „Alapvetően egy introvertált típusú ember vagyok. De kiálltam színpadra énekelni, operaházban szerepeltem, nagy csapatokat vezetek. Előtte meg utána is rosszul érzem magam. De megtanultam kompenzálni.” Ez nem „motivációs rizsa”. Ez annak az embernek a mondata , aki valóban tettekkel írta felül a személyisége korlátait . És itt jön a lényeg: nem az a kérdés, hogy milyen vagy alapból – hanem az, hogy döntesz-e úgy , hogy képes leszel rá. Mert a vezetés nem személyiségteszt, hanem felelősségvállalás. Roland szerint: „Ha úgy döntesz, hogy vezető akarsz lenni, akkor nem oké, hogy szuszogva a sarokból akarsz irányítani. Akkor vállald azt is, hogy kiállsz, kommunikálsz, döntést hozol. Ha meg nem, akkor nincs ezzel baj – de akkor ne játszd el, hogy igen.” A beszélgetésben előkerül az is, hogy sok vezető azért nem mer fejleszteni, mert fél attól, hogy nem lesz elég karizmatikus . Andrea és Attila szerint ez az elvárás is torzít: „A főnök nem egyenlő azzal, hogy te vagy a legjobb szónok. Lehet, hogy valaki csendes, de hatékony.” És épp ez a lényeg: a vezetés nem „színpadi szerep”, hanem belső szándék. És ha ez megvan – akkor a képességek tanulhatók . Még az introvertáltságon is lehet dolgozni. De ehhez dönteni kell: „Főnök akarsz lenni, vagy nem? Ha igen, vállald a felelősséget. Ha nem, ne vállald el.” Ez a fajta tisztázás sok cégben hiányzik. Ehelyett beletolják a vezetői szerepbe azt is, aki nem akarja. Aztán jön a frusztráció, a kiégés, a kudarc. Roland módszere pont itt kezd hatni : segít kimondani azt, amit a rendszerben mindenki érez, de senki nem mond ki. Nem az a gond, hogy jön egy tanácsadó – hanem hogy mérik-e, amit csinál „Szerintem két dolgot kell csinálni, ami nagyon fontos: gyűjts információt és mérj.” – mondja Szmola Roland. És ezzel két olyan alapelvet vág az asztalra , amit a legtöbb cég még mindig csak kampányszerűen alkalmaz. Sokan azt hiszik, a tanácsadás lényege az, hogy „jön egy okos ember, megmondja, mit kell tenni”. Csakhogy Roland szerint ez pont fordítva van. Az igazi tanácsadó hipotézist állít, majd mér , hogy mi működött. És erre a cégnek is készen kell állnia . „Ugyanúgy kell mérni azt is, amit a tanácsadó mondott. Hogy mit mondott, hogyan implementáltuk, és milyen hatása lett egy év, két év, három év múlva.” – teszi hozzá Fóris Attila is, megerősítve Roland szemléletét. Ez nem a szokásos „hasraütésre működünk” vállalati rutin. Itt minden feltételezés mögé adatot és visszamérést raknak . A cél nem a látványos prezentáció, hanem a fenntartható fejlődés . Mert amit nem mérsz, azon nem is tudsz javítani. Roland rámutat: a tudás ott van mindenki számára elérhetően – csak nem élünk vele . „Nem kell pénzért információ. Olvass, hallgass, tapasztalj. Most már bármit megtalálsz, ha tényleg keresed.” De itt is kulcskérdés, hogy mire használod . Sok cégvezető azt hiszi, ha egyszer igénybe vett egy tanácsadót, akkor az „végigcsinálja helyette”. Holott a legfontosabb szakasz utána jön: mérni, mi változott ténylegesen . Milyen szokások épültek be? Milyen viselkedés lett máshogy? És persze ott a másik oldal: „Az ember nem szereti, ha gyűlik az ideje – a legtöbb legalábbis. Ha felhívsz valakit egy problémával, mondd azt: 5 perced van?” Ez a fajta tudatosság, fókusz és méréspontosság különbözteti meg a „tanácsadást” a bullshit-szolgáltatástól. Roland szemléletében a tanácsadás nem „külső mentés”, hanem belső ébresztés – amit vissza is kell tudni mérni. Merre tart a világ? – és miért nem lesz elég, ha csak működtetjük a cégünket „Most bevallom őszintén: erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni, hogy van bennem egy érzés. Nem tudnám megmondani a tutit.” Mondja Szmola Roland arra a kérdésre, hogy szerinte merre tart a világ. Ez az őszinteség nem gyengeség, hanem éleslátás , és nagyon is jellemzi azt a fajta gondolkodást, amit ő képvisel. A podcast vége felé a beszélgetés kilép a szokásos üzleti keretek közül, és globális, társadalmi szintre emeli a problémák elemzését . Az AI, a digitális világ térnyerése nem sci-fi – hanem már most is befolyásolja a vállalati működést. Nem lehet úgy gondolkodni cégekről, hogy közben nem gondolkodunk a jövőről. „Amikor a lányom ahelyett, hogy a homokozóban túrkálna, egy avatart nyomogat a telefonon – na, az egy fura érzés.” – mondja Roland. Ez nem nosztalgia. Ez egy nagyon is releváns figyelmeztetés : ha csak működtetjük a gépet, és nem kérdezünk rá az irányra, el fogunk csúszni. Zsapka Andrea hozzáteszi: „Most Fülöp-szigeteken már vannak ilyenek, akik csak játszanak, keresnek pénzt, aztán vissza is forgatják újabb eszközökre. Ez egy csapdaszerű rendszer.” És tényleg: az új technológiák nem csak lehetőségek, hanem súlyos felelősségek is. Roland elmondja: szerinte a probléma nem az új technológiákkal van, hanem azzal, hogy nincs hozzájuk felelősségi keretrendszer . Nem injekcióztuk be a rendszerbe azt az emberi dimenziót – önreflexiót, önfegyelmet, etikát – amire égető szükség lesz, ha nem akarunk társadalmi szinten elsodródni. A kérdés, amit feltesz: ki építi majd azt a szociális hálót, ami az AI okozta munkahely-vesztést tompítja? Ki fogja integrálni azokat, akik nem tanulták meg használni az új világot? Ez már nem csak üzlet. Ez kultúra, gondolkodás, társadalmi felelősség. És Roland szerint pont ezért nem elég céget vezetni – gondolkodni is kell. Mesterséges intelligencia – lehetőség vagy társadalmi időzített bomba? „Én az AI-t nagyon szeretem.” Indít Szmola Roland egy meglepően pozitív állítással. De gyorsan hozzáteszi: csak akkor, ha jól használjuk. Mert nem az a kérdés, hogy az AI átvesz-e feladatokat – hanem az, hogy mit kezdünk a felszabaduló emberi kapacitással . Roland nem fél az új technológiától. Sőt: lehetőséget lát benne arra, hogy az emberek végre értékesebb dolgokra koncentráljanak . „Az ember arra hivatott, hogy alkosson, ne adminisztráljon.” – mondja. Ha az AI leveszi a rutint a vállunkról, akkor nyerhetünk. Ha viszont csak költséget akarunk optimalizálni vele, elveszítünk mindent. A valódi kihívás nem technológiai – hanem társadalmi . Mi történik azokkal az emberekkel, akik kiszorulnak? Ki nyújtja feléjük a kezet? Roland itt nem csak egyéni, hanem rendszerszintű felelősséget feszeget: ki építi ki azt a hálót, ami képes megtartani őket? És egyáltalán: melyik cég lesz az, aki nemcsak a nyereséget, hanem a hatásait is méri ? „Az AI által termelt pénzt vissza kéne forgatni abba, ami nem explicit módon termel pénzt – de társadalmilag értékes.” – mondja Roland. Ez nem utópia, hanem üzleti fenntarthatóság . És mi a helyzet a cégekkel? Roland szerint az AI már most begyűrűzik a szervezetekbe – és aki nem foglalkozik vele, az lemarad. Nem azért, mert „menő”, hanem mert szisztematikusan átalakítja a működést : gyorsabban jönnek az adatok, máshogy működik az információáramlás, és új típusú döntési logikák jelennek meg. A cégek legnagyobb fékje mégis az ember. Pontosabban az, hogy nem értjük a saját működésünket, így nem is tudjuk, hogyan illeszkedjünk az új rendszerekhez . És amíg ez így van, nem az AI-tól kell félni – hanem a saját tanulási lustaságunktól. A tudás akkor ér valamit, ha megosztják „Mi magyarok túl gyorsan akarjuk pénzre váltani a tudást. Az első évben már Mercedes kell.” Mondja Roland, és ezzel egy fájdalmasan pontos képet rajzol a hazai vállalkozói kultúráról. A podcast végén a beszélgetés egy egyre filozofikusabb, de nagyon is valós problémát kezd feszegetni: miért nem osztjuk meg a tudásunkat? Miért hisszük, hogy azzal veszítünk, ha más is fejlődik? Roland szerint ez a gondolkodás a legnagyobb gátja a fejlődésnek . Mert ha nem tanítjuk meg a következő réteget – akár a cégen belül, akár azon kívül –, akkor magunk alatt vágjuk a fát . A piac kinőtte a szakembereit, és nem azért, mert nincs tehetség. Hanem mert a tapasztalat „be van zárva” a seniorok fejébe , és onnan csak pénzért hajlandók kiengedni. „Nem hiszünk benne, hogy attól leszünk gazdagabbak, ha másokat is fejlesztünk. Pedig hosszú távon csak így működik.” – mondja Roland. Ez az epizód nemcsak a delegálásról, vagy az AI-ról szólt. Hanem arról, hogy hogyan lehet egy cég valóban működő közösség – ahol van tudásáramlás, párbeszéd, autonómia, és felelősség. A kérdés nem az, hogy van-e elég jó embered. Hanem az, hogy tudsz-e olyan közeget építeni , ahol azok a jó emberek maradni akarnak. És ez az, ami igazán nehéz. Ez a gondolkodásmód teljes kultúraváltást igényel. Olyan rendszert, ahol a hibákból tanulunk, nem retorzió követi őket. Ahol a vezető nem kontrollál, hanem fejleszt. Ahol a tudás nem fegyver, hanem alap. Roland abban hisz, hogy ez megtanulható. Hogy a bizalom, a transzparencia és az együttműködés nem „puha dolgok”, hanem versenyelőnyök . Tanulság & CTA Ez az epizód nem egy motivációs mese volt. Hanem egy üzleti ébresztő . Ha azt érzed, hogy a céged "üzemel", de nem működik , hogy a döntések lassan születnek , hogy a csapat csak végrehajtóként működik , de nem gondolkodik – akkor ne PowerPointot rendelj. Hanem egy őszinte helyzetfelmérést . És kezdjetek el beszélgetni. Tényleg beszélgetni. Amit Szmola Roland képvisel, az nem egy módszertan, hanem egy szemléletváltás : a belső feszültségeket nem elfojtani kell, hanem felszínre hozni, érteni, megérteni – és abból tanulni. A szervezeti kultúrát nem „lekommunikálni” kell, hanem együtt felépíteni. A döntések nem akkor lesznek jók, ha felülről jönnek, hanem ha belülről születnek. Ez az epizód emlékeztet rá, hogy a működő cégek nem azért működnek, mert tökéletesek – hanem mert hajlandóak tanulni . Mert van bennük bátorság kérdezni. És mert van mellettük valaki, aki nem kész válaszokat ad, hanem segít megtalálni azokat. 🎧 Hallgasd meg az epizódot, oszd meg, kommentelj – és iratkozz fel a hírlevelünkre. Mert nem az a cél, hogy túléljünk. Hanem hogy jól működjünk. Kulcsszófelhő :vállalkozás stratégia,vállalkozás fejlesztés,hosszútávú cég stabilitás,vállalkozási problémák megoldása,stratégiai gondolkodás,vállalkozás skálázás,stratégiai tervezés,vállalkozás méretnövekedése,csapatfejlesztés,szervezeti működés,AI és üzlet Szmola Rolandról “A karrieremet olyan multinacionális vállalatoknál kezdtem, mint az ecoB International GmbH. és az E.ON. Utóbbinál eleinte a Digitális Transzformáció csapat vezetője voltam, ahol azzal foglalkoztam, hogy hogyan lehet a lean folyamatszervezést a szolgáltatóiparban is kamatoztatni. 2017 Q1-ben kért fel az E-ON CFO-ja az agilis projektre. 2018-ban vezettük be Magyaroszágon, majd a többi országban is. Ez a projekt 2020-ban fejeződött be, éppen abban az évben, amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a piacon, mint magántanácsadó. Ekkor már ismertem alapítótársamat Zsolt Janovszki -ot, aki szintén agilitással és lean menedzsmenttel foglalkozott. Már az első találkozáskor rájöttünk, hogy nagyon hasonlóak az alapértékeink, így 2020-ban együtt megalapítottuk a RI Consultingot. Egy év alatt már 20 fősre bővült a csapat és tavalyhoz képest a cégcsoport megötszörözte az árbevételét. A célom az, hogy a magyar vállalkozókat olyan agilis tanácsokkal és egyszerűen implementálható szervezetfejlesztési tippekkel ismertessem meg, amelyekkel a nyugati vállalkozásokhoz hasonló növekedési és fejlődési pályára tudnak lépni.” Szmola Roland a neten Honlap LinkedIn Magyar Business A beszélgetés alapján készült cikkek

Hogyan építs önjáró családi vállalkozást kiégés nélkül? Valódi stratégia, delegálás, rendszer – 30 év tapasztalata egyetlen történetben. << Vissza az epizódokhoz Baranyiné Mariann / Baranyi Hűtéstechnika Kft. 2025. augusztus 4. Egy önjáróvá vált családi cég története – belülről 30 év vállalkozás után két ember leült, és kimondta: így már nem akarjuk tovább csinálni. Ez az epizód azokhoz szól, akik már benne vannak a játékban . Akik már túl vannak a hajnali túlórákon, a 7 napos munkaheteken, és a kényszeredett „családi nyaralásokon”, ahol a laptop volt a harmadik gyerek. Baranyiné Mariann 1992 óta vállalkozó. A férjével közösen alapított Baronyi Hűtéstechnika Kft. közel 30 éves. 18 fős csapatot vezettek, sokáig operatív frontvonalban , amíg 2021-ben egy döntést nem hoztak: önjáróvá kell tenni a céget. „Ez a tipikus több évtizedes vállalkozói létforma… a napi 10-12 órai munkától elkezdve, a szabadság alatti e-maileken át… mi ebbe fáradtunk el.” Nem volt kész terv. Nem volt coach. Nem volt biztosíték arra, hogy túlélik. „Nem tudtuk, hogy meddig fog tartani. Nem tudtuk, hogy a cégünk ezt túléli-e. Nem volt előttünk egy minta. Ez egy kicsit ilyen bungee jumping volt.” Mégis belevágtak. És két év alatt lépésről lépésre átalakították a cégüket úgy, hogy ma már nem ők viszik a céget, hanem a rendszer viszi a céget . Három kulcspozícióra osztották a működést, belső vezetőket emeltek ki, és rendszerszinten kezdték felépíteni a jövőt. Nem a megszokott „generációváltós” út volt – és nem is egy kivásárlásra készített struktúra. Ez egy szemléletváltás volt, ami nemcsak a cég struktúráját, hanem az életüket is újraszervezte. „Engedjük meg a változást az életünkbe. Mert az, amit csináltál 30 évesen, ha ugyanazt csinálod 50 évesen, akkor kidobtál 20 évet az életedből.” Kiégés, rutin és robotpilóta – amikor már nem elég, hogy “működik” Miért vágnak bele több évtizedes vállalkozók egy teljes újratervezésbe? Mert egyszer csak elfogy az élmény. Baranyiné Mariann és férje nem egyik napról a másikra döntötték el, hogy „önjáróvá” teszik a vállalkozásukat. Az első jelek alattomosan, évek alatt kúsztak be: már nem volt öröm a hétfő, nem volt sikerélmény az ügyfélkezelés, nem volt kihívás a folyamatokban. Csak mentek előre – robotpilótán. Ez pontosan arról szól, amit sok vállalkozó nem mer kimondani: a napi rutin kiéget. És ha nem veszed észre időben, akkor lassú, biztos hanyatlás jön. A vállalkozásban és benned is. „A napi rutinnak a szervezése az, ami szerintem a vállalkozóknak a legtöbb energiáját fölemészti.” A lendület eleinte még visz: az indulás, a bizonyítási vágy, a sikerélmény. De pár év után eljön a váltás: már nem a sikerért dolgozol, csak hogy ne omoljon össze a rendszer. „Egy idő után azon vesztük magunkat észre, hogy felkelünk reggel, és csináljuk a dolgunkat, mert ez a dolgunk, de nem látunk ki ebből a helyzetből, és valami nem az igazi.” Mariann ezt a folyamatot nem dramatizálja. Racionálisan néz rá: minden vállalkozásnak van egy természetes evolúciója. Az energiád változik, a motivációd is. És ha nem történik tudatos megújulás, a stagnálás előbb-utóbb leépülésbe fordul . „Olyan nincs, hogy egy vállalkozás hosszú távon stagnáljon.” Ez az epizód egyik legfontosabb állítása: a robotpilóta-üzemmód veszélyes . Nem csak azért, mert unalmassá válik, hanem mert a cég lendülete láthatatlanul fogy el – és amikor észreveszed, már késő. „Valami, ami kibillent abból, hogy rutinszerűen dolgozzunk.” Ez a felismerés vezetett oda, hogy 2021-ben belevágtak egy mély átalakításba. Nem a céggel volt baj – a működésmóddal. Skálázni akarod a céged? Előbb a saját fejedet skálázd Nem lehet önjáró céget építeni régi gondolkodással. A váltás először fejben történik – utána a rendszerben. Mariann és férje belátták: a legnagyobb akadály az önjáró működés felé… ők maguk. Nem a csapat, nem a piac, nem a körülmények. Hanem az, hogy eddig minden rajtuk múlt – és képtelenek voltak másképp elképzelni a működést. Nem találtak klónt. Nem jött „tökéletes ügyvezető”. Néhány hónapot el is vesztegettek azzal, hogy mást kerestek, aki helyettük viszi tovább a céget. „Egyszerűen nem találtuk meg a klónunkat.” A valódi fordulat akkor jött, amikor felismerték: ezt a váltást saját magukkal kell kezdeni . A gondolkodásmódjukkal, a saját korlátaikkal. A pont, amikor a cég már működik, de a vezető folyamatosan küzd a kontrollal. Mit szólnak majd a kollégák? Hogyan fogadják, ha a vezető „hátrébb lép”? Megáll a munka, lazul a fegyelem? Ezek a félelmek lebéníthatják az egész folyamatot. De Mariannék másképp döntöttek. Elkezdték átalakítani a szerepüket – és szemléletet váltottak a cégvezetésben. Nem egy új vezetőt kerestek. Rendszert építettek. A meglévő csapaton belül három kulcsembert választottak ki – irodai, operatív és szakmai vezetőt – és rájuk bízták a napi döntéseket. „Ez csak együtt tud megvalósulni. A cégnek és a vezetőnek is együtt kell fejlődni.” Ez volt a folyamat igazi kezdete. Nem stratégiai tervezéssel indult – hanem azzal, hogy kimondták: „másképp akarjuk élni az életünket.” És ebből jött minden rendszer, minden struktúra, minden változás. Delegálás: nem ott kezdődik, hogy „átadsz” valamit A legtöbb vállalkozó eljut oda, hogy szeretne „kiszállni az operatívból”. De amíg nincs mögötte gondolkodásváltás, addig a delegálás csak egy illúzió marad. Mariann és férje ezt saját bőrükön tapasztalták meg. A vállalkozásuk első szakaszában még úgy gondolkodtak, mint sokan: amit saját kezűleg csinálnak, az nem kerül pénzbe . Ezért mindent maguk intéztek – a takarítástól a papírmunkáig. Ez az a pont, ahol a vállalkozó nem céget épít, hanem csak kiterjeszti saját magát . A fordulópont akkor jött el, amikor számokkal néztek rá a működésre. Rájöttek: egy kolléga évente X millió forint hasznot termel. És onnantól már nem „költségként” néztek az új munkatársra – hanem megtérülő erőforrásként . „Amit én megcsinálok, az nem kerül pénzbe – ezt gondoltam. Ez egy nagyon veszélyes dolog.” Mariann külön delegálási fejlődési modellt is felvázolt, amit saját tapasztalataik alapján alakítottak ki. Ebben világosan látszik, hogy a vállalkozó útja hogyan vezet végig az „én csinálom” szinttől a valódi vezetői szerepig. Az első lépés: mindent maga végez. Aztán jön a szervező szint, ahol már több kolléga van, de még mindig ő szervezi a folyamatokat. Innen a tárgyaló szerepkörbe kerül, ahol a kivitelezés már mások dolga, de a döntések és az ügyfélkapcsolat még az övé. A főnök szerep az, amikor már vannak részvezetők, struktúrák, és az alapműködés nem tőle függ. És csak ezután jön a tulajdonosi pozíció. „Nagyon sokáig azt hittük, hogy az ügyvezetői szerep a vége. De nem az.” A delegálás tehát nem egy technika. Ez egy személyes evolúció . És minél gyorsabban ismeri ezt fel a vállalkozó, annál kevesebb időt éget el ott, ahol már nincs dolga. Cég vagy élet? A kérdés rossz – mert nem választható szét Egy ponton túl minden vállalkozó érzi: valami nem stimmel. A cég megy, a pénz is jön, de te már nem vagy benne jól . Mariann ezt a töréspontot úgy írja le, mint egy belső fordulatot: az ember nem a saját álmát éli, hanem a cég álma viszi őt . A vállalkozás ugyanis, ha nincs tudatosan irányítva, magához húzza az embert. És ahelyett, hogy eszköz lenne az élethez, önálló erőtér lesz , ami beszippant. „A végén csak azt nem csináltam, amit igazán szerettem.” Ez az érzés különösen ismerős azoknak, akik szakemberként indultak. Akik jól csinálták, felfutottak, bővültek – és egyszer csak azt vették észre: már nem azt csinálják, amit szeretnek , hanem adminisztrálnak, szerveznek, tűzoltanak. És minél tovább halogatják a váltást, annál keményebb lesz az ébredés. Az epizódban világosan elhangzik: az önjáró cég nem cél, hanem eszköz. Egy struktúra, ami lehetővé teszi, hogy a tulajdonosok ne csak működtessék a vállalkozást – hanem éljenek is mellette. Ez nem csak életminőségi kérdés. Stratégiai is. Mert ha te mint vezető, teljesen ki vagy égve , akkor nem tudsz jól dönteni, nem tudsz inspirálni, nem látsz előre. És ilyenkor nem csak a hangulatod sínyli meg – hanem a cég jövője is. „A mi álmainkat, céljainkat valósítjuk meg a cég által – vagy eszközök vagyunk abban, hogy a cég sikerét vigyük véghez?” Ez a kérdés minden vállalkozót elér egyszer. Aki nem válaszol rá időben, előbb-utóbb belefárad, belekeseredik vagy kiég . Mariannék nem vártak tovább. Ők döntöttek: újra az életüket akarják irányítani – és ehhez a céget is át kellett formálni. Stratégia nincs – csak ha időd van gondolkodni Az egyik legfontosabb felismerés, amit Mariann megoszt: stratégiát építeni idő kell. Márpedig az nincs, ha minden percben operatív tűzoltás megy. Ezért volt számukra prioritás, hogy olyan rendszert építsenek, ahol a vezetőknek nem kell a napi működés minden részletét kézben tartaniuk. „Ha nincs szabad időd, hogy mást csinálj, akkor hogy akarsz mást csinálni?” Sokan beszélnek hosszú távú célokról, „nagy képről”, vízióról – miközben naponta 8-10 órát töltenek mikromenedzseléssel, ügyfélkezeléssel vagy Excel-táblákkal. Mariann szerint a stratégiai gondolkodás nem luxus, hanem túlélési eszköz . És nem csak a jövő tervezése miatt fontos – hanem azért, hogy megőrizd az irányítást az életed felett. Ők például már hetente pár órát foglalkoznak a cégükkel – de azt magas szinten . Ez a működés ma már rendszeralapú: van cél, van kontrolling, van vezetői támogatás. „Három feladatunk maradt: stratégia, kontrolling és a vezetőink erősítése.” Ezt azonban nem lehet felépíteni úgy, hogy közben a vezető minden döntést maga hoz meg, és minden szál nála fut össze. Az önjáró cég valójában azt jelenti: a rendszer működik nélküled is – te pedig a jövőn dolgozol. Ennek az első feltétele: legyen időd kilépni a napi körforgásból. Nem havonta egyszer egy szabad napra, hanem struktúráltan, előre tervezetten, rendszerszinten. Mert idő nélkül nincs stratégia. Stratégia nélkül nincs fejlődés. És fejlődés nélkül nincs életképes cég – csak sodródás. Döntési jogkörök nélkül nincs önjárás – csak káosz Amikor Mariannék komolyan vették az önjáró működést, az első valódi rendszerépítő lépésük nem a szoftverekkel vagy folyamatábrákkal kezdődött. Hanem a döntések újradefiniálásával. Világosan látták: amíg nem határozzák meg, hogy ki, miben dönthet önállóan , addig nem önjáró a cég – csak vezető nélkül maradt csapat. Az önjáró működés alapja ugyanis nem a „távollét”, hanem a keretek, szabályok és felelősségek világos meghatározása. „Felállítottuk a döntési hierarchiánkat. Pontosan szabályokat kellett létrehozni, és átbeszélni, hogy ki, miben, hogyan dönthet.” Ez a lépés nem látványos, de kulcsfontosságú. A cégek nagy része azért esik szét, ha a tulajdonos hátralép, mert nincs lefektetve, hogy mi a mozgástér, ki mire jogosult, és meddig. A mindennapi döntések egy része túl kicsi a vezetőhöz, de túl nagy a dolgozókhoz – és ilyenkor elindul a bénultság, majd a visszarendeződés. Mariannék ezt megelőzték. Három kulcsvezetőt neveztek ki – nem kívülről, hanem a saját csapatukból. Olyan embereket választottak, akik ismerték a céget, és tudták vállalni az új felelősségi szintet. „Nem hoztunk be külső szakembert. A meglévő kollégáink közül választottuk ki, akiben láttuk, hogy képes megtanulni a vezetést.” A döntési szintek tisztázása után egy olyan szervezet kezdett formálódni, ahol nem az volt a kérdés, hogy Mariann mit gondol egy helyzetről – hanem hogy az adott vezető hogyan oldja meg. És itt jött el a valódi váltás: a bizalom rendszerszintű építése. Mert a döntés nemcsak felelősség, hanem önállóság is – és ez adja meg a működés szabadságát a tulajdonosnak és a vezetőnek is. Az önjáró működés kulcsa: a vezetők fejlesztése – belülről Mariannék nem csak rendszert építettek – embereket is. Mert egy cég csak akkor tud stabilan működni nélküled, ha a vezetői csapat nem pozícióba kerül, hanem felnő hozzá. Ezért nem csak kijelöltek embereket. Elkezdtek velük közösen dolgozni – emberileg, szakmailag, tudatosan. Vezetői megbeszéléseket tartottak, stratégiai egyeztetéseket vezettek, és egyértelművé tették: nem feladatokat, hanem bizalmat adnak át. „A vezetőinket föl kellett építeni. Egy vezető önmagát nem tudja fölépíteni – nekünk kellett őket megerősíteni.” Ez különösen fontos volt, mert a kiválasztott vezetők korábban „egy volt a többiek közül”. Az új szerephez kellett tekintély, elfogadás, rendszer – és kívülről kellett őket ebbe „beemelni”, hogy ne csak címük legyen, hanem súlyuk is. Ez nem ment volna elkötelezett kommunikáció nélkül. Mariann rendszeresen készített kérdőíveket, folyamatosan visszajelzéseket gyűjtöttek, és valódi kétirányú kommunikációt építettek ki. „Folyamatosan kérdőíveket raktam össze. A kommunikációnak a kétirányú vonala elindult.” Ez a rész mutatja meg igazán, hogy az önjáró működés nem egyenlő azzal, hogy „eltűnök” . Sokkal inkább azt jelenti: tudatosan felkészítem a csapatot arra, hogy nélkülem is döntésképesek, motiváltak és felelősek legyenek. Nem siettették a folyamatot. Lépésről lépésre haladtak, mindig csak a következő mérföldkőig láttak. És ez volt a siker kulcsa: nem ugráltak fázisokat , hanem végigvitték a tanulási görbét – együtt. Kontroll nem egyenlő jelenléttel – csak a módszer számít Az önjáró cég nem azt jelenti, hogy a tulajdonos „nem foglalkozik vele”. Hanem azt, hogy másképp tartja kézben. Mariann ezt pontosan meghatározza: stratégia, kontrolling, vezetők támogatása – ennyi maradt. És ami igazán lényeges: ehhez nem kell bent ülni az irodában. „Nem kell az irodában ülnünk. Bárhonnan látjuk, mi történik a cégben.” A kulcs: minden adatuk valós időben elérhető. Digitális könyvelés, naprakész vezetői riportok, átlátható irányítási rendszer – ezek teszik lehetővé, hogy pár kattintással képben legyenek a céggel kapcsolatban, akár hetente 15 perc alatt. Ez nem technikai részlet – ez stratégiai függetlenség. Mert a legtöbb vállalkozó azért nem tud „kiszállni”, mert csak úgy fér hozzá az információhoz, ha ott van. Papíralapú számlák, email-keresgélés, szóbeli jelentések – ezek mind gúzsba kötik. Mariannék ezeket évekkel korábban elkezdték lecserélni. Így ma már a rendszer működik, nem ők működtetik. „Vége a gyűjtögető életmódnak. A homokóra ketyeg, és mi döntjük el, mire szánjuk az időt.” A kontroll nem attól működik, hogy ott vagy – hanem attól, hogy van rendszered arra, hogyan látsz rá. És amikor már nem kell jelen lenned ahhoz, hogy képben legyél , akkor végre tered nyílik arra, hogy máson dolgozz : új irányokon, új projekten, vagy egyszerűen a saját életeden. A cél hiánya a legnagyobb kockázat – nem a versenytárs Az utolsó kulcstéma, amit Mariann többször hangsúlyoz: a legtöbb cég nem azért nem fejlődik, mert rossz a piac – hanem mert nincs világos célja. És ha nincs cél, nincs fókusz. Márpedig cél nélkül nincs stratégia, csak sodródás. Ezért az önjáró működés nemcsak működés, hanem irány is. „Nagyon nagy dolog létrehozni egy vállalkozást. De az igazi kihívás az, hogy egyszerre legyen időd és pénzed.” Ezt azonban nem lehet pusztán a működés optimalizálásával elérni. Tudni kell, merre tart a cég. Nem csak pénzügyileg, nem csak fejlesztésben – hanem szerepben is: mit akar a tulajdonos, és hol akar állni benne 3–5–10 év múlva. Mariann szerint a stratégiai gondolkodás nem egy különálló tevékenység, hanem a működés természetes része kellene, hogy legyen. Az ő esetükben ez rendszeres vezetői megbeszéléseket, éves célkitűzéseket, és világos mérőszámokat jelent. „Nem vagyok jós, de azt el tudom dönteni, hogy melyik üzletágat akarom erősíteni.” Ez a mondat minden vállalkozónak szól. Mert a „majd lesz valahogy” nem stratégia. Az önjáró cég nem csak az operatív terhek levételéről szól, hanem arról is, hogy világosan tudd, hova tartasz – és ezt hogyan méred. Cél nélkül nem lehet fókuszálni. Fókusz nélkül pedig nem lehet fejlődni. És ha nincs fejlődés, jön a stagnálás, majd a leépülés. Mariannék példája azt mutatja meg, hogy a stabilitás nem statikus állapot – hanem tudatos tervezés eredménye. A cégük ma is működik. De már nem ők működtetik. Amit ez a történet tanít Nem attól leszel szabad, hogy nem dolgozol – hanem attól, hogy van egy működő rendszered, ami nélküled is halad előre. Baranyiné Mariann és férje nem örököltek céget. Nem építettek startupot. Nem lett belőlük influencer. Ők harminc év alatt, lépésről lépésre építettek egy olyan vállalkozást, amit ma már nem nekik kell kézben tartaniuk. És ez nem szerencse, nem véletlen, nem külső segítség eredménye – hanem döntésé, tudatosságé és bátorságé. Bátorság ahhoz, hogy felismerjék: nem akarják tovább ugyanazt az életet élni. Döntés ahhoz, hogy ne csak működtessék a céget – hanem új szerepet vállaljanak benne. És tudatosság ahhoz, hogy lépésről lépésre mindent úgy alakítsanak át, hogy az ma már működjön nélkülük. Ez a történet nem arról szól, hogyan add el a céged. Hanem arról, hogyan maradj benne anélkül, hogy felemésztene 🎧 Hallgasd meg a teljes beszélgetést Baranyiné Mariannal a Magyar Business Podcastben – ha érdekel, hogyan építhetsz fel egy működő, stabil vállalkozást úgy, hogy közben újra legyen időd élni, gondolkodni és stratégiában működni. 💬 Te mit viszel magaddal Mariann történetéből? Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek! Baranyiné Mariannról Baranyiné Mariann 1992-ben, 20 éves korában kezdett vállalkozóként tevékenykedni, és több mint 30 éve, az esküvőjüktől számítva, együtt dolgozik a férjével a vállalatukban. A Baranyi Hűtéstechnika Kft. nevű cégüket 1995 óta vezetik, ipari és kereskedelmi hűtéssel foglalkoznak. Gyártanak, telepítenek és szervizelnek egyedi igényekre szabott hűtőrendszereket, hűtőkamrákat, hűtőházakat, gyors fagyasztókat, folyadékhűtőket és technológiai hűtőrendszereket. Továbbá, 10 éve alapították a Hódszolár Kft. nevű napelemes céget, amely lakossági és vállalati napelemrendszereket telepít. Mariann erősen hisz abban, hogy a gazdasági körülményekre és hatásokra adott válaszai a saját képességeitől függenek, és ő maga a változás forrása. Baranyi Hűtéstechnika Kft. a neten Honlap Facebook YouTube1 YouTube2 A beszélgetés alapján készült cikkek Recap: amikor először beszélgettünk

<< Vissza az epizódokhoz Vörös Kriszta /Longevity Coach 2025. május 26. „Vándorló vállalkozók” – Egy élet, három ország, végtelen újratervezés Mi történik, ha nemcsak a vállalkozásod skálázod, hanem az életedet is újra meg újra? Vörös Kriszta életútja nem egy tipikus sikerstory. Nem épített gyorsan skálázható céget, nem exitelt, nem startupperként futott be – hanem stratégiai kitartással, országról országra dolgozta ki a saját rendszerét. Közben anya maradt, feleség, és egyre tudatosabb vállalkozó. Franciaország, Svájc, Dubaj, Anglia, Kanada – csak néhány állomás , ahol Kriszta és családja próbáltak gyökeret verni. Mindenhol új iskola, új hivatal, új nyelv, új rendszer. Egy dolog viszont végig következetes maradt: Kriszta fókusza az egészségre, a hosszútávú fenntarthatóságra és a vállalkozói autonómiára. A podcastben elmeséli, hogyan ütközött falakba a francia bürokráciával, és hogyan kellett lakcím nélkül iskolát intéznie . Kiderül az is, hogy a „dubaji adóparadicsom” miért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – és hogy végül miért tértek vissza Európába. „Fiatalabb nem leszek. Akkor legalább csináljuk a legjobbat abból, ami van.” Ez Kriszta egyik kulcsmondatává vált – és ezzel tulajdonképpen meg is határozta az egész beszélgetés hangulatát. Ez az epizód a valós döntésekről. A kompromisszumokról. A vállalkozói lét határhelyzeteiről. Ha te is gondolkodsz külföldre költözésen, cégalapításon, nemzetközi piacokon, vagy csak szeretnéd jobban menedzselni a vállalkozás vs. élet egyensúlyt, akkor ez a beszélgetés segíteni fog . Franciaország, ahol a nyelv a kapuőr A francia rendszer nem bonyolult – csak akkor, ha nem vagy francia. Vörös Kriszta egyik legnagyobb kihívása az volt, amikor családjával Franciaországba költöztek. Nem a tájjal volt baj: mesebeli középkori falvak, borvidékek, kincsesládaként rejtőző kisvárosok. A gond ott kezdődött, ahol bármit el kellett intézni. „Nem szólalnak meg angolul – még akkor sem, ha tudnak.” Ez nem legenda, ez a valóság. Akár adóhivatal, akár iskola, akár orvosi biztosítás – minden kizárólag franciául működik. Kriszta pedig nem beszélt franciául. „Rámutattam a papírra, mondtam, hogy mit akarok, és azt válaszolták: mondja ki franciául.” A gyerek iskoláztatása is igazi logisztikai bravúr volt. A lakcím megszerzéséhez kellett az iskola, az iskolához kellett a lakcím. A környéken csak egyetlen intézmény tanított franciát idegen nyelvként, az viszont másfél órányira volt – oda és vissza naponta . És még valami: az adószám. Hónapokig tartott, mire megkapták, csak azért, mert a hivatalos forma szerint „barátnál laktak”, amit a rendszer nem volt hajlandó elfogadni. Végül egy sorban várakozó francia állampolgár segített közvetíteni – ő beszélt angolul. Franciaországban nem elég, ha jó szándékkal érkezel. Ott be kell illeszkedni – nyelvileg, papíron, kulturálisan. Máskülönben láthatatlanná válsz. Kriszta tapasztalata azt mutatja: a nyelv nem csak eszköz, hanem akadály is lehet. És ha nem beszéled, nem is kapsz hozzáférést a rendszerhez. Svájc: az üzleti lehetőség és az árnyoldalai Svájc vonzó – amíg nem akarod megérteni a szabályokat. Vörös Kriszta férje Svájcban dolgozik, így a család nap mint nap átlépi a határt Franciaországból. A svájci munkavállalás működik – de vállalkozni már egy másik történet . „A svájciak nagyon lokálpatrióták. Előbb a sajátjukat veszik meg, csak aztán nézik a külföldit.” Kriszta tapasztalata szerint Svájcban érvényesülni üzletileg nem lehetetlen – de csak akkor, ha svájci vagy . Ha külföldiként akarsz bejutni a piacra, ajánlás, kapcsolatok és lokalizált márka nélkül nehéz dolgod lesz. Az emberek lojalitása a hazai termékekhez kőkemény versenyelőny. És ott van a cégalapítás. Lehetsz egyéni vállalkozó vagy alapíthatsz Kft-t (GmbH) – utóbbihoz viszont 20.000 svájci frank kezdőtőke szükséges. Ez nem csak szám, hanem szűrő is: nem alapít céget az, aki nem gondolja komolyan. A szabályok ugyanakkor kiszámíthatók. Az adózás kantononként eltérő, de ha jó helyet választasz , a konstrukció akár ideális is lehet egy online vállalkozásnak. Kriszta nem zárta ki, hogy Svájc lesz a végállomás – pont a stabilitás miatt. Ugyanakkor a költségek – főként a lakhatás – az egekben vannak. Az albérleti árak az elmúlt évtizedben drasztikusan emelkedtek, miközben a bérek nem nőnek ezzel arányosan. Ez pedig még egy jól kereső családot is korlátozhat. „Svájc egy luxusjáték, amit akkor tudsz élvezni, ha előre gondolkodsz.” Dubaj: álom vagy illúzió? „Dubajban minden tökéletes – kivéve, ha ott akarsz élni.” Vörös Kriszta családja több hónapot töltött Dubajban. A cél: új életet kezdeni, vállalkozást indítani, és kihasználni az adómentes lehetőségeket. A valóság azonban hamar megmutatta, hogy az arab világ más logika szerint működik . A munkáltató, akivel Kriszta kapcsolatba került, nem volt felkészülve a gyors növekedésre. „Azt mondták, hogy négyen vannak. Mire megérkeztem, már több mint százan.” Az átláthatóság hiánya és a szabályozási kiskapuk rövid idő alatt világossá tették, hogy ez a környezet nem egy tudatos vállalkozónak való . Ráadásul a „adómentesség” is csak papíron létezik. Valójában éves szinten kell fizetni a működésért, ráadásul nem kevés összeget. A költségek – főleg lakhatás és közlekedés – brutálisan magasak, a munkatempó pedig embertelen: 50-60 órás hetek, minimális szabadidő. És jön a kulturális sokk: az angol nyelv elvileg elég, de az akcentusok és a kommunikációs különbségek megnehezítik a boldogulást . Főleg a férje számára volt ez kihívás, ezért úgy döntöttek: Dubaj nem nekik való. „Legalább megnéztük. Most már nem kell többet azon gondolkodnunk, hogy mi lett volna, ha...” A gyerek sem akart ott maradni. A családi és mentális egyensúly fontosabb volt, mint az üzleti lehetőség. Egy nem megfelelő rendszerben nem lehet jól működni – még akkor sem, ha papíron minden kecsegtető. A nyelv nem készség, hanem túlélési eszköz Ha nem beszéled a nyelvet, nem létezel. Ez nem túlzás, hanem tapasztalat – főleg Franciaországban, ahol az angoltudás megléte sem számít, ha nem hajlandóak megszólalni. Vörös Kriszta konkrétan azzal szembesült: a hivatalban inkább nemet mondanak, mint hogy angolul kommunikáljanak. „Ott álltam az adóhivatalban, és mutattam a papírt, hogy ezt szeretném. A válasz: Mondja ki franciául.” A költözések, hivatalos ügyintézések, iskolakeresés során újra és újra bebizonyosodott: a nyelv nem opcionális extra, hanem belépő a rendszerbe. Aki nem beszéli az adott ország nyelvét, hátrányból indul, és gyakran el sem jut a startvonalig . Kriszta gyerekei szerencsére gyorsan tanultak. A kisebbik már most azt tervezi, hogy tíz nyelvet fog elsajátítani – mindig az adott országban élve egy ideig. Ez az a fajta alkalmazkodási képesség, ami egy új világban versenyelőnnyé válik. De nem csak a gyerekeknek fontos. Kriszta minden országban tudatosan keresett helyi kapcsolatokat , akik segíteni tudtak a nyelvi akadályok áthidalásában. Ezek az emberek nemcsak tolmácsok voltak, hanem kulcsfigurák a rendszerhez való hozzáférésben is . A vállalkozói létben a nyelv nemcsak kommunikáció – hanem bizalom, kapcsolat, hitelesség. És ha nincs meg, nem fognak befogadni . Franciaország: ahol a lakcím ismerkedésből lesz Franciaországban lakcím nélkül nem lehet ügyet intézni – és lakcímhez szinte lehetetlen jutni. Ez az abszurd ellentmondás már az első pillanatban akadály lett Vörös Krisztáék számára, amikor az iskolai beiratkozáshoz kellett volna igazolniuk, hogy hivatalosan ott élnek. „Feltettem egy posztot a Facebook-csoportba, hogy lakást keresünk. Semmi nem jött – csak egyetlen ember, aki azt mondta: szimpatikusak vagytok, segítek.” Ez a teljesen ismeretlen ember volt az, aki megoldotta a család lakcímproblémáját. Kiadta a saját lakását, amivel hivatalosan be tudtak jelentkezni, és így el tudták kezdeni az iskolai ügyintézést. De az igazi csavar csak ezután jött. A hivatal nem fogadta el a címet – mert az nem volt „elég hivatalos”. Barátnál lakni nem számít hivatalos lakcímnek, hiába volt minden papír rendben. Hónapokig tartó huzavona, folyamatos visszadobások, újraindított ügyek – és mindez csak azért, mert nem volt megfelelően „hivatalos” a lakcímük. „A végén pont ahhoz a hölgyhöz kerültem, aki az elején visszadobta a papírunkat. Akkor már beszélt angolul. És akkor már elfogadta.” A rendszer – ha egyáltalán működik – csak személyes kapcsolatokkal, szerencsével és sok-sok újrapróbálkozással enged be. Nincs garancia, nincs gyorsítás – csak a tapasztalat marad, hogy a rendszer nem érted van, hanem magáért. A globalizáció szabadsága – és korlátai Elméletben szabadon mozoghatsz. A gyakorlatban vámot fizetsz a saját kolbászodra. Kriszta és családja a francia–német–svájci hármas határnál élnek, így napi szinten tapasztalják, mit jelent valójában az „egységes Európa”. Spoiler: nem azt, amit a szlogenek sugallnak. „A férjem Svájcban dolgozik, mi Franciaországban élünk, a barátaink Németországban vannak. De ha kolbászt hozol haza, le akarják vámolni.” Ez nem metafora, hanem konkrét példa: egy baráti ajándékként vitt magyar kolbász is vámkezelési kérdéssé vált. Ugyanez igaz a vitaminokra, a saját holmira, és bármire, amit az ember „csak úgy” átvinne az egyik országból a másikba. A mozgás szabadsága papíron létezik – a valóságban a szabályozások, vámhatárok és adózási különbségek akadályozzák az egyszerű életvitelt. Ez különösen nehéz vállalkozóknak, akik online vagy mobil módon dolgoznának , de állandó fizikai jelenlétet, lakcímet és adóilletőséget követelnek tőlük. „A globalizáció nem az embereknek van, hanem a rendszereknek. És ez egyre nyilvánvalóbb.” Kriszta szerint a globalizáció lehetőség is, de illúzió is – főleg akkor, ha valaki önállóan, vállalkozóként próbál benne boldogulni. A határok nincsenek eltörölve, csak másképp hívják őket : bürokrácia, biztosítás, adózási rezsim. Longevity szemlélet – nem csak egészség, hanem stratégia A longevity nem egy wellness-divat, hanem túlélési stratégia a vállalkozói létben. Vörös Kriszta nem véletlenül választotta ezt az utat – coachként és magánemberként is az életminőség hosszútávú optimalizálása érdekli. De mit is jelent ez valójában egy vállalkozó életében? A longevity – vagyis a hosszú, egészséges, aktív élet – nemcsak étrendkiegészítőkről, mozgásról vagy bioételekről szól. Hanem arról, hogy hogyan tudsz energikus, fókuszált és mentálisan stabil maradni akkor is, amikor az élet éppen darál. Amikor egy francia hivatalban órákig vársz, mert senki nem hajlandó angolul megszólalni. Amikor a gyereked napi három órát utazik iskolába. Amikor három ország szabályrendszere között próbálsz egyetlen működő életmodellt kialakítani. „Mi nem járunk orvoshoz – nálunk a megelőzés a norma.” Krisztáéknál ez nem csak hitvallás, hanem napi gyakorlat. A táplálkozástól kezdve a stresszmenedzsmentig minden tudatos döntés része. És nemcsak a családnak, hanem az ügyfeleknek is ezt tanítja: hogyan alakíts ki olyan élet- és munkarendszert, ami nem éget ki, hanem támogat . A podcast során szóba kerül a japán és koreai nők fiatalos megjelenése, a tradicionális táplálkozás és a természetes kozmetikumok ereje. De ezek mögött valójában egy mélyen stratégiai gondolkodás áll : hogyan tudod fenntartható módon élni és építeni a vállalkozásodat? „Fiatalabb már nem lesz az ember. Akkor legalább csináljuk jól.” Ez a mondat nem csak vállrándítás. Ez a mindset, amivel Kriszta működik. És ami miatt nem omlott össze a bürokráciában, a költözésekben, a céges újratervezésekben. Mert tudja: ha az emberi működésed nincs rendben, akkor a vállalkozásod sem fog működni. A longevity nem cél – hanem rendszer. És ebben a rendszerben minden döntés számít. Gyerekekkel költözni – akadály vagy előny? „Gyerekekkel nem lehet világot látni” – hangzik a gyakori kifogás. Vörös Kriszta tapasztalata szerint ennek az ellenkezője igaz. Az ő két gyereke már tizenhét és tizenkilenc éves, és mindketten végigkísérték a család nemzetközi vándorlását. Franciaország, Svájc, Dubaj, Anglia – és a lista folytatódik. A kívülállók gyakran sajnálkoznak: „De hát így nincs gyerekkoruk!” Kriszta viszont tudatosan megkérdezte a gyerekeit, mit gondolnak erről. A válaszuk egyértelmű volt: „Mi ezt szeretjük. Hogy világot látunk, és közben tanulunk.” A gyerekek nem szenvedtek, hanem alkalmazkodtak, fejlődtek és megerősödtek . Megtanulták, hogyan lehet új országban barátokat szerezni, hogyan lehet egy teljesen új nyelvi környezetbe beilleszkedni, és hogyan lehet önállóan megállni a helyüket bármilyen helyzetben. Nem elméletből, hanem életből. „A kisebbik fiam azt mondta, ő tíz nyelvet szeretne megtanulni – és minden nyelvet abban az országban, ahol beszélik.” Ez nem csak ambíció, hanem bizonyíték arra, hogy a nemzetközi életforma nem elszigetel, hanem nyitottá és bátorrá teszi a gyerekeket. Természetesen nem volt minden zökkenőmentes. Az iskolák, a hivatalok, a napi rutin újratervezése óriási logisztikai kihívás volt – főleg úgy, hogy közben a vállalkozásnak is mennie kellett. Kriszta viszont minden költözést projektként fogott fel , ahol a család is csapatként működik. „Ez nem áldozat – ez közös döntés.” Sok vállalkozó nő abban a dilemmában él, hogy a karrier vagy a gyerek „kárára megy” a másik. Kriszta példája épp az ellenkezőjét mutatja: ha jól strukturálod az életed, akkor a család nem gátol, hanem éppenséggel támogat. A gyerekek nem visszahúznak, hanem együtt tanulnak, nőnek és fejlődnek veled . Ez a mindset pedig hosszútávon olyan embereket nevel, akik nem a rendszerben élnek, hanem tudatosan alakítják azt maguk körül . Vállalkozásindítás külföldön – valóság kontra ígéret Külföldön vállalkozni? Elméletben szabad, gyakorlatban szinte lehetetlen – ha nem tudod, mit csinálsz. Vörös Kriszta bejárta fél Európát, sőt, Dubajt is kipróbálta. A cél minden esetben az volt, hogy ott éljenek, dolgozzanak, és a helyi rendszerben építsenek új életet . De amit a tanfolyamok, YouTube-videók és guruk ígérnek, annak csak töredéke igaz – ha egyáltalán. „Dubajban azt mondták: adómentes vállalkozás. A valóságban éves díjak, korlátozások és papírtenger várt.” Az adóparadicsom mítosz mögött kemény struktúra húzódik meg. Igen, lehetsz adómentes – de csak akkor, ha megfelelsz bizonyos szigorú feltételeknek, és hajlandó vagy éves szinten fizetni a működésért. Nem kicsit, hanem súlyos összegeket. Angliában a vállalkozásindítás könnyebb – „öt perc, 13 font és kész a Kft” –, de mára az ottani rendszer is szigorodott. Svájcban komolyabb a belépési küszöb: legalább 20.000 frank kell egy GmbH indításához , és ha nem ismered a kantononként eltérő adózást, könnyen rossz helyre pozicionálod a cégedet. Franciaországban még az egyéni vállalkozás is adminisztratív rémálom. Hiába van „mikrovállalkozói” forma, az adók és járulékok olyan arányban visznek el mindent, hogy sok esetben egyszerűen nem éri meg . Egyáltalán nem ritka, hogy 60–70%-os adóterhet számolnak fel – még a mikrovállalkozásokra is. „Én nem azért vállalkozom, hogy az államnak dolgozzak.” A legnagyobb különbség az ígéret és a valóság között az, hogy a legtöbb országban a rendszer nem vállalkozóbarát, hanem rendszerbarát . Vagyis nem az a célja, hogy neked könnyebb legyen, hanem hogy önmagát fenntartsa . Ezért aztán a vállalkozásindítás nem egy „új kaland”, hanem egy komoly stratégiai lépés – amit csak akkor érdemes megtenni, ha pontosan tudod, hova lépsz. És Kriszta azt is hozzáteszi: nem mindenhol érdemes vállalkozni, még akkor sem, ha ott élsz . Néha az a stratégia, hogy egy másik országban indítod el, és csak a működést végzed helyben. Ez már nem adóoptimalizálás – ez túlélés és tudatosság . Mi az, amit utazással lehet csak megtanulni? „Két dolog különbözteti meg az embert önmagától öt év múlva: a könyvek, amiket elolvasott, és a városok, ahol járt.” – idézi a beszélgetés végén Foris Attila azt az üzleti alapigazságot, ami Vörös Kriszta életére tökéletesen igaz. Mert bár sokan költöznek külföldre jobb megélhetés vagy adózási előny reményében, Kriszta számára az utazás mindig tanulás volt – és nem csak róla, hanem a világról is. A világjárás nem luxus, hanem fejlődési pálya. Kriszta családjának története egyfajta modern nomád lét: mindig új ország, új rendszer, új környezet – és mindig új szabályok, amelyeket meg kell érteni és meg kell tanulni. Nem azért utaztak, mert menekültek valami elől, hanem mert keresték a helyüket . És minden út egy újabb réteget adott hozzá a személyiséghez, az üzleti gondolkodáshoz és az életstratégiához. „Ha nem mozdulsz ki, sosem fogod tudni, hogy mi fontos neked valójában.” Külföldön élni nem ugyanaz, mint nyaralni. Dubajban például eleinte úgy érezték, minden tökéletes: a nap süt, a rendszer gördülékeny, az infrastruktúra modern. Aztán jött a valóság: kulturális különbségek, túlmunkált hétköznapok, fáradtság, elszigetelődés. És ekkor vált világossá: nem az számít, hogy egy hely mennyire trendi, hanem hogy neked működik-e . Aztán ott van Svájc. Gyönyörű tájak, stabilitás, rend – de csak akkor lesz a te világod, ha képes vagy elfogadni a merev rendszert, a költségeket, a lojalitást a helyi iránt. Franciaországban minden olyan, mintha képeslapról lépnél be, de a háttérben egy olyan bürokrácia dolgozik, amihez vasidegek kellenek. A különbségek nem csak országok, hanem szemléletek között vannak. A francia hivatalnok nem fog megszólalni angolul, még ha tud is. A svájci vásárló a sajátját veszi meg, akkor is, ha kétszer annyiba kerül. Az angol vállalkozásod lehet, hogy könnyen elindul, de nehezen skálázódik. A dubaji kontaktjaid mosolyognak – de az angoljukat nehéz megérteni. És mégis: mindegyik tapasztalat hozzátesz valamit. Mert Kriszta szerint az utazás valójában nem szórakozás, hanem önismereti eszköz . Akkor is tanulsz, ha nem akarsz – és ha jól figyelsz, pontosan látni fogod, hol van a helyed. „A gyerekeim most már úgy nőnek fel, hogy nem félnek a világtól. Nem kérdés nekik, hogy lehet másként is élni.” Ez talán a legnagyobb hozadéka az utazásnak. Nem a sok pecsét az útlevélben, nem a kipipált látnivalók. Hanem az a belső stabilitás, amit az ad, hogy már láttad, mi van máshol . Hogy már nem csak a saját országod logikája szerint gondolkodsz, hanem képes vagy globálisan látni a lehetőségeidet. És ez az, amit nem lehet könyvből megtanulni. Ezért mondja Kriszta: Utazni muszáj. Ez nem luxus. Ez túlélés. Az újratervezés nem gyengeség, hanem stratégia Vörös Kriszta története nem arról szól, hogyan kell tökéletesen élni. Hanem arról, hogyan lehet túlélni, újrakezdeni és fejlődni olyan környezetekben, ahol semmi nem adott, és semmi nem egyszerű. A francia bürokrácia, a svájci lojalitás, a dubaji illúziók, a nyelvi korlátok, a családi logisztika és a vállalkozói realitás mind-mind olyan kihívások, amelyek önmagukban is térdre kényszerítenének egy embert – Kriszta viszont nemcsak megoldotta őket, hanem rendszert épített belőlük . A legfontosabb tanulság talán az, hogy a vállalkozói szabadság nem jön automatikusan a nemzetközi költözéssel . Sőt: új ország, új rendszer, új szabályok – és sokszor az ismeretlenségből kell újrapozicionálni magad. Ez csak akkor megy, ha van benned tudatosság, önreflexió és egy olyan életstratégia, ami nem csak a profitot nézi, hanem az energiaszintedet, a mentális állóképességedet és a családoddal való kapcsolatodat is. „A longevity nem wellness – hanem döntés.” Döntés arról, hogy nem égsz ki, hogy nem alkalmazkodsz vég nélkül, hogy nem fizetsz 70% adót egy olyan országban, ami cserébe semmit nem ad. Döntés arról, hogy hol és hogyan építesz – és ha nem működik, újratervezel. Nem félelemből, hanem tudatosságból. Ez a beszélgetés vállalkozói nézőpontot egy olyan világra, ami látszólag szabad, valójában viszont zárt – ha nem ismered a játékszabályokat . Ha pedig vállalkozóként gondolkodsz, akkor ez a szabályismeret nem luxus, hanem életfeltétel . És még egy dolog: a világ nem lesz egyre egyszerűbb. Te viszont egyre tudatosabb lehetsz benne. És ez az egyetlen eszközöd arra, hogy hosszú távon ne csak működj, hanem jól működj. Fizikailag, mentálisan, vállalkozóként, emberként. 🎧 Ha úgy érzed, hogy a saját vállalkozásod is határokba ütközik, akkor hallgasd meg a teljes epizódot! 💬 Oszd meg és küldd el egy vállalkozó ismerősödnek, Vörös Krisztáról "Eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok, és ennek keretén belül voltam vállalati hitelező, biztosítós, pénzügyi tervező, könyvelő, bérszámfejtő, pénzügyi vezető, üzleti tanácsadó, kommunikátor, fordító, tolmács. És mindezt több országon keresztülívelő módon: Magyarország után Ausztriába költöztünk, aztán Svájcba vezetett az utunk, majd Angliában folytattuk életünket a férjemmel és két fiammal, és 2023 októbere óta Dubaion állomásozunk. Minden országban igyekeztem segíteni az ott élő magyarokat, mivel a nyelvtudásom és szakmai tudásom alapján elkelt a segítség adóbevallás, letelepedés, munkakeresés, pénzügyek és vízum terén. Angliában már rögtön az elejétől kezdve a saját cégünkön keresztül dolgoztam pénzügyi területen. Van még egy terület, ami a szívem csücske, ez pedig a vállalkozók egészsége. Mert a stressz, az évek, a környezet megtépázzák a vállalkozókat különösen, és abban segítek, hogy a test, a sejtek belülről teljesen újjá épüljenek max 7 hónapon belül, akár szívinfarktus vagy stroke után, vagy még inkább megelőzés céljából. Vörös Kriszta a neten Facebook LinkedIn Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Fluid Digital Kft. / Kukoly Dávid 2024. február 19. Rájöttem hogy edukációval többet tudok adni mint kampányokkal „Ne legyél vállalkozó, fiam, csak baj van vele.” – hangzott el századszor is a mondat Kukoly Dávid fülében, miközben a harmadik geek ajándékcsomagot csomagolta be éjszaka, egy Nyíregyházán bérelt pici irodában. A kezében Marveles kulcstartó, Star Wars bögre, anime matrica. A webshop élt, pörgött – de a profit sehol. Ez az egész ott kezdődött, amikor Dávid rájött: nem akarja más ötleteit futtatni. Growth hackerként egy startup-konglomerátumban töltötte a napjait, de közben már a saját „dobozában” gondolkodott. Már akkor is tudta, amit ma tanít: a vállalkozói szabadság nem jön automatikusan – ki kell izzadni . Dávid nem egy tucat "marketinges influencer". Nem fújja az ostoba mantrákat, nem hivatkozik egymásra a LinkedIn-cápákkal. Ő a frontvonalból jött. Túl van egy eladott, de bukott webshopon. Bejárta a freelancerkedés minden mélységét. És ma már több webshopot is menedzsel, miközben más vállalkozóknak segít túlélni a digitális marketing útvesztőjét. Ez a beszélgetés nem arról szól, hogy mennyit lehet keresni , hanem hogy mit fizetsz érte – időben, kapcsolatokban, kudarccal . Miről beszélgettünk? Hogyan nőtte ki magát egy „hobbi webshop” vállalkozássá. Miért ölik meg a cégeket az alulárazott termékek. Miért fontosabb a működő matek, mint az álmodozás. És hogyan lesz egy kezdő marketingesből mentor, aki ma már tanfolyamokat tart, és mások online lábát építi fel nulláról. Ez a történet azoknak szól, akik már legalább egyszer koppantak . Akik érzik, hogy nem elég jónak lenni – jól kell rendszert építeni . Akiknek elegük van a tanácsosztókból, és végre valódi tapasztalatra vágynak. Ha te is egyedül viszed a hátadon a céged, ha érezted már, hogy „nőni kéne, de hogyan”, akkor ez az epizód neked szól. Hogyan NE építsünk webshopot? „Túl alacsony profittartalom, se előfizetés, se skálázhatóság – de legalább lelkesek voltunk.” – Kukoly Dávid A vállalkozói romantika ott bukik el legtöbbször, ahol a matek kezdődik. Kukoly Dávid és társai ezt akkor tapasztalták meg, amikor elindították a Neon Ninja Box nevű geek lootbox webáruházukat – Magyarországon az elsők között. A koncepció nem volt rossz. Tematikus ajándékcsomagok minden hónapban, Marvel, Star Wars, anime-őrületbe csomagolva. Egy subscription alapú modell, csak épp előfizetés nélkül. „Nem volt még beépítve a recurring payment rendszer, így minden egyes hónapban újra kellett győzni a vásárlót, hogy fizessen.” És itt jött az első tanulság: ha nincs rendszeres bevétel, a reklámköltség nyír ki . Bár Facebook-hirdetéssel akár 400–600 Ft / vásárló áron is tudtak konvertálni, ez a profitjuk 10%-át elvitte . És akkor még nem számoltak irodabérléssel, csomagolással, devizakockázattal. A másik hiba? A hamis profitkalkuláció. „50% profittartalmat lőttünk be, de ez nettó naivitás volt. Nem számoltunk a rejtett költségekkel.” A webshop nemcsak anyagilag fulladt ki, hanem időben is. Munka mellett építették, hajnalban csomagoltak, hétvégén logisztikáztak. A végén már nemhogy nem volt szabadidejük, de a „hobbi projekt” teljesen felemésztette őket. És , hogy mi a történet vége? Eladták a webshopot. Volt egy kvázi exit, de nem maradt működő üzlet mögöttük. A lelkesedés kevés volt. A rendszer nem bírta el. Dávid nem titkolja: ha újrakezdené, a pénzügyi tervezéssel indítana. Mekkora legyen a profittartalom? Hol van upsell? Van-e automatizált előfizetés? Milyen skálázhatósági pontok vannak? Ezek ma már alap kérdések. „A számok nem hazudnak. Ha nem stimmelnek, a legjobb ötlet is elvérzik.” – zárta le őszintén. Influencer marketing: mielőtt még trend lett volna? „Nem volt pénzünk hirdetésre, úgyhogy gerilláztunk. Influenszert küldtünk dobozokkal.” – Kukoly Dávid Ma már minden második „tanácsadó” az influencer marketinget tolja. De amikor Kukoly Dávidék a Neo Ninja Box-szal előálltak, még nem volt ez menő – inkább merész húzás volt. Pénzük nem volt sok, viszont volt kreativitás. Összeraktak egy demó lootboxot , tele geek cuccokkal, és elküldték azokat YouTube-osoknak, vloggereknek, rajongói Facebook-csoportok vezetőinek . „Volt, aki ingyen elvállalta a videóforgatást. Volt, akinek fizetni kellett. De működött – beindult a dolog.” Ez volt a hazai geek szcéna egyik első gerilla kampánya. Nem nagy márkával, nem ismert arcokkal, hanem lelkes, valódi rajongó influenszerekkel. Akik nem csak elmondták a véleményüket, hanem élvezték is a terméket . A Facebook-csoportok szintén kulcsszerepet játszottak. Ott találták meg az első „early adoptereket” – azokat, akik vakon megvették a boxot, csak mert hitték, hogy valami menő dolog készül. „Azt se tudták, mi lesz benne, de jött a hype – és ez elég volt.” Persze az egészet nem lehetett örökké szívességekből finanszírozni. Az influenszerek egy része elkezdett árat kérni, és Dávidék nem kalkuláltak ezzel a költséggel előre. Ez egy újabb tanulópont lett: a marketing nem „ingyen reklám”, hanem tervezett befektetés. És mégis: ebben a fázisban volt a legtöbb energia, a legnagyobb lendület. Itt érezték először, hogy valami működik. Egy kis közösség, amit nem hirdetési büdzsével, hanem ötlettel, bátorsággal és személyes kapcsolatokkal építettek fel. „A hype működött. De mi nem voltunk készen arra, hogy kezeljük, ha beindul.” Amikor a matek kinyírja a lelkesedést „Azt hittük, 50% profittartalom majd bőven elég. Hát nem volt az.” – Kukoly Dávid Ez az a pont, ahol a legtöbb első vállalkozás bedől. Mert a szenvedély, az ötlet, a hype – önmagában semmit nem ér, ha a matek mögötte nem működik . Kukoly Dávidék azt hitték, 50%-os árréssel simán elmenedzselik a Neon Ninja Box-ot. De kiderült: a valóságban ez nevetségesen kevés , ha nem számolsz minden rejtett költséggel. „Az eurós beszerzés, az infláció, a forint gyengülése… ezek már önmagukban megették az árrés felét.” És ez még csak a kezdet volt. Jöttek a csomagolási költségek, a raktárbérlés, a marketing, az el nem adott készlet, a visszaküldések , és az a rengeteg idő, amit három alapító a szabadidejéből beletett. A végén már nonprofit alapítványként működtek. A termékmentés több energiát vitt el, mint amit a rendelés hozott. „Rájöttünk, hogy nem tudunk minden dobozt saját kézzel összerakni hajnalban. Elfogytunk, fizikailag is.” És ami talán a legkeményebb: nem volt cash flow bufferük. Egy rossz hónap, egy félrecsúszott kampány, egy hirtelen devizaváltás – és már borult az egész. Ez a rész tökéletes példája annak, hogyan nem szabad álmodozásból céget építeni. Dávid ma már tanítja is: indulás előtt ne azt kérdezd, „mit imádsz csinálni”, hanem azt: „hogyan termel ez stabil profitot?” „A webshopot eladtuk. De valójában már az is siker volt, hogy megértettük: mit csináltunk rosszul.” A bukás, ami épített: mit tanult egy kezdő az első exitből? „Végül eladtuk. De nem ez volt a happy end – az az, amit magammal vittem belőle.” – Kukoly Dávid Egy webáruházat eladni első vállalkozóként? Sokak szemében ez siker. Kukoly Dávid viszont máshogy látja: ez nem egy ünnepélyes exit volt, hanem egy kényszerű kiszállás. Mert a rendszer nem működött – nélküle legalábbis biztosan nem. „Mi voltunk a szíve-lelke annak a webshopnak. Eladtuk, de a lélek nélkül elhalt.” Ez a felismerés egy kezdő vállalkozónak brutális. Hogy a rendszer, amit épített, nem működött önállóan. Mert nem volt automatizált, nem volt skálázható, nem volt delegálható. A csomagokat ők állították össze, ők kommunikáltak, ők csinálták a marketinget – ha ők kiestek, minden megállt. És mégis: ez a bukás volt az igazi tanítómester . Itt tanulta meg, hogyan kell: tudatosan árazni, költséget kalkulálni, vásárlói életutat megérteni, és nem utolsósorban: mikor kell kiszállni. „Pluszosan zártunk, tanultunk, és a barátságokat sem vesztettük el. Ez önmagában egy win.” Sokan első próbálkozásként építenek webáruházat, de kevesen tudnak ilyen őszintén beszélni róla utólag. Dávid nem csak a sikeres kampányokat meséli el – hanem a hibákat is, amit más már megspórolhat. És innen indult el az igazi karrierje. Mert a kudarc után jött az önállóság: a freelancerkedés, a tanácsadás, az új irány. „A legnagyobb tanulság? A vállalkozás akkor működik jól, ha nélkülem is megy.” Szolgáltatóként újrakezdeni: a szóló vállalkozás logikája „Elkezdtem PPC-t kezelni másoknak. Egyfős ügynökségként szálltam be webshopok mögé.” – Kukoly Dávid A lootbox után nem jött új termék. Nem újabb webáruház. Hanem egy döntés: építsük inkább arra, amit valóban tudok. Kukoly Dávid marketingesként már bizonyított – ideje volt azt másoknak is eladni. Így született meg a „szóló ügynökség” koncepciója: egy személyes freelancer brand , ahol a tudás és tapasztalat az érték, nem a csillogó csomagolás. „Nem akartam céget növeszteni. Inkább hatékonyan, fókuszáltan akartam dolgozni – olyan partnerekkel, akikkel rezonálok.” Itt jött be a PPC menedzsment (Google Ads, Facebook Ads), később a stratégiai tanácsadás. Nem volt iroda, nem volt csapat. Csak ő, a laptopja, meg a tudása. És mégis: ez lett az első stabil, nyereséges vállalkozása. Ez volt az időszak, amikor megtanulta: hogyan árazza be a tudását , hogyan kezeljen ügyfelet és nemet mondjon , és hogyan építsen márkát egyéni vállalkozóként . „Volt, hogy túl alacsonyan kezdtem az árat, csak hogy megkapjam az ügyfelet. Ma már tudom, ez a leggyorsabb út a kiégéshez.” Dávid ebben a részben fogalmazza meg először igazán, miért fontos tudatosan építeni az egyszemélyes vállalkozást is : Időmenedzsment. Automatizálás. Ügyfél előszűrés. Tudatos pozicionálás. Ez már nem a „próbáljuk meg, hátha bejön” korszak volt. Ez már stratégiai működés, ahol minden döntés mögött számok, tapasztalat és tudatosság van. „Én most a one-man show-knak segítek. Azoknak, akik ugyanebben vannak: egyedül, időhiányban, fókuszvesztésben. Nekik akarok kapaszkodót adni.” A marketing, amit tényleg tanítani kell: miért fulladnak be az autodidakta vállalkozók? „A marketing nem attól megy, hogy érzed. Hanem attól, hogy érted.” – Kukoly Dávid A vállalkozók zöme ugyanazt a hibát követi el: úgy gondolják, majd „érzésre” megoldják a marketinget. Írnak pár posztot, indítanak egy hirdetést, reszelgetik a webshopot – aztán csodálkoznak, hogy nincs vásárló. Kukoly Dávid ezt nap mint nap látja. Ezért lett az oktatás a fő fókusza. Nem a motivációs bullshit, nem a „gyere el az egynapos workshopra és kész is vagy” típusú csomag. Hanem valódi tudásátadás. „A marketing napról napra változik. Nekem, szakmabeliként is kemény, hát még egy vállalkozónak, aki ezer más dologgal is küzd.” Dávid rendszert épít az oktatásból: Soft skilleket tanít: priorizálás, üzenetformálás, célcsoport-felismerés . Hard skilleket tanít: Google Ads, Facebook kampánystruktúrák, analitika . És közben szemléletet formál : „Nem kampányt kell futtatni – üzletet kell építeni.” A célja egyszerű: felkészíteni az egyszemélyes vállalkozókat arra, hogy ne essenek bele ugyanabba a hibába, amibe ő is beleesett. „Nagyon sokan autodidakta módon vágnak bele, de a marketing nem egy DIY polc összeszerelés. Itt pénzt égetsz el, ha nem tudod, mit csinálsz.” Dávid szerint ez a legnagyobb veszély: a „félinformált” vállalkozó. Aki hallott valamit egy podcastben, olvasott valamit egy cikkben, és azt hiszi, készen áll. Közben a kampánya veszteséges, a posztjai céltalanok, stratégiája nincs. Ezért kell tanulni. Nem trendek miatt, hanem túlélés miatt. Mert aki ma nem érti a digitális marketing működését, az holnap nem lesz versenyben. „Nem az a cél, hogy mindenki marketinges legyen. Hanem hogy ne legyen kiszolgáltatva annak, aki annak mondja magát.” A one-man show valósága: időzavar, kontrollmánia és a kiégés határa „Egyedül viszem, mert csak én tudom jól megcsinálni – ismerős?” – Kukoly Dávid A vállalkozói szabadság mítosza: „én döntök, én osztom be az időmet, nincs főnököm”. A valóság? Te vagy a főnök, a beosztott, a futár, a könyvelő, a marketinges, az ügyfélszolgálatos – és közben megőrülsz. Kukoly Dávid nagyon pontosan írja le ezt az állapotot. Nem kívülről elemzi – ő ebben él. „Én is ott voltam, hogy naponta húsz kis döntést hoztam meg, és közben elfelejtettem, hogy miért csinálom az egészet.” A one-man show modell csábító – főleg a kata-időszakban. Kevés adminisztráció, alacsony költségek, gyors indulás. De közben: teljesen a saját kapacitásodra vagy utalva. Ez a modell hozza magával a klasszikus csapdákat: Mindent te csinálsz, mert csak te tudod „jól”. Nincs idő stratégiai gondolkodásra, csak tűzoltás van. Nemet mondani nehéz – így mindenkit bevállalsz. És persze nincs szabi. Mert ha nem dolgozol, nem jön pénz. „Az volt a fordulópont, amikor először mondtam nemet egy ügyfélre. Mert tudtam, hogy hosszú távon nekem többe kerülne, mint amennyit hoz.” Ez az a pont, ahol a szóló vállalkozónak rendszert kell építenie – különben bedarálja magát. Nem embereket kell felvennie feltétlenül, hanem: Szűrési logikát. Automatizmust. Időkereteket. Árpolitikai tudatosságot. Dávid ebben segít azoknak, akik szintén „egyszemélyes hadseregként” működnek. Mert ő nemcsak tudja, át is élte . „A szabadság ára az önuralom. Aki ezt nem tanulja meg, az nem vállalkozó – csak egy magányos melós.” A piac nem hülye: mi az, amit ma már nem lehet eladni? „Az emberek nem ostobák. Csak egy ideig hagyják, hogy annak nézd őket.” – Kukoly Dávid Volt idő, amikor elég volt egy stockfotó, egy „limitált ajánlat” felirat meg egy számláló a landing oldalon, és dőlt a pénz. Ez ma már nem működik. A piac tanult. A vevő olvasott, csalódott, vásárolt és visszavitt. Kukoly Dávid ezt első kézből tapasztalta. Nem egy kampány futott el azért, mert túl volt tolva, túl szép volt, túl mesterkélt volt. Ahelyett, hogy őszintén elmondták volna, mit adnak – eljátszották a „guru marketinget”. „Az emberek nem vevők a rizsára. Tudják, hogy ha valami túl jónak tűnik, akkor az valószínűleg nem igaz.” Ezért is fordult az oktatásban és szolgáltatásaiban egyre inkább a transzparens, tartalomalapú marketing felé: Letisztult üzenet. Konkrét ajánlat. Életszerű példák. Valódi eredmények. A hülyeség-mentesség nemcsak etikai döntés volt. Piaci igény lett. A vevők elvárják, hogy: Ne verjék át őket. Ne csomagoljanak újrafóliázott közhelyeket prémium áron. Ne hazudjanak számokat, amiket úgysem tudnak bizonyítani. „A mainstream média azt tolja, hogy mennyit keresett valaki, hány millió forint funding jött – de nem beszélünk arról, hogy mi van mögötte. Ez torzítja a gondolkodást.” A valóság sokkal egyszerűbb: az ügyfél azt akarja tudni, hogy miért éri meg neki. Nem inspirációt keres, hanem megoldást. Dávid ma már ezt tanítja az ügyfeleinek is: ne a pátoszban gondolkodj, hanem az értékajánlatban. Aki ezt nem érti meg, annak a hirdetései mennek a levesbe – akármekkora a büdzsé. „A bizalom lett a legértékesebb marketing eszköz. És az nem jön ingyen – azt építeni kell.” Workshop, mint üzleti modell: amikor nem csak tudás, hanem közösség is épül „Nem elég tanítani. Köré kell építeni egy kultúrát.” – Kukoly Dávid A legtöbb online tanfolyam egy fájl letöltése után véget ér. Nincs kérdés, nincs visszacsatolás, nincs kapcsolódás. Kukoly Dávid máshogy gondolkodik: az igazi érték nem a slide-okban van – hanem abban, ahogyan közösen gondolkodunk. Ezért kezdett el workshopokat szervezni. Nem tömegtanfolyamokat, hanem célzott, kiscsoportos, gyakorlatias alkalmakat , ahol valódi problémákkal dolgoznak. Ahol nem „marketingről általában” van szó, hanem: Hogyan állíts be kampányt ma, 2025-ben? Mit csinálj, ha 100 ezer forint alatt van a hirdetési büdzséd? Hogyan mérd, hogy tényleg működik-e a stratégiád? „Az emberek nem csak tudást akarnak. Bizonyosságot akarnak. Azt, hogy amit csinálnak, az nem hülyeség.” És ehhez közösség kell. Mert a legtöbb one-man show vállalkozó egyedül van. Nincs kivel megbeszélni, nincs visszajelzés, csak az Excel és az Analytics tábla. A workshop modell azért működik, mert: valóságos helyzetekből indul , azonnal hasznosítható tudást ad , és kapcsolatokat épít , amik hosszú távon is működnek. „Volt, hogy egy workshop után két résztvevő együtt csinált kampányt. Ez nem csak oktatás – ez vállalkozói ökoszisztéma.” A workshop nem csak neki üzlet. A résztvevőknek kapaszkodó. Egy biztonságos tér, ahol lehet kérdezni, hibázni, újratervezni. Ez az, ami hiányzik a legtöbb digitális oktatásból – az élő, emberi kapcsolat. És ez nem véletlen. Dávid hitvallása: ha nem tudod lefordítani a tudásodat más nyelvére, akkor nem vagy szakember – csak egy magának való geek. „A tanítás felelősség. Nem azt kell mondani, amitől okosnak tűnsz – hanem amitől a másik továbbjut.” Scraping, nem spam – Így építs automatizált ügyfélszerző gépezetet LinkedIn alapon „Ez nem hackelés. Ez adatkinyerés – és ha okosan csinálod, neked dolgozik a rendszer.” – Kukoly Dávid A legtöbb vállalkozó PPC-ben vagy tartalommarketingben gondolkodik, ha új ügyfeleket akar. Kukoly Dávid viszont egyetlen eszközzel szerez nemzetközi B2B leadeket : scrapinggel . És nem a sötét webről van szó – hanem legális, strukturált adatkinyerésről LinkedIn alapon, céltudatos rendszerben. Mi az a scraping? Scraping = automatizált adatkinyerés publikus forrásokból. Kukoly Dávid konkrétan LinkedIn-profilokat, pozíciókat, országot, iparágat, céges e-maileket gyűjt be – napi több ezer kontaktot. Nem manuálisan, hanem: Tokenalapú scraping API-val. Szoftveresen generált Gmail fiókokkal (rotáció). Automatizált outreach kampányokkal (pl. Woodpecker, Instantly). „Egy normál PPC kampányban fizetsz, hogy kattintsanak. Itt csak egyszer fizetsz – a folyamat innentől magától fut.” Miért működik ez jobban, mint a PPC? Nem hirdetési büdzsét égetsz, hanem célzott listát építesz. Olyanokat érsz el, akik nincsenek jelen aktívan a hirdetési térben. Globális piacra is működik – Dávid például Ausztráliába épített így ügyfélkört. „A scraping nem spam. A spam az, ha értéktelen dolgot küldesz annak, akit nem érdekel. Ha releváns, akkor ez kapcsolatépítés.” Hogyan néz ki a folyamat? Célcsoport meghatározása (ország, cégméret, pozíció, iparág). Scraping eszközzel listaépítés (LinkedIn-ről vagy más adatbázisból). Gmail fiók klónozása és tokenek rotálása, hogy ne blokkoljanak. Automatizált e-mail sorozat küldése (értékadás, bemutatkozás, CTA). Beérkező válaszok kvalifikálása manuálisan – vagy AI-szűréssel. „A legtöbb cég ezt nem meri megcsinálni, mert nincs hozzá skill. Ezért van előnyben, aki megtanulja.” Mit lehet és mit nem? Nyilvános adatok alapján lehet listázni: név, pozíció, cég, e-mail. Nem lehet pénzügyi adatokat, privát profilokat vagy céges jelszavakat kinyerni – és nem is kell. Ez nem shady módszer. Ez adatvezérelt értékesítés – amit kevesen tanítanak, de óriási előnyt ad azoknak, akik megértik a működését. Mikor éri meg scrapingbe fektetni? Ha B2B területen dolgozol. Ha magas értékű szolgáltatásod van. Ha nem akarsz hirdetni, de stabil ügyfélcsatornát építenél. Ha nemzetközi piacra is nyitnál. „A scraping nem varázslat. De ha egyszer beállítod, akkor úgy működik, mint egy junior értékesítő – csak nem kér fizetést.” A vállalkozói játszma csak azoknak való, akik hajlandók gondolkodni Kukoly Dávid története nem egy sikersztori. Ez egy túlélés története. Egy one-man show küzdelme az idővel, a pénzzel, a tudáshiánnyal – és végül a rendszerrel, amit magának kellett felépítenie. Nem nyert startupversenyt. Nem lett Forbes címlap. De lett egy működő modell. Egy vállalkozás, ami nem csak őt szolgálja, hanem másokat is. És közben tanult: Hogy az ötlet nem ér semmit, ha nem számolsz. Hogy nem kell mindent egyedül vinni – csak tudni kell, mit érdemes kiszervezni. Hogy az ostoba marketing halott, a transzparens tartalom viszont elad. És hogy a legjobb kampány a saját sztorid – ha őszintén vállalod. „A siker nem jön gyorsan. De ha végig tudsz menni a saját hibáidon – akkor jön a stabilitás.” – Kukoly Dávid Ez az epizód minden egyedül küzdő vállalkozónak üzen: nem kell tökéletesnek lenned. Csak tanulónak. Nem kell zseninek lenned. Csak stratégának. És ha úgy érzed, kezded átlátni: hogy ne csak dolgozz a cégedben, hanem építsd is – akkor már jó úton jársz. Kukoly Dávidról Kukoly Dávid, a Fluid Digital alapítója és a több webáruház és szoftver tulajdonosa és társ-tulajdonosa, tartalom készítő. Már több mint 10 éve tevékenykedik aktívan az online marketing iparágban B2B és B2C területen egyaránt, amelyet az utóbbi években nem csak művel, hanem oktat is több intézményben és a saját streaming felületén. Marketing szakemberként és e-kereskedőként a célja, hogy segítsen azoknak, akik szeretnék megtanulni az online marketinget a gyakorlatban. Kukoly Dávid a neten LinkedIn Fluid Digital Kft. a neten Honlap YouTube Instagram A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Dakai / Mári László Levente 2022. augusztus 25. "A Dakai-t 5 éve alapítottam, és azóta arra összpontosítunk, hogy innovációkat szállítsunk olyan nagyvállalatok számára, mint a Google, a Lufthansa, a Solana vagy a Spotify, olyan kormányok számára, mint El Salvador, és kisebb startupok számára. Hatalmas háttérrel rendelkezünk a blokklánc, az automatizálás (szoftver és 3D nyomtatás), az AI és az általános szoftverfejlesztés területén. Csapatunk minden tagja rendelkezik tapasztalattal a piacvezetőkkel való együttműködésben, ami felbecsülhetetlen előnyt jelent partnereink számára. Korábbi sikereink közé tartozik - A Bitcoin bevezetése El Salvador nemzeti valutájává. - 100 millió dollár kilépés (pontosabban kettő). - 1 millió dollár magvető finanszírozás egy ügyfél számára. - Ügyfeleink szerte a világon, mint az USA, SEA, Kína, Európa. - A valaha lezajlott egyik legnagyobb ICO (Envion) több mint 100 millió dollárt gyűjtött össze. - A termékeinkről beszámolt a Forbes, The Economist, Techcrunch, Venturebeat, Bloomberg, Axios és sok más kiadvány." László L. Mári a neten LinkedIn Twitter Magyar Business Dakai a neten Honlap MagyarBusines Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz TKL Software LLC / Lengyel Tamás 2024. február 12. "Az Intelnél dolgozom Senior Security Researcherként, mellékállásban egy saját céget is vezetek. A sájat cégnél a doktori disszertációmhoz kifejlesztett hypervisor-alapú, DRAKVUF néven futó malware analizis rendszerhez kapható kereskedelmi licensz. Mig a szoftver alapvetően nyilt forráskódú, kereskedelmi licensz szükséges ahhoz ha egy cég integrálni szeretné a saját szolgáltatásaiba. Emellett több nyilt forráskódú projectben is résztveszek fejlesztőként, gyakran adok elő szakmai es akadémiai konferenciakon, mint páldaul a DEFCON, BlackHat és Linux Security Summit is." TKL Software LLC a neten Honlap Olvasd el a Recap cikkeket

<< Vissza az epizódokhoz Szmola Roland / March.hu 2025. április 21. A kérdés, amit minden vállalkozónak fel kellene tennie Vállalkozóként gyakran hajlamosak vagyunk túlságosan fókuszálni a következő feladatra. A kampányra, a következő negyedévre, a csapatépítésre, az ügyfélszerzésre. Ritkán állunk meg, hogy tisztázzuk: tulajdonképpen mit akarunk mi ebből az egészből . A Magyar Business Podcast házigazdája, Fóris Attila egy ponton feltette azt a kérdést, amit minden vállalkozónak érdemes lenne időről időre feltenni saját magának: „Te, mint szakember, mit akarsz?” Ez nem egy motivációs idézet. Nem is stratégiai iránymeghatározás. Inkább egy tükör. Egy pontos, egyszerű mondat, ami épp azért nehéz, mert nem lehet rá automatikusan válaszolni. A vendégünk, Szmola Roland – aki tanácsadóként és mentorálóként is dolgozik cégekkel – jól ismeri azt a dilemmát, amikor a vállalkozó már nem a saját belső iránytűjét követi, hanem valamilyen elvárt szerepet próbál felépíteni. A podcastban így fogalmaz: „A kulcs, amit te mondasz, hogy te legyél jól benne. Ha valaki megpróbál egy olyan szerepet játszani, ami nem ő, az egy idő után nem fenntartható…” A beszélgetés több ponton visszatér ehhez az alapkérdéshez. Hogy kinek próbálunk megfelelni? Hogy valóban azokkal dolgozunk-e, akikkel szeretnénk? Hogy azt a vállalkozási modellt építjük-e, ami hosszú távon is fenntartható – számunkra is? „Amikor az ember érzi a zsigereiben, hogy most itt be van feszülve, hogy lehet, hogy én vagyok éppen a gátja a cégnek – és azt észre kell venni. És hagyni kell megnézni.” Roland kiemeli, hogy a legtöbb vállalkozó előbb-utóbb eléri azt a pontot, amikor újra kell értelmeznie saját szerepét. Ez nemcsak üzleti kérdés, hanem személyes is – hiszen egy cég működése gyakran tükrözi a vezetője aktuális állapotát. A beszélgetés hangvétele végig reflektív. Nem arról van szó, hogy „változz meg és csináld jobban”. Inkább arról, hogy szánj időt arra, hogy tisztázd: miért csinálod, amit csinálsz? A tempó és a külvilági nyomás sokszor eltol minket az önazonosságtól, és mire észbe kapunk, már nem az eredeti céljaink felé tartunk. A podcast epizód egy olyan gondolkodási folyamatot modellez, amelyben nincs egyetlen „jó válasz”. Viszont nagyon is van tétje annak, hogy felmerjük-e tenni magunknak az alapvető kérdéseket. Mert ha nem tesszük, mások fogják eldönteni helyettünk, hogy merre megy a vállalkozásunk – és az életünk. Stratégiai gondolkodás és döntéshozatal Minden vállalkozás egy döntéssel indul. De nem minden döntés születik tudatosan. A beszélgetés egyik alapkérdése, hogy hogyan hoz valaki olyan döntéseket, amelyek nemcsak rövid távon működnek, hanem hosszú távon is értelmet nyernek. Szmola Roland szerint sok vállalkozás elindul egy ötletből, de a következő lépések már nem épülnek szilárd alapokra. A stratégiai gondolkodás ott kezdődik, amikor a vállalkozó nemcsak reagál a piacra, hanem kezdeményez is. „Szeretnék egy olyan portfóliót építeni, ami gyakorlatilag képes a tanácsadásunkon kívül a leszállításba, akár saját termék indításába is.” – Szmola Roland Ebben a témakörben szó esik arról is, hogyan kapcsolódik az egyéni ambíció a kollektív teljesítményhez. Roland azt hangsúlyozza, hogy a stratégiai döntések akkor válnak erőteljessé, ha mögöttük ott van az a szándék is, hogy érdemi változásokat érjenek el – nemcsak cégen belül, hanem a piacon is. „Szeretnék olyan cégekbe belépni, ahol az attitűd jó, a termék jó, és van bennük olyan dinamika, amire érdemes építeni.” – Szmola Roland A beszélgetés rávilágít arra is, hogy a stratégiai gondolkodás nem feltétlenül csak az üzleti célokról szól. Legalább ennyire fontos az is, hogy milyen típusú közösséget, partnereket és rendszereket épít maga köré a vállalkozó. Olyan működési logikáról van szó, amely túlmutat a saját cégen – és hatással van az ökoszisztémára is. Roland szerint: „Azt keresem, hogy mi az, amiben értéket lehet teremteni – nem csak anyagi szempontból.” A témakör tanulsága egyértelmű: stratégiai gondolkodás nélkül a vállalkozás sodródik – és vele együtt az alapító is. De ha van vízió, és az ahhoz vezető út döntések mentén épül fel, akkor valódi mozgásteret teremthet a jövő alakítására. Az ego szerepe a vállalkozásban A vállalkozás nemcsak stratégiai döntések sorozata, hanem egyéni belső utak térképe is. Ebben a folyamatban az ego elkerülhetetlenül megjelenik – néha épít, máskor akadályoz. De vajon mikor válik hasznossá, és mikor torzítja a vezetői működést? A beszélgetés során Attila rávilágít arra, hogy az ego nem feltétlenül negatív dolog. Egy bizonyos szintig szükség van rá – főleg, amikor a vállalkozó olyan helyzetben találja magát, ahol nincs biztos kapaszkodó . „A bizonyos szituációkban fontos az ego, amikor tényleg nem tudod, hogy mi lesz, gőzöd sincs, mi fog történni… És akkor az egyetlen dolog, ami tud hajtani, az a magabiztosság. Az ego valamilyen szintű keveréke.” – Attila Szmola Roland e gondolatmenetre építve elmondja, hogy tapasztalata szerint azok a vezetők tudnak igazán hosszú távon építkezni, akik megtanulják kapcsolgatni az egójukat . Akik képesek elengedni a szerepjátékokat, és nem a látszatra, hanem a belső stabilitásra építenek. „Nagyon sokat dolgoztam különböző vezetőkkel, és azt látom, hogy kívülről nézve pár apró lépésnek tűnik, de belülről nézve ez az egész elképesztő vezetési munka.” – Roland Az ego tehát nem ellenség. Hanem egy eszköz , amit tudni kell használni – és még inkább: tudni kell félretenni. Aki mindig a saját fontosságát közvetíti, az könnyen elveszítheti a kapcsolatot a csapatával, a piaccal, vagy akár saját céljaival is. Aki viszont felismeri, mikor kell hátralépni, az hosszú távon képes építkezni. A beszélgetés rámutat: a vállalkozásban nem lehet minden döntést csak számok mentén hozni . Van, amikor a belső egyensúly, az önreflexió, és a személyes növekedés az, ami valódi versenyelőnyt jelent. „Sok mindenen keresztül juthatunk el a belső egyensúlyhoz – de amíg ez nincs meg, nem lehet jól vezetni.” – Roland A végső tanulság: az ego nem probléma – ha ismerjük, és ha nem engedjük, hogy irányítson. A valódi vezetői erő nem abban van, hogy mindig nekünk van igazunk. Hanem abban, hogy tudjuk, mikor kell hátralépni, hallgatni, és tanulni – akár önmagunktól is. Újratervezés: amikor a vállalkozó saját magát is újra kell gondolja A vállalkozói út nem lineáris. A növekedés, a stagnálás, a visszalépés és az újraindulás természetes részei az építkezésnek. A kérdés az, hogy a vezető mikor és hogyan képes felismerni: elérkezett az újratervezés ideje . Szmola Roland szerint az újratervezés egyik legnagyobb akadálya, hogy sok vállalkozó az eredeti szerepeiben ragad . Az első siker, az első működő modell, az első profitot termelő projekt könnyen válik identitássá. Innen nehéz továbblépni, még akkor is, ha a környezet már változást követelne. „Nagyon sok olyan vállalkozóval dolgoztam együtt, akik egy ponton elérték a saját kapacitásaik, fókuszuk vagy működésük korlátait. És ilyenkor nem a piac változik meg – hanem belül kell újratervezni.” – Roland Az újratervezés nemcsak üzleti szinten történik. Gyakran élethelyzetek hívják elő . Családalapítás, kiégés, tulajdonosi konfliktus, vagy akár egy piaci sokk: ezek mind olyan pontok, ahol a vezető kénytelen újragondolni, mi a fontos. És mi nem az. Attila ezt a folyamatot úgy írja le, mint egy tudatos lebontást és újjáépítést : „Megfelelő attitűd kell hozzá. Hogy változni akarok. Hogy jobb akarok lenni. Hogy megkeresem a hibákat, hogy tényleg levetkőzöm, és meztelenül kiállok: mutassátok meg, hol a probléma.” – Attila Ez nemcsak szakmai bátorságot igényel, hanem emberit is. Az újratervezés azt jelenti, hogy a vállalkozó készen áll megkérdőjelezni önmagát . A saját döntéseit, szokásait, működési mintáit. Mert csak így tud valami jobbat építeni. A beszélgetés során szóba kerül az is, hogy az újratervezés időnként az ambíció újra definiálásával is jár. Roland például nemcsak tanácsadóként akar jelen lenni, hanem konkrét vállalati szerepeket is keres – ott, ahol valódi értéket lehet teremteni. „Szeretnék egyre több olyan vállalkozásban részt venni, ahol nemcsak tanácsot adunk, hanem ténylegesen benne vagyunk a megvalósításban is.” – Szmola Roland Az újratervezés nem a kudarc jele, hanem a fejlődés kulcsa . Az a vezető, aki képes szembenézni önmagával, és újraírni a saját működését, nemcsak a cégét viszi előre – hanem a saját életminőségét is. Önismeret: a hosszú távú működés feltétele A vállalkozásépítés egyik legnagyobb félreértése, hogy azt hisszük, a sikeres vezetőnek mindig határozottnak, magabiztosnak és „készen lévőnek” kell lennie. A valóság ezzel szemben sokkal árnyaltabb. Az önismeret nem állapot – hanem folyamatos tanulási folyamat. Szmola Roland szerint az önismeret fejlődése akkor kezd igazán mélyrétegekbe hatolni, amikor a vállalkozó már nem kifelé, hanem befelé keres válaszokat. „Imádok olyan típusú emberekkel dolgozni, akik belülről kezdik átrendezni a saját döntési mechanizmusaikat.” – Szmola Roland Ez a gondolat nemcsak a vezetői fejlődésre, hanem a vállalati működés egészére is hatással van. Aki felismeri saját működési mintáit – például hogy mikor halogat, mikor túlkompenzál, mikor enged a megfelelési kényszernek – az sokkal tisztábban tud dönteni . Nem reaktívan, hanem tudatosan. Foris Attila ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozza, hogy a változás iránti nyitottság az első lépés. Aki nem akar változni, az nem fog fejlődni – bármilyen jó tanácsot is kap kívülről. A beszélgetésből kiderül, hogy az önazonos működés nem jelent passzivitást . Épp ellenkezőleg: aki tudja, hogy mikor milyen működési módja érvényes, az sokkal rugalmasabban tud alkalmazkodni a változásokhoz. A belső stabilitás adja meg azt a keretet, amiben a külső világ ingadozása nem viszi ki a fókuszt. Szmola konkrét példákat is hoz arra, amikor valaki már túl van az első vállalkozói hullámokon, és elkezd mélyebbre menni. A „hogyan döntök?” helyett a „mi alapján döntök?” válik kulcskérdéssé. Ebben a szakaszban a sikeres vállalkozók újra előveszik a korábbi tapasztalataikat – és átkeretezik azokat. „Sokszor az a legjobb, amikor valaki emlékeztet arra, amit már 5 éve tudtál – csak közben elfelejtetted.” – Roland Ez az önismereti dinamika nemcsak a vezetői döntésekre hat. Kihat a csapatépítésre, az ügyfélválasztásra, a partnerkapcsolatokra – sőt, még az életminőségre is. Önismeret nélkül nincs stabil vállalkozás . Aki nem tudja, hogy hol tart – nem tudja azt sem, merre tovább. Aki viszont hajlandó belenézni a saját tükörképébe, az olyan döntéseket tud hozni, amelyek nemcsak céget, hanem életpályát is építenek. Stratégia, mint gondolkodásmód: hosszútávúság, komplexitás, rendszerben gondolkodás Sokan azt hiszik, hogy a stratégia egy dokumentum. Egy PowerPoint prezentáció, amit évente egyszer előveszünk, majd visszatolunk a fiók mélyére. Pedig valójában a stratégia nem dokumentum, hanem gondolkodásmód. Olyan keretrendszer, amely segít eligazodni a komplex üzleti helyzetekben – és hosszú távon biztosítja, hogy ne csak „csináljunk valamit”, hanem tudjuk, miért csináljuk. Szmola Roland a beszélgetésben többször is visszatér erre a szemléletre. Nem arról beszél, hogy milyen eszközökkel kell tervezni, hanem arról, hogy hogyan lehet gondolkodni rendszerben, időtávokban, és döntési logikákban. „Én most sokkal inkább olyan típusú portfóliót építek, amiben nem csak tanácsadás van, hanem fejlesztés, digitalizáció, termékoldali hozzáadott érték is. És ez nem csak nekem épül, hanem az ökoszisztéma köré.” – Szmola Roland Ez a szemlélet túlmutat egyetlen vállalkozáson. A stratégiai gondolkodás lényege, hogy a vállalkozó nemcsak egyéni szinten, hanem rendszerszinten is képes átlátni a működését – és felismeri, hogy minden döntés egy nagyobb struktúra része. Ez különösen igaz akkor, amikor valaki több lábon akar állni, több cégben gondolkodik, vagy különböző iparágakban hoz létre összekapcsolódó projekteket. „Azért keresem azokat a cégeket, ahol a dinamika jó, mert tudom, hogy önmagában egy jó termék nem elég. Kellenek hozzá az emberek, a működési logika és a hosszú távú gondolkodás.” – Szmola Roland A stratégia tehát nemcsak a célokról szól, hanem a döntések minőségéről is. Arról, hogy a vállalkozó felismeri: nem minden növekedés pozitív, és nem minden változás előrelépés. A beszélgetésből világossá válik, hogy a sikeres vállalkozók nemcsak terveznek, hanem folyamatosan újrakeretezik a saját működésüket. Roland arra is kitér, hogy a stratégiai gondolkodás egyik legfontosabb hozadéka az időhorizont kitágítása: „Sokan azt kérdezik, mi lesz jövőre. Engem inkább az érdekel, hogy milyen rendszert építünk tíz év alatt, és hogy abban én milyen szerepet tudok betölteni.” – Szmola Roland Ez a gondolat élesen szemben áll azzal a „vállalkozói kapkodással”, ami sok cég működését jellemzi. A rövid távú célok állandó váltogatása, az azonnali eredmények hajszolása gyakran stratégiai elbizonytalanodáshoz vezet. Ezzel szemben Roland megközelítése azt hangsúlyozza: ha van vízió, akkor van út is. Még ha kanyargós is. Itt a legfőbb tanulság: a stratégia nem útvonalterv, hanem térkép. Nem tudhatjuk előre, hol lesz kanyar vagy emelkedő, de ha van egy koherens gondolkodásmódunk, akkor minden helyzethez tudunk alkalmazkodni – anélkül, hogy elveszítenénk az irányt. Piacra lépés és nemzetközi terjeszkedés A hazai piac kicsi. Egy vállalkozás fejlődése szempontjából hamar elérkezik az a pont, amikor a növekedés csak úgy tartható fenn, ha a cég kilép Magyarország határai közül. Ez azonban nemcsak üzleti döntés, hanem szemléleti váltás is. A beszélgetés során világosan körvonalazódik, hogy a nemzetközi terjeszkedés nem feltétlenül egyenes út. A vállalkozónak először meg kell értenie: Magyarország nem végcél, hanem ugródeszka . Ezt fogalmazza meg Foris Attila így: „Az első probléma az, hogy ki kell lépni Magyarországon. Úgy kell felépíteni a céget, hogy az csak idő kérdése, mert nagyon hamar eléred azt a plafont.” A nemzetközi lépés nem kizárólag az anyagi lehetőségeken múlik. Sokkal inkább azon, hogy a cégvezető képes-e kulturálisan, gondolkodásban és struktúrában alkalmazkodni az új piacokhoz. A podcastban többször is előkerül, hogy az Egyesült Államokban való megjelenés nem csupán földrajzi változást jelent, hanem radikálisan más üzleti kultúrát is. „A gond azzal van, hogy Amerikára úgy tekintenek kívülről, mint egy országra. Ez a nagy probléma. Minden állam egyedi. Úgy vannak, mintha külön országok lennének.” – Foris Attila Szmola Roland hangsúlyozza, hogy a nemzetközi piacra lépés első lépése nem feltétlenül a cégalapítás , hanem a kapcsolatok építése, a validáció, a piacismeret megszerzése. Egy-egy jól irányzott látogatás, konferencia, szakmai networking is lehet első lépés. De az alaplogika világos: ha nem gondolkodsz nemzetközi szinten, előbb-utóbb elfogy a levegő . A beszélgetésből kiderül, hogy a nemzetközi bővülés nem minden cégnek való – de aki skálázni akar, annak elkerülhetetlen. Fontos kérdés az is: milyen típusú cégekbe akar belépni a vállalkozó? Milyen szintű versenytársakkal néz szembe? „Nekem a nagy cégek helyett inkább az a középvállalati méret érdekes.” – Szmola Roland A nemzetközi piacra lépés nemcsak üzleti lehetőség, hanem önismereti út is. Felszínre hozza, hogy a vállalkozó mennyire képes elengedni a kontrollt, delegálni, új környezetben alkalmazkodni. A magyar vállalkozók számára külön kihívás, hogy a lokális gondolkodást nem lehet exportálni – csak azt, ami valós értéket teremt más kultúrákban is. A tanulság itt világos: aki piacot akar váltani, annak előbb gondolkodást kell váltania . Agilitás és mesterséges intelligencia: előny vagy kényszer? A gyorsan változó piaci környezetben a vállalkozások számára az egyik legnagyobb kérdés: hogyan tudják fenntartani a rugalmasságot úgy, hogy közben ne veszítsék el a fókuszt ? A beszélgetés során többször is felmerül az agilitás témája – nem csupán mint projektmenedzsment eszköz, hanem mint szemlélet. Szmola Roland szerint az agilitás nem technikai kérdés, hanem mentális alkalmasság arra, hogy a változásokra ne reagálni kelljen, hanem ráhangolódni lehessen. „Nagyon sok fiatal csapatot látunk, ahol az ötlet jó, a szándék megvan, de a menedzsment képessége teljesen hiányzik.” – Szmola Roland Ez a mondat pontosan rávilágít arra, hogy az agilitásnak nem a szoftverfejlesztésben van a legnagyobb szerepe, hanem ott, ahol bizonytalan, gyorsan változó környezetben kell döntéseket hozni. Az agilitás az a működésmód, amely nem akar mindent előre kontrollálni , hanem gyors, iteratív tanulási ciklusokban fejlődik. Ugyanakkor ez az agilis működés csak akkor életképes, ha mellette ott van a technológiai nyitottság is. Ez az a pont, ahol a mesterséges intelligencia kerül elő. A beszélgetésben nem kizárólag újdonságként jelenik meg az AI, hanem mint olyan eszköz, amelyet tudatosan kell integrálni a vállalkozás mindennapjaiba. „Elkezdünk olyan projekteket is, ahol konkrét AI-megoldásokat is szeretnénk kipróbálni – nem csak tanácsadás, hanem termékoldalon is.” – Szmola Roland A kulcs itt az, hogy a mesterséges intelligencia nem öncélú. A vállalkozás számára csak akkor hoz érdemi előnyt, ha valós problémára ad megoldást , és nem csak azért vezetik be, mert „mindenki ezt csinálja”. A beszélgetésből egyértelműen kirajzolódik az a gondolkodási vonal, hogy az agilitás és az AI nem egymástól független trendek, hanem egymást erősítő működési alapelvek. Az AI eszköz, az agilitás módszer – a döntés és a fókusz pedig az ember dolga marad. Tanulság: az, aki nem hajlandó tanulni, újratervezni, hibázni és korrigálni, lemarad. De aki hajlandó, az előtt egy újfajta versenyelőny nyílhat meg – nem az adatok miatt, hanem azért, mert gyorsabban és jobban értelmezi őket. Vállalati kultúra: a működés láthatatlan rendszere A beszélgetés egy pontján Szmola Roland világosan megfogalmazza: egy vállalkozás hosszú távú működése nem a stratégián, hanem a kultúrán áll vagy bukik . Ez elsőre talán túlzásnak hangzik – de minél több konkrét példát említ, annál egyértelműbbé válik az állítás súlya. A kultúra nem az, amit a falra írnak. Nem a céges értékek PowerPoint prezentációja. Hanem az, ahogyan a hétköznapokban döntések születnek, konfliktusokat kezelnek, és emberek együtt dolgoznak . „A legtöbb startupon azt látod, hogy van ötlet, van lelkesedés, de nincs mögötte működési keret. És ez előbb-utóbb szétesést okoz.” – Szmola Roland A működési keret ebben az esetben nem Excel-táblákra vagy ERP-rendszerekre utal, hanem arra a kulturális alapra, amiben az emberek képesek együttműködni. Ahol az érték nemcsak kommunikált, hanem megélt . Foris Attila ehhez kapcsolódva arról beszél, hogy a sikeres nemzetközi példák – különösen az amerikai startup-ökoszisztémában – mindig nagy hangsúlyt fektetnek a kezdeti fázisban a kultúra alakítására. Nem utólag próbálják beemelni, hanem már az alapítói szinten is jelen van. Ez azért kritikus, mert a kultúra visszahat a döntések minőségére, a hibák kezelésére, sőt: a fejlődés sebességére is . Egy olyan szervezetben, ahol a belső kommunikáció elfojtott, ahol a vezető nem vállalja a bizonytalanságot, vagy ahol a kudarc tabu, ott egyszerűen nem tud kialakulni tanulási ciklus. „A belső egyensúly és a vállalati kultúra együtt adja azt a stabilitást, ami túlélővé tesz.” – Szmola Roland Szmola hangsúlyozza, hogy sokszor nem is technikai, hanem érzelmi gátak akadályozzák a növekedést . Egy vezető nem tudja elengedni a kontrollt, nem meri kiszervezni a döntést, nem bízik a csapatban – és a rendszer beragad. A vállalati kultúra tehát nem egy HR-funkció. Hanem üzleti kérdés . És minél gyorsabban nő egy cég, annál inkább versenyelőny, ha ezt tudatosan alakítja – nem pedig hagyja, hogy „majd kialakul”. Tanulság: ha azt akarjuk, hogy egy szervezet fenntarthatóan működjön és skálázhatóvá váljon, akkor nem elég a stratégia. Kell hozzá egy olyan kultúra is, ami képes ezt megtartani és működtetni. Innováció és portfóliógondolkodás: a vállalkozói skálázás új nyelve Ahogy egy vállalkozás eléri a működési plafonját, elkerülhetetlenné válik egy kérdés: mi a következő szint? Ma már nem elég egy üzleti modellt fenntarthatóan működtetni. Egy hosszú távra tervező vállalkozó diverzifikál – többféle projektben, iparágban, technológiában is jelen van. Ez nem csupán védekezés a piaci ingadozások ellen, hanem stratégiai előny : rugalmasságot, tanulást és belépési lehetőségeket ad más piacokra. Szmola ennek mentén beszél arról is, hogy nemcsak tanácsadói szerepben, hanem operatív partnerként is szeretne részt venni cégekben. A cél: aktívan hozzájárulni a működéshez, termékfejlesztéshez, digitalizációhoz . „Szeretnék józanul árazott, menthetően effektív projekteket létrehozni, digitális és informatikai területen.” – Szmola Roland Foris Attila ehhez hozzáteszi: az innováció nem mindig azt jelenti, hogy valami forradalmit kell létrehozni. Néha a meglévő működés újragondolása is éppen elég. A hangsúly nem a technológián van, hanem a hozzáálláson: mennyire merünk máshogy nézni a megszokott folyamatokra. A beszélgetésben több példa is elhangzik olyan vállalkozókról, akik az egy lábon álló működésből egy komplex, több irányba nyitott üzleti ökoszisztémát hoztak létre – akár startup befektetéseken, akár gyártásba való beszálláson keresztül. Ez utóbbi különösen izgalmas Szmola számára: „Szeretnék gyártással kapcsolódó céggel is foglalkozni, de nem kívülről, hanem úgy, hogy benne vagyok a húsban-vérben.” – Szmola Roland Ez az attitűd egyre fontosabb: az innováció nemcsak technikai vívmányokat jelent, hanem aktív részvételt, rendszerépítést és stratégiai jelenlétet . A tanulság: a jövő vállalkozója nem terméket épít, hanem portfóliót . Olyan rendszereket, amelyek egymásra épülnek, tanulnak egymásból, és képesek reagálni a változó piaci környezetre. Ambíció és jövőkép: miért nem lehet „nyugdíjba menni” vállalkozóként? Vállalkozni nem csak szakmai döntés. Lelki és szemléleti vállalás is. Aki ezt az utat választja, az ritkán tekint úgy a karrierjére, mint valami időszakos feladatra, amit majd egyszer csak befejez. Ezt a gondolatot Szmola Roland egyetlen mondattal sűríti: „Amikor azt hallom, hogy valaki nyugdíjba akar menni, akkor kezd el meghalni.” – Szmola Roland Ez nem túlzás. Inkább rávilágítás arra, hogy a vállalkozói attitűd lényegében élethosszig tartó kíváncsiság és cselekvőképesség. Nem lehet csak úgy kikapcsolni. A beszélgetés során világosan kirajzolódik Szmola háromirányú jövőképe. Az első: egy erős, inspiráló szakmai közösség kiépítése , ahol fiatal vállalkozók, vezetők és projektgazdák együtt dolgoznak konkrét ügyeken. „Azt keresem, hogy olyan emberekkel tudjak dolgozni, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, de nálam akár sokkal fiatalabbak is – és valós ügyeket akarunk előre vinni.” – Szmola Roland A második ambíció a vállalkozás sokszínűsége . Olyan cégekben való aktív részvétel, amelyekben nemcsak tanácsadóként van jelen, hanem döntéshozóként, résztulajdonosként, fejlesztőként. A cél: a tanácsadástól a konkrét piaci megvalósításig terjedő teljes értékláncban való részvétel. A harmadik irány pedig a gyártási szektor felé való nyitás – egy ma még kevésbé kiforrott, de izgalmasan felvázolt cél. „Szeretnék más iparágban is részt venni. A gyártás az, ami most a fejemben van.” – Szmola Roland Foris Attila ebben a szakaszban egyértelműen támogatja a jövőbe mutató gondolatokat – különösen az amerikai és nemzetközi irányok fontosságát hangsúlyozza. Az üzleti világ globalizálódásával párhuzamosan a hazai piac egyszerűen nem elegendő . „A céget úgy kell felépíteni, hogy a nemzetközi lépés csak időkérdés legyen – mert nagyon hamar elérjük a plafont.” – Foris Attila Ez a szakasz lezárja a beszélgetést, de valójában egy új gondolkodás kezdete : mit jelent ma valóban hosszú távon vállalkozni? Milyen üzleti és emberi döntéseket igényel az, ha valaki nem leállni akar, hanem építeni, méghozzá évtizedes távlatban ? A végső tanulság egyértelmű: a vállalkozói vízió nem egy célállomás, hanem egy mentális izom , amit edzeni, táplálni és újraértelmezni kell – folyamatosan. Mit viszünk magunkkal ebből a beszélgetésből? Ez a beszélgetés nem egy „how-to” lista. Nem kaptunk sablonokat, sem varázsrecepteket. Ehelyett kaptunk valami sokkal értékesebbet: egy nyers, őszinte és gondolatébresztő vállalkozói párbeszédet . Foris Attila és Szmola Roland beszélgetésében a vállalkozás nem csupán céges működésként jelenik meg, hanem személyes és rendszerszintű döntések sorozataként . Olyan döntéseként, amelyeket stratégiai gondolkodás, önismeret, agilitás, piacismeret és jövőkép formál. A legfőbb tanulságok: Stratégia nélkül sodródás van. Vízió nélkül nincs valódi növekedés. Az önazonosság a hosszú távú működés alapja. A szerepjátszás ideig-óráig működik, de nem fenntartható. Az agilitás és a mesterséges intelligencia nem opció – alapfeltétel. Aki nem reagál, lemarad. Nemzetközi piacra kell lépni. A magyar piac túl kicsi a hosszú távú stabilitáshoz. Az ambíció nem „nagy szavak” kérdése – hanem a következő lépések logikája. Ez az epizód azoknak szól, akik nem csak működtetni akarják a vállalkozásukat, hanem valódi hatást elérni – üzletileg, emberileg és társadalmilag is. Hallgasd meg az epizódot, ha… vállalkozást vezetsz, és épp új szintre lépnél, döntéshelyzetben vagy, és nem tudod, merre indulj, építeni akarsz – nemcsak céget, hanem közösséget, víziót, jövőt. Oszd meg más vállalkozókkal is – mert a jó beszélgetések terjednek! Szmola Rolandról “A karrieremet olyan multinacionális vállalatoknál kezdtem, mint az ecoB International GmbH. és az E.ON. Utóbbinál eleinte a Digitális Transzformáció csapat vezetője voltam, ahol azzal foglalkoztam, hogy hogyan lehet a lean folyamatszervezést a szolgáltatóiparban is kamatoztatni. 2017 Q1-ben kért fel az E-ON CFO-ja az agilis projektre. 2018-ban vezettük be Magyaroszágon, majd a többi országban is. Ez a projekt 2020-ban fejeződött be, éppen abban az évben, amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a piacon, mint magántanácsadó. Ekkor már ismertem alapítótársamat Zsolt Janovszki -ot, aki szintén agilitással és lean menedzsmenttel foglalkozott. Már az első találkozáskor rájöttünk, hogy nagyon hasonlóak az alapértékeink, így 2020-ban együtt megalapítottuk a RI Consultingot. Egy év alatt már 20 fősre bővült a csapat és tavalyhoz képest a cégcsoport megötszörözte az árbevételét. A célom az, hogy a magyar vállalkozókat olyan agilis tanácsokkal és egyszerűen implementálható szervezetfejlesztési tippekkel ismertessem meg, amelyekkel a nyugati vállalkozásokhoz hasonló növekedési és fejlődési pályára tudnak lépni.” Szmola Roland a neten Honlap LinkedIn Magyar Business A beszélgetés alapján készült cikkek

<< Vissza az epizódokhoz Executive Services / Kovács Lajos 2024. április 22. " Eredetileg biztonsági szakmeber a "tanult" szakmám, Angliában szereztem mesterdiplomát biztonsági menedzsmentből, valamint pár egyéb, köztük 2-3 oktatói képesítést is. Ezen utóbbiak kapcsán oktatással, felnőttképzéssel is foglalkozom, ami az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kapott az életemben. Van egy nyelviskolám, valamint egy Biztonsági akadémia névre hallgató e-learning oldalam és podcast csatornám is. Az utazás és a nyelvek szerelmese vagyok 5 országban éltem és dolgoztam, ahol szakmai és kulturális tapasztalatokat szereztem, majd Magyarországra hazaköltözve hamar egy nemzetközi networking közösségben találtam magam, ahol tovább építettem a nemzetközi kapcsolataimat, valamint fejlesztettem a vállalkozásomat. Ez odáig jutott, hogy 7 év tagság után elindítottunk egy angol nyelvű, nemzetközi networking csoportot is Magyarországon, valamint a vállalkozásommal is azon cégvezetőket, vállalkozókat igyekszem segíteni, akiknek vannak határokon átnyúló ambíciói. " ETC nyelviskola a neten Honlap Biztonsagi Akadémia a neten Honlap Youtube Kovács Lajos a neten Facebook LinkedIn YouTube

Üdvözöllek a sötét oldalon! Hoppá! Ezt az oldalt elhagyták, mint egy rossz üzleti ötletet… De ne aggódj, van jobb tartalmunk is! Stratégiai Megoldások Ismerjük meg egymást Csoportos foglalkozás Cégre szabott megoldás Részletek Aktuális Híreink Ropogós olvasni valók To play, press and hold the enter key. To stop, release the enter key. Friss podcast epizódok To play, press and hold the enter key. To stop, release the enter key. Mit szeretnél tanulni? To play, press and hold the enter key. To stop, release the enter key. Célom, hogy egy jól kidolgozott üzleti rendszerrel, felgyorsítsuk a TE vállalkozások fejlődését! Vállalkozás Fejleszt ő tippek, heti rendszerességgel *Garantálom, hogy ilyet még nem kaptál IRATKOZZ FEL A Vállalkozás Fejlesztő HÍRLEVELŪNKRE!